Szia Boeske,
Köszi a gratulát, és neked is gratula a 3 fiúhoz.!!!
Hogy bírod őket?
Én sokkal nehezebben élem meg a tesó születését, mint ahogy "álmaimban" elképzeltem.
Idáig mindent a nagyfiamért, mindent vele, most meg csak azt szajkózom mindjárt várj egy picit, még eszik a tesó, most tisztába tesszük stb.
A nagyobbik aranyos, "segít", bekeni a pici lábát, hintőporozza, kéri a kezébe, simogatja.
Persze, hogy jó a mamánál, hiszen 3 felnőtt lesi minden kívánságát...
Csak az a bajom mi lesz, ha vissza kell csöppennie a szürke valóságba?
És nem éli meg úgy ezeket a mamánál töltött napokat, hogy én megakarok tőle szabadulni, hogy a tesó fontosabb, mint ő?
Néha már a saját érzéseimet sem értem....
Tegnap azon vettem észre magam, hogy a nagy nem hiányzik annyira, mint amikor kijöttem a kórházból, erre elfogott az iszonyú lelkiismeretfurdalás.
Nem értem saját magamat sem.