Sziasztok!
Nekem is van pár történetem. A hozzáállásom asszem semmiesetre sem nevezhetõ negatívnak, fõleg, ha valaki személyesen is ismer. Elég vigyorgós vagyok, a terhesség alatt meg folyamatosan felfelé görbült a szám. Csodás volt. Mégis. A terhességem végéig összesen 9-en adták át a helyet. Ebbõl a legtöbb fiatal, középiskolás, vagy egyetemista fiú volt.
Na, akkor elsõ sztori: Már jókora pocakkal (6 hónaposan a védõnõ szerint 8 hónapos mérete volt) mentünk ki az IKEÁba a párommal. 40-es piros busz, nem túl tömött, de minden ülõhely foglalt. Senki nem adta át a helyet. Az Osztyapenkónál hatalmas fékcsikorgás, busz is eszeveszetten fékez, aztán csatt... Belement a buszba oldalról egy autó. Az utasok egymás nyakába estek, én is. Amikor már megállt a busz, és mindenki megnyugodott, én is, Bori is a hasamban jelét adta, hogy minden okés, végre átadták a helyet...
Aztán már megvolt a gyerek, úgy két hónaposan babakocsival próbáltam leszállni a villamosról. Már profin ment egyedül, olyannyira, hogy inkább egyedül szerettem leszállni vele, mert sokkal jobban meg lehet úgy fogni. Középkorú nõ, mondja segít leszállni. Mondom, köszönöm, nem kell. Mondja, de õ segít. Mondom, köszönöm szépen, de télleg nem kell, egyedül sokkal jobban megy lefelé. Kinyílik az ajtó, nõ elragadja a kocsi elejét. Én erre csak a kocsi oldalát fogtam meg. Nõ fogja az elejét, kihajtja a lépcsõ fölé, aztán elengedi. No, csak a legfelsõ lépcsõfokról sikerült lezakóznom kocsistól. Nagy hûûûk a villamosról, de senki nem száll le segíteni. Villamosvezetõ becsukja az ajtót és továbbmegy. A kocsit egy lent várakozó kapta el, mielõtt kipattogott volna az úttestre, ahol jönnek-mennek az autók. Nekem meg kifordult a térdem, totál vérzett, elbicegtem a gyógyszertárig, ott a gyógyszerésznõ segített lemosni, bekötni. Azóta csakis egyedül szállok le, a felszállásnál azért jól jön(ne) a segítség, de valahogy olyankor senki nem akar...
Ja, és nem egyszer volt olyan, hogy nagy hassal (9. hónapban) rohanok a megállóban álló villamoshoz reggel, és mire odaérnék, becsapja az ajtókat, és elindul...
No végezetül még egy kedves sztori, de ezt hallottam: Kismama felszáll a buszra, egy öreg mámi félrelöki, és leül az egyetlen szabad helyre. Mámi jól öltözött, kifestve, szóval nem az az ülésre szoruló típus. Valaki szól neki, hogy a kismama szeretett volna leülni. Mire a mámi: Õ csinálta magának, minek akart gyereket?
Kedves mi? A kismama ott helyben sírta el magát, végül az utasok leutálták a nõt a buszról és leültették a szipogó kismamát.
Puszi mindenkinek, járjunk autóval...
Dia