2011.06.21 18:13
Szerző: baby81
Sziasztok
Végre én is nemcsak az olvasók táborában képviseltetem magam, hanem végre már az írokéban is. A kihalás témával igencsak egyetértek, bár ahogy észrevettem a létszámunk igencsak a három főre korlátozódott. De legalább mi még megvagyunk. És remélhetőleg maradunk is.
Velünk egész érdekes dolgok történtek mostanában, már ha annak lehet nevezni, hogy egyik napról a másikra két lábon járva járunk meg három emeletet teljesen egyedül és felügyelet nélkül. No hát a hajam is égnek állt, mikor az egyik pillanatban az én drága egyetlen magzatom a konyhában van velem, a következőben meg az öcsém szobája előtt a harmadik emeleten. Persze azt már felesleges említeni, hogy mindenre felmászik, fotel, puff, kanapé.... a múlt este, még a fürdőkád szélére is felpakolta az egyik lábacskáját. Ugyhogy már nem sok hiányzik hogy abba is belemásszon. Nálunk sajna, most beállt a játszótárs hiány, Jázmin elég aktív, és mivel a bölcsi még nem jöhet szóba, hiszen jövő márciusban mehetne, így én vagyok minden játszópartnere, ill. az apja, ha van ideje, ami elég kevés van. No engem aztán ezzel az aktivitással meg az örületben kerget, így kb. ilyen tájban minden nap hagyom anyukámat és apukámat kibontakozni. Sajna nálunk alapvetően az a probléma, hogy soha sem volt egyedül a baby, és mivel mindig volt valaki aki szórakoztassa, így most sem bírja elviselni, hogy egyedül kell játszani. Nem is akar, és ha végül kénytelen, akkor meg csak a csínytevésen jár az esze. Pl. kb.egy hete, délután levette az apja éjjeliszekrényéről a gyógyszertári tégelyes krémet és mire odanéztem a háromnegyedét a teli tégelynek belekente a szőrmés ágytakaróba ill. a falra. Mondanom sem kell, milyen önelégült arcot vágott, miközben az egész keze tiszta fehér krémes volt és tapsikolta a plédet. Kb.: na anyuci, ha nem foglalkozol velem, akkor majd teszek róla, hogy érdekeljen hogy mit csinálok.!!!!
Persze én meg jól elláttam a baját, az agyam majd szét durrant olyan mérges voltam. De hát erre ő, addig sírt csak míg szidtam, aztán mintha mi sem történt volna.
Előtte meg a fertőtlenítős üveg tartalmát öntötte ki a szőnyegre.
Ugyhogy így állunk ezzel a játssz egyedül dologgal. Egyébként nagyon édes, bár ezerrrel hisztis, utálja a kötöttséget, mármint a gyerekülést, bár imád autózni, de azt szeretné, ha látna is, és abból a vacakból meg nem lát annyit, amennyit ő szeretne.
A kaja egész jól megy, bár nem ülünk az etetőszékben csak a dél ebédnél, akkor is csak ha kanalast eszünk, mert hát van olyan mikor már annyira kipurcan ebédre, hogy nem lehet vele mit kezdeni, és akkor jön a jó öreg tápszer utánna a szundi. És délután az ebéd. No ezt is mire elfogadtam, de nem tudtam mit tenni, vagy ordít és folyik ki a szájából a kaja, vagy ez. Szerintem a maximumot hoztam ki a dologból. De már előre rettegek a kamaszkortól.
Egyébként már elég sok mindent mondogat: uborka- ubo, néni, Erzs-Ezsi, Edit-Edi, dinnye, baba, anya, apa, mama, tata, dédi, csip-csip, stb. nem is írom tovább biztos nálatok is így van.
Elég sokat kint vagyunk, hiszen mostmár csak egyet alszik napközben és a többi időt meg szinte kint tölti. Nem is tudom visszatartani, mert addig veri az ajtót, míg ki nem megyünk, hozza a cipőjét, ill. az enyémet, és akkor menni kell. Még jó, hogy kb. 13-14 óra körül alszik el, így legalább a déli nagy melegben nem kell kint lenni. Egyébként ha rajtam múlna, már rég nem laknánk itt, mondtam is a férjemnek hogy elmehetnénk Alaszkába, megörülök ettől a melegtől. Utálom, ha tusolás után, végigfolyik az verejték a gerincemen. Szegény Jázmin is szenved, ha megyünk valahová akkor leízzad, aztán ha kiszállunk a kocsiból, akkor meg megcsapja a szél és azonnal meghűl. Ezt nyögjük éppen most is. Megfázott szegény, az orra eldugulva, egy kicsit tüsszög, de más szerencsére nincs. Bár az orrdugulás is elég neki, porszívózom, ő meg ordít, elég sűrű a dolog, így szerencsétlen szenved is, már antibiotikumos orrcseppet kaptunk, hátha gyógyulna, mert már több mint egy hete benne vagyunk+ calcimusc+ rinathiol+cetirizin+ tantum verde spray. Hát nagyon nem bánnám ha túl lennénk rajta.
Egyébként velem kapcsolatban meg annyi, hogy én nem táncolni járok, hanem mostanában inkább olvasok. Szerelmes lettem egy könyvsorozatba és már másodszorra kezdek neki. Plusz jelenleg romantikus filmekkel bombázom az agyam, elég elvont vagyok ezen a téren, de most úgy érzem erre van a legnagyobb szükségem. Pedig van egy imádnivaló pasim, aki mellesleg a férjem, a szex is ok, és hát az édes babócim, de .....
Az álomvilág néha jobb, mint a valóság, csak az a baj, hogy szinte képes vagyok az arányokat megfordítani, ha nem figyelek eléggé oda. De erről meg Jázmin gondoskodik, hogy felébredjek a rózsaszín ködből. Nektek is vannak ilyen dolgaitok?
Ez egyébként nekem nem a terhességgel jött, én előtte is ilyen idióta voltam. Sokszor éreztem azt, hogy jobb lenne nem a valóságban élni.
No de nem is sokkollak benneteket, bocsi, hogy ennyire nagyon hosszúra nyúlt a beszámoló, de a maximalizmus most itt ért utol.
Puszi nektek és az édes babóciknak. Alexi