2002.02.07 22:46
Szerző: Anonymous
Beszélgetés Tárnoky Kamill csolnoki plébánossal:
- Mi a véleménye a vegyesházasságról (keresztény-magyar és nem keresztény-magyar között)?
- A vegyes-kapcsolatokban maximum csak egy tökéletes testi kapcsolat alakulhat ki a két fél között, de egy tökéletes lelki kapcsolat elképzelhetetlen, mivel a két ember különbözõ. Nem állíthatják, hogy mind a ketten azonosak, mert ez nem igaz, még akkor sem, ha valaki azt mondja, neki a kereszténység nem a legfontosabb. Lehet a második vagy a harmadik helyen, azonban ott nem képesek egyesülni.
Minden keresztény érez valamit például Húsvétkor, lehet hogy csak az évben egy napig érzi magát kereszténynek, de azon a félelmetes szent napon tapasztalja, hogy párja nincs vele. Ez egy tökéletes egyesülés? És hogyan házasodhat keresztény egy nem kereszténnyel, ha ezáltal elõsegíti a saját népe megszûnését?! Hiszen a vegyesházasságból származó gyermekek már nem lesznek keresztény-magyarok.
- Nem segíthet a tolerancia elve egy vegyesházasságban?
- Tolerancia mindössze annyit jelent, hogy a másik felet nem zavarja, amit a párja tesz, azonban nem jelenti azt, hogy érzelmileg ugyanazt képes átélni. Tiszteli a másik hitét, megérti hogy a Húsvét szentsége fontos neki, de nem lehet tõle elvárni, hogy a nap különleges szentségét õ is átérezze. Milyen egyesülés az olyan, ahol az egyik félnek fontos momentumokat egyedül kell megélnie, és nem oszthatja meg mindezt társával?
- Elhangzott, hogy a vegyesházaságban a gyermek már nem viszi tovább a keresztény tradíciókat. Miért nem adhatja át mindkét szülõ a magával hozott hagyományt és a gyermek ezután eldönthetné melyiket szeretné követni?
- A vegyesházasságból származó gyermekek vagy lelkileg nem lesznek keresztények, vagy gyakorlatilag nem lesznek azok. Ha a nem keresztény fél a férj, akkor nincs mit tenni, a gyerek nem lesz keresztény-magyar, és én azt mondom, ilyen esetben kár õt zavarni a kereszténységgel. Õ nem keresztény, élje a saját életet, így az õ esetében kizártuk ezt az utat. Ha az apa a keresztény, akkor származásilag nincs semmi akadálya a kereszténységre nevelésnek, de gondoljunk bele, mikor a gyerek felnéz az apjára, és egy nem keresztényt lát, akkor ennek milyen hatása lehet? Átadni a gyereknek mindkét tant – mondjuk a keresztényt és a zsidót – erre azt mondhatom, hogy ebbõl lehet „egy jó sólet”, de kereszténység-magyar biztosan nem, mert kizárt, hogy a gyerek feldolgozza mindezt.
Itt nem kell elvekben beszélni. A papként eltöltött gyakorlatom során azt láttam, hogy egy vegyes-kapcsolatban még akkor is, ha az apa nagyon igyekszik, hogy gyermekének keresztény identitást adjon, leginkább annyit sikerül elérnie, hogy fia ugyan elsõáldozó lesz, de általában ez az elsõ és utolsó alkalom, amikor a gyerek elmegy a templomba. A gyermeket azonban nem hibáztathatjuk, hiszen mit várhatunk tõle, mikor annyira tiszteli a szüleit, hogy úgy gondolja: „én is olyan leszek, mint õk”.
- Mit lehet annak mondani, akit nem érdekel a kereszténység, nem érdekli a Feltámadás szentsége, nem érdekli, hogy a magyar nép meg fog szûnni?
- Neki annyit mondhatok, hogy adjon még egy esélyt! Ne felejtse el a magyarság több mint 3000 éves gyönyörûségét, a 3000 évnyi szenvedést, ha õ maga ezt nem képes értékelni és élvezni, legalább adja meg a lehetõséget gyermekeinek, azáltal, hogy biztosítja számukra magyarságukat. Kapja meg a gyermek a döntési jogot: akarja-e folytatni a magyar nép több ezer éves láncolatát. Akárcsak Magyarországon mindenki számára fontos, hogy a mai Románia területére szakadt erdélyi magyarok, vagy éppen a szerbek között élõ vajdaságiak megõrizhessék kultúrájukat, nyelvüket, nemzetiségi egységüket, ugyanúgy ehhez a keresztény magyarságnak is meg kell adni a lehetõséget...
Magyarország 2002., a FIDESZ kormányzata alatt.