Terhesnapló 6. - Még három hónapnyi kényelmetlen alvás

Ez idáig betegállományban voltam a szivemmel és milyen jól tettem! A sok munkahely okozta stressz nélkül lassan helyreáll a szívem működése is, viszont a panaszok elmaradása nélkül is megkaptam tegnap a 24 órás EKG-t.

Legutóbb 17 éves koromban kellett ilyet használnom, már akkor sem volt a kedvencem, de most nagy pocakkal még irritálóbb volt és ma reggelre meg már a tapaszok alatt is viszketett a bőröm - nem is csoda, hisz jó nagy piros pacák maradtak a helyükön. Az eredmény jövő hét hétfőn lesz meg. Kezd úgy kinézni ez a napló, mint egy nyugdíjasé, nem pedig egy kismamáé.

Na, de hogy ellensúlyozzak is - vagy rátegyek egy lapáttal -, elmesélem, hogy most már ott tartok, hogy magától a csapvíztől is ég a gyomrom a nap bármely szakaszában - naplóírás szent pillanatában is. Habár ez egyelőre még nem hátráltat abban, hogy finomakat süssek, főzzek vagy elvegye a kiváló étvágyamat. Minden nap készítek valami finomat, igazi ínyenc lettem. Olyan dolgokat eszem meg, amit ez idáig soha - például céklát. Habár céklaevés közben állt a karomon a szőr is, messze áll a kedvenc kategóriától, de ugye a Kicsi érdekében bármit. Ami egészséges, az mind jöhet!

Az elmúlt héten megfigyeltem, hogy kezd később sötétedni délutánonként, így például tegnap is nagyot sétáltunk Molly-val a közeli parkban. Hetedik hónapja lakunk ebben a házban, viszont ezt a parkot még csak most, pár hete fedeztem fel. Eddig bármikor indultam el itthonról, jobbra fordultam a ház sarkánál. Na, a park meg balra van. Jobb későn, mint soha!

Szóval tegnap, a délutáni alvás után megindultunk Molly-val. Másfél órás lett a kiruccanás, és mindhárman jól bírtuk a sétát. Molly hazafelé jövet már csak kullogott, alig vitte a rövidke kis lába, de hazaérve jó nagyot vacsorázott a kipirosodott pofijával. Az én lábaim is még vitték a már annyira nem aprócska testemet, viszont az utolsó pár kanyart már pingvinjárásban tettem meg. Reggelre megint sajgott mindenem, habár nem tudom mitől - több variációt is felállítottam. Vagy a nagy sétától, vagy a rengeteg a testemre csatolt elektródától vagy attól, hogy kiesett a párna a combjaim közül, ami nélkül már egyébként sem tudnék aludni.

A babakelengyém is szépen halmozódni látszik. A héten lecsaptam egy pelekázó-fürdető asztalra - még jó, hogy csak a pihenőszéket emlegettem a hetekben. Nem terveztem, hogy veszek bármi nagyobb holmit, mert ugyebár minden megmaradt Molly-tól, de ez a pelenkázó asztal remek vételnek bizonyult, remek hasznát fogjuk venni. Ahogy álltam az asztal mellett, belegondoltam, hogy már kevesebb, mint három hónap múlva a Kicsit fogom itt öltöztetni.

Most átlapoztam hirtelen a naptáramat, és rájöttem, hogy elszámoltam a terhességi heteket. Nem tudom, hogy mikor bonyolódhattam bele - valószínű, hogy a sok kórházi látogatás során -, de ma a 27. hét második napjánál tartok. Barátnőm említette, hogy a héten tölti a harmincadik hetét, és most hasított belém a gondolat, hogy mivel csak három hét van közöttünk, nekem elviekben már a 27. hetet kellene taposnom.

Mondom én, mindig van valami teendő, ha már számolni sem jut időm rendesen!

Léna