Vendég a háznál
2003. Május. 30.
Kossuth rádió, 13.05

Rip.: - Szerettek olvasni?

- Igen, nagyon. Igazából én minden könyvet szeretek, de legjobban a rejtélyes regényeket, ilyen Harry Pottereket, meg vannak ilyen tini könyvek. Nem túlzottan színvonalasak, de jók.

Rip.: - Szeretnétek, hogyha nektek is olyan képességeitek lennének, mint a könyvben Lacinak, hogy át tudott varázsolni könyveket, kötelező olvasmányokat?

- Igen nagyon.

Rip.: - Te mit varázsolnál át, melyik kötelező olvasmányt?

- A Kincskereső kisködmönt. Nekem az nem szólt semmiről. Egy jó életű kisfiúról szólna szerintem, aki nagyon jól érezné magát az életben, és sose lennének gondjai.

- Én is a Kincskereső Kisködmönt változtatnám át. Szomorú volt. Nem voltak benne ilyen kis jópofa dolgok, amin esetleg mosolyogni lehetett volna.

Rip.: - Szegő Nóra tizennyolc éves, mégis az íróasztala tele van mesekönyvekkel. Mai napig olvassa ezeket?

- Igen, néha így rám jön, hogy meséket olvasok, mert ez kikapcsolódás a kötelező olvasmányok mellett. Például most az Anna Karenninát olvasom, és utána így jó leszedni a polcról egy pár mesét, és elolvasni őket. Például ma szedtem le a Micimackót a polcról, és ezt elég régen olvastam, egy jó tíz, tizenkét éve, és meglepődtem, hogy mennyire évezem.

Rip.: - Más most újra olvasni a Micimackót, mint tíz évvel ezelőtt?

- Igen, teljesen más. Sokkal többet megértek belőle, és sokkal jobban átérzem a humorát, illetve sokkal jobban tisztában vagyok a szereplőknek a jellemzésével, például, hogy milyen tulajdonságaik vannak. Ezt akkor annyira nem értettem.

Rip.: - Melyik szereplő az, amelyiket jobban megérti?

- Például Baglyot, illetve Nyuszit is máshogy látom, mint akkor. Sokkal akadékoskodóbb, meg okoskodóbb, és akkor ezt annyira nem láttam. Akkor talán aranyosabb volt egy kicsit.

Rip.: - Van kedvenc mesehőse?

- Igen, ő Malacka. Azért, mert ő is olyan kis butus, mint Micimackó, és mindig fél, és ez nagyon szimpatikus benne. Mert vannak ilyen emberek, akiket ismerek, és ők is állandóan rettegnek. Van, aki például okot lát, és elszalad. Ez egy fiú, és elég furcsa ilyen rendesen megtermett fiatalember, és róla mindig Malacka jut eszembe.

Rip.: - Lehet, hogy Ön jobban szórakozott most a Micimackón, mint amikor kisgyerek volt, és akkor olvasta?

- Hát elképzelhető, mert a humorával szerintem jobban tisztában vagyok. Most ezeket a kis dolgokat is észreveszem, hogy a szereplők hogy vágnak vissza egymásnak. A Nyuszinak szeretem ezeket a beszólásait, amikor mindenkit kioktat, és közben nincs igaza, és azokat a részeket is szeretem, amikor a Micimackó gondolkozik, és mindig asszociál dolgokra, és tulajdonképpen logikus a dolog, de mindig valami hülyeség jön ki a végén.

Rip.: - Előfordult már olyan, hogy egy mesehős befolyásolta a mindennapi életét?

- Mesehős nem, inkább könyveknek a szereplői. Például rengeteg ilyen romantikus lányregényt olvastam és én is hasonlítani akartam ezekre az emberekre, vagy lányokra, akik ott szerepeltek. Rengeteg jó tulajdonságuk volt. Kis kedvesek voltak és nem tudom így szimpatikus volt a magatartásuk.

Rip.: - Vannak olyan mesekönyvek,amik nem csak gyerekeknek valók?

- Szerintem a mese, az mindenkinek való. Hogyha egy felnőtt előveszi, akkor nekik is kikapcsolódás.

Rip.: - Milyen mesekönyveket fog a gyerekének ajánlani, hogy azokat mindenképpen elolvassa?

- Például ez Hamupipőke, meg Csipkerózsika, ezeket azért adom oda neki majd, mert ebben olyan szereplők vannak, ami nagyon sok emberi magatartással lehet találkozni, és ez majd segít nekik abban, hogy jobban megismerjék később az embereket. Akkor a Micimackót is mindenképpen odaadom neki. A Kisherceget is. Vannak ilyen verses mesék, amiket én olvastam szívesen. Például Zelk Zoltánnak van egy, Három nyuszi, azt hiszem, de ezekkel is vigyázni kell, mert amikor nekem olvasta ezt anyukám, akkor hát eléggé sokkolt az, hogy a végén a három nyuszi elaludt, és én ezt nem tudtam, hogy miért, és mindig elkezdtem sírni, amikor ezt olvasta. Úgyhogy arra is vigyázni kell, hogy ne legyen túlságosan megrázó a mese végén, mert egy nagyon kisgyerek ezt még máshogy értékeli.

- A kötelező olvasmányok között van egy néhány, aminek a nyelvezete nehéz. Szótár nélkül szinte lehetetlen egy alsós gyereknek feldolgozni. Ilyen Móra Ferencnek a Kincskereső Kisködmöne. Olyan kifejezések fordulnak elő benne, hogy komaasszony, kolonc, éhkopp. Ezek a mai gyerekeknek nehezen értelmezhető szavak. Én nem azt mondom, hogy nem kellene elolvasni a Kincskereső Kisködmönt, én azt mondom, hogy át kellene értékelni a helyét, és nem alsó tagozatban, hanem inkább hetedik, nyolcadikban venni.

Rip.: - Ez elveheti a gyerekek kedvét az olvasástól?

- Egy nehezen értett szöveg elveheti a gyerekek kedvét az olvasástól.

Rip.: - Milyen szempontok szerint ajánlja a könyveket?

- Én alsósoknak a legszívesebben a népmeséket és a tündérmeséket ajánlom. Ezek azok a történetek, amik elég messze vannak a gyerektől. A sárkányok, tündérek, boszorkányok, de elég közel van mindaz hozzájuk, ami történik ezekkel a csodálatos szereplőkkel. Azok a megpróbáltatások, amiket valójában ők is nap, mint nap átélnek, olyan módon megfogalmazva, hogy bennük ne szorongásként jelentkezzen, hanem ráismerésként, hogy mással is rossz dolgok történnek, de ha eléggé megharcolunk a problémával, akkor felülkerekedhetünk rajta.

Rip.: - Első megközelítésben a világ legnagyobb lexikonjaiban az áll a biblioterápiáról, hogy ez egy olyan terápiás forma, amelynek eszköze a könyv.

Bem.: - Dr. Haász Erzsébet a Magyar Országos Művészetterápiás Egyesület elnöke egyetemi oktató.

Dr. Haász Erzsébet a Magyar Országos Művészetterápiás Egyesület elnöke.: - A biblioterápia éppen úgy, mint a legtöbb, vagy majdnem minden művészet terápia nemcsak a beteg ember gyógyításában használható, hanem a megelőzésben, tehát, hogy ne legyünk betegek és a rehabilitációban, vagyis abban a szakasznak, amikor kilábalunk egy betegségből. De hasznos akkor is, amikor egy krónikus betegséggel való együttélést kell megtanulnunk. De, hogy életkorok szerint is még mondhassak hozzá valamit, az óvodás kortól a geriátriai, gerontológiai területekig, tehát az idősekkel való foglalkozásig minden szinten én magam is kipróbáltam, tehát merem állítani, hogy alkalmazható.

Rip.: - Nagyon sok szomorú statisztika mutatja, hogy az általános iskolákban a gyerekek szövegértése nagyon rossz. Összefüggésbe lehet-e hozni a biblioterápiával ezt a kérdést? Segíthet-e a biblioterápia?

Dr. Haász Erzsébet, a Magyar Országos Művészetterápiás Egyesület elnöke.: - Egészen biztos segíthet. Az, hogy a gyerekek miért nem tudnak olvasni az egy összetett probléma. Húsz szakember legalább tízféle választ adna rá. Én ebbe most nem is mennék bele, de az biztos, hogy nagyon sok megközelítésből oda juthatunk, hogy igen, a biblioterápiának ezen a területen is van szerepe a gyógyításban. Viszont még hozzá szeretném tenni, hogy ezeknek az olvasás zavaroknak nem kis részét a számítógép használatnak egy speciális formája okozza, és általában véve a számítógépnek az életünkben való nagy mértékű elterjedése egy olyan jelenség, amely véleményem szerint a biblioterápia jelentőségét óriási mértékben meg fogja növelni, hiszen a biblioterápiában olvasunk, írunk és beszélgetünk és a számítógép egy olyan eszköz, amellyel olvasunk, írunk, ám de nem beszélgetünk élőben. Úgyhogy ennek a háromnak a normális, egészséges egyensúlyának a visszaállításához a biblioterápia nagyon sokat segíthet.

Rip.: - Mennyivel több a biblioterápia, mint egy egyszerű szövegértelmezés?

Dr. Haász Erzsébet, a Magyar Országos Művészetterápiás Egyesület elnöke.: - A biblioterápiás beszélgetés, ami mondjuk egy mű olvasása után következik, ez egy fajtája, egy lehetősége a biblioterápia területén lévő eljárásoknak. Ez a beszélgetés ez szabad és személyes. Ez a két legfőbb tulajdonsága van. Tehát az emberek, akik mondjuk egy kis csoportban elolvastak egy irodalmi művet, teszem azt egy verset, novellát, vagy regényrészletet nem a szöveg értelmezését hozzák létre valamiféle objektivitás szempontjából, tehát, hogy az tárgyilagosan sok embernek az a szövegrészlet nagyjából ugyanazt jelentse, de nem is egy ilyen iskolás ismeretanyag gyűjtést jelent ez a fajta beszélgetés, hogy ez a szöveg melyik korból származik, ki írta, milyen stílusjegyek. Ezek rendkívül fontos dolgok és részei az oktatásnak, hál’isten, legyenek is, de a biblioterápiában nem ezt csináljuk. Egyiket sem, másikat sem, hanem azt gyakoroljuk, hogy nekem, a befogadónak, aki egy saját múlttal, jelennel, jövővel rendelkező, nagyon érzékeny, összetett személyiség vagyok, az a szöveg itt és most, mit jelent. És ennek egy nagyon furcsa módon érdekes és fontos részét jelenti az, amikor a szövegnek ilyen módon való megbeszélésében kifejezzük az esetleges nemtetszésünket, nemértésünket, egyet nem értésünket, és számos hasonló, sem az iskolában, se az udvarias művelt, kultúrált beszélgetésben elő nem forduló megjegyzéseket. Mert ki meri azt mondani, hogy neki például Rómeó, vagy Júlia ellenszenves. A biblioterápiában ezt nyugodtan ki lehet mondani.