Terhesnapló 8. - Álomkór és hányinger a köbön

Kétség nem fér hozzá, az ágy sokkal vonzóbb minden szempontból. És a félreértések elkerülése végett egyetlen egy dologra való az ágy: alvásra! (Jó persze, míg elkészült ez a Kistökmag, addig nagyon nem aludni akartam). Most viszont olyan durván elért az álomkór, hogy tulajdoképpen bárhol és bármikor eltudnék aludni. És amint lehetőségem van rá, alszom is.

Szerencsére annyira cukik a gyerekeim, hogy néha hagyják is. Igaz a legkisebb még felébred 1-2x szopizni, de a többiek befejezték az éjszakai takarj be, pisilni kell, inni kell, rosszat álmodtam stb. éjjeli felvonásokat. Így azért többet alszom éjjel, viszont reggel úgy ébredek, mintha egész éjjel fent lettem volna. De azt hiszem, ez teljesen normális. A szervezetem így gondoskodik az elegendő pihenésről, ami ugye nagyon fontos a fejlődő kis életnek. Jah, csak valahol biztos hiba csúszott a számításba, mert 4 gyerek mellett a pihenés néha elérhetetlennek tűnik. Mikor du.4-kor még az olvasással küzdünk az elsőssel, én már akkor számolom vissza az órákat, hogy mikor lesz már lefekvés...Ez egy ilyen időszak, a 2.trimeszter emlékeim szerint sokkal jobb lesz. Addigra remélem megérkezik a tavasz is, ami majd csalogat a levegőre. Mert ez a hideg, nyirkos rossz idő, egyáltalán nem hívogat, pedig a mozgás is legalább olyan fontos lenne, mint az alvás. Főleg a gyerekeimnek, akik mint a Duracellnyuszi pörögnek még este 7-kor. Honnan van ennyi energiájuk?

Gondolom az alváshiánnyal függ össze a feledékenységem. Ami mint tudjuk a szakirodalomból, szintén jellemző a kismamákra. Na de ez megint nem jó, mert eddig még csak a palacsintát felejtettem a tűzön, még szerencse, hogy itthon volt a férjem és szó nélkül sütötte tovább helyettem, miután én elvonultam teregetni. Bele sem merek gondolni, mi lenne ha nagyobb dolgokat felejtenék el. Mondjuk az oviból, suliból biztos ide szólnának, hogy ott felejtettem a fiamat, szóval ezért nem aggódom. De az már elég kóros, hogy a mondat közepén nem emlékszem, hogy mit is akartam mondani. Meg hogy megígérek valamit, amire később egyáltalán nem emlékszem.

Jelenlegi életem 2.színhelye ugye a wc. Nagyon szoros „barátságot” kötöttünk, ami nekem azért annyira nincs ínyemre. De hát mit csináljak, ez van, most sem úsztam meg a rókamókát. Jó, talán kevesebb az incidens, mint az előző terhességeknél, de azért megesik a dolog. A főzést már átadtam a férjemnek, az egész konyhai cécóval együtt. Kb. 4-5 hétig még biztos ott fog sertepertélni. A hűtőbe komoly előkészületek árán tudok benyúlni. Mély levegőt veszek, és gyorsan kikapom, amit akarok.

Lassan írok egy listát azokról a dolgokról amik visszafele már nem olyan jók... Viszont így már tudom azt is, hogy mik azok az ételek, amiket annak ellenére is megeszek, hogy tudom, vissza fog jönni. Na pl. a vajas mézes kifli az egy nagyon finom kaja....És itt zárom is a repertoárt. Szóval látjátok, sokat nem eszek, ennek következtében már egy kg le is ment rólam. Ami egyáltalán nem baj, hiszen van rajtam némi felesleg.

Még pár hét és vége ennek a hányós korszaknak, és elkezd szépen gömbölyödni a pocakom. Valószínűleg előbb is, mint kéne, hiszen többedik terhességnél már tudja a méh, h merre van Buda....vagyis gyorsabban nő, ami látványos is rendesen.

Jövőhéten megyek végre az orvosomhoz, sajnos nektek még egy hetet várni kell majd , hogy mi is volt. De jövök, és elmesélem azt is!