Sziasztok!
Kedves Névtelen! Hát, el is hiszem, hogy teljesen tanácstalan vagy.
Azért én is csak azt mondom, hogy várj még az abortusszal. (Mondjuk, csendben, halkan hozzáteszem, hogy ha megtennéd, azt is meg tudnám érteni.)
De hadd mondjak egy pár dolgot.
1. a férjed is ott volt, amikor ez a baba készült, nehogymár olyan akadálynak tekintse, aki miatt nem kapja meg a feleségét. Akarta a másik két gyereket? Mert ha igen, vállalja fel az ezzel kapcsolatos felelõsséget és hátrányokat is. Plussz vsz. elõbb visszakaphatna, ha ténylegesen aktivizálná magát, nem? Esetleg beszélhetne az apasággal kapcsolatos gondolatairól egy szakemberrel (pszichomókusra gondolok, ha hajlandó rá.)
2. Most már Magyarországon is mûködik egy családsegítõ szolgálat, amelyben önkéntesek tevékenykednek, és a mindennapi életben segítenek a családoknak (bevásárlás, picire vigyázás, stb, mindezt, ha jól tudom, ingyen). Esetleg, ha gondolod, megkeresem a telszámát neked, és lépj velük kapcsolatba.
3. Igazuk van a többieknek, tuti nagy segítség lenne, ha a legnagyobb gyerkõc bölcsibe kerülhetne.
4. 8 hónaposan élik át általában a gyerekek az elsõ szeparációs félelmet, lehet, hogy emiatt ennyire elképesztõen anyás a kislányod (az enyém már akkor is sikítva bõgött, ha hátat fordítottam neki). Ez elvileg 1-2 hónap alatt elmúlik, utána már bátran nyit a világ felé. Esetleg akkor már majd megpróbálkozhatsz egy bölcsivel, lehet, hogy tetszene majd neki. Ha meg nem, legalább megpróbáltad.
5. Éjszakai szopiról szerintem is szoktasd le. Ha sikerül, vsz. egyúttal az éjszakai alvás gondjaitok is megoldódnak. (Tudom, sok az ellenjavallat, de nekünk tuti bejött a következõ könyv módszere: Aludj jól, gyermekem. Rá kell szánni egy hetet vagy kettõt, de aztán az elsõ 8 órás alvásom maga volt a Kánaán. Ha kell, és bpesti vagy, szívesen kölcsönadom.) Ha ki tudnád pihenni magad, biztos optimistább lennél.
Nem tudom, eddig hogy folytak le nálatok a felkészülések a babák születésére, de esetleg már abba megpróbálhatnád bevonni a párodat. Egy-két könyv, elkísérés az orvoshoz, menjen be veled az UH-ra, esetleg a szülésre is. Néha egy-egy órára hagyd magára a másik kettõvel, és menj el sétálni, moziba, stb. Így te is fel tudsz töltõdni, és õ is megismeri a magyarok istenét.
Lehet, hogy rájönne, milyen jól jönne neked néha egy kis segítség.
Én még azt szoktam csinálni, hogy ha apa fürdik, beviszem mellé a pucér kiscsajszit. Ilyenkor már nem tud nemet mondani, és irtózatos vizicsaták alakulnak ki, addig én meg szusszanok egyet. Apa meg utána áradozik a lányáról, és sokkal szívesebben segít, mint máskor.
(Mondjuk õ amúgy is elég sokat van vele, õ vigyáz rá, amíg én dolgozom.)
Ja, és menj el mielõbb dokihoz, hogy megtudd, hol is tartotok pontosan. Ez a legfontosabb.
Puszi, sok erõt, kitartást, és írj, hátha lesz olyan ötletünk, ami hasznos neked:
Dia