Zsuzska!
A terhességem 24-25. hetében kiderült, hogy egy genetikai rendellenesség folytán a növekvő baba teljesen elnyomja a jobb oldali vesevezetékem. Sajnos ennek nagyon súlyos következményei lehettek volna, de ezt szerencsére már csak akkor tudtam meg, amikor Beni megszületett. A helyzet megoldására kaptam egy csövet a vesevezetékbe, amely belülrő merevítette, így a káros anyagok nyugodta tudtak távozni a húgyhólyagba. Ezt a szülés után 6 héttel ki is vették. Igazából a katéter felhelyezése volt kellemetlen, utána pár nappal már nem is lehetett érezni. Csak fokozott ferőzésveszélyt jelentett, és rendszeresen kellett járnom urulógushoz is. Illetve azt sem tudtam, hogy emiatt szülhete-e természetes úton.
Ezek után pedig a 33. héten kiderült, hogy a méhszájam 2-3 ujjnyira ki van nyílva. Ezért otthoni szigorú ágyban fekvés két hétig, majd miután nem javult, következett a kórház. Szerencsére a 37. hétig kibírta bent, de akkor megindították a szülést, mert már annyira lent volt a feje, hogy UH-gal nem is lehetett teljesen látni.
Ráadásul nem is volt kicsi baba (3800g és 56cm), téraránytalanság... De nem lett császár!
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
Fogóval segített Neki az orvosom, és ez így volt tökéletes! Tudom, hogy nagyon sokat számít, hogy Ő volt az orvos, rengeteg tapasztalattal és tudással!
Most sem választok mást!
Beni egy teljesen egészséges, okos, érdeklődő és jó gyerek!
Remélem a kishugi is ilyen lesz!
Catherine