Zsuzska!
A terhességem 24-25. hetében kiderült, hogy egy genetikai rendellenesség folytán a növekvő baba teljesen elnyomja a jobb oldali vesevezetékem. Sajnos ennek nagyon súlyos következményei lehettek volna, de ezt szerencsére már csak akkor tudtam meg, amikor Beni megszületett. A helyzet megoldására kaptam egy csövet a vesevezetékbe, amely belülrő merevítette, így a káros anyagok nyugodta tudtak távozni a húgyhólyagba. Ezt a szülés után 6 héttel ki is vették. Igazából a katéter felhelyezése volt kellemetlen, utána pár nappal már nem is lehetett érezni. Csak fokozott ferőzésveszélyt jelentett, és rendszeresen kellett járnom urulógushoz is. Illetve azt sem tudtam, hogy emiatt szülhete-e természetes úton.
Ezek után pedig a 33. héten kiderült, hogy a méhszájam 2-3 ujjnyira ki van nyílva. Ezért otthoni szigorú ágyban fekvés két hétig, majd miután nem javult, következett a kórház. Szerencsére a 37. hétig kibírta bent, de akkor megindították a szülést, mert már annyira lent volt a feje, hogy UH-gal nem is lehetett teljesen látni.
Ráadásul nem is volt kicsi baba (3800g és 56cm), téraránytalanság... De nem lett császár!
Fogóval segített Neki az orvosom, és ez így volt tökéletes! Tudom, hogy nagyon sokat számít, hogy Ő volt az orvos, rengeteg tapasztalattal és tudással!
Most sem választok mást!
Beni egy teljesen egészséges, okos, érdeklődő és jó gyerek!
Remélem a kishugi is ilyen lesz!
Catherine