Ez a bejegyzés majdnem csak annyi lett, hogy a 14. hét nyaralás miatt elmarad. De hála szemfüles főszerkesztőnknek, aki Lujzát felébresztette nagy vidéki álmából, így máris érkezik ennek a hétnek az élménybeszámolója.
A 13. hetet töltöm ma, ami remek hír, bár mindegyik hét betöltése remek hír. Meglátogattam az SZTK dokit, és igyekeztem sokat lógatni a lábamat.
Elérkezett a várva várt 12. hét, betöltöttük, juhé! A genetikai ultrahang és a dokilátogatás volt a fő attrakció ezen a héten.
A 11. hét a rohangálás hete volt, ezerfele szaladtam: laborleletért a János kórházba, lelettel a házidokihoz, beutalóval a szakrendelőbe EKG-ra és újabb vizeletvizsgálatra, merthogy baktériumot találtak. Ezenkívül még egy...
A 9. hét végén járunk, olyannyira, hogy ma már a 10. hét első napja van. Ennek kifejezetten örülünk, mert mindenki azt ígéri, hogy a 12. hétre már csillapodnak a hormonok, kiegyensúlyozottabb leszek és felrepülök a rózsaszín...
Tulajdonképpen tényleg szépségek történnek épp így, a 8. héten, abból a szempontból mindenképp, hogy alábbhagyott kicsit a hányinger. Abba a szakaszba léptem, amikor rácsodálkozom kétnaponta, hogy jé, még mindig terhes...
Remek hetünk van, a nap hétágra süt, a hányinger egésznapos, az alvásigény a duplájára nőtt, az érzelmek hullámoznak, mint a viharos óceán. Azt hinné az ember lánya, hogy ugyanmár, hiszen már harmadjára vagyok terhes, hozzá...
Léna már otthon van Miával és Mollyval, mi pedig alig győztük feldolgozni a jelentkezéseiteket - ezt ezúton is köszönjük! Választásunk ezúttal Lujzára esett, ha elolvassátok bemutatkozását, kiderül, hogy miért. Fogadjátok...
Napok óta gondolkodom, hogy hol foghatnék hozzá a szüléstörténetem megírásához. Hogy mégis melyik napnál kezdjem a történetet? Talán egy szerdai nap... Igen, ott kezdődött minden.
Végre talán elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mikor bepakolhattam a kórházi táskámat már úgy, ahogy a nagy napon azzal be fogunk vonulni a kórházba. De úgy érzem, minden nap tartogat valami izgalmasat számunkra, minden napot...
Annyi minden történt az elmúlt egy héten – ha egészen pontos akarok lenni, akkor négy napra szűkíteném inkább ezt -, hogy nem tudom hol fogjak hozzá. Izgalmas volt. Nem éppen tojásdíszítéssel vagy a húsvéti menü...
A nap elején még kérdéses volt, hogy el tudom-e küldeni az e heti naplót drága szerkesztőnknek, Diának, vagy sem, hiszen elég hosszúra nyúlt a napom. Most kivételesen nem sütögettem, vagy főzőcskéztem egész nap – amiket...
Az jutott eszembe, hogy vajon mikor írtam utoljára negatív dolgot a terhességemmel kapcsolatban, hisz olyan rég volt már, mikor kórházba kellett szaladgálnom a Kicsi vagy magam miatt. Úgy voltam vele, hogy pár hét van csak...
Túl az utolsó nagy „túrán”, azt hiszem minden tőlem, tőlünk telhetőt megtettünk, hogy jól alakuljon a newcastle-i kirándulásunk. Nagyon jó időt fogtunk ki, ami ugyebár ritka eme gyönyörű, ámbár rideg szigeten, így sikerült...
Vagy nem. Ez esetben egy felnőtt, már majd’ két gyermekes édesanya is, akinek az idegei még sincsenek kötélből, bármennyire is hitte azt. Valamiért ezen a héten az érzelmek a felszínre törtek, sokszor utat engedve a...
Ahogy az idő előrehaladásával kerekedik a pocakom, az étvágyam is vele együtt növekszik. Már az étel gondolata is éhséget gerjeszt a fejemben, és valljuk be, egész nap azon jár az eszem, hogy mit ehetnék. Már-már aggasztó a...
Szóval immáron lassan egy hónapja, hogy nem dolgozom. Eleinte ugyebár aggódtam, hogy nem tudom majd magunkat kellőképpen lefoglalni teendőkkel, de beláttam, hogy piszkosul élvezem az itthonlétet. Lassan hivatalosan is...
Szeretem, mikor eljön a naplóírás ideje. Ilyenkor tényleg van időm kicsit magammal foglalkozni, elmélázni, hogy miről írhatnék. Mindig is szerettem egy kicsit magamba fordulni időnként, és a naplóírás ennek tökéletes formája...
A nyugalmas napoknak köszönhetően még gondolkoznom is kell, hogy mi is történt velünk az elmúlt egy hétben és miről is írhatnék. Átlag család lettünk, teljesen átlagos hétköznapokkal, amiket egy-két pocakhúzódás vagy...
Ez a hét már jóval nyugalmasabban telt, mint az előző jó néhány, de szokásomhoz híven ezúttal sem maradt ki a kórházi látogatás. A Kicsivel minden rendben, most én voltam a „bűnös”. De erre majd később visszatérek.
