Rendelő - Meddig szoptassunk?

Rendelő Szoptatás és táplálkozás Szoptatási tanácsok Elválasztás Meddig szoptassunk?

Meddig szoptassunk?:

Kérdés:
Lányom 28 hónapos és még mindig ragaszkodik a szopáshoz, ami engem még mindig nagy örömmel tölt el. Nem is próbáltam és nem is áll szándékomban elválasztani. A lányomnak a szopizás megnyugvást, odabújást, alvást, és egy kis evést jelent. 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott majd életkorának megfelelően fokozatosan kezdtük el a szilárd ételekre az átállást. Soha nem volt nagy evő, de nem csináltam belőle problémát, mert egészséges és szépen fejlődik.
Mindig is az Ő igénye szerint szoptattam, tehát amikor akart és ez még a mai napig is így van, 2 éves koráig napi 5-6 alkalommal, de mára ez azért változott meg mert megkezdtük a bölcsödét, ezt is megoldottuk kibírja a "cici" nélkül, annak ellenére, hogy cicin alszik el, bár mikor hazaérkezünk a szopizás az első.
A szoptatással kapcsolatban 2 táborral találkoz(tam)om. Vannak akik már túlzásnak találják amit "művelünk" természetesen ezek vannak többségben de nem nagyon foglalkoztam ezekkel a véleményekkel, és vannak akik bíztatnak és még gratulálnak is.
Az ellentábor érve: ne csodálkozzak ha nem eszik, mert az anyatejjel lakik jól, túlságosan ragaszkodó lesz, ennyi idős korban már ez nem normális, hogy még mindig szopik,......
Mint már írtam nem foglalkozom az ilyen véleményekkel, mert egészséges szépen fejlődik, és az hogy ragaszkodó? lehet hogy ragaszkodó de miért ne ragaszkodjon egy 28 hónapos csöppség az édesanyjához, és hát mi a normális? szerintem ez normális!
De ami már a legújabb ellenérv "állítólag" már az egyetemen is tanítják, hogy a sokáig szopizó gyermek nagyobb eséllyel lesz leszbikus vagy homoszexuális.??? Bár én ezt is bugyutaságnak tartom, de szeretném a véleményét kikérni  erről illetve a 2 éves koron túli szoptatásról.
Válasz:
Sokáig szopizás + homoszexualitás: ez nem egy újkeletű tévhit, hanem nagyon is régi. És az égvilágon semmi alapja nincsen! A sokáig szoptatott gyereknek sincs több esélye arra, hogy homoszexuális/leszbikus legyen felnőttkorára, mint rövid ideig vagy semeddig sem szoptatott társainak Tudomásom szerint az egyetemen azt tanítják, hogy a homoszexualitást alapvetően egy hibás gén okozza, nem? Azt nem az anyatejjel szívja magába a gyerkőc.
Rózsa Ibolya
2004.03.29



2003.03.28

Kérdés:
A kislányom 2 éves. Jelenleg még szoptatom. Gyermekorvosunk szerint már nem kellene szoptatnom, de tej-tojás érzékeny, allergiás. A felírt tápszert (nutrilon soja) nem fogadja el, megrázkódik tőle és azt mondja, hogy nem jó. Megvárjam-e, míg magától elválasztódik, vagy próbáljam máshogy elválasztani? 
Egyáltalán még meddig tanácsos szoptatni? Nagyon ragaszkodik a megszokott szoptatási ritmushoz (naponta 3-szor, éjjel is többször). Ha megpróbálok kihagyni egy szoptatást, akkor sírással követeli ki magának és mondja is. A környezetemben élők is sokallják, hogy kétévesen még mindig intenzíven szoptatom a kicsit.
Válasz:
Ha Te nem sokallod, akkor egyszerű a megoldás: fogd be a füled. A tej és tojásallergiás gyerekek nagy része a szójára is érzékeny, úgyhogy a lányod nagyon jól tudja, mit csinál. Akkor válaszd el, ha már neked is nagyon kellemetlen, kényelmetlen maga a szoptatás. Az anyatej nálatok gyógyszernek minősül, ezt tartsd szem előtt. (Magányügy, de Juli lányom is szopik még, pedig áprilisban lesz három. Benő fiam is szopott ennyi idős korában.)
Sződy Judit

Kérdés:
A kisfiam 18 hónapos. 6 hónapos koráig csak anyatejet kapott, s a mai napig is szopott naponta 2 és félszer. Azért a fél, mert az ebéd utáni szopi igazából csak altató volt már egy ideje. Ám a reggeli és az esti, gyakorlatilag "teljes értékű" főétkezésnek számított (utána nem fogadott el semmi mást). S aztán jött a mai nap, amikor nem kért szopit. Leültünk a fotelunkba és Marci kinyitotta ugyan a száját, de rögtön be is csukta és közölte, hogy "fáj" , majd azt, hogy "másik" és a másiknál is azt mondta, hogy "másik" és nem szopott semmit. Délben a főzelékkel kicsit megsütötte a száját. Lehet, hogy ezért nem akar szopni? Vagy azért, mert mondtam Neki, hogy óvatosan szopizzon, mert a mamának fáj a melle (ui. a tegnapi szopi után elég csúnyán kisebesedett)? És ezért mondja, hogy fáj? Vagy egyszerűen csak kezdi elválasztani magát, csak pont összejöttek a dolgok? És mit csináljak? Fejjek, hogy hátha visszatér még a szopihoz? Vagy hagyjam elapadni a tejet? És kell-e elválasztó tápszert adni neki? Azt olvastam ui. a Kismamában, hogy 3 éves korig azt kell adni a gyerekeknek. Ám eddig én egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert teljesen biztos voltam benne, hogy Marci 2-3 éves koráig szopni fog. Szóval mit tegyek?
Válasz:
Amit felsoroltál, az minden lehetséges: lehet, hogy tényleg fáj neki, lehet, hogy tényleg komolyan vette, hogy neked fáj, és az is lehet, hogy már nem igényli a szopást. Én arra gondolok, hogy ez átmeneti állapot. Lehet, hogy már túl is vagytok rajta. Kínáld meg nyugodtan a szokásos időkben, hátha visszatér a szopihoz. Ha nem, az se nagy baj. Nyugodtan adhatsz neki tehéntejet, hiszen ez már csak elenyésző részét képezi a táplálékának, és kiegyensúlyozott az étkezése. Fejni nem kell, ezzel ne nyúzd magad, csak akkor, ha túltelt a melled és fáj. Ebben az esetben is csak annyit fejj, hogy megkönnyebbülj.
Sződy Judit

Kérdés:
Kislányom 16 hónapos, naponta még háromszor szoptatom, de előfordul, hogy többször is igényelné, viszont számomra ez már fárasztó. Egyébként jó étvágyú gyerek, naponta háromszor eszik a szoptatások mellett. Mit tegyek, engedjek a követelőzésének vagy maradjunk a  napi három szopás mellett?
Válasz:
Az alapszabály az, hogy akkor jó a szoptatás, ha mindkét fél jól érzi magát közben. Ettől én eltérnék a gyerek kedvéért fél éves korig azzal a felkiáltással, hogy megér némi kényelmetlenséget, hogy a baba jó indítást kapjon az életében, és ne kelljen mondjuk egész életfogytig tartó krónikus betegséggel küzdenie. Magyarul: fél éves korig a teljes szoptatást javaslom,  mert addig a gyermek rá van utalva az anyatejre. (Ezt ugyanúgy el kell fogadni, mint azt, hogy várandósság közben sem tehetjük le a gyermeket, akkor sem, ha kényelmetlen.)
Fél és egy éves kor között már kicsit engedékenyebb lennék: ha az anyának  nehézséget okoz, hogy gyermekének egész nap rendelkezésére álljon, finoman irányítsa úgy a napirendet, hogy  a szoptatás mennyisége jelentősen ne csökkenjen, de neki is legyen szabadideje.
Egy éves kor után a szoptatás jelentősége táplálkozás szempontjából már valamelyest csökken. A legtöbb baba lelki táplálékként tart igényt ilyenkor a szopásra, bár az anyatej immunológiai hatása két éves korig számottevő. Ebben a korban érvényes igazán az, amivel a választ kezdtem: a szoptatás tartson addig, amíg az anya és a gyermek is szeretettel lát hozzá. Ha a mamának néha terhére van, finoman, a figyelmet elterelve lassan csökkenteni lehet a szoptatások számát, és más formát találni a szeretet, a ragaszkodás és a biztonság nyújtásának kifejezésére.
A válaszom egy mondatban: tegyél érzéseid szerint. De azért ne válaszd el a babát, mert mások rossz szemmel nézik a nagy gyerek szoptatását.
Sződy Judit

Kérdés:
Kislányom most 10 hónapos. A kórházból hazatérve vesztett súlyából (pedig csaknem 4kg-mal született) és akadozott a súlygyarapodása, kevés volt a tejem. Akkor az orvos tápszerkiegészítést javasolt, amit sikerült napi 200gramm-ra csökkenteni (még ma is kap esténként egyszer 200 gr-ot). 
A kislány 4 hónapos korától javasolta az orvos/védőnő, hogy kezdjük el a gyümölcs/főzelék adását -ezt egyébként mindenkinek javasolják!-, de én csak 7-8 hónapos kortól kezdtem el, de még most sem rendszeresen.
Általában reggelire kap egy tányér gyömölcsöt (szinte csak őszibarackot), ill d.u. vagy este egy tányér főtt zöldséget, néha pár kanál csirkehúst. Úgy tervezem, hogy kb. 1-2 hét múlva (amikor a kislány végre etetőszéket kap) kezdem el a "komolyabb" etetést, pl. naponta 4 étkezést.
A mai napig szopik, de bizonytalan vagyok. Úgy tűnik, nem nagyon érdekli a szopás, ami lassan nekem is kezd terhes lenni, u.i. csak állva, ugrálva, táncolva hajlandó szopni (azt hiszem, túl élénk, és már ez sem tudja lekötni). Ráadásul csak a két mellről "egyszerre" hajlandó szopni -egy kortyot ebből, egyet a másikból-, ha csak egyet kap, hisztizik és nem szopik. A fogai is jönnek sorban, talán ez az ok, és néha harap is, hiába szólok rá.
Magyarán az egész szopás kezd kissé "komikussá" válni. Biztosan nagy szüksége van még az anyatejre, de mégis úgy tűnik, félvállról veszi (tudom, hogy túlzás ilyet mondani egy csecsemővel kapcsolatban, de mégis), holott szinte ebből áll az egész napi tápláléka. Úgy érzem, mintha nem lenne tejem, a melleim nem teltek, holott soha nem gyarapodott ilyen szépen (már 3-4 hónapja havi 1kg), élénk, mosolygós baba.
Nem tudom, a szoptatás "okolható-e" érte, de a terhesség óta még mindig nem érzem "teljes értékűnek" magam, nem tudok koncentrálni, fáradékonyabb, ingerlékenyebb vagyok, mint a terhesség előtt. A szülés utáni kontroll-on nőgyógyászom azt mondta, amíg a szoptatás tart, addig a hormonszint nem áll vissza és természetes ez a még mindig "más-állapot". Tulajdonképpen ez az egyik fő oka, hogy lassan szeretném abbahagyni a szoptatást. Pedig pl. az esti szoptatást szívesen elhalasztanám akár fél évig, de akkor nem remélhető a visszaállás. Jól gondolom?
Válasz:
A szoptatást addig jó folytatni, amíg mindkét félnek jól esik. Ha már valóban terhedre van, akkor hagyjátok abba, de csak fokozatosan. Lehet, hogy az lenne a jó megoldás, hogy az esti, a reggeli, és délutáni, alvás előtti "álmos" szopás maradna meg, talán ilyenkor a lyány is "rendesebben" viselkedik (ezt persze csak feltételezem.)
Igazából nem értem, hogy mit jelent az, hogy nem érzed teljes értékűnek magad. Az ember egy kisgyerekkel szoptatás nélkül is kevésbé tud megfelelni annak a rengeteg feladatnak, amit a férfiak el sem tudnak képzelni.
És, sajnos, a legtöbb anya ((én is)) elvárja magától, hogy továbbra is első osztályú háziasszony, feleség, szerető, sőt dolgozó nõ legyen, és a környezete
pedig elvárja, hogy mindehhez még jó képet is vágjon, hiszen ott az a csodálatos gyerek, ugye, mit nyavalyog. Ezt pedig lehetetlen megoldani. Alább kell adni az igényekből, legyél csak elég jó anya, szerető, háziasszony, vagy szerezz segítséget (fizikai, és/vagy lelki) ahhoz, hogy a saját elvárásaidnak megfelelj.
Nem a hormonok a döntők, tíz hónappal a szülés után. Emiatt nem kell elválasztanod a babát. Napi egy-két szoptatás pedig szinte alig játszik szerepet a hormonháztartásban. 
Szóval: ha valóban zavar, akkor válaszd el, és ne legyen lelkifurdalásod, mert nagyon-nagyon jól csináltad eddig. Ha a szoptatás közbeni idétlenkedés zavar, akkor próbáld csak az álmos időszakokban szoptatni a babát, ezt megteheted még akár egy-két évig is, a hormonháztartásod pedig lassan visszatér az "alapjáratra".
A lényeg az, hogy fokozatosan szoktasd rá a babát a felnőtt ennivalókra, és csak akkor csökkentsd a szoptatást, ha már szívesen elfogadja egyiket, másikat. Lassan kaphat kisgyerekkosztot: három főétkezés, és két kisétkezés. Ha maradsz a szoptatásnál, akkor megteheted, hogy szoptatod, ahogy eddig, és engedd meg, hogy bekapcsolódjon a családi étkezésekbe (tehát nem kell külön babaetetés végezni). 
Még egy: az, hogy a melled üresnek érzed, nem jelenti azt, hogy nincs tejed. A gyereked hízik valamitől, és tán nem fotoszintetizál.
Sződy Judit