15 ok, miért hálás vagyok, hogy nem élek többé házasságban

Valamelyik nap, az ékszereim között keresgélve, kezembe akadt egy karkötő. Négy apró gyöngy, egy zsinegre fűzve, a gyöngyökön egy-egy betű: „FREE”. Erről jutott eszembe, mennyire jó érzés újra szabadnak lenni!

Egy boldog párkapcsolatban azt mondják, szabadnak érezheti magát az ember; szárnyal, de Petivel mi már rég nem jöttünk ki jól. Gyakorlatilag felemésztettük egymást, és ezen a kamaszkorú gyerkőceinkkel kapcsolatos folyamatos változások, tenni valók, a mindennapi problémák, súrlódások és a rengeteg munka sem segített. Sem egymásra, sem magunkra nem szakítottunk kellő időt és van az a pont, amikor már nem lehet visszafordítani a dolgokat; előfordul, hogy nem megjavítható, ami végérvényesen elromlott, elveszett.

15 ok, miért hálás vagyok, hogy nem élek többé házasságban

Ám azon a reggelen, mikor a kezembe akadt az az ominózus karkötő, elhatároztam, hogy itt az ideje végre tovább lépni, új fejezetet nyitni az életemben és nem keseregni. Érdemes minden helyzetnek meglátni a jó oldalát, és nagyon hasznos szavakba önteni, papírra vetni a kialakult helyzet pozitívumait.

Íme, az én listám; 15 ok, amiért hálás vagyok, hogy elváltam:

  1. A magam ura lehetek. A házasságom alatt rengeteg kompromisszumot kötöttem (persze Peti is). Egyszerűbb volt mindent a másikhoz igazítani, legyen szó az ebéd elkészítéséről vagy a lakás elrendezéséről/berendezéséről.
  2. Azt eszek, amit akarok, akkor, amikor kedvem szottyan hozzá. Senki nem vet rám gúnyos pillantásokat, amitől bűntudatom támad egy-egy finomabb falat miatt.
  3. Csak arra költöm a pénzem, amire akarom. Amikor párkapcsolatban él az ember, szinte észrevétlen költ olyan dolgokra, amire önmagától nem adna ki. Nincs többé olyan program, amire csak a másik miatt megyek el és feleslegesen fizetek.
  4. Nem maradok fenn éjszakába nyúlóan, várva, hogy valamikor hazaessen a férjem. Gyakran vártam Petire az éjszaka közepén, aggódtam érte (kicsit féltékeny is voltam, gyanakodtam, hogy biztos, hogy nem egy másik nővel van-e?) és szerettem volna beszélgeti a társammal… Annyi, de annyi mondani valóm lett volna. Hát, ugyan megbeszélni továbbra sem tudom senkivel a gyerekek ügyes-bajos dolgait esténként, de sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok; alszom, mint a bunda!
  5. Nem kell állandóan utána pakolásznom. A teljes munkaidős állásom és a két gyerkőc mellett csöppet sem hiányzik, hogy még utána is elpakoljak, összeszedjem a széthagyott zoknijait, koszos papírzsepijeit… stb.
  6. Nincs szükségem jóváhagyásra és ezzel együtt egy csomó konfliktust is megspórolhatok. Most így utólag belegondolva, sokszor éreztem azt a házasságomban, hogy sosem lehetek elég jó; mindig az Ő szava az utolsó, nem dönthetek egyedül semmiben. Nos, ennek vége.
  7. Tervezhetek a saját időmmel – azzal a kevéske szabadidőmmel, ami van, azt tehetek, amit csak szeretnék.
  8. Egyedül eldönthetem, mit szeretnék felvenni aznap. Peti hajlamos volt beleszólni az öltözködésembe, gúnyos megjegyzésekkel illette a szerinte túl tarka ruháimat – most olyan színesen öltözök fel, ahogyan csak akarok.
  9. Senki ne kritizál. Ha elrontok valamit, rossz helyen kanyarodok be, vagy parkolok és megbüntetnek, a rohanásban otthon hagyok valamit, nem arra van szükségem, hogy valaki rárakjon még egy lapáttal és leszidjon, hogy milyen szétszórt vagyok.
  10. Van egy csomó helyem a lakásban, és az ágyban is elférek (noha néha jól esne valakihez odabújni).
  11. A TV kapcsoló az enyém – és miután a gyerkőcök elaludtak, azt nézem, amit én akarok.
  12. Az iskolaszünetek sokkal élvezetesebbek. Hiszen, ha épp nálam vannak a gyerekek, akkor elmegyünk a szüleimhez és teljes nyugiban elvagyunk, ha pedig Petinél töltik a szünidőt, én végre kikapcsolhatok kicsit.
  13. Soha többé nem kések sehonnan és nem is vagyok halandó várni senkire, mert pontos vagyok és elvárom ezt a tiszteletet viszont is.
  14. Újra festhetek, rajzolhatok és írhatok. Vagy kipróbálhatok bármilyen önkifejezési eszközt, amit csak szeretnék, a nélkül, hogy bárki megzavarna vagy ledegradálná az alkotásom.
  15. Végre én is a volán mögé ülhetek! Szeretek vezetni, de Peti sosem hagyta, vagy ha mégis, akkor állandóan beleszólt.

Igen, a házasságomban kicsit elveszítettem önmagam. Az első egyedül töltött napokban azt sem tudtam, mit csináljak nélküle! De ahogy a listát összeírtam, rájöttem, hogy mennyi lehetőség vár rám, hogy újra megismerjem magam.

Panna , 2019. január 31.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?