Vicces beszólások nagyszülőktől, dédszülőktől, amikor baba érkezett a házba

Szerencsés vagyok, hogy megoszthatom velük az élményt, hogy én magam is szülővé válok és persze igyekszem minél több időt velük tölteni, vagy ha nem is tudunk túl gyakran találkozni, legalább telefonon elmesélem nekik a napjainkat és kikérem a véleményüket egy-két dologról a gyerekneveléssel kapcsolatban. Az ilyen alkalmakkor néha hatalmas „megmondások”, „beszólások” hangzanak el, és rengeteget nevetünk a megmutatkozó különbözőségeken, vicces szituációkon. Amikor elmesélem ezeket a szintén kisgyerekes barátaimnak, általában ők is jót nevetnek rajtuk és maguk is mondanak egy-két hasonló sztorit a nagyszülőkről, dédszülőkről. Ezekből mára egy kisebb tucat gyűlt össze, amit most cikk formájában osztok meg veletek, hogy ti is jól szórakozzatok és arra biztatok mindenkit, hogy ha van hasonlóan vicces története, írja meg azt kommentben!

- Szia picikém! Tudod, én vagyok a dédpapa! Nem a papa, hanem a dédpapa!

- Szerintem tudni fogja! (nevetek)

- Jó ezt tisztázni kicsim, manapság már az apákat papának hívják ebben a divatos világban!

(dédpapa, 78 éves)

fotó: freepik.es

- Kislányom, nem kéne ennek a kisgyereknek valamit húzni a hasára miközben mászik?

- Mire gondolsz mama?

- Hát hogy ne a hideg padlón másszon.

- Dehát padlófűtés van...

- Akkor is, megfázhat!

- Mama, anyunak mit húztál a hasára?

(nagymamám, 75 éves és hajthatatlan)

 

- Azt ne vedd a szádba csillagom!...Kicsim, láttad, hogy a kisgyerek ezt a műanyag lógót rágja a játék végén?

- Köszi papikám, de az azért van, hogy rágja, jót tesz a fogának!

- De ezt a műanyag szart?

(nagyapám ismerkedése a fogzás segítő játékokkal)

 

- Mennyire van kinn hideg mami?

- Hát eléggé, ne ezt a szarmert add már rá a kislányra!

- Micsodát?

- Ezt a szar farmert akarom mondani...az vékony lesz!

(dédmama, 72 éves)

- Mivel kenegeted az ínyét drágám?

- Ez ilyen fogínygél, hogy ne fájjon neki annyira a fogzás.

- Hát én a pálinkára esküszöm. Még most is!

(nagypapám, a kisfiam a harmadik dédunokája)

 

- Hanyadik hónapban vagy most Nikikém? – kérdi keresztanyám 70 éves apukája.

- Most leszek a nyolcadikban! – válaszolom.

- Szép nagy már a hasad! (Majd ezután a saját hordó hasára csap és folytatja...) Akkor szerintem én már túlhordtam az enyémet!

(tavaly a húsvéti ebéd után, keresztanyám édesapja)

 

- Mondta anya, hogy nehéz volt a szülés drágám! De örülök, hogy túlélted...

- Hát ez ilyen Pali bácsi, ez a természetes!

- Emlékszem, amikor a Moncsi született, én nem tudtam bemenni a kórházba, olyan beteg voltam!

- Miért, mi baja volt Pali bácsi?

- Fene tudja már, biztos meg voltam fázva!

(nagyapám testvérével beszélgettem)

- Peti tisztába tennéd a kicsit? Szerintem van egy kis ajándékcsomag... – mondom a férjemnek, mire már viszi is.

- Bátor gyerek ez a Peti kislányom! Velem egyszer hagyta otthon a mama apádat, hát mással is tele lett a szemetes mit ne mondjak!

(80 éves nagypapám a pelenkázásról)

 

- Hát szia drága kisfiam! Látod, a dédinek sincs még foga! – mondja a nagymamám.

- Mi az hogy még? Nem inkább már? – kérdezem viccesen.

- De hamarosan kész lesz az új, addig meg versenyezhetünk, hogy kinek lesz előbb foga! -mondja nevetve.

(nagyikám, 75 éves, épp akkor készült az új fogsora.)