Terhesnapló 5. – Ez az utolsó babavárós cikkem?
Kisfiam nem az a frontra jövős fajta, mivel a héten felettünk átvonuló két hidegfront sem zavarta és a holdtöltét is végig aludta. Így reménykedem, hogy a szülészet félig kiürülését is megvárja és egy szép csöndes napon szeretne előbújni, amikor Mama is láthatja. Ez már a 38. hét 5. napja.
Szerintem szeretné, ha mindenki maximálisan rákoncentrálna, ahogy a jövőben is ebben lesz része, egészen addig, míg nem lesz anyukáméknak egy másik unokája. De tudom, milyen első unokának lenni, azt a sok figyelmet és szeretetet az ember nem felejti el. Sőt első dédunoka is lesz, így már a dédszülők is tűkön ülnek, hogy megnézhessék.
Az elején valahogy kicsit szigorúan álltam ehhez a hat hét gyermekágyhoz, de szeretném, ha apum szülei, anyum édesapja és felesége is minél hamarabb láthatnák. És ha keresztanyumék hazajönnének egy kicsit Németországból, őket sem fogom elküldeni, sőt.
Sokat beszélgetek több gyermekes anyukákkal és ők meg sem tehetnék, hogy hat hétig sehova se menjenek, senki ne legyen a baba közelében, aki esetleg egy bacit átragaszthat rá. Leginkább azért, mert a tesók bölcsődébe, oviba járnak. Anyu azért megkért, hogy ne akarjam rögtön megváltani a világot, szóval a nemzetközi hordozós hétre még ne menjek el, mert Koppi jól bírná, de nekem jót tenne akkor még a pihenés.
A héten megvolt az utolsó kötelező 38. heti ultrahang, egy CTG-vel karöltve. Az ultrahangon mondtak jót is és kevésbé jót is, de tudom, hogy rengetegen nyugtattok, a vesetágulat elmúlhat, csak megfigyelés szükséges. Sajnos a tágulat nőtt Koppánnyal együtt, így elérte a 9 mm-t mindkét oldalon. Viszont Babócám szépen fejlődik és 38+2-nél már 3229 gramm és a fejméretre sem panaszkodhatom, hiszen 93 milliméter. A méhlepényem készül a nagy napra, ahogy érzem a testem többi részével együtt.
Észrevettem egy pici vizesedést, de nem durvát, csak látom az ujjaimon és az arcomon, hogy picit pufibbak. De hogy az étvágyam hogy megnőtt! És persze csak a kalóriadús kaják érdeklik a szervezetem, így életembe először csináltam például rántott velőt is. Persze, ahogy az utóbbi években megszoktam, nem álltam át zabálósra, ezért a végénél vízzel, Koppival és egyéb tartozékokkal együtt a babavárás eleji súlyomat 6 kilóval léptem át. Azért erre büszke vagyok.
Októberi babavárós - ezen mindig jót mosolygom, hiszen az utolsó szülések november végére várhatóak, az enyém meg erősen szeptemberre - társaságomról is jöjjön jó hír, a tegnapi napon megszületett Milán baba Tatabányán, és a mai vagy a holnapi napra várjuk Dominikot, aki Franciaországban látja majd meg a napvilágot. Puszilom az anyukákat, akik nem hiszem, hogy mostanában túl sokat fognak a neten lógni vagy cikket olvasni, hiszen ennél fontosabb és nagyobb dolguk is lesz!
Ezzel az idézettel szívesen zárom a vélhetően utolsó babavárós cikkem, hiszen elképzelhető, hogy pár napon belül enyém lehet ez az élmény:
„De jó, de jó, most kezdődik majd csak igazán az élet! Olya jó veletek átélni az első baba érkezéséhez kapcsolódó érzéseket! Hazavittük, álltunk felette és pislogtunk, mint egér a nullás lisztben, hogy és akkor most itt ez a kis emberpalánta és mi felelünk érte, stb...”
Csumpi
Csumpi, 2013. szeptember 20.
Babanet hozzászólások(13 hozzászólás)
Kitartást az utolsó napokhoz. Épp most gondoltam arra, hogy lesz-e vajon ma még cikk :)
Kopi jól fog időzíteni, s a Mama is ott lesz az érkezésekor!
A gyermekágyról annyit, hogy az első babámnál csak a szűk család jöhetett + a legjobb barátnőm, mert Ő már nagyon kíváncsi volt, hogy mire számíthat 3 hónap múlva. A második gyerek 2 hetesen játszóterezett ....
Fel a fejjel, Anyai szíved megmondja, hogy mit kell tenned!
@manocska20100801:
Úgy érzem nem leszek az a túlzásokba eső anyuka, mert az Koppány érdeke is! Kell az immun erősítés, mert anyukája nem volt erre a legjobb példa, de ez nálam kezdődött ott, hogy nem voltam hajlandó anyatejet inni... Megpróbálom az első gyermekes fóbiákat átugrani és rögtön második, harmadik baba szinten nevelgetni, illetve ahogy szerintem jó és ez a kulcsszó :) !