Terhesnapló 5. – Ez az utolsó babavárós cikkem?

Szerintem szeretné, ha mindenki maximálisan rákoncentrálna, ahogy a jövőben is ebben lesz része, egészen addig, míg nem lesz anyukáméknak egy másik unokája. De tudom, milyen első unokának lenni, azt a sok figyelmet és szeretetet az ember nem felejti el. Sőt első dédunoka is lesz, így már a dédszülők is tűkön ülnek, hogy megnézhessék.

Az elején valahogy kicsit szigorúan álltam ehhez a hat hét gyermekágyhoz, de szeretném, ha apum szülei, anyum édesapja és felesége is minél hamarabb láthatnák. És ha keresztanyumék hazajönnének egy kicsit Németországból, őket sem fogom elküldeni, sőt.

Sokat beszélgetek több gyermekes anyukákkal és ők meg sem tehetnék, hogy hat hétig sehova se menjenek, senki ne legyen a baba közelében, aki esetleg egy bacit átragaszthat rá. Leginkább azért, mert a tesók bölcsődébe, oviba járnak. Anyu azért megkért, hogy ne akarjam rögtön megváltani a világot, szóval a nemzetközi hordozós hétre még ne menjek el, mert Koppi jól bírná, de nekem jót tenne akkor még a pihenés.

A héten megvolt az utolsó kötelező 38. heti ultrahang, egy CTG-vel karöltve. Az ultrahangon mondtak jót is és kevésbé jót is, de tudom, hogy rengetegen nyugtattok, a vesetágulat elmúlhat, csak megfigyelés szükséges. Sajnos a tágulat nőtt Koppánnyal együtt, így elérte a 9 mm-t mindkét oldalon. Viszont Babócám szépen fejlődik és 38+2-nél már 3229 gramm és a fejméretre sem panaszkodhatom, hiszen 93 milliméter. A méhlepényem készül a nagy napra, ahogy érzem a testem többi részével együtt.

Észrevettem egy pici vizesedést, de nem durvát, csak látom az ujjaimon és az arcomon, hogy picit pufibbak. De hogy az étvágyam hogy megnőtt! És persze csak a kalóriadús kaják érdeklik a szervezetem, így életembe először csináltam például rántott velőt is. Persze, ahogy az utóbbi években megszoktam, nem álltam át zabálósra, ezért a végénél vízzel, Koppival és egyéb tartozékokkal együtt a babavárás eleji súlyomat 6 kilóval léptem át. Azért erre büszke vagyok.

Októberi babavárós - ezen mindig jót mosolygom, hiszen az utolsó szülések november végére várhatóak, az enyém meg erősen szeptemberre - társaságomról is jöjjön jó hír, a tegnapi napon megszületett Milán baba Tatabányán, és a mai vagy a holnapi napra várjuk Dominikot, aki Franciaországban látja majd meg a napvilágot. Puszilom az anyukákat, akik nem hiszem, hogy mostanában túl sokat fognak a neten lógni vagy cikket olvasni, hiszen ennél fontosabb és nagyobb dolguk is lesz!

Ezzel az idézettel szívesen zárom a vélhetően utolsó babavárós cikkem, hiszen elképzelhető, hogy pár napon belül enyém lehet ez az élmény:

„De jó, de jó, most kezdődik majd csak igazán az élet! Olya jó veletek átélni az első baba érkezéséhez kapcsolódó érzéseket! Hazavittük, álltunk felette és pislogtunk, mint egér a nullás lisztben, hogy és akkor most itt ez a kis emberpalánta és mi felelünk érte, stb...”

Csumpi