Így lesz a gyermeked magabiztos, de nem beképzelt

Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke az összes akadályt könnyedén venné az életben, a kudarcai nem törnék teljesen össze, mégis tanulna belőlük. Ehhez a kellő mennyiségű önbizalomra van szüksége gyermekünknek, aminek kialakításában szülőként jelentős felelősség hárul ránk. De mégis miből fakad az önbizalom – mi választja el a beképzeltségtől-, és hogyan segíthetünk fejleszteni azt?

Gyermekünk születésétől kezdve újabb és újabb készségeket sajátít el, melyek gyakorlása során egyre csak nő az önbizalma, magabiztossága. Gondoljunk csak bele, milyen összetett az emberi cselekedetek, viselkedésminták tárháza, utódaink szépen lassan megtanulnak pislogni, sírni, enni, mosolyogni, átfordulni, kúszni, mászni, járni, beszélni, futni… És ahhoz, hogy egyre bonyolultabb készségekre tegyenek szert fontos, hogy egyre inkább bízzanak magukban, megismerjék saját erősségeiket, gyengeségeiket. Szülőként az a legjobb, amit tehetsz, ha gyakran és teljesen őszintén kommunikálsz vele, elhalmozod a visszajelzéseiddel (nem válogatatlan bókokkal!).

A végcél az lenne, hogy megtanítsuk gyermekünknek, hogy felismerje, mik azok a dolgok, amikben jó, amihez van tehetsége, vagy amit nagyon sokat gyakorolt, így van benne kellő tapasztalata. Tudatosan álljon pozitívan egy helyzethez, és ezt akár hangosan erősítse is meg: „Tudom, hogy menni fog, hiszen ezt már rengeteget gyakoroltam, és sokszor sikerült is. Ebben jó vagyok és szeretem is csinálni”. (Ez akár a későbbi élethelyetekben is segíthet elűzni a vizsgadrukkot – nekünk, felnőtteknek is jól jöhetnek az efféle mantrák.) Ahhoz, hogy erre a szintre eljusson, feltehetünk kérdéseket kezdetben: „Emlékszel, hányszor csináltuk már ezt? Ugye, hogy (majdnem) mindig sikerült!?”

A szakemberek szerint azok a gyerkek, akik a fenti megerősítések által kellő önismeretre és önértékelésre tesznek szert, jóval könnyebben ismerik fel és fogadják el azt is, ha akadnak olyan területek, tantárgyak, amikben nem jeleskednek. (Hiszen ugye tudjuk, hogy csemeténk nem lehet mindenben tehetséges, és bizonyos dolgokat könnyebben tanul meg, míg másokban kevésbé ügyes, ami nem azt jelenti, hogy buta lenne.)

Bár a dicséretre, verbális megerősítésekre születésétől fogva szüksége van egy babának, az igazi önbizalom-építés akkor kezdődik el, mikor már nem csak hallja és többé-kevésbé érti is a külvilág visszajelzéseit, hanem mikor ő is beszélni kezd. Nem csak a szüleivel, hanem a dadussal, óvónővel, nagyszüleivel, a szomszédokkal… szóval a környezetében lévő összes felnőttel való kommunikáció kulcsfontosságú lehet. Ha megvan benne a kellő nyitottság, könnyen rá tudja venni például a nagyszüleit is arra, hogy dicsérjék, őszintén beszélgessenek az adott helyzetben az eredményeiről – akár a veszteségeiről, esetleges sikertelenségéről is.

Így alakítsuk ki benne a megfelelő önértékelést, önbizalmat:

  1. Dicsérjük rendszeresen, konkrétan megfogalmazva a dicséretet. Sokan azt hiszik, ha eleget hajtogatják, hogy „szuper, ügyes vagy”, akkor a téma el is van intézve, pedig ez teljesen téves gondolat, a megszokott frázisokra egy idő után immunis lesz a gyerkőc. Például a gyerek focimeccse után ne csak azt mondjuk neki, hogy mennyire tehetséges játékos, hanem világosan, részletesen fejtsük ki, hogy mikor elkapta a labdát és tovább passzolta, az milyen szép volt, és, hogy nagyon jó érzéke van a cselezéshez, stb. Így nem beképzeltté tesszük; nem fogja azt hinni, hogy mindenben ügyes, mindenhez ért, hanem tisztában lesz vele, hogy mik azok a posztok, mik azok a részterületek, ahol kiemelkedően teljesít.
  2. Mutass példát: vacsora után beszélgessetek rendszeresen a pároddal az aznapi sikereitekről, vagy egyéb dolgokról, amikre büszkék vagytok. Ne csak egymást, hanem magatokat is méltassátok. „Nagyon sok munkát fektettem ebbe a projektbe, és végre meg is hozta a gyümölcsét. Nagyon nagy büszkeséggel tölt el az eredmény.” „Ezt a sapkát ma vettem, mert illik a szemem színéhez. Nagyon szépen kiemeli a zöld szemem; tetszik.” Az ilyen és hasonló kijelentések öntudatot, önelfogadást, elégedettséget közvetítenek.
  3. Beszélgessetek mások sikereiről is. A siker gyakran vákuumként képes beszippantani az embert. A gyerekeket is. Ha csak a saját eredményeire koncentrál valaki, könnyen lenéz másokat – ez pedig nyilván nem célja a nevelésnek. A fent említett példánál maradva, a focimeccs után elemezzétek ki a többi játékos ügyességeit is. „Ugye milyen jó támadó játékos Peti?” „A csapattársaid is nagyon odatették magukat, hogy a kezed alá játszanak, mikor azt a remek második gólt berúgtad.”

Ha a gyermekünk nem tanulja meg, hogy nem mindenben lehet első, nem tudhatja mindenre a választ, hibázhat ő is, akkor könnyen arrogánssá válhat, ezért bánjunk okosan a dicséretekkel és figyeljünk oda arra is, mi hogyan viselkedünk. Lehet, hogy előbb magunknak is változnunk kell ahhoz, hogy egy egészséges önbizalommal bíró csemetét neveljünk?!

 

 

Plézer Panna , 2019. január 26.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?