A szülés ára

Ha a teszten megjelenik a második csík, alapvetően két választásunk van: vagy egy kórház ügyeletére járunk a terhesgondozásra, esetleg egy magánrendelőbe vagy intézménybe. A kórházi ügyeleten a terhesgondozásért nem kérnek pénzt a kismamától, és elviekben, ha ügyeletben szül a kismama az éppen szolgálatban lévő orvosnál, ott sem kell plusz pénzt fizetni. Hiszen alapvetően a szüléseket a TB finanszírozza, így akinek jár az egészségügyi ellátás, annak ez ingyenes szolgáltatás.

A magánkórházakban tökéletesen egyértelmű a helyzet: aki odamegy, pontosan tudja, hogy az előre megszabott árakért mit kap – milyen vizsgálatokat, ellátást, figyelmet, szobát, étkezést stb. Itt tiszta a kép, a szülés után nyilván számla is jár a szülőknek a díjak fejében.

A magánrendelést választó kismamák már fizetnek a terhesgondozásért, ami érthető is, hiszen nem a kórházban veszi igénybe az ellátást. Itt is megszabott tarifák vannak, amelyek rendelőként és orvosonként változhatnak. Ha a várandós a szüléshez szeretné felfogadni az orvost, úgy a kismamák beszámolói szerint átlagosan a terhesgondozás díjának tízszeresével számolhat – ennyit kell fizetni az orvosnak a szülés után. Ez a része a történetnek már kissé aggályos, hiszen a szülés maga a kórházban történik, ahol az orvos dolgozik, vagyis a szülésért a TB fizet a kórháznak – és a fizetése keretein belül az orvosnak is.

Ugyanakkor, ha az orvos és a kismama megállapodnak abban, hogy az adott orvos fogja kísérni a szülést, abban az esetben a kismama számíthat arra, hogy az orvos akkor is ott lesz mellette, míg a baba megszületik, ha épp nem dolgozik, nem ügyeletes, vagy ha ünnepnap van. Elviekben még akkor is, ha épp a családjával nyaral, és az sem számít, hogy nappal vagy éjszaka indul meg a vajúdás. Emellett a kismama bármilyen kérdéssel, aggodalommal felhívhatja az orvost, ami nagy biztonságérzetet ad a várandósoknak.

Egyes vélemények szerint az orvosnak a fenti kiemelt figyelemért és az állandó készenlétért igenis jár a fizetésén felül, a kismamával kialkudott vagy leegyeztetett összeg. Más vélemények szerint viszont visszatetsző, hogy az orvosok alacsony fizetése miatt a terhes nő és családja pluszban fizet az orvosnak, miközben a fizetésükből ugyanúgy vonják az egészségügyi hozzájárulást. Tovább árnyalja a problémát, hogy a magánrendelőkben végzett terhesgondozás és a később kórházban kísért szülések esetében, úgy hírlik, a kismamák csak elvétve kapnak bizonylatot – számlát – az általuk fizetett összegekről.

De a várandós anyukák elmondása szerint nem ritka az olyan eset sem, mikor az SZTK rendelésre járó kismamát környékezi meg az őt ott ellátó orvos a szülés kapcsán felmerülő anyagi igényeivel. Ahogy az is előfordul szerintük, hogy az ügyeletben dolgozó orvos a szülésnél bejelenti, hogy mennyi hálapénzt vár el a szülés levezetésért. A leendő anya és apa pedig legtöbbször fizet, hiszen máskülönben fennáll a lehetősége annak, hogy az orvostól esetleg nem kapják meg a probléma- és szövődménymentes szüléshez szükséges figyelmet és ápolást.

a többség választott orvossal akar szülni

A Babanet Szavazójában még 2007-ben kérdeztük olvasóinkat arról, hogy szülésükhöz fogadtak-e orvost vagy sem. A válaszadók elsöprő többsége választott szülészt magának még terhessége alatt, s bár a felmérésünk nem reprezentatív, a válaszok nagy száma alapján elmondható, hogy a kismamák inkább fizetnek a fogadott szülésznek.

 

Nem lenne objektív azt állítani, hogy a fentiek csak a szülészorvosokat érintik. Ahogy a hírben is elhangzott, a szülészeteken a kismamák nemcsak az orvosoknak adnak pénzt, de sokszor a szülésznőknek is – főleg, ha megállapodnak egymással, hogy a szülésznő elvállalja a szülés kísérését. Ám ha nem választott a várandós maga mellé szülésznőt, a szóbeszéd szerint sokszor akkor is elvárt némi hálapénz adása a szülésznőnek. A fogadott orvossal rendelkezők esetében inkább az a gyakorlat dívik, hogy a szülészorvos a neki adott összegből ad le egy részt a szülésznőnek.

Sok hálás anyuka megértő a fenti gyakorlattal kapcsolatban, mondván, az orvosok olyan alacsony fizetést kapnak hivatalosan, ami nem áll arányban a munkakörükből fakadó kockázattal és terheléssel. Az ellenvéleményekben azonban gyakran elhangzik, hogy aki az orvosi-szülészorvosi pályát választja, az tudhatja előre, mennyi fizetés jár ezért és milyen munkakört, mennyi felelősséget vállal fel hivatásával. Sokszor szemére vetik azt is az orvosoknak, hogy csak azért választották ezt a pályát, mert előre számítottak arra, hogy a nők majd vaskos borítékokat adnak nekik a szülésekért, illetve ha magánpraxist indítanak be, ott súlyos összegekkel tudják kiegészíteni az egyébként valóban karcsú hivatalos bérüket.

Az igazság valószínűleg, mint mindig, valahol félúton lehet. Tény, hogy az orvosok – és általában az egészségügyi dolgozók – bére elképesztően alacsony, ahogy az is, hogy az orvostársadalom halálozási listája szerint a szülészek haláloznak el a legkorábban. Szervezetük nehezen viseli az állandó éjszakázást, a rendszertelen életvitelt, a folyamatosan magas stresszt. A szülészeknél kiemelkedően magas a válások aránya is, hiszen hivatásuk komoly áldozatot követel a családjuktól is, amit egyáltalán nem biztos, hogy az tolerálni tud. Nyilvánvaló, hogy az orvosok miért hajlamosak általában elfogadni vagy elvárni a szülésért a fizetésükön felüli juttatást.

Ugyanakkor a kismamák kiszolgáltatottak, hiszen egy nő életében átlagosan kétszer éli át a szülés élményét, amiről még a laikus is tudja, hogy minden nagyszerűsége mellett igenis veszélyes üzem. A vajúdás, kitolás közben előfordulhat, hogy az addig egészségesen fejlődő baba olyan károsodást szerez, ami a család egész életére rányomja bélyegét. Sőt, a szülés közben felléphet olyan probléma is, ami az édesanya életét veszélyezteti. Érthető hát, hogy a kismama miért szeretne odaadó és százszázalékos figyelmet magának és gyermekének, miért keresi a megoldást akár abban is, hogy súlyos tízezreket fizet vélt vagy valós biztonságért.

Csak a kismamák negyede nem fizet?

Szintén 2007-ben tettük fel az alábbi kérdést olvasóinknak, a nem reprezentatív közvéleménykutatásunk eredménye ékes bizonyíték arra, hogy a hálapénz intézménye mennyire elterjedt a szülészeteken. A látogatóink hozzászólásaiból úgy tudjuk, az utóbbi években az összegek csak nőttek.

Semmiképp sem jelenthet megoldást a helyzetre, ha a várandósoknak megtiltják, hogy ott szüljenek, ahol ők szeretnének, azzal az orvossal, akinek kezébe bizalommal teszik oda saját és magzatuk egészségét, életét. Álszent megoldás megtiltani és büntetni a hálapénz adását-elvárását is, hiszen az egészségügyi rendszer mára már gyakorlatilag úgy épül fel, olyan bérekkel operál, mintha alapból kalkulálnának a pluszban befolyt összegekkel. Ahogy álszent intézkedés volt az is, hogy egy adott kórházat ragadtak most ki, és ott statuáltak példát, miközben a jelenség áthatja a magyar szülészeti gyakorlatot.

Alapvető szemléletváltásra lenne szükség – ami társadalmi szinten mindig hosszú időbe telik -, megfelelő hivatalos bérezésre, az egészségügyi finanszírozás átláthatóvá tételére, egyértelmű viszonyokra a kórházakban és a rendelőkben, és persze arra, hogy az egészségügyet alapjaiban megreformálják. De hogy mindez mikorra valósulhat meg, ha erre van lehetőség egyáltalán, az jó kérdés.

Addig semmiképpen sem, míg a döntéshozók úgy tesznek, mintha nem lennének tisztában a rendszer működésével. Amíg olyan érdekek és ellenérdekek árnyékában határoznak az egészségügyi szabályokról, amelyek nem teszik kívánatossá a hálapénz gyakorlatának felszámolását, addig a paraszolvencia marad. Amíg az orvosok jobban járnak a feketén zsebre tett összegekkel, a kismamák pedig a családi kasszát lemerítve remélnek megfelelő ellátást és figyelmét, addig minden marad a régiben.

És persze lehet maszatolni, gumicsontot dobva a közvéleménynek meghurcolni egy-egy intézményt-orvost, de ez még kevés. Mert a rendszer él, és nemhogy stagnál, de egyre inkább burjánzik.

Ti fizettetek a szülésért-terhesgondozásért pluszban?