Szofi cikkei
Micónapló - A másik oldal
Képek. Szeretném őket nem látni. Egy rohammentő száguld az éjszakában, szirénája belevisít a sötét aszfaltba. Benne egy 36. hétre érkezett újszülött, aki nem tud önállóan lélegezni. Az anyja nélkül, az inkubátor magányában,... » 6 hozzászólás
Micónapló – Miért jó szülőnek lenni?
Kiléptem a teraszajtón, felettem a kék ég, alattam az erdő, és azt gondoltam: megfáradt lelkekre igazi gyógyír egy kis friss hegyi levegő, és egy vadiúj szálloda wellness részlege. Egy baráti házaspárral látogattunk el a... » 2 hozzászólás
Micónapló – Doktorálás és a testvérféltékenység
Meséltem már nektek, hogy doktorálok? Nos, ha nem, hát nem véletlenül. Megmondom őszintén, már jó ideje nem foglalkoztam a dologgal, de most, hogy Micó hét hónapos elmúlt, nincs mentségem, folytatni kell. Már a kezdés is a... » 2 hozzászólás
Micónapló – Nemcsak a tél múlik el…
Micó megette a glutént, nem pöttyösödött be, nem lettek tőle gyomorgörcsei, és nem nőtt ki a harmadik füle sem. A második fogacskája viszont kibújt, de nem hinném, hogy a gluténnak ehhez bármi köze lenne. Megkapta a második... » 5 hozzászólás
Micónapló – A félszázkezű anya
Január 16-án Micó féléves lett. Egész nap csak nézegettem, és nem akartam elhinni, hogy a második gyerek ennyivel hamarabb lesz fél éves, mint az első. Ő boldog mosollyal viszonozta minden pillantásomat, olyan fajta... » 4 hozzászólás
Micónapló – Évértékelés Szofi módra
Tudom, hogy már lejárt lemez az újév, és mindenki belesüppedt a hideg, sáros, januári mókuskerékbe, melyben oly messzinek tűnik a napfényt hozó tavasz. De én mégiscsak megállnék egy pillanatra, és visszatérnék a december... »
Micónapló - Karácsonyi grandturné
A karácsony a szokásos módon zajlott, immár két gyerekkel. Megsütöttem a süteményeket előző héten, aztán Szenteste otthon, négyesben, ehhez nagyon ragaszkodom. Karácsony napján ebéd anyósoméknál, este Szegedre utaztunk, ahol... » 8 hozzászólás
Micónapló - Életképek
Az elmúlt két hét rendkívül aktívan telt számomra, elsősorban az öt hónapos Micó első karácsonyára való felkészülés miatt. Életképeket szeretnék veletek megosztani, melyek hűen jellemezték az elmúlt két hét eseményeit.
» 7 hozzászólás
Micónapló – Mit csináltunk, mikor még nem voltak gyerekek?
Azt hiszem, Micó születése óta az elmúlt tizennégy nap alatt letudtuk a legrosszabb és a legjobb hétvégénket is. A legrosszabb péntek délelőtt kezdődött, mikor úgy éreztem, képtelen vagyok elkezdeni a napot, erre ráerősített... »
Micónapló – Oltások és átlagok
Gondolkodtam, hogy miről is írhatnék, de az elmúlt két hét megnyugtató eseménytelenséggel telt el. Amit persze elképzelhető, hogy egy másik, otthonülő kismama nem így értékelne. Négyszer voltunk vendégségben, tartottam... » 4 hozzászólás
Micónapló – Generációk egész sora
Micó éppen lemaradt a nemzeti ünnepről nagy tettével, én pedig szimplán lemaradtam az ő nagy tettéről. Ugyanis október 24-én Milán átfordult a hátáról a hasára, természetesen éppen akkor, mikor én a fogorvos székében ültem,... » 1 hozzászólás
Micónapló – Micó a mérlegen
Döbbenetes sebességgel lett Micó háromhónapos. És bár szépen gyarapodott, a súlya, összevetve a hasonló időben született babákéval, viszonylag alacsony volt. Hogy pontos legyek, ő volt a második legkisebb súlyú baba az egész... » 6 hozzászólás
Micónapló – Testvérek, szeretet, kömény
Éppen két hete hívtam fel a gyermek-ultrahangot, hogy mikorra tudnak időpontot adni csípőszűrésre. November nyolcadikát ajánlották föl. Majd megkérdezték, hogy hatezer forintért szeretnék-e hasi és koponya ultrahangot is,... » 2 hozzászólás
Micónapló – Két hónap után napirend!
Minden szakkönyv azt írja: mire a baba két hónapos lesz, kialakítja a saját napirendjét. Csaninál azt éreztem, hogy ennyi erővel azt is írhatták volna, mire leérettségizik, olyan távolinak tűnt ez az időpont-meghatározás egy... » 6 hozzászólás
Micónapló – Egészségügyi-családi krach
Az elmúlt két hét alapvetően az orvoslás jegyében telt. Először is elmentem a hathetes kontrollra, ahol teljes joggal bízhattam abban, hogy minden a legnagyobb rendben van, hiszen fizikailag pompásan éreztem magam. Az... »