Új privát üzeneted érkezett!

xxx
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Vendég 2010.04.13 07:07-kor.
Vendég
 


Sziasztok!

Lilluska, az, hogy jól vagyok relatív fogalom. A 3 hónappal ezelőtti állapotomhoz képest vagyok csak jól, azért van mit javulni.
Gyógyszer mellett is lehet valaki terhes, úgy értem nem kell előtte abbahagyni a szedését? És nem félsz, hogy visszajön szülés után? Bár lehet, hogy attól fogsz meggyógyulni!
Egyébként piszok dolognak tartom, hogy a férjeknek nem adnak betegszabadságot, amíg itthon van a feleség, mármint a gyerek jogán pl. Két hete nálunk is volt egy ilyen eset, átment a családon egy hányós-hasmenéses vírus, és én annyira rosszul voltam aznap, hogy a férjemnek 1 nap szabijába került. Persze elmehetett volna a saját körzetijéhez, de 1 nap betegállományért nem ment. Szóval az amúgy is kevés szabi szépen fogyogat!
Most milyen adagban szeded a gyógyszert? Voltál dokinál?
Üdv: Pici
 
 


Ja és még valami, LILLUSKA! Irigyellek, hogy a férjed nem ellenzi, hogy gyógyszert szedj, az enyém hallani sem akar róla. Nem tudom mi lesz, ha nekem is szedni kell, mert könnyen előfordulhat!
 
 

 
 

xxx
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Vendég 2010.04.13 07:08-kor.
Vendég
 


Szia!

A terápia nem tudom mennyire segít, illetve tudom, hogy segít, de az idő múlása is nagyban hozzájárul a javuláshoz. Meg a tudat, hogy bármi is történik velem a héten, csütörtökön megyek a dr.-nőhöz, és megbeszéljük, a legrosszabb esetben gyógyszert kapok, de ez csak akkor lesz, ha a terápia végéig nem lesz javulás.
Tul. képpen az elején sok tesztet kellett kitölteni idehaza, pl. személyiség teszt, depi. teszt, gondolom nagyjából belőtte magának, hogy mennyire súlyos a depim, vagy hogy milyen a személyiség típusom. Azóta főleg a rosszulléteimről kell írnom dolgokat, amit mindig megbeszélünk. Nálam pánikrohamok is vannak, és sokszor tényleg én hajszolom magam bele 1-1 ilyen rosszullétbe. Azt érzem, hogy azóta tényleg pozitívabban gondolkodom, könnyebben uralom a pánikrohamaimat, annak ellenére, hogy még nem múltak el. Fogunk 1-2 relax gyakorlatot tanulni. Kicsit nehéz itthon tudatosan figyelni ezekre a rosszullétekre, de ez a megoldás kulcsa.
Nem tudom mennyire volt érthető, amit írtam, de tényleg használ!
Most mennem kell, de még írok, ha akarod!
Kíváncsi vagyok mi lesz a dokidnál! Az azért jó hír, hogy nem árt ez a gyógyszer a babának!
Üdv:pici
 
 


Sziasztok!

Elkeseredésemben fordulok hozzátok.Van köztetek valaki,aki gyakran visszaesik a depresszióba,jó kis pánikrohamokkal fűszerezve?Én most a legutóbbi négy év alatt kétszer kezdtem el antidepresszánst (Prozac)szedni,egyszer szülést követően.A gyógyszeres terápia után volt egy egész évem,amikor tabletták nélkül is jól éreztem magam.Utána még egyszer egy évet szedtem,és most februártól újra gyógyszer nélkül vagyok.Három hete kezdődtek a pánikrohamaim újra,néha,ha úgy érzem,bedobok egy Lorazepámot.Sajnos állandóan szorongok,torokszorulás,fulladás,reménytelenségérzés,ami hullámokban tör rám.Egyszerűen szégyellem már kérni a dokimtól,hogy újra elkezdhessem szedni az antidepresszánst.Most fölírta a Lorazepámot ,és megkért,hogy csak néha vegyem be,nehogy újból rászokjak.Lányok,létezik,hogy gyógyszer nélkül nem tudok meglenni?Alvás is már csak altatóval megy,anélkül képtelen vagyok aludni,rángatózom,pár percenként van halálfélelmem.Ki lehet ebből szerintetek gyógyulni?
Még annyit,hogy a kislányom most négy éves,egyedül vagyunk itthon délutánig,sokat sétálunk,járunk játszóra.Naponta többször is megyünk biciklizni,ilyenkor nincs is semmi baj,de amint haza jövünk,kezdődik az egész elölről.Jár valaki hasonló cipőben?

Bocsi,hogy elrontom itt ezt a szép napot...
Kriszti.
 


Szia!

Én hasonló cipőben járok. Van egy fórum még az origón, ami kifejezetten pánikbetegeknek van, szerintem oda is nézz be, tanulságos! Van aki évekig gyógyszert szed, ezt nem kell szégyellni szerintem, mivel az orvosoknak sincs gőze, hogy mitől lehet. Én most "Csak" Xanax-ot szedek, szükség esetén. Februárban jöttek a panaszaim, most már talán jobban vagyok. Azért alternatív dolgokat is ki kellene próbálni, mivel ez egy hosszú lefolyású betegség az embernek van ideje próbálkozni. Nekem most a futás bejön, az esti Xanax adagomat teljesen kiváltja.
Pszichoterápiára nam jártál?
Üdv: pici
 
 


Szia Pici!

Nagyon örülök,hogy írtál!
Kimondott pszichoterápiára nem jártam,igaz,a dokim annak nevezi a beszélgetéseinket,hozzá járok már négy éve.Én megvettem a Reneau Z. Peurifoy:Szorongás,fóbiák,pánik,Életkontroll program...c. könyvet.Mostanában ezt olvasgatom.
Régen-tíz éve-én is Xanaxot szedtem,meg Rivotrilt,de ezekhez sajnos hozzászoktam,és nagyon nehéz volt kimászni belőle.Mostanában naponta "kell" bevennem a Lorazepámból,és még akkor sem vagyok igazán nyugodt.Csodák csodájára ma még tökéletesen éreztem eddig magam mindennemű gyogyó nélkül.Az a baj,hogy már várom magukat a rosszulléteket.Ez egy pokoli körforgás tud lenni.
Holnap megyek vissza a dokimhoz,rákérdezek az antidepresszánsra,mit javasol.Te szedsz most ilyet?Igazán nem szeretném újra elkezdeni,hiszen minden gyógyszer káros.De amikor rosszul vagyok,olyankor mindig elhatározom,hogy ismét szedni fogom.
Veled mi volt február előtt?Most először jött ki a pánikbetegség nálad,vagy van már tapasztalatod róla régebbről?
Nekem vagy egy erős pánikrohamom van,vagy hirtelen a semmiből torokszorulással járó szorongás.Ez utóbbi többször is naponta.Aztán vagy elmúlik magától-elkezdek valamit csinálni,elterelem a gondolataimat,lefoglalmom magam valamivel-,vagy bedobom a dilibogyómat.Sajnos három hete egyre rosszabb.
Én nem futni járok,hanem bicajozni a családdal,ez még eddig mindig nagyon jó hatással volt rám.Naponta többször pedig hatalmas sétákat teszünk a kicsivel-na ez tegnap nem jött be.Épp feküdtem kint a fűben a folyóparton,amikor elkezdődött a szorongásom,és nem is múlott el.

Na jól kisírtam itt magam.Talán a mai nap eredményesebb lesz!Te hogy szeded a Xanaxot?Akkor veszed be,amikor rosszul érzed magad,vagy minden nap kúraszerűen?

Szép napot kívánok!
Kriszti.
 


Sziasztok!

Nem tudom, mennyire el meg a topik, de megprobalok Toletek tanacsot kerni.
Teljesen padlon vagyok, ugy ahogy meg eletemben soha. Neha mar az ongyilkossagra gondolok, nem a kivitelezes szintjen, inkabb csak ugy, hogy ezt mar epp esszel nem lehet kibirni. Nem vagyok szakerto, nem tudom, depressziorol van e szo, vagy mas lelki bajrol.
34 eves vagyok, 8 honapos ikrek anyukaja.
Sokaig vartam a gyerekekkel, egyreszt mert sokaig tartott a parom megtalalni, masreszt mert ugy ereztem, meg nincs itt az ideje. Viszont mikor vallaltuk, tudatosan keszultunk a gyerekre, nem volt a dontesunkben felelotlenseg.
Kettore persze nem szamitottunk, de hamar megbaratkoztunk a gondolattal. Viszonylag jol telt a terhessegem, bar a masodik feleben sokasodtak a kellemetlensegek, fajdalmak. Vegulis 36 hetre szultem, csaszarral, 2.5kg-s fiut, uaekkora lanyt.
El kell mondanom, hogy a ferjem kanadai, de jelenleg Mexikoban elunk, ahol se csalad, se jo szomszed, se jo barat...egyedul vagyunk.
Az elso 4 honap maga volt a pokol. Kb reggel 5kor keltek, es este 9ig nem aludtak, talan csak 15 percet egesz nap. Allandoan sirtak, kiveve ha eppen ettek. Soha nem tudtam rajonni, miert ilyen szar nekik az elet, de minden nap kb deltol mar en is bogtem, orditottam a tehetetlensegtol.
Aztan ez lassan elmult, egyre aranyosabbak lettek, a hatodik honaptol megszuntettem az ejszakai kajalast is. Szoval kicsit normalizalodni latszott a helyzet. De most kb negy hete ujra pokol minden ejszaka, fogzanak, es ha felebrednek egykor, utana mar nem kepesek visszaaludni, vagy ha igen, akkor en nem.
Termeszetesen faradt anyanak nincs kedve jopofizni akkor sem, amikor ok nagyon aranyosan vigyorognak, es jatszananak velem.
Ne vessetek meg, de neha ugyerzem, nem birok rajuk nezni sem. Ma pl egesz nap bogtem, az ejjel kb masfel orat engedtek aludni, reggelre kibuktam. Hiaba aludtak vissza fel hatkor, en mar csak zokogtam. Szegeny ferjem nem tudja mar, mit tegyen, csak ketsegbeesetten nezi, ahogy a felesege "folyik le a wc kagyloban".
EGyebkent legtobbszor sikerul magam megeroszakolni, hetente otszor jarok a kondiba, akar milyen faradt is vagyok. Ez motival, ez orzi meg a maradek jozan eszem.
Viszont minden alkalommal, amikor ugy erzem, kezdek kilaballni, ujra tortenik valami, es ismet a godor melyen vagyok.
Sajnos orvosi segitseget nem tudok kerni, beszelek ugyan spanyolul, de ahhoz nem eleg, hogy ezt a problemat megvitassam.
Ott tartok, hogy lassan 9 honaposak a gyerekeim, es en meg igazabol sosem ereztem azt," de jo, en anya vagyok".
Kerlek irjatok, ha van valami otletetek, javaslatotok, hogy mit tegyek.
Koszi.
 


Ezt inkább nevezném kóros kialvatlanságnak, fáradtságnak, mint depressziónak.
Én úgy gondolok a depresszióra (nekem is volt), hogy ez valami oylan dolog, ami a "normális" körülmények ellenére kezdi ki a lelket. Nálatok iylesmiről nem beszélhetünk. Mármint normális körülményekről. Csupán ötleteim vanna, amiket, ha végiggondolsz, el tudod dönteni, hogy van-e rájuk lehetőség vagy nincs. Megfizetni egy bébiszittert, pótnagyit, akárkit, és egy-két napra "eltűnni". Olyan helyen munkát vállalni, ahol van család, barátok, stb. Hiszen a karrier, jólét oltárán ekkora áldozatot nem biztos, hogy érdemes meghozni.
A heti 5x-i kondiból 1-2x inkább valami olyan időtöltést találni, ami nem még jobban kiszívja az erődet, hanem inkább feltölt.
Nem írtad, hogy a férjed mennyire segít neked, de önmagában az, hogy tehetetlenül néz, az elég kevés. Õ mit próbál tenni azért, hogy könnyebb legyen? Meg lehet vele ilyesmit beszélni?

Amiket az anyaságról és a gyerekeidhez fűződő viszonyról írsz, sztem ne legyen lelkiism. furdalásod. Az én kisebbik lányom (2é)teljesen joggal van a padlón-válás, költözés- ezzel együtt, ha kezdi a cirkuszt, már néha nekem is oylan érzéseim, gondolataim támadnak irányában, amiken magam is meglepődöm.

Sok helyen nagy ellenérzést vált ki a szülőkből, pszichológusokból a "sírni hagyós" alvástanítási módszer, de én 2 gyerek után saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy nagyon bevált.
Ha meg vagy győződve arról, hogy jól van a gyerek és nincs objektív oka az alvás helyetti műsornak, akkor lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni rajta.
A nagyobbik lányom nappal nem volt képes egyedül elaludni fél éves koráig, a kicsi éjjel szórakoztatott egy éven át. 3 nap alatt megtanultak egyedül elaludni ill. visszaaludni.
Találsz itt az alvásról több topikot is, talán érdemes lenne beleolvasgatnod.
Most több ötletem nincs, de remélem, sikerül valamerre elindulnod.
 
 


Szia Amaranta!

Megírod a e-mail címed? Írhatod a címemre is.
 
 


Igazad van abban, hogy nagyreszta faradtsag tehet a kialakult hangulatomrol, de azert nem lehet mindent annak a szamlajara irni.
A ferjem tenyleg segit, reggelente megprobalja atvenni a teljes iranyitast, de ra sem lehet mindent terhelni, mert nagyon sokat dolgozik, heti hat nap, napi 9-12 orat, neha meg tobbet. Mi is megszenvedtuk a gyerekek erkezeset, neha mar a valas is szoba kerult, de ezt inkabb mindkettonk reszerol a tehetetlenseg mondatta.
Egyebkent szo sincs joletrol, sot nagyon is hianyzik az en keresetem, ez is oka neha a feszultsegnek, bar nem veszekszunk a penz miatt, attol nem lesz tobb. Egyszeruen most itt van lehetosegunk egyaltalan normal sinten megelni, egy keresetbol.
Segitsegem van, de o nappal jon egy par orara, ami arra eleg, hogy a hazimunkat elvegezzuk, es en elmenjek a kondiba. Mashova nem is tudok menni, ez olyan mint egy kis udulo falu, millio kocsma van, de teli turistakkal. Egyebkent sincs egy baratom sem, az ismerosok meg mind dolgoznak.
Este pedig mar nincs segitseg, egyedul vagyok a gyerekekkel amig a ferjem meg nem jon.
Az esti elalvassal mar reg nincs gondunk, csak az ejjeli visszaalvassal!
Mindettol fuggetlenul ugy gondolom, valami nincs rendben nalam, hogy meg ennyi ido utan sem szuletett meg bennem az a nagy anyai erzes, amirol mindenki beszel, hogy milyen csodalatos...hat en ezt nem erzem. Semmi csodalatosat nem erzek. Persze szeretem oket nagyon, de nem allok meghatottana kisagyuk felett, hogy milyen edesen alszanak...amikor pedig cirkuszolnak, kifejezetten idegesitenek. Neha nem is beszelek veluk szepen, bar nem kiabalok, de kurtan,parancsolgatos hangon szolok hozzajuk: nyisd ki a szad, ne rugkapalj, fejezd be a hisztit...mintha mar legalabb 3 evesek lennenek...szoval jo szar anya vagyok en.
Pedig tenyleg ugy vartam oket, annyira sokszor mondtam, nekem aztan lesz turelmem, en mar jol kibuliztam magam, amit akartam megtettem, utaztam stb. Most hol ez a turelem megis?
 


Kayo, ide irhatsz:
amarantabuendia@freemail.hu
 


Kayo!

Irtam Neked emailt, de visszajott, hogy ilyen cim nem letezik. Van mas cimed a citrommailen kivul?
 


Kedves Amaranta!
Ha még jársz erre. Amikor megszülettek a kicsik, rögtön elvitték őket, ugye? Lehet még a szoptatás sem sikerült igazán? Nekem az első gyerekemnél nehezen jött az érzés, igaz hogy nem 8 hónap volt, de engem is megviselt még így is, és a mai napig kicsit másképp viszonyulok hozzá mint a kisfiamhoz, aki gyengéden született. Én elkezdtem együtt fürödni a kislányommal, ez a testi kontaktus, nagyon jó hatással volt a kapcsolatunkra. Amúgy is próbálom minél többet szeretgetni, ez engem is motivál. És a kialvatlanság, nagyon nagy ellenség, én ha nem alszom, nagyon ingerlékeny vagyok, pedig egy 2 éves, aztán tud ingerelni. Néha inkább beleharapok a nyelvembe. És persze alszom napközben(már ha ők is alszanak Kép ) ha már muszáj.
Szia! És sok türelmet! G. R.
 
 


Sziasztok! próbáltam emailt írni Amarantának, de visszajött, hogy nem sikerült. Pedig hasonló problémáim nekem is vannak.
 


Megjegyzem megint én vagyok, örülök, hogy végre rájöttem, hogyan kell ide regisztrálni és bekerülni. Amaranta üzenetét olvasva, szinte ugyanazokat a dolgokat írta le, mint amit én is érzek. 3hónapos babám van és gyűlölöm magam, mert gyakran nem tudok örülni neki.Szinte egész nap egyedül vagyok, férjem reggeltől-estig dolgozik és borzasztóan hiányzik. Rossz anyának érzem magam. Csak remélni tudom, hogy ez nem tart majd örökké, de szörnyű minden napnak a végét várni, számolni a hónapokat stb...Gyakran pityergek, pedig a babám szép, egészséges , szégyellem magam, amiért ilyen hülye anyja van.
 


Sziasztok Csajok!

Én is kiszoktam borulni!Két fiam van,az egyik 30 hónapos lesz,a másik 10 hónapos múlt.
Nekem anyukám ugyan jön segíteni,de van,hogy csak 2-3 órát van itt,mert neki már ez a kettő az 5.,6. unokája,és 60 éves lesz,szóval fáradt,nehezebben bírja.Anyósom még dolgozik,de rájuk csak kevesebb időre merem bízni a fiúkat,ráadásul ő csak egyet vállal,ha apósom nincs vele...
Egy biztos,ami szerintem a többségünkre itt vonatkozik:KICSIT ÖREGEN SZÜLTÜNK!
Én,ha a feltételeink meglettek volna hamarabb,akkor 25-26 évesen szültem volna!Így 28.5 évesen jött az első,majd 30 évesen a második,ráadásul kis korkülönbséggel.
Mindkét fiam hasfájós volt,az egyik állandóan fosott,a másik székrekedéses,a fogzás nagyon megviseli az egész családot,alváspróbléma-hegyek...,még sorolhatnám.
Megmondom őszíntén,én alig várom,hogy visszamenjek dolgozni,és a tervek szerint,ha a pici két éves lesz,ez be fog következni!

Dóri
 


Szia Dóri! Azt hittem, már nem él ez topic és most tessék. Az öregen szülés már nekem is eszembe jutott, de lehet ha hamarabb szülünk, akkor meg az lett volna baj. Neked még nehezebb lehet két picivel, le a kalappal előtted. Én már most tudom, hogy én nem vállalkozom még egyre. Pedig jó lenne a tesó, nekem is van, de igazából magam miatt mondom ezt. Nehezen lendülök át a rossz napokon, olyankor sokat pityergek, szegény férjem is úgy érzi, hogy nem ezért vett feleségül. Olyankor elfelejtek mosolyogni stb.. Szóval az én gyengeségem senkinek nem jó. Most egy kicsit jobb az utóbbi napokban, muszáj megemberelnem magam. Várom a nyarat, amikor talán nem lesznek ennyire kötöttek a napjaim. Lehet majd biciklizni, homokozni, strandra járni, nem kell már szoptatni és cicit fejni,stb. Persze akkor majd lehet mindenhová utána futkosni, de talán mégis könnyebb lesz. Pedig nekem nem lehet panaszom a kislányomra. Nem volt hasfájós, éjjel többnyire alszik, felkel ugyan enni, de aztán tovább alszik, lehet vele utazni is, már voltunk több napot távol itthonról. Akkor is én voltam idegbeteg, nem a gyerekkel volt gond. A babakocsiban is szeret, nagyokat tudunk sétálni. Szóval másokat olvasva, én befoghatom a számat. Mégis nekem valahogy nehéz megszokni, hogy most már hárman vagyunk. A férjemmel egy suliban tanítunk, most csak ő megy reggel dolgozni, hiányzik a kettesben töltött idő, együtt sétálni, focimeccsre menni, vendégségbe, kettesben utaznistb. Lehet , hogy még élvezni kellett volna együtt az életet, kettesben. Csak a helyzet az, hogy a párom 14 évvel idősebb nálam, 42 éves. Én a 2. felesége vagyok, nyilván nem várhattunk sokat a gyerekre. Na meg hiányzott is neki egy csöppség, mivel 1. házasságából 3 fia van, de egyikkel sem tarthatja a kapcsolatot, mert exneje teljesen elvadította tőlünk őket.Bevallom hiányzik az az idő is, amit magamra fordítottam, amitől igazán nőnek érezheti magát az ember: Havonta a kozmetikus, fodrász,a gyönyörű körmeim, amit most én vágok rövidre.Na persze nem vagyok egy plázacica, csak sokkal többet adtam magamra mint most. Hát ez van. Most próbálom emberelni magam,hogy felelősséggel tartozom, hogy felnőtt vagyok, hogy akik körülöttem vannak szeretnek, hogy igenis szükség van rám, ilyesmi. Szóval bíztatom magam, és jó beszélgetni veletek a neten. Írhatnál még, mindennap járok erre.
 


Szia Borka!

vagyok,csak megint a kiborulás határán.De ez most komoly.
Nagyobbikom már 2. hete beteg,vissza-vissztérő lázzal,antibiotikumon már túl vagyunk,most holnap jön megint a dokink.Full nyűgös,jön a maradék négy rágófogából kettő,borzasztóan szenved.Meg én is.Apa még nincs itthon,költözik a cége...Egyébként rá nincs okom panaszkodni,mert ahogy tud igyekszik haza,de mi sem a fizetéséből élünk,hanem a fusijából(asztalos),ígyhát nem mindig ér haza időben-sajnos.
Tesót tényleg csak úgy szabad vállalni,ha van segítség.Nem panaszkodásképpen,de nagyon strapás!
Amúgy nekem is volt a Botinál kiborulásom,pont a 3. hónap körül.Nekem az elsőnél nem volt,pedig áll.akkor gyakoribb.Nemtom,szerintem azért most volt,mert már túl régóta voltam itthon.Ráadásul hülye anyatigris vagyok,nem szeretem lepasszolni őket!Nekem is hiányoznak az ilyen kényeztetések,amiket írtál!Max. a fodrászhoz,meg szoliba jutok el.Vásárlás is kutyafuttában,nézelődni alig van idő,mert sietek haza.Én max. anyura merem bízni,mert ő tudja a napirendjüket.Persze a vita elkerülése végett néha anyóskartársra is itt kell hagyni.Na,akkor tiszta ideg vagyok,egy percre sem kapcsol ki az agyam.Nem jó ez így,ördögi kör.Se velük,se nélkülük.Nekünk nem volt gond,hogy jöttek,mert pont a 7.évebn,hogy ismertük egymást,majdnem az első házass. évfordulóra született az első fiúnk .De azért érzemén is,hogy jó lenne néha kettesben 2 nap!Csak még olyan picik,legalábbis a kicsi!A rossz időt ne is emlegessük!A hétvégi óraállítástól már 2 hete stresszelem magam.ÚÚÚtálom a hideget,a nyirkos időt,a sötétséget...Mi lesz így velünk??
Most megyek,mert hulla vagyok!

Dóri
 


Szia Dóri! Remélem már jobban vagy. sajnálom,hogy beteg a kisfiad, biztos nagyon nehéz két gyerekkel. Hidd el meggyógyul és átlendülsz ezeken a napokon. Írom ezt én, aki szintén nehezen lendül át, pedig mondom nekem jó babám van. Most ezen a héten egész jól voltam, nem hagyom eluralkodni a depit magamon. Bár az utóbbi napokban ez nem volt nehéz, mert szép idő volt, eleget alszom éjjel, apával is picit többet voltunk, gyorsan múlnak a napok. Ezzel próbálom kitartásra bírni magam, hogy ez az egész elmúlik majd. Ahhoz hogy majd néhányév vagy hónap múlva jól érezzük magunkat, mint család, ahhoz ezt most túl kell élni. Szerintem ez mindenkivel így van, az a kismama, aki azt mondja, hogy ő mindig sugárzott a boldogságtól az hazudik. Engem sokszor az buktat ki, hogy evés terén nincs még igazi napirendünk. Igaz, hogy általában este 8-kor szoptatok utoljára, de egész nap azt számolom, hogy na, most éhes, de akkor még bírd egy kicsit, mert nem jön ki a séta, itt lefaragni az időből, meg ott lefaragni. Szóval ez az állandó számolgatás az etetési idővel megőrít. Azt várom, hogy érjünk el egy viszonylagos rendet: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora. Csodálatos lenne, legalábbis gondolom könnyebb. Ilyenkor is ha türelmetlen vagyok, próbálom beleélni magam a babám helyébe. Õ 3hónapos, én 28 éves vagyok. Persze hogy én tudom, hogy nekem hogy lenne jó, de magyarázzam már ezt meg egy 3hónaposnak.Csak eljön majd annak is az ideje.Tényleg nálad ez hogy működik? Anyukámra én is szívesebben bízom a gyerekem, mint anyósra. Bár szegény egy hülye kínai boltban eladó, ahol reggel 8-tól este 7-ig szabad dolgozni. Szóval az életét élni nincs ideje. Szeretne többet lenni a családdal, de nem tud. Örülünk, hogy munkahely van. Anyósom Sárváron lakik, mi Baján. Így ritkán látjuk, bár jövő héten megyünk hozzájuk, gondolhatod mennyire ideges vagyok, hogy ne legyen semmi probléma az utazással. Szerintem valahogy meg kell tanulnod időnkét elengedni a fiaid, úgy értem ha valaki szívesen vigyázna rájuk, hagyd. Gondolj arra, hogy semmi bajuk nem lesz, te pedig kikapcsolhatsz.Ez az az idő, amiből feltöltődhetsz, amiből energiád lesz akkor, amikor újra neked kell a srácokkal lenni. Tudom, hogy ez nehéz, de én már most próbálom hozzászoktatni magam és a gyereket is ehhez.Addig amíg a húgom barátnője például elviszi az Annát sétálni, addig összebújhatok egy kicsit a párommal. Vagy például tervezem, hogy jövő nyáron szeretnék a párommal kettesben nyaralni a horvát tengerparton. Addig tervek szerint Anna A mamával lenne,még pedig tudom, hogy jó kezekben és mi is aktívan tudnánk pihenni, na meg a mama is boldog lenne. Ehhez viszont szoktatni kell a gyereket is. Például azzal, hogy időnként mással sétál, vagy máshol alszik stb. Amellett, persze éreznie kell, hogy te szereted és nem lepasszolod őt, hanem egyszerűen egy klassz programot csinálsz neki, mialatt azért te is jól érzed magad. Én nagyon szeretem a lányom, de azért nem szeretném, hogy állandóan a szoknyám szélét fogja. Ezért próbálom már most az emberekhez és a többi családtaghoz szoktatni őt. Aztán persze lehet, hogy így sem lesz semmi a nyaralásból kettesben, de na és, akkor már 1 éves lesz és nyár és túl leszünk ezeken a hónapokon. Hát szóval most így próbálom ösztönözni magam. Egyébként olvastam a depiről. Te most minden bizonnyal nem azért érzed rosszul magad, mert egy "hülye hisztis picsa" vagy,( bocsi nem tudom másként kifejezni), hanem most túl sok külső tényező segíti a roszkedved:közeleg a tél(ne gondolj erre, inkább arra, hogy jön a karácsony és az olyan jó), Beteg a kisfiad és nyűgös( de meggyógyul és újra mosolyogni fog), és nagyon fáradt vagy, mert nem alszol eleget és biztos megint dolgozik a férjed.Szerintem egyébként az alvás a legfontosabb, én is akkor vagyok leginkább hülye, ha nem alszom.Most mennem kell, mert felébredt a művésznő, hidd el jobb lesz minden.Nekem már az is sokat szokott segíteni, ha valaki ír nekem a neten, mint például te. Meg az is segít, ha leírom időnként a problémáim. Ja, meg az is, hogy megpróbálok nem leragadni egy nap nehézségén, hanem megpróbálok távolabb nézni. Például a jövő nyárra vagy a következő oltásra vagy arra, hogy bármennyire is félek a jövő heti utazástól és rokonlátogatástól, mégis kimozdulok az itthoni egyhangúságból és gyorsan elmúlik egy hét és vége van az októbernek, aztán mindjárt jön a Mikulás és ebből az évből márcsak két hónap van stb.vagy szerinted hülye vagyok? Nem tudom, talán ez segít.Megpróbálom elhinni, hogy minden nap végével közelebb jutok a régi önmagamhoz és boldog, harmonikus családom lesz.Sőt mindenki szeret, aki körülöttem van.Szerintem téged is.Másnak ez nem adatik meg. Remélem jobban vagy. Ha nekem lesz szar periódusom légyszi akkor te írj nekem valami hasonlókat. Írj, de ne éjjel, mint most, akkor aludj!Szia puszi
 


Ja és írj az etetésről, te hogy csináltad? Érdekel, Szia.
 


Sziasztok!

Azért jöttem ide, mert engem is elővett ez a fránya depresszióKép Én 3 gyermeket nevelek, a kicsi 14 hónapos igazi többemberes bébike, a legnagyobb 11 éves kiskamasz, aki éppen most lett angyali, mosolygós kiscicából rendetlen, hazudós, stb. nyakigláb. A középső fiacskám nagyon szelid, rendes gyerek, vele szemben a lelkiismeretem furdal, hiszen őrá, a jógyerekre alig marad energiám Kép A férjem a jogon utolsóéves dec. óta tanul begubózva, nem is tudom meddig még. Azután itt van egy nagy ház, amibe tavaly decemberben költöztünk az akkor pár hetes picurral.....
Úgy érzem minden az én nyakamba szakadt. Úgy érzem muszály mindenkire odafigyelnem, muszály jónak lennem velük. Természetesen nagyon-nagyon szeretem a családom és mindent, de mindent megtennék értük, de jelen helyzetemben a legjobban azt hiszem az bánt, hogy rám nem figyel senki. Sajnos mióta elköltöztünk nincs barátnőm, rokonaim vidéken élnek. Magányosnak érzem magam (pedig nagycsaládosvagyokKép), akit senki nem szeret, úgy érzem én nem vagyok fontos senkinek.

Borkaborka!
Remélem olvasol! Elolvastam fenti hozzászólásodat és nagyon tetszett! Olyan őszinte volt, remélem azóta jól vagy! Írj pár sort légyszi' mi van veletek!

Üdv. Évi

KépKép
KépKép
evikismama
Budapest XVIII. kerület
 
 


Szia Evikismama! Itt vagyok és mindig megnézem, hogy ír-e valaki, mert ez a dolog tényleg nagyon rossz és olyan jó, amikor valaki meghallgatja az embert és visszaír. Hááát, tényleg nagyon nehéz lehet, 3 gyerek és persze minden mellette, amit egy nőnek kell megoldani. Hogy vigasztaljalak, ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy ez a rossz kedv átmegy majd rajtad. Valószínűleg nagyban hozzájárul ez a fránya tél, a hideg, a sötét... De észrevetted már, hogy délután 5-kor még világos van? Egyre hosszabbak a nappalok!!! És hétvégén már február 5-e lesz!!! Vége a januárnak!!! Jön a tavasz!!!! Meg a jó idő!!!! Hidd el, minden sokkal jobb lesz! Szoktatok azért sétálni? Mi minden nap kétórát kinn vagyunk a levegőn. Anna lánykám akkor alszik, én meg akkor regenerálódok. Mindkettőnknek szüksége van rá, ez is egy kis terápia. Egyébként néha még most is előfordul nálam is a depi, de néhány nap múlva elmúlik. Ehhez hozzájárul, hogy a férjem rendes és azért módjával, de kiveszi a részét a dolgoknak. Anna átalussza az éjszakákat, sokkal több mindent lehet csinálni vele, mert már féléves, csak reggel és este szopizik, kicsit nagyobb a szabadságérzetem. Ja, és azonkívül hogy itt beszélgetek veletek, tudatosan nem találkozgatok kismamákkal. Másról se tudunk beszélgetni, olyankor, mint a pelusokról és a büfikről. Ki a fenének kell ez? Sajnálom, hogy a férjed tanul, de vígasztaljon, hogy nemsokára vége. Talán több energiája lesz neki is. Van valami segítséged napközben? Tesó, anya, esetleg anyós? Próbáld néha rábízni valakire a legkisebb gyerkőcöt. Sokaknak lelkiismeret furijuk van ettől. Én azt szoktam mondani, hogy attól még mindenki jó anya, mert egy kicsit magával törődik vagy a párjával. Feltöltődünk egy kis energiával és újultan tudunk megint a gyerekkel foglalkozni. Én sokszor már attól jobban vagyok, ha kilakkozom a körmeim. Képzeld sógorom feleségének is 3 gyereke van, illetve nekik. A legnagyobb 5.-es, aztán 3.-os és 1-sős a legkisebb. Jobban mondva a 4. májusban születik meg, gőzöm sincs hogyan csinálja, de a nagyobbak biztos segítenek. Most megyek, mert a csajszi nyaficskol, de jövök még, írj nyugodtan. Ja, és kitartás! A tavasz mindent megváltoztat hidd el, teljesen normális, amit érzel. Szerintem az a nem normális, ha egy nőnek nincsenek ilyen gondjai. Elmúlik!!!
 


Még valami, téged mindenki nagyon szeret, csak pillanatnyilag, mindenki magával van elfoglalva. Lepd meg a párod valami romantikussal: forró fürdő, kis cetli valami kis üzenettel, hidd el csodákra képes és értékelni fogja!
 


Még mindig valami. Mi csajok, néhányan, itt az anyaságról címszó alatt, a csak úgy topicban szoktunk beszélgetni, gyere közénk te is, szívesen látunk. Megoszthatnád velünk ötleteid, ugyanis mi 1-2 gyerekesek vagyunk, szerintem egy rakás tapasztalatod lehet, ami jól jönne nekünk.
 


Szia Evikismama!
Én is a CSAK ÚGY topicból jöttemKép Hátha előbb jösz ha többen hívunkKép
Nekem 2 manóm van. Ez a topic felett 2-vel v. 3-mal van a fent emlegetett csak úgy nevezetű topic ahol várunk szeretettel mi akik hasonlóan "depisek" vunk a téltől és az otthonléttől.
Zsú

KépKép
KépKép
 


Sziasztok Borkaborka és Zsú!
Nagyon kedvesek vagytok, hogy meghívtatok, köszönöm!Kép Igérem megkereslek benneteket, de most kicsit felsűrűsödtek a dolgaim Kép. Remélem este tudok jönni Kép

Borkaborka, nagyon jókat írtál, nem kis pszichológusi vénával rendkezel! Nagyon szimpatikus vagy és köszönöm a bátorító, kedves szavaidat, nem is gonolnád milyen borzasztóan sokat jelentettek és határozottan jobban érzem magam, köszönöm! KépKép

Szóval jelentkezem nálatok, addig is minden jót!Kép

Évi

KépKép
KépKép
evikismama
Budapest XVIII. kerület
 
 


Sziasztok!
Olvasgattam, amit az utóbbi időben írtatok, és nagyon megnyugtat, hogy mások is járnak hasonló cipőben.
Nekem a fiam 2,5 éves, és terhes vagyok a másodikkal (14 hetes). Sajnos egyre gyakrabban előfordul, hogy kiabálok a fiammal, káromkodok (amit gyorsan megtanul), sőt, néha sajnos rá is ütöttem már a fenekére. Pedig mindig mondom magamnak, hogy ez a dackorszak semmi ahhoz képest, mint amikor egy gyereket láttam a bevásárlóközpont közepén földhöz vágni magát, de azt hiszem, mindenkinek az a legnehezebb, amin éppen átmegy.
És nagyon fáradt vagyok állandóan. Sok már ez az idő, mióta itthon vagyok, és most további 3 év. Ráadásul nagyon idegesít, hogy hiába vagyok itthon, állandó a kupi nálunk, mert a fiam folyton igényli a jelenlétemet: "anyu, miért nem foglalkozol velem? anyu, mikor foglalkozol már velem? anyu, miért nem jössz?...." Most fejeztem be az egyetemet, pár nap, és le kell adnom a diplomamunkámat. Talán, ha ezen túl leszek, az segíteni fog.
Nem is tudok még örülni sem a terhességnek, pedig terveztük a második babát, mindketten szerettük volna.
Ráadásul a férjem is sokat segít, ha itthon van, most például éppen fürdet, amíg én netezek.
Szóval, minden okom meglenne a tökéletes boldogságra, de én mégis állandóan le vagyok törve.

Bocs, ha egy kicsit hosszú lett, de olyan jó, legalább leírni.

Egyébként tudjátok, hogy a pszichológusok kb. mennyit kérnek egy ülésért? Már azon gondolkodom, hogy el kellene mennem egyhez.

Zsófi
 
 


Szia Zsófi!!!! Te jó ég, le a kalappal előtted!!! Gyerkőc, terhesség és diplomamunka, nem semmi! Teljesen megértelek! Szerintem jól látod, valószínűleg a diplomamunka lekötötte az erőidet és persze a terhesség is kimeríti az embert, főleg az első időszakban. Ne aggódj, szerintem nálad is most jön ki az elegem van a télből érzés. Ilyenkor a teljesen "normális" emberek is hajlamosak a depire. Ki fogsz lábalni belőle. A pszichológuson kívül van egy másik szakember, most nem jut eszembe a neve, aki ilyen esetekkel foglalkozik, fogja a kezed, kérdez és néhány stresszoldási technikát ajánl. Ha úgy érzed segít, ne szégyellj elmenni. De szerintem a te rosszkedvednek a fáradság az oka. Már február van, nemsokára itt a tavasz, hidd el, örülni fogsz a terhességednek és nem fog nyomasztani a suli és ahatáridők. Ráadásul nem vagy egyedül, a férjed szeret és sokat segít, ha tud. És itt vagyunk mi is, időnként hasonlóan depis társaid, akik meghallgatunk. Gyere te is közénk néhány topiccal feljebb a csak úgyba. Évi tegnap már megkeresett minket. Szívesen várunk téged is, hidd el jobban fogod érezni magad. Addig is szia
 


Eszembe jutott: kineziológus.
 


Szia Borka!
Akkor folyt. köv. a csak úgy-ban!
 
 


Sziasztok,

két kicsim van, a lányom 4 éves, a kisfiam 8 hónapos. A fiam születése óta ingerlékeny és nyűgös vagyok, ami főként a kislányommal szembeni türelmetlenségben nyilvánul meg.
Olyan dolgok miatt kiabálok vele, amik, ha józanul mérlegelem őket, nevetségesnek tűnnek csak, egy-egy ilyen kiborulás után azonban iszonyú lelkisimeretfurdalás gyötör. Félek, hogy kételkedni fog a szeretetemben, nem bízik majd bennem és az iránta való érzéseimben, és ez az egész életére kihat majd.

Ha valakinek volt-van hasonló tapasztalata, esetleg ötlete, kérem ossza meg velem...

A
 
 


Arven :)
Én is érzek ilyet elég sokszor, mikor türelmetlen vagyok a nagyobbik lányomhoz. Ehhez hozzájárul, hogy a kisebbik (2,5 éves) a dackorszakában van, sok türelmet és figyelmet igyényel, így a maradék energiámat is felőröli. Egy bizonyos szinten a gyerek tudják kezelni anyjuk kirohanásait, mert az sokszor hitelesebb, ha kiadjuk az érzéseinket, és nem próbálunk meg összeszorított fogakkak türelmet produkálni, mert ekkor a gyerek megérzi, hogy ez nem őszinte.
Ahhoz, hogy ne állandóan kiabáljunk a nagyobbik (vagy akár a kisebbik ) gyerekkel, kell, hogy időnként kicsit kikapcsolódjunk magunkban egy pár órát, ami feltölt minket. Próbálj segítséget kérni erre a pár órára.
Emellett jó lenne, ha időnként csak a nagyobbik gyerekkel csinálsz közös programot úgy, mint amikor még csak ő volt, hogy érezze, hogy ő még mindig fontos, és szereted.
Ha nagyon feszültnek érzed magad, próbálj gyógynövényes nyugtatót szedni pl. HOVA nevezetű gyógyszer. Sokat tud segíteni.
Amikor csak tudsz, aludj együtt a gyerekekkel, pihenj.
Sokat járjatok a szabadba, találkozz más kismamákkal, akikkel már pár órás beszélgetés csodákat tud tenni.

És hidd el, vannak olyan gyerekek, akik sokkal durvább családi héttérrel nőnnek fel pl. veri az anyjukat az apa, és ennek ellenére értékes felnőttekké válnak!
Hidd el, a gyerek érzi a kiabálás ellenére, hogy szereted!
Én pl. ha nagyon türelmetlen vagyok a nagylányomhoz ok nélkül, akkor nem szégyellek bocsánatot kérni, és elmagyarázni neki, hogy ma miért van anya rosszabb hangulatban.

Remélem, egy picit segítettem.
Kívánom, hogy találj olyan megoldást, amivel Te is tudsz pihenni, erőt gyűjteni, ami aztán több türelemhez vezet!

Puszi:
Nelli

Kép
Kép
Kép
 
 


Köszi Nelli,

most kicsit jobb a helyzet, a Balatonnál feltöltődtem, mozgalmas volt, és igyekeztem kettesben programokat csinálni a kislányommal, a HOVA-t azért lehet h. kipróbálom...

Arven
 
 


sziasztok,
én ezen a topikon még új vagyok. Lenne néhány kérdésem:
ha végre rájön az ember, h segitségre van szüksége, kihez fordulhat??? Én nem szivesen mennék a körzeti orvoshoz, de olyan pszichológushoz/pszichiáterhez sem mennék szivesen, aki rögtön gyógyszert ad... :roll:
érdekelne, h tudtok e mostani telefonszámot a hawa munkacsoporthoz, mert amit mi hivunk azt sosem veszi fel senki...

éééés:
ebből tényleg rettenetes helyzetből csak gyógyszerrel lehet kimászni???

nem tudtok olyan dokit, aki esetleg homeopátiával "gyógyit"???

előre is köszi az infókat, ha tudtok adni...

röviden magamról:
2 gyerekkel otthon, reggel alig birok kimászni az ágyból, hétfőtől azt várom, h mikor lesz hétvége, rettegek a hétköznapoktól, h megint egyedül kell otthon lennem a srácokkal...segitség nincs, párom dolgozik, este 6 előtt sosincs itthon, szüleim, szülei messze laknak, és nem igazán érzik úgy, h segiteniük kéne, akárhogy is...
barátnőim dolgoznak, akinek gyereke van, az a saját gyerekével van elfoglalva, és hát én egyre kilátástalanabbnak tartom ezt a helyzetet...A naggyal állandóan kiabálok, türelmetlen vagyok, ettől ő is az lesz...ördögi kör...
és nem tudom mi lesz a vége....
:shock:

Kép


ZsanciKép
...hogy az utolsó emlékünk egymásról egy szép mosoly legyen...
 


Zsanci :)
Már most el tudnál kezdeni szedni gyógynövényes dolgokat, hátha már az is segítene. Pl. citromfű tea vagy csepp, orbáncfű tea v. csepp, HOVA gyógyszer, nyugtató teák.
Menj sokat ki a szabadba a gyerekekkel, járj játszóra, ahol hasonló helyzetben lévő anyukákkal találkozhatsz, járjatok játszóházba. A lényeg, hogy emberek között légy, beszélgess anyukákkal, közben a gyerekek is tudnak játszani egymással.
Próbálj köztük barátnőt találni, akivel meg lehet beszélni, hogy időnként vigyáztok egymás gyerekére, addig a másik egy kicsit fel tud töltődni. Vagy ha anyagilag megengedheted magadnak, fogadj néhány órára bébisszittert, akiben megbízol, és Te is nyersz néhány szabad órát.

Ha ezek nem segítenek, akkor én a területi pszichiátriára mentem, nem kellett a körzetihez menni. Ha nem akarsz rögtön gyógyszert, akkor menj pszichológushoz, aki beszélet Veled.
Felméri, milyen állapotban vagy. És gondolom, eszerint javasolja, kell-e gyógyszer. De gyógyszert csak pszichiáter írhat fel.
Ha a depressziód előrehaladott, akkor a gyógyszer + beszélgetés a legjobb gyógymód. Lassú, mert kell hozzá min. 6 hónap, hogy javulás legyen, de azért kezelhető.
De én magamon tapasztalom, hogy bár szedem az antidepresszánst, aminek az adaját most csökkenettük, de én pl. nem tudok úgy örülni a dolgoknak, mint régen meg mint más egészéges ember. És ez zavar, de nem nagyon tudok mit csinálni.

Kívánom, hogy megtaláld a kivezető utat ebből a mókuskerékből, amiben most érzed magad.
Nagyon fontos lenne, hogy néha el tudjál a gyerekeidtől szakadni néhány órára, hogy feltőltödj! Ezt kellene valahogy megoldani.

Majd írj, hogy mi a helyzet Veled. Meg nyugodtan kérdezz, hátha tudok segíteni.
Merre fele laksz?

Puszi:
Nelli

Kép
Kép
Kép
 
 


Sziasztok!

Azt vettem észre magamon, hogy ha nem alszom rendesen, ami sajnos jelenleg gyakori nálam, akkor nagyon ingerült és intoleráns leszek. Mivel a kisfiam még mindig kiszámíthatatlanul alszik és ált. korán ébred, a férjem rábeszélt, hogy egy pár napra szabadságoltassam magam.

Szeretném ezt a kis időt minél hasznosabban tölteni (mármint a lélekápolás terén), úgyhogy kiváncsi lennék, ki mit javasolna, hova lenne érdemes utazni, mit lenne érdemes csinálni (meditáció, joga, szanatórium, stb.).

Köszi a javaslatokat,
A
 
 


Szia Arven! Hiszem, hogy ennek a topicnak igazán az alváshiány ad létjogosultságot. Persze hogy egy 8 órát átaludt kipihent anyuka jobban elviseli, ha napközben a gyerekei az idegein táncolnak. Könnyebb elfogadni a nappal nehézségeit és fáradalmait, ha tudod hogyha leteszed őket aludni, végre te is nyugodtan álomba merülhetsz. Szerencsére az én kislányom(13 hónapos), általában jól alszik éjjel, bár éppen a múlt éjjel fél 2-től fél 4-ig nem aludt. Éjjel a sírásuk hallattán az idegsejtek olyanok, mint az apró gombostűfejek, szúrnak egyszerre belülről több millióan. Nagyon utálatos dolog. Jó ötlet az utazás, de szerintem nem feltétlenül szanatóriumba kell vonulnod. Néhány jó hely azországban: Káli-medence a Balaton -felvidéken, Szilvásvárad és Szalajka-völgy a Mátrában, Hévízen bármelyik szálloda, talán egy hétvége nem kerül olyan sokba, és hát az interneten böngészhetsz. Kívánom, hogy pihenj egy jót és aludj nagyon sokat.Üdvözlettel.
 


Borkaborka, köszönöm a válaszod, jó tippeket adtál. Kiváncsi lennék, te próbáltál-e már meditációval, v. jógával felülemelkedni a nehézségeken.

Tőlem távol állnak "a betöröm a gyereket", "tanuljon meg aludni", stb. módszerek - megjegyzem a férjem hagyná -, de én nem tudom hallgatni a sírásukat, annyira sajnálom őket, elképzelem, milyen rossz lehet nekik, hogy nem reagál senki a hívó "szavukra"...

Úgyhogy nekem kell alkalmazkodni...

Ennek jegyében gondoltam arra, hogy a relexáció egyes formái talán hatékonyak lennének, rövidebb idő alatt tudnám kipihenni magam, vagy csak átmosnám magam, ha már túl sok feszültság van bennem.

Várom a tamasztalataid...

A
 
 


Szia Arven!Még nem próbáltam a jógát s efféléket, igazából nem is tudom, hogy nálunk a városban működik e ilyesmi. Biztosan, de még nem gondoltam rá. Azt hiszem az esetemben a saját kislányom lendített át a holtponton, mióta kb.féléves kora óta átalussza az éjjeleket, egyedül alszik el a saját ágyában, a saját szobájában és miis a sajátunkban. A gyerekbetörés nekem sem műfajom, de én bizony néhány hónapos korában hagytam sírni, igaz a csajszi sosem bírta 20 percnél tovább és utána aludt, mint a bunda, csak enni kelt fel. Szóval én tényleg szerencsés vagyok ilyen téren. Persze amikor sírni hagytam rossz anyának képzeltem magam, de aztán elmúlt. Végül a hangulatváltozásaimra nem szedtem gyógyszert. Két gyerekkel biztos nehezebb. Amikor a lányom délután alszik ebéd után, el kezdtem olvasni. nagyon jól kikapcsol,utána én is szundítok. Ezek pihentetnek. Most megyek lazítok egyet a tv előtt. Szia
 


Sziasztok!

Én élő példa vayok arra, hogy igenis meg lehet gyógyulni. Nekem pánikproblémáim voltak anno, több orvos is kezelt. Jártam pszichológushoz, pszichiáterhez. Minden alkalommal azt éreztem, hogy betegnek tekintenek és egy alkalommal hallottam is az egyik orvos szájából, hogy sosem fogok meggyógyulni, ezzel a betegséggel együtt kell élni.
Volt olyan orvos, akitől olyan gyógyszert kaptam, hogy majdnem meghaltam tőle. 3 év kinlódás után találtam egy körzeti orvost, aki felvállalja a pánikosok kezelését. Ő volt az első, aki azt mondta, meg fogok gyógyulni. És ez az egy mondat nagyon erős löket volt a gyóyulás felé. A gyógyszerek mellett sokat beszélgettünk, majd egyszer csak képes voltam elhagyni a gyógyszereket, Ez az én döntésem volt.
Ma már nem szedek semmit, bátran utazgatok ( nem tudtam felszállni a járművekre) boldogan élek. Mindig keresek magamnak vmit, ami sikerélményt okoz.
Szeretek kézműveskedni, uszizni, most azt tervezem, hogy hátmasszázsra fogok járni. Ami nagyon jó, mert sokat lazít az izmokon.

Szóval van remény. :)

KépKép
KépKép
 


Sziasztok!
Nem tudom, hogy jár-e még erre valaki...:)
Én a terhességem előtt voltam depressziós, majd amikor terhes lettem mint akit elvágtak, úgy megszűnt. Most lesz három éves a kisfiam, és néha vannak hasonló érzéseim, mint akkoriban. Igazándiból nem tudom eldönteni, hogy az -e, de nagyon hasonló. Bár lehet, hogy szégyenlem bevallani magamnak is. Vagy az is lehet, hogy a depresszióra fogom a saját gyengeségem? Nem tudom, de mindenesetre jó volt ezt leírni most. :) Remélem azért jár majd erre valaki mostanában. :) Azt figyeltem meg, hogy minden kb. 3-dik napom rossz. Ez mi? Na mindegy, lehet, hogy csak a téli depresszió...:o

T.Susie

Kép
 
 


Farsang 2007 február 24-én szombaton!
Farsang, jelmezvásár, jelmezbemutató jelmezbál!

http://www.szulokhaza.com/szulokhaza_pr ... ujabb.html

Helyszín:

Szülők Háza Családi Központ és Játszóház
Budapest XI. Gazdagrét, Eleven Center
1118 Bp., Rétköz utca 7. I. emelet (P2 szint)

Program:

10:00 - 11:00 Kreatív játékok, kalandfal, alkotó
foglalkozás (kézműves)
11:00 - 12:00 Varázserdő: zenés drámajáték a
gyerekek részvételével
12:00 - 13:00 Jelmezvásár, könyvvásár,
arcfestés, farsangi köröm az anyukáknak
- szünet -
16:00 - 17:00 Kreatív játékok, kézművesség,
kalandfal
17:00 - 18:00 Bábelőadások
Hol lakik az idő?
Manómese
18:00 - Zenés jelmezbemutató: mutasd meg
magad, és ha kedved van, mondj verset, énekelj,
táncolj az otthon készített, vagy a délelőtt itt
vásárolt jelmezedben; ajándékok a résztvevőknek.

Árak:

Gyerek jegy:
1.500,- Ft / gyerek (1-14 év)
Kísérő jegy:
500,- Ft (14 év fölött)
Családi jegy:
3.000,- Ft / család
 


én is így érzem hogy 1-2 nap ami jó de ismét elkap az a fura érzés.....nem szabad a télre fogni szerintem....én jógázni próbálok hátha bejön.

Rita


én igenis hiszem, h az emberek többsége a téli időszakban sokkal rosszabbul van. minden olyan szürke, h az embernek élni sincs kedve.. hideg van, teljesen begubózik mindenki otthon, mert a sötétben meg vacogva nincs kedve kimozdulni..
 


Most már itt van a jó idő,ki kell menni a szabadba és élvezni a napsütést. Ez nagyon fel tudja vidítani az embert. Egy délutáni séta a Margitszigeten mindennel felér:) Én oda szoktam kimenni és mindig elmúlik a rosszkedvem. Persze ez csak enyhébb esetekben működik mert aki komolyan küzd a depresszióval annak gondolom nem ilyen egyszerű és ott esetlegesen orvosi segítség is kellhet mivel tudjuk hogy a depresszió/szorongás az betegség,ami gyógyítható...

Múltkor olvastam egy statisztikát és ott azt írták hogy Magyarország népességének 18-20%-a szenved ezektől...:S
 


komolyan?? rémisztő ez a statisztika!!!!! tudod, én egyre inkább azt látom, h sokan nem veszik eléggé komolyan ezt a betegséget. volt egy barátnőm, aki már 1,5-2 éve teljesen ki volt készülve.. hiába mondtuk neki, h szorong, depressziós és h ezt már kezelni kell, nem volt hajlandó elmenni orvoshoz egészen 1 hónappal ezelőttig, akkor sírógörcsöt kapott és 1 egész éjjel úgy zokogott, h a végén elájult. a férje meg riadtan rohant vele a kórházba. durva volt. azóta kap gyógyszereket és kezd jobban lenni..
 


Igen,ez a statisztika elég rémiszítő. 1-2millió ember szenved ebben. Nagyon sok.

Amúgy nagyon sokan tényleg nem veszik figyelembe,pedig gyógyítható...

Gondolom a barátnőd volt pszichiáternél is.
 


így van. szörnyű állapotban volt, előfordult, h egész nap remegett, de "neki nincs semmi baja"... aztán rögtön gyógyszert kapott, olyan súlyos volt már az állapota.
 

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

cron
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó