Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Azért hoztam létre ezt a topikot, másikat nem találtam, ami az anyosokkal foglalkozik.
Szeretném ha megvitatnánk, hogy hogyan lehetne bizonyos szituációkat békésen megoldani, hogy mindenkinek jó legyen a szája íze. Avagy mindig csak nekem kell engedni, hogy szent legyen a családi béke?

Igaziból Én nem összeveszni alkarok az anyóssal, mert ki tudja mikor szorulok a segítségére, szeretni akakrom Őket, de mindig ha eljutunk egy pontig, akkor azt hiszik Ővék a világ, és mindenbe beleszólhatnak.

Így most előszőre ennyit, várom a hozzászólásokat, esetleges élményeket, történeteket, az ügyben hogy is kell jól lereagálni a dolgokat!

Sziasztok
Manó2+Dorka aki twegnap volt 1 éves..

Kép
Kép
 
 


Manó:

Beirod a keresőbe, hogy anyós, bejelölöd, hogy keresés a tárgy sorban, erre visszaadja a régi anyós topikot:
Házasság, család: Anyós-após

Ildi

Ildi
 
 


Szia

Megnéztem a topicot Én nem ilyenre gondoltam...
Remélem más is így látja.

Szia
Manó2

Kép
Kép
 
 

 
 

Anyós topik ha jól rémlik, nem csak az az egy van, sőt pont létezik egy ilyen "problémás" topik is. http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/281/48502.html
Miért kell nyakra-főre új topikot nyitni??
Zs.

Zsóka
 
 


Szia Manó2! Irj magánban ha gondolod üdv.vera
Kelemenné Vera
 


Szia Manó2!
Én szívesen beszélgetnék anyósokról, mert nekem egy 100%-os Anyós jutott, a Frásznéni fajtából. Épp szombaton volt itt, és a hatása a lakás minden pontján érezhető, sajnos.Kép Ő nem egészen normális, ez komoly, nem tud elszakadni az egyke fiától,oylanokat mond, hogy égnek áll a hajam! Mi lesz nyáron a mi erkélyünkön, miniparadicsom, már meg is vette; mit fogunk csinálni a szünetben: náluk nyaralni, és járni a szomszédokhoz; a hátam mögött sugalmaz a férjemnek mindenfélét, róla, rólam, az életről, mindenről. Halálosan irtózatos a nő.Én is tanácstalan vagyok, mit lehetne csinálni vele-volt már úgy, egy diákszállón laktunk éppen, hogy odajött, leült a főportán, és fűnek-fának arról mesélt, hogy én micsoda szörnyűséges egy valaki vagyok...KépKép El tudod képzelni! Ráadásul ez Borsod megyében volt, a világon senkit nem ismertem , egyetlen barátom nem volt, ésa akkor Anyós...A végén már az egyik portásnőhöz jártam le esténként, panaszkodni, ő meg épp a férjével volt nagy harcban...
Szóval lenne miről beszélni!

Szia Vera!

Nem akarnátok inkább magán helyett itt folytatni? Szerintem sokunknak problémája!És 3 kisgyerekkel Kép asszem több a tapasztalatod!!!

Sziasztok

Éva&Kismiki
 
 


Szia Éva! Akár lehet itt is folytatni csak gondoltam hogy manócskának igy jobb...irjatok irjunk..KépKépKépüdv.vera
Kelemenné Vera
 


Sziasztok

Éva, Manó


A férjeitek hogy állnak a dologhoz? Szerintem ezen nagyon sok múlik. Kicsit részletesebben nincs kedvetek mesélni?

Anna
 
 


Sziasztok!

Nállunk a férjem szerencsére az én oldalomon áll.

Tegnap is megyek el a keresztlányommal és az anyukájával randizni, és sajnos az Ő udvarukon parkolunk a kocsikkal, mert a mi udvarunk még nincs kész, kapu is épp hogy áll, most lesz tavasszal rendberakva az egész, mert szeptemberben költöztünk ide, (hiba volt) na és megyek viszem ki az első adag cuccot, és inditom be a kocsit hogy melegedjen, na a kedves anyós már kin is volt, és kérdezi, na elaludt a kislány tegnap, nem is tudtam mit beszél hirtelen, aztán eszembe jutott, hogy szerdán estefelé jöttem haza a munkából, és direkt már a ház előtt parkolok, hogy majd a férjem beáll, na meg az ő kocsijával parkolunk belül, mert novemberben 1 naposan el akarták lopni, így az enyém a hátvéd, de kijött az utcára és ott várt rám.
Na nagy nehezen felébresztettem a kcsiban alvó kislányomat, és hát csak nem ment ben 5-6 perc után nem várhatok órákat kint, megyek befelé, amíg nincs kész a mi kerítésünk, addig az ő kapujukon keresztük megyünk be, mondja hogy főzőtt bablevest, meg almáspitét ( a kedvencem) és hogy kérek e na meg egyből a Dorkához kezdett beszélgetni, pedig szegény kicsi csupa pisi volt, és írtó nyűgös, hogy felébresztettem...Így montam is hogy megyek, majd István hoz át kaját...Erre Ő miért nem megyek be hozzájuk...
Na szóval rendezgetem a cuccost a kocsiba, és kérdezi elaludt e Dorka tegnap este, mondom igen, (gondolom elég durva hangnemben) erre kérdezi mi a baj mondom semmi erre otthagyott..
Következő körben viszem ki a Dorkát, ekkor már nem jött oda...

Szóval nekem az a problémám, hogy mindenről tudni akarnak mikor hova kihez megyünk, Ki jön hozzánk, már ha megáll a ház előtt egy kocsi megy ki hogy ki mit akar, nem baj ha hozzánk jöttek.

Most is jött a gáz számlás, kopogott a csaj épp nyitnám ki az ajtót hallom az anyóst, hogy gyere majd én kifizetem a számlát...Van mikor el se kéri a pénzt...pedig eddig elég húzósak voltak a számlák 20-30e ft...

Nem tudom igaziból mi van mert alapvetően nem rosszat akar, nem arra megy hogy kiszúrjon velünk, sőt még a fejemre se kiabálta sose, hogy néha néha szokott főzni nekünk. Segítene nekem biztos vasalni, meg a Dorkára is vigyázna, valahogy nem tudom elfogadni ezt a segítő szándékot, nem tudom miért.

Szóval nállunk ez a helyzet...
Jók legyetek
Manó2

Kép
Kép
 
 


Szia Manó


Nekem úgy tűnik, hogy nem kezelhetetlen az anyósod, és tényleg jót akarhat. Nem lehetne ezeket egyszer megbeszélni vele? Ha a férjed is támogat, akkor öszeírhatnátok hogy mi zavar titeket, és meg lehetne neki úgy fogalmazni, hogy ne bántódjon meg. Pl. ha zavar hogy kifizeti a gázszámlát, akkor meg lehet mondani, hogy köszönitek szépen, és nagyon kedves tőle, de ti szeretnétek a saját dolgaitokat rendezni, és jobban érzitek magatokat, ha ti fizetitek a számláitokat. Bár ez talán akkor probléma ha a segítségért cserébe azt hiszik, hogy beleszólhatnak az életetekbe. Ha jól értettem, téged ez zavar inkább, hogy úgy érzed állandóan be kell számolni arról, hogy mit csinálsz, kivel, mikor, stb. Ha együtt is laktok, akkor különösen nehéz, de hosszú távon mindenképpen jobb tiszta lapokkal játszani, legalábbis szerintem. Még egy kérdés. Nem lehet hogy azért zavar téged ez az egész mert valami rossz élményed van ezzel kapcsolatban? A te szüleiddel milyen a kapcsolat? Sokszor van úgy, hogy gyerekkori sérelmek állnak a háttérben, és nem is feltétlenül annak szól a kiakadás, akinél épp előjön. Dorka mennyi idős?

Anna
 
 


Sziasztok!
Nem tudom, olvassa-e még valaki ezt a topicot, de nekem is vannak ilyen jellegű problémáim.
Az egyik gondom az, hogy anyósom mindig mindenről tudni akar. Nem vicc: MINDENRŐL!
Ha felhív a mobilon és esetleg úton vagyunk éppen, a beszélgetés így zajlik:
És most hol vagytok?
Autóban.
És hova mentek?
...-ba
Igen, és miért, mit fogtok csinálni.
...-t veszünk.
És milyet akartok venni?
stb.
Ez most nem túlzás, ilyen párbeszéd már tényleg lezajlott.
Engem ez halálra idegesít, de fogalmam sincs, hogy mondjam meg neki. Szerintem semmi köze hozzá, mit csinálunk. Nem azért, mert titok, hanem mert nem illik részletesen a másik magánéletét tudakolni (szerintem).
Vagy lehet, hogy csak nagyon összeférhetetlen vagyok? Velem van a baj?
Szerintetek hogy lehet ezt a problémát normálisan megmondani neki?
Ha legközelebb elkezdi a telefonban a "mit-csináltok-hova-mentek-miért-mentek" kérdéskört firtatni, hogyan értessem meg vele, hogy nem akarok neki beszámolni?

Üdv
M.
 
 


http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/281/48502.html

Már régebben fut a topic és kb. ugyanez a téma. Ott is lehet kapcsolódni.
 
 


MackooKép
Szerintem úgy, hogy a második kérdésnél közlöd
Visszahívlak, mert....
-betojt a gyermek.
-épp autóban ülünk, valaki nekünk akar jönni.
-épp fizetek a pénztárnál.
-épp a másikon beszélek.

Ezer kifogást ki lehet találni, hogy lerázd, a lényeg a visszahívás beígérésén van, amit persze nem teszel meg. Egy idő után rájön, hogy ez így nem működik. Ha rákérdez, hogy miért nem hívtál vissza, megint jöhetnek a fent említett kifogások, csak bővebb lére eresztve.
Fontos, hogy amint a visszahívlak, mert... kezdetű mondat elhagyja a szádat, valóban tedd is le, hogy ne tudjon kérdezősködni.

Manó2
A te eseted nem egyszerű, mert közel laktok egymáshoz. Viszont nem is annyira reménytelen, mint gondolod. Szerintem jót akar nektek, és biztos unatkozik, azért akar annyit beszélgetni, meg tudni rólatok. Más ember élete mindig sokkal izgisebb-kívülről.
Szerintem legyél vele határozott, de kedves. Akár mosolyoghatsz is, még ha nem is esik jól. Az ilyen típusú emberekkel az a baj, hogy könnyen megbántódnak és akkor a világra haragszanak, hiszen ők semmi rosszat nem csináltak, csak segíteni akartak.
Jobb ha a tőszomszédságunkban lakó anyóst nem haragítjuk magunkra...Kép

Írjatok a fejleményekről:
Krissi
 
 


Sziasztok

Olvasgatom mind a két topikot, most már nem nagyon tudom, hogy melyikre írjak, próba szerencse, remélem visszanéztek még ide.
Mackoo, üdv:-)))

Mackoo, Krissi
Én a mai fejemmel szépen leülnék és tisztáznám a helyzetet az anyósommal. Szerintem ha folyton leteszed a telefont, meg visszahívást ígérsz, de nem hívod vissza, az csak egy csomó rossz érzést, meg sértődést szül, és hosszú távon szerintem jobb ha egyszer megsértődik, de tudja mihez tartani magát. A bizonytalan helyzetekben meg minden fél egy csomót problémázik, hogy akkor most hívjam, ne hívjam, de hát szegény, biztos jót akar.... Persze mindenkinek más megoldás jön be. Én szeretem a tiszta helyezeteket, és nagyon utálom, amikor mindenki csak találgat, hogy mi lehet jó a másiknak. Persze hozzátenném, hogy a férjek hozzáállása szerintem döntő kérdés. Nekem mindenki azt mondta régen, hogy ne vitatkozzam a férjem szüleivel, mindenki rendezze a saját családját. Vagy legalábbis közösen beszéljük meg a dolgokat. Na hát ez nálunk nem jött be. Nem azért mert nem jó megoldás, (ezt a mai napig sem tudom:-), csak a férjem nem volt képes konfliktusba keveredni a szüleivel. Így aztán amikor már nagyon nem bírtam, akkor kiakadtam, lett 3 hónap nyugi, aztán kezdődött minden elölről. Sokat gondolkoztam rajta, hogy megírjam-e, de már nagyon jólesne egy kicsit panaszkodni, úgyhogy néhány csemege az anyósomékkal eltöltött 10 évből:
az első gyerek születésénél 2 kocsijuk volt, az egyiket a gyerekek használták, de nem adták kölcsön az utolsó két hétre, mondván: villamossal is lehet menni szülni.
Az apósom direkt kutyaszarba lépett, hogy ne kelljen bejönnie az én anyámékhoz. (még el is mondta utólag.)
Két éve szintén az apósom olyan részeg volt, hogy leesett az akkor két éves lányommal a lépcsőn.
Az első gyerekhez az anyósom 2 éves koráig nem nyúlt hozzá. Puszit sem adott neki, semmit.

Ez csak néhány a "kellemes" élményeimből velük kapcsolatban. Most ott tartunk, hogy egy éve nem megyek hozzájuk, ők nem telefonálnak ide, csak a férjemet hívják a mobilján. A gond csak az, hogy közben a házasságom is eléggé ráment erre az egészre. Persze ebben más okok is vannak, de nekem nem nagyon sikerült feldolgoznom azt, hogy még 3 gyerek sem elég ok arra, hogy kiálljon értünk a szüleivel szemben. Ezek fényében én azt mondanám, hogy elég nehéz egy családot és egy életet felépíteni anélkül is, hogy bármelyik szülő belemászna a képbe, és mégegyszer nem engedném be őket a saját életembe. Viszont nagyon nagy segítség egy JÓ!!! nagymama, és ha lehet, akkor mindenképp éredemes rendezni a helyzetet.
Bocsi, kicsit hosszú lettem, de már nagyon el voltam keseredve.

Sziasztok,
Anna
 
 


Szia Anna! Szivemből beszéltélKépKépKép.üdv.vera
Kelemenné Vera
 


Szia Vera


Jól sejtem, hogy nálatok sem túl egyszerű a viszony a felmenőkkel? Nincs kedved mesélni itt vagy magánban?
Három fiú???? Azon gondolkozom, hogy neked vagy nagyon jó dolgod van 4 "pasi" mellett, vagy nagy elnyomás lehet:-)))

Anna
 
 


Kérlek titeket gyertek át a másik topicba anyóst szídni!
Olyam rossz, hogy ugyanarról a problémáról egyszerre több helyen beszélnek.

http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/281/48502.html
s.kata
 


Mackoo

Gyere a másik címre, jó? :-)

Anna
 
 


Szaiztok!


Nem akarok semkit arra búzdítani, hogy maradjon, de én beleolvastam a másik topocba, és az a rossz, hogy már mindenki tud mindenkiről mindent és egy új belecsöppen azt sem tudja miről van szó.

Itt minden ki új.

Anna: nem semmi Én sem engedtem volna az anyósékhoz a gyereket, ha ilyenek, szerencsére azért nállunk nem ennyire gáz a helyzet.

De mindig van valami. Hétvégén kertészkedtem, és átjött apos hozta a napi újságot, Dorka kint volt a járókában a teraszon, hát persze nem állta meg, hogy ne menjen oda hozzá, de legfalább addig nyugton volt, utána ott sírt, hogy vegyem ki.
Nekiálltunk beszélgetni, hogy mit kell még csinálni, mondta hogy majd elhordja a fát, meg mi nem kell, és közben befutott az anyós is a munkahelyről, egyből jött ő is át mintha hívta volna valaki, és egyből ment a Dorkához, hogy bevisz a dédihez, mert rég nem látta 1 hete, mondom neki, hogy sirni fog, nem baj elvitte, ott maradt az após és hallottuk, hogy már félúton sírt, erre hozza vissza, kérdezem a Dorkától miért sirtál, erre az anyós hogy nem is sírt, biztos süketek vagyunk az apóssal.

Férjem is kiakadt a hétvégén rá, ültetett gyümölcsfát, és állandóan ott kotnyeleskedett körülötte, már a végén bezavata ( na nem hozzánk) mert nem bírta idegekkel.

Ugyan vannak jó dolgai is sütött fánkot, küldött át vasárnap, meg fasírtoto is.
Szoval nagyon nehéz, sok sok türelem kell, és minél nagyobb km-beli távolság...

Jók legyetek
Manó2

Kép
Kép
 
 


Sziasztok!

Amikor a lányom született 6 éve azt sem bírtam elviselni, hogy anyósom rá nézzen. Nem tudtam család tagomnak tekinteni hiszen semmi közöm nem volt hozzá sőt még az évek sem hozhattak minket össze mert csak 1 éve voltunk házasok. Nem adtam neki oda a kislányt, képtelen voltam az Ő szemszögéből nézni a helyzetet. Első unoka volt a lányom és meg volt érte őrülve a család. Főleg a férjemé. Egy utcában lakunk és ezért nem is volt akadálya a mindennapi látogatásoknak. Teljesen belebetegettem. Annyiszor megbántottam ahányszor csak lehetőségem volt rá. Pedig csak szeretni szerették volna. Olyan anyatigris voltam, mindenki meglepődésére(hiszen még csak 19 éves voltam) hogy visszagondolva borzongok. Elkezdett nőni a lányom jöttek a szünetek- bölcsi, ovi- és szükségem volt segítségre. Igen ám de a lányom a saját "butaságom" miatt annyira ragaszkodott hozzám, hogy szinte senkivel nem maradt el. A saját csapdámba estem. Én a munkahelyemen az anyósom meg a lányom otthon sírtak. Eltelt sok-sok év és ahogy idősebb lettem rájöttem, hogy egy nagymama a szeretetével csak adhat a gyereknek és nem szabad irigynek lenni mert a gyerek csak akkor talál vissza az édesanyjához ha az el is engedi. Most várom a második gyermekemet és együtt örülünk az anyósommal. És ami még szebb, hogy megkértem vállalja el a kicsi világra segítését ugyanis szülésznő. Nem is értem, hogy lehettem olyan elvakult hiszen Ő hozta világra azt a férfit aki engem már 8 éve boldoggá tesz.
Üdv mindenkinek: Jucy
 
 


Manó2! És ha valaki 1 hónap múlva akar csatlakozni, akkor hozzon létre újabb topicot, mert már itt is mindenki "ismeri" egymást? Kép

A másik topicban is biztosan örömmel fogadnak, hiszen a probléma közös, és ha egy helyen vagytok, jobban tudtok segíteni egymásnak.
 


Sziasztok!

Mindenkinek szive joga eldönteni hova ír, szerintem, én nem befolyásolni akarok senkit sem.

Jucy: Valahogy elgondolkodtató amit írtál, Ha nem lennék friss anyuka akkor példaértékű lenne.
Sőt lehet hogy más "kárán" kellene tanulni?

Te mit csinálnál a mai fejeddel?
Nem félnél attól, hogy a gyerek jobban szretné a nagymamáját mint téged, esetleg azért mert a nagymamák "mindent" megengednek?

Nálunk csak az egyik nagymamával van gond, aki a szomszéd...
A másik nagymama (anyukám) viszonylag messze lakik, és elég elfoglalt.

Érdekes más idegennek simán odaengedem, de az anyósnak...


Most ennyi
Mamó2

Kép
Kép
 
 


Szia Mano2!

Sokszor a hormonok befolyásolják egy friss anyuka döntését bizonyos dolgokban.A felszabaduló szeretethormon intézkedik a ragaszkodásról ami néhány anyukánál erősebben mutatkozik meg. Az, hogy egy anya írigy a picire valamilyen szinten normális. 9 hónapig egy testben voltak és hirtelen nem csak az enyém és idegen emberek (anyós)hozzák-viszik, rakják jobbra-balra.
A nagymamák valóban engedékenyebbek de ez a "varázsa" a dolognak. Majd ha picit nagyobb lesz a Kicsid engedd, hogy kialakuljon közöttük egy külön kis világ és meglátod a gyerek tudni fogja a különbséget és hidd el az anyai szeretet az első lesz az életében. Ahhoz, hogy lelkileg egészségesen fejlődjön szüksége van arra, hogy több irányból szeressék. Főleg ha szomszéd a nagyi akkor ez a Kicsinek is jó érzés lesz, hogy a közvetlen környezetében is minden irányból pozitívumokat kap.
Én elkövettem egy nagy hibát amit mai napig sajnálok, hogy a lányomat pont attól az embertől sajnáltam aki tényleg csak szeretni akarta.
Lehet, hogy neked azért is van ez a problémád mert rosszul esik, hogy a Te édesanyád nem lehet annyit a Kicsiddel mint az anyósod. Lehet, hogy ez még rátesz az érzéseidre egy lapáttal.
A gyerek minden emberhez másért ragaszkodik. Tőled többek között például a biztonságot kapja, férjedtől a kergetőzést, anyósodtól a süti készítés izgalmait tanulja majd meg, édesanyádtól ha majd nagyobb lesz és ott alszik az esti hancurozásokat fogja imádni. Mindenkihez valamiért ragaszkodni fog de Te leszel neki a biztos pont az ANYA amin SENKI nem tud változtatni.(és nem is akar)
Várj egy picit amíg megnyugszol, beszélj erről anyósoddal és nyiss felé!!
... és még valami, Te is leszel nagymama,sőt anyós és ha ebbe egy kicsit belegondolsz lehet egy kicsit sikerül a másik oldalról látni a dolgokat! Szia: Jucy
 
 


Sziasztok!

Jucy: Te elmehetnél szihológusnak, nem bántásként írom, olyan szívhezszólóan írtad a soraid.

Ma is volt egy dolog, ismét indultunk el kocsival, és még mindig az Ő udvarukba parkolunk, Persze apósnak ki kellett jönni, hogy hova megyünk, meg, hogy kinyissa e a kaput, be is csukta, de az a szokás, hogy Dorka beül tetem a kocsiba, és azonnal adom oda az üvegét, hogy egyen, mert akkor legalább nyugton van, de a nagypapa beállt az autó mellé az ablakba, és egész végig magyarázott hozzá, míg el nem indultunk.
Olyan zavaró, nem kell nekem díszkiséret, el tudok én egyedül is indulni.
Tudom semmi baja nem lett a gyereknek, meg nem hátráltatott, csak már megint nem úgy van ahogy én szeretném.
Mindig nekünk kell engedni?

Manó2

Kép
Kép
 
 


Drága Manó!Kép

Kicsit emlékeztetsz hajdani önmagamra...Kép
Nekem két anyósom is volt, az előző férjem édesanyja egyszerű falusi néni volt, de csupaszív-lélek...űRá mindig tudtam számítani fiatal, tapasztalatlan anyaként...
Sajnos meghalt, az útjaink az exemmel pedig különváltak( szerencsére ), de az anyukáját megőriztem az emlékezetemben...

mostani anyósom az előzőnek totális ellentéte...
ez akkor derült ki, mikor 3 hónapig náluk voltunk kénytelenek lakni az akkor még csak barátommal és a 6 éves kisfiammal...
minden alkalmat megragadott, hogy bántson, pedig erre nem atam okot, és korábban egész rendes volt...

aztán egyszercsak apósom egyik testvérétől megtudtam, hogy az a baja, hogy én elvált nő vagyok, sőt gyerekem is van az előző házasságbólKép
nyilván nem ilyen nőt szánt az egy szem fiának...

az esküvőnkre is alig akart eljönni, talán szégyellte a rokonaik előtt, hogy a fia engem választott...
az nem érdekelte, hogy mennyire boldogok vagyunk együtt...
mikor megtudta, hogy unokája lesz,próbált változni, de akkor nekem már komoly ellenérzéseim voltak vele szemben...
még azt sem akartam, hogy meglátogasson a kórházban...aztán összevesztem vele mikor a kislányunk 3 hónapos volt...
az egyik kényszerből tett látogatásunk során próbált beleszólni a baba gondozásába és én keményen kiosztottam, kitört belőlem minden visszafojtott gyűlölet...

utána majd' egy évig csend volt, még a páromat sem kereste telefonon sem...
aztán egy éve kb. 1 havonta meglátogatnak bennünket, a férjem hozza-viszi őket ilyenkor...

így, ebből a távolságból már elviselhető a helyzet, de igazságtalan lennék, ha nem említeném: sokat változott az anyósom...
és a kislányom is elfogadja őket, ha itt vannak hagyom, hogy játsszanak vele, és tudom, hogy a lányomnak szüksége van rájuk /is/.

inkább az bánt, hogy a saját édesanyám nem igényli az unokáját, és nem próbál segíteni nekem, pedig nyugdíjas / de ez egy másik topic témája/.

szóval, eljutottam oda, hogy elfogadom az anyósomat olyannak amilyen / maradi/ és tudomásul veszem, hogy ő már nem változik...

ma fel is hívtam telefonon, hogy vannak, pedig ilyet eddig nem tettem...

szerintem adni kell mindenkinek egy új lehetőséget, ha megérdemli, és tényleg arra gondolni, hogy ezek az idős emberek csak szeretni akarják az unokájukat...mégha ez bennünket néha kicsit idegesít isKép emberek vagyunk, nem egyformák és nem hibátlanok...

Jucy!Kép

Nagyon-nagyon igazad vanKépKépKép


üdv,

Sheila

Kép
Kép
Kép




Sheila
 
 


Mano!

Olvasom a soraidat és mosolygok. Ne haragudj ezért de szinte hihetetlen, hogy ugyanazt érzed amit én éreztem amikor Laura pici volt. Hasonló az élethelyzetünk is. Az autóval mi is az anyósoméknál parkoltunk néha mert náluk nem volt akkora sár mint a mi építkezés alatt álló udvarunkon. Anyósom -én akkor meg voltam győződve arról hogy -egész nap az ablakban ült és (ha már ő nem jött annyit hozzánk mert én annyiszor kimutattam "örömömet" amikor belépett hozzánk)leste, hogy mikor jövünk arra és rohant ki, hogy "segít" amíg én elindultam vagy beindítottam az autót. A segítség abból állt, hogy össze vissza csókolgatta az én drága lányomat néha úgy láttam a száján is. Ezt már lehet,hogy csak bebeszéltem magamnak. Utáltam. Ha gyalog voltunk valahol ahhoz, hogy hazajussunk el kellett menni a házuk előtt. Képes voltam fél órás kerülő úton menni és elkerülni a házukat nehogy észrevegye kiszaladjon és megszeretgesse. Inkább hátul bebujtam a kerítés hasadékán. Azt sem bírtam elviselni ha a gyerek a kocsiba nézelődött és odamentek hozzá elkezdtek gagyogni neki és a ha a Laurának tetszett is az volt a legfájóbb. Azt gondoltam minek mennek oda hiszen ha meg elmennek sírni fog. De miért is? Mert tetszett neki, hogy vele foglalkoznak. Ezzel ő is fejlődik. Ismerkedik az emberi arcokkal hozzászokik a szeretet érzéséhez.
Gondolj(atok) el egy helyzetet. A gyerkőcök felnőnek kicsit, mondjuk úgy 6-7 évesek kialakul nekik az a környezet amit mi teremtettünk meg gondolok ezzel a kis barátokra, háziállatok, kedvenc játékok, rokonok...stb Fontosak neki ezek a dolgok mert ugye a gyermek érdeklődése nem állhat és ne is álljon meg ott, hogy anya.
Már érezzük, hogy bár hozzánk bújik a legszívesebben nekünk örül a legjobban de igen-igen fontosak neki a többi tényezők is. Jönnek a problémák is a kis barátokkal, az élet dolgaival és a lelkük sérül.( A gyerekek azért egymással alapvetően tisztelet a kiv.-nek gonoszak) Éri őket innen is onnan is egy kis negatívum. Kell nekik a nagypapa gagyogása a kapuig kiskorukban, kell nekik a nagymama engedékenysége és kell nekik, hogy az anyán, apán kívül legyenek olyan emberek akik szeretettel fogadják, meghallgatják és tanácsokkal látják el tehát erősítik őket. Így vészelik át ezeket a lelki sérüléseket. Ha ezt az ember gyökereinél és tartósan elfolytja a gyermek megérzi és gátlás alakulhat ki benne. Kell, hogy a gyerek a szülein kívűl bármiben tudjon valaki(k)hez fordulni. És ha a mamáék a szomszédba vannak az külön jó. Ne akarjunk mindent mi megoldani ha van lehetőségünk arra, hogy kapjunk segítséget. Ha látjuk, hogy szívesen vigyáznak arra a gyerkőcre örüljünk mint majom a farkának és menjünk el fél órára egy sétára, könyvtárba, szoliba vagy vegyünk meglepit a gyereknek a sarki boltba. Fontosnak fogják érezni magukat anyós is após is és természetes lesz nekik a gyermek jelenléte nem pedig különleges alkalom. Csak arra szabad gondolni milyen jó lesz később a gyereknek is nekünk is.
És még valami! Ha jönnek a problémák a gyerekkel kapcsolatban -mert azok jönnek ha nem várjuk akkor is -megoszthatjuk esetleg tanácsot kérhetünk a tapasztaltabb anyósunktól és természetesen biztosak lehetünk abban, hogy anyósunk is csak a legjobbakat szeretné imádott unokájának.

Mónika!

Vannak olyan helyzetek amikor teljesen mindegy mit csinálunk nem tud kialakulni egy olyan kapcsolat az anyósunkkal amilyen kényelmes és megnyugtató lenne mindkettőnknek. Sajnos az ember a rokonait nem válogathatja meg csak a barátait. Igazad van minden ember más és nem vagyunk hibátlanok. Ha már az a felhőtlen kapcsolat nem alakulhat ki közöttetek mert 100%-osan nem tud téged elfogadni szerintem ne erőltesd. A békességre törekedj, és próbáld meg úgy csinálni, hogy neked soha ne lehessen lelkiismeretfurdalásod. Szerintem jól teszed ha hívod őket, hogy vannak még ha annyira nem is izgat. A havi 1 látogatást meg simán fél lábon is kibírja az ember, sőt ha megpróbálod oldani a régi feszültséget még egy jó kis családi dumálás is kisülhetne belőle amin még Ti is kicsit felszabadulhatnátok. Ha a beszélgetés témája ugyan megrekedne a gyerekeknél mert nem tudsz más témát amiről szívesen beszélgetnél velük,hát akkor rekedjen. Kicsit ha kikéred a véleményét biztos örülne és havonta egyszer meghallgatod, helyeselsz azután magadba mosolyogsz egyet és csinálod úgy ahogy Te gondolod...

Üdvözlet mindenkinek: Jucy
 
 


Sziasztok!


Olyan egyszerűnek tünik ezt olvasni, de a megvalósítás miért olyan nehéz?

Persze tudom, hogy nekem is könnyebb lenne, ha hagynám, hogy segítsen, elmehetnék végre csobbanni a szécsényibe, vagy egyet fallabdázni, de inkább nem megyünk, mert az anyósra nem bízom a Dorkát.
Miért mert nem akarok szívességet kérni, mert attól félek, hogy majd később a szememre veti...
Pedig lehet, hogy nem is olyan...

Hát igen Én is arra gondolok, hogy ha lesz esó akkor már úgyse tudok mindig mindenhol ottlenni, akkor ha hamarabb nem kénytelen leszek igénybevenni az anyós "szolgálatait". Ugyan most nagyonb idegenkedek tőle...

Jók legyetek
Manó2

Kép
Kép
 
 


Sziasztok! Ez aztán az érdekes téma. És ezt komolyan gondolm.

Nem olvastam el minden hsz-t, de látom, nincs új a nap alatt.
Egyébként én alapvetően szeretem az anyósomat, de persze sokat zsörtölödöm miatta.
Az alapvető problémám a következő: "Hidd el egész nap nem volt vele semmi probléma". Na persze a gyerekből mindig a szülő hozza ki a legrosszabbat. A csúnya, rossz, gonosz szülő, aki -Uram bocsá'- évente kétszer még rá is ver a unokája fenekére.
Na és persze ott van a másik meny, aki sokkal jobb, mint te, mert a mama minden szavára bólogat, mindig egyet ért vele és nyalizni is jobban tud.
A legnagyobb probléma mégis az, hogy mostanában külön kérvényt kell benyújtani, és egyeztetni kell még az ENSZ nagykövettel is egy-két óra felvigyázásért.
És akkor még ott van a többi apró probléma: a leleplezett kisebb-nagyobb füllentése - valakinél olvastam: "nem is sírt a gyerek, rosszul hallottátok"-, titkolózások a szülő előtt stb. A legdühítőbb mondat mégis az:"Csak nyugodtan csináld, itt a mamánál szabad!" és Itt a mama parancsol nem anya!"
Nem is sorolom tovább, mert akkor annak nem lenne se vége, se hossza.
Visszaolvastam az elejét: még jó, hogy én alapvetően szeretem az anyósomat... és a vicc az, hogy ez igaz!
Sziasztok Zuzi
 
 


Sziasztok!

Zuzi: Az a vicc, hogy én is szeretem az anyósom, nem utálom, nem azt mondom, hogy kerülöm vele a találkozásokat, csak mindenből megárt a sok...Ja és ott a csak....
Nekem semmi gondom nem lenne vele, ha kb 80km messzebb lennének, és nem kellene minden nap találkozni.
Nállunk még nem téma, hogy vigyázzanak az unokára, mert még alig adtam oda nekik, Dorka most múlt 13 hónapos, jó ha 2-3* vigyázott rá, akor is itt a mi lakásunkban.

Szóval nem tudom, szerencsére nállunk, nincs másik menny, de már Én is megkaptam, hogy csak én jutottam nekik, a férjem előző barátnőjével jobban el tudták volna képzelni a házaságot, az olyan bologató jancsi volt...
Noha nem tudok semmi rosszat írni a csajról, ismerem, egy szakközépbe jártunk, még e-mailozunk is...

Ki ilyen ki olyan, a férjem engem választott, ezt kell hogy elfogadják.

Na most ennyit
Manó2

Kép
Kép
 
 


Sziasztok!

És mit szóltok egy olyan anyós-jelölthöz, aki ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor ordibál vagy hisztizik. Két fia van, közel a 30-hoz mindkettő, és későn költöztek el otthonról (az egyik még csak nyáron fog, pedig már van menyasszonya). Én és a párom közel másfél éve élünk együtt, de ezt a mai napig nem tudta megemészteni. Én most Pesten dolgozom, a párom vidéken van, és ő úgy gondolja, hogy el fogom hagyni a fiát, mert találok jobbat. Kérdem én, miért keresnék (4 év után), ha eddig minden tökéletes volt és remélem az is lesz?! Az is zavarja, hogy a párom házába bizonyos dolgokat én vettem (pl. parketta). Ki akarta fizetni, de a párom leállította.

Én egy ellenszert találtam: minél kevesebbet találkozni és minél kevesebb infót kiadni, mert így nem tud kombinálni. Az is baj, hogy nekem diplomám van, pedig ez közöttünk soha nem volt probléma. Mert attól, hogy én jó vagyok valamiben, ugyanúgy lehet a párom is jó szakember másban. De ezt ő nem tudja felfogni.

Most befejezem.

Sziasztok: Betti
 
 


Sziasztok!


Betti: Hát igen tényleg nem könnyű ilyen anyóssal eggyütt élni, ha el kezd kiabálni, remélem a párod minfódig leálítja.
Mert azt kell elérni, hogy a párod melleted áljon, bármiről is legyen szó, még akkor is ha történetesen az anyósnak lenne igaza.

Ez szerintem sokat elárul egy kapcsolatról, hogy a pár mennyit tesz meg egymásért.

Nem lehet, hogy ma lesz esküvő, akkor megváltozik a dolog?Vagy ezen már túl vagytok, írásod alapján nem erre következtettem.

A kifizetős dolog, meg szerintem arra ment, ki, hogy nehogy valami közöd legyen a lakáshoz, mert ha esetleg szétválnak útjaitok akkor ne legyen mit kérned...

Jók legyetek
Manó2

Kép
Kép
 
 


Sziasztok!

Lehet, hogy nem is igazi probléma amit írok, csak én vagyok mindig premenstrus idöszakbanKép

Szóval Anyós nagyon rendes, szeretem is, Ö is viszont és 170 km-re lakunk egymástól.

Most biztos kérdezitek mi a gondom????
Hát a nagy távolság jó, de az is benne van, ha viszont jönnek akkor napokig, akár 1-2 hétig is maradnak. A házunk tökéletes 3-unk számára (meg persze a leendö kistesónak is), de nem 4 felnött több napi, heti együttélésére. Egy fürdöszoba van stb, stb.
Apósom, csak nevelöapuja a páromnak, imád autókázni, kiveszi a szabiját és akkor azt itt töltik nálunk.
Nem volna ezzel semmi baj, mivel ilyenkor segítenek rengeteget a házimunkában, a kertben, csak nem veszik észre, hogy mikortól zavarnak, hogy programunk lenne, stb.
A legutóbbi többnapos látogatásuktól nagyon kikészültem, úgyhogy egy darabig remélem nem jönnek.
Ha jönnek, akkor elötte 1 max 2 nappal szólnak, hogy jönnek, nem mondják meg pontosan mikor (ez addig elég sz*r volt míg nem volt kapukulcsuk) és ülhettek itthon és várhatom öket. Persze azt sem közlik meddig óhajtanak maradni, megkérdezni meg nem merjük mert egyszer tettük meg és abból is óriási sértödés voltKép
Szóval jönnek, látnak, gyöznek. Minden nap agyalni kell mit fözzünk vacsorára (ha magunk vagyunk ez nem kérdés, ha nem fözök mindennap akkor sincs semmi, eszünk hideget) mert ök nap közben nem esznek semmit ezért estére hagyják az egész napi ékezéstKép
Legutóbb ebédvendégeink voltak míg ittvoltak, de nem mentek el sétálni, hanem beültek a baráti beszélgetésünk kellős közepébe, velünk ettek, szóval mintha az ö vendégeik lettek volna.
Most egy csomó dolgot inkább kihagyok, bár még lenne mit írnom mert már így is baromi hosszú vagyok.
Bocs, hogy így ideborítottam, de ez van, meg még ennél is cifrábbakKép

Kitartás, és még jövök olvasgatni...
Ja és hétvégén megyünk hozzájuk

Üdv, Tündér
 


Sziasztok!

Manó2: A párom mellettem áll. Nem tudom, hogy a házasság változtatna-e valamin. Vagyis az már baj, ha az embert csak akkor nézik valamibe, ha már férjhez ment. De hát ő ilyen. És még csak nem is egy fedél alatt élünk. A párom kérdezte, nincs-e kedvem ma náluk ebédelni. Én meg inkább hazajöttem a szüleimhez. Mint írtam, minél ritkábban találkozni - ez a siker kulcsa.:o)))

Hát igen, a kifizetés arra ment ki, mint amit te is írtál. De így hogy legyen közös jövőnk, ha nem vagyunk közös kasszán. Mindig nézzem meg, hogy ez most épp az enyém vagy páromé?! Használhatom-e, ha nem is az enyém?! Szóval nekem ferde a gondolkodásmódja, ahelyett, hogy örülne, hogy én is segítek, ahol tudok.

Legjobb példa a kedvességére: karácsony, a párom ajándékba kap ágyneműhuzatot. Mennyit? 1 darabot. Akkor inkább ne is vett volna. Vagy most: küldött képeslapot húsvétra, én meg sem vagyok említve rajta. Szóval nehéz az élet, de vannak akik még nehezebbé teszik.

De legalább köztünk minden rendben (ezt most lekopogom).

Szisztok: Betti
 
 


Sziasztok!
Én is csatlakozni szeretnék hozzátok. Ahogy olvastalak benneteket, nagyon sok rossz érzés kavarog bennem. Jucy rengeteg régi története, érzése, gondolata igaz rám is, bár nem tudom mikorra jutok el oda, mint ahol most ő van.
Nálunk a legfőbb gond az, hogy annnyira más az értékrendjük és olyan sok tüske maradt bennem régről, hogy nem tudom, mikor leszek vele szemben egyáltalán megbocsájtó.Volt egy időszak,pontosabban több mint egy év, amikor nem találkoztunk, és mikor ezután a párom elvitt újra az anyjához, anyós neki boldogan köszönt, majd nekem ennyit mondott: ja, te is itt vagy!
Van még néhány szösszenetünk, pl 8 hónapos terhesen mikor meglátott, az volt az első mondata: mekkora lett a feneked!
Szülés után 2 héttel: Még mindig milyen nagy a hasad! (hozzáteszem, hogy őt könnyebb átugrani, mint megkerülni, én meg terhesen voltam 72 kiló a 169 cm-s magasságommal, és szültem egy 3,80-as gyereket!)
Az eljegyzésünket kettesben tarottuk a párommal egy étteremben, majd visszahallottam, hogy én nem vagyok hivatalosan a fia menyasszonya, mert nem volt családi eljegyzés!
Annyi keserűség van bennem, és bocs, ha összevissza írtam, de mindig eszembe jut valami más gondolat.
Ja, és kb fél éve jártunk együtt a párommal, mikor a család előtt a volt barátnőről kezdett el ömlengeni anyós...képzelhetitek, milyen érzés volt!
Sajnos ott tartunk, hogy már a puszta hangjától is borsózik a hátam! Ráadásul holap megyünk hozzá, úgyhogy nagyon gyomoridegem van!

Zsu

Kép
Kép
 


Sziasztok!

Zsuzsimano: megértelek. Én is így érzek. Lassan minden kérdése mögött a hátsó szándékot keresem. Most megegyeztünk a párommal, hogy egy vasárnap náluk, egy vasárnap nálunk, kettő mindenkinek a saját családjánál. Az én ötletem volt és mondtam neki, hogy ez csak az ebédekre vonatkozik, erre ő: gondolta, mert hát ő el tud tölteni nálunk egy egész hétvégét, de én lehet, hogy nem bírnám ki náluk ennyi ideig.

Aranyos nem?!

Most befejezem, mert húgom is itt van és most vele kell foglalkozni.

Betti
 
 


Betti!
Helyzet nálunk is ugyanez, lehet, hogy már sokszor én értelmezem félre, hátsó szándékot látok minden mögött. Hál'istennek, nálunk ottalvásról szó sincs ( még egyelőre nem állt elő ilyen ötlettel a párom...)
Zsu

Kép
Kép
 


Sziasztok ! Hát nekem is sok problémám van/volt az anyósommal. De főleg volt, amikor a férjemmel (akkor még barátommal) együtt laktunk náluk 7 évig egy félszobában. Mondanom sem kell, hogy semmit sem csinálhattam. Ha a hütőből kivettem valamilyen kaját, hogy csinálok belőle k.y. kaját, akkor ő utána szólt, hogy ő azt másra szánta. Megszámolta, hogy mennyi paradicsomot, rántott húst stb. eszem, és ha szerinte többet ettem, mint amennyit ő jónak gondolt, akkor beszólt. A férjemet én 49 kilósan ismertem meg, de miután munkahelyet váltottam felszedtem 7 kilót. (a terhességi 20 kilóról ne is beszélünk, szerencsére már leadtam, de végig azt hallgattam, hogy úgy sem tudom leadni, mert ilyen alkat vagyok .. stb) állandóan az volt a téma milyen nagy a fenekem, nem hiztál már megint? kérdések, pedig tudta, hogy milyen érzékenyen érint ez a téma. Mikor meghalt apukám azt mondta, hogy ne sírjak, mert az a férjem szenved, ha én szenvedek, stb. Sőt az a baj, hogy alapjáratban rossz indulatú, mivel azt mondja, hogy az élettől ő csak rosszat kapott (nem tanult, így 40 évesen már nem tudott elhelyezkedni csak takarítónőként) így másnak se legyen jobb, mindenki kurva, aki egy kicsit másként él, vagy eljár mondjuk cukrászdába, moziba, szóval kikapcsolódni kicsit. Hozzá kell tennem, hogy én is sok iskolát elvégeztem, most főiskolára járok és ez is bántja (habár mostanában kezdem úgy látni, hogy kezd pozitívan állni a dolgokhoz). Szóval katasztrófális volt eddig, nagyon sokat sírtam miatta, pedig a férjem nekem is mellettem állt, de a végén már nem is akartam elmondani neki, hogy már megint mit mondott az anyós, mert ugyebár az se jó dolog, ha valakinek az anyjával kapcsolatban csak rosszat mondanak. Egy időben mondogattam is, hogy nem tudok róla jót mondani, és ez elborzasztott. Remélem én nem ilyen anyós leszek. Na mindegy ennek ellenére mintha az utóbbi időben másként állna már hozzám, de a véleményeltérések mindig megvannak, csak valahogy jobb lett a viszonyunk. A többit legközelebb, mert haza jött a férjem. Monika
 
 


Sziasztok ! Hát nekem is sok problémám van/volt az anyósommal. De főleg volt, amikor a férjemmel (akkor még barátommal) együtt laktunk náluk 7 évig egy félszobában. Mondanom sem kell, hogy semmit sem csinálhattam. Ha a hütőből kivettem valamilyen kaját, hogy csinálok belőle k.y. kaját, akkor ő utána szólt, hogy ő azt másra szánta. Megszámolta, hogy mennyi paradicsomot, rántott húst stb. eszem, és ha szerinte többet ettem, mint amennyit ő jónak gondolt, akkor beszólt. A férjemet én 49 kilósan ismertem meg, de miután munkahelyet váltottam felszedtem 7 kilót. (a terhességi 20 kilóról ne is beszélünk, szerencsére már leadtam, de végig azt hallgattam, hogy úgy sem tudom leadni, mert ilyen alkat vagyok .. stb) állandóan az volt a téma milyen nagy a fenekem, nem hiztál már megint? kérdések, pedig tudta, hogy milyen érzékenyen érint ez a téma. Mikor meghalt apukám azt mondta, hogy ne sírjak, mert az a férjem szenved, ha én szenvedek, stb. Sőt az a baj, hogy alapjáratban rossz indulatú, mivel azt mondja, hogy az élettől ő csak rosszat kapott (nem tanult, így 40 évesen már nem tudott elhelyezkedni csak takarítónőként) így másnak se legyen jobb, mindenki kurva, aki egy kicsit másként él, vagy eljár mondjuk cukrászdába, moziba, szóval kikapcsolódni kicsit. Hozzá kell tennem, hogy én is sok iskolát elvégeztem, most főiskolára járok és ez is bántja (habár mostanában kezdem úgy látni, hogy kezd pozitívan állni a dolgokhoz). Szóval katasztrófális volt eddig, nagyon sokat sírtam miatta, pedig a férjem nekem is mellettem állt, de a végén már nem is akartam elmondani neki, hogy már megint mit mondott az anyós, mert ugyebár az se jó dolog, ha valakinek az anyjával kapcsolatban csak rosszat mondanak. Egy időben mondogattam is, hogy nem tudok róla jót mondani, és ez elborzasztott. Remélem én nem ilyen anyós leszek. Na mindegy ennek ellenére mintha az utóbbi időben másként állna már hozzám, de a véleményeltérések mindig megvannak, csak valahogy jobb lett a viszonyunk. A többit legközelebb, mert haza jött a férjem. Monika
 
 


Sziasztok!

Végigolvastam az előző hozzászólásokat és nagyon sajnálom mindannyiótokat, akiknek problémája van az anyósával.

Én ezek után csak dicsekedhetek az anyósommmal. Mi együtt élünk a férjem szüleivel közös lakásban és elmondhatom, hogy nagyon jó a viszonyom velük. Már amikor a férjem bemutatott nekik akkor is nagy szeretettel fogadtak, aztán együtt éltünk velük 2 évet mielőtt összeházasodtunk és nem volt probléma. Házasság után is természetes volt, hogy ide költözünk hozzájuk, igaz ők egy elég nagy lakásban laknak, ahol mindenkinek megvan a saját kuckója. Nálunk úgy alakult illetve alakítottuk ki, hogy külön háztartásban vagyunk az anyósomékkal, külön vásárolunk, külön főzünk, külön hűtőnk van, de természetesen megkínájuk egymást a másik főztjéből. Ez nálunk nagyon bevált. Nincs vita! A rezsit az apósom számolja ő mondja hó elején mennyit kell fizetnünk. Volt olyan hogy anyagi gondjaink voltak és hónapokig nem fogadtak el pénzt, ők állták a rezsit a nyugdíjukból (ilyen is van).

Az első apróbb konfliktus akkor keletkezett, amikor a lányunk megszületett. Én kb. 2-3 hónapig igen depressziós voltam szülés után és akkor nehezen tudtam elviselni, hogy nem az anyukám volt mellettem, akinek kiönthettem volna igazán a lelkem, akivel kiabálhattam volna, veszekedhettem volna. Bár anyósom is sokat segített nekik is ez egy új helyzet volt és ők is nehezen dolgozták fel. Most viszont már másfél éves a lányom és ha lehet még jobb a kapcsolatunk. Rengeteget segítenek, nem szólnak bele hogyan csináljam, inkább nagyon finoman tanácsot adnak. Bár ez biztos abból is adódik, hogy az anyósom egy rendkívül intelligens nő, és ha nem tetszik valami azt is nagyon finoman, megfontoltan mondja el, vigyázva, hogy ne bántson meg. Én is igyekszem így tenni. Igaz vannak apróbb problámák, de én azt megbeszélem a férjemmel jót nevetünk vagy bosszankodunk és másnapra el is felejtjük.

Nekem nagyon nagy segítség, hogy itt vannak és bármikor bárhová elmehetek, nagyon szívesen vigyáznak az unokájukra, illetve én is szívesen hagyom rájuk. A lányom imádja őket és csak csatlakozom Jucyhoz, minket szüleit máshogy szeret mást játszik velünk mint anyósomékkal. És az hogy ilyen sokan szeretik igenis meglátszik rajta, rendkívül meleg szívű ragaszkodó és bújós lányom van. Soha nem lenne szívem megfosztani őket az unokájukról, hiszen ha a férjemből ilyen rendkívüli embert neveltek, az unokájukkal még inkább megteszik azt.

Én mindig azt mondtam, ha szeretem a párom a szüleit is szeretni kell, hiszen ők nevelték ilyenné. Tudom hogy sokszor nehéz, de őket is meg kell érteni és beleérezni az ő helyzetükbe is. Hátha akkor egy kicsit könnyebb lesz.

Szerintem ami miatt nálunk ilyen jó a viszony az az, hogy azonos neveltetésű, vallású, iskolázottságú és anyagi viszonyok között élő családból származunk. Nem akarok senkit megbántani, de ezek az ellentétek előbb utóbb kijönnek családon belül és legelőszőr a menyt támadják. Lehet hogy rosszul gondolom?

Üdv. mindenkinek és kitartást: Momóci
 
 


Üdv!
Több anyósom volt már, de az utolsót említeném, hisz őt teszem most nagymamává.
Nálunk a legnagyobb probléma az volt, hogy a férjemnek nem vérszerinti anyja.
Csak felnevelte.Mégis a szemére hányta nap- mint nap.
A férjem rendes ember, de rengeteg hibája van, és úgy gondolom nem kapott megfelelő nevelést.
Én teljesen más családban nevelkedtem így rengeteg vitánk volt az együttélés elején.
A férjem is belátta, hogy az anyja túlzott szeretete mögött felelőtlenség , gonoszkodás , megalkuvás áll.
Sajnos együtt élünk velük egy nagy családi házban.
Kislányunk nemsokára megszületik.Ez lesz a második unokájuk, mivel a páromnak van egy huga.
Sokat szenvedtem mire megtanultam kezelni a helyzetet, de legfőképpen alkalmazkodni hozzájuk :-/
A párom mindig mellettem állt, de a kényszer nagyúr.
Kinek van gyermek mellett pénze albérletre?
Nekünk sajna nincs.
Így marad a megalkuvás.
 
 


Sziasztok!

Nálunk tündéri mind a két anyós, szerencsére. Nekem specc kicsit furcsa volt olvasni, hogy mennyire nem jön ki álltalában az anyóssal itt sokan. Pl nekem természetes, ha megkérdezi anyós hova megyünk elmondom neki, hisz családtag, és ha a család nem tudja hol vagyunk nekem nagyon rossz. Lehet bármi gond és jó ha tudja merre mászkálunk, hisz csak az unokájáról van szó. Mindenkinek vannak rossz dolgai, de elviselhetö is. Pl az én anyósom sokszor a szavamba vág, és teljesen más dologról kezd el beszélni, de semmiféleképpen nem szólnék erröl se durván se rendesen. Elfogadom ilyennek. Volt olyan eset, amikor a kicsi szaladgált, és nem tudtam odafigyelni mit is mond. Rosszul esett neki, de nem szólt érte, hisz látta a kicsire is figyelni kell. Ez bárkivel elöfordulhat. Ö is és én is tolerálom ezeket a dolgokat, és érdeklödik a kicsi iránt is irántam is. Ennek örülök, hisz vannak olyan anyósok is valószinü aki le se sz@rja a menyét. Valószinü olyan gond lehet nálatok, hogy csak ti anyukák és persze apukák akartok együtt élni, ugy hogy ne kotyogjanak bele SEMMIBE a szülök, de hát ez lehetetlen, hisz ök is szülök, még ha felnött ember is a gyermek. Egyszer mi is ilyen helyzetbe leszünk, anyukákból nagymamák leszünk, és ha látjuk, hogy az unokához közeledéskor milyen ellenszenvbe ütközünk, az anyuka-apuka részéröl biztos megfogja viselni mindannyionkat. Probáljátok meg barátként kezelni, és ha valami nem kell, hát nem kell. Ha kell és adnak annak viszont örüljetek szerintem. Hátha könnyebb így nevezöre kerülni az anyóssal. A gyermekeitek olyan szeretni való, hogy nem lehet öket nem szeretni, még az anyósank sem. Ezért gügyögnek neki, és ezért is cipelik mindenhova, mert szeretnék szeretni az unokát. Kép

Walkiria
 


Sziasztok!
Én nem tudok sok jót mondani az anyósomékról. A szokásos kezdet, a mézesmázos köszöntés, majd az erőszakos mindent én irányítok viselkedés következett. Mindent elkövettem a kapcsolatomért immár 2. éve. Ezalatt a 2 év alatt sok minden kijutott nekünk. A vőlegényem most 22 éves. kora ellenére komoly ember, akit a családja nem képes teljes értékű embernek tekinteni. Nincs szava a családjában, nem adnak a véleményére, idegileg kikészítik, zsarolják, uralkodnak rajta... Hát így találkoztam vele én, aki mindig minden helyzetben magamért kiállok. Megkíséreltem ezt érte is, amit nem néztek jó szemmel, mert nem voltak hozzászokva, hogy akárki ellenük szólhat. Soha nem gondoltam volna, hogy találkozok valaha is ilyen beszűkült agyu emberekkel és, hogy azok pont a párom szülei lesznek.Ha tudod milyen az mikor bármit mondasz, mintha a falnak beszélnél, érted mire gondolok. Bennük emellett nem találtam meg azokat a tulajdonságokat, amikért becsülök egy embert, gondolok itt arra, hogy nem mondják a szemembe a véleményüket a kezdetektől és ha én ezt teszem, a "megbízható lányból" máris "taknyos lánnyá" válok, függetlenül attól, hogy a stílusom velük szemben teljesen elfogadható. Említeném még, hogy a párom nálunk alszik, szinte itt lakik, ezért ha vmi nem tetszik nekik édesanyám és én vagyunk a hibásak, mert mi "befolyásoljuk" őt. Nem is tudom hányszor hangzott el az, hogy ".....,de akkor holnaptól nem kell hazajönnöd". Ördögi a kör, mert, ha elcuccolna otthonról jönnének balhézni, hogy ez a 2 nő elvette a fiukat.Egyszer költözzek oda(mivel tanulok+ dolgozok egyszerre, ha akarnék se tudnék, máskor oda se menjek( 6 percre van a 2 ház). Nem bírják elviselni, hogy vannak napok amikor mindketten pihenünk, nélkülük,szerintük ilyenkor ők le vannak ....va. Nem lehet leírni mennyire uralkodni akarnak az emberen, rajtam is. Kettőnk közül én vagyok az aki lelkileg tarja az erőt mindkettőnkben, aki idegileg stabilabb, de már én is kezdek megzakkanni. Nem értem miért vannak olyan szülők, aki a gyerekük ellen vannak és nem értük, békében.
Ha olvassák ezt más ilyen "szerencsés" párok, mint mi, kitartást kívánok nekik!


Sziasztok!
Én annyira csalódtam az anyósomban+az apósomban, hogy elkeseredésemben már a neten keresgélek vigasztaló szavakat. Olvasgatok a hozzászólásokból, és bizony rá kell jönnöm, nincs vigasz, egy cipőben járunk!!!!!!!
 
 


sziasztok!

hihetetlen mennyien "küzdenek" az anyósokkal. s bár én még nem vagyok anya, félek, egyszer ilyen sorsra jutok. hiszen hogy is lehet JÓ ANYÓS-nak lenni??? kinek mi a jó????

kicsit én is hasonló cipőben járok, mint ti: problémám van az anyósommal.
Õ egy végtelenül JÓ ember. Törődik a családjával.
Csakhogy ez a törődés engem az őrületbe kerget.
Mindig főzni akar, mindig adni akar, mindent el akar intézni.
De mivel én magam is nagyon önálló vagyok - ezt nehezen viselem.
A páromnak kell kicsit az irányítás, ő nem szeret elintézni dolgokat, őt nem érdekli, hogy pl. minden papír a helyén legyen (csekkek, orvosi dolgok, mhelyi dolgok - én szeretem az ilyesmit rendben tudni), ő szereti ha minden el van intézve, csak ne neki kelljen...
De ez nem is lenne baj, hiszen így kiegészítjük egymást - - - hacsak az anyósom is nem szeretné kicsit irányítani az életét, és mindent megtenni a pici fia számára.

El tudjátok képzelni, hogy a szeretet is lehet terhes?
mert ez szerintem már majomszeretet,
és ha felvetem a problémát, a párom szerint "csak önző vagyok" az édesanyjával szemben. De az az érdekes, hogy ha én csinálok-mondok valamit, azt önzőségnek tekintjük, és én ki akarom sajátítani őt - HA ugyanezt az anyja csinálja, akkor az nem más, mint anyai szeretet.

hogy is van ez?

sajnos nálunk is túl közel laknak a szülők, ezen már nem nagyon tudunk változtatni, DE tudni szeretném hogyan lehet kezelni - hogyan lehet jól kezelni az anyóst:
- hogyan tartsam távol
- hogy érjem el, hogy kicsit foglalkozzon magával, a férjével - és ne folyton velünk ???
- hogy érjem el, hogy ne akarjon mindig segíteni, mert van 2 kezem, lábam, szemem-szám - értelmes ember vagyok, aki képes a saját dolgait problémáit megoldani???
- ha maga nem jön rá 50 évesen, hogy nincs szükség az állandó felügyeletére, ha nem akarok beszámolni arról hol járok - mit csinálok, akkor én hogy mondjam ezt meg neki???

Segítetek?
 
 


Szia!
Sajnos segíteni nem tudok,az én anyósom is ilyen.Bár mi 1ookm-re lakunk egymástól,majdnem minden hétvégén találkozunk.Talán jobb is,mert ha nem látogatjuk meg őket,naponta többször telefonál,hogy mit főztem,mit csinálunk,stb vagy csak egyszerüen eszébe jut,hogy ki kellene cserélnem a függönyt a nappalibanKépmikor soha nem beszéltünk ilyesmiről.Mondjuk a fiát szerencsére nem befolyásolja,de engem rendszeresen felhúz.
A lánya most válik el harmadszor,mivel szomszédok és ő "anyuka kislánya",anyósom főz,mos rájuk,persze parancsol is és ezt egyik pasi sem bírta hosszútávon.Ez szomorú,főleg,hogy nem látja be anyósom sem és a sógornőm sem,hogy az ő hibájuk.
Én próbáltam elmagyarázni anyósomnak,hogy nem szeretem,ha mindenbe beleszól,de tette a hülyét(bocsi),hogy ő csak szeretetből csinálja.Magyaráztam neki szépen,aztán kevésbé szebben,majd durvábban is,de csak mosolyog és minden folytatódik.Különben tényleg nem rosszaságból teszi,de nagyon kiborító.Szerencsére a férjem nekem ad igazat.
Vendég
 


Szia Ábris,
Csak egy jó ötletem van. Hozzatok össze ikreket. Úgy tele lesztek melóval, hogy ilyen gondolat még egyszer nem merü fel benned.
Férjed így van nevelve, ha hadakozol, szerintem alulmaradsz. Megéri? Te a jobb vagy a bal kezedet választanád, ha összevesznének. Így választottál pasit, gondolom ismerted előtte is a szitut.
Főzni akar? Tegye. Csak ne maradjon vacsorára. Anyósom remekül főz. Jobban, mint én. Hetente meglátogatjuk, visszavisszük a dobozait és telepakoljuk. Isteni!
A szeretet NAGYON terhes tud lenni szerintem is. Minél kevesebbet kérsz belőle, annál több ömlik a nyakadba. Vicces, de nálunk pont az anyós visszafogott és anyukámmal kell kicsit türelmesnek lenni.
Gondold át szerintem, hogy így is kell-e a párod, ne várj addig, amíg van gyerek. Na, akkor fog igazán beindulni. Õ nem fog megváltozni. Gondolod, hogy amire nem jött rá 50 év alatt, mint megvilágosodás fogja megcsapni, ha megmondod neki?!
Ha már kérdezted, szerintem:
-nem tudod távol tartani,
-nem fogod elérni, hogy mással foglalkozzon
-nem fogod elérni, hogy ne próbáljon mindig segíteni
-ha megpróbálod, rámegy a házasságod/ párkapcsolatod.
Magamról: Babócám fél éves, és én tuti kibírhatatlan anyós leszek!

Kép KépKép
 
 


Ábris

Én teljes mértékben neked adok igazat, mert én si hasonló cipóben járok. Nálunk is egy az egyben hasonló a helyzet, mint nálatok, csak annyival egészűl ki, hogy megpróbál anyósom különválasztani minket, pedig nekünk már két gyermekünk is van. No meg kitalá történeteket rólam és azt híresztelgeti mindenkinek, de szerencsére a párom nem hiszi el a sületlenségeit. Nem adok igazat viszont Lorcának, ugyanis minden embernek van önálló egyénisége, önálló élete, és nem kell mindenféleképpen feladnia azt, csak azért, hogy az anyóssal jóban legyenek, hiszen akkor az életét, az életkedvét veszítheti el! Az anyósnak nem az a dolga, hogy mindenben résztvegyen, hogy az élete hátralevő részében is a fiacskáját, esetleg lányát irányítgassa. Lehet szeretetet adni anélkül is, hogy az a másik számára tolakodó lenne!

Ezt meg kellene érteni!

üdv: Zsuzsa
 


Hello!

Én az anyós nyakába varrtam magam!!
Napi 1000 sms-t küldök, részletesen beszámolva ki mennyit és mit evett, kakilt, hol volt kivel sétált,mennyit aludt, stb.
Mindig megkérdezem hogy van? Mikor menjünk át és mikor ér rá vigyázni a gyerekre! És jöjjön át hozzánk!!
És süssön, főzzön, mert én nem érek rá és nem is tudok. (Ez nem igaz)
Most mindig tud mindent!

Ó, nagyon hamar megunta, és pihire vágyik.
 
 


Sziasztok Lányok!
Higgyétek el nem mindig a férjetek édesanyjában kell keresni a hibát. Kicsit gondolkozzatok azon, hogy valamikor Ti is hasonló helyzetbe kerültök. Tudom, most azt mondjátok, hogy Ti mások lesztek. Ez nem igy van. A férjetek édesanyját, ha barátnőként fogadjátok, akkor Õ is igy viszonyul hozzátok - ha másért nem, akkor a fia és az unokái kedvéért - , de szerintem inkább szeretetből. Nekem három fiam van, akiknek a feleségeit lányomként szeretem, bizalom van közöttünk, mindent megbeszélünk és örömmel hallom bárkitől is vissza, hogy soha nem "anyósom"-ként kezelnek, hanem a "mami".
Üdvözöl Benneteket egy 9 unokás mami.
 
 


Sziasztok!

Marabu!
Örülök, hogy nálatok így működik, cak sajnos nem minden ember ilyen.
Nekem azóta rossz a kapcsolatom anyósommal, amióta elköltöztünk az általa szupernek titulált 10 nm-es padlásteri mosókönyhából (se wc, se fürdő, csak az elsőn az ő lakásában, lefele gyalog, felfelé meg a földszintről lifttel, ja és időre használhattunk mindnent). Akkor már várandós voltam, sokszor éjjel jött rám mindenféle dolog, képzelheted... Ja és két óriás snauzerrel is meg kellett olyankor küzdenem, akik az ajtóban feküdtek, segítégemre a felébredő APÓSOM volt, meg a világítással a lépcsőházban.
Hát innen költöztünk sajátba, ami anyósnak nem tetszett. Meg sem hallgatott esetleges megoldásokat (ő kórházba ment éppen, apósom beteg volt, otthon feküdt - csak a nagyfia és a felesége volt mobilabb, akik 3 házzal arrébb laktak, mi mindketten dolgoztunk, de lett volna az általunk nyujtható segítséghez használható ötlet). Ja és soha nem szólított a nevemen, még a legelején sem, azzal az indokkal, hogy van rajtam kívül még két Krisztina a családban, az egyikkel nem tartotta a kapcsolatot, a másikat nem szerette (de mindíg vele ment vásárolniKép).
Az eddig eltelt 13 év alatt 2x! véletlenül előfordult. Sőt, amikor csináltunk vele programot, akkor is úgy beszélt a fiához, hogy mond meg a feleségednek... - és ott ültem a kocsiban az első ülésen, ő pedig mögöttem Kép.

Szóval nem mindíg működik, mert ehhez két ember kell, és hiába akarja az egyik, ha a másik nem.

Kriszta

 

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó