Új privát üzeneted érkezett!

Anna, gimiseknél használgattam az értő figyelmet. Már ha eszembe jutott alkalmazni a helyzetben. ÁLt. bennem nagyon bíztak a tanítványaim, mondjuk én isa szerettem velük beszélgetni. Szinte vonzottam a problémával küzdő kamaszokat. Sokszor kerültem oylan helyzetbe, hoyg éreztem a diákomon, hoyg valami nyomasztja, amiről beszléni szeretne, de nem tudott/mert belevágni. ilyenkor próbáltam az értő figyelemmel (viszont főleg visszakérdezéssel és nem kijelentő módban) előre lendíteni. hA sikerült természetesnek lennem, akkor sikerült is továbbgördíteni a beszélgetést.
Ősszel visszamegyek tanítani, arra leszek kíváncsi, hogy már anyaként milyen viszonyt tudok teremteni a gyerekekkel.

zSuzsa
 
 


Sziasztok!
Anna!
Szerintem, ha valaki nem magától jön oda a problémájával, mint Zsuzsa tanítványa pl., akkor elsőre nem tudsz mit kezdeni az értő figyelemmel, ugyanis a partner nem beszél. Itt igenis kell egy kérdés, biztatás, ha már belelendül, jöhet az értő figyelem, egészen addig, míg tanácsot nem kér.
Pl. "Látom, valami nyomja a lelked. Szeretnél beszélni róla?" És erre jön a reakció. Akár az is, hogy nem beszélne inkább róla.

Ha a partner jön a problémájával, akkor jöhet rögtön az értő figyelem. Pl.:
"Nem akarok Petivel játszani!"
-"Úgy látom, haragszol rá."
Így is természetellenesnek találjátok?
Nálam bejön az, ha a kijelentő mondatokat ilyen szöveggel kezdem:
úgy látom, úgy néz ki, úgy tűnik nekem... stb.

A kérdéssel az a baj, hogy igennel vagy nemmel megválaszolhatja a gyerek és ezzel rövidre zárja a beszélgetést, vagy faggatózásra kényszerít téged.
PL.
"Nem akarok Petivel játszani."
- Nem kedveled Petit?
"Nem."
Ennyi.... Ezután megkérdezheted, hogy "Miért?" De az már faggatózás. Vagy arra kényszerülsz, hogy te magad bogozgasd a fonalat. És ez már enm Gordon.
Gondolhatod, hogy a kijelentésre adhat egy "nem"-et, de kisebb a valószínűsége.

Példa alig 3 éves lányomtól:
Nyűglődik az ágyban ébredés után. Nem beszél, csak nyafog.
Én:- Úgy látom, még álmos vagy, aludnál egy kicsit.
Ő: - Anya, rosszul látod! Nem vagyok álmos.
Én: - Elnézést, rosszul láttam, valóban nem lehetsz álmos.
Ő- (nevet) Igen, anya, rosszul láttad, nem is vagyok álmos! Hi-hi.
Megszólalt, nem nyafogva és onnantól kezdve kizökkent a nyügiből.

Máskor ugyanilyen szituban, ha elkezdem faggatni, hogy mi a baja (inni kérsz? alszol még?), minden kérdésre csak egy rángatózás és egy nyiffantás a válasz. És minél tovább faggatózom, annál ingerültebben, vinnyog.
Utál ugyanis kérdésekre válaszolni. Még akkor is, ha csak igent, vagy nemet kellene mondani.
A téves kijelentéseimre, mondataimra viszont rávetődik, azonnal visszajelez.

Lehet, hogy csak az én lányom ilyen, a többi gyereket nem akasztják ki a kérdések, de sajnos, az nem tudom, milyen.. Kép

Anna!
A Maslow-piramist Mártira bízom, ő biztosan szakkönyvből tudja, nekünk csak a tréningen említették, nyomtatásban nem láttam. És ugyebár ha már átgondolták egy páran, lehet, hogy nem az egyetlen és üdvözítő változat van a birtokomban.
T-Márti

Most látom a nézetben, milyen hosszú voltam, bocsi!
T-Márti
T-Márti
 


Sziasztok!
Zsuzsa,
hűű, arra én is nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz, amikor visszamegyek tanítani! Már teljesen másként látom a gyerekeket. Régebben, épp kikerülve az iskolapadból, inkább éreztem magam közéjük valónak, mint a tanáriba! Most viszont már a középiskolásokat is GYEREKEKnek látom, és "szülői szemmel" tekintek rájuk. De azért remélem, sikerül jó viszonyt kialakítani velük...
Neked is ezt kívánom!
(Asszem elég off voltam, bocsánat.)

T-Márti,
nagyon jókat írtál! Igen, ez az "úgy tűnik..." már elfogadhatóbb!
A kislányod nagyon aranyos lehet, látszik, hogy értő figyelmen nevelkedett! Kép

Anna
 
 

 
 

Goanna!
Nam, nem értő figyelmen nevelkedett, de a makacsságán csak ezzel tudok áttörni.Kép Már most "kamaszos" vonásokat mutat: azonnal ellenkezik, bezárkózik, elutasít, ha irányítást, befolyásolást érez. Vagy ez teljesen normális életkori sajátosság, és kamaszkorban jön elő újra?

Sajnos nem mindig tudom elővenni jobbik eszem, és a Gordont, mikor kellene.

Nekem a tanfolyamon az jött le tanulságként - remélem, nem értettem félre ott semmit -, hogy a Gordon-módszer nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal "gordonul" beszélek a gyerekemmel (párommal). Ebbe én is beleőrülnék, de ő(k) valószínűleg előbb Kép!

A Gordon fogásait akkor kell elővenni, mikor helyzet van. Vagyis PROBLÉMA. Vagy a másiknál, vagy nálam, esetleg kettőnknél.
Amúgy teljesen hétköznapi módon lehet beszélni, kommunikálni. Mondjuk azért az alapvető kommunikációs illemkódexet illik betartani akkor is, amikor a barátnőm sztorizik nekem, magyarul nem kotyogok bele, nem kezdek el saját élményeimről beszélni a mondókája közepébe vágva, stb.

Ahhoz kell nagy gyakorlat, hogy észrevegye az ember, hogy MIKOR kell a Gordon. A hogyan? már a második lépés és szintén nehéz feladat.

T-Márti
T-Márti
 


Anna,
ezt találtam hirtelen Kép
http://www.google.co.hu/search?q=cache:XRlxt5GtR0wJ:www.esoember.hu/20010312.htm +Maslow+piramis&hl=hu&ie=UTF-8
Nem az egész cikk, csak a piramissal kapcsolatos dolgok miatt.
Köszi, augusztusra várjuk.

Dühöngő gyerekkel mit csináltok?

off
Márti,
nem reagál sem a fórumon, sem magánlevélben - szerintem induljatok el más úton. Úgy rémlik, hogy a freeblog tájékán lehet ilyesmi honlapot is indítani.
 


Sziasztok, köszi a válaszokat! Nem nagyon jártok erre mostanság...

Kíváncsi,
dühöngő gyerekkel?... Jó kérdés. Egy dühöngő gyerek nem fog az én-üzenetekre reagálni. Talán a dühét kell előbb lecsillapítani, aztán lehet "érdemben" beszélni vele. Milyen fajta dühöngésre gondolsz? Az a jófajta "dackorszakos", vagy olyan, aki mindenért felkapja a vizet...?

Annyira NEHÉZ ezeket a vereségmentes stratégiákat végigvinni! Van valami ötletetek arra, hogy miért megy ez ilyen nehezen az embereknek? (Ugye nem vagyok vele egyedülKép?)

Anna
 
 


OFF Kíváncsi! Írtam neked - de nagyon akadozik a levelezésem, nem tudom, megkaptad-e... Mindenesetre köszi!

Márti
 
 


Off
Márti, én válaszoltam is!
De ha nem kaptad meg, a legegyszerűbb, ha ideírom: www.izgi.hu/izgi/forum/phpBB2
A többit találd ki Kép. Treket keresd a részletekért.
 


(Félreértések elkerülése végett: ez az, amit kértetek!Kép)
 


OFF Kíváncsi! KÖszi Kép Nem jött meg még a leveled - sajnos a visszajelzésekből arra következtetek, hogy abban sem mindig lehetek biztos, hogy odaér-e valahová, amit írok, meg abban sem, hogy hozzám elér-e másoké Kép

Hogy ne csak szétoffoljam a topikot: Anna! SZerintem a versengésre való készség részben személyes adottság is, de nagyrészt a szocializáció során elsajátított minták továbbvitele. Szóval, tudatosan gyakorolható, hogy ne arra, hanem egy másik irányba induljon el az ember - de igen, ez baromi nehéz! Mert főleg éles helyzetekben sokszor előbb cselekszünk, a kapott, szerzett, tanult minták szerint és csak utána gondolkodunk, hogy ez vajon szerintünk helyes volt-e vagy sem. Hogy én pld fogok-e tudni valaha minden gondolkodás nélkül is a szerintem helyesnek tartott módon viselkedni, azt nem tudom Kép Egyelőre komolyan kell koncentrálnom bizonyos helyzetekben - de legalább már koncentrációval sokminden megy úgy, ahogy szerintem jó Kép sokminden meg még nem Kép

Márti
 
 


Márti,Kép
ugyeee???... Állandóan előbb jár a szám, aztán meg rögtön meg is bánom, amint végiggondoltam. Kép Tudnál valami gyakorlati tanáccsal szolgálni, hogy lehetne ezt a KONCENTRÁLÁST bevetni? Kép (Pl. ha bántják egymást a fiúk, akkor egyszerűen nem tudok higgadtan reagálni. Hogy készüljek fel az ilyen helyzetekre?!)
Anna
 
 


Márti,
leírnál egy-két sikeres helyzetet, amikor koncentrációval meg tudtál oldani egy ilyen hirtelen konfliktust?
 


Sziasztok!
Na, Mártiiii, lécci írjááál!!! KépKépKép

Kíváncsi,
én magamtól arra jutottam, hogy esetleg előre végig kéne gondolni a hasonló helyzeteket, hiszen még ha váratlanok is, akkor is nagyon sokszor "egy kaptafára mennek". És ha többször is elképzelem gondolatban, mit tennék, mit mondanék, hogy reagálnék - akkor biztosabban eszembe jutna akkor is, amikor "helyzet van"... Persze ezt csak gondolom. Mit szólsz?
Anna
 
 


bocs, hogy sosem jövök, készülök írmi, csak annyi más van - főleg 2 gyerek KépKépKép - mostanra meg szörnyen álmos vagyok... de igyekszem!

márti
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?