Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok.
Mostanában olvasom a topicotokat. Én nem várok babára, mert nekem 4 fiam van. Hanem már 5 éve várom hogy elfogadják a béranyaságot vagy szebb néven a dajkaanyaságot. Én nem lennék képes a sajátomat odaadni, de a másét kihordani és azt odaadni és látni az örömöt azt igen. Nagyon sokan elítélnek engem . De nem érdekel, mert én tudom hogy hogy érzek ez iránt.
Nagyon irigyellek titeket a kitartásért egy babáért. Én nem bírtam volna ki ha nem lehet saját gyerekem. Ezért az erőért irigyellek is titeket.
Vera

harivera
Budapest XXI. kerület
 
 


Szia, Vera! Kép

Megkérdezhetem, hogy aki elítél, mivel indokolja? Én a magam részéről nagyonis nemes és becsülendő dolognak tartom a dajkaanyaságot, hiszen aki ezt vállalja (egyelőre vállalNÁ), a saját fizikai és bizony mentális egészségét teszi kockára. Egyébként mindig az ítél a legkönnyebben, aki nincs kiszolgáltatott helyzetben...

Üdv, Kata
rkata
 
 


sziasztok!
én is régóta olvasgatlak titeket és 1-2x hozzászóltam.
Nagyon-nagyon sok kitartást kívánok nektek és nagyon szurkolok mindenkinek!
Mi is örökbefogadtunk a Gólyhírtől lassan 1 éve egy tündéri kislányt akit imádunk és aki azóta az életünk értelme.
Ha Gabikáék nem lettek volna nem is tudom,hogyan sikerült volna.
Mi a jelentkezésünktől számítva majdnem másfél év múlva kaptuk azt a várva várt telefont amit én elötte való éjszaka megálmodtam és reggel a kolléganőmnek el is mondtam és mikor a munkahelyemen megcsörrent a telefonom ő csak rámnézett és tudta miért hívtak.
Én azonnal hívtam a páromat és 2 órán belül már a kórházban voltunk a kis gyönyörű csöppségnél aki nem volt 2 kg.
Röviden ennyi a mi történetünk és még egyszer csak kitartást és türelmet tudok kivánni mindenkinek!
sziasztok
Móni
kmona
 
 

 
 

SziasztokKép))

Na látjátok, erről beszéltem reggel imádom ha pörög a topicKép)))

Leírom azért, hogy nem vagyok rosszkedvű, bár ti csak a mosolygó pofikból láthatjátok ezt, hisz itt sokszor szomorkodom...
DE tudnotok kell, hoyg ez azért van, mert leülök a gép elé, és a szívemben lévő érzések fogalmazodnak meg bennem - a legnagyobb vágyam: "anyának lenni".

Hisz már maga a topic címe is: örökbebabára várva beszélgessünk. És ha már valami így kezdődik akkor a jókedvemen erőt vesz a szívem hangja, az érzés, hopy még mennyit várjunk...

Mialatt olvastalak titeket 2 kedvenc idézetem jutott eszembe...
Az első pont arról szól, hogy nem élünk meg semmit sem egyformán:

"Minél több tudás rejlik egy-egy dologban,
annál nagyobb a szeretet...
Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca,
az semmit sem tud a szőlőről." /Paracelus/

Ezt mondjuk én azért szeretem, mert tényleg annyira mások vagyunk, és tényleg mi páran is mennyire máshogy érezzük a dolgokat. Mennyire különbözőképpen is gondolkodunk...
És ez a jó, ettől szeretjük egymástKép)
Milyen uncsi lenne ha mindenki ugyanazt érezné.
DE a legszebb az egészben, hogy mindannyian ugyanarra vágyunk a legjobban!!! És mindenkit a szíve csal erre a topicra.
Még Nikinozsót isKép))

És higyjétek el, hogy a férjemmel imádjuk egymást, nem fekszik addig le aludni még én sem megyek. Pedig már jó pár éve élünk együtt...
Többször előfordul, hogy szerelmes sms-ekkel bombázzuk egymást, és néha teljesen véletlen, ugyanakkor akarjuk egymást felhívni mikor a másik isKép
Meglepetést is szoktunk egymásnak adni (nem kell többre gondolni, mint pl. egy szál rózsára, vagy egy kedvenc sütire).
Itthon sokszor tőlünk zajos a házKép Hisz kergetőzünk (akár felmosófával is), vagy épp megijesztjük egymást.
Vidámak vagyunk nagyon, olyan mindig gyerekek (lélekben). Ha a szomszédok gyermekei átjönnek hozzánk, akkor már tudjuk melyik mesedvdnek kell szólnia játék közbenKép És már tudják, hogy a játékokat honnak kell elővenni, és hogy a párom már mehet is le lovacskánakKép
És persze a férjem azért nem gyerek, hisz komoly állása van stb.. de a gyerekektől ő is éppúgy elolvad mint én. A nagycsalád az életünk.
És éppen ezért nem is értem, hogy mit értetek azon, hogy örüljünk neki, hoyg kettesben lehetünk még, mert 1 év múlva mondjuk nem.
Akkor is itt leszünk egymásnak, és még sok sok évig nagyon remélem Kép))
Nem hinném, hogy sokkal kevesebbet bezsélgetünk majd, de ugye majd a gyakorlatban kiderül.
Egyébként is nagyon beszélgetősek vagyunkKép
Nem volt szó köztünk soha olyanról, hogy a baby előtt menjünk el még nyaralni kettesben, meg menjünk el sok helyre stb..
mert mi tudjuk, hogy ha a gyerekek 1-2 évesek lesznek akkor ők is jönnek velünk, hisz a mi kis családunk együtt megy majd. És már mennyire várjukKép
Jajj lányok, hihetetlen érzések vannak bennünk, amiket mér nagyon nagyon jó lenne ha végre a gyermekeinknek adhatnánk.
Lehet hoyg nem értitek amiről írok, azt is elfogadom...
Mindkettőnket az állandó vidámság jellemez, elképzelni sem tudok jobb helyet gyerekeknek..
Sokszor elképzelem, hoyg a nappalink közepén egy nevető-viccelő vidám és boldog család hancúrozikKép
Ahhh jajj de jó lesz...

A 2. vers szól a lelkemről (hisz én éppen egy ilyen vidám lány vagyok érzésekkel):
" Oly furcsák vagyunk mi emberek;
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán,
És irigykedünk is egy-egy mosolyán.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog;
Gondolatai Tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek:
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk." /Dante/

Csak azt szerettem volna ha kicsit jobban megismeritek az érzéseim.
De értem azt is, hogy talán ebben a topicban jobb lenne másról beszélgetni, még akkor is ha oly nehéz ez pont itt...

Amneris!
Én azért nem aodm fel, mert szívem ennél sokkal erősebb. Nem vagyok beletörődös tipus. (lehet hogy sajnosKép
Bizakodom, hogy a Gólyahírnél esetleg lesz olyna babuci aki esetleg hamarabb megtalál engem... (Mint Rayot megtalálta mondjuk...)
Vagy még van sok hely ahonnan szólhatnak, bár ezekben nem nagyon bizok, de lehetséges... Vagy 10 helyről még szólhatnak, nem csak Tegyesz és Alapítvány létezik. Mondhatnám azt is, hogy sajnos mert az lenne a legjobb, de nagyon sok ötletet kaptam már örökbefogadoktól. Természetesen a pénzért vásárlást és hasonló dolgokat elitélem, és nem is tudom elfogadni.
Szóval én nem tudom feladni, és ha egyszer már leadtam a papírjaimat, akkor én már nem tudok meglepődni.
Várni azt tudok, és már előre mosolygok, hogy majd ha anyuci leszek, akkor elfelejtődik ez a nagyon nagyon hosszú várakozás.

Az életemben nem sok minden adatott meg eddig, de azt elmondhatom, hogy boldog voltam. (és ez nagyon elég!) Édesanyám a nagy szegénységben is úgy nevelt minket (3unkat), hogy nem éreztük szegénynek magunkat. Mikor nagyobb lettem, sokan mondták, én meg csak csodálkoztam, hoyg miről bezsélnek ezek... Édesanyám is vidám alkat, és nagyon nagyon sokat segítek neki most már a rokkant nyugdíja mellé. Megérdemli, hisz nagyon nagyon jó anyukaKép))

Bocsi hogy sokat kotyogtam, meg ilyenek.
Érzelgősségemet most elteszem mélyebbreKép
Kép
Megjegyzem közben a Rómeó és Júlia: "Szeme tűzben ég" dalt hallgatom, jajj... (A dajka éneke)

KépKép
napsugaracska
 
 


Harivera!
Jó olvasni a soraidatKép
Bár én nem hiszem, hogy képes lennék erre a dologra... Túl érzelmes vagyok, és nagyon együttérző tipus.
Nem hinném, hogy végig tudnám nézni, hogy 9 hónap alatt hozzád nő egy kisbaba, és utána én elveszem tőled.
Tudom most sokan felszisszentek, hogy de örökbebabára várok. Igen, mert az más. Nem kell az anyukával a kapcsolatot tartani, és nem kell a szülésre sem bemenni ha nem szeretnék.
Én a jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy nem fáj a szíve az anyukáknak. Még akkor sme ha dajkaanya lennél.
Egyszerűen nem lenne szívem elvenni tőled a babátKép
Örökbefogadásnál ez azért nem annyira érzelmes dolog, ha jól gondolom. 9 hónap az 9 hónap.
De mindensetre nekem már az is furcsa amit írsz.
Lehet ha jobban megismernélek máshogy gondolnám. Jelenlegi érzéseimmel, nem tudom felfogni a helyzetet.
De puszillak, és köszönöm a pár sort is az anyucik nevében!

Kmona!
Hihetetlen dolog még ez nekünk egyenlőre, de a Gyönyörűségetekhez gratulálokKép)))
Írj többet magatokról ha tudsz. Hogy készültetek, mit vettetek meg másnap. Milyen volt a találkozás.??? Kiváncsiak vagyunk nagyonKép)

Ikrek-téma!
Mi is nagyon szeretnénk ikreket... De szerintem ez csak egy álom marad, amit feledtetnek a gyerkőceink.
Én mondjuk segítség nélkül is bevállalnám (hugom felnevelésében is rengeteget segítettem).
De anyósomnál ugyanaz a helyzet mint Renócáéknál, hogy még dologzik a nyugdíj mellet, unoka után nem fog (és a másik fiánál sem lesz baba, még ez is épp jellemző), illetve anyukám rokkantnyugdíjas, így ő is állandóan itt tudna lenni. De én szerintem nem lenne rájuk szükség.
Bár ha lesz, ha nem, itt lesznekKép))))
Milyen jó kis család ez;)

Nikinozso!
Délelött vagy este lesz? Mert végülis mindkét időpontban lehetséges, és jó ez a műsor.

Ja, tegnap a Lilo és Stitch mesét néztük, és a Lilo-tól telejesen "sírva röhögösre" vettük a figurát a párommal. Olyan édesKép)

Pusszancs mindenkinek!
Mosolygós

KépKép
napsugaracska
 
 


Már biztosan elegetek lesz belőlem...
De eszembe jutott az isofixKép és visszajöttem.

Szóval valószíű nálatok is azért a férfiaknak fontos ez annyira, mert ők tájékozottabbak e téren.
Az én férjem minden autós újságot megvesz, gondolom a tiétek is, vagy olvassa az autós oldalakat a neten vagy nézi a tvben, mondjuk a totalcart.
Szoktak lenni töréstesztekről szóló beszámolók, és megállapították tanulmányok alapján, hogy a messze legmegbízhatóbb az isofixes autó isofixes autósüléssel.
Nagy gyártók buktak meg ezeken a teszteken.(PL: műanyag volt a csatt, ami ütközésnél széttörik és a gyermek kirepül az autóból)
Mivel itt több minden amit én nem olvastam felmerült, és ilyen kis apróságok miatt haltak meg gyermekek, ezért a férfiak nagyon aggódnak, hisz hallottak a veszélyekről...
Mi meg igazat adunk nekikKép Persze a legjobb lenne, ha nem lenne szükség erre a nagy biztonságra. De annak elenére, hogy biztonságosan vezetünk a másik fél is követhet el hibát...
Különben isofixes a Graco quattro tour deluxe babakocsi bébihordozója is.
Nekünk már ilyen van. (Persze ez sem olcsó, de így együtt 70 és 110 között lehet megvenni)
Ha érdekel valakit, akkor küldök róla képet, hoyg a miénk milyenKép

Különben isofixen kívül az is fontos lehet, hogy a bébiülésen a számozás miylen Pl: E3 vagy E11.

Na megyek gyorsan aludni, mert férjecském már nem tud várni;)

KépKép
napsugaracska
 
 


Édes vagy, Napsi! Köszi, hogy meséltél magadról!

Kevés dolog hozhatja annyire közel az embereket egymáshoz, mint néhány őszinte sor: honnan jössz, hogyan élsz...
Nem baj, ha nem tudjuk pontosan, ki is vagy - kicsit mégis megismerhetünk. Kép
Köszi!!

Ölellek! - Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Szép jó reggelt! Kép

Mosolygós, lehet, hogy félreérthető voltam, nem azt akartam sugallni, hogy örülni KELL annak, hogy még kettesben lehettek, hanem hogy érdemes kihasználni, nem pedig a "centit vágva" élni a napokat a baba érkezéséig.
Nem traktállak azzal, mennyire más kettesben, mint hármasban, majd úgyis meglátod. Kép Persze, igazad van, teljesebb az élet a babával, meg lehet őt is vinni ide-oda (sőt, majd' mindenhová), visszük is!, de gyerek mellett nagyon is meg kell dolgozni a kettesben töltött időért és többet kell törődni a kapcsolattal. Ez nagyképű közhelynek tűnhet, eleinte én is azt mondtam, hogy ugyan, ez nem jelenthet problémát, hiszen imádjuk egymást, eddig sem jelentett gondot a kommunikáció, mindenről tudunk beszélgetni, de az itthonlét alatt bevallom (és bevállalom Kép ) kicsit beszűkültem, és ez szerintem óhatatlan. Egyszerűen nem éri annyi és olyan minőségű inger az embert, mint addig, ezeknek az ingereknek utána kell járni, ha érted, mit akarok mondani. Ezt nem rémisztgetésnek szántam, hiszen csodálatos dolog itthon lenni, és látni, hogyan fejlődik és mennyi mindent ad napról-napra a gyerek, csak érdemes rá lelkiekben felkészülni, ne érjen váratlanul (én elég sokat sírdogáltam, főleg az első hónapokban).

Mi a bébihordozót már kinőttük, én nem értem, hová lesz Csengén az a 11 kg, amit nyom, egyáltalán nem kövér, de mint egy sózsák. Kép Kép

Minket a várva-várt telefonhívás éppen kávézás közben ért: a párommal egy helyen dolgozunk, épp a konyhában ültünk egymással szemben, kortyolgattuk a kávénkat, amikor megszólalt a mobilja. Amikor meghallottam, hogy "Csókolom, Gabika", elkezdtem remegni (nem is lehet leírni azt az érzést!), két perc múlva már folytak a könnyeim (közben vigyorogtam, mint a vadalma Kép ). Aznap persze munkáról már szó sem lehetett. Kép
rkata
 
 


Nekem is volna egy cicás képem. Kép

Kép
rkata
 
 


Rkata! Amneris és a többiek!

Ti is meséljetek magatokról légyszi, ha van időtökKép
Kata, igazából én nem értettelek félre téged.
A lényege az a segítő szándék volt, csak ha az ember már nem is centit vág, hanem mmszalagot, akkor mindezt meg sem akarja hallani...
Tudom, hogy igazad van és csak a jószándék vezérelt, és nagyon nagyon köszönöm/köszönjük a figyelmeztetést, hogy mire figyeljünk oda nagyonKép))
Csak most szinte csak azt lennék képes meghallani, hogy menjünk a babóért...Kép)))
Ugye azért nem vagyok beteges?? Kép))
Türelem rózsát teremt, meg mindent ismerek, csak a szívem már egyfelé húz, és egy nagy vágya van.
Az anyaság érzése már itt van régen a szívemben, csak nem teljesedik ki. Olyan régóta és annnyira várjuk, hogy a percek már végtelennek tünnek...
És ezen az a dolog meg főleg nem segít, hogy a munkahelyemen nem érzem jól magam. 3 és fél éve kb. hogy azt várom, hogy gyesre mehessek.
Hát mondjuk nem csak én, a munkáltatóm is, tekintettel arra, hogy 3 éve már van helyettem egy másik kolléganő, akit a helyemre vett fel, mert azt hitte, hogy az első lombik nekem egyből sikerülni fog... Így hát anyagilag is lehúz teljesen... Mindegy, még átvészelem addig a dolgot, már tényleg nem kell "túl" sokat várniKép))

Puszika mindenkinek, írjatok estig sokat!!!!
Ja persze, a legfontosabb:
Rkata a kislányod gyönyörűKép)) (a cica most annyira nem léynegesKép )

Mosolygós

Ikrek témáhozKép
Kép

KépKép
napsugaracska
 
 


Sziasztok! Szia Kata!

Cica kérdésben én is otthon vagyok ám! És kérdésem is lenne:

A cicus, akivel Cseni le van fotózva (egyébként imádom a képet - ez a hanyag elegancia, miközben a lány leissza magát...! Kép) - szóval a cicus bejárhat a lakásba?
Mert mi kaptunk olyan aggódó tanácsokat, hogy majd ha eljön a kisbabánk akkor majd a cicák ne jöjjenek be hozzánk, mert egészségtelen a babáknak.

Én se arra gondolnék, hogy pont az ö szobájában kéne nekik táborozni, de hogy egyáltalán ne jöjjenek be, az nekem fájna! Annyira családtagok nálunk is az állatok!
Mindegyik megküzdött azért a szép életért, amit nálunk élhet - és szupi rendet tudok tartani utánuk! Másoknak fel se tűnik, hogy bejárnak a lakásba!

Na, azért nem kell egy farmra gondolni - három macs és két kutty az állomány, de a kuttyok csak kerti "használatra" Kép.
(Õk az Illatos úti sintértelepről költöztek hozzánk - egy vizsla keverék, és egy fekete "nagyonnemtommicsoda".)

A cicák közül egynek viszont muszáj bennt élnie velünk. Elmesélem...

Egy nap hajnalnan - amikor épp nődokihoz indultam be Pestre - úgy két utcányira tőlünk találtam az aszfalton egy sérült cicát.
Elgázolta egy autó szegénykét, jól összetört a kis "eleje". (Már felnőtt lehetett, úgy két-három évesre saccoltam.)
Na én rögtön elkezdtem bőgni, és kaptam a telefonom után, hogy hívjam a párom.
(Nem először történik meg velem, hogy valami kis "balesetes" jószággal állítok haza, csak most nem fordulhattam vissza - a reggeli ultrahang, ugyebár!)
Már jött is egy dobozzal, hogy felvegye az útról, de azt mondta, nagyon összetört ez a cica. Leteszi a kertbe egy bokor alá, lehet elalszik majd, mire megjövök...
De nem aludt el, és már emelte a fejét!

Elvittük az állatklinikára, befektették, összerakták, és a miénk lett!!
Azt mondták, az egyik szeme ugyan sérült, de a félszemü macs is ügyes macs!

Hazavittük és kezdődhetett a rehabilitáció:

Fecskendőbe szívott, híg cicakonzervet kapott, mert összeszegecselték a kis állkapcsát, és még nem tudott harapni.
Mivel a gyógyulás véget bevarrták a kis szemeit egy időre, így nem tudott tájékozódni, "mindent" a vackán intézett - vizes szivaccsal mosdattuk, és szorgosan kenegettük a sebeit.
Aztán kivették a varratokat, és új élet kezdődött - legalábbis mi azt hittük.
Kapott cicafekhelyet, közvetlen mellé almot, tányérkában kaját. Kezdett ügyesedni, de gyanús volt a mozgása.
- "Anyóca, ezt a cica egyáltalán nem lát."
- "Áh! Az nem lehet!"
De sajnos a férjemnek igaza lett: azért nem indult már sétákra a kis hős, mert életében először tényleg félt a sötétben...

Úgy szerettem volna segíteni neki! Kitaláltam, hogyan tanuljunk meg újra járni:
Leültem a földre nyújrott és összezárt lábakkal, őt meg odaültettem a bokámhoz.
Hívtam, és ő szép lassan elindult "rajtam", hisz a mancsocskájával tapintotta a meleg és puha útvonalat. Először percekig eltartott, de minden nap gyakoroltuk - végül egy pillanat aladt odabújt a nyakamhoz, ahol biztonságban érezte magát.
Jött a következő fázis: terpeszbe ültem a földön és a bokám mellé a köre ültettem a kicsit (csak így hívjuk "Kicsi", pedig szép nagy cicalány Kép ).
Szépen végig lavírozott a lábom mentén az ölembe, onnan fel a nyakamhoz.

Megtanulta, hogy a tárgyak mentén közlekedjen, amiket a bajuszával tapogat le. (Óriási hosszú fehér bajsza lett!)
Aztán mostanra valahogy megtanulta a lakást: már akkor is bekanyarodik a konyhába, ha nem is érinti a falat -valahogy tudja. Ügyeske, mi?!

Csak alomba pisil, amiért szépen elkirándul a folyosón egy kis asztal alá.
Mindent hall és mindent tud - ö az első kajaosztáskor! Kép Fel tud ugrani a konyhaszékre, és a nappaliban a fotelekbe.

A hálóban és a "gyerekszobában" még sosem járt - nagyon messze van neki. Nem rohangál, nem csintalan - már ha azt nem vesszük, hogy a csüngő aláliám szép csíkos levelei macska magasságban virtuális ellenfelekké nőtték ki magukat... Kökeményen levadászandók!

Hát: jó bő lére eresztettem, de talán most már értitek, mért fontos a kérdésem.
A másik két cica úgyis kinn tölti a fél életét a kertben, de Merci?
A babának vajjon tényleg ártana a közelsége?

Csók! - Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Lefotóztam Merci cicát, hogy - miután a történetét elmeséltem - be is mutathassam nektek...

Kép

KépKép
amneris
 
 


Amneris

Jó gazdikra talált ez a cica. Egyszer nekünk is volt félszemű cicánk. Borzasztó lehetett szegénynek megszokni. Most épp udvarra szoktatom a cicákat (garázsban laknak). Mielőtt valaki felszisszen, hatalmas garázsunk van. 13x6m + padlás. Az a baj, hogy nem félnek a kutyáktól. A mienk nem bántja őket, de az egyik szomszédban 9 boxer van- nem épp cicabarát. A másik szomszédban pedig egy kaukázusi cicagyilkos. Most rendezték át a szomszédaink az udvart és három kutya által elásott cicára bukkantak, télen is elásott egyet a hóba.

Nekünk sosem jöttek be a cicák, (volt6) de amint ki tudtam menni az udvarra (kb.1-1,5 évesen) nem tiltottak tőlük. Nem hiszem, hogy ártanának a kicsinek. Főleg, hogy írtad a szobába nem menek be. Csak az almot kell majd a kúszó-mászó időszakban biztonságos, gyerekelnemérheti helyre rakni. Bár lehet, hogy egy védőnő véleménye egész más.

Renóca
Kép
süni_renóca
 
 


Amneris!

Gyönyörű a cicátok története! Kép A mi cicánk sem "tervezett" Kép, hozzánk egy felhőszakadás idején dobták be dobozostul a kertbe, akkor lehetett kb. 3-4 hetes, a doki szerint. Rohantam haza munkából az esőben, és éppen azon dühöngtem, hogy ki az a bunkó, aki másnak a kertjébe bedob egy cipősdobozt, amikor a doboz halkan nyivákolni kezdett. Kép

Mi viszonylag könnyen találtunk átmeneti megoldást, mert onnantól, hogy Csenit hazahoztuk, Cili nem jöhetett be a lakásba (addig is csak akkor, ha otthon voltunk, és nem volt grasszálás, csak a fotel-ajtó útvonalon közlekedett Kép ), csak a szélfogó helyiségbe, amit egy üvegajtó választ el a nappalitól. Tehát kint is volt, bent is volt. Kép Egyébként nekünk sem javasolták, hogy egy helyiségben tartsuk a babát és a cicát (ráfekszik a játszószőnyegre, babakocsiba, miegymás), most viszont már elég nagy Cseni ahhoz, hogy össze lehessen őket ereszteni. Mindkét doki (az állat- és a gyerekorvos) azt mondta, hogy ha a macsek minden oltását megkapta, féregtelenítve van, akkor nem fertőz, inkább a sérülésekre kell ügyelni, amit okozhat a babának. Nálunk ilyen gond úgy tűnik, nem lesz, mert Cseni úgy nyúl a cicához, mint a hímes tojáshoz, és a macsek alapból amúgy is nagyon türelmes.

Renóca, ez a boxer-sztori rémes! Kép

Kata
rkata
 
 


Rkata

Az előbb elfelejtettem. Milyen gyönyörű szöszi Csenitek. Csudaszép kislány. És milyen egyenes a tartása. Már megfigyeltem, hogy kb. 3, 4 éves korukig olyan szépen egyenes háttal tudnak ülni, állni, menni a lurkók. Utána mi történhet? Folyton figyelmeztetni kell őket az egyenes tartásra.

Nekünk a kutyunk befogadott. 2 éve amikor ideköltöztünk egy vasárnap 9-ig lustálkodtunk. Húzom szét a függönyt és látom a szembeszomszéd kutya bánt egy kicsi fekete gombócot. Beengedtük. Mint utólag kiderült többen napok óta látták kóborolni a falu utcáin. Azóta a mienk. De hogy mennyi baj van vele! Jaj! Mászik, mászik, mászik! Karácsonykor miatta kerítést magasítottunk, eredmény átmászta. Azóta tiszta új fa kerítés van hátul ez kutyabiztos. Utána átmászta az elsőt, kicseréltük fára, de mivel a vasszerkezet és a lábazat pont jó létrának csak felügyelettel lehet szabadon. Mit csináljunk???
Nem is lányokhoz szökik. A szomszéd kaukázusi fiúhoz. Õ a játszótársa mikor meglép.

Ilyen sanyarú sorsúKép, állandóan hempereg:
Kép
Renóca
süni_renóca
 
 


Sziasztok!

Renóca!

Gyönyörű kutyusotok van! A gyönyörű csillogó szőre szépséges látvány a zöld gyepen - jó fotó!!

Én talán arra szavazok, hogy nem lehet majd olyan nagy veszély Merci cicánk egy babusra...
Meglehetősen behatárolt az élettere, ami az első évben nem igen fedné át a kislányunkét.
Később pedig épp úgy össze kell majd szoktatnunk az új jövevénnyel, mint a a kerti macsokat.
Egy egyéves totyogó csemete gondolom már szeret felfedezőt játszani... Kép

Lefotóztam a másik hadirokkant cicánkat is. Majd ideillesztem a mesém végére!
Az ő sorsa szorosan kapcsolódik Renóca boxeres rémtörténetéhez:

Tenyérnyi kicsi cica volt, amikor az utcán találtam. Félig lenyúzta a bundáját valami hatalmas kutyafogsor - csíkos volt a kis háta tőle.
A farkincája leszakatt, csak egy kis kunkori csonk van a helyén. Olyan vele, mint egy kis kecske - édes pofa!
Az egyik keze is sérült, kicsit összelapult,és két ujja van rajta. A lábnyoma nagyon érdekes lett tőle: szív alakú...Kép

Nagyon rosszul volt néhány napig, de miután kikezeltük, szépséges kandúrka lett!
Azt hiszi, én vagyok az anyukája. Különlegesen hallgat a szavamra, a nevére is úgy reagál, mint egy kutya: rögtön "lábhoz" szalad.
Esténként felugrik a mellkasomra - ez azért izgi, mert én állok!! - és a hónom alá dugott orral eljátsza, hogy ő kiscica. Dögönyöz és szopik - pontosabban nyalogatja a ruhámat és döfköd az orrával.
Tesóm ezért "nemnorminak" tartja, de szerintem csak a sérült kis lelkét orvosolja. Szeretetet lop, ahol éri... Kép

Ne tartsatok "furcsának" érte, de nekem sokat jelent, hogy Ti is kis hontalan állatkákat fogadtatok be! Számomra ékesen jellemzi az ember lelkének szépségét, ha képes ilyesmire!

Szóval ez itt Manó!
(Aki azért kapta ezt a nevet, mert iszonyú csúnya kiscica volt az első hónapokban - úgy nézett ki, mint az a kopasz kínai kutyafajta, csak macskában. Kép Mint egy ronda kis manó.)

Kép

KépKép
amneris
 
 


Ja! És Renóca!

Az ilyen profi szabadulóművészek technikái ellen tényleg nincs más megoldás, mint a kennel. Ne érezd magad túl szigorúnak, ha ideje nagy része ott telik a csibésznek.
Hidd el, nálunk sincs ez másképp...

Ha emellett a futkározás, játék és szeretet is jár, kiegyensúlyozott, boldog kutyus lehet - és legalább nem lóg el folyton, hogy bajba keveredjen!

Pusszancs! - Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Amneris, gyönyörű ez a két cica!! Manó szépen kinőtte magát, nagyon messze van egy "iszonyú csúnya" cicától. Kép
rkata
 
 


Jéééé! Hogy itt mindenki állatbarát...!Kép

Kata: igazad volt, minden szavaddal egyetértek! Használják ki a "lányok" az időt, amig lehet, jó értelemben, iccakázzanak, bulizzanak még kicsikét, meg minden más kedves időtöltést: olvasás mozizás stb. gyakoroljanak, amíg lehet.
Nézzetek csak a hozzászólásaim időpontjaira, és mindent megértetek. Arról nem is beszélve, hogy én még dolgozom is a gyerek mellett, középvezető beosztásban. Most pl. táppénzen vagyok a lányommal (alibi), de este mégis dolgozom itthon a gépen. Hogy jusson idő így még az apucira is....? De ezt már topicnyitás után felvázoltam, aki nem okul belőle, vessen magára...!

Na, végezetül a sok szép macskás történet után (le a kalappal előtted, Amneris!), keresek egy macskásat, megnyugtatásul, hogy a gyereknek semmi baja nem lesz (mellesleg az én gyerekkoromban nem volt féregtelenítés meg macskának nem járt ki állatorvos, mégis itt vagyokKép )
JóccakátKép
mera
 
 


Sziasztok!
Annyi szép cica, meg kutya került ide, hogy nekem is muszáj megmutatnom a cicánk képét. Õ Teofil cica, aki 5 hónaposan került hozzánk, és egy tündér!!! Mivel mi lakásban lakunk, ezért egyértelmű, hogy itt van velünk. (Bár ő kertben biztos meghalna, egyrészt mert perzsa, másrészt mert már 4 éves de még mindig mindentől fél, pl. a legyektőlKép))Az állatorvosunk és a gyerekorvosunk szerint semmi gond nem származik belőle. Mondjuk neki is minden oltása megvan, féregtelenítjük rendszeresen, és abszolút kulturált. Annyira, hogy van útlevele is, és télen jött velünk síelniKép))
A gyerekeket egyébként szereti, habár nem közelíti meg őket, viszont ha valamelyik sír, akkor őt nem lehet megelőzni, hogy szaladjon megnézni minden oké-eKép))))
Megpróbálok felrakni képet róla.
noi76
 
 


nem tudok képet felrakniKép
hogy lehet egy kép méreteit csökkenteni?Kép
noi76
 
 


SziazstokKép
Kép

Ma ismét napsütéses nap elé nézünk... Én mondjuk a tavaszt sokkal jobban szeretem.
Látom nagyon Cicásak vagytokKép
Nagyon megható a történeteitek, nekem nincs ilyen. Nem azért mert elmegyek a cicák mellett, hanem egyzserűen felénk nem történnek ilyesmik.
Egyszer a kocsink elött haladt át egy macska, nagyon gyors tempóban, férjemmel meg majdnem az árokben kötöttünk ki, hogy nehogy baja legyen a macsnakKép
Különben a férjemnek én vagyok a cicájaKép
Illetve volt kiskoromban cicám, nagyon nagyon szerettem volna. Végre megkaptam emeletes házunkba, 3 hét után beláttam, hogy a kertben van a helye... Így került a mamámhoz.
Szerintem lakásban nem túl jó nekik, mondjuk a miénk nagyon virgonc volt, éjszakánként ha játszani akart akkor felmászott az ágyamba, és az arcommal játszadozottKép Arra keltem fel, hogy a tappancsaival érintgeti az arcom és játszikKép)
Lehet hogy már akkor is horkoltam néha? ;PPPP

Pusszancs nektek:
NyiaaaauuuuuuuuuuúúúúúúúúúúúúúKép
Kép

KépKép
napsugaracska
 
 


Noi
Én a HP Photo (képkezelő és képtárral szoktam) nem tudom nektek milyen programotok van.

Amneris

Nagyon szép a kandúrka.Kép
Lehet, hogy tényleg kenel lesz a vége. Míg tegnap a hátsó kertben nyírtuk a füvet lelépett. Én mint egy jó kutyamamaKép rögtön éreztem, hogy nincs meg a bestia. Szaladtam föl az udvarba, hát persze, hogy nincs meg. A szomszéd előtt még elcsíptem. Most felcsuktam a teraszra. A hintaágy alatt szundizik. Innen nem tud lelépni, hú ez könnyelmű kijelentés voltKép, azaz észrevétlenül nem tud, mert zörög a korlát amikor mászik rajta.

Mera
Mi is kihasználunk minden percet. Jó értelemben. Így sokkal gyorsabban, vidámabban és boldogabban telik az idő.

Mosolygós
Mikor kerültetek a listára? Dehogy vagy beteges!
Ez a jó, hogy ennyire várjátok. Elképzeltelek titeket, amikor felmosónyéllel kergetőztök. De ti legalább ezt a lakásban teszitek. Mi az udvaron szoktuk locsolótömlővel vagy kannával kergetni egymástKép. Szuper kis csapat jött itt össze. Gyerekszerető, vidám, játékos, állatbarát.KépKépKép

Renóca
Kép
süni_renóca
 
 


Mosolygós
Amíg a képpel bíbelődtem te is írtálKép.

Az jutott még eszembe. (Azt hiszem Kata írta.)
Hogy a sérülésekkel kell nagyon vigyázni. Valóban a cicakaparás képes maradandó heget okozni. Akármilyen barátságos is a macska oda kell figyelni. Amikor a párom dolgozni indul (kocsival) megfogom a cicákat. Ez tegnap reggel is így volt. Jött a kutyu, hogy mi történt egy pillanat alatt nem tudom. A cicák megijedtek, (pedig mint már mondtam nem félnek a kutyától) és az egész vállam, karom összekarmolták. Még jó, hogy az arcom nem.
Most én vagyok a csíkos vállú kismalacKép.

Renóca
süni_renóca
 
 


Noi, ha MS Photo Editorod, vagy Office Picture Managered van, ott valamelyik főmenüben (Tools, vagy Picture) megtalálod a 'Resize' funkciót, azzal tudsz nagyítani, kicsinyíteni.

Mindjárt indulunk a Balcsira, megnézzük a "nagy vizet" Kép

Hőgutától mentes szép hétvégét kívánok mindenkinek! Kép

Kata
rkata
 
 


Praktikus tanács Noinak!

Én is sokat bíbelödtem a képek felrakásával, mert ha túl nagy részletességgel készült a kép (vagyis túl nagy felbontásban), akkor a fórum sajnos nem tudja fogadni.

Az elkészült képet sajnos már nem tudtam kisebb felbontásba kényszeríteni, így megpróbáltam levágni a fölösleges részleteket a képröl, hátha így kellö mértékben egyszerüsödik - de csak ritkán vált be.
Az egyetlen megoldás, amivel mindíg sikerül fotót illesztenem ide, hogy a digitális gépet minimális felbontástra állítottam.
Még így is bevetem néha, hogy messzebbröl fotózok és utána a számítógépen vágom ki a fontos részt - így aztán a két taktika végleg csökkenti a pixelek számát, és a fórum is könnyedén fogadja a képet.

Próbálkozz még, Noi! Olyan kíváncsi lettem a "hös" Teofilra! Biztos gyönyörü!


Pusza! - Amneris -

KépKép
amneris
 
 


Kedves várakozók!
Látom cicákat, kutyákat már sikeresen "örökbe fogadtatok". Az elöbb azt hittem valakik boldog szülők lesznek, de sajnos nem így van. Az újszülött anyukája hívott fel, hogy örökbe akarja adni a babát, de a bemutatkozásakor kiderült, hogy férjezett. A férjét évek óta nam látta, hajléktalan, és nem tudni, hogy merre van, így a nyílt örökbe adás nem lehetséges. A babának az útja a csecsemőotthonba vezet, és ha 6 hónapig senki feléje se néz, akkor majd örökbe adható lesz titkosan. (Az anya állítólag sok alkoholt iszik.)Fél év alatt legalább kiderül, hogy a baba nem károsodott-e? Néha hiába akarunk segíteni, csak azért írtam le, hogy lássátok ilyen is van.
nikinozso
 
 


Amneris!
sajnos nem megyKép Köszönöm a tippeket, Te egy zseni vagy, de azt se tudom hogy kezdjek hozzáKép
na mindegy.
A macska karmairól annyit, hogy Teofil cicának a férjem vágja a körmeit (meg fodrászhoz is jár, mert perzsa létésre utálja a nagy szőrét), és 4 éves macska létére, még egy karomnyomot nem ejtett senkin ( a doktor bácsiján se, pedig sokszor kellett kínozni!!), a tapéta is olyan mint újkorában. (habár gondolom ez már csak ideig óráig marad ígyKép
Nikinozso! Ez szörnyű!! Miért nem elég ha csak az anya mond le róla??? nem értem én ezt. Maximum akkor próbálják megkeresni az apát hivatalból, és ha nem sikerül, akkor folytassák az ügymenetet, attól nyugodtan ki lehetne helyezni a babust. Talán lenne olyan család aki így is vállalná, hogy hosszabb, idegörlőbb az ügymenet. Hisz a férj gondolom úgyse a vérszerinti apuka, csak papiron, nem? Persze nyilván ez ennél bonyolultabb, és akik az asztal mögött ülnek, a szabályokat alkotják nem mindig a gyerekek érdekeit nézik.
noi76
 
 


Hát ehhez a "bonyolult ügymenethez" volna nekem is egy történetem!
Olyan furcsaság esett meg velem az imént, kissé bánt is - kiönteném a szívem, nem baj?

Szóval: életemben először fel kellett jelentenem valakit. Elég rossz érzés volt, de nem volt már bennem több jóindulat!

Az van, hogy a "lábszomszéd" telek nálunk egy eléggé hányadtatott sorsú ingatlan.
Adják-veszik, korábban önkényesen kisajátították valami rossz természetű, kalapos, nagyszoknyás cigányok. (Tőlünk meg ripsz-ropsz eltűnt a sok betonvas...- az ilyenek miatt lesznek rasszisták az emberek.)
Szóval végül úgy két éve egy özvegyember a tulaj, aki egyedül neveli a hat éves kisfiát.

A felesége halála óta sajnos egyre mélyebbre süllyed a férfi - már annyira alkoholista, hogy nem ura a tetteinek. Gyakorlatilag nincs egyetlen józan pillanata...

Már tavaj is gondjaink voltak a tökéletesen elhanyagolt hátsó kertje miatt: nem járt benne két éve! Képzelhetitek!
A gaz kb 2-2.5 m magas nála, a palakerítésünk (mert már erre kényszerültünk, hogy ne dőljön át hozzánk a gaz) fölött még jócskán átlátszik.

Többször megígérte: a hétvégén levágja! Persze semmi - öt perc múlva nem emlékezett rá, mit ígért.
A közvetlen szomszédja már három hónapja kéri, hogy a gázóra ajtaját rögzítse egy kis szöggel, mert az ő hálószoba ablaka oda nyílik, és a szél csapkodja az ajtót. Nem tud aludni tőle.
Hát erre is képtelen - komolyan az az érzésem, hogy nem ura a tetteinek.

A pollenektől szenvedők csak fújkodják az orrukat nálunk, de mostanra a mi torkunk is megelégelhette a dolgot. Valamiért mindketten száraz nyálkahártyával, rekedten ébredünk minden reggel...
Lehet, hogy csak a kánikula teszi, de az is megfordult fejünkben, hogy nem-e allergia okozza. Nálunk efféle apró tünetek is kínzóak: hogy énekeljen az ember, ha közben tapló a torka?
(És vasárnap fontos koncertem lesz - annyira kellemetlen!!)

Az a lényeg, hogy bejelentettem a dolgot úgy másfél hónapja a polgármesteri hivatalban, és ma bementem érdeklődni, hogy is áll a dolog.
Levelezgetnek, bírságolnak, de sajnos nem sikerült személyesen intézkedniük.
Mondtam nekik, ne reméljék, hogy az intézkedő egyenruhás kollégákat beengedi majd, mert a gyerek miatt nagyon tart a hivatalos emberektől. Nem mehetnének civilben?

És innen kapcsolódik a téma a mi fórumunkhoz:

Gyakorlatilag elszóltam magam - nagyon kínos volt!
"Mért, mi van azzal a gyerekkel?"
Nem térhettem ki, pedig tényleg nem akarok rosszat annak a szerencsétlen embernek - elég tragédiát hozott már az élete. Én csak az egészségünk miatt menetem...!

Szóval el kellett mesélnem, hogy a kisfiú valamiért elég nehezen kommunkikál, a papája gyakran bezárja a házba ovi után, vagy magával viszi a kocsmába.
Pedig gyönyörű kisfiú volna! (Egyszer még azt is láttam, ahogy felpofozta csak azért, mert hozzá bújt a kicsi, miközben róla szakadt a víz a hőségben... - Máshogy nem lehet ezt közölni egy gyerekkel?!)

Mindenesetre a közterületes pasi megígérte, hogy a hétvégén civilben próbálkozik a mi dolgunkban, de mivel komolyan veszi a felelősséget, amit a hivatala ruház rá: most menjek föl a szociális osztályra!
El kell mesélnem a kisfiú dolgát - a gyerek érdekében!

Hát felmentem oda, és elmeséltem. Az illetékest valahogy sokkal kevésbé érintette meg a fiúcska sorsa:
"Tudunk a dologról. Amíg állami figylem illeti a gyereket az óvodán keresztül, addig az ő bejelentésük a kompetens. És ők nem jelentettek semmit!"

Egyfelől elképesztett a dolog: mennyivel kevésbé fogékony egy gyerek problémájára a szociáls irodista, mint parlagfűért felelős kollégája!
Másfelől - Isten bocsá' - megnyugodtam, hogy nem az én lelkemen szárad egy szerencséntlen ember egyre tragikusabbá váló sorsa.

Hát: ez történt velem ma. Érdekes tanulság, mi?

KépKép
amneris
 
 


ajjaj, ez nem semmi történet. Egyfelöl az ember nagyon rosszul érzi magát, mert nyilván nem akar senkinek rosszat, de hát azért a saját érdekeidet is nézni kell, és Te emberileg mindent megpróbáltál.
A kisfiú ügye meg egy külön történet. Mindig sokat töröm az agyam ha ilyet hallok, mert állitólag még a legrosszabb család is jobb, mint a gyermekotthon, de azért vannak olyan helyzetek, amikor ez nem így van. Valószínűleg a kisfiú nagyon ragaszkodik az apukájához, ezért nagyon megsinylené az állami gondoskodást, de ebben a helyzetben azt is megsinylené ha otthon maradna. Ilyenkor szerintem ki kellene rendelni melléjük egy segítőt, aki megpróbálja helyrehozni a dolgokat, anélkül hogy a ygereket ki kellene emelni.
A másik megdöbbentő, hogy az óvoda ennyire nem figyel a dolgokra.
A gyerekek problémájára egyébként annyira fogékonyak az illetékesek, hogy amikor mi intéztük a kihelyező határozatot a gyerekeinkkel kapcsolatban, akkor azt mondta a hölgy, hogy neki 15 napja van arra, hogy meghozza a határozatot, és addig jó helyen vannak a gyerekek a kórházban is. (mentségére legyen mondva, hogy nem húzta addig, de szomorú ez a hozzáállás)
noi76
 
 


Nem szeretnék az óvoda pártjára állni, de sajnos személy szerint én is évente több esetet jelentek be. Reakció: enni kap, aludnia van hol.
Noi ahogy te is írtad: "még a legrosszabb család is jobb, mint a gyermekotthon"- ez a válasz. Hát nem tudom. Sajnos borzasztó dolgokat látok munkám során. Jelentjük és mégsem történik semmi. Szülők se szülőin, se ünnepélyeken, se fogadóórákon nem jelennek meg. Önkormányzati kísérő hozza a gyerekeket. Ha az elmegy szabadságra inkább nem is küldik őket. Télen szandál, nyáron csizma, épp amit turkálnak. Önkormányzat segélyből tiltja le csoportpénzt, mikuláscsomagot, mert önszántukból még a családi pótlékot sem hajlandók a gyerekre költeni. TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!!!!!!!!!!!
Na nem szeretnélek elszomorítani titeket. Valahol mindig kilógtunk két kedves kolleganőmmel a sorból, akikkel ősztől ismét együtt dolgozhatunkKép. Úgy érezzük, hogy kötelességünk ezeknek a gyerekeknek legalább azt a kis időt felhőtlenné tenni, elfelejteni az otthoni gondokat amíg az óviban vannak.

Renóca
süni_renóca
 
 


teljesen igazad van Renóca! Bocsánat, tényleg nem tudhatjuk, hogy az óvoda már hányszor jelentette a szóbanforgó kisfiú esetét is. Te mint óvónő tudhatod a legjobban, hogy ha segíteni akartok, akkor is mennyire tehetetlenek vagytok ilyen esetekben.
Tök jó, hogy legalább még vannak ilyen pedagógusok is, mint Ti, mert valljuk be, elég sokszor ilynekor még a pedagógus is rúg egyet azon a szerencsétlen gyereken.
Nekem volt egy ismerősöm aki óvónő volt, és teljesen belefásult, a végén már utálta ha gyereket látott, de nem módosított volna pályát. Na, ez az ami tragédia! Az egy dolog, hogy olyan emberek ülnek a gyermekvédelemben az asztal mögött, akiket csak a gyerekek sorsa nem érdekel (tisztelet a kivételnek), de sokszor a gyerek közvetlen környezetébe is ilyenek kerülnek.
noi76
 
 


SziazstokKép

Sajnos ez az isolában sem változik...
Igaz, hogy még nem vagyok Tanítónéni teljesen, de már nincs sok hátraKép
Gyakorlatom alatt nagyon sokmindent láttam, túl sokat... Nagyon el kell gondolkozni, hogy mi lehet az oka, hogy egy gyermek ennyire nem érdekes néhány szülőnek.
Volt olyan kisfiú a hospitálásom alatt, aki otthon nagyfőnöki szerepet kap. 6 évesen amit otthon mond, kér, kíván, az úgy van. Otthon a világ öszes pénze megvan, de szeretet, odafigyelés, nevelés ismeretlen szavak. Nyílt napra eljött apuka, aki az óra közepén lazán mobiltelefonált. Hangosabb volt mint a Tanítónéni, de nem zavarta, hiába a szúrós tekintetek...
Illetve a kisfiú viselkedése iszonyatos, az órán minden másodpercben megszólal, kérdez, válaszol, utasít. Ha nem válaszolnak neki, akkor pedig elkezd sírni. Illetve olyna is volt már, hogy megfenyegette a Tanítónénit, hogy majd az apukája megvereti...
Egyébként a kisfiú nagyon helyes, és felettébb okos, csak nem nevelikKép
Kérdésemre, hoyg ismer-e olyan mesét amiben kastély van, válasza a Dracula volt...
És ilyenkor mit lehet tenni??? Ha a szülők sem ismerik el, hoyg baj van??? Hiába az igyekezet sajna, és ezt nekem borzasztó volt felismernemKép
Ennek ellenére a mi feladatunk az, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a gyermekből,és a legtöbbet adjuk neki.

Szép álmokat nektek:
Kép

KépKép
napsugaracska
 
 


Mosolygós

Megint a szívemből szóltálKép.

Most csak bekukkantottam. Délutáni kánikulában jövök. Szép napot mindenkinek.

RenócaKép
süni_renóca
 
 


Ha ebben a kánikulában is akadna, aki ideolvas...

Olyan kíváncsi vagyok: Mások lakásában is meg lehet kukulni a melegtől? Hány fok van nálatok odahaza?
Nálunk: tégla építésű kertes ház - 28'C Kép

KépKép
amneris
 
 


Szia Amneris

Nálunk a leghidegebb helységben 27,5. Szintén téglaépítésű kertes.
Szaladok, mert fő a székelykáposzta. Csak bekukk.

RenócaKép
süni_renóca
 
 


A panel lakás "hűvös" oldalán 36'C!!
Rémes alig lehet bírni,(csak a zuhany alatt)
nikinozso
 
 


Nikinozso

Hát ez még nekem is sok lenne. Nálunk most már 29 van a leghűvösebb helységben. Be kell vallanom imádom a meleget! Szegény párom viszont nehezen viseli. Olyan drága. Elment a DVD kölcsönzőbe. Nézünk valami filmet és pihi. Úgy sem lehet ilyen időben semmit csinálni.

Szép estét mindenkinek.

Üdv Renóca

Kép
süni_renóca
 
 


Szép délutánt, mi kimenekültünk a Rukkel-tóhoz, ami Taksony közelében van, aztán visszamenekültünk. Kép A bányató vize mint a pisi, olyan meleg, tömegnyomor. Beálltunk a sorba grillezett húsos tálért, mire odaértünk, közölték, legyünk szívesek várni még 40 percet. Árnyék alig. Borzalom. De hát itthon sincs olyan jó idő, bár nem panaszkodom, északi fekvésű a ház, lent 25,8 fok van a nappaliban.

Renóca, ez komoly, hogy te ezt a meleget szereted? Afrikában kéne élned... Kép
s_norka
 
 


Mi is csak "vizesen" tudjuk elviselni ezt a kánikulát: a kertben van egy kis merev falú kerek medencénk. (Csak 1 m mély és 3.5 az átmérője, de megmártózni isteni benne..Kép)

Mivel idén le is ástuk, így a vize kissé nehezebben melegedett - eddig folyton lestük, mikor megy 24 fok fölé, mert az már szuper kellemes.
Mit ne mondjak: a vizecske hőmérséklete ma elérte a 30 fokot!
Szuper érzés egy kicsit felfrissülni benne - ma egész nap vizilovat játszottam...

Drága Nikinozso! Hallva ezt a 36 fokot nálatok, már egyáltalán nem is sajnálom magam annyira!

KépKép
amneris
 
 


Sziasztok

Jó reggelt!
Én már locsolok, vagyis a talpas locsolófej. Én csak rakosgatom. Kép Olyan szép idő van. Dalolnak a madarak Kép.

Nori
A párom inkább Angliát kedvelné, én Afrikát. Így Magyarország tökéletes középút. Kép

Amneris
A szomszédunknak is van medencéje. 7,5 x 3,5
Jövőre mi is szeretnénk, vagy az azt követő évben, mert strandra egyikünk sem mehet. De a pancsit azt szeretjük.

Mosolygós
Ti is vízpartra menekültetek. Merre vagy?

Kata
Remélem jól érzitek magatokat. Igazán napos időtök van. Ha hazaérsz válaszolnál nekem? Vácról is kijönnek környezettanulmányra? Valahol olvastam, hogy a területi gyámhivatal is kijön.

Szép napot mindenkinek.

Renóca
Kép
süni_renóca
 
 


SziazstokKép

Túl meleg van Renóca, kedvem nincs semmihez...
De vanKép) (Ti is tudjátok mi az;)))

Nálunk téglaépítésű emeletesben nagyon meleg van/volt. Bár nem annyira mint a panelben. Pár éve ott laktunk, na az tényleg nagyon nagyon meleg volt...
Párom nagyszülei pár utcával arrébb laknak, na az ő házuk kertes és vályog.. Olyan mintha légkondi lenneKép És van egy hatalmas nagyon nagyon szép parkosított kertjük, amolyan gyereknek való;)))
(Hőmérőt sikerült eltörnöm, úgyhogy nem tudok hőt mérniKép )

Most mennem is kell, majd még jövökKép

Pusszancs és jó étvágyat az ebédhez mindenkinek!!!

Nikinozso, nem írtál választ arra a kérdésemre, hoyg holnap de. vagy este lesz a műsor???

KépKép
napsugaracska
 
 


Mosolygós

Este lesz. Idézem Nikinozsot:
"Most kaptam a hírt, hogy hétfőn aug.1-én ESTE 1/2 11-től 1/2 12-ig a Danubiuson Vincze Kingával egyórás élő adás lesz a Gólyahír Egyesületről velem. Ha lehet hallgassátok, és telefonáljatok is, ha van kedvetek."

Pácolódik a husi. Életünkben először grillezni fogunk. Már megint a pocakomra gondolokKép.

Renóca
Kép
süni_renóca
 
 


Kép
süni_renóca
 
 


Kedves várakozók!
Mozgalmas hónap elé nézünk. Úgy néz ki, hogy ismét sok baba fog születni. Jó lenne, ha azok is jelentkeznének itt akik már tudják, hogy hamarosan szülők lesznek.( persze csak akkor biztos, ha a baba a kiságyban van és a nevükön van) Mert tudjátok minden eset más és más. Akik előre jelzik, hogy a születendő gyermeküknek keressünk családot, azok a szülés elött megismerkedhetnek. Két házaspár már ismeri az életet adót. Négy házaspár pedig izgalommal várja a közeli találkozót, ( már tudnak egymásról). Remélem jövő héten nem lesz már ilyen meleg, mert hosszú utak várnak ránk.
nikinozso
 
 


Puszi mindenkinek!

Megjöttünk a Balcsiról, szuper volt! Ezt a hőséget csak vízben - víz mellett lehet ép ésszel kibírni!! Cseni mindenkit elbűvölt a strandon, minden pasival leállt flörtölni, a vizet meg annyira élvezte, hogy már csak Arielnek szólítottuk. Kép És olyan barna a csaj, hogy az eszméletlen. Sajnos nem tudott jól aludni, a meleg őt is nagyon megviseli, napi másfél-két liter vizet simán megiszik!

Renóca, az első babánál nálunk nem volt kinn a helyi gyámhivatal, csak a védőnő, mert kellett tőle környezettanulmány (de csak a "finisben"). Most, hogy kértük az alkalmasságunk fenntartását (a 2. babócához), kijött a gyámhiv. ügyintéző, mert megváltoztak a körülményeink (új házba költöztünk). Viszont, ha hazaviszitek majd a kicsit, kijönnek majd a családsegítőtől környezettanulmányt végezni (30 napon belül), amit megküldenek az örökbeadást végző gyámhivatalnak a végleges határozathoz.

Kata
rkata
 
 


Kata

Köszönöm a választ. örülök, hogy jól éreztétek magatokat.

Nikinozso

Sok-sok erőt és kevesebb napsütést kívánok a munkátokhoz. Biztos vagyok benne, hogy megtaláljátok a gyerkőcöknek a lehető legjobb megoldást. És mindenki nagyon boldog lesz.Kép

Mosolygós

Látod! Beindult ismét a sor! Nem válaszoltál. Ti mióta vagytok a listán?

AKI CSAK OLVASGAT MINKET, BÁTORODJON FEL, ÍRJON.
EGYÜTT KÖNNYEBB A VÁRAKOZÁS!

Renóca
Kép
süni_renóca
 
 


SziasztokKép)

Ugye hallgatjátok Nikinozsót???

PusszancsKép

KépKép
napsugaracska
 
 


Mosolygós
Igen hallgattuk!Kép

Nikinozso
Olyan jó volt Titeket hallgatni. Egyre jobban várom a találkozót, már nagyon szeretnék személyesen is találkozni Veletek.

Üdvözlettel
Renóca

Kép
süni_renóca
 
 


Szép jó reggeltKép

Örömmel olvastam, hogy ismét halad a sor, már el sem hiszem...
Kívánok nektek nagyon szép időt!! Én sme szeretem ezt a meleget, a tavaszt imádom a legjobban!
Renóca, ha konkrétan azt kérdezed, hoyg mikor adtuk be a papírokat, akkor azt április elején Gabikáékhoz. De az örökbefogadást már tavaly elkezdtük. Illetve hát a lakást is már úgy rendeztük be...
Következő talin találkozunk???
A rádióra visszatérve, hát örületes, hogy Nikinozsó mennyire toleráns tud lenni.
És hogy milyen butaságokat is tudnak kérdezni az emberek, gondolom volt még több hozzászólás is sms-ben csak azt nem olvasták fel.
Nem tudom, hogy miért gondoljk, hogy bárki is vissza akarná adni a gyermekét???
Ha megszülöm a gyermekem, elgondolkozok ilyesmin???
Sajnos az emberek, nem képesek felfogni, hogy nekünk az örökbefogadás egyenlő a szüléssel.
Ugyanúgy várjuk, készülünk rá, sőt sokkal jobban!!!! A szívem már nagyon nagyon kivan...

Most nem érek rá bővebbre, pusszancs nektek!
És Nikinozsó, munkátokhoz további kitartást, erőt a nehéz napokra!
Köszönjük, hogy vagytok! És mennyire jó.....!
Ha van pár perced, továbbra is várjuk a híreket!!!!
Kép

KépKép
napsugaracska
 
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet: