Új privát üzeneted érkezett!

Laura, a szájbavétellel való próbálkozás tényleg gáz :(

Kat_ica,

az egy hullámhosszra kerülésre még soha nem gondoltam. Megpróbálom.
(amúgy a babaollóval engedem mindig kicsit babrálni, miután ő engedte levágni a körmeit, és persze még az ölemben ül, és a kezem a keze mellett van, és árgus szemekkel figyelem :lol: egy darabig mamat vele, aztán magától lerakja; ezzel soha nem volt gondunk)
A gyengéd nevelésről milyen írott anyagok vannak?
(hozott anyag? húúú, nálam az nagyon durva :( , szeretnék minden hasonlóságot teljesen elkerülni!)

Viki


orrszívás: nálunk is ez volt az első krízis pont. totál kiborultam, hogy meg kell erőszakoljam a gyereket ahhoz, hogy kiszívjam a taknyot. rettenetes volt és nagyon sokat tépelődtem ezen az erőszak dolgon akkoriban. próbáltam nem porszívóssal de ugyanúgy üvöltött és még a takony se jött ki. Nálam az segített, hogy kifejlesztettem a leggyorsabb módszert. A mai napig ordítás van de már magától jön és kéri, hogy szívjam, csakhát közben kiabálni kell, úgy biztos könnyebben elviselhető.
szóval én úgy csinálom, hogy leülök kis terpeszben a földre, a gyerek a lábaim közt fekszik fejjel felém, hanyatt. Keze a combjaim alatt, feje a combjaim között, a lábával kapálódzhat. Így mindkét kezem szabad és nagyon gyorsak és hatékonyak vagyunk. Közben folyton beszélek hozzá és mondom, hogy milyen jó sok kijött már és milyen jól megy ez nekünk mert ő nagyon ügyesen közreműködik, meg hogy már nincs sok...stb. Ja és kaphat 1 db homeós bogyót minden orrszívás után.

kutya: én is csak akkor mosnám a kezét amikor bejön a házba. a családdal együtt élő kutyák baktériumflórája általában megegyezik a családtagokéval, tehát már az újszülött is védett a családi kutyával szemben az anyatej révén. persze tudom, hogy a kutya sokfelé jár, de én bíznék a gyerek immunrendszerében.
Az én gyerekeim budapestiek révén, a kutyakakis pisis babakocsikereket fogdozzák, olykor nyalják(na akkor azért közbelépek) :?

én is úgy vagyok vele, hogy amiből nem engedek, ott fő a határozottság. a gyerekek a legkisebb bizonytalanságot is megérzik és akkor kezdődik a végeláthatatlan huzavona. szóval ha kell akkor enyhe erőszakkal de túlesünk a dlgon. előtte mindig elmondom mi fog történni, meg azt is hogy közben szeretném ha így m,eg így együttműködne. közben folyton beszélek hozzá és a végén is közlöm, hoigy vége van a kínzásnak, mehet dolgára. ha az ember határozott, akkor magának is kmönnyebb végig csinálnia egy-egy ilyet.
persze mindig érdemes 5ször is átgondolni, hogy mennyire fontos az amihez ragaszkodunk a gyerek akarata ellenére, de nem a cselekvés közben kell ezen gondolkozni. ha átgondoltuk és úgy döntöttünk hogy szükséges akkor érdemes minél határozottabban végig vinni, mintha az legalább olyan kikerülhetetlen lenne mint hoigy feljön a nap.

KépKép
 
 


a gyerekek a legkisebb bizonytalanságot is megérzik és akkor kezdődik a végeláthatatlan huzavona.


Nekem is ez a tapasztalatom.

Viki,
Hát azok, amik itt a topikban már lelettek írva. Angolul 'gentle discipline', 'noncoercive parenting', 'attachment parenting' néven futnak. Ezek nem mind ugyanazt takarják, de sok az átfedés köztük. És persze nem a címke a lényeg, meg a szabályok, hanem, hogy megtaláljam azt, ami nekünk megfelel. Mindeközben maradjon meg a kölcsönös tisztelet, számomra ez a fontos.
 
 

 
 

Savitri,

köszi neked is!! Én a gyereketlábközé rakós orrszívásnak azt a változatát ismertem, amikor a felnőtt a talpával tartja a gyerek fejét, lábszár a karocskákon. A tiéd azért tetszik jobban, mert nem kell akkorát hajolni és ha rugdos is, nem zavarja meg a tevékenységet.

Nálam mostanában jött el az a krízispont, amiről írtál. A sok-sok mindenhez képest, ahol még lehetne póverkodni, talán (?) nem sok az a három dolog, amit leírtam, de a semmihez képest nagyon soknak tűnik :(

Köszönöm mindannyiótoknak, igyekszem fejben helyretenni a dolgokat, és jól átgondolni, hogy mi az amiből lehet engedni, és mi az, amiben humánusan határozott szeretnék maradni.

Viki


Sziasztok,

kikivánkozik belőlem a mondanivaló, bár csak érintőlegesen kapcsolódik a témához, inkább általános gyereknevelésről van szó.

Hétvégén volt a tesóm esüvője, természetesen voltunk, és természetesen gyerekekkel együtt. A vacsorán is volt néhány gyerek, az egyik kisfiú pont annyi idős volt, mint a mi nagyfiunk (3,5 éves). Minden feltétel adott volt, hogy a gyerekek ne unják halálra magukat még akkor sem, ha anya és apa éppen enni akar a finomságokból: érdekes hely (egy hajó), játékok, társaság és egy nagyon szimpatikus bébiszitter ovónéni, aki azért volt ott, hogy ha kell, játszon a bébikkel. Dini fiam mindezeket alaposan ki is használta, jött-ment-intézkedett, óvónénivel secperc alatt szerelembe esett. Arra számitottunk, hogy a hasonló korú kisfiúval egymásra találnak majd, és együtt szedik szét az éttermet, de a másik kiskölyök a szülei szoros ellenőrzése alatt ült a helyén. NEm engedték el.
Csomó gondolatot inditott el bennem ez a dolog. Mert az tény, hogy a mi fiunk rendesen betöltötte időnként a termet, a másik kisfiú pedig olyan kis csendes volt. Melyik a jó? Azt persze nem tudom, hogy a szülők mennyit "dolgoztak" azon, hogy a fiuk ilyen kis jógyerek legyen, vagy csak úgy magától volt éppen csendes periódusa. NYilvánvaló ugye, hogy nekem nem szimpatikus ha egy ekkora gyerek jól viselkedik, szerintem nem teljesen normális.

De szerintetek mennyire kell fegyelmezni? MEnnyire kell elvárni a gyerektől, hogy társaságban viselkedjen? HA igen, hogyan kell csinálni? ÉS a gyerekeknek mennyire van igényük arra, hogy részt vegyenek a felnőttek társasági életében? És millió hasonló kérdés. Mennyire baj pl az, ha a gyerek belekerül a szeme sem áll jól, rosszcsont, nagycsibész kategóriába, ki tud-e majd mászni belőle? stbstbstb.......
 
 


Orsi :) Lehet, hogy a másik kisfiú eleve ilyen. Én azt gondolom, hogy nem a gyerekeknek kell hozzánk alkalmazkodni még társaságban sem, hanem fordítva. És csak töltsék be a teret, ez a normális. Ne feledjük, hogy a kicsiknek fizikai szükségletük az állandó mozgás (persze lehetnek kivételek) és csak azért, mert most valami puccos helyen vagyunk (nem a konkrét esetről beszélek), nem kívánhatjuk meg tőlük, hogy kisgyerekből hirtelen alkalmazkodó, kompromisszumokat kötő felnőttek legyenek.
Én olyankor gondolom fontosnak a fegyelmezést társaságban, amikor például egy másik gyerek alszik és a a miénk a hangoskodása miatt zavarná őt.

 


Sziasztok!

Gyűjtöm a kérdéseimet, de egy ideig nem tudok olvasni, ezért majd után teszem föl őket. :)

Orsko,
tényleg lehet, hogy ilyen típusú volt a másik kisfiú. Nekem is mindig furcsa ez, mert az enyéim nagyon rohangálósak, nehéz elképzelnem, hogy csak ül egy gyerek. Tavaly voltunk rokoni esküvőn, ugye eleve hosszú autóút, utána ide, aztán oda, aztán amoda vonulás, nem csoda, hogy az akkor még nem egész háromévesem elfáradt (én a kisebbet cipeltem, akkor még nem tudott járni). A polgári szertartás este volt már, talán 7 körül, csajszimnak már totál elege volt az egészből, és elrohangált (kastélykertben), hiába hívtuk vissza. Én ugye nem tudtam utána futni gyerekestül, a férjem és a sógorom ment párszor, aztán amikor anyós megjegyezte, hogy "rá kéne verni a fenekére, mindjárt nyugton maradna", átadtam a kisebbet, és én rohantam a nagy után, és tök jól el tudtam terelni a figyelmét (odamentünk a szökőkúthoz). Csak próbálkozni kellett, és nem állandóan rászólni, hogy "állj egy helyben!". Már akkor sem értettem, hogy hogyan nem lehet felfogni, hogy egy háromévesnek kínszenvedés egy egész napos kötött program. Végül be sem mentünk a polgárira, kint maradtam a kettővel és fagyiztunk. :)

Engem általában nem zavar, ha elrohangál pl. a boltban, amíg másokat nem nagyon zavar (amíg felnőttek csúnyán néznek rá, mert minek rohangál ez a kölyök, hogyan lehet ilyen fegyelmezetlen, addig nem érdekel, ha nem zavar közvetlenül senkit), meg amíg látom, de ha komolyabb a dolog, akkor rá szoktam szólni, elmagyarázom, hogy mit miért nem kéne csinálnia (ez valójában kihagyható lenne, de én azért szeretem elmondani, lehet, hogy rosszul, most majd ezen el fogok gondolkodni :wink: ), és próbálok figyelmet elterelni, más cselekvést ajánlani. Van, hogy nem sikerül, és kénytelen vagyok megfogni a kezét, és nem elengedni (azt pl. már nem szeretem, amikor a pénztárnál vagyunk, és visszarohangál, csak azért, hogy megmutassa a népnek, hogy ő az úr, ilyenkor több elterelési kísérlet és felszólítás után kézfogás jön).
És egyetértek Indivel.

Zsizsa
 
 


Köszi :)
Igazából a történés és a másik kiskölyök csak elinditotta bennem a gondolkodást. Nem szoktam beleszólni, és leszólni sem, ahogy mások nevelik a gyerekeiket.
Azóta is gondolkodom :) És a lényegi kérdés, hogy van-e olyan hogy rossz gyerek? Konkrétan nálunk szerintem nagy probléma, hogy Dini többször hallja, hogy "rossz vagy!" ÉS úgy tűnik, hogy ez csak engem zavar. Férjem, és a nagyszülők előszeretettel alkalmazzák. Már mondtam többször is nekik, hogy nem kellene szerintem, de úgy tűnik nem voltam elég határozott... Hallottam már vissza a fiamtól is,hogy ezt most azért csináltam, mert rossz vagyok.... Szerintem ez teljesen hibás útra visz. Még a végén elhiszi szegény gyerek, hogy ő tényleg rossz és járhat majd felnőttkorában pszihológushoz, hogy kikezelje....

o
 
 


Orsi :) Én sem szeretem, ha azt mondják, hgoy egy gyerek jó vagy rossz. Sőt, azt sem, ha azt mondjuk: haragszom rád. Mert nem rá haragszom, hanem arra a kis butaságra, amit éppen elkövetett.

Viszont nagyon jó, hgoy a nagyszülőket felhoztad, mert én ezzel kapcsolatban sokat gondolkodom. Mit tegyünk, ha a gyerkőc már egy kicsit nagyobb és észreveszi, hgoy a szülők és nagyszülők nevelési elvei között eltérés/ellentét van?
Például: valami olyat csinál a gyerkőc, ami szerintem teljesen normális és elfogadható(mondjuk a fedőkkel cintányérozik és a lábasokon dobol fakanállal), a nagyszülők pedig rászólnak, hogy rossz gyerek, buta stb. Ezt én természetesen azonnal cáfolom, nagyon fontosnak tartom, hogy ne maradjon a gyerekben meg a negatív kritika, de közben azért az ellentét feszül és a kérdés is jön hamarosan tőle.

 


Sziasztok,

Indi, szerintem az normális, hogy a gyerek körül élők nem képviselik pontról pontra ugyanazokat az elveket. (Sőt, én magam is általában okésnak gondolom az általad leírt viselkedést, de előfordulhat olyan eset, hogy fáradt, ideges stb. vagyok, és rájuk szólok, hogy most légyszi valami csöndesebb játékot találjunk ki :) )

Azt gondolom, hogy a konkrét esetben egyrészt meg lehet kérni a gyereket, hogy legyen szíves abbahagyni, mert a nagymamát/nagypapát zavarja. Meg úgy általában is lehet néha arról beszélgetni vele, hogy mást szabad, ha velem van, és mást, ha a nagyszülőkkel.
Másrészt meg lehetne kérni a nagyszülőket, hogy máshogy szóljanak az unokájukra.


Indi, még sohasem zavart engem, hogy a nagyszülőknél mást lehet és mást nem csinálni, mint itthon. Szerintem a gyerekek is elég jól elnavigálnak a különböző elvárások és lehetőségek között, nem hinném, hogy nagy bajt okozna. Sőt, szerintem inkább jó, ha többféle mintát is lát maga körül. Persze ehhez valami minimális egyetértés szükséges a felnőttek között.

o
 
 


A probléma nem a különbözőp szabályokból fakad, az érthető. Én arra gondoltam, amit mondanak: rossz gyerek, buta gyerek, iylet csak a buták és rosszak csinálnak stb. Mert én meg mást modnok és akkor a gyerekben felmerülhet, hogy most akkor ő rossz vagy sem és akkor a nagyszülők miért mondanak mást? És itt pont Orsko kérdése indított el a "rossz gyerek" minősítéssel.

 


Indi,
aha leesett mit is akartál :)
Szerintem egyértelmű a válasz: szigoruan tilos igy minősiteni egy gyereket. Sehol ne hallja, hogy ő rossz, vagy buta.
(CSak azt nem tudom, hogyan tudom erre a saját családomat ráébreszteni.....)
 
 


Sziasztok,

rossz gyerek-témához:
nálunk is elhangzott már többször is rokonok és nemrokonok szájából egyaránt, hogy rossz a gyerek (aki egyébként most 10 és fél hónapos, szóval el tudjátok képzelni, hogy mennyi rosszaságot művelhetett eddigi életében).
Én ilyen esetben mindig ott a helyszínen tisztázom a dolgot, hogy egy gyerek attól pl., hogy éppen rossz alvó, vagy lepakol a kanapéról, vagy kimászik a szobából, stb. még nem rossz, és megkérem az illetőt, hogy ilyesmit még egyszer ne mondjon, mert ennek a gyerektől való eltiltás a következménye (szülőanyámnak egyszer már kijutott az eltiltás, azóta komolyan veszi a kérésemet).
Nagggyon nem szeretek konfrontálódni, saját magam miatt az esetek nagy részében nem is szoktam, de itt a gyerekemről van szó, és ebben a dologban nem engedek. Ő még nem tud válogatni, hogy kinek és mit hihet el, így egyelőre én vagyok a szűrő. És az csak egy dolog, hogy most még nem érti a nyelvet, de ne szokják meg, hogy ilyeneket mondjanak neki!
(OFF és én személy szerint azt gondolom, hogy ha a nyelvet nem is érti, az érzéseket, indulatokat sokkal jobban fogja, mint mi, felnőttek)

Viki


Kedves Barátaim! Miriam. Mária. Mirka. Mária mennybemenetelének napján látta meg a napvilágot. Nagyon vártuk, sokan. Nagy szeretetben élő családba született. Csodálatos szülei és tündéri nővére várták leginkább. Gyorsan, könnyen született. Súlyos, pillanatnyilag inoperábilis hypopláziás bal szívfél szindrómában szenved. Már túl van az orvosai által maximálisnak jósolt 4 napon. A kicsi lány egy csoda! Erős, bátor, élni akar. Kélek benneteket, segítsetek ti is és csatlakozzatok hozzánk reggel és este 10 órakor imával, meditációval, jószándékkal, szeretettel! Az erők összeadódnak és segítenek ennek a csodálatos kisembernek az ő hatalmas küzdelmében. Köszönöm mindenannyiótokbnak és remélhetőleg találkozunk hamarosan!

 


Sziasztok! Ma a hordozóstalin a Városligetben békésen üldögélve olyan dolog szaladt ki a számon, amin nagyon megdöbbentem, de aztán arra gondoltam, az esti "visszanézem a napomat" rituálé alatt megvizsgálom.
Szóval Domi belépett a csak néha vicces hisztizős korba, nem nagyon, de azért időnként elereszti a nemtetszését. Pont perecet evett a legkisebb kolléga, mire ő is szeretett volna, de valahogy a kérés helyett csak egy kis ordítás sikerült. Erre én elkezdtem halkan, de biztosan arról magyarázni, hogy ha nem lett volna utálatos :evil: akkor biztosan szívesebben adtak volna neki perecet, mert aki csúnyán kér, attól megijednek. Na de ez az utálatos honnan jött elő?

No, továbbra is csak azt mondom, résen kell lenni, ha nem akarok a szüleim szótárából idézni...
 


Sziasztok!
Nagyon jó ez a téma, csodálkozom, hogy még csupán 3 oldal telt meg. Szimpi amiket irtatok. Itt miért nincs vonalzó?
Nekem van egy 7 éves lányom és egy 1 éves fiam. A kisoroszlán, mostanában ahogy az apája hivja tironnaszaurusz rex= zsarnokgyik-is lepakol a könyvespolcról, szorosan tettük a könyveket. Imádja a Tv irányitót, telefont, kapott egy-egy régit. No, jó, persze, hogy az igazi kell neki. Árucsere működik, a nagylány is tudja már, ad valamit mielőtt elvesz,és iszonyúan élvezi, hogy " be lehet csapni" az öcsit.
Pici jó alvó,jó evő, de iszonyúan akaratos, igy most kezdek Gordont olvasgatni, mert ez a babó bizony más lesz, már most látszik.
játékpakolás: mi a nagylánnyal azt játszottuk, hogy este fürcsi előtt mennek a játékok aludni, mindent együtt fel és elraktunk a helyére és elköszöntünk tőlük. Ez bevált.
De ő egy angyal volt.
A kisoroszlán belenyúl a videóba,lepakolja a Cd-ket, belepansol a WC-be(!)szétszaggatja a könyveket stb. Próbálom terelni a figyelmét, de ha egyszer a fejébe vesz valamit lehet a legjobb játék a csere, nem akarja. Anyósék ma hoztak egy utazóágyat ketrec gyanánt(no jó járóka). Szeintetek belarakjam?NEm szadizmus ez?
Arra a pár percre, max fél órára gondolok, mig a teraszt mosom föl, mig a lakást mosom föl, és ha ott van orra esik a csúszóson( mászik), hipózom a WC-t és nem kéne hogy belepancsoljon. Sütök és melecsimpaszkodik a sütőajtóba, jön valaki és pillanatok alatt lemászna a 4.ről a lépcsőn. Szóval ilyenekre.Egyébként szabadon garázdálkodhat a lakásban.

Ja, és mennyi idősen értik meg, hogy nem szabad? 2 év?

7 éves tapasztalata van valakinek? Visszaregreált a nagy is min. 2 évet. De lehet, hogy már unatkozik is itthon. Most megy suliba, meglátjuk akkor is falra hányt borsó lesz-e minden, meg szelektiv hallás, meg pofavágás, meg mindent elveszek az öcsitől. "tudom, hogy az öcsié, most kapta szülinapjára, de anya olyan jó, had játszak vele." Még, jó hogy a kicsi fel sem fogja.
De egy ilyen zsarnokgyik öcsi, hogy tűri majd a sulis kötelező, időre oda kell érni utakat, várakozást isi alulában? stb.
Többszörös gordonista leszek, remélem lesz türelmem.
Ja, abból keveset adtak, bár én is jelzem, hogy megy fel a pumpa, a nagynál mostanság sokszor szakad el a cérna, (ja, de többnyire a kisci nyűgése inditja el)meg majdnem a hangszálaim is, a robbanást a felkészités nem váltja ki.
Gőzleeresztési ötletek?
Köszi

benianya


Sziasztok!

Benianya: szerintem 1 évest már ne rakj járókába, ha eddig nem szokta meg. 2 éves korban még rosszabb lesz. :D :D :D :D (az enyém most kettő és hát....jaj.) :D

Livi, Nóri (3), Sári (1.5), Peti (2008.10.23.)
 
 


Benianya :) Nekem egy angyali kisoroszlánom van :wink: Járóka-ketrec soha, egy percig se működött - így aztán a házimunka se nagyon - igaz, ezt én nem bántam egy percig sem, felmosni ráérek majd nyugdíjas koromban is, a ksigyermek örömét csak most élvezhetem :wink: Kiszaladáshoz, sürgős házimunkához babát a hátamra kötöm és hajrá!

Kötelező várakozást egyik kisgyerek se tűri, jól fel kell készülni meséből, versből, mondókából, figyelemelterelésből - no meg jól megszervezni a dolgokat.


Eszter :) ha ideértél, akkor induljunk neki az altatós rituáléknak!
 


Na itt vagyok, tegnap már elmentem aludni, mert mostanában azt az elvet követem, hogy addig megyek aludni míg lehet, mióta folyton fogzunk..
Szóval alvás körüli rituálék...
Nálunk háton sétálgatás, de szigorúan itthon, ha kimegyek vele, akkor annyi a látnivaló, hogy utána nem alszik el :shock:
De ez csak a napközbeni altatással működik, este viszont csak ágyban. Mármint a nagy családiban, szopi, ide-oda forog, megint szopi, aztán egyszer csak elalszik. Ez kb fél-1 órás műsorszám előtte fürdünk ,aztán papa dögönyözi egy kicsit, amíg én cselesen ráadom a pelust meg az éjjeli öltözéket, aztán papa kimegy én meg altatok.

Eszter

Kép
 


Altatás: nálunk is családi ágy van, mindenki együtt, hihi. Férj altatja a nagyot, én a kicsit. Van ének, mese, vihánc, forgolódás, mászkálás, nagyoknak csendes traccsparti...aztán egyszer csak kidőlnek. (2 éves, 4.5 hónapos) Fél óra mindig rámegy minimum. De nálunk nem téma az alvástréning, hát ez van.

Livi, Nóri (3), Sári (1.5), Peti (2008.10.23.)
 
 


Altatás: Mindig ugyanabban az időben zajlik a fürdés-alvás, erre épül rá az egész nap. A legfontosabb, hogy teljes csend legyen, Dominó nem tud zajban elaludni (én sem), ha pedig felriad valamire, akkor órákig sem tud visszaaludni. Ez ugyan sok lemondással jár, de megéri.
Esti alvás tejecskével, fürdés után azonnal megkapja az üvegét(soha nem szopott sajnos), míg azt issza, pont felöltöztetem és nekiállok a mondókámnak. Este többnyire belealszik, ha nagyon fáradt, ha nem, akkor 10-20 perc alatt elalszik.
Ugyanazokat a verseket, énekeket használjuk minden altatáskor, fontos, hogy ritmikus és rímes legyen, így ha épp kifogytam a készletből, akkor jönnek a halandzsarímek - csakamakabakacsaka hápsáppápráp babamamapampamamba. Mindig halkan, szinte suttogva, ez nagyon jó hatású, úgy vettem észre. Van reggeli ébresztős, napközbeni és éjszakai elalvós saját ének.
Könyv, prózai mese nem jó, nincs türelme még hozzájuk és a könyveket lapozgatná azonnal, attól pedig jól felébredne.

Hát így, egyszerűen, de igazából mindent úgy, ahogyan ő igényli - no meg nekem is így jó.
 


Én is ugyanazt az egy mondatot szoktam kántálni, amit még akkor találtam ki, mikor egész kicsi volt és sírdogált, erre általában megnyugodott..

Milyen verseket, mondókákat szoktatok a gyerekeknek mondogatni? Nekem sajnos ez kimaradt a gyerekkoromból, úgyhogy nem sokra emlészem, de próbálok minél többt megtanulni,mert tudom, hogy ezek is, meg az ölbéli játékok is milyen fontosak

Off
Indi, ha nem túl fájó pont erről beszélni, mért nem szopott Dominó?

Eszter

Kép
 


Közben nekem is gyűltek kérdéseim.
Nándi mindent szeretne felfedezni, ami jelenleg abból áll, hogyha megkapja, azonnal a szájába tuszkolja. De van csomó minden, amit szerintem nem "ehet" meg. Mobiltelefon, pénztárcám benne a pénzzel, újság,hangya vagy Ti mindent hagytatok anno? Ha meg nem adom, vagy kiveszem a kezéből és helyette játékot adnék, az ugye nem érdekes.. És akkor méltatlankodik,van hogy sír is. Magyarázom neki, hogy ezt vagy azt nem lehet mert.. de nem hatódik meg tőle, ehhez még biztosan kicsi. Ha valamire határozottan azt mondom, hogy nem, azon hangosan vigyorog, sztem játéknak hiszi (ez van a hajcibálással, amit mostanában sűrűn űz a hátamon és nem bírom leszoktatni róla, hiába veszem ki azonnal a kezéből)
Egyáltalán, mikortól kell egy gyereket elkezdeni (már ha kell) "nevelni"?
Másik: család teljes rosszallása/értetlenkedése (kivéve a férjem aki egyetért) ellenére hordozok, igény szerint szoptatok, amivel most azt értem el, hogy jövő héttől kéthetente iskolába járok elvileg, de nem tudom, ki és hogyan fogja elaltatni a gyerkőcöt napközben. Szopit megoldjuk mert apuka behozza, de az altatáshoz úgy néz ki háton hordozás és cici kell, nincs mese. A fejemben meg megszólalt a kisördög anyukám hangján, hogy na ugye megmondtam..Merthogy kendőben háton csak én tudom felvenni, ha meg ugye "megtanítottam" volna a kiságyban elaludni, mindjárt nem lenne semmi gond..
Bocs kicsit hosszú lettem :oops:

Eszter

Kép
 


Eszter,

Ági és Marci mamája csinált egy klassz gyűjteményt versekből, mondókákból, dalokból: http://marci.co-net.hu/ Honlaptérképre kattintst, középtájt kezdődik a mazsolázgatnivaló.

Viki


Eszter :)
Szoptatás: Veszélyeztett várandósság végén egy hét kórház, teljesen kimerülem addigra és császár lett a vége. Dominó viszont még nem akart volna jönni, így rajtam verte el a port és nem volt hajlandó szopni(nagy, erős, egészséges és jókedélyű volt már apró csecsemőnek is egyébként). Ráadául tejem sem volt és némi anatómiai problémáim is (kipróbáltuk, hogy egy jól szopó 1 éves kisfiút meg tudok-e szoptatni, nem sikerült, viszont Dominó tudta az ő anyukájának tejecskéjét szopizni) 3 hét után feladtam, addigra már tényleg félholt voltam a kétségbeesésétől, tanácsokat kaptam személyesen, telefonon (LLL is) és voltunk szoptatási ambulancián is. Feladtam. Azt, hogy császár lett, nem fájlalom annyira, edával történt(kérésemre), így végig voltak érzéseim, fájt is, így van szülésélményem, no meg a végén már tényleg csak az érdekelt, hogy szülessen meg és legyünk együtt. A szoptatás kimaradása viszont egy olyan fájó seb, ami talán soha nem gyógyul be.

A te történeted olvasása közben viszont az ugrott be, hogy nem tudnád-e elhalasztani az iskolát egy évvel. Én elég reménytelennek - illetve sok sérüléssel járónak látom a helyzetet. Fú, nem akarok beledumálni :oops:

Nevelés: nálunk ez nagyon nehéz, mert nincs saját életterünk és az alapelveimnek (nem tiltani, hagyni őt önállóan tevékenykedni, csak bajt elhárítani lépnék közbe) sajnos egy jó nagy része nem megvalósítható, folyamatosan tiltani kell valamit - amivel ráadásul én nem is értek egyet. Így nem hiteles, ha azt mondom, hogy nem kell még nevelni. Én hagyom, hogy mindent a szájába vegyen - kivéve a telefont, amiből már a harmadikat használom, a gyereknyál halálos ellensége a telefonnak! Most már a játszón nem engedem, hogy homokot egyen, amióta a Margitszigeten üvegszilánkokat találtam a homokban :evil: , de itthon nem szólok rá, elmúlik majd. Hajtépés: hát ezért vágtam le a hajam, nem tudtam kivárni, míg leszokik róla :lol:
 


Viki, köszi a linket, szuperjó!

Indi, köszönöm szépen, hogy megosztottad velem, nagyon jólesett, teljesen meghatódtam. :oops:
Suli ügyben az a baj, hogy ez a képzés csak kétévente indul (most először) és ha minden a terveink szerint alakul, akkor két év múlva vagy azért nem fogok menni, mert a következő baba éppen pocaklakó lesz, vagy azért nem, mert még kisebb lesz mint most Nándi :) Még dilemmázok mi legyen, elvégre még csak kedd van :D


Hajlevágatás nekem is megfordult a fejemben :D

Eszter

Kép
 


Eszter, én se nagyon akarok belekotyogni, de ha már Indi megtette, hát felbátorodtam.
Én végig csináltam az elte-n egy évet. 2005/2006-ban Hana épp annyi idős volt mint Nándi.
Kicsi szak, nagyon megértőek és kedvesek voltak. vOltak órák amikre bevittem, máskor meg vagy apa vagy valami barátnő vigyázott rá.
Mindenki nagyon büszke volt milyen klasszul csinálom. Csak én nem. :(
Nekem pokol volt. Folytobn szervezni, hopgy ki vigyáz majd a gyerekre. Az alvásrendjét teljesen figyelmen kívül hagyni. Hana ugyan nagyszerűen aludt kocsiban és babakocsiban is, de ha épp át kellett pakolnom akkor felébredt. Rengetegszer egy alvó gyereket adtam át az aktuális bébicsősznek. Képzelheted mit érzett szegénbykém amikor felkelt és nem anya volt ott, hanem egy vadidegen.
Ma már visszagondolva hihetetlenül bánom. Megpróbáltam, mert nagyon érdekelt volna ez a szak (most is nagyon érdekelne) de Hana kárán végülis beláttam, hogy ez így senkinek se jó.

Úgy látom nálunk a fő hiba ott volt, hogy nem lett előtte rendesen megszervezve és kitalálva, hogy ki vigyáz a gyerekre amíg én suliban vagyok. Pontosabban se az apja se én, nem szivesen bízzuk a mai napig senkire kettőnkön kívül. Apa azonban dolgozott, nem ért rá csak alkalmi jelleggel. Így aztán sikerült, a gyerek számára egy tökéletesen kiszámíthatatlan katyvaszt összehoznom.
És akkor azt még nem is írtam, hogy a sulira se tudtam úgy koncentrálni amennyire szerettem volna.

Ha viszont van egy fix ember (mondjuk apa) aki vigyáz rá amíg te távol vagy, akkor szépen beépülhet ez az ő kis életébe. Szerintem az altatást is meg lehet oldani. Ha a gyereket nem is könnyű ágybaszoktatni (pláne nem ennyi idősen) a "helyettest" meg lehet tanítani háton hordozni, de valószínű a ringatás is megteszi majd, vagy bármi egyéb testközeli mód.

KépKép
 
 


Lányok köszi tanácsokat! Nem vettem "belekotyogásnak" azért vetettem fel, mert kíváncsi voltam a véleményetekre.
Kérdés: kb 2 hónapja használunk járókát, elég nagy, én mégis úgy érzem, korlátozom a gyereket. De az ágyról, egyéb helyekről pillanatok alatt leesik. A földre nem merem letenni, mert van egy kutyánk, aki bent lakik félig, lévén hogy 5 évig lakásban volt, mielőtt kertesházba költöztünk. Elég nagy a kert, sokat kint van, de tacskó, ha fázik + éjszakára bejön. És mivel vadász a lelkem, mindenbe belefekszik (múltkor pl madárhulla) hogy a saját szagát leplezze. Valamit ki kell találnom, mert örökre Nándi nem maradhat a járókában, pláne ha elkezd mászni, Tóbi kutyától sem szeretnék megválni, valami kecske-káposzta megoldás jó lenne. Van valakinek tapasztalata?

Eszter

Kép
 


Eszter,
ez a kutyás probléma ismerős :) nekünk az ajtórács vált be 3 éve. Az egyik szobát kineveztük dühöngőnek, és napközben a gyermek ott volt, illetve kint kézben. Esténként pedig kicsi felmosást követően ünnepélyesen kinyitottuk a rácsot, és ő elindult felfedezni a lakást. Ez minden nap nagy esemény volt, minden nap újabb és újabb felfedeznivalókat talált.
Most nincs ajtórács, a kicsilány szabadon garázdálkodhat az egész lakásban, és bizony olyan koszos lesz, hogy na, főleg most, hogy emberek és kutya és újabban macska is hozza be a sarat és miegyebet. De most annyira korlátozásnak érzem a rácsot, és mivel bizom az ösztöneimben a gyerekekkel kapcsolatban biztos vagyok benne, hogy Villő is nehezebben viselné, mint Dini. És bizom az erős gyermeki immunrendszerben :)

o
 
 


Szia Eszter,

Nálunk nincs bent kutya de kint igen kettő + kecske+ tyúkok és egy macska. Szerintem hogy bent vagy kint kutyázik egy gyerek egyre megy. Emese ha kint vagyunk mindegyik állatot simogatja odabújik hozzá stb. És az én kutyáim is jók az álcázásban :D evés előtt mindig kezet mosunk de különben nem nagyon foglakozom hogy mitől lesz koszos a gyerek. Ahogy Orsko írja én is bízom a gyermeki immunrendszerben.

Laura
 
 


Lányok, túlélő tippek kellenének.
Hana lehorzsolta a kislábujjána bőrt egy icipici helyen. Nagyon fájt neki, egésznap őt kellett tutujgatni.
persze volt varázskrém, meg varázskukorica, meg gyógyító napsugár és gyógyító alvás. Mese a nagykislányról akivel pont ugyanez történt, de bizony neki reggelre már nem is fájt, meg fürdésnél is belerakta a lábát a vízbe...stb.
vasárnap óta nem dugtuk ki az orrunkat a lakásból, mert nem tudok rá zoknit adni. totál meg van zakkanva már a bezártságtól, én nem kevésbé.
egyik nap feltámadt bennem a szörnyanya és 1 óra rimánkodás és 2 előre elfogyasztott bátorság csoki után, ráerőszakoltam a gyerekre egy harisnyát :oops: torka szakadtából üvöltött zokogva. ölembe vettem és vártam hogy megnyugszik. nem mertem elengedni, nehogy levegye a "véráldozatok" árán feltuszkolt ruhadarabot. de csak ordított és zokogott hogy fáj. fél óra után feladtam. totális kudarc.

Mit lehet ilyenkor tenni? hogy zökkentsem ki ebből az őrületből? vagy csempésszek álmában zoknit a lábára és mondjam, hogy az álomtündérek voltak?
mindennap 3szor mesélek a bibislábú kislányról

KépKép
 
 


Savitri!

Mesemintás ragtapasz? Nekem most így hirtelenjében ennyi az ötletem (tapasztalatom még nincs :-)

Viki


Ha az unokatesók nálunk vannak és valami baj éri őket, akkor a csodabogyó mindig segít. Ez többnyire Arnica Montana vagy Belladonna - nyilván van hatása önmagában is, de készülni kell rá- ugye előtte-utána nincs evés-viás legalább negyedóráig, és ez már önmagában is figyelemelterelő. Aztán meg olvad a szájban a finom édes golyócska - direkt Boironosat hazsnálunk erre a célra, az jó nagy golyó. A legsúlyosabb sérülések és fájdalmak is el szoktak múlni tőle :)
 


hehe nálunk pulsatilla van ilyen esetre, szintén boironos fent említett okokból. :) persze azonnal sérülés után arnica, csak az akkor ott nem volt kéznél, mert nem otthon voltunk.
a ragtapasztól fél a lelkem, pedig csudaszépeket szereztem már, de hiába nincs bizalma.

viszont megoldottuk a problémát. igaz majdnem a házasságom is ráment. :? najó túlzok.

szóval szombaton (hetedik napja nem mozdultunk ki) apja is eljutott odáig, hogy akkor elveit feladva visszaél fizikai fölényével és ráadja a zoknit a lányra. Mivel én ezt már egyszer végigcsináltam nem bírtam hallgatni a showt, ráadásul kb volt képem arról is mennyire eldurrantja leányzó viselkedése a felnőtt agyat és kicsit tartottam tőle, hogy apja előbb utóbb felpofozza(bár állítása szerint soha nem lenne képes erre), így ezt megelőzendő kimentettem a gyereket.
javasoltam induljunk el zokni nélkül. Hana lábát dugjuk be egy lábzsákba, majd legfeljebb egész végig gubbaszt a babakocsiban, nem sétálhat, nem rohangálhat..stb hátha valami élmény majd kicsalogatja és leküzdi benne a zokniparát.
apa hallani sem akart az ötletről és duzzogva elvonult.
én meg kezdtem előlről a szelíd hadjáratot. azzal spékelve, hogy a hideg egyre beljebb kúszott a lakásba és bizony ilyenkor fel kell öltözni, meg zoknit kell húzni, különben megharap. és hát ugye milyen rossz lenne ha a épp szegény bibis lábba harapna bele. egyetlen mentsvárunk volt a kanapé, mert oida mág nem mert feljönni a hideg, de csak azért mert én (anya) mindig elzavartam. Így azonban nem tudtunk se enni, se inni, mert ugye én se állhattam fel, őriznem kellett Hanát a hidegtől. Még az elhajított cumiért se mehettem el.
de sajna minden hiába. bár már kezdte érezni a kisasszony a szorítást, én nem bírtam tovább és üvöltés zokogás visítás, de feladtam a zoknit, majd villámsebességgel jó nagy csokit raktam a szájba, a zabolázatlan tudatát pedig tv-vel :shock: :oops: tompítottam. ÉÉÉÉS HATOTT
első akadály leküzdve. 8) a következő ott kezdődött, hogy nem mert zokniban talpraállni :roll: ez hálistennek nem tartott tovább 10 percnél.
délután már túlcsorduló boldogsággal rohangált a ligetben
éljen éljen! minden jó ha jó a vége :D
még most is azon töröm a fejem, hogy vajon hol csúsztunk el ennyire. mit csináltam rosszul, vagy egyáltalán rosszul csináltam-e bármit?
 
 


Savitri :D Hihetetlen mennyi leleményességre van szüksége az embernek bizonyos helyzetekben.
Mindenkinek köszönöm a kutyás tippeket! Ti mikortól engedtétek össze testközelbe a gyereket a kutyával? Nálunk még csak távolról szemlélés van mindkét fél részéről..

Eszter

Kép
 


Szia Eszter,

Mi rögtön megmutattuk az új jövevényt a kutyusoknak na nem engedtük összenyalni rögtön. Emese júniusi tehát egész nyáron sokat kint voltunk, babakocsiban aludt a fa alatt tehát kutyák így megszemlélhették, aztán jöttek az őszi séták kendőben stb. szóval pontosan nem tudom de ha nem ugrálos kutyáid vannak szerintem kezét bármikor megszagolhatják. igazából az összeengedés talán nálunk akkor volt mikor már nem ijedt meg Emese ha megnyalták a kutyusok vagy egyéb módon fejezték ki örömüket, szeretetüket.

Laura
 
 


Laura,
Mi is "bemutattuk" őket egymásnak, a távolról szemlélés csak azért van, mert én nem mertem még közelebb engedni a kutyákat a gyerekhez, pedig ők farokcsóválva érdeklődnek. Nándi is mindig azt nézi, hogy merre van a kutya, ha nagyon szomorkodik,akkor megkérjük Tóbit, hogy ugasson és akkor mindjárt vigyorog, szóval félni semmiképp nem fél tőlük. Asszem megpróbáljuk :D

Eszter

Kép
 


Sziasztok,

Néha szoktalak benneteket olvasgatni, de még nem volt időm írni. Mert annyi mindent írnék, kérdeznék. egy éves a kisfiam és számomra egy hatalmas kérdőjel.
Olyan sok pozitív töltettel indultam neki a gyereknevelésnek, de mostanra annyira kiégettnek érzem magam :? :(
Fáradt vagyok, ingerült és baromira türelmetlen.
A fiam pedig igazán minden nap az idegeimen táncol, próbálgatja a határait és az én határaimat is.
Szóval, HISZTIZIK de naggggyon profin, és gyakorlatilag egész nap.
Mit lehet ilyenkor tenni? a figyelem elterelés sokszor egyáltalán nem működik, és van amikor már én sem vagyok elég találékony. Megerősíteni nem akarom, de kezére csapni, vagy bárhogy máshogy bántalmazni mégúgy sem.
Van valakinek mentő ötlete?

Valamint az is érdekelne, hogyan lehet úgy elaltatni egy picit, hogy aludjon is éjjel. már azon is gondolkodom, hogy jó lenne külön ágyba szoktatni (még velünk alszik) de félek még "eltávolodni" tőle, és attül is félek, hogy esetleg őt ez nagyon megviselni.
Viszont Peti így is nagyon rosszul alszik, egész éjjel hánykolódik, dobálja magát, kúszik-mászik és nagyon sokszor sír úgy, hogy egyébként fel sem ébredt. Ha kézbe veszem, azonnal megnyugszik, mély álomba szenderül, aztán amikor leteszem, szinte rögtön újra sírni és hánykolódni kezd.
Miért csinálja ezt? És mit tehetek, hogyjobb éjszakái(nk) legyenek?

tudtok tanácsot adni?
 
 


Sziasztok!

Kata, Peti mar egy éves, huuu! :shock:
Ismerös, amit irsz, én is sokszor faradt leszek és igy ingerült is (pl. ma :oops:)
Csodareceptet nem tudok, mindig csak a türelem, türelem.
Nem tudom mennyire szoktatok kimozdulni, én azt vettem észre, fontos, hogy magamnak (is) szervezzek programokat (persze oda is együtt megyünk), hogy ne legyünk allandoan összezarva. Jot tesz a lelkemnek, igy nyugodtabb vagyok, pozitivabban allok a naphoz, ha van program és nem mindig csak u.a. a rutin. Fontos emberekkel talalkozni, beszélgetni, stb.
A jo napokon nevetünk a hisztiken, fel sem veszem. Most beteg V, szobafogsag van, hm... hat egyaltalan nem élvezem mar a kis hisztijeit :roll:

Sztem fontos még atgondolni, hogy mit engedsz Petinek és mit nem.
Mostmar probalok minél kevesebb dolgot tiltani, igy el lehet kerülni egy csomo hiszti forrast és béke van.
Sokaig pl. nem engedtem felmaszni a mi agyunkra, mert féltem, h leesik. Naponta 25x felmaszott, leszedtem, megbeszéltük, h nem lehet, de mindig ujra probalkozott. Ettöl egyszer total kiborultam és rajöttem, h hülyeség az egész. Megtanult szépen lemaszni, azota is az agyon tölt egy csomo idöt :) (azt hittem meg fogja unni, de nem).
Szoval probalok csak olyat tiltani, amit tényleg muszaj (szerintem): kés, ollo, wc-ben turkalas, stb.
Kukas vödör mar nincs a konyhaban (zacsit :oops: akasztok az ablakra, azt nem éri el), wc kefe mar nem a földön lakik, ilyenek.

Együttalvassal kapcsolatban nem tudok segiteni.

Nekem is lenne kérdésem: Az allando NEM jelenséggel mit lehet kezdeni? Mindenre mindig nem a valasz (akkor is, ha szeretné csinalni, amit mondok neki). Ez meddig tart egyaltalan?

Mas: Fiacskam imad kézben lenni. Sokat is cipel(t)em, de most pocakosan van, amikor nem esik jol. Viszont nem akarja megérteni, hogy ö mar nagy, nehéz, stb. Ha nemet mondok neki és elmagyarazom, hogy miért nem nagy siras (vagy hiszti) a vége... :(
Kendöben a hatamon 5-10 percnél tovabb nem marad meg (lehet, hogy rosszul csinalok valamit? Szerintetek normalis egy 2 évesnél?)
Mit tegyek? Hogyan tudom erröl leszoktatni? Le "kell" egyaltalan?

Savitri, ez a zoknis történet! :roll: :lol: 8)
Nagyon jol csinalod, nekem biztos nem lett volna ennyi türelmem! :oops:
 
 


Hű Savitri, ez nem semmi történet volt :shock: Amúgy az jutott egyből az eszembe, mikor olvastalak (bőven a történések után), hogy nem lehet-e, hogy Hana sérülése nagyobb volt, mint egy kis horzsolás? Saját aktuális nyomorom ugyanis, hogy belerúgtam takaritás közben egy széklábba, és lehorzsolódott a bőr a kisujjamon, de ez mellékes, mert talán el is tört, annyira fájt és fáj, és csak a totál kitaposott bakancsomat tudom hordani, semmi más cipő nem megy rá. Szóval nem lehet, hogy Hanának is jobban fájt az a dolog?

o
 
 


Kata, első tanács: kérj segítséget! szervezz magadnak pihenést! gyerek menteset. ne csak egyszeri alkalom legyen, hanem mondjuk heti 2szer egy óra. és olyankor bármi történjék is te pihenhess.
és ne úgy, hogy közben apa a másik szobában játszik a gyerekkel, mert akkor úgyis 5 percenként te kellesz majd. Ha ők nem akarnak el menni otthonról akkor menj el te. az egyébként is szerencsésebb. mert gondolom úgyis eleget vagy a 4 fal között.

alvás: szerintem nem az altatástól függ, hogy hogyan alszik éjjel a gyerek. persze rányomhatja az altatás a bélyegét az éjszakára, nade az a nagyon rossz eset (pl hagyják álomba sírni, és itt nem arra a kis nyüszögésre gondolok) Nem tudom hogy álltok mozgásfejlődéssel, de gondolom mostanában aktuális a járás. ez hihetetlen agymunkát igényel a piciktől. napról napra okosabbak és napról napra bonyolódik a világuk, ezáltal nő a bizonytalanság. olyan mennyiségű új információt kapnak naponta amit mi el se tudunk képzelni. felnőtt emberek is gyakran nagyon zaklatottan alszanak ha mondjuk idegen országba költöztek, nagyon egzotikus helyen nyaralnak..stb.

én azt tanácsolnám, hogy csinál nagyon stabil napirendet, amitől nem térsz el csak sátoros ünnepekkor. persze nem katonaságra gondoltam.
kisgyerekes anyukák, általában az étkezések és alvások köré szervezik a napot, ami tök jó.

mi 3 fő étkezést tartunk (reggeli, ebéd, vacsora) érdemes ezeknek megadni a módját, azaz megteríteni, utána leszedni az asztalt és persze odaülni a gyerekkel enni. még akkor is ha te csak a kávédat iszod meg reggelire. én mindenképp betennék a napi rutinba egy hosszabb sétát is (minimum egy óra) de azt tényleg mindig, hóban fagyban szélben. egy darabig nagyon jót tehet az is ha mindig ugyanazt a kört járjátok be.
a napirendet a gyerek hamar megtanulja és nagy biztonságot ad neki, könnyebben eligazodik a világban.

egyéb trükkök:
vond be a házimunkába ( az enyimek imádnak pl nedves textilpelenkákkel bíbelődni, amíg teregetek, a nagyobb többet törli a port mint én :lol:)
ha már megy a toporzékolás de a figyelemelterelés nem működik, vidd át egy másik szobába. sokszor a helyszin megváltozása az ő kis fejét is megváltoztatja és kizökken az addigi őrületből.
vagy csinálj valami váratlant, meglepőt.
hordozókendő/ergo??? (nálam szinte minden hisztit megold)
ha már végképp tarthatatlan a helyzet és úgy érzed mindjárt leharapod a gyerek fejét, pakold be a babakocsiba vagy kendőbe és menjetek el valahová. mindegy hová, de hagyjátok el a lakást. legjobb ha ilyenkor össze tudsz futni valami felnőtt emberrel.

remélem segítettem valamiben.
gyere nyugodtan konkrét őrjítő szitukkal is.általánosságban ezek az okosságok jutottak eszembe

nekem az is nagyon sokat segített az ilyen kritikusabb időszakokban, amikor úgy éreztem kezdek belefásulni és sárkányanyuvá válni, hogy megint fellapoztam a kedvenc gyereknevelős könyveim valamelyikét pl: Picik és Kicsik. ezt a könyvet épp azért szeretem, mert a gyerek szemszögéből láttatja dolgokat, könnyen találhatsz benne magyarázatot a kérdőjelekre

KépKép
 
 


Kata,
nem elkeseriteni akarlak, de egy 1 éves gyenge kezdő hiszti téren :) 3 évesen sokkal bicskanyitogatóbban fogja csinálni.
Alvással nekem az a tapasztalatom, hogy ha a gyermek gyárilag nem olyan fajta, hogy szeret aludni, akkor az ember a feje tetejére is állhat, nem fog szépen vigyázban aludni. Nagyfiunál mindig reménykedtem valamiben: majd ha nem szopik éjjel, majd ha átrakom az ágyat, majd, ha együttalszunk, majd ha külön, majd ha.... semmi nem segitett, de 3 éves korára valahogy észrevétlenül megjavult, és többnyire átalussza az éjszakát, ha pedig nem elég egy kis simi és összebújás, hogy megnyugodjon. Kicsilánnyal kapcsolatban nem reménykedem, hanem türelmesen várok :)

Kutya: szerintem addig lehet a kutyát és a gyerket elkülöniteni, amig a gyerek nem képes önálló helyváltoztatásra, mert onnan kezdve egy szőrös, mozgó állat mágnesként vonz majd minden gyerkőcöt. Nekem egy kikötésem van: felügyelet nélkül nem hagyok együtt gyereket és kutyát, még akor sem, ha a mi kutyánk egy nyugis és megbizható állat.

Sára,
Dini is ilyen NEM gyerek volt. Kértük, hogy mondja már lécci azt is, hogy igen, erre azt birta válaszolni, hogy NEMigen :) De nyugi, ez is elmúlik :).

o
 
 


Kata :) Én is ugyanezt modntam volna. Mármint amit Sara és Szávitri mondott. Hajrá!

Alvás: az én kisfiam egy rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek. De éjszaka így is folyamatosan forgolódik, felsír, beszél. Együttalszunk, ha ráteszem a kezem, vagy megöelem, azonnal megnyugszik. Én is azt érzem, hogy ilyenkor dolgozza fel a rengeteg napközbeni benyomást.

Szávitri :) hú, micsoda történet! És ilyen klasszul megoldottátok :)

Eszter :) ahogy érdeklődött a ded a kutya iránt, rögtön megkapta( ez tavaszal volt, 1 éves kora körül) Szerelem azóta is - szegény kutya miket áll ki :lol: Mondjuk őt aza fajta, aki viszi a betörtőnek a labdáját, úgyhogy bátran engedhetem is őket együtt játszani.
 


Alvassal kapcsolatban eszembe jutott még egy érdekes dolog miutan olvastam, amit irtal Savitri.
Egyik baratnöm kisfia sokaig nem aludta at az éjszakakat, akkor kezdte mikor beszélni is kezdett, mintha megnyugodott volna a kis lelke attol, hogy ki tudja mondani milyen élmények érik napközben.

Szoval tényleg nagyon nehéz lehet nekik ezt a rengeteg uj informaciot, ingert feldolgozni...

Cipelös gondunkra akkor nincs ötletetek? :(

Sára

Kép

Kép
 
 


Saara, szerintem normális a 2 évestől, hogy most folyton kézben akar lenni és az is, hogy a hátadról 5 percenként lekéredzkedik. Sajna az is teljesen normális, hogy te pocakkal nem bírod már a strapát.
én eddig azért nem írtam, mert nem nagyon tudok bíztatót, meg konkrétumok se jutnak az eszembe.
én azt csináltam pocakosan, hogy ha nagyon ölbe akart lenni, akkor leültem és állt az élet. elfogadtam, hogy neki most kicsit több törődésre és időre van szüksége.
esetleg lehetne alkut kötni. pl: még összesöpröm a konyhát és utána lovagolhatsz a térdemen.
szerintem nem kell leszoktatni. nyilván érzi a tesó közeledtét, hoiszen te is teljesen más állapotban vagy, gyerkőknek meg nagyon jók még az antennáik. csak te tudod mitől vagy kicsit érzékenyebb, neki meg csak az érzés és labilitás marad.
esetleg adhatnál neki feladatokat, amik felhívják a figyelmét a te kicsit nehézkes állapotodra.
Hana pl a mai napig imádja nekem odahozni a mobilomat, vagy egy csomag zsepit. ezt akkoriban kezdtük el. roppant fontosnak érezte magát, hogy most ő segíthet anyának. ezzel talán közelebb lehet hozni a problémához és talán könnyebben tolerálja ezt az érvet más helyzetben.
de ölelgetésből tuti több kell, de ugye az is nagy könnyebbség ha csemete képes kivárni amíg befejezzük a dolgunkat.



és igen a 2 éves kort átlépve a hiszti egyre elképzelhetetlenebb mélységeket mutat :shock: amire szerintem csak az anyai immunitás (fásultság :roll: ) ad némi megoldást. amitől az elején még görcsbe rándul a gyomrod és leizzadsz, később vígan teszed a dolgod, a vérnyomásod alapján akár egy csendes erdőben is sétálhatnál.
nem tudom ez jó-e, de a túléléshez elengedhetetlen :lol:

KépKép
 
 


Sziasztok,

Köszönöm a válaszokat. Legalább rájöttem, hogy tulajdonképpen "normális" a gyerekem :)

Saraa,

A "nem" szót viszonyag ritkán használom, mert szeretném, ha annak a szónak súlya lenne. Ebből kifolyólag, gyerekem nyugodtan ehet homokot, kavicsot, leszedheti a könyvespolcot naponta 124x, pocsoláyzhat, stb. stb.
Csak az abaj, hogy ha tényleg használom a NEM szót, és hozzá nagyon komolyan vagy dühösen nézek, akkor a fiam csak nevet.

A NEm jelenséggel kapcsolatban szerintem azt gondold át, hogyan teszed fel a kérdést. Mert ha a kérdés eleve úgy van megfogalmazva, hogy nem tud nemmel válaszolni, talán könnyebben szót fogad. pl: Felveszed a zoknidat helyett: a kék vagy a piros zoknidat akarod felvenni?
Nem tudom, hogy működik-e, enyim gyerek még csak bőgéssel tud válaszolni :)

Savitri,

van napirendünk, de elég rugalmas. még mindig nem állt be a nappali alvás időpontja, mert vagy 11-12 körül alszik el, vagy 2-3 körül. A napi háromszori asztalnál étkezést pedig szigorúan tartom, bár az esetek zömében kajadobálásba fullad az evés...
Van kendőm is meg yamóm. de mostanában már egyiket sem használom, mert bár a fiam nyolc hónapig gyakorlatilag hozám volt nőve, most már azt szereti, ha a saját lábán mehet (persze, oda, ahová ő akar..). A multkor már azért hisztizett, mert a hátamra akartam kötni......Hol vannak azok a szép idők, amikor csak felkötöttem, és gyakorlatilag bármit szabadon csinálhattam
:roll:
 
 


Sziasztok!

A mi napirendünk is kezd alakulni. Napi 3 étkezésre le tudom ültetni a nagyot, az alvás délben van és magától elmegy aludni, ami tudom, hogy meglepő egy 2 évestől, de nagy mázlim van a naggyal, remek alvó. Éjszakát átalussza. A séta most 1 nagy játszóterezés kábé 3-7 ig, de a rossz időben ketté lesz szedve és 1 séta de. egy meg du. Este a fürdés-mese-ének-alvás is nagyjából ugyanakkor (9). Én nagyon napirendellenes voltam, de a gyereknek tényleg szüksége van rá. (A kicsinek semmi napirendje, csak cici legyen a közelben egész nap, akkor ő jól van.)

Livi, Nóri (3), Sári (1.5), Peti (2008.10.23.)
 
 


sz_kata írta:A NEm jelenséggel kapcsolatban szerintem azt gondold át, hogyan teszed fel a kérdést. Mert ha a kérdés eleve úgy van megfogalmazva, hogy nem tud nemmel válaszolni, talán könnyebben szót fogad. pl: Felveszed a zoknidat helyett: a kék vagy a piros zoknidat akarod felvenni?



Jaj, nálunk ez nem menne. Nóri képtelen ilyen kérdésekre válaszolni, és valahogy nekem úgy tűnik, jobb a kis lelkének, ha "meg van mondva", hogy mit kell felvenni, meg ha úgy általában anya választ. Ez persze lehet habitus kérdése is.

Livi, Nóri (3), Sári (1.5), Peti (2008.10.23.)
 
 


hehe Liv, én is nagyon napirend fóbiás voltam a gyerekek előtt, de ma már mást értek napirend alatt mint előtte. nem a korlátokat és merev szabályokat látom, amik tényleg megkeserítik az ember életét, hanem a kapaszkodót.

ez a kék vagy piros zoknit akarod felvenni módszer csak akkor kel, amikor már látod, hogy toporzékolásba fog fulladni az egyszerű felöltözés. amikor már arra tiltakozni kezd: hogy gyere húzzunk cipőt és induljunk. na ilyenkor ilyen kis átlátszó trükkökkel tök jól ki lehet zökkenteni.
szóval nem kell rögtön ezzel kezdeni.

KépKép
 
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó