Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok,
egy a lenyege az egesznek, a sajat gyerekevel mindenki probalja maga szerint a legjobbat tenni, a baj ott jon, mikor masok ezt rossz szemmel nezik. Nekem anyu folyamatosan szidja noveremet, hogy igy meg ugy neveli a gyereket -mintha o egy fokkal is jobban csinalta volna, persze o azt hiszi, de erdekes en nem igy gondolom-, milyen szerencse, hogy en jo messze vagyok igy senki nem szol bele az eletunkbeKép.

A masik erdekes dolog, ez a vezetgetes tema, amit mar tobb helyen is olvastam itt a babaneten. En szivesen vezetgettem volna anno a gyereket, de erre semmilyen igenye nem volt, es csakis a butorokba szeretett kapaszkodi (se jaroka, se az ugralo se hasonlo nem erdekelte). A lenyeg, hogy annak ellenere, hogy korulotte lett volna mindenfele segitseg megsem hasznalta, es sajnos most sem jon kezenfogva. Ugyhogy en igy utolag nem ertek egyet, hogy ne vezessuk a gyereket, meg a jaroka tonkreteszi a mozgasfejlodeset. Ha a gyerek szereti miert ne?(Sajnos en nem voltam olyan szerencses, hogy ilyen egyszeruen megusszam a jarni tanulas dolgat). Szerintem akik az elmult husz evben felnottek jarokan es vezetgetesen eleg jol setalnak manapsagKép.
Eniko

[url=http://www.nagyonbaba.hu]Kép[/
enikonyc
 
 


Sziasztok!

Eniko, az én lányommal nagyon hasonló volt a helyzet. Mi is végigcsináltuk ezeket a lépcsőfokokat. Volt, hogy egyedül elaludt, aztán volt korszaka, amikor ott kellett lenni vele, aztán most megint egyedül. Én akkor sokalltam be, amikor háromegyed órán keresztül ment már minden este, hogy kérem a macit, nem kell a maci, nem kell a takaró, kérek vizet, mégis inkább a zsiráfot, kérek még vizet, nem kell a zsiráf, fogd a kezem stb.. Most épp ott tartunk, hogy egyedül alszik, én csak bemegyek hozzá időnként, és megsimizem. Viszont érdekes módon van benne valami nagyon pontos belső óra, mert hiába alszik egyik nap mondjuk feleannyit délután, mint máskor szokott, este akkor is ugyanakkor fog elaludni. Még akkor is, ha én megpróbálom félórával korábban lefektetni. Akkor még félórát forgolódik.

Alice, ne aggódj azon, hogy Ivánka csak a lányoddal alszik el. Ha majd bölcsibe kerül, akkor meg fog tanulni ott is elaludni. Lehet, hogy nem egy nap alatt, de előbb-utóbb biztos. Addig meg, ha ez így nekik jó, akkor miért ne legyen így? Miért rövidítenéd meg a boldog együtt elalvást egy távoli, (vagy közeli) jövőbeni nehézség miatt. Ráér majd akkor foglalkozni a dologgal, ha eljön az ideje. Pláne, ha Ivánka ilyen gyorsan elalszik. Kép

Járóka vs. szabad mászkálás. Annyival egészíteném ki, hogy a járóka igazából a szülőnek jó, hiszen biztonságban tudhatja a csemetét, nyugodtan teheti a dolgát. A gyereknek valószínűleg hasznosabb ha szabadon mászhat mindenfelé, és gyújtheti a kézzelfogható tapasztalatokat.
Az önként vállalt rabszolgaság Kép anyósom, és az anyám is folyton ezen aggódnak. Kép Bármelyiknél vagyunk, mind a kettő kérdezgeti a lányomat, hogy "mikor fogsz már leszokni a cicizésről/rászokni a bilizésre/hagyni olvasni/dolgozni anyádat..., hagyd szegény anyádat élni..."
Mintha egy kétéves tudna erre válaszolni. A baj az, hogy ezek a kérdések sokkal inkább nekem szólnak, hogy én milyen helytelenül nevelem a gyereket, miért nem fogom szigorúbban, miért nem szoktatom már rá, vagy le bizonyos dolgokra/ról. Meg kell mondjam nem túl jó érzés. Nyilvánvalóan minden ember úgy neveli a gyerekét, ahogy az számára a legmegfelelőbb, ami az ő -és a gyerek- vérmérsékletéből adódik. Ha mások értékei szerint próbáljuk meg nevelni, akkor csak elbizonytalanodunk, hogy jajj, ezt se csinálom jól, jajj azt se. De félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ne is hallgassunk senkire, hiszen nagyon sok jó ötletet, tapasztalatot lehet szerezni másoktól. És úgyis mindeki a saját szűrőjén keresztül fogja beépíteni, vagy elvetni a hallott dolgokat.

Eniko, a vezetgetés tényleg lehet egy jó kis csapda. De ha már megtanult járni a gyerek, akkor a korábbi vezetgetéstől független az, hogy önállóan akar-e szaladgálni az utcán vagy sem. Én vezetgettem Esztit, (ezt is nagyon helytelenítette mindenki) aztán később, amikor már ügyesen ment, akkor meg állandóan egyedül akart menni, az istennek se volt hajlandó megfogni a kezem. Mostanra már megtanulta, hogy ha átmegyünk az úttesten, akkor meg kell fognia a kezem, és szépen magától megáll a járda szélén. Egyébként meg ha viszonylag üres utcákon megyünk, akkor engedem egyedül, forgalmas helyen meg megfogom a kezét.

Yoan
yoan
 
 


Kati,

ezt írtad:
"Nem csak a szemlélet változott meg a 80-as évek óta, hanem a világ is. Manapság nem azok boldogulnak a nagyvilágban, akik be tudnak illeszkedni, és alá vetik magukat a (szocialista) közösség elvárásainak. Szerintem megvolt a helye a "fegyelmezett, engedelmes, egyszerűen kezelhető" embereknek akkoriban. Ma pedig a talpraesett, magabiztos személyek sikeresebbek. Amit másképpen érünk el."

Anyám borogass...
ennyi butaságot leírni nem semmi, hogy hogyan jutottál el a járókától a szocialista embertípusig, az számomra rejtély. De előre szólok, hogy a későbbi jövőben ne érjen nagy csalódás: következetességre, önfegyelemre, rendszerességre és még millió más tulajdonságra annak az embernek is nagy szüksége van aki valóban érvényesülni akar akár kreatívan akár nem kreatívan... még a 2000-es évek után is...

Számomra az is talány, hogy ugyan miből gondoljátok, hogy a 30 évvel ezelőtti nevelési elvek olyan szörnyűek lettek volna? Speciel már akkor is Dr Spock könyve volt az etalon (és nem Makarenko), aki ugye amerikai, és Vekerdy Tamás volt a magyar gyerekpszichológia egyik fő terjesztője meg Ranschburg Jenő - mindkettő ma is neves ember.

Ami meg a kreativitást illeti: a kreativitás alapja a képzelet, a belső kép kialakítása, ami csak úgy megy, ha a gyerek egyedül játszik. Illetve legalábbis felnőttek nélkül. Egy olyan gyerekből aki nem szeret és nem akar olvasni pl soha nem lesz kreatív ember, bár azt nem tagadom, hogy nagyszerű műszaki ember lehet belőle, sőt nagyszerű bróker is...

Szóval csak lassan ezekkel a modern elvekkel. Ugyanis az a generáció, aki ezt be tudja bizonyítani nálunk még nem nőtt fel. Amerikában igen: hát szét lehet nézni az ottani állami iskolák környékén, hogy ez most sikeres volt-e avagy nem. Mert ott is csak "magabiztosságra" akarták nevelni őket, oszt mégis nagyon sok iskolába csak fémdetektoros átvizsgálás után lehet bemenni.
alice_cs
 
 

 
 

Sziasztok!

Andi,
biztos akkor beszélték meg, hogy így a célszerű visongani, amikor egy autóban utaztak. Kép Tényleg, az de rég volt!

Kati,
igen, én is többször járattam már az agyamat a párhuzamon a 30 évvel ezelőtti társadalom és a fent említett, kevéssé szimpatikus nevelési elvek között.
Viszont én hajlamos vagyok a nézetre, hogy azért akkoriban is többnyire azok az emberek boldogultak igazán jól, akik manapság, vagyis az ötletesek, kreatívak, érdeklődők, legfeljebb ilyen embernek lenni kétélű fegyver volt, mert könnyen felfigyeltek rájuk, és a kicsit is szabadabb gondolkodás és viselkedés igen könnyen kapott negatív megítélést is, főleg ha nem társult hozzá az uralkodó irányzathoz alkalmazkodást elősegítő harcmodor.
A jövőkép, hogy ez történhet a gyerekével, gondolom nem sok szülőt vonzott, inkább a "csalánba nem üt a mennykő" jelmondattal szolid kis fapados állampolgárokat igyekeztek nevelni.
De hát végül is ez volt a többség, úgyhogy ugyanazt mondjuk. Kép

Szerintem ezt támasztja alá, hogy pl. az USÁ-ban nem volt cucilizmus és mégis, ott még a mai napig is eléggé népszerű az őskonzervatív nevelési stílus (még ha a hollywoodi filmekből a felszínes megfigyelőnek esetleg más jön is le). Jellemző, hogy ott pl. Dr. Spock volt a menő, akit mára már erősen túlhaladtak. Amúgy a konzervatív nevelési elvek nagyon csúnya vadhajtásai az iskolai lövöldözők is, mint ahogy az a "Kóla, puska, sültkrumpli" című dokumentumfilmből elég szépen kiderül.
Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, nagyon gondolatébresztő az általunk boncolgatott témában is!

Bóbita
bobita
 
 


Sziasztok!

Gyermekunk nem volt jarokaban, a lakast ugy rendeztuk be, h ne csak nekunk legyen jo, hanem neki is biztonsagos. Nem keressuk halalra magunkat, nem elunk nagy lakasban (1 szobank van csak). Megis megvan mindenunk.

A gyerekunk alapvetoen nagyon baratsagos. A nevelesi elvunk nagyon roviden osszefoglalhato, peldamutatas. Amit elvarok a gyerektol, en is azt teszem, amit pedig nem akarom, h csinaljon, en sem teszem. A gyerek szabadon teheti a dolgait. Es miket csinal? Amit tolunk latott. Pl eloveszi a soprut, soproget. Viraagot akar locsolni. Csupa olyan dolog, amit felfoghatok rosszasagkent is, mert nem tudja rendesen csinalni. Pl a viraglocsolasnal nem tudja megcsinalni, h pontosan eltalalja, es melleonti. Ordithatok vele, megtilthatom, de helyette inkabb egyutt meglocsoljuk a viragokat, h fogom a kezet, es o ont. V leszedi a viragokrol a foldet. Rettento rossz gyerek. Megint ordithatnek vele, v ledorongolhatnam, h ilyet nem szabad. Ehelyett elmagyarazom neki, h miert nem szabad. Az osszes elmeletre nagyon jol emlekszem, amit pszichologiabol, pedagogiabol tanitottak. Hat a valo vilagban, nem elmeletekre van szukseg. Szoval rengeteg dolga van a gyereknek, amit felfoghatok ugy, h milyen rendbonto. Neveljem ki belole, h a maga kis kepessegeivel takaritani probal? V bmilyen mas itthoni munkaban segiteni akar? Sajnos nem volt jarokaban, es latta, h anyja mit csinal. Eltanulta. Baj? Es nemcsak mi tartjuk jolnevelt gyereknek. O is probalgatja a hatarait, de szerintem mi is pont ezt csinaljuk, csak nem ismerjuk be. Mi jolnevelten vagyunk sokszor nagyon-nagyon rosszak, de a gyerekeink nem raknak minket jarokaba allandoan. Nem mondom, h sosincs ra szukseg, mert elkepzelhetonek tartok helyzetet, amikor szukseges lehet.

Szocialista embertipus es jaroka? En azert nem hurrognam le Kati elmeletet. A kovetkezetes, felelossegtudatos ember nem a szocialista embertipus. Hanem a meghunyaszkodo, fejbologato, onallo velemennyel nem igazan rendelkezo ember.

Lehet, h az unoka nagyon jol fog viselkedni, de nem biztos, h tiszta szivbol fogja szeretni a nagymamat. A mi gyerekunk jarokan kivul is nagyon jol el tud jatszogatni.

Surlodasok a gyerekkel? Nana, h vannak. De azt hiszem nem art, ha megtanuljuk ezeket kommunikalni egymas fele.

Es meg: regen az emberek nagycsaladban eltek, a gyereket vittek magukkal, ha parasztok voltak, a foldre, a fonoba stb. a munkat latta gyerek, es mar ezzel is nevelodott. Erdemes vegiggondolni, utanajarni, h mikortol is, es miert volt szukseg kisdedovokra.
Miert nem lehet manapsag a gyermek nagymamanal, ha egy varosban laknak, es anyukanak netan dolgoznia kell?

Biobaba
biobaba
 
 


Sziasztok!

Alíz,
Nem tudom Magyarországon milyenek a modern elvek. Itt Angliában jelenleg az járja, hogy a gyereket lehetöleg minél hamarabb önállóságra kell nevelni, az elsö naptól külön ágyban, hat hónapos korára tanuljon meg egyedül elaludni stb. Ebböl a szempontból én nem vagyok modern.
Szerintem abból még nem lett gyereknek baja, hogy megkapta az anyai melegséget, közelséget amire vágyik, akár elalváshoz is. Az önfegyelemnek, következetességnek ehhez semmi köze.

"a kreativitás alapja a képzelet, a belső kép kialakítása, ami csak úgy megy, ha a gyerek egyedül játszik. Illetve legalábbis felnőttek nélkül." Egyetértek. Meg is írtam, hogy a kétévesem milyen jól játszik egyedül. De ő nem tíz hónapos. És igen, egyéves koráig csak vele foglalkoztam, ma már talán másképp csinálnám. Mindig kézben volt, vagy kendőben, vagy az ölemben, ezt nem csinálnám másképp. Nagyon szófogadó (többnyire), figyelmes, előzékeny kislány. Az önfegyelemnek szvsz még nem jött el a kora, gondolom ezzel sem mindenki ért egyet.
Szerintem tökmindegy hogy Dr Spock vagy akárkicsoda, ha van olyan kapcsolatod a gyerekkel, hogy kölcsönösen tisztelitek egymást, és tudsz rá hatni. És ez a nevelés, nem az, hogy járókába teszed-e vagy sem (Amihez mellesleg nem is szóltam hozzá eddig)

Biobaba,
Szinte mindennel egyetértek, amit írtál, kivéve egyet. Szerintem a gyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni ahhoz, hogy fontos személyek az életében különbözően bánnak vele. Én ugyanúgy szerettem a mindig mosolygó, meleg hangon beszélő nagypapámat, mint a szigorú nagymamámat (Igaz, őt az öcsém ki nem állhatta)

Kati
kat_ica
 
 


Szia Kati!

A szigoru nagymamat lehet szeretni, nagyon is. Nem arra gondoltam. Azt hiszem inkabb a megfogalmazasbol ereztem ki vmi olyasmit, h nem jo a nagyival, vegre itt van anya. Lehet, h rosszul ertettem.

Biobaba
biobaba
 
 


Kati,
ezzel a beírásoddal egyetértek tökéletesen. Én csak ott akadtam ki, amikor kvázi arról beszéltél, hogy 30 éve még jó kis szocialista gyerekeket neveltek. Mert ez nem igaz. Ugyanolyan gyerekeket neveltek, mint bármelyik másik - akkoriban - kapitalista országban, és szerintem semmi de semmi összefüggés nincsen az altatás, a járóka, a különalvás avagy szeretgetés és a későbbi talpraesettség avagy kreativitás között.
Az én problémám onnan indult, hogy szerintem a lányom "túlteljesíti" az anyaságot, egész nap ő alkalmazkodik a gyerekhez, és ez nem jó. Most még nem feltűnő, csak annyiban, hogy hullafáradt állandóan, hogy egyszerűen nem bírja egyidejűleg ellátni a háztartást is, de ha ezen nem változtat és nem "lázad fel", akkor később a helyzet még rosszabb lesz. Én 13 hónapon belül szültem két gyereket, és az én férjem is dolgozott, egész nap velük voltam, de ha állandóan azt néztem volna, hogy most a gyerekek éppen velem akarnak-e játszani avagy nem, akkor azt hiszem összeroppantam volna. Pedig az én gyerekeim még betegek is voltak, millió probláma volt velük, a nagyobbik csípőficamos volt, kancsal, a kisebbik meg asztmás, 3 éves korukig kétszer költöztünk, ennek ellenére valahogy nem úgy emlékszem vissza, hogy én valami nagy rabszolga lettem volna... és nagyon, nagyon nyugodt gyerekeim voltak, kiegyensúlyozottak, és az iskolákban is jól teljesítettek.
Igaz! Nem lettek törtetők és másokon átgázolók, nem lett gazdag csak az egyik. Lehet, hogy mégis rosszul csináltam?
alice_cs
 
 


Alíz,

Arra próbáltam utalni, hogy a nevelési szemléletek általában a társadalom általános érdekeit szolgálják, de ebbe most nem kell belemenni. És igazad van, fogalmam sincs arról, hogyan neveltek a kapitalista szülők 30 éve.

Nem értek egyet azzal, hogy semmi összefüggés nincs a korai gyerekkor nevelése és a későbbi személyiség között. Nagyon sok mindent el lehet nyomni egy gyerekben, például azzal, hogy mindent megcsinálok helyette, vagy semmihez nem szabad nyúlnia, vagy éppen leteremtem ha hangosan sír bánatában (nem a piros poharat adtam neki, jajj) Ha pedig megtanulja, hogy önmagáért szeretem, akkor is, ha nem akar egyedül az ágyban feküdni míg elalszik vagy mittudomén, akkor igenis maga-biztos lesz.

Itt nem az egyes részletekről van szó természetesen. Csak azt akarom mondani, hogy másképp is lehet nevelni, és a lányod is biztosan tudja mit miért csinál. Különben egy babánál szerintem ennyi még belefér. Nem jelenti azt, hogy örökre így lesz, Ivánka is nőni fog, és változni.
Én is hullafáradt voltam, de elmúlt az a korszak. Nekem nehéz volt átállítani az életemet az anyaságra, és egy ideig bizony csak alkalmazkodtam a babához. Nem segített, amikor kritizáltak (ritkán de megtörtént), továbbra is nekem kellett boldogulnom, nem a jószándékú rokonoknak. Viszont én sem úgy emlékszem vissza, mintha rabszolga lettem volna.

Én SOHA nem nevelnék úgy ahogy anyám, de nem azért mert elbírálom, vagy rossz szülő lett volna. Egyszerűen mások vagyunk. És hagynia kell(ene), hogy úgy csináljam ahogy jónak látom.

Kati
kat_ica
 
 


Azt hiszem rossz oldalról közelítetteük meg a dolgot, és egy csomó ide nem illő dolgot belekevertünk.

Én nagyjából annyit akartam mondani, hogy nem kell semmiféle "elvárásnak" megfelelnie egy fiatal anyának, és ne érezzen soha lelkiismeretfirdalást amiatt, ah ő úgy érzi: nem bírja tovább, fáradt. Akkor tessék "fellázadni" és kicsit racionalizálni az eddigi elveinket. Nem kell állandóan mindenkinek "megfelelni". Egy embernek kell megfelelni: a gyerekünknek. De neki akkor tuduink megfelelni, neki akkor tudunk jó anyja lenni, ha a mi idegerndszerünk is nagyjából a helyén van.
Ehhez meg - teccik nem teccik - valamennyire kipihenni kell lenni.
alice_cs
 
 


Sziasztok!

Ezzel a kipihentnek lenni dologgal nagyon egyet tudok érteni. Szerintem is sok anyuka esik olyan csapdába, hogy a férjenk is meg akar felelni, (háztartás) a gyerek igényeit is maximálisan ki szeretné elégíteni. Esetleg még a szülei elvárásainak is meg kell felelnie. Nem könnyű az fix.
Én biztos nem vagyok ilyen! Kép Kép Kép
Õszintén sokszor teszek rá, hogy nem főztem, csak mondjuk egy borsófőzeléket virslivel,(5 perc) vagy halomban áll a szennyes ruha. Amíg van mit felvenni, nincs lelkiismeret furdalásom! Kép
Vasalással nem nagyon bíbelődök, a férjem is tud vasalni, és ha fel akar venni egy inget szépen előveszi a vasalót! (Na jó, havonta egyszer kb. 6-8 inget kivasalok neki.) A pólókat meg szépen vállfára teszem amikor vizesen kiveszem a mosógépből. Szuper vasalt! Kép

Azért ez a szocialista gyereknevelés megfogott egy kicsit.
Miért olyan mások ma a gyerkek?
Vagy nem is mások, csak én öregedtem meg?
Miért voltak anno udvariasabbak a fiatalok?
Bár nekem nincs rossz tapasztalatom, mégis olyan furán bánnak velem a fiatalok, (mondjuk a tinik) egy olyan lenéző felsőbbrendűséget érzek sok esetben, ha kapcsolatba kerülök velük.
Ez már egy teljesen más téma, de érdekelne a véleményetek.
Én szeretném ha a gyerekem talpraesett, vagány, okos, jó tanuló stb. lenne, de azt is szeretném ha udvarias lenne a felnőttekkel, főleg a tanáraival.

Van még egy ennél sokkal konkrétabb kérdésem. Peti mostanában ha kínálom valamivel, legyen az étel, vagy ital, hatalmas sírást lecsap, hogy hagyjam békén. Soha nem szoktam erőltetni neki a kaját, piát, de néha főleg ha nagyon meleg van,csak megkínálom egy kis vízzel, vagy gyümivel. (Nem eszik valami sokat egész nap.)
Olyan érzésem van, mintha minden egyes ilyen kínálástól a cici jutna eszébe és direkt elkezd hisztizni, mert tudja hogy ha megsajnálom akkor kap cicit.
VIszont már van egy cici kérő hosszú SZZZZ sziszegése, amit ha bevet, szinte mindig adok neki, mert olyan édesen kéri. SZóval nem kellene hisztiznie emiatt. Miért lehet ez? Volt már valakinek hasonló?
Köszi a választ előre is !

Hali!
Andi
andi68
 
 


Sziasztok!

Szerintem ez OFF:
Mi mas manapsag? Ha kimegyunk a lakasbol, akkor rengeteg olyan dolog van, amitol felmehet az emberben a pumpa. Eleg csak arra gondolni, h azert nem rohangalhat a gyerek az utcan felhotlen oromkodesben, mert siman elcsaphatja egy auto. Es mondjuk a szulo nem azert uvoltozik a gyerekkel, mert rosszat akar neki, egyszeruen csak elve szeretne hazajuttatni a gyereket. Tudom, eleg extrem ez igy, de rengeteg ilyen dolog van.

Tenyleg udvariasabbak lettek volna regen? Szerintem az emberiseg amiota csak letezik ugyanilyen. Idosebb koromban majd en is biztos azt fogom mondani, h bezzeg az en idomben. Ezert inkabb leirok most mindent, h emlekezhessek pontosan, milyen is volt az en idom.

Az persze valoszinu, nem a csaladokrol szol a dolog, de mar jo ideje nem arrol szol, se keleten, se nyugaton. Minel elobb kikerul a gyerek a csaladi felugyelet alol, es egyen nevelesben reszesul, annal valoszinubb, h az allamnak jol meg fog felelni. De ha mi szulok valtoznank meg, sokkal jobb eselye lenne annak, h a kov. nemzedek nem lesz idegbajos, nem lesz maganak valo stb. Bunko sok tizeneves? Hat en nem csodalkozom rajta. Mit lat? Milyen peldakepek vannak elotte? Mennyi hazugsaggal talaljak szemben magukat, olyanoktol, akikben elotte megbiztak? A tiniken jo vastag pancel takarja a megsertett kisgyereket. Ezzel persze nem mentodnek fel a felelosseg alol. Csak nem hirtelen tini korukra valnak ilyenne, hanem ez sokkal melyebbrol jon.
ON

Biobaba
biobaba
 
 


Andi, a gyerekek - emlékeim szerint - ezelőtt 30 évvel sem voltak az úri viselkedés mintaképei, szemtelenek voltak, udvariatlanok, de azért még kezelhetők voltak.
30 éve ha egy terhes nőnek nem adták át a helyet, akkor az utazóközönség egész biztosan azonnal megjegyzéseket tett, illetve valaki egyszerűen felállította a gyereket avagy kamaszt, sőt, volt úgy, hogy a buszvezető mondta be a mikrofonba, hogy kérek egy helyet a kismamának... ma már le se szarják az állapotos anyákat, és a kisgyerekeseket.

30 éve még az volt a bezzeg gyerek a családokban (bezzeg a Balog Ancsa!), aki jól tanult, ő volt a követendő példa. Ma már az, akinek a legjobb a szerkója avagy a legjobban festi magát..
30 éve még kötelező volt az iskolaköpeny a gimnáziumokban is (nem sokkal előtte még tilos volt a nadrágviselés bizonyos gimikben, pl. ott ahol én végeztem), tilos volt a hajfestés, és ha valaki peercinggel ment be, hazaküldték. Ma már egy 13 éves kamaszlánynál nem tudo néha, hogy mennyi idős, mert festett a haja, kilátszik a hasa, agyon van sminkelve, és feketére van festve a körme. És tilos ilyesmiket beépíteni a házirendbe, mert a gyerekeknek is vannak jogaik. Én úgy látom, lassan már csak jogaik vannak, kötelességük semmi, a pedagógusok nem tudnak mivel fegyelmezni, az órákon hangoskodnak ...

Én alapvetően liberális vagyok, de ami most van annak köze nincsen a liberalizmushoz, ez inkább csak szabadosság.
És ne felejtsd el a teleíziók kártékony hatását sem: Régen a gyerekeknek szóló rajzfilmekben nem szerepelt brutalitás. Érdemes megnézni az akkori ma is örökbecsű nagyszerű magyar rajzfilmeket: Mézga család, Vuk, Magyar népmesék, Süsü a sárkány, Futrikna utca, Fülesmackó kalandjai, a Kockásfülű nyúl, Pom-pom meséi stb... ma meg: néz bele egy rajzfilmcsatornába, fényeffektusok, hangeffektusok, robbanás stb... nem beszélve a kereskedelmi adók délutáni show-jairól..

Szóval ok van bőven.
(Jelzem az én idpmben még a többség igénybe vette mind a 3 évet a gyesre, ma már az az általánosabb, hogy a gyed után - 2 éves korban - visszamennek a nők dolgozni, és bölcsödébe adják a gyereket. Ivánra is ez vár. Pedig 2 éves korban még szinte egy gyerek sem érett meg arra, hogy közösségbe adják...
alice_cs
 
 


Még valami...

"Én szeretném ha a gyerekem talpraesett, vagány, okos, jó tanuló stb. lenne, de azt is szeretném ha udvarias lenne a felnőttekkel, főleg a tanáraival. " - írtad.

Szerintem untig elég, ha úgy neveled, hogy ÖNBIZALMA legyen. Ha van önbizalma, akkor már talpraesett is lesz (a vagányság nem tudom miért olyan nagy vágy, még a végén sikerül, aztán 15 év mulva te is ott fogsz sírni a pszichiáterek előszobáiban, hogy jaj de vagány a gyerekem, mit tegyek... ha valamire NEM vágytam soha, akkor az ez pl.)
Ahhoz pedig, hogy jó tanuló legyen, ahhoz az kell, hogy vágyjon a tudásra. Hogy az ismereteket úgy adagoljuk nekik, hogy az élvezetes legyen. Hogy alig várja már, hogy tudjon olvasni pl.
Az pedig, hogy tisztelje a tanárait, az rajtad múlik. (És itt és most megjegyzem, hogy - majd meglátjátok - hogy sajnos elég sok olyan pedagógus van akit nemigen lehet tisztelni, ennek ellenére azok tiszteletére kéne nevelni a gyerekeinket, akik a tudást átadják. Nekem is volt dolgom jópár általam egyáltalán nem tiszteletreméltó tanárral, a gyerekek is tudták miről van szó, én akkor azt mondtam nekik, hogy az életben nem csak jó emberekkel, hanem tisztességtelen emberekkel is lesz dolgotok - alsóban úgy magyaráztam, hogy a hülye gyerekekből hülye felnőtt lesz ez van - próbáljátok meg elviselni, átvészelni, amiben tudok segítek, de a harcot nektek kell megvívni.)
Nem lehet ugyanis minden évben csak amiatt más iskolát keresni, mert az egyik tanár szemét... az élet nem habostorta, és az iskola az életre nevel. (Elméletileg legalábbis...Kép )
alice_cs
 
 


Sziasztok!

KÖszi a jó tanácsokat! Kép
(Bocsi, hogy OFF vagyok folyamatosan Kép)

Akkor úgy látszik tényleg csak én öregszem, és nem a gyerekek változnak. Inkább a körülmények.

Alice!
Miért szeretném, ha vagány lenne? Talán azért mert olyan kis anyámasszony katonája, tuti nem lesz vagány. Persze vannak bizonyos dolgok, amiben az,(úszás pl.) úgyhogy nem is tudom miért nem vagyok elégedett. Nem is igaz! Elégedett vagyok! Kép Talán azért mert én nagyon vagány (fiús) kislány voltam és magamat szeretném viszontlátni benne? Õ viszot teljesen más, kis hercegnő. Kép
Az önbizalommal egyetértek, nekem volt is bőven, de az igazság az, hogy középiskolában én is nagyon rossz gyerek voltam, minden érdekelt a tanuláson kívül, semmi tekintélye nem volt a tanároknak előttem. (Kiv. egy kettő.) Meg is lett az eredménye, semmi szakmám nincs. Kép

A pedagógusokról csak annyit, hogy már előre félek kinek a kezébe fog kerülni az én kis mimóza lelkű leánykám.

Tényleg megdöbbentő mennyire fejlettek, (vagy annak látszanak?) a mai tizenévesek. Persze csak a testi dolgokra gondolok. Olyan furi, hogy egy teljesen felnőttnek kinéző valaki, a legutólsó divat szerinti szerkóban, ül a homokozóban az én 6 évesemmel és szépen játszanak. Ez pont ma történt a téren. A nagylány 11 éves volt és nálam majd egy fejjel magasabb. Megjegyzem nem vagyok egy törpe! Kép

Visszatérve a hisztizésre, senkinek nincs ötlete a kaja-pia megtagadás Petinél c. kérdésemre?
Ma is eljátszotta vagy 4x, hogy nem fogad el semmit. Estére jól kiéhezett, de akkor meg már fáradt volt az evéshez, így megint elég nehezen ment.

Üdv.
Andi
andi68
 
 


Kaja pia megtagadás: nem tudok tanécsot adni, max annyit, hogy amiatt, hogy egy gyerek nem akart enni, még EGYETLEN gyerek sem halt éhen.
És hogy a közhelyeknél (mely közhelyek amiatt közhelyek mert igazak) maradjunk: az éhéség a legjobb szakács. Plussz még ide tudom idézni az akkori 4 gyerekes szomszédasszonyom tanácsát is, midőn én hasonló problémával fordultam feléje, s ő nemigen foglalkozott ilyesmivel, mert annál sokkal több gondja volt, nos ő azt mondta: "Ha nem szik, akkor majd eszik a következő étkezésnél. Két étkezés között meg lófasz sincsen." Magyarul: ha nem akar enni ne eröltesd, ha a gyomorsav dolgozni kezd, úgy fog enni mint a kisangyal. Sajnos ennél több tanács nam jut az eszembe.

Más.. kis hercegnőből, anyámasszony katonájából nem lehet vagány kiscajt nevelni. Teccik nem teccik, minden gyerek hoz magával valamit. Lekvárból meg tésztából a büdös életben nem fogsz tudni pörköltet csinálni, viszont nagyon finom buktát igen! Nem annak kell megfelelnie a gyereknek amit TE akarsz - ha innen indulsz az eleve kudarc!!! Hanem azt kell nézni, milyen az alapanyag, és az alapanyagból kell kihozni a lehető legjobbat.
alice_cs
 
 


Sziasztok!

Tobbnyire egyetertek azzal, amit Alice irt. H milyenek manapsag a tizenevesek (volt hozzajuk szerencsem, mikor tanitottam egy rovidke ideig. De ehhez azt is hozza kell tennem, ha igazsagos akarok lenni, h akadt olyan osztaly is, amelyik nagyon halas volt. Nem minden tizeneves bunko.) Azt is tapasztaltam, h a nepek hogyan bannak a kismamakkal, kisgyerekesekkel. Majd egyszer azt is megtudom, h az idosekkel. Ugyanakkor azt nem vallom, h regen ez olyan nagyon maskepp lett volna. Talan kicsit szolidabbak voltunk mi tinikent, de alapvetoen nem voltunk masok. A szuleim korosztalyarol latott tini fotok alapjan, es az elbeszeleseik alapjan se nagyon jutok masra. Ez meg csak a kozelmult. De szazadokkal ezelott leirt muveket elolvasva is azt latom, h nem ujak ezek a "mostani" problemak. A gyerekeink pontosan olyanok lesznek, mint mi. Ha azt latja, h apuci/anyuci nem adja at a helyet, o is el fog terpeszkedni, ha apuci/anyuci lusta a szemetet elvinni a kukaig, o se fogja, ha apuci/anyuci ordit egymassal, o is idegbajos lesz. Persze felnottkent donthet maskepp. De az ember mindig a kisebb ellenallas fele hajlik.

Andi! Kaja problema. Nalunk a gyerkoc nagyon jo evo volt. Aztan jott egy olyan korszak, amikor szinte semmit nem volt hajlando megenni, amit korabban nagy kedvvel evett. Azt probaltam, h egeszen ujfajta kajakat csinaltam. V pl mazsolat, meg almaszeleteket adtam neki, hha vegkepp nem akart semmit enni. Ha nem kezd veszes fogyasba, kiszaradasba, akkor nem valoszinu, h vmi kulonosebb baja lenne.

Biobaba
biobaba
 
 


Valamin atsiklottam: "pedagogusokrol szolva..."
Mindig a pedagogusokon csattan az ostor. Persze en is pont azt gondolom, amit Andi irt, h jol meg fogom nezni, hova adom be a gyereket. De rengeteg ped. baratunk van, akikrol tudom, h mennyit keszulnek az oraikra, h le tudjak kotni a kolkoket.
Ha a komuves rosszul rakta le a falat, es osszedol a haz, a vizvezetekszerelo az oka?
Persze vmi despota, eroszakos, rossz enkepu tanar belegazolhat a gyerek lelkivilagaba, de ha a szulokkel jo a viszonya a gyereknek, ezen konnyen tullephetnek. A kortarscsoport rossz hatasa sokkal veszelyesebb, mint a pedagogus. Amikor en megnezem a helyet, ahova a gyereket jaratni akarom, nemcsak a pedagogusokat nezem meg, hanem a tobbi szulot, gyereket.
biobaba
 
 


Az evésről még valami az eszembe jutott, nem tudom segítek e... nos 1 éves kor után nagyon gyakori, hogy az addig jól evő gyerek egyszer csak nem eszik olyan jól... ennek van egy igen egyszerű magyarázata is: a gyerek 1 éves koráig inkább "mennyiségre" növekszik, 1 éves kor után meg a súlynövekedés DRASZTIKUSAN lelassul, és ilyenkor inkább az agya fejlődik. Míg 1 éves kor előtt a testéhez vizsonyítva (számoljátok ki!) nagy mennyiségeket eszik, 1 éves kor után már inkább csak a testének megfeleő táplálékokat eszik, és ilyenkor kell arra tekintettel lenni, hogy inkább minőségi ételeket egyen. Lehetőleg minél több fehérjét, húst, tojást, tejtermékeket, gyümölcsöt, zöldésget. Amelyik gyerek 2 éves koráig nem evett elég fehérját, annak az iskoláskorban lesznek meg a következményei. (Vegatariánusoknál a hús elhagyható, de a tejtermék, tojás elhagyhatatlan.)

Szóval 1 éves kor után mindig tessék figyelembe vennei az arányokat: ha te egy étkezésnél egy nagy tányér spagettit eszel, az hogyan aránylik a nagyjából 10 kilós (átlagszám) gyerekhez? Míg neked egy tányér okoz jóllakotságot, addig megelehet, egy bő nagykanálnyi a gyereknél ugyanezt. Szóval ezt is mérlegelni kell...
alice_cs
 
 


Biobaba,
én még mindig hiszek benne, hogy a pedagógusok többsége jó. (Sőt - micsoda marhaság - nemcsak hiszek benne, hanem így is tapasztaltam...)
Ugyanakkor nem lehet azt sem elhallgatni, hogy bizony vannak olyan pedagógusok, akik csak azért azok, mert másra nem jók. (Mondjuk én főleg a tornatanárok közt leltem ilyen egyedekre)

És igazad van! Sajnos - soha nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok - de azt kell nézni, hogy az aditt iskolába milyen "gyerekenyag" és "szülőanyag" tartozik... szégyellem leírni amit írtam, de ez van... Kép
alice_cs
 
 


Alice, en pont ezt allitottam, h nem a pedagogusokkal van elsosorban a bajKép

Biobaba
biobaba
 
 


OFF
Andi,

Nálunk a kínálás egyáltalán nem működik, képes lesz mindenre nemet mondani. Megvárom hogy ő kérjen, illetve étkezésekkor neki is tálalok, de nem erőltetem. Ha éhes, de nem tudja eldönteni mit, akkor végső esetben odavezetem a hűtőhöz. (Ahol aztán megtalálja az elutasított ebédjét margarinos dobozban, és felcsillan a szeme, hogy étel! Kép)

Én is észrevettem, hogy sokkal kevesebbet eszik mint kisebb korában, de eszembe sem jutott arányokban gondolkozni. De ha visszagondolok, hogy egy éve még elszégyeltem magam vendégségben, hogy az én gyerekem nem tud jól lakni... (friss hegyi levegő is volt)
kat_ica
 
 


Hát nekem nagyjából ebben az időszakban az működött, hogy a gyereket odaraktuk az asztal mellé mikor reggeliztünk, mi ettünk jóétvággyal akármit és mikor a lányka nyúlt valamiért akkor megkóstoltattuk vele. Aztán ha nem evett nem evett. (Akkor szokott át egyébként a különféle bébipapikról a házi ízekre, némi jó kis fokhagymás ízesítés merg hasonlók csodát tett..)

(Igaz, én nem szoptattam csak pár hétig sajnos. Ha még akkor is szoptattam volna, akkor azt hiszem azt tettem volna, hogy hagyom. Ha étel helyett szopni akar, szopjon, Orrba szájba. De azért üljön ott velünk a reggelinél... - aztán ki tudja melyik ételre veti majd rá magát. )
alice_cs
 
 


Szia Andi,
nekem kezdetektol nagyon rossz evo a gyerek, sajnos ez nem valtozott, egyet tudok ajanlani, hogy soha ne eroltesd, mert akkor meg rosszabb lesz. En azt szoktam csinalni, hogyha nincs kedve gyumolcsot enni, akkor epp ami otthon van leturmixolom (alma, kiwi, banan, joghurt plusz egy kis narancsle vagy tej, hogy higabb legyen) ezt szepen belerakom az uvegebe (ha cumisuveget hasznalsz, akkor csak a x vagason megy az ilyen keresztul), es nagyon imadja. A masik dolog, hogy sokaig tulaggodtam a dolgot, es folyamatosan probaltam etetni valamivel, mostmar amit talalok alapon elerakom, ha nem akkor kesobb megeheti ugyanazt, vagy var a kovetkezo etkezesig, nem mondom hogy jobban eszik ettol, de sokkal jobban erezzuk mindketten magunkat, miota ez nem a legnagyobb problemank, semmi ertelme ezen ragodnod, amig novekszik es iszik elegendot, addig nem lehet baj. Nalunk a fogak kibujasa korul volt a legrosszabb az eves, lehet neki is csak erzekeny az inye.

Szia Yoan,
nalunk is szorakozni szeret lefekveskor, igaz meg nem olyan cseles, mint a tied, mert meg nem beszel. Most ugy nez ki visszaterek a tiz percig vele vagyok aztan az agyaba rakom dologra, igaz van egy kis siras, de egyre nehezebben alszik el ha vele vagyunk. Ugyhogy nalunk is az van, mint nalatok, kulonbozo periodusok vannak, csak azt nem ertem, hogy olyan szepen elaludt mar magatol ezelott, es most megint visszaestunk, de azert nem remenytelen a helyzet nalunk.
Hat en valamiert azt gondoltam, hogy azok a gyerekek, akik szeretik a vezetgetest az elejen, kesobb szivesen mennek kezenfogva..hat akkor ezek szerint nem igy van. Nalunk is az egesz lakasban szabadon kozlekedhet, soha nem volt elkeritett resz vagy ilyesmi. Az is igaz, hogy onnattol, hogy elkezdett maszni (igaz keson),ket honapon belul mar jart, ugyhogy az tenyleg igaz sajat maguktol ugysebben megtanulnak, de nekem nem volt fontos, hogy hamar jarjon, ugyhogy gyakorolhatott volna inkabb biztonsagosan, mint ugy hogy minden percben azzon aggodom mibe uti be magat (bar ezeket a gyerekeket tenyleg valami vedoangyal kisergetiKép.

El kell oszlatnom az amerikai iskolakkal kapcsolatban kialakult velemenyeket, nem mintha nem ertenem, hogy honnan jon az, hogy itt semmire nem tanitjak a gyerekeket es hogy milyen veszelyesek az iskolak stb. En is neztem otthon TV-t csak eppen a mediakban annyit lehet megtudni amerikarol ami erdekes, aminek hirerteke van, es lehetoleg botranyos. Sajnos magyarorszagon is van boven erre pelda, csak ott latjuk a jot is (Pecsre jartam suliba, mikor az egyik kozepiskolaban egy gyerek fejbe lotte magat az osztaly kozepen - lehet otthon se artana femdetektor, es par rendor egypar suliba, csak ott nincs ra penz). Mivel otthon es itt is volt szerencsem suliba jarni ezert nyugodtan allithatom, hogy az itteni oktatas ezerszer szinvonalasabb, es az iskolak is sokkal kulturaltabbak, es itt meno az ha valaki jol tanul (ami ugye egy otthoni fosulin teljesen normalis -majdnem elvart, hogy az ember beszerez egypar rosz jegyet, es a jo tanulok lesutott szemmel felelnek ha kerdezik a jegyeiket, ahelyett, hogy mindenki buszke lenne rajuk). Az en kornyekemen, ami messze all a legjobb kornyektol, szinte minden altalanos iskolaban kotelezo az egyenruha - nem kopeny!, amit onnan tudok, hogy latom a gyerekeket jonni-menni a suliba, ami pl. egy lanynal szoknyat, bluzt, hosszu zokni/harisnyat jelent, a cipo szine es fazonja is meg van hatarozva, es mindennap ugyanezt az egyenruhat kell hordaniuk telen-nyaron nincs mese (mindenkinek pontosan ugyanazt), a kisfiuk pedig ingben, nyakkendoben vannak egesz nap az iskolaban.
Az is igaz, hogy a gyerekeket gyakorlati tudasra probaljak oktatni, amihez hozza tartozik a magabiztossag es onnallo gondolatok megfogalmazasa, ami szerintem iszonyatosan hianyzik a magyar iskolarendszerbol, a sok elmeleti dolog helyett erre sokkal tobb idot kellene szenteni. Arrol mar nem is beszeve, hogy az egy fore eso tanarok szama sokkal magasabb. Nekem itt az egyetemen, a legnagyobb osztalyletszam 30 volt, de az osszes tobbi ora 5-20 korul volt, ellenben az otthoni akar 200!-as letszammal (BME elmeleti ora), amikor csak azert mentunk be, hogy felirakozzunk a jelenleti listara, itt viszont a tanarok nev szerint ismernek. Persze a lenyeg, hogy ugy erzem az otthoni suli diploman kivul nem sok mindent adott, itt viszont tanultam is valami hasznalhatot.
Persze sajnos itt kisebb szazalek jut el felsooktatasig, a nagyon draga oktats miatt, igy nem mondom, hogy az utcan csak kulturalt emberek vannak-sot, de ez nem az oktats hibaja, sajnos nekik nem volt szerencsejuk reszt venni.
Eniko

[url=http://www.nagyonbaba.hu]Kép[/
enikonyc
 
 


Sziasztok!
Jo a topic, van itt szo nemevesrol is meg iskolarendszerrol is.
Andi,
Ne aggodj, az enyem sem eszik es ma mondta a doki hogy makk egeszseges, csak eppen tul elfoglalt es ezek a kiskolkok ahogy erzik hogy mar nem ehesek ugy hagyjak ott a tanyert es mennek a dolgukra. Illetve, nalunk felnotteknel ez ugy van hogy gyakran meg akkor is tomjuk magunkat miutan a szervezetunk mar jollakott, es ezt elvarjuk a babatol is, akik viszont mashogy mukodnek. Szoval aggodalomra semmi ok, egyszeruen van jobb dolguk is minthogy az izeket elvezzek. Esznek amennyi kell nekik, beletorodtem, es ma az orvos is megnyugtatott.

Eniko,
En is jartam otthon egyetemre de nekunk eszunk agaba sem jutott rossz jegyeket beszerezni, itt viszont egyetemen tanitok, es igazad van, nagy a hajtas, de ennek van egy hatalmas oka: a gatyajukat kifizetik a diakok a felsooktatasra. A ferjem pl kiszamolta, 60 eves koraig fogja torleszteni diakkolcsont, es o meg szerencses mert a masik egyetemen teljes osztondijat kapott. Es nem csak a felsooktatasra, hanem magan altalanos illetve kozepiskolara is a szulok. Ezert a nagyon is megalapozott elvaras hogy jo tanulo legyen, emellett sportoljon, zeneljen, ha mar kifizetik a szulok azt a rengeteg penzt. Megjegyzem, mi mar elkezdtunk gyujteni a 16 honapos fiam es a jovendobeli kistestvere iskolaztatsara hogy ha eljon az ido birjuk anyagilag. A masik fajta iskola a "public", talan allaminak lehetne forditani, ahova a vilag semmi penzeert nem kuldenem a gyerekeimet, foleg itt ebben a varosban, igaz ott is neha elvarjak az egyenruhat, de az csak a latszat. Vannak abbol is elfogadhatoak, de ott a szulonek nincs beleszolasa semmibe, es tucskot-bogarat megtanitanak a gyerekeknek, pl olyan dolgokat amiktol az en gyerekeimet minel tavolabb akarom tartani minel tovabb-na de ez mar politika. A lenyeg hogy szerintem itt a penz nagyon meghatarozo-oktatas iszonyu draga, ezert a nagy hajtas. Es itt az ha valaki egyetemet vegez nagy szo, ellenben otthon szinte elvaras.

Udv,
Ildi
mandarin
 
 


Sziasztok!

Kajalas: en is azt vettem eszre, h a babas kajak helyett mas kell neki, meg, hha ebednel nem ette meg, akkor uzsonnara joizzel elfogyasztotta ugyanazt. No, nem mindigKép
Andi irt a szopirol is
"Olyan érzésem van, mintha minden egyes ilyen kínálástól a cici jutna eszébe és direkt elkezd hisztizni, mert tudja hogy ha megsajnálom akkor kap cicit." Szoval hha tudsz szoptatni akkor orulj neki, h legalabb azt akarja a gyerek, es adj neki, ha mast nem akar. Ugyse fog orokke szopizni. Ha o nem akar elvalasztodni, annyira nem kell eroltetni.

Biobaba
biobaba
 
 


Sziasztok!

Köszi, köszi, köszi a jótanácsokat! Kép

Igazából nem is az idegesít, hogy nem eszik, de miért kell hisztizni, ha megkínálom?? Már szépen tudja rázni a fejecskéjét, mondja is hogy NEEEE!
(Főleg hajvágásnál! Kép ) De az ételnél nem elég neki, személyes sértésnek veszi a kínálást. Most tényleg le fogok szokni róla, majd ha éhes lesz jöjjön ő könyörögni egy harapásért Kép Persze ezt már megfogadtam egy jópárszor.
Cicizés van bőven, csak szerintem éppen hogy csak szivárog a tejci, így nem jut mennyiséghez. Ezt a pisis pelusok számán is látom, pl. az este 8-kor ráadott pelus még másnap de. 11-kor sincs tele, úgy hogy reggel egy kerek órán át szokott cicin lógni. A súlya nem nő, de nem is fogy. Azért másfél éves korára remélem eléri a 10 kilót! Kép
Most már november óta 9.5 körül mozog. (Addig szinte csak szopizott és HÍZOTT!)
Amúgy tényleg tudom, hogy egészséges kis virgonc, nem lesz neki baja, kicsit vékonyka és inkább az is maradjon, minthogy olyan gombóc legyen, mint én!
Jellemző, hogy ha odaültetjük az asztalhoz, őt kizárólag a dolgok ledobálása érdekli, és csak elvétve tesz a szájába egy egy kenyérmorzsát! Kép

Alice!
Lekváros bukta Kép ! Nagyon jó ez az alapanyagos teória!
Nekem mégis olyan furcsa ez a kis álmodozó "balettoskislány" -os stílusa. Bár imádom, és tudom hogy rá mindig számíthatok majd az életben, mert már most, 6 évesen is néha sokkal "okosabb" mint én vagyok.
Peti meg, aki egy teljesen tipikus rosszcsont, mindig bajba keveredik, és ilyenkor persze átvillan az agyamon, hogy Kitti ilyeneket nem csinált.
Egy egyszerű példa a koszosság. Petiről szerintem az utóbbi 4 hóapaban több koszt vakartam le, mint Kittiről 6 év alatt! Kép

Mindenkinek jó hétvégét!
Andi
andi68
 
 


Sziasztok,
van valakinek otlete, hogy szoktassam ra a masfel eves fiamat, hogy kezenfogva jojjon, sajnos kovetni nem hajlando, ugyhogy muszaly az utcan fognia a kezem, de csak uvolt, hogy ereszem el hagy szaladjon, ugyhogy altalaban babakocsiba jon.

Szia Ildi,
egyetertek, az egesz itt csak azert jobb, mert iszonyat draga, mellesleg mar a bolcsitol kezdodik a szep osszegek fizetese, ugyhogy amikor az ember ennyit kifizet szeretne is valamit kapni erte. Valoszinuleg ezert se jutott eszembe itt nem elmenni az orakra (en otthon ket egyetemre is jartam, de mindketton nagy volt azoknak a hanyada akik nem jartak be az orakra es nem is nagyon erdekelt az egesz-tobbek kozott en is, vizsgazni pedig gond nelkul letudtam annelkul is, persze volt sok ember aki szorgalmas es tanult allandoan...itt nem nagyon akadtam olyannal, aki ne hajtott volna, ahogy csak kitelik tole). En itt allami egyetemre jartam, es a szinvonallal nem volt baj, igaz nekem meg ez is nagyon draga volt. Persze foleg kozepiskolak kozul van jo nehany, ahova nem kuldenem en se a gyerekemet, de ez pont igy van otthon is, azert egy gimnazium es egy szakmunkas kozott szerintem eg es fold a kulonbseg, persze itt talan inkabb a diakok motivaltsagan van a gond (pl. a gimibe nekem se jutott eszembe, hogy a suli melle jarjak ill. ne tanuljak ellenben egy szakmunkastanuloval).
Eniko

[url=http://www.nagyonbaba.hu]Kép[/
enikonyc
 
 


Enikő,

Ugyanilyen problémánk volt másfél éves korban. Én kitaláltam, hogy "utcán a gyerekek kézenfogva mennek". Ez a szabály. Ezt neki mindig elmondtam, amikor el akart szaladni - nyugodt hangnemben (nem megvárni, míg ideges vagy! Kép), de határozottan. Volt sírás is, de nagyon hamar megtanulta (1-2 hét). Legyél biztos a dolgodban, és ne veszekedjél.

Kép
Kati
kat_ica
 
 


Namármost urcán a másfél éves vagy két éves vagy 3 éves mittudomén - nem a kor számít - gyereknek kézenfogva kell mennie. Azon egyszerű oknál fogva, mert ha nem vezetjük kézenfogva, akkor váratlanul az autó elé szaladhat.
Ez pl. szabály.
Ebben nem szabadna engedni, mint ahogyan abban sem, hogy nem nyúlunk a konnektorba.
Ilyenkor - elnézést - de le van szarva a gyermek érzékeny lelke - kibírja ezt a megaláztatást.
(Ha másként nem megy, akkor kantárral - a gyerek derekára szerelt hevederrel, ami hasonlatos a vakvezető kutyák kantárjához - amihez egy vezetőszíj csatlakozik, aminek a vége a mi kezünkben van. Hossza olyan max. 2 méter.)

Én nyaralatam együtt egy barátnőmmel, aki akkor ár nagymama volt, és magával hozta két unokáját - az egyikkel nem volt semmi probléma az 5 éves volt, értett a szóból, nagyon jóban voltunk - de a kisebbik akkor 3 éves volt, és éppen oylan kporszaka volt , (amit a barátodsném "tiszteletben tartott") , hogy nem engedte, hoyg megfogják a kezét. Én sajnos nem vagyok ennyire optimista, és az utolsó pillanatban kaptam el a gyereket a kocsi elől. Sőt, bűnöm tetézendő, akkor megfogtam a gyerek kezét, és nem engedtem el még akkor sem, mikor az a földön csúszva hurcoltatta magát. Nem érdekelt, mert nem akartam szerepelni a hiradóban, sem mint részvevő, sem mint tanú, hogy a 3 éves gyerek önállóan a kocsi elé ment. A barátosném is csúnyán nézett rám. Leszarom.
alice_cs
 
 


Sziasztok!

Az a legrosszabb ebben a kézenfogva vezetésen, hogy nem lehet 100 %-ig következetes az ember. Mert ugyebár vannak helyek, ahol mehet egyedül. Egy nagyobb tér vagy sétálóutcára gondolok. Persze nem értik meg, hogy most miért nem mehet, amikor máshol mehetett. Petinél a babakocsi tolás jött be, talán a tesóját látja, hogy ő is mindig a kocsit fogja és imádja tolni. Sokkal gyorsabb, mint kézen fogva viaskodni, merre menjünk.
Én azt szoktam csinálni, hogy ha nem hajlandó együttműködni, egy figyelmeztetés után visszateszem a kocsiba. Majd csak megtanulja, hogy ha nem megfelelően viselkedik, akkor nem jöhet lábon. Emiatt kocsi nélkül még nem nagyon merünk sehova menni. (már próbáltam, de csődbe ment a dolog.) Van hámunk, (hintához) pórázzal, de nagyon utálja, le akarja tépni és nem lehet úgy húzni,mint ahogy a palotapincsimet húztam anno 12 évesen, amikor egy félóráig leragadt valami szagnál! Kép

Hali!
Andi
andi68
 
 


Sziasztok,
koszonom szepen mindenkinek a tanacsokat. En utcan soha nem engedtem el eddig a kezet, ha masfele akar menni akkor vissza a kocsiba, csak a parkban/jatszoteren mehet arra amerre akar, ugyhogy ezert se ertem miert harcol annyira. A masik dolog, hogy egy-ket honappal ezelott egesz jol jott mar velem, es most nagyon szabadon akar menni. Babakocsitolas nem nagyon jon be, mert nagyon hirtelen meggondolja magat es szalad valamerre, de egyebkent szereti tolni. Ilyen jellegu biztonsagi kerdesekbol en se engedek, nem erdekel hogy ordit nem rohangalhat az utcan.
Andi,
Eddig szereztem be "fogd a kezem" porazt, de lehetetlen hasznalni, meg rosszabb, ugyhogy nagyon gondolkozom a hamon, sok gyereket latok itt ezzel, de hat pont ettol felek, hogy csak uvolteni fog, es megprobalja letepni magarol, de ha par honapon belul nem tanulja meg, hogy normalisan jojjon mellettem, akkor nem erdekel, hogy fog orditani, ez itt tulsagosan veszelyes ahhoz, hogy a kezemet cibalja, meg kell probalnom.
Eniko

[url=http://www.nagyonbaba.hu]Kép[/
enikonyc
 
 


Érdekes ez a kézenfogás. Mi kertes, kisforgalmú környéken lakunk, ahol a játszóterezés helyett lényegében az utcán játszunk a kortársakkal. Hol a járdán, hol az "úttesten" (aszfalt a mi utcánkban nincs). És kb ki a buszig (800 m) többnyire mehet szabadon a gyerkőc, persze nem egyedül előrevágtatva, de nem kell, hogy minden percben fogjam a kezét, mert nincs akkora forgalom. Ugyanakkor ha bemegyünk a városba, vagy csak a kerületközpontba, ahol forgalom van, természetesen fogom a kezét. És magyarázom neki, hogy kell, mert itt sok az autó. MOndjuk ő már két éves, de egyelőre nagyon jól beveszi. Úgyhogy szerintem a hol lehet, miért lehet-nem lehet dolgot nyugodtan meg kell indokolni nekik, ugyanúgy, ahogy a saját fejedben magadnak megindokoltad.

Ildi

Ildi
pildi
 
 


Sziasztok!

Nekem is van egy 15 hónapos lányom. Lehetséges hogy már kezdi a hisztizést? Van hogy dobálózik a tehetetlenségében, mert akar valamit. A múltkor felhúzta magát hogy az éppen forrtyogó kajába nem nyúlhatott bele. Próbálom a pár percre beküldelek a szobádba gondolkodni dolgot, de hát még kicsi szegény. Pedig szabályoknak lenni kell. Nincs járókázás, szabadon mindent kipróbálhat, megnézhet, még segítek is neki mint ahogy írtátok virágot locsolni... Szóval igyekszem, de próbálgatja a határokat rendesen. Most nyújtja a kezét hogy vegyem fel. Ilyenkor inkább legugolok hozzá és játszunk, de nem birom cipelni még a lakásban is. Annyira nehéz ez, mert eddig azt mondjuk még kicsi, aztán meg azt hogy már késő. Kíváncsi vagyok a véleményetekre
tippimano
 
 


Hellóka!

Tippimanó!
Az a baj, hogy elég nehéz a hiszti fogalmát meghatározni. Az én Petim is toporzékol, sikít, és nagyon gyorsan dührohamot kap ha nem sikerül neki valami. Sokszor nem is tudom min húzta fel magát, mivel mostanában elég jól eljátszik egyedül, egyszer csak jön ordítva.
Szerintem ebben a korban még nem igazi hiszti a hiszti, inkább csak mérgükben sírnak, toporzékolnak stb. ilyenkor. Mert ahhoz, hogy igazán hisztizni tudjon, meg kell hogy értse hogy ezt nem szabad vagy hogy miért is van valami úgy ahogy, és annak ellenére hogy TUDJA hogy ezt nem lenne szabad, mégis csinálni akarja. Akkor hisztizik, mert tudatosan ki akarja erőszakolni a viselkedésével azt a bizonyos dolgot.
Na mármost ha majd 2-3 éves lesz és mondjuk nem veszel meg neki valamit a boltban, akkor elkezd üvölteni, az hiszti. Most meg ha kiveszem a kezéből amit megfogott de nem szabad, mérgében sír. Van külömbség?
Szerintem ilyen kicsi korban, amíg a beszédet sem értik meg 100 %-osan, még nem olyan fontos, hogy mindig "a szülőnek legyen igaza".
Bár vannak dolgok, amiben nem engedünk, ami veszélyes, lásd utcán kézenfogva sétálás.
Vagy a cipelés, mert én sem bírom sokáig.

Nálunk az jött be, hogy ha nagyon ragaszkodik Peti a "terveihez", pl. őt nem elég felvenni, sétálgatni is kell vele, és ahogy leülök kiborul a bili. Akkor leteszem szépen és ott hagyom. Kimegyek a konyhába. Persze utánam jön, van hogy sírva, van hogy mire kiér abbahagyja. Szerencsére hogy van egy tesója, így sok esetben ha látja hogy nálam már nem megy semmire, akkor őt nyúzza! Kép Aztán egy jót játszanak! Kép

Nekem Kittivel is ez az időszak volt a legnehezebb, amikor már olyan erős akaratuk van, de még nem tudják kifejezni, elmondani és meg sem értik rendesen mit szabad és mit nem.
Nálam 2 évesen már semmi gond nem volt Kittivel, bár sokaknál meg pont az a kor a legkritikusabb.
Sok szerencsét!
Üdv.
Andi
andi68
 
 


Szia Tippimano,
nekem is ez a baj, hogy meg kicsi es az en fiam meg csak egy szot se beszel, amikor probalok neki elmagyarazni valamit, mintha a falnak mondanam, ha raszolok hogy nem szabad, akkor tutira csinalja, csakhogy lassa mi lesz a reakciom, az se zavarja amikor a kezere utok miatta, ezt pl. legjobban a kajaval valo dobalozaskor teszi, eddig barmit csinaltam egyre jobban dobalta az etelt, es kozben direkt figyeli mi lesz a reakciom (ha nem erdekel akkor is dobalja). En mar nem tudom mit csinaljak. Valaki itt irta, hogy csak minket utanoznak, nem rosszasagbol teszik, hat en sose dobalom az etelt, es nem rohangalok mint egy felorult sehol, es az asztal tetejere se maszok fel, ugyhogy ilyen egyszeruen nem lehet megmagyarazni (az szep dolog, mikor sepregetni akar, vagy fesulni, vagy etet engem de hat azzal kinek van baja).
Nalunk egyebkent mindenert megy a hiszti amit ki kell vennem a kezebol, persze ez az en hibam, ha elol hagyok valamit, o meg azonnal megkaparintja, de nem fogom hagyni, hogy pl. csavarhuzoval jatszon, viszont ez megint olyan dolog ha hisztizik ha nem meg kell tanulni van ami nem jatekszer.
Nalam a cipeles dolog megoldodott par honapja, mikor mar tenyleg tul nehez lett ehhez es a derekam feladta a szolgalatot, egyszeruen nem emeltem fel (mert nem tudtam), ebbol igazan nem volt gond, johet az olembe ha ulok. Szerintem neked is eljon majd a pont amikor fizikailag nem birod es az majd megoldja. Ha mar a butor tetejere fel tud menni az ugyis erdekesebb leszKép.

Erdekes dolgot figyeltem meg hetvegen, atjott egy baratnom, akinek az enyemmel egy idos fia van, es el se mozdult a jatekok mellol egesz nap, pedig senki nem kuldte oda, persze az en fiamat semmilyen jatek nem erdekli (ha uj akkor sem, tv sem koti le egyaltalan, nem mintha annyira akarnam, hogy tv-zen, csak ilyet meg nem lattam), mar baba koraban is ilyen volt. Ugyhogy szerintem ez alkat kerdese, van aki szep nyugodtan le tud ulni, van aki meg sose fer a borebe.
Eniko

[url=http://www.nagyonbaba.hu]Kép[/
enikonyc
 
 


Köszi a válaszokat!

Furcsa olog ez mert én azt veszem észre hogy mindent megért, még ha folyamatosan beszélek hozzá azt is. Talán inkább azt nem érti miért nem szabad. Ha valamit megmutatok neki 2 perc és csinálja utánam. Meg bennük van egy kis rosszalkodás is, amit persze ők nem annak vesznek. AZtán az a király ha apuka vagy más baromságokat mutat meg, másnap meg nem érted a agyerek miért mászik az asztalra... De másnap és harmadnap te vagy vele, és ezek a dolgok mindig veszélyesek is Kép
A hiszti az tényleg az lehet amit írtatok a boltban. Nálunk inkább az elkeseredettség jele, amikor valami nem megy. A másik sírás a nem szabadtól van. Legalább megáll és sír, de nem csinálja. Aztán persze 2 másodperc múlva megint megpróbálja, de hát ez van. Próbálok következetes lenni. Mondjuk igaz hogy mások a gyerekek, mert az én barátnőm lánya is ilyen mozgékony, de neki aztán szólhat az anyja, meg se hallja.
Várom még a véleményeteket, tök jó hogy értelmes emberekkel lehet beszélni itt Kép
tippimano
 
 


Andi,

"Akkor hisztizik, mert tudatosan ki akarja erőszakolni a viselkedésével azt a bizonyos dolgot. Na mármost ha majd 2-3 éves lesz és mondjuk nem veszel meg neki valamit a boltban, akkor elkezd üvölteni, az hiszti."

Hát nem tudom. Szerintem amikor a lányom torkaszakadtából sikít és toporzékol, az tuti hiszti (amit kétéves kora előtt hittem hisztinek, az talán nem is volt az). De nem lehet, hogy, ahogy írtad, dühében, tehetetlenségében teszi meg? Az apjával vitatkoztunk ezen a múltkor - ő azt mondta, azért sír, hogy megkapjon valamit. Szerintem meg azért, mert ki van akadva, hogy nem kapta meg. Nem mindegy! Nem lehet könnyű nekik sem, hogy ennyi mindent nem szabad Kép

Enikő,
Én rászólnék, ha dobálja az ételt (egyszer) és szó nélkül feltakarítanám. Nem bosszankodnék, nem csinálnék nagy ügyet belőle. Ez nálunk eddig mindig bevált, rövid idő alatt elmúltak a nemkívánt dolgok.

Gyerekcipelés - amikor kicsi volt a lányom ,én úgy éreztem, hogy ha nem állva csinálnánk MINDENT (főzés, mosogatás stb), akkor nem kellene állandóan felvennem. Látná, hogy mit csinálok, és kedve szerint jönne-menne. Ekkor kezdtem odahúzni egy széket neki Kép

Kati
kat_ica
 
 


Hellóka Hiszti Csapat! Kép

Az a véleményem, hogy annnnnnyira különböznek a gyerkők, és tényleg már ezerszer leírtam de nálam megvan a két véglet, az abszolut nyugodt és könnyen kezelhető és a végtelenül eleven, minden rosszaságba bennelévő gyerkőcke.
Amíg nem volt egy fiam, nem is tudtam milyen jó lányom van!

Kati!
Igen, nekem is van egy olyan érzésem, hogy ami most megy az még nem is igazi hiszti, és még nem is tudjuk mi vár ránk!
Még fokozhatjuk is, hogy ha "csak" üvölt, ahogy a torkán kifér, az még csak elkeseredettség, de ha már földhöz is veri magát az hiszti?! Kép
Peti érdekes módon a földhoz vágja magát minden sírás nélkül is, főleg az utcán ha nem akarja fogni a kezem. Ilyenkor persze egyből jönnek a járókelők, hogy szegény kicsi elesett. Pedig teljesen tudatosan csinálja!

Enikő!
Bútor teteje már régóta aktuális! Kép Csak néha mégis cipelteti magát, főleg este amikor már fáradt. Bevallom, ilyenkor még pár percre beadom a derekam, (szó szerint!) de ez már a lefekvési rituálé része. 3 perc séta, pici hátsimi és alvás.

Egy tipikus hiszti roham tanuja is voltam a barátnőm kislánya, 4 évesen olyan szinten nem tudott kikeveredni egy hisztiből, hogy már látszott rajta, hogy ő is unja, de mégsem jött rá hogyan is kellene abbahagyni.
Most azt hallottam, hogy egy ilyen hatalmas hisztitől még epilepsziás rohamot is kaphat a gyerek. Nekem ez eléggé hihetetlenül hangzik.

Üdv.
Andi
andi68
 
 


Sziasztok!
Most 3 éves a lányom, úgyhogy nagyon ismerős a helyzet.Ráadásul nálunk a nagymama(apai oldal) még rá is tesz egy-két lapáttal, hogy mindent megtesz és megvesz neki,csak ne sírjon, még egy hangot sem. Teljesen ellenem dolgozik,még ha nem is tudatosan, azt hiszi, a gyerek majd különbséget tesz, és a nagymama azért van, hogy mindent megadjon a gyereknek, amit a szülő nem(akarattal, vagy akaratlanul-lsd.anyagiak).Már volt ebből pár vitánk, de nem ez a lényeg most.

Tündi néha annyira beleéli magát a hisztibe, hogy aztán ő sem tud kikeveredni belőle néha, mondjuk epilepsziás roham még nem volt, ő hány.És persze a mamához akar menni. Õ azt hiszi, hogy a sírás, hiszti mindent megold, és ő az egyetlen gyerek a világon, akit ajnározni kell(pedig van egy kisöccse és teljesen jó a kapcsolatuk, imádják egymást).Ez sajnos mama-hiba.
Már ott tartok, hogy a lehető legkevesebbre csökkentem a találkozások számát, mert sajnos beszélni nem lehet vele. Arról már nem is beszélek, hogy az ovinak is teljesen ellene van.

Tehát a hiszti nálunk is 100 %-ig jelen van, bár már sikerült elérnem, hogy bocsánatot kérjen a vendégtől, mert akaratosan viselkedett vele. Õ is lefekszik a földre, néha húznom kell őt az úton, bár már inkább ott hagyom és akkor észbe kap.
Csak abban reménykedem, hogy lassan kinövi. Talán az oviban majd látja, hogy nem ő a középpont mindig és mindenhol, és egy kicsit mérséklődik a helyzet.

Boncsi
boncsi
 
 


Sziasztok lanyok,
hat nalunk nem ilyen a hiszti, azaz mi meg nem vagyunk az igazi hisztinel. Siras van, jo hangos uvoltes, de nem tart hosszan. Inkabb az a gond, hogy hiaba mondom neki ujra es ujra nem szabad, akkor is folytatja.
Kati, ez nalunk sajnos nem jon be, bar igaz azert csinalja, mert igy kozli, hogy mar nem ker tobbet, vagy nem tetszik a kaja. Nem ertem miert kell dobalni az etelt a foldre, senki nem erolteti, hogy egyen csak nyugodtan kellene ulnie mig mi is befejezzuk, vagy akar mehet is. Altalaban ugy szoktuk, hogy kivesszuk a szekbol hagy menjen, mert egyebkent nem hagyja abba.
A szeket nem kell az asztalhoz huznom, sajnos ezt megteszi o, de ha fozok akkor el is rakom a szeket, mert csak az asztal tetejere akar jonni, es egyebkent a szemmagassaga az asztal felett van es le is tud venni szinte mindent, ugyhogy nem az a gond, hogy nem tudja mit csinalok, egyszeruen mindig az kell neki, ami az en kezemben van (es csak az, nem jo valami gyerekjatek utanzatKép. Igaz mar leszokoban van, nagyon ritkan zavar amikor fozok, megtanulta elfoglalni magat (persze minden pillanatban figyelnem kell, kest es torheto dolgot ne hagyjak az asztalon).

[url=http://www.nagyonbaba.hu]Kép[/
enikonyc
 
 


sziasztok,
Mar régen nem volt hozzászólás,de én csak most olvastam a levelezést, mert most lett aktuális a hiszti/félhiszti stb dolog nálunk. Peti fiam másfél éves, valójában úgy gondolom, hogy a komoly hiszti majd később jön, de ma eléggé eltanácstalanodtam egy bizonyos helyzetben. Ebben kérem az ötleteket, hasonló vagy éppen ellenkező eseteket.
Szóval voltunk egy kisgyerekes összejövetelen, legalább 20 anyuka a különféle korú gyermekével. Kicsit foglalkozás jellegű az egész, énekelünk, mondókázunk, a végén elővesszük a nagy hangszeres bőröndöt és a gyerekek turkálhatnak. Petinek mindig az kellett, ami már más gyereknél volt. Ez addig fajult, hogy egy csomó gyerek kezéből kitépte a kis hangszereket. Az én kezemben ugyanolyan volt, de az nem kellett neki, csak az kellett, ami más gyereknél volt. Persze a másik nem engedte, huza-vonáztak egy darabig. Peti megunta, földhöz vágta magát, rugdosott és bőgött (könny nélkül).
Általában azt olvasni gyereknevelés kérdésben, hogy kevésbé tiltóan, inkább megengedően beszéljünk a gyerekkel. Vagyis inkább ne azt mondjuk, hogy NEM, NEM SZABAD, NE CSINÁLD, hanem inkább azt, hogy ÍGY CSINÁLD, NÉZD INKÁBB MENJÜNK ODA stb stb és tereljünk el a figyelmét. Biztos van ebben valami, bár az embernek óhatatlanul azonnal az esik ki a száján, hogy NE VEDD EL A KISLÁNYTÓL A DOBOT. Aztán észbe kaptam, úgy is mondtam neki, hogy hagyd a kislányt is játszani, itt van másik dob, nézd de érdekes ez a csengő. Pont semmit sem értem el.
Úgy gondolom, hogy ez nem tudatos irigység, de azért mégis kellene tennem valamit ennek jobb irányba tereléséhez, mert elég kellemetlen szituáció volt a többi gyerkőccel szemben. (tudjátok, az anyukák is ilyenkor úgy néznek, hogy micsoda elkényeztetett gyerek, neveld már meg a gyereked meg ilyenek...)
köszi minden hozzászólást.
cirmogó
 
 


Szia,
a tobbi anyukaval ne foglalkozz, hidd el az o gyereke is nagy valoszinuseggel atment ezen a korszakon, csak utolag elfelejtik. Nekem most ket eves a fim, de meg mindig az kell neki ami a mi kezunkbnem van (pl. kanal a vacsoranal, ha ugyanolyat adok neki akkor is), es hat igen ha nem kap meg valamit jon a hiszti, szepen foldhoz vagja magat meg amit kell. Irtam ide regebben...mara mar elkezdodott az igazi hisztis idoszak...ugyhogy sajnos azt kell modanom lesz ez meg rosszabb, deallitolag meg egy ev aztan kinovi.
Szerintem masfel evesen felesleges eroltetned, hogy osztozzon mas gyerekkel, mert egyszeruen nem erett ra, en csak olyan helyre vinnem ahol az o korosztalya van csak, akik hasonloan fognak viselkedni, vagy sokkal nagyobbak akik ugyis odaadnak mindent. Ha meg hisztizik ne is foglakozz vele, ha egyszer azt mondod nem, akkor nem, fordulj el, menj a dolgodra, ugy a legrovidebb a hiszti.
Eniko

[url=http://www.nagyonbaba.hu]Kép[/
enikonyc
 
 


Sziasztok!

Úgy látom másnak is vannak kényelmetlen helyzetei a csemetékkel.:-)
Az én fiam amúgy egy áldott jó gyerek, de mára már nem fogadja el feltétlenül azt amit én tanácsolok neki. A "földhöz vágom magam" dolog két alkalom után elmaradt, mert járólapunk van itthon, és amikor másodszorra is elég kemény volt a talaj neki, akkor abba hagyta, most már csak finoman lefekszik és úgy siránkozik. De mostanában verekszik. Két kis kezével csapkodja a fejem, ha hiszti közben fel veszem hogy megnyugtassam. Az iménti napokban volt egy nagyon rossz helyzetünk, ami után borzasztóan éreztem magam. Kórházban volt / ma hozom ki onnan hála Istennek/, és minden nap ott voltam reggeltől estig az elején. Egyik alkalommal délután négyklor el akartam jönni, mert nem aludt el sehogy sem, és nagyon fáradt volt már, hisz itthon is már délben aludni tér. Szóval elakartam jönni, és iszonyatosan ellenkezett, rúgdosta az ágyat, vergődött, és amikor felvettem hogy megvígasztaljam , megint ütögetni kezdett, és a fejével nekiütődött a számnak , úgyhogy szép is lettem... :-) persze ez véletlen mozdulat volt, hisz, nem tudja még koordinálni a heves mozdulatait, csak akkor annyira buta helyzet volt. És hát elkeseredettségemben kijöttem onnan. Én kinnt sírtam a folyosón, ő meg bennt, bár, ő elaludt kb 3 perc mulva. És olyan rossz érzésem volt, hogy ő most talán azt hiszi haragszom rá, vagy ilyesmi, pedig csak utáltam a helyzetet, hogy mért kell ott lennie, amikor nem akar, és én sem akartam, hogy ott legyen. Belebetegedtem ebbe a kórházban levőségbe. A lényeg, hogy azt mondják itt a hozzátartozóim, hogy ha kórházban van akkor sem lehet hagyni, hogy verekedjen , és akkor is retorziókat kell alkalmazni. Szerintetek is? Én nem tettem meg és meg is tiltottam mindenkinek, mert szerintem az, hogy a gyerek nem akar ott lenni, ahol szurkálják, meg vizsgálgatják öt percenként, és így fejezi ki az érzéseit, ez szerintem nem büntetendő. nektek mi a véleményetek? Persze ha hazajön, akkor itthon már nem hagyom a hisztit / bár vaj szivem van/ , de odabent azt hiszem igaza volt, hogy ellenkezett. Tudni kell, hogy utána csak délután jártam be hozzá, mert azt mondták, hogy a délutáni alvás előtt ne zaklassam fel. Azt hiszem igazuk lett, mert utána nem volt baj vele, nem sírt délelőttönként, evett aludt, játszott, nyugodt volt. Köszönöm, hogy meghallgattatok, és bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett a levelem.
rebecca
 
 


Sziasztok!

Úgy látom másnak is vannak kényelmetlen helyzetei a csemetékkel.:-)
Az én fiam amúgy egy áldott jó gyerek, de mára már nem fogadja el feltétlenül azt amit én tanácsolok neki. A "földhöz vágom magam" dolog két alkalom után elmaradt, mert járólapunk van itthon, és amikor másodszorra is elég kemény volt a talaj neki, akkor abba hagyta, most már csak finoman lefekszik és úgy siránkozik. De mostanában verekszik. Két kis kezével csapkodja a fejem, ha hiszti közben fel veszem hogy megnyugtassam. Az iménti napokban volt egy nagyon rossz helyzetünk, ami után borzasztóan éreztem magam. Kórházban volt / ma hozom ki onnan hála Istennek/, és minden nap ott voltam reggeltől estig az elején. Egyik alkalommal délután négyklor el akartam jönni, mert nem aludt el sehogy sem, és nagyon fáradt volt már, hisz itthon is már délben aludni tér. Szóval elakartam jönni, és iszonyatosan ellenkezett, rúgdosta az ágyat, vergődött, és amikor felvettem hogy megvígasztaljam , megint ütögetni kezdett, és a fejével nekiütődött a számnak , úgyhogy szép is lettem... :-) persze ez véletlen mozdulat volt, hisz, nem tudja még koordinálni a heves mozdulatait, csak akkor annyira buta helyzet volt. És hát elkeseredettségemben kijöttem onnan. Én kinnt sírtam a folyosón, ő meg bennt, bár, ő elaludt kb 3 perc mulva. És olyan rossz érzésem volt, hogy ő most talán azt hiszi haragszom rá, vagy ilyesmi, pedig csak utáltam a helyzetet, hogy mért kell ott lennie, amikor nem akar, és én sem akartam, hogy ott legyen. Belebetegedtem ebbe a kórházban levőségbe. A lényeg, hogy azt mondják itt a hozzátartozóim, hogy ha kórházban van akkor sem lehet hagyni, hogy verekedjen , és akkor is retorziókat kell alkalmazni. Szerintetek is? Én nem tettem meg és meg is tiltottam mindenkinek, mert szerintem az, hogy a gyerek nem akar ott lenni, ahol szurkálják, meg vizsgálgatják öt percenként, és így fejezi ki az érzéseit, ez szerintem nem büntetendő. nektek mi a véleményetek? Persze ha hazajön, akkor itthon már nem hagyom a hisztit / bár vaj szivem van/ , de odabent azt hiszem igaza volt, hogy ellenkezett. Tudni kell, hogy utána csak délután jártam be hozzá, mert azt mondták, hogy a délutáni alvás előtt ne zaklassam fel. Azt hiszem igazuk lett, mert utána nem volt baj vele, nem sírt délelőttönként, evett aludt, játszott, nyugodt volt. Köszönöm, hogy meghallgattatok, és bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett a levelem.
rebecca
 
 


Szia Rebecca!

A hiszti, verekedés mögött szerintem is negatív érzelmek állnak, amiket a kisgyerek még nem tud máshogy kifejezni. Én azt próbálom csinálni (de nem mindig sikerül), hogy először megnyugtatom. Ha nem hagyja magát megnyugtatni, akkor békén hagyom, de ottmaradok vele. Ilyen esetben nem helyénvaló a büntetés, de utána, amikor már megnyugodtunk mindketten, akkor elmondom (nyugodtan), hogy nem szabad és hogy miért nem. Persze ez is kortól függ, de azért kiskorban is lehet próbálkozni.

Cirmogó,
Szerintem se foglalkozz a többi anyukával, már azért sem, mert akkor nem tudsz magadra és a kisfiadra figyelni annyira. Én úgy gondolom, hogy másfél évesen még nem tanulta meg, hogy nem minden az övé. El fog múlni, és közben segíthetsz neki "átvészelni" a hisztiket.

Kati
kat_ica
 
 


Köszönöm Kat-ica!

Ki fogom próbálni. Azt hiszem tényleg az a jó, ha már lecsillapodva megbeszélem vele a helyzetet, hisz amikor mi felnőttek idegesek vagyunk, velünk sem lehet reálisan szót érteni. Megyek mert nagyon sír, pedig már itthon vagyunk. Azt hiszem attól fél elmegyek megint. Hát a lelkének nem tett jót ez a kórházi egy hét. Üdv: Rebecca
rebecca
 
 


sziasztok,
Köszi mindenkinek a hozzászólást.
TEgnap is volt egy cirkuszos eset, bár csak egy másik anyuka előtt, akinek pechemre elég nyugis fia van, akitől meg mindent el lehet venni. Ezt az én fiam meg is tette, de azért próbáltam mindig egy-egy dolgot visszaszerezni és odaadni a másik kisfiúnak is. Aztán meg nyugodtan elmagyarázni, hogy egy kicsit a másik kisfiú is szeretne játszani stb.
Jött a földhözverés és már úgy voltam, hogy tulajdonképpen semmi baja nem lesz tőle, legfeljebb homokos lesz a nadrágja, legcsillapítani meg úgysem tudom, hát megvártam, míg magától felállt.
VAlahol olvastam, hogy ugyan nem helyes édességet enni, de nem is halálos, ha a kedves nagyszülő csokiztatja a gyereket, tehát fölösleges állandó vitába keveredni velük. Kicsit így gondolom a hisztit is, nem halálos, és reméljük elmúlik.
Rebecca, szerintem a kórházasdi amúgy is megviseli a gyerkőcöt, sőt valószínűleg nem is érti, mi történik. Ha még büntit is kap, akkor végképp lehetetlen lesz, hogy bármilyen oltást vagy egyéb vizsgálatot nyugodtan viseljen a jövőben a rossz emlékek miatt. úgyhogy hallgass a szívedre és ne a rokonokra a lábadozás alatt is.
Egyébként az én fiam még nem beszél, még csak a szavak első felét próbálgatja, és néha rendesen sajnálom, hogy nem tudja elmondani, mit akar. Meg kell értenünk, hogy valahogy akkor is ki kell fejeznie magát. Ezt most magamnak is írom, hogy erősödjön bennem a türelem iránta.
Cirmi
cirmogó
 
 


Cirmi, Rebecca, szerintem nagyon jól csináljátok Kép Az jutott ma eszembe, hogy Kata (21 hós) mostanában rengeteget babázik. És bizony van, hogy kiabál a babára. Ilyenkor szégyellem magam, hogy ezt biztos tőlem tanulja, de azt hiszem, ez egy jó módja a "feszültséglevezetésnek".

GyeZsu
gyezsu
 
 


Sziasztok!!!!

Megjöttem én is, a gyakorló hisztikezelő! Kép

Na, olyan már velünk is előfordult, hogy a fejével jól orrba, szájba vágott Peti. (ezek a Petik!) Én őszintén mérges szoktam lenni. Sőt, kiabálok is vele, de persze nem küldöm el melegebb éghajlatra, csak leteszem (még mindig) és elmondom neki, hogy fáj a szám meg ilyesmi. Most már ott tartunk, hogy néha ha jól beolvasok neki, abbahagyja a sírást vagyis hisztizést. (visítást vagy amit éppen produkál) Néha, ha nagyon elegünk van belőle, kitesszük az előszobába, kb. 2 percre. Akkorlegközelebb, már amikor viszem kifelé, és kérdezem: Kitegyelek, mert nem bírom tovább a hisztit? Akkor azt mondja: ne. És már abba is hagyta.
Lehet, hogy másoknak drasztikus, de egyre jobb a helyzet. És még csak 22 hónapos.
Remélem már csak javulni fog.

Gyezsu!
Peti a párnájával kiabál, de inkább csak azért mert túl nagy és nem sierül neki úgy tenni ahogy ő szeretné. Na, ezen is fel tudja húzni magát! Nem tudom milyen latin temperamentumot örökölt ez a gyerek!?

Üdv. mindenkinek!
Andi
andi68
 
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet: