Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok Lányok!

Annyira örülök, hogy felvetettétek ezt az összejövést. Én is szerettem volna ezzel már előhozakodni, csupán azért nem tettem, mert Nekem vajmi kevés az esélyem, hogy eljussak este bárhova. Egyedül a Nagymama az, aki tudna vigyázni a gyerkőcre, de Õ - amellett hogy egyetlen segítségem és tényleg sokat köszönhetek Neki - nem hiszem, hogy segítene Nekem abban, hogy bulizni menjek szombat este. Kép
Azért nem adom fel a reményt, hátha vmi csoda történik! Nagyon szivesen találkoznék veletek!

Tager!
Nagyon sajnálom, ami veled történt. 2 hónapos gyereket otthagyni? Milyen ember az iyen? Volt előjele annak, hogy el fog menni a férjed? Ha volt, talán abból meríthetsz erőt, hogy talán jobb, hogy elment, ha nem stimmeltek már a dolgok. Meg amit Nekem is mond általában mindenki, hogy még mindig jobb, hogy most ment el, mintha akkor megy, mikor már a gyerekeknek feltűnik a hiánya. Sok erőt és kitarást!

Várom a fejleményeket összejövetel ügyben, ha tudok megyek!!!

Val
val
 
 


Sziasztok!

Val, lehet, hogy igazad van, de ezt most nagyon nehéz megemészteni. Azt, hogy megcsal már a terhességem végén sejtettem, szülés után már biztos voltam, de azt nem hittem volna, hogy amikor tényleg kiderül úgy dönt, hogy elmegy - mert én felajánlottam, hogy zárja le azt a kapcsolatot, hiszen mégiscsak van két gyerekünk -,meg sem próbáltuk rendbehozni a dolgokat . Igaz ezt ő már másodszor tette meg mert egy előző házasságából is van egy fia, akit ugyanigy hagyott el.
tager
 
 


Sziasztok Lányok!

Úgy látom, felpezsdült a topic forgalma - sajnos, hogy ilyen sokan járunk hasonló cipőben!

Rég jelentkeztem, mert nagy dolog történt: Húsvét vasárnap megszületett az én gyönyörűséges kislányom! Igaz, hogy a 37. héten, de minden rendben van vele, kivéve, hogy besárgult, és nagyon lassan akar elmúlni nála. Sokat alszik, ezért kevesebbet eszik, de jól vagyunk. És annyira szép Kép!!!
Ami viszont nagyon rossz, és nehéz megbírkózni vele: az apja hazahozott minket a kórházból (a szülésen is bent volt), és bejelentette, hogy akkor ő elköltözik. Aznap még itt aludt, másnap lelépett. Még itt van majdnem minden cucca, és két naponta itt van, kb. hetente 1x itt alszik, hogy segítsen. De köszönöm szépen ezt a segítséget, ez leginkább arra jó, hogy a saját lelkiismeretét megnyugtassa. nekem szörnyű őt látnom, és még mindig nem nagyon tudom felfogni, hogy így elfordult tőlem, akit 4 és fél éven keresztül állítólag nagyon szeretett, és elhagyta a lányát egy másik nőért. Megcsalt, megalázott, hazudozott és felrúgta az eskünket. Hogy lehet ezt épp ésszel átvészelni?
Nem is tudom, mi lenne a jobb. Ez, hogy akkor jön, amikor kedve tartja, vagy az, hogy jöjjön heti 1x a lányához. Akkor meg az lenne a rossz, hogy a gyereke sem érdekli, vele sem törődik. Még az anyagiakban sem egyeztünk meg. Egyenlőre azt mondta, hogy segít, amennyi kell, de tudom, hogy minél többet lesz azzal a nővel, annál kevésbé fogja így gondolni. Korábban, mikor ez szóba került, azt mondta, hogy neki nincs semmije, nekem meg megvan mindenem (a lakásunkat a szüleimtől örököltem), úgyhogy ne várjam, hogy olyan sok pénzt fog adni.
Szerintetek mi a jobb? Ti mit tennétek? Így az a baj, hogy elaltatja a lelkiismeretét, és itt is jól érzi magát, meg a csajjal is.
Nagyon jó ötlet egyébként a találkozó, csakhogy ez most nálam egy jó ideig nonsense - nem is tudom, meddig Kép.

Kitartás Nektek is!
caroline
 
 

 
 

sziasztok, az én férjem is becsajozott pikk-pakk persze a haverjai sokat segítettek neki ebben. Nem is értem őket. A jo barátok. Azt hitték én nem tudom persze nekem is vannak barátnőim akik persze még közösek voltak valamikor. Állítólag már akkor a csajjal volt amikor szültem. A barátja falazott neki folyamatosan. A lányokat néha elviszi a hétvégére akkor csinál neki programokat amit élveznek a gyerekek csak ezért nem szakítom meg a kapcsolatot. Ez van.
hlili
 
 


Sziasztok!

De marha sokan lettünk!

Caroline!

Sztem mindenképp meg kell állapodnotok valami rendszerben. Hogy naponta-2naponta-hetente, ez csak megbeszélés kérdése, de nem szabad, hogy te mindig fogadóképes állapotban legyél gyerekestül, ő meg, ha úri kedve úgy diktálja, beugrik. Neki is meg kell tanulnia, hogy vannak kötelezettségei, amik akkor is megmaradnak, ha a nője programot szervez mondjuk. Úgy kell kialakítania az életét, hogy a környezete tisztában legyen vele, hogy vannak apás délutánok-esték. Érdekes, az, hogy szerdán foci vagy squash vagy akármi van, azt mindig tiszteletben tartják. És ugyanez a babának is fontos. A rendszertelenség nyugtalanítja.
Ha sosem lehet tudni, hogy apa mikor bukkan fel és utána mennyi időre tűnik el, az neki sem jó. És persze, ha rá mered bízni az apjára a babát, akkor te is tudod előre, hogy mikor van fél-egy órád, amikor kimozdulhatsz egy kicsit egyedül.
A láthatást ugyanúgy kell felfogni, mint a tartásdíjat. Az sem fakultatív, hogy hányadikán és hány ft-ot.
Én ragaszkodnék hozzá, hogy a cuccait is vigye el. Nem kell a babának ilyen felemás helyzetbe belenőnie. MIért van itt apa cucca, ha ő maga nincs itt. És, ha nem most viszi el, mondván pici még a gyereke, akkor mikor?
Van egy b.nőm, ő a baba 3-4 hónapos korában "rakta ki" a férjét, mert nem lehetett vele együtt élni. Ott a kislány úgy nőtt fel, hogy "apa jön pénteken". Először nyilván nem tudta, hogy ez mit jelent, de a rendszer, a biztonság megvolt. Ha kérdezte a mamát, hogy mikor jön az apja, sosem kellett azt válaszolnia, hogy nem tudja. Amúgy az én kisebbik lányom sem emléxik semmire az együttélésből, pedig majd' 2 éves volt, mikor szétköltöztünk. Szóval egy ilyen kis korban lepattant apa sztem nem okoz lelki traumát-inkább csak máshogy fog fejlődni a gyerek személyisége. DE egyértelmű helyzeteket kell teremteni.
rjuli
 
 


Sziaszto! Nektek van valami segítségetek aki pl vigyáz a gyerekre amig a másikat ide-oda viszed különóra stb. ti hogy oldjátok meg egyedül? nekem ez okozza a legnagyobb nehézséget. hány éves kortól engeditek haza egyedül iskolából, különóráról ill.egyedül otthon? a lányok elég megbízhatóak de nem tudom mit csinálnának ha valami gond lenne. nagyszülök sajnos nem jönnek szóba.
hlili
 
 


Sziasztok ! Most találtam rátok.

Örülök ,hogy van ilyen oldal .Nekem még sok van a szülésig,de már most nagyon nehéz egyedül. Nem is tudom hogy fogom csinálni
ha a baba meglesz.Olyan sok kérdés van.....Sajnos nekem sincs semmi segitségem. Ti hogy csináljátok? Nagyon szivesen fogadnám tanácsaitokat !


Jó hétvégét!
nyuszo 73
 
 


De bonyolult lett az új társalgó :lol:
Raknék fel képet én is, de nem tudom úgy lekicsinyíteni, ahogy kéri.
Nem értek ezekhez a dolgokhoz, de talán logikusabb volna, ha a rendszer formázná méretre a képet, ha már ilyen igényei vannak :lol:
Na, mindegy.
Szerencsére nem tudok tanácsot adni abban, hogy hogyan lehet segítség nélkül ezt végigcsinálni. Talán szülők, barátok, fizetett segítség, de nyilván ezeken az öteleteken már ti is túlvagytok. Ha ezt a részét nézem, kész siker az életem. Normális családom és volt férjem van. Mégis lúzer vagyok. Megint hagytam, hogy átverjen egy fickó. :evil: Illetve hülyeség, hogy megint, mert az előző nem vert át, csak hülyén lett vége, de ez igazi szemét volt. Sosem leszek okosabb. :(
Más azért szenved, mert semmi ideje nincs, én meg a láthatós hétvégékkel rámszakadt temérdek szabadidővel nem tudok mit kezdeni. Akármilyen hülyén is hangzik, egyedül 48 órát marha nehéz értelemesen eltölteni. Mindenkinek megvan a maga élete, kevés az olyan ember, akinek a családi hétvégeken ilyesmi az eszébe jut. Úgyhogy, ha más jellegű is a dolog, azért nekem is megvannak a nyűgjeim, amik az egyedülléttel járnak.
rjuli
 
 


rjuli, mi törént? hátha mi is tanulunk belőle? :?: persze csak ha publikus
hlili
 
 


Sziasztok!
Ahogy olvasgatom a törteneteket elszomorit,hogy milyen sok anyuka van egyedül!
En nemetbe elek es 2006.05.28.-an megszületett az en kicsi kisfiam!
A kis Benedikt csodalatos baba!
sajnos nekem se fenyes mostanaba a parommal a kapcsolatunk!
9honapos terhessegem idejen rajöttem,hogy a ferjem sms-ezik egy fiatal lannyal.persze kiderült a mindennapi beszelgetes is!
Nem tudom miota ismerik egymast es,hogy pontosan mi is van köztük!
En lattam egy par sms-t es tuti,hogy van valami!!
Igaz a ferjem tagad!!!!Engem hülyez le!
Miota megvan a kisfiunk nem erzek semmi szeretetett!Csak bant a szavaival!
Mindig keres valamit amin öszze lehet veszni!Mindenbe beleszol!
Igaz nagyon szereti a fiat es oda is van erte!De en semmi szeretetet nem kapok!
Olyan rideg velem!Olyan maganyos vagyok!!
Sajnos nincsenek igazi baratnöim itt!Nincs kivel beszelnem!
Mostanaba mar arra gondolok,hogy mi nem is fogunk együtt maradni!Nem tudok megbizni benne!Valami elmult!
De mi lesz velünk?!Velem es a kisfiammal.
Sajnos en nem vagyok valami erös jellem!Eleg lelkis vagyok!
Hat röviden ennyi!
Mindenkinek minden jot kivanok!
Sziasztok!!Csuszi[/img][/quote]
csuszi
 
 


Sziasztok!

Semmi olyan nem történt, amiből tanulni lehetne. Elkezdődött valami, amiről az első perctől kezdve látszott, hogy nem fog menni, de úgy voltam vele, hogy flörtnek jó lesz. Párszor találkoztunk, 1000x beszéltünk telefonon, mármint ő hívott legtöbbször, és a legutóbbi alkalommal megbeszéltük a másnapi találkát, majd soha többet nem jelentkezett. Nem hívott, nem írt, nem jött, sőt, sem a mobilját, sem a vezetékest nem vette fel. Nem, nem veszett el a telefonja, és nem, nem történt senkinek semmi baja-mielőtt erre gondolna bárki is, mert ezek nekem is eszembe jutottak és megbizonyosodtam az ellenkezőjéről.
Szóval szimplán meggondolta magát, ami önmagában nem gáz, tekintve, hogy másfél hete "ismertük" egymást, de az elintézési mód több mint primitív. Hát ennyi.
rjuli
 
 


Sziasztok!

Közel 1 hét után előkerült az ember. :evil: Olyan sztorival, amit vagy elhiszek vagy nem. :roll: Ami az érdekes, hogy a bennem felmerülő kérdésekre magától adott magyarázatot, tehát nem a nekiszegezett dolgokra magyarázkodott.
Kár, pedig már helyére tettem a dolgot magamban.
Más biztos marhára örülne, de mivel jövője úgysem volt a dolognak, így most lehet nyüglődni a jelenben. :lol:
rjuli
 
 


Sziasztok!
rjuli! Megkerdezhetem,hogy Te mit erzel a fiu irant?
Persze csak ha publikus
csuszi
 
 


Persze, hogy megkérdezheted.
Igazából már semmit, túl link ahhoz. Ahogy kezdődött, hamar belezúgtam volna, de aztán korán elkezdődött a linkelés. Amúgy én az a típus vagyok, akit, ha szívatnak, akkor fontos lesz a dolog, ha minden könnyű és egyértelmű=unalmas, akkor nem kell.
De ez a fickó tényleg annyira link, és annyira kevés időt töltöttünk együtt, hogy igazából jelentősége sincs.
rjuli
 
 


Sziasztok!
nálunk nagy vita volt hogy gyereknapra nem akartam a gyerekeket odaadni apának. Ti hogy csináltátok? Én ugy gondoltam hogy a gyereknap mégis csak engem illet, és nem az új anyukát. A lányok teljesen összezavarodtak mert a vita elöttük zajlott. Azt hiszem ezután minden más lesz mint eddig volt. Pedig pont kezdtem egyenesbe jönni mert megismerkedtem közelebbről az egyik munkatársammal is, aki valszínű hozzánk is fog költözni mert vidéki és igy egyszerűbb lesz. A gykek is kezdik őt elfogadni. Hát ez van
hlili
 
 


Hát ez igazán nem hangzik rosszul. Mármint az összeköltözés. Nálunk a gyereknap nem téma, azé, akinek a hétvégéje. Most az enyémre esett, de, ha történetesen apás hétvégére esik, akkor az övé.
Végülis nem szoktunk egyezkedni, variálni, előre tudja mindenki, hogy mikor apáznak. Ha valami neki közbejön, akkor nem szoktunk cserélni, hanem anyóshoz viszi őket, úgyis szeretnek ott lenni, én meg nem szervezek rá az én hétvégémre. De, ha mégis lenne valami, anyám vigyázna rájuk. Szóval szerencsére ilyen konfliktus nincs nálunk.
Gyerek előtti vita tényleg gáz, korábban nekünk is volt, rosszul viselték, úgyhogy leszoktunk róla.
Gondolod, hogy egy vita gyökeresen megváltoztatja a viszonyotokat?
rjuli
 
 


Sziasztok!

RJuli, köszönöm a tanácsokat, nagyon jó ötleteket adtál. Egyenlőre ott tartunk, hogy ha kérem, hogy vmikor jöjjön el, mert szükségem lenne rá, akkor ha épp ráér, akkor jön, de egyébként simán megmondja, ha éppen programja van. Annyira igazságtalan az élet! Ő is akarta ezt a gyereket, most meg simán lelép, éli világát, szórakozik, programokat csinál, én meg csinálhatom végig az egyforma napokat-éjszakákat a picúrral. Még kimozdulni sem lehet egy jó ideig... Nagyon édi volt, már azt is mondta, hogy megadja nekem is a lehetőséget, hogy megtaláljam a boldogságom. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan gondolja, mikor itthon ülök a gyerekkel?
Na mindegy, egyenlőre ez van. Tényleg Juli, Te hol ismerkedtél meg az új pasival?
Egyébként a rendszer elég nehezen lesz belevihető a találkozásokba, mert apuka össze-vissza dolgozik, sokszor este is (TV-s). Sokszor annyira szenvedek, mikor elmegy, mindig sírok egy csomót. Az lenne a legjobb, ha soha többé nem látnám, de a gyereknek meg fontos. Ti hogy rendezitek ezt a konfliktust magatokban?
caroline
 
 


szia!

Én is sokat bőgtem, amikor még együtt laktunk, de már publikus volt, hogy megy csajozni. Egészen addig, míg meg nem ismerkedtem a pasival, aki azóta már ex. Itt a babaneten :lol: Elkezdett írogatni ebbe vagy v.melyik hasonló topikba, mert ő is egyedül neveli a gyerekeket. Aztán rájöttem, hogy véletlenül nem jön ide pasi, ezért elkezdtem keresgélni társkereső oldalakon. Igazából őrült nagy mázli volt, mert az elsőn megtaláltam, pedig más nick-je volt, de volt néhány összetéveszthetetlen adat. Szóval elkezdtünk mélezni, csetelni, aztán talákozni.
Az újabb ex mezei társkeresőből volt, de felejthető minden tekintetben.
Elég reménytelennek látom a dolgokat. Nemhogy a kinti világban, de még a neten is bőven akad gyerektelen és 1 gyerekes. És annyi, de annyi a lúzer vagy link fickó:(
Nem véletlen, hogy aki kívűl-belül normális, az nem szorul rá a netes keresésre.
rjuli
 
 


Szia!

És azóta mi a helyzet? Azért találkozgattok, vagy felejtős a pasi?
Melyik társkeresőben keresgéltél?
Nagy mázlid volt annak idején, tényleg csak más valaki tudja feledtetni az előzőt, azt hiszem.
Sajnos én is elég reménytelennek látom a helyzetet. A mai világban nem is lehet rendes pasit találni. A férjemről is mindenki (velem együtt) azt gondolta évekig, hogy megfogtam vele az isten lábát, annyira rendes, megbízható, hűséges, felelősségteljes, komoly. Ha vkitől, hát tőle senki nem várta volna ezt a fajta viselkedést.
Egyébként kicsit idegenkedem a társkeresőktől, nem fura érzés így ismerkedni?
caroline
 
 


sziasztok!
Hát tényleg nem egyszerű az ismerkedés én már összefutottam az új pasival, de nagyon félek mert lehet hogy rosszabb lenne a szakítás mint az elsővel. Az én ex férjemnek már akkor meg volt a nője amikor még látszólag minden oké volt. Nagyon nehéz volt a szakítás sokszor kiborultam a gyerekek elött. Nem is akartam elveszíteni tanácstlan voltam. Remélem nem ismétlődik meg ugyanaz. A legjobban az fájt és bántott hogy a barátai akikkel én is joban voltam sokat segítettek, falaztak neki. Persze egy nőnek mindig sokkal bonyolultabb újrakezdeni.
Társkeresőktől én is félnék olyan sok hülyeséget lehet manapság hallani. Sok ismerősöm engem is lebeszélt. :twisted:
hlili
 
 


sziasztok!

pasi teljesen felejtős. persze, hogy fura így ismerkedni, de amennyi a rizikó az egyik oldalról, annyi a biztonság másfelől. mert nem érhet olyan jellegű koppanás, hogy szépen elindul valami, csak épp, amikor kiderül a 2 gyerek, lehervad a mosoly. aki társkeresőn ír, az már ennek tudatában veszi fel a kapcsolatot.

HLili!
nem tűnsz túl lelkesnek az új fickót illetően, jól érzem a soraidból?
rjuli
 
 


Sziasztok!
:roll: Hogyhogy nem irogat senki mostanában ide? mindenki nyaral? Hogy bírjátok ezt a meleget? Gyerekeiteket kire tudjátok hagyni a nyári szünidőben? Voltatok vagy mentek valami jo helyre ahova érdemes lenne elmenni? Strandok közül melyiket probáltátok? Szerintem mindegyik horror. :lol:
hlili
 
 


Sziasztok!

Én még nem vagyok egyedül hivatalosan, de a mindennapjaimat már csak a kisfiam tölti ki. Azt hiszem a váláshoz közelítünk mi is. Sajnos. :(

Csuszi!

Az esetünk a férjemmel totál ugyanaz, mint a tiétek. Sms-ek jönnek-mennek, beleolvastam, és tök egyértelmű a helyzet. Ő tagad, azt mondja, csak hülyülnek egymással. Ja, én meg majd elhiszem, miközben azóta este 10-nél hamarabb nem jár haza. Ja, és a csajjal egy helyen dolgoznak, minden nap találkoznak, együtt mennek kocsival ide-oda. El lehet ezt viselni hosszú távon? Nagyon együttérzek veled! Eleinte én is sokat sírtam, de mára megedződtem. Nálam is elmúlt valami. Nagyon megbántott nem egyszer. Alapjaiban rengette meg a kapcsolatunkat, mert nem tudok megbízni benne. Bármit mond, tesz, mást sejtek mögötte. Borzasztó! :twisted:

Lányok! Olyan „könnyen” veszitek ezeket a láthatási hétvégéket. Én ettől rettegek, ha elválnánk. Ugyanis a férjem – most, hogy együtt vagyunk – annyit foglalkozik a gyerekkel, hogy hetente kétszer-háromszor elviszi a bölcsibe. Aztán semmi. A gyerek nem is ragaszkodik hozzá. Ha elválnánk, akkor meg biztosan vinné, én meg „belepusztulnék”, hogy miatta kell lemondanom a gyerekemről napokra. Hiszen ő tehet mindenről! Boldogok voltunk, mindent együtt csináltunk, most meg lesz*r minket. Persze-persze a gyereknek szüksége van a férfi példára, de arra most is szüksége lenne, és tőle nem kapja meg!

hlilli!

Biztató, hogy már kilátásban van egy új kapcsolatod! Sok drukk Neked, hogy rendes legyen a pasi, és kijöjjön a gyerkőcökkel is, ill. fordítva. :)

rjuli!

Jó, hogy az elején kiderült a pasiról, hogy nem megbízható. Ha már gyereke van az embernek nehéz lehet új kapcsolatot találni. Elsődleges szempont kell, hogy legyen a szimpátia, szerelem után, hogy a gyereked elfogadja-e, és neki kell-e más gyereke?!
Remélem hamarosan találsz valakit!

Caroline!

A Te helyzeted igazán nem könnyű! Viszont ezt a se veled se nélküled állapotot tényleg rendezni kell. Vagy legyen veletek, vagy a másik nővel. Az túl nagy „luxus”, illetve ronda dolog veled szemben, hogy megtartja magának a kiskaput visszafele, miközben ő nőzik. Ez nem szép! Szerintem is jobb lenne nektek, te is meg tudnál nyugodni, ha végleg elcuccolna otthonról!

sziasztok
Vendég
 


Sziasztok Hősnők!!!!!!

Borzasztó még olvasni is ,amik történnek veletek :(
De azt viszont nagyon-nagyon jó,h ilyen erősek vagytok!!!

Én is irtam ide pár hónapja-na de az inkább nyafinak tünik, mint problémának igy válások és egyéb nyalánkságok mellett.
Habár engem változatlanul kiborit az 'apa', néha éppen azzal,h esze ágában nincs lelépni- de igazából ennek örülnöm kéne, csak nem merek,mert nem bizom senkiben, és nem hiszem el,h szeret.

Ha meg épp elhiszem,akkor meg az a bajom, h velem van...
Nagyon sokat hazudik,jellemtelen,hisztis,és olyan hülye dolgai vannak,h az már komolyan mondom ,félelmetes (a babát,aki amugy 1 hétig van még szabin,aztán születnie kéne már) egy percig nem merném és nem is lehetne biztonságban vele hagyni!

Viszont mellettem van.Ez tény.Pedig mostanában én is eléggé nehezen elviselhető vagyok.

Szóval a lényeg az,h igazán erősnek tartalak Titeket,és nagyon szeretném, ha mindenkinél minden rendbe jönne hamar!!!

Engem is egyedül nevelt anyu-talán azért hadakozom ennyire megosztani ezt a dolgot mással- de vele biztos.

A pasizás egyébként igy válás után teljesen jó ötletnek tünik-remélem van annyi épkézláb solo apuka,akinek romantikus és elfogadható magyarázata van az egyedüllétre-nem kirakták.

Szép hetet Nektek és sok -sok erőt és mosolygós,boldog babákat,gyerekeket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Vendég
 


Újra keresünk babát és mamát reklámfilm forgatáshoz!

2005 június-júliusban született helyes kisbabát keresünk, aki anyukájával együtt szívesen szerepelne reklámfilmben. A forgatás augusztus 3-4. hetében 2 napot vesz igénybe!

Kérem, hogy akit érdekel a lehetőség, mihamarabb keressen meg az alábbi elérhetőségek egyikén, de legkésőbb augusztus 4-ig!

Köszönöm!!!!

Nikoletti Petra

Strawberry Films
www.strawberryfilms.hu
p.nikoletti@strawberryfilms.hu
Tel: 200 4040
Mobil: 0630 942 7758
nipe
 
 


Sziasztok Lányok :)

Szabad csatlakozni? Sajnos úgy alakult az életem, hogy 3 hét múlva már én is "jogos" tagja leszek kis Csapatotoknak. Akkor költözöm el a gyerekekkel egy önálló lakásba.

Várom és persze tele vagyok szorongással, de azt hiszem ez normálisnak mondható ebben a helyzetben :) I

kergyermekeim októberben lesznek 3 évesek :) Kicsit izgulok a láthatásokat illetően... A válókeresetet közös megeggyezéssel adtuk be és férjem minden kérését teljesitem a gyerekek láthatásával kapcsolatosan, tehát nem szabtam határokat mégis számomra oly "kevés" az az igény amit Ő kért láthatás gyanánt.
Amennyit érdemes tudni rólunk, hogy nehezes sikerültek a babák több évi sikertelen próbálkozás végén lombik programmal :) Külföldi kiküldetés, koraszülés, fejlesztések, elszigeteltség nehezitette a körülményeket mig aztán másfél éve a férjem szerelmes lett egy független, 27 éves lányba, akit valamelyik chat fórumon ismert meg és bár gondolkodási időt kért két randi után hazaküldött minket Svájcból.

Azóta decemberig gondolkodott és a Lányt választotta. Megtörtént a vagyonmegosztás, találtam lakást és várom az Új életünket:)
A gyerkőcökkel éjjel nappal együtt vagyok, Férjem eddig minimális időket töltött velük egyedül - úgy értem nélkülem - és emiatt szorongok igazán.
Tudom, hogy most nekem kell majd erősnek lennem, és szigorúan "kikövetelnem", hogy a láthatási időkkel éljen és ne futamondjon meg mert hosszú távon csak igy maradhat meg az apa-gyerek viszony köztük. A gyerekek imádják egyébként az apjukat, odavannak érte csak a férjem sajna türelmetlen, elég hamar rájuk un. Meg kéne értetnem Vele, hogy Tőlem válik nem Tőlük és az együtt eltöltött időt ne kötelezettségként, hanem örömként, érzelmi feltöltődésként fogja fel....

Az utóbbi hónapokban igyekeztem rábeszélni, hogy kezdjük el a Rá szoktatásukat ami alatt azt értem, hogy vigye el Őket egyedül is - nélkülem - játszóra, Margit szigetre, programokra...stb. Ahogy látom számára ez nagyon fárasztó és játszóteren kivül nem jutottak még messzebbre...:( Legutóbb 15 perc múlva értek haza zokogva... :(
Annyira sajnálom ezt az egészet de nem akarom, hogy a Párom teljesen kibújjon a felelősség alol mert a gyerekeknek is szükségük van és lesz Rá is nem csak az anyjukra ezen kivül ha engedem, hogy a láthatás abban merüljön ki, hogy néha-néha beszalad hozzánk akkor az az én életemet is iszonyatosan megneheziti.
Szülői hátterem nincs - úgy értem nem élnek már a Nagyszüleim-Szüleim - igy a testvéreimre számithatok emberileg, de hétköznapi értelemben csak magamra. Valahogy okosan kéne kialakitani a kapcsolatot az ex-férjemmel ill.az Anyósomékkal akikkel eddig együtt éltünk. Rájuk bizonyos értelemben számithatok, de persze korlátozottam :)

Bocsi a regényért és ha esetleg kusza volt, csak ennél rövidebben nem sikerült összefoglalnom a helyzetünket. :) Volt valaki hasonló cipőben? Két kicsi gyerkőccel miként zajlottak az első Anyamentes hétvégék? Okozott ez náluk észrevehető törést?

Puszi:Doris
doris
 
 


Sziasztok Lányok :)

Szabad csatlakozni? Sajnos úgy alakult az életem, hogy 3 hét múlva már én is "jogos" tagja leszek kis Csapatotoknak. Akkor költözöm el a gyerekekkel egy önálló lakásba.

Várom és persze tele vagyok szorongással, de azt hiszem ez normálisnak mondható ebben a helyzetben :)

Ikergyermekeim októberben lesznek 3 évesek :) Kicsit izgulok a láthatásokat illetően... A válókeresetet közös megeggyezéssel adtuk be és férjem minden kérését teljesitem a gyerekek láthatásával kapcsolatosan, tehát nem szabtam határokat mégis számomra oly "kevés" az az igény amit Ő kért láthatás gyanánt.
Amennyit érdemes tudni rólunk, hogy nehezen sikerültek a babák több évi sikertelen próbálkozás végén lombik programmal :) Külföldi kiküldetés, koraszülés, fejlesztések, elszigeteltség nehezitette a körülményeket mig aztán másfél éve a férjem szerelmes lett egy független, 27 éves lányba, akit valamelyik chat fórumon ismert meg és bár gondolkodási időt kért két randi után hazaküldött minket Svájcból.

Azóta decemberig gondolkodott és a Lányt választotta válni is szeretne. Megtörtént a vagyonmegosztás, találtam lakást és várom az Új életünket:)
A gyerkőcökkel éjjel nappal együtt vagyok, Férjem eddig minimális időket töltött velük egyedül - úgy értem nélkülem - és emiatt szorongok igazán.
Tudom, hogy most nekem kell majd erősnek lennem, és szigorúan "kikövetelnem", hogy a láthatási időkkel éljen és ne futamondjon meg mert hosszú távon csak igy maradhat meg az apa-gyerek viszony köztük. A gyerekek imádják egyébként az apjukat, odavannak érte csak a férjem sajna türelmetlen, elég hamar rájuk un. Meg kéne értetnem Vele, hogy Tőlem válik nem Tőlük és az együtt eltöltött időt ne kötelezettségként, hanem örömként, érzelmi feltöltődésként fogja fel....

Az utóbbi hónapokban igyekeztem rábeszélni, hogy kezdjük el a Rá szoktatásukat ami alatt azt értem, hogy vigye el Őket egyedül is - nélkülem - játszóra, Margit szigetre, programokra...stb. Ahogy látom számára ez nagyon fárasztó és játszóteren kivül nem jutottak még messzebbre...:( Legutóbb 15 perc múlva értek haza zokogva... :(
Annyira sajnálom ezt az egészet de nem akarom, hogy a Párom teljesen kibújjon a felelősség alol mert a gyerekeknek is szükségük van és lesz Rá is nem csak az anyjukra ezen kivül ha engedem, hogy a láthatás abban merüljön ki, hogy néha-néha beszalad hozzánk akkor az az én életemet is iszonyatosan megneheziti.
Szülői hátterem nincs - úgy értem nem élnek már a Nagyszüleim-Szüleim - igy a testvéreimre számithatok emberileg, de hétköznapi értelemben csak magamra. Valahogy okosan kéne kialakitani a kapcsolatot az ex-férjemmel ill.az Anyósomékkal akikkel eddig együtt éltünk. Rájuk bizonyos értelemben számithatok, de persze korlátozottam :)

Bocsi a regényért és ha esetleg kusza volt, csak ennél rövidebben nem sikerült összefoglalnom a helyzetünket. :) Volt valaki hasonló cipőben? Két kicsi gyerkőccel miként zajlottak az első Anyamentes hétvégék? Okozott ez náluk észrevehető törést?

Puszi:Doris
doris
 
 


Elnézést kérek, az első hozzászólásban javitani akartam utólagosan a hbát, erre mindkettő látszik...bocsi az ügyetlenkedésért :oops:

Doris
doris
 
 


Szia Doris!

Laikus vagyok a láthatási problémádat illentően, de egyrészt azt gondolom, ha az új csaj varázsa kisség megkopik, talán elindul valami, mert ez az ingerültség, és az, h nem igazán igényli őket, igazából arra a szakaszra jellemző, amikor minden gondolatukat a másik nő-jelen esetben egy düdös ribanc-ha szabad így fogalmaznom tölti ki. Mert milyen nő az, aki belemegy egy ilyen kapcsolatba?! Hál'Istennek, h a volt férjem hasonló kaliberű nőjét még a válás előtt kidobta, és az utána következő már úgymond legálisan került képbe. Szóval ez az egyik. A másik pedig, h, ami nem jön belülről, azt nem tudod erőltetni. Nem tudod megmagyarázni, h érezze jól magát a gyerekekkel, mert ez fontos. Ha nem igényli, nem hinném, h meg tudod győzni az ellenkezőjéről. Na, meg lehet, h baromi nehéz neki látnia azokat a gyerekeket, akiket elhagyott, és a szembesülés miatt kerüli őket. Ha így van, akkor is hagyj időt, majd kialakul. Szóval sztem szép lassan haladj. Papíron láthatás kéthetente van. Lehet, h ennél sűrűbben nektek sem kell először. Max. hetente 1x, de úgyis ti tudjátok, h milyen a heti beosztásotok. Szóval ezen ne görcsölj, mert csak ez is egy újabb feszültségforrás. Neked arra kell berendezkedned, h te neveled őket és magadra számíthatsz. Sajna ezügyben mellékes, h heti hányszor hány órát van velük az apjuk. Tudom,az együtt töltött idő minősége nagyon nem mindeg, de ezt úgysem lehet irányítani, ez is egy folyamat, amibe sztem nincs beleszólásunk.
rjuli
 
 


Szia Juli :)
Köszi a választ :)
Igazán próbálok nem görcsölni a dolgon, de azért szorongok a dolog miatt. Igen, minden második hétvégét péntek du.5-től vasárnap du.6-ig határoztuk meg ahogy kérte. Költözés után nyilván legkésőbb a második hétvégén eszerint össze kell majd pakolnom a kis motyókájukat és elengedni őket egy teljes hétvégére. Én tudom, hogy már az első este fut-szalad majd haza velük egyszerűen azért, mert iszonyatosan fárasztónak érzi ezt az egészet és tul.képpen ebből menekült el. Az már látszik, hogy a Lányt egyáltalán nem érdeklik a gyerekei, eddig még soha nem találkozott velük (eleinte a randikra is úgy járt, hogy még a gyereküléseket is kivette a kocsiból)és a férjem is csak az új szerelemnek él vagyis az orvosi ügyeletek, betegségek is teljesen hidegen hagyták. Arra hivatkozott, hogy itt vannak a szülei... De ennek vége.

A pszihim szerint akihez egy éve járok bizony nekem kellene okosan "irányitanom" a dolgot, vagyis pl. tálcán felkinálnom a lehetőséget, hogy szerintem elég érettek Ők (mármint a Párom és a Barátnője) arra, hogy együtt töltsék a hétvége akár csak egyetlen napját is, szivesen Rájuk bizom a gyerekeket. (Persze, gondolhatod mennyire szivesen teszem, de természetesen ésszel én is felfogom a történteket és ahogy eddig sem rendeztem soha jelenetet semmiért értelmes emberként engedném a gyerekeket)

De én azt látom, hogy sem a Lány, sem Ő nem vágyódik erre. Most jött haza a Párom két hetes nyaralásából a Barátnőjével. (Mi még egy fedél alatt élünk a férjemmel mert épitkezést terveztünk a külföld után, de sajna már csak a Párom épitkezik persze nem velünk)Szóval kérdeztem, hogy a gyerkőcökkel mit tervez a nyáron és azt mondta semmit, mert nagyon Anyásak... Ez igaz, no de másfél éve szinte kizárólag én vagyok Nekik... A pszihi szerint viszont ez nagyon veszélyes mert igy teljesen magam maradok a gyerekekkel, a láthatások néhány órás elvitelben merülnek igy ki és nekem nem lesz magánéletem ami aztán kihat majd a gyerekek sorsára is... Szerinte végre a sarkamra kellene állnom és szembesiteni azzal, hogy felelősséggel is tartozik a gyerekek iránt. Eddig megoldottam mindent, de most már ne áldozzam be magam 100%-ig, mert mindenkinek ez a természetes és kényelmes.
Sajnos igaza van, mert Anyósomék már most is olyan szemrehányóan beszélnek velem, ha játszóterezésre viszi a férjem a gyerekeket. Szerintük még túl korai... A legutóbb vásárolni indultam itthonról. Elötte megkérdeztem, hogy itthon maradnának-e Apucival-Mamával-Papával és örültek a gyerekek. Mire felöltöztem, indultam volna már zokogva szaladtak a kocsi után, hogy Ők is jönnének...
És én megálltam és összeszedtem Őket és vittem magammal. Ugyanigy tegnap a bankba...stb.mert Anyósomék azt sugallják, hogy a gyerekeknek az Anyjukra van szükségük.

Én megértem, hogy a férjem besokallt a "terhektől" bár közösen vállaltuk, megértem, hogy kiszeretett belőlem és ezért elhagy de azt nehezen tudom felfogni, hogy ha egy héten 7 napot találkozik a lánnyal, kb. 4-szer töltik együtt az éjszakát is ami azt jelenti, hogy a férjem csak ruhát cserélni jön haza és már megy is, ha tudnak szabadon szórakozni már több mint egy éve, utaztak, nyaraltak, feltöltődtek, akkor miért képtelen ennyire kevés időt is örömmel eltölteni a gyerkőcökkel? Rengeteg ügyintézni valóm van mostanában - lakáskeresés, ügyvéd, festés, intéznivalók, közgyógy, kontrolok...stb. és tényleg semmiben sem számithatok Rá.

Juli :) Tudom, hogy mindenre időre van szükésg de azért másfél év türelmetlenségnek számit a részemről? Február óta van itthon, elötte csak kéthetente látta a gyerekeket, aztán egy napra hazajött és ment vissza Svájcba vagy a Lányhoz. Nem rángatom, nem hivom fel ha ég a ház akkor sem, mert többször előfordult, hogy ügyeletre, korházba sem kisért el minket, mondván, hogy a szülei úgyis segitenek ha nagy a baj... Szerintem itt az ideje, hogy Ő is felnőjön végre és vállalja bizonyos szinten a gyerekekkel járó felelősséget.

Puszi:Doris
doris
 
 


Sziasztok!

Doris! Hát nem semmi az sem, amiket te írsz. Nagyon pozitív a hozzáállásod a férjedhez, azok után, hogy elhagyott téged egy másik nő miatt. Azzal egyetértek, hogy előfordul (sajna nálunk is ez a helyzet állt elő), hogy az ember fia (lánya) beleszeret valaki másba, ezt el kell/lehet fogadni. Én viszont veled ellentétben pont attól tartok, hogy ha elválunk, akkor milyen rossz lesz a kisfiam nélkül, amikor el akarja vinni. Mert miatta borult fel a család, tehát miatta kell lemondanom a gyerekemről egy hétvégére (3,5 éves), aki szintén nagyon anyás, és még csak egyszer aludt nélkülem, de akkor sem az apjával, hanem a szüleimnél. Ráadásul az én férjem sem vette ki eddig a részét a gyereknevelésből, mindig intézte a saját életét, hobbiját, és most bizony én annak örülnék, ha nem tartana túl gyakran igényt a gyerekre. Persze tudom, hogy szüksége van apára a gyereknek, de arra eddig is szüksége lett volna. Eddig hol volt? :evil:

Mivel azonban te szeretnéd, hogy rendszeresen vigye a gyerkőcöket, ezért tényleg a sarkadra kell állnod, főleg, hogy mástól nem kaphatsz támogatást. rjulinak igaza van, hogy erőltetni viszont nem lehet. Talán dícsérd, ha elviszi őket, hogy milyen jól érezték magát nála/náluk...talán az apai büszkeség feléled benne. Bár, ha igazán őszinte akarok lenni, szerintem, ha eddig nem vitte túlzásba a gyerekekkel való foglalkozást, akkor ezek után se számíts sokkal többre!! Vagy pedig nagyon küzdelmes lesz! Esetleg akkor jön rá, hogy van két gyereke, ha az új asszonyka elhagyja, és magára marad. És ez jellemző probléma bizonyos férfitípusoknál: ha neki van szüksége a gyerekre, akkor jöhet a gyerek, ha a gyereknek van rá szüksége (mindig az lenne rá), nos az nem olyan fontos. Mondom ezt saját tapasztalatból: férjemnek van egy nagylánya (13) az előző házasságából, és bizony eleinte sokszor hozta, ám akkor is inkább rámhagyta a kislányt, ő ugyanúgy tette a saját dolgát, én játszottam vele, amíg kicsi volt, amikor a kisfiúnk megszületett, akkor jött velünk sétálni, majd később játszótérre, de az apjuk ezt ritkán tette meg. Volt olyan is, hogy a leányzó átjött, ebédeltünk, apuka lefeküdt aludni. Vajon ez milyen érzés a gyerekének?! Na, és most, hogy van egy új nő (bár még nem bevallottan, de sajnos vannak rá bizonyítékaim), azóta alig-alig jön a kislány.
És hogy felelősséggel tartoznak a gyerekükért? Igen, azzal tartoznának! De ez nálunk kimerült annyiban, hogy pénzkeresés. A mindennapi gondoskodás, a gyerekhez való igazodás nap mint nap, a vele való foglalkozás...mind mind elmaradtak. Te komolyan hiszed, hogy a válásotok,különköltözésetek után rá tudod ébreszteni a férjedet arra, hogy felelősséggel tartozik a gyerekei iránt? Ezt nem bántásból írom, egyszerűen nem hiszek ebben. Nem is tudnék ötletet adni, mit lehetne tenni.
És ami nagyon fontos (lett volna), hogy megalapozza a kapcsolatát a gyerekeivel kiskorukban. Ám ez nálatok is elmaradt, hiszen amint írod minimális időt töltött együtt a kicsikkel, akik nem kötődnek hozzá eléggé. Nálunk ugyanez a helyzet. A férjem mindig abban a tévhitben van, hogy a gyerekének "szeretnie kell" őt. De azt nem érti meg, hogy a szeretetteljes kapcsolat úgy alakul ki szülő és gyerek között, hogy sok időt tölt a gyerekével, és foglalkozik is vele, figyel rá. Csak azért nem fogja szeretni, mert ő az apja.
Mindamellett osztom a véleményt abban, hogy szüksége lenne a gyerek(ek)nek az apukára. És ha elválunk, természetesen megpróbálok majd egy normális kapcsolatot kialakítani annak ellenére, hogy látni sem akarom majd, de ha a gyerek szívesen megy hozzá, és vinni akarja, muszáj lesz elengednem. :?

Üdv
Vendég
 


Kedves hölgyek!

off
ahogy elnézem kutyából tényleg nem lesz szalonna...
azaz, ha valaki megtette egyszer nincs garancia arra, hogy másodjára nem teszi meg...
most már kezdek magamtól is beijedni... :roll: :shock:
on
Vendég
 


Szia Éva :)
Igen, természetesen én is éreztem legbelül haragot, mikor rádöbbentem, hogy ez gyakorlati értelemben mennyi lemondást és fizikális elszakadást jelent majd Nekem is a gyerekeimtől. Belesajdul a szivem mikor a gyerekek Apa, Apucikáznak, imádattal csüngenének Rajta, de Ő észre sem veszi a rajongásukat. Azt hiszem soha nem fogom tudni elfelejteni ezt az érzést de a józan ész beláttatja velem, hogy nincs más választás el kell engedni aki menni akar.

. Én is kaptam okos tanácsokat, hogy miként húzzam az időt, ne egyezzek bele a válásba mert majd úgyis elmúlik ez a nagy szerelem, de nem látom értelmét. Ha egyszer már nem szeret akkor nem akarnám visszakapni soha az életben, mert azzal becsapnám önmagamat.
Én úgy gondolom nem erőszak velünk élnie, hanem egy lehetőség. Ő másra vágyik és más teszi boldoggá. Az én értékrendem ott az inkubátorok mellett nagyon átalakult két és fél évvel ezelött. A kicsövezett Babáimat látva, hallgatva a lélegeztetőgép csipogását bizony kegyetlenül tehetetlennek éreztem magam. Rájöttem, ha élve-egészségesen hazavihetem Őket az lesz a legnagyobb ajándék a sorstól. És megtörtént a CSODA :) Hogy a férjem elhagy az borzasztó, fájdalmas, egyenlőre még feldolgozhatatlannak tűnik. Tiszteltem, szerettem, felnéztem rá mint Társra, emberre, barátra, apára de "csak" egy férfi aki miatt nem fogok összeomlani mert ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak.
Magam intéztem el a válási papirok vázlatát aszerint ahogy kérte, mert Neki nem jutott rá ideje és végül közösen irtuk alá az ügyvéd elött de Ő a felperes mert Ő akarta igy.

Viszont ennyi hónap elteltével nem tudom elképzelni, hogy valaha is hinni-bizni tudnék benne és főként képtelen lennék tisztelni Őt. Lehet, hogy ez elavult gondolkodásra vall, de nekem mindezekre szükségem van egy kapcsolatban :) 15 év van mögöttünk. Nekem ebből majd 14 év szép és tartalmas volt épp ezért nem süllyedek le az Ő szintjére. Megfogadtam amikor ez az egész kiderült, hogy inteligenciával, türelemmel, toleranciával a lehető legjobban igyekszem megkimélni a gyermekeimet a válási procedura gyötrelmeitől és ehhez tartom is magam. Ők aztán a világon semmiről sem tehettek és nem Ők kérték, hogy ide szülessenek.

Ha most fenyegetőznék, bosszút forralnék, keresztbe tennék Neki azzal igazán a gyermekeimnek és önmagamnak ártanék.

Küzdök azért, hogy a lehető leginkább ráérezzen arra, a gyermekei mennyire imádják és igénylik Őt mint Apát és Férfit mert egy Nő nem képes pótolni a "férfias" dolgokat :) Talán ha elköltözünk és nem leszünk itt a "nyakán" Ő is ráérez majd a hiányukra meg nyilván idővel csitulni fog az a nagy szerelmes lángolás is és akkor talán jobban a gyerekei felé fordul majd. Nem hiszem, hogy a felelősség érzete növekszik meg az elköltözésünk után sokkal inkább reménykedem abban, hogy mégiscsak hiányzik majd az estéiből a gyerkőcök kacagása, pacsálása, vidámsága, nyüzsgése.... :P Bár az is lehet, ez csak puszta naivitás...
Ha nem akkor tényleg meddő volt a küzdelmem de én nem adom fel itt az elején.

Gyurgyo :)
Üdv itt :) Mire gondolsz pontosan? Hogy aki egyszer félrelépett az később is megteszi? Vagy aki elhagyta a családját az mindig el is fogja hagyni? Én nem hiszem :)

Puszi:Doris
doris
 
 


Szia Doris! :)

Nagyon okosan gondolkozol a gyerekeidről, az eljövendő életetekről! Persze, hogy szükségük van az apjukra! Remélem, hogy küzdelmed nem lesz hiábavaló!

Írtad, hogy hosszú út vezetett odáig, mire megszülettek a lurkók, lombikprogram volt. Ilyen esetben azt gondolná az ember, hogy mivel együtt küzdöttetek értük, hogy megszülethessenek, így az apukának is ők jelentik az életet, ők a legfontosabbak. Szomorú, hogy ez nem így van. Legalábbis nem mindenkinél.

És kisfiúk, kislányok? Kétpetéjüek, gondolom, mert lombiknál ez a jellemzőbb... Koraszülés miatt voltak intenzíven? Nagyon sok nehéz dolgon mehettél keresztül akkoriban. Nálunk semmi küzdelem nem volt, "sima" császár, időben, és mégis életem legnagyobb csodájaként éltem meg a kisfiam világrajöttét. Ez nálad hatványozottan jelentkezhetett! Minden elismerésem a kitartásodért, az erődért, ahogyan most elviseled a válást, és megkíméled a nehézségektől a gyerekeidet! :)

A gondolkodásod nem hinném, hogy régimódi, inkább teljesen normális. Ugyanígy érzem a férjemmel: nem tudok hinni neki, bízni benne a történtek után. Ezért szeretnék elválni tőle. Hogy éljek olyan valakivel tovább, aki megaláz mindenki előtt azzal, hogy egy másik nővel mutatkozik a városban, miközben mi még házasok vagyunk, mindenki úgy tudja, hogy otthon minden rendben van. De hát ők úgy hiszik, hogy ezt megtehetik, hiszen "csak" kollégák, és ettől teljesen normális, hogy munkaidő után pl. a mekiben ücsörögnek ők, meg a csaj gyereke (házas ő is), mindezt munkaidő után, miközben mi otthon várjuk. :evil: :twisted: :!: :?:

Gyugyo!
Nem te vagy az első, aki azt mondja, hogy aki egyszer megtette, az megteszi másodszor is..... Ez tűnik most már valószínűnek. Nem tud kibújni a bőréből. Sajnos. Pedig azt hittem, hogy lenyugodott, családra vágyik, békére. (merthogy az előélete elég zűrös volt - nőzés szempontjából, az előző házassága alatt is) valamiért vonzom a problémás eseteket...?

sziasztok
Vendég
 


Szia Éva:)
Köszi a dicséretet, hát tényleg csak bizakodni tudok, hogy a lehető legjobban megvédem Őket a válás nehézségétől. Erre törekszem :)
Kétpetéjüek, Gergő 1700g-al és Lilike 1150 g-al születtek :) Igen, a koraszülés miatt jártuk meg azt az iszonyatosan nehéz uatat az első évben mert az oxigénhiány meg maga az éretlen születés sok-sok következménnyel járt, de mára nagyon szépen "kihevertük" a következményeket :P Igazi kis Hősök :P :P :P

Teljesen megértem az érzéseidet a Férjeddel kapcsolatban és én is azt mondom tisztességtelen ahogy viselkedik és nincs joga, hogy megalázzon :( Bocsi, nem nagyon tudom, hogy hogy áll a kapcsolatotok úgy értem mire jutottatok, váltok? Ő akar válni vagy csak Te? Ha erre kerül a sor legjobb közös megeggyezéssel véghezvinni a dolgokat, mert a gyerkőcök érdekeit ez szolgálná a legjobban :) Ha tudok bármiben segiteni irj nyugodtan bár nálunk az első békitő tárgyalás szept.22.-én lesz tehát a végleges válást gondolom év vége felé mondják majd ki de a papirformában "otthon" vagyok.

Puszi:Doris
doris
 
 


Szia Doris!

Nagy utat jártatok be a kicsikkel! Nagyon büszke lehetsz rájuk! A lényeg, hogy ők jól vannak, egészségesek! Társat pedig találhatsz még te is sokkal-sokkal jobbat! Majd szorítunk egymásnak! :) :P

A válást nálunk először ő emlegette, most már én is válni akarok, de most úgy tűnik, hogy én gondolom komolyabban. Reménykedem a közös megegyezésben, mert különben évekig is elhúzódhat. Arra gondoltam, hogy ügyvéddel intéztetem a dolgot, hátha közbejön bármi. Meg papíron mindenünk közös, jobb lenne talán, ha ügyvéd öntené formába, hogy hogyan osztozunk majd a vagyonon. Te egyedül írtad meg a válási papírokat?
Nálunk is egy nő miatt került szóba a válás, megingott a bizalom, így nem hiszem, hogy a jövőben együtt tudnánk élni úgy, ahogy tettük ezelőtt. Igaz, hogy az én férjem nem vállalja el, hogy van valakije, hiszen a csaj is férjezett - úgyhogy lehet, hogy csak szórakozgatni akartak -, de én nekem ez nem fér bele egy házasságba. Másként képzelem az életemet. És csodák csodája már odáig jutottam, hogy el is tudom képzelni nélküle is, akár valaki mással. És ő juttatott idáig. Kiölte belőlem az érzéseket, amiket iránta tápláltam.

üdv: Évi
Vendég
 


Szia Évi :)
Sajnálom a kialakult helyzetet de legfőképpen azt sajnálom, hogy a Párod "hülyének" néz, és nem képes őszinte lenni. Igy sajnos egyértelmű, hogy menthetetlen lesz ez a kapcsolat.... Pedig egy ilyen "félrelépés" tul.képpen át is segithetne Titeket a mélypontotn, pozitiv irányba is lendithette volna a történeteket bár ne vessetek ezért követ rám. Természetesen én is "elitélem" ezt a dolgot, de amikor nálunk kiderült én magamba néztem és rájöttem, bizonyos értelemben én is "tehetek" a történtekről. Sajna nálunk már késő volt bármit is lépni, de ha mindkét fél akarja innen bizony újúlt erővel fel lehet ám állni. A kapcsolat már sohasem lesz a "régi" de lehet még szép és tartalmas.

Nálatok talán az érzelmi része is hiányzik épp úgy mint nálunk és érdekes amit irtál, hogy Ő juttatott idáig mert az elmúlt egy év "megaláztatása" nekem is segitett abban, hogy le tudjak érzelmileg válni a férjemről mivel én nagyon szerettem és tiszteltem őt és a történtek ellenére sem voltam képes egyik napról a másikra átalakitani az érzelmeimet.

Az ügyvéd segitségét én is csak javasolni tudom. Én is ügyvédtől kértem természetesen tanácsot aki elmondta mi "jár" jogilag ill. mi illeti meg a gyerekeket ha válásra kerül a sor. Tanácsot adott, segitett fejben felkészülni a dologra. Mikor kiderült, hogy a férjem válni akar akkor egyeztettem az adatokat az ügyvéddel de nálunk sima volt a dolog, mert a vagyonmegosztáshoz nem kértünk ügyvédi segitséget, megbeszéltük az egészet és le is bonyolitottuk átutalás formájában. Igaz, költözni csak két hét múlva fogok a kicsikkel, de épp most kértem gondolja át mit szeretne mindenképp megtartani és akkor azt nem viszem el, mert alantasnak érezném marakodni poharakon, asztalon, széken...stb.

Viszont nagyon jó volt az ügyvéd olyan szempontból, hogy valaki hivatalosan elmondta, hogy a gyerekekkel kapcsolatosan mikben kell megegyeznünk. Az én férjem álmában sem gondolta volna pl., hogy neki a továbbiakban pl. a nyári ovódai, iskolai szünidőkből is ki kell vennie a részét. Azt hitte ez már örökké az én dolgom lesz. Most még nem gond - nem is töltött velük egy napot sem - de ha dolgozni fogok újra akkor bizony pokoli nehéz lesz megoldanom a 4-5 hetes ovi zárásokat igy család nélkül. Ő pl. rákérdezett, hogy "Jól értette, a saját szabadsága terhére kell majd megoldania a gyerekek felügyeletét záráskor, ünnepekkor?"...stb. Ez kicsit meg is mosolyogtatott bár nem vicces de Ő ennyire nem gondolt át semmit. A láthatásokat pl. óra percre meg kellet határozni amin szintén megdöbbent és rákérdezett, mi van, ha pénteken du.6-ig kell dolgoznia???? Megnyugtattam, hogy nem állitom ki a gyerekeket az ajtó elé pontban 5-kor, mert akkortól irtuk le az elvitel időpontját.... Természetesen minden egymás közti megállapodás kérdése, de részletesen érdemes mindezeken elgondolkodni, hogy ne az ügyvéd elött kelljen marakodni. Ki, mikor viszi el a gyerkőcöket és mikor hozza vissza...stb. :)

Puszi:Doris
doris
 
 


vagyok, csak eddig olvasgattam, most meg elszállt eg ytök hosszú hsz-om :evil:
úgyhogy talán majd holnap nekilátok újra
sziasztok
rjuli
 
 


Sziasztok!

Csak bekukk.
Rjuli! Milyen volt a Balcsin? Nem volt túl jó időtök! :(
Később még írok.
pusz mkinek
Vendég
 


Sziasztok!

Juli, Doris végre hallok felőletek!

Doris, azt hittem a férjednek megjön az esze, de ahogy olvastam soraid, hogy nem képes a gyerkőcökkel lenni huzamosabb ideig, és nem igen akarja kivenni részét a nevelésből, hát.. Miért ilyen az apák egy része?
Nálunk azért rosszabb a helyzet, mert az "apa" ezévben(!) nem látta gyermekét. :cry: Hogy vegye ki a részét a nevelésből, ha nem akarja? Már a telefonszámát sem tudom, megváltoztatta, csak a címét. Az anyja csak azt mondta, hogy nem erőltetheti a láthatást, ha ő egyszer nem akarja. Dehát vállalta, nem? Le van írva. Felhívom az ügyvédem, mit tegyünk...

Juli! Veletek mi újság?

Doris, azt hittem rendbejöttök! Nagyon bíztam benne.

Régebben miért volt olyan kevés válás? Megvolt a család, és a férfiak nagy része nem kapott mástól törődést, szerelmet, szexet mástól hosszútávon, nem? Csak a feleségétől. Nem voltak annyira a nők odaadók, nem? Mostmeg? 1-2 hét után ágybabújhatnak velük. Szerintem a legfőbb oka a nők a sok válásnak, de cáfoljatok meg, ezek csak az én gondolataim.
Doris, a férjed tuti nem ment volna el, ha nem találkozik avval a libával, és az enyém sem, és szerintem Julinak sem. Vagy igen?

Mindegy ilyen a világ.
A legszörnyűbb, ha egy család tönkremegy, és mindig fel kell állni, mindig!
Nekem is Doris nagyon rossz, ha meghallom, hogy 'apa', sírhatnékom van, amúgy szinte mindig jó kedvem van. Nézhetjük úgyis, hogy megszabadultunk olyan embertől, aki nem érdemel meg minket. Nem?
fkatka
 
 


Azzal azért vitatkoznék, h régen annyira szuper lett volna. Nyilván a technikai vívmányok megkönnyítik az új kapcsolatok kialakítását, fenntartását, de attól még régen is tönkrementek a kapcsolatok, max. nem léptek ki belőlük ennyire könnyedén. Sztem lényeges változás abban van, h míg régebben szégyen volt a válás, egész életeket senyvedtek megaláztatva a nők vagy azért, mert csalták őket vagy azért, mert a férjben felgyülemlett feszültséget, frusztrációt egy kiadós veréssel vezette le. Vagy mindkettő. És, ami nagy különbség, régen ezekről senki nem mert beszélni, ma meg név és arc nélkül bármiylen fórumon kiadhatja magából az ember, ill a médiában sem tabu ezekről beszélni. Szóval csak a válás súlya csökkent, így talán amennyivel több a válás, annyival kevesebb a rossz házasság. Mert, ha nem tetszik a rendszer bármelyik félnek, beadják a keresetet és válnak.

Amúgy nálunk nem a barátnő volt a válás oka, a mi házasságunk 1 évig úgy állt romokban és úgy filóztam a váláson, h nem volt csaj a képben, aztán lett az utolsó félévben. De, amikor úgy döntöttem, h elválok, még nem is tudtam, csak, amikor közöltem, h el akarok válni, derült ki, h ez annyira nincs is ellenére. Aztán azt a csajt ki is dobta, úgyhogy annyira sokat nem nyomott a latba.
rjuli
 
 


Szia Juli!

Mi újság van veled? Gyerkőcök?

Nagyon érdekes, amit írtál. Igen, igaz. Jó, hogy a nő is mondhat válást, ha a férj szemét, nemúgy mint régen. Sokkal több a jogunk. Igen, a válás súlya csökkent, de a család tisztelete is, és szabadelvűbb mindkét nem nagyrésze. Szex evvel is avval is, minek egy nő/férfi az életemben.Nem? Sokan így élnek, és a média csak ront ezen. A jó házasság, család viszont nem bírja el a sorozatos kicsapongást.
Szerintem a jó házasságok is felbomolhatnak valaki 3.fél miatt, tehát nemcsak akkor van válás, ha rossz a házasság, nem?
A család tisztelete nincs meg, kit érdekel, hogy van már családom, vagy van-e gyereke, családja a kiszemeltemnek, meg akarom kaparintani, nagyon sok nő ilyen, majd elválik mondják. A férjem mindent(?, vagy majdnem mindent) elmondott régebben, hogy milyen csalafinta módszerei voltak annak a libának. Én meg csak ámultam-bámultam, hogy milyen ötletek, a fele sem jutna az eszembe, ilyen szemétségek, még jó hogy nem. Mind a férifi büszkeségére, és férfiasságára vonatkozik. Mondok egy példát: Azt mondta a csaj, hogy jósnőhöz ment, aki azt mondta, hogy soha nem lehet az övé az exférjem. Ez hogy hat egy férfira? Mi az hogy soha? A férfiak meg bedőlnek, büszkék, örülnek, hogy kellenek másnak, is, szinte mindegyik ilyen, beképzeltek az új nő iránt, és gyávák a régivel. Nekem már nem kell az exem, csak ha a közös gyerekünkre gondolok, az nagyon fáj. Lehetett volna szép családi életünk, de nem érdemel meg minket. Meg se nézte a gyerkőcünket, nem kell vagy mi? Februárban kérdezte visszajöjjön-e? Nemet modtam. Hogy jöhetne vissza, mit tett le az asztalra értünk? Jött? Telcsizett, hogy mi van? Esedezett-e, szidta e magát? Nem. Csak egy kérdése volt, hogy visszajöjjön-e. Mire alapozva?
Szóval igen a férfiak, a nők is hibásak, én is biztos hibáztam, de az exem nem világított rá, inkább máshoz fordult a hülye. Soha nem hittem volna, hogy el fogunk válni.
Na de itt az új élet. Új lehetőségek.
fkatka
 
 


Sziasztok!

Doris. Ezek a ffiak ennyire hülyék? Mi az, hogy a saját szabadsága terhére? Ez neki nem egyértelmű?! Azt sem tudják, mi az hogy felelősség. Nekik ez a szó annyit jelent, hogy pénzt keresni. (tisztelet a kivételnek, mielőtt még egy ffi kikérné ezt magának, de hát olyan sok rossz példát hallani!)
Mondjuk én csak örülnék, ha nem akarná elvinni sűrűn a gyereket majd. Azért, mert nincs is apa-fia kapcsolat köztük. Semmi meghittség, bizalom nem jellemzi a kapcsolatukat. Merthogy nncs is. Apuka nálunk úgy gondolja, hogy ha ő éppen ráér, akkor álljunk rendelkezésére. Néha az az érzésem, hogy nem ő van a gyerekéért, hanem a gyerek őérte. Csakhogy ez nem így működik! Normális helyeken! Aztán a másik véglet, amikor azzal akarja lekenyerezni a gyereket, hogy mindig vesz neki valami teljesen felesleges dolgot, játékot, századik kisautót, ám azon túl, hogy átadja neki, örömködik vele egy sort, nem játszik vele. Pedig a gyereknek nem sok játék kell, mert eljátszana ő a kevéssel is, csak legyen aki játszik vele! És miért mindig rám vár ez a főzés, háztartás, bevásárlás, munka mellett? Ha nem lennének a közelben a szüleim, akkor teljesen egyedül lennék a gyerekkel (leszámítva persze a barátokat, akikkel viszont nem lehetünk mindig együtt).
Már várom a szeptembert, amikor végre elmehetek az ügyvédhez. Egyik nap azt mondta, hogy ha lesz hova, akkor elköltözik. Jó lenne, de csak akkor hiszem, ha meg is történik. Szerintem ez hangulatfüggő nála, hogy éppen mit mond. Ki akar-e velem éppen szúrni... És az a legrosszabb az egészben, hogy akárhogyan is töröm a fejem, én sehogyan nem tudnék fájdalmat okozni neki, minden lepereg róla. Ő meg folyton bánt, megaláz... Pedig őt aztán senki nem bántotta, az egész család szerette, támogatta bármiben....de mostanra mindent elfelejtett, mindent sutba dobott, és éli világát...

Katka! Juli!
A házasságról annyit, hogy régen szerintem is rosszabb volt a helyzet, mint manapság! Azért mert nem váltak el az emberek, még tutira szenvedtek a felek a rossz házasságokban. És inkább a nők. Mert egy ffi megtehette, hogy félrelépett, sőt természetes volt, hogy van szeretője... Amióta szerelmi házasságok vannak, azóta jogos elvárás a hűség. Aztán, hogy ezt betartják-e vagy sem, ki-ki eldöntheti. Katkának igaza van, a nők is sokkal lazább erkölcsűek lettek, mindent megtesznek azért, hogy megszerezzenek valakit. És a ffiak bizony elcsábíthatók! Ha egy nő komolyan küzd értük, akkor meg pláne! Mutasson nekem bárki egy olyan ffit, akinek felajánlkozik egy nő, és a ffi nemet mond! Esetleg a felesége nem tud róla. Ha meg nem csalta meg a feleségét, akkor még nem volt rá alkalma... (vannak-e vajon kivételek, akik erősítik a szabályt?- nyugodtan cáfoljatok meg, ha van ilyen!)
Természetesen nem mindig egy harmadik felbukkanása vezet a váláshoz! Előfordul rossz házasság anélkül is - és nem a kirívó esetekre gondolok, mint pl. ital, házaságon belüli erőszak...vagy hasonlók -, hanem egyszerűen arra, hogy elképzelhető, hogy évek múlva derül ki az emberről, akit oly nagyon szerettünk, hogy nem hozzánk való mégsem. Mert eddig elvakított minket a szerelem, a kis hibákat elnéztük, amik az évek múlásával aztán egyre nagyobbra nőttek esetleg a szemünkben...vagy már nem tudunk hasonlóan gondolkozni a jövőről, a gyereknevelésről. Apropó gyereknevelés. Pontosan ez az, amiről pl. nálatok is Katka, vagy nálunk is eltérően vélekedünk. Hiszen mi nők olyan családot képzelünk, ahol a ffi is jelen van a mindennapok gondjaiban, örömeiben, kiveszi részét a gyerekkel töltött időből, ám ezt férjeink bizony nem így gondolják. Nekik talán elég az, ha este hazajönnek, pár puszi, aztán folytatják saját dolgaikkal való törődést...

Üdv Mkinek
sziasztok
Vendég
 


hello...
már régen írtam :):)
lehet jobb is mi?? :)
no de tényleg nagy általánosságban hülyék a ffiak.. és valóban ugyanezen a szinten csak az antennájuk vezérli agyukat :) Nem mondom azt, hogy én kivételt képeznék, mivel nem vagyok egyenlőre tapasztalt apuci, de alapjában véve egy gondoskodó emberke vagyok és én nem tudnám elviselni, ha a saját gyermekem nem gondoznám... Ha egyszer megcsináltam, akkor szabadidő ide-oda gondját is kell viselnem... nyilván eljön az idő, mikor egyre kevesebbet kell a gyereket pesztrálni, így hát akkor visszatérhet az életbe a "szabadidő sűrűbben gyerek nélkül"...
A gyerek lekenyerezése tényleg gáz... Én is annak vagyok a híve, hogy kevés játéka legyen a gyereknek, mert a bőség zavara... hát egy idő után nem fog megbecsülni semmit... Viszont ahhoz a kevéshez foggal körömmel ragaszkodik és mindenére vigyáz mint a szeme fényére... én is ilyen fiúka voltam... nekem csak fakockám volt és kréta, amivel utakat rajzoltam a szőnyegpadlóra :):)

az elköltözésről most nem ejtenék szót...

igen ezt észrevettem, hogy a mai világban mindent sokkal előbb lépnek az emberek ki a kapcsolatukból... ugye pont ez az a klasszikus és a modern állapot, amit nemrég egy másik topikban nyúztunk, hogy ma egy dolgozó esetenként a ffinél jobban kereső nő talpra tud állni ezért ma már nem nyeli le a ffi dolgat... régebben ugye ha a nő csak cseléd volt otthon akkor bizony gondolom pont amiatt nyelt, hogy esélye sem volt talpraállni egyedül... Persze itt azért említést lehet tenni arról is, hogy mi van akkor, ha a nő neadj isten a játszótéren ragadtatja el magát egy pasival....

Lehet vajon ezek ellen tenni??? szerintem sajnos az az egyetlen út vezet jó irányba ha a felek úgy választanak párt, ha megfigyeli családi hátterét... mert ugye nem esik messze az alma a fájától!!!!
OFF: Tudom ma már úgy működik minden, hogy meg hát aztán ismerkedünk, épp ezért szerintem ha 2 ember hosszasan ismerkedik, akkor esély sincs arr, hogy hirtelen fellángolás legyen a kapcsolat... persze lehet velem vitatkozni... csak kicsit undorítónak tartom ma már azt is, hogy amikor egy diák (legyen lány vagy fiú) 18 éves korára már eléri a fél tucat szexpartnert...
ON
pssz nektek
Vendég
 


Helló!

Örülök, hogy jöttetek Gyugyó, és Evettke.
Régebben írtuk, és sokatoknak tetszett egy kis összejövés.

Na mikor ejtsük meg? Nálunk Budatétényben csinálhatunk egy kis kerti partit valamelyik hétvégén, 26-án jó nektek? Utána nekem szeptember 2-a nem jó, de utána megint jó. Írjatok!
fkatka
 
 


Sziasztok!

Épp nyaralunk, még 1-2 napig jó idő is van, aztán agyalhatok fakultatív programon :lol:
Szóval én aztán igazán nyüzsgő játszótérre járok évek óta a csajokkal, látásból ismer mindneki mindenkit, sok felszínes és érdemleges barátság is szövődik az évek során, de kavarásról-úgy éljek- a 6 év alatt nem hallottam. Ez nem azt jelenti, h nincs is, de annyit tuti jelent, h nem jellemző, mert akkor pletyka szintjén kiderülnének időnként a dolgok. Sok ránk nem tartozó dolgot lehet megtudni 1-1 legeltteés közben, de, h bárki ott helyben szedett volna fel valakit... Egyet sem tudok. Szóval, nyugi Gyugyó,mehet az asszony a játszóra :lol:
Na, a másik meg, amit gyugyó írt, h alaposan meg kell ismerni a másikat. Erről több oldalnyit írhatnék. Én spec. ismertem a férjemet, jártunk is egy jó ideig, majd összeköltöztünk és csak utána jött az 1., majd a 2. gyerek, szóval nem kapkodtuk el. DE. Egyrészt vannak dolgok, amik kezdetben apróságnak tűnnek, és élettapasztalat híján az ember nem tulajdonít nekik jelentőséget, majd később azokból lesznek a nagy konfliktusok. Aztán vannak olyanok is, amik korábban nem voltak, és 5-6 év elteltével jönnek elő. Nálunk mindkettőre votl példa. És sztem nem várható el egy 22-26 éves embertől, aki még soha nem alapított családot, sosem volt senkivel közös élete, h messzemenő következtetéseket, összefüggéseket fedezzen fel apróbb jelekből, vonásokból.
Ma már tök okos vagyok :lol: és pontosan tudom, h kivel nem szabad kezdeni, de ehhez kellett 10 év, két gyerek, és egy másfél éves mélyrepülés. Huszonévesen az embert max.az anyukája figyelmeztetheti, de annak meg úgysem hinne, leinetné. Csak utólag, ugye :lol:
Én mai napig azt gondolom, h a 3. személy akkor lép a kapcsolatba, amikor meginog a dolog. Azt nem vitatom, h korábban talán a megingást könnyebben lehetett menteni, mert nem volt annyira kézenfekvő, h hálószobán kívűl keressék a "megoldást", de ugyanakkor igaz a másik oldal is, h sem beszélni nem volt megszokott a problémákról, sem kilépni nem volt akkora lehetőség a szívásból. És azzal párhuzamosan, h nem a szülők és a vagyon dönti el, h ki kivel házasodik, hanem a szerelem, hát, az bizony el is múlik. Én nem várnám el senkitől, h úgy éljen velem, h nem szeret, mert az nem jó. Most persze lehet filózni a szeretet-szerelem kérdésén is, de előbb-utóbb sok esetben unalommá silányodik az egész. Inkább az elintézési módon kéne finomítani. A fájdalmat nem lehet megspórolni, az egyik fél biztos sérül, de nem midnegy, h hogyan, és, h a gyerekekre ebből mennyi jut.
Szóval, ha a férfiak megtanulnának korrekten kilépni a házasságukból (mondjuk lehet, h vagy 10%-ban a nők :lol: ), akkor ez is egy fázis lehetne, ahogy eljutottunk onnan, h a szomszédos birtokról került a vőlegény, odáig, h ahhoz megyek hozzá, akihez akarok, és azzal ott élek, ahol akarok, és attól akkor válok el, amikor amikor úgy döntök. Ha úgy tetszik, ez is egy fejlődési állomás, nem hiszem, h most többet szenvednek a nők, mint, amikor kénytelenek voltak egész életükben tűrni egy erőszakos, alkesz, tróger viselt dolgait. Korábban nem szebben éltek a családok, csak nem lehetet tudni róluk. Fogadjunk, h egyikőtök sem ismer olyan családot, ahol gyerekmolesztálás folyik. Pedig több helyen, mint gondolnánk. Csak nem tudunk róla, de attól az még van. Lehet róla nyíltan beszélnin? NEM. Talán majd 50 év múlva. Most legalább vannak lehetőségeink, nagyanyáink korában még igencsak korlátozottan voltak. Az azt megelőző pár100 (1000) évről nem is beszélve.
Na, ennyi bölcsességre futotta ma :lol: :lol:
rjuli
 
 


Akkor folytatom :lol:
Szóval én nem látom akkora gondnak, ha -persze megfelelő védekezés mellett- a "mai fiatalok :lol: " több partnerrel is lefexenek. Így ismerhetik meg a saját igényeiket és így tanulhatják meg a másik nemmel kapcsolatos dolgokat. Ez sztem saját maga és a későbbi partner örömére is szolgál.
Nem mindig sül el jól (sic!) :lol: , ha valaki túl kevés tapasztalattal kerül bele egy tartós kapcsolatba,amiből végül házasság lesz. Aztán, ha elválik, és új kapcsolata lesz, jön csak rá, hogy jé, ez iylen (ilyen jó)is tud lenni???? Az persze közhely, hogy sokan azért lépnek félre, mert úgymond még nem éltek eleget. Szvsz ez baromság, de sokakban ott motoszkálhat a kisördög, h vajon mással milyen lehet :shock: Az ember alaptermészete keveset változik, úgyhogy, aki bulizós, jövős-menős, az később is nyüzsgőbb életre vágyik, aki meg nyugis, az az idő múlásával sem lesz pörgős, max., ha megromlik a házassága, erre hivatkozik. Ha jó a házasság, akkor a partnerrel és nélküle is lehet "pörögni" félrelépés nélkül, ha meg rossz a kapcsolat, akkor a nyugis ember is kikacsint, hiszen a jóra neki is van igénye.
Szóval én hasznos dolognak tartom a tapasztalatszerzést, amíg nem verseny és nem arról szól, h ki tud rövidebb idő alatt több ágyba bebújni és nem veszélyeztetik senki egészségét.
rjuli
 
 


Sziasztok!

Én abszolút új vagyok, most írok ide elöször. Engem 38 hetes terhesen dobott ki a fiam apja az albérletböl. Azóta megjártam otthonokat, most egy kiléptetö lakásban lakom, elméletileg jövö év márciusáig. Én egy cseppet sem bánom, hogy így alakult a sorsom. Mindent megkaptam, amit lehet, és az a fiam. Bocsánat, de most nem tudtam elolvasni olyan gyorsan benneteket, de pótolni fogom, csak ez a rohadt netjegy mindjárt lejár.
Szóval örülök, hogy legalább vannak sorstársaim, akikkel beszélgethetek, és megoszthatom nemcsak öröm, de bánatom is. Remélem befogadtok! Ha tudok, holnap benézek!
Addig is Sziasztok!

sziasztok
duma
 
 


Sziasztok!

Én abszolút új vagyok, most írok ide elöször. Engem 38 hetes terhesen dobott ki a fiam apja az albérletböl. Azóta megjártam otthonokat, most egy kiléptetö lakásban lakom, elméletileg jövö év márciusáig. Én egy cseppet sem bánom, hogy így alakult a sorsom. Mindent megkaptam, amit lehet, és az a fiam. Bocsánat, de most nem tudtam elolvasni olyan gyorsan benneteket, de pótolni fogom, csak ez a rohadt netjegy mindjárt lejár.
Szóval örülök, hogy legalább vannak sorstársaim, akikkel beszélgethetek, és megoszthatom nemcsak öröm, de bánatom is. Remélem befogadtok! Ha tudok, holnap benézek!
Addig is Sziasztok!

sziasztok
duma
 
 


Szia!

Hát, azt hiszem ekkora pofont egyikünk sem kapott itt a fórumon, mint Te. le a kalappal, h így végigcsinálod!
Ezek szt nincs családod, akik segítenének? :roll:
rjuli
 
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet: