Új privát üzeneted érkezett!

Loulou!

Hát ez a baj.. olyan mint egy ördögi kör.. anya nem engedte el a fiát, fia nem is élt másképpen csak a mama árnyékában, nem tudja, hogy van nélküle is élet és, hogy egyáltalán lehet élni úgy is, hogy nem mindennap mamánál kezd. Ennyi erővel oda is költözhetne. Arról nem is beszélek már, hogy sajnos a férjed nem érzékeli, hogy ez nem normális és, hogy neked ez nem jó így, ezért nem is tud/akar változtatni..Nálam az egyenes, kemény és határozott beszéd segített "átbillenteni" a másik oldalra. A férjem közölte folyamatosan szépen, hogy ez nem normális, hogy ez neki nem jó, de én mindig megmagyaráztam, hogy miért kell anyummal szimbiózisban élnünk. Amikor nem hatott, akkor közölte, hogy vagy elgondolkodok és változtatok, vagy most hagyjuk abba amig gyerek nincs, mert, ha én nem akarok és tudok leválni az anyumról és vicaversa, akkor nincs mit keresenem egy házasságban. És ime megtörtént a csoda, fejemhez kaptam és elkezdtem segítséget kérni és anyumnak is segítséget keresni.. Nem volt könnyű, de alakulunk.
 
 


Tipikus, hogy az "ilyen" anyós szidja a menyeit odavissza. Igazán önigazolást keres, hiszen, ha te is utálod a másik menyét, akkor már nyert ügye van, hiszen nincs egyedül és alátámasztva az ő érzése a másik menyről.. Biztos, hogy rólad sem szépeket mond a másiknak. Ezzel nem is foglalkoznék, mert a nagyobb gond a Te és a Férjed kapcsolata, ami sajnos hosszú távon, ha a férjed nem változik, te nem fogadod el a helyzetet, akkor a ti viszonyotok nem lesz könnyű. És ez a fontos Neked és nem anyós összevissza kavarása..az már mellékes.
 
 


Smith igazad van, igyekszem valtoztatni a dolgokon, multkor amikor en nem mentem at a ferjem nem mondott semmit, szoval kezdi megerteni, aztan masnap egyikunk sem ment. Nyilvan kell ido ehhez, majd szepen fokozatosan. Es ha eljon az az ido hogy ritkabban megyunk akkor anyos sem fog erdekelni, nem fogok foglalkozni a beszolasaival, hiszen nem lesz resze a mindennapjaimnak.
Erika minden ok?

Addig szeretnek eljutni hogy kozel "udvariassagi" viszony alakuljon ki kozottunk, vagyis szerintem ha ritkan megyek akkor nem fog tudni annyi mindent rolam, nem fog beleszolni annyi mindenbe es szerintem beszolni sem fog annyit. De ha megis, akkorsem okoz majd almatlan ejszakakat.
Vendég
 

 
 

Sziasztok!

Loulou!

Itt vagyok, olvasgattam, amiket írtatok...és próbálom levonni a következtetést. Egyikőnknek sem könnyű. Talán túlérzékeny vagyok ezt érzem is. Tegnap néztem a tv2-n a J.B műsort ahol Albert Gy. volt a téma. A túlzott érzékenység nagyon ártalmas, és valóban a gyengeséget jelzi. Valahogy meg kell/kéne tanulni becsülni az embernek annyira magát, hogy ezek az "apróságok "ne bosszantsák fel, próbáljon túllépni rajtuk. Nekem nagyon nehezen meg. Rájöttem, ha csak a magam igazát szajkózom, én sem leszek más csak egy hárpia :? Minden "eset" után végig kell magamban gondolni, hogy megér-e annyit, hogy egy kicsit is rosszul érezzem magam tőle. És valószínű, hogy nem.Jó lenne, ha ezeket meg tudnám valósítani..igyekszem legalább is. Azért egy tegnapi "termés:Anyuméknak vettem egy-két dolgot ésmegkértem a páromat vigye ki nekik(idődek már).Párom belenéz a szatyorba és meglát egy hosszú nyelű cipőkanalat. Azt kérdezte, hogy minek adom oda a mi kanalunkat. Mondtam, ez nema mienk, csak ugyanilyet vettem nekik. Minek?-kérdezi. Hát, mert idősek és így könnyebben fel tudják húzni acipőjüket. Erre ő: Ja.... Most nem értettem, hogy
1. a 290 Ft-ot sajnálja
2. Tényleg nem értette, minek nekik
3. Nem is gondolt bele, hogy az időseknek lehetnek nehézségeik.
4. pasiból van és nem is értheti meg az ilyen dolgokat, mert hiányzik, az agy azon része, ahol ez a funkció működik :lol:

Kép
 


Szia Erika!
Szerintem csak ugy kerdezte, nem? Vagyis hogy nem gondolt bele rogton... Mindenesetre erre gondolj :) .
Vendég
 


arvaerika írta:A túlzott érzékenység nagyon ártalmas, és valóban a gyengeséget jelzi.

...meg kell/kéne tanulni becsülni az embernek annyira magát, hogy ezek az "apróságok "ne bosszantsák fel, próbáljon túllépni rajtuk.
...ha csak a magam igazát szajkózom, én sem leszek más csak egy hárpia :? Minden "eset" után végig kell magamban gondolni, hogy megér-e annyit, hogy egy kicsit is rosszul érezzem magam tőle. És valószínű, hogy nem....

3. Nem is gondolt bele, hogy az időseknek lehetnek nehézségeik.
4. pasiból van és nem is értheti meg az ilyen dolgokat, mert hiányzik, az agy azon része, ahol ez a funkció működik :lol:

Szerintem a 3. és 4. játszik.
Meg Loulou - utánad következő - észrevétele: csak mondott valamit (hogy ne legyen csönd :D ), és nem gondolt bele, hogy ennek a mondatának jelentősége lehet számodra. (a hangsúlyokat persze nem lehet közvetíteni itt írásban, de azért annak a mondatnak - így első ránézésre - nincs olyan éle!)
Amit kiszemezgettem a te hsz-ból, azzal mélyen egyetértek, egyet kivéve: szerintem az érzékenység NEM a gyengeséget jelzi. (mert ezek szerint az érzéketlen emberek erősek lennének?)

ötvenplusz
50+
 
 


50+!

Lehet, hogy igazad van, de azért én azt látom, hogy akiről lepörögnek azok a dolgok, amiken én felhúzom magam, sokkal erősebbek és kiegyensúlyozottabbak. Én hajlamosabb vagyok a kiborulásra , ebből kifolyólag gyengébbnek és sebezhetőbbnek érzem magam(és az is vagyok). Persze annyiban egyetértek, hogy érzelmek kellenek, de akit kevésbé az érzelmei irányítanak az mégis jobban jár(önmagát sem teszi tönkre és higgadtabb, ami pedig jobb a környezetének). Talán érzékenység és érzékenység közöt is van különbség, az egyik helyett inkább empátiát mondanék. Sajnos (!) nekem ez az érzékem elég fejlett, a szavak mögé látok, tudom, hogy sokszor a gesztus, a mimika több, mint a szó. Beleélem magam a másik helyzetébe, átérzem a gondjait és ez -amellett, hogy pozitívum, iszonyú lelki teher is!

Kép
 


Erika,

Azt hiszem, ha valakitől sok sérelmet kapunk, akkor egy idő után az ártalmatlan megjegyzés mögött is valami negatívumot látunk. Nehéz feladat disztingválni.. én is úgy gondolom, hogy ebben az esetben férjed nr. 4 volt!

Az érzékeny emberek úgy gondolom, hogy sebezhetőbbek, mert könnyen célpontá válhatnak. Az érzéketlen ember nem erősebb, hanem csak annak látszik, mert nincsenek érzelmi megnyilvánulásai. Láttam "érzéketlen" embert összeroppani és "érzékeny" embert kemény helyzetben talpon maradva.
 
 


Smith!
Az érzékeny emberek úgy gondolom, hogy sebezhetőbbek, mert könnyen célpontá válhatnak. Az érzéketlen ember nem erősebb, hanem csak annak látszik, mert nincsenek érzelmi megnyilvánulásai. Láttam "érzéketlen" embert összeroppani és "érzékeny" embert kemény helyzetben talpon maradva.

Megelőztél. :wink: Pont ezt akartam írni Erikának! :D :D :D

ötvenplusz
50+
 
 


Köszi a válaszokat! :wink:

Kép
 


Anyós elviselhetetlen mióta kiderült hogy babát várok.. Mindent a fejemhez vágott már amit csak lehet, hogy tönkretettem a fiát, a családját az életét. Mióta múltkor azt mondta h ne menjek oda többet, mert végzett velem, ezt így: "ez mit csinál itt? ezzel én végeztem" azóta nem mentem hozzá kb 1-2 hónapja. És mi lett a vége ennek? :roll:

Ma idejött és kijelentette hogy két hetem van hogy elköltözzek ebből a lakásból.. !? 29. hetes terhesen.. (Aztán még a fejemhez vágot pár szokásos nagyon irreális dolgot. Tönkretettem a fiát meg a családját meg stb.)

Ahol most lakunk párom anyukája nevén lévő lakás. És habár páromnak van 13 milliós ingatlanrész a birtokában de az anyja arra holtig tartó haszonélvezeti jogot gyakorol így kb. nem tudunk ezzel a ténnyel mi kezdeni..

Párom azt mondta h ha én megyek, ő is jön. Na de azt is mondta h nem fér most a keretbe pl. albérleti díj.. Azaz szerinte maradjunk. Hogy maradjak egy olyan lakásba ahonnan kiraktak?

Van itt egyáltalán megoldás??

Kép
Kép
Kép
 
 


Aida! Nem kellemes helyzet! De a dolgot nem neked kell megoldanod, hanem a párodnak és az édesanyjának egymás között! (Ha a párod nevén van a lakás egy része, szerintem - ugyan nem vagyok jogász - nem teheti ki onnan. És akkor téged sem.) Anyós a terhesség előtt is ellenséges volt veled?
Mit gondolsz, most mi váltotta ki belőle ezt a viselkedést? Ez azért egy elég kemény megnyilvánulás egy anyától. Tudsz valami okot rá?

ötvenplusz
50+
 
 


50+:
Nem a lakás fele van a párom nevén, hanem annak a 25 milliós háznak a fele ahol most anyós él a sógommal. Az a ház a párom és sógorom nevén van fele-fele arányban. Ez ahol most mi lakunk teljes egészében anyósé. Tehát a joga megvan ahhoz hogy kirakjon.

Mielőtt terhes lettem is szemétkedett velem, sok mindenbe bele kötött, de elviselhető volt, közel nem volt ilyen durva. A terhesség után ahol lehetett megjegyzéseket tett rám, hazug lettem meg egy utolsó senki. Előtte legalább csak tisztességtelen voltam..

Párom nővérének a férjével ugyanezt megjátszotta, utálta és utálja ahol csak lehet. Én úgy tudom hogy nagy arányban közre játszott hogy sógornőmék most családostól Norvégiában laknak és nem itt Magyarországon..

Hogy mi az ok? Hát kimondtad a kulcsszót. Anya. Ráadásul egy olyan anya és idős nő aki elvesztette a férjét, ott maradt 3 gyerekkel és így nevelte fel őket. Most mindig azt hangoztatja, hogy a gyerekei annyival tartoznak neki, hogy hűségesek hozzá. Nála a hűség fogalmába nem fér bele, hogy családot alapítson a "kisgyermeke" (mellesleg 27 éves) akit ő nevelt fel. Ezért gondolja úgy hogy én vagyok az aki tönkretesz egy családot. Nem tudja elfogadni hogy ez az élet rendje, a gyerekek kirepülnek és nem látja hogy ebben a helyzetben nem én vagyok az aki tönkretesz egy családot..

A páromba pedig annyira belenevelte a hűség dolgot, hogy igaz hogy mellettem áll, de hogy döntsön vagy igazán kiálljon az anyja ellen arra nem képes.

Röviden ennyi.

Kép
Kép
Kép
 
 


Fu Aida ez nagyon durva! Komolyan mondom ez a no nem normalis. Es nem tudom mi lehetne a megoldas erre. Egyebkent a paroddal jol megvagytok? Hazasok vagytok? (Ezt csak azert kerdezem hogy anyos hogy reagalt arra ha igen, es ha nem akkor azert e mert o nem "engedi".) Hat azert a parodnak jo tavol kene tartania magat az anyosodtol ha ilyeneket muvel veled. Es tenyleg ki kene hogy koltozzetek valahogy. Valami megoldast kene talalnotok az alberletre. Az anyosod azt akarja gondolom hogy te elmenj onnan a fia pedig maradjon. Esetleg a te szuleid nem tudnak segiteni valahogy? Remelem azert a parod ezer szazalekig melletted all... :roll: De hogy engedheti hogy ilyeneket muveljen veled az anyja? Mindenesetre oszinten sajnalom hogy ennyire durva a helyzet...
Vendég
 


Aida! Nagyon nem kellemes a helyzetet és ezen változtatni csak a férjed tud. Neki kell megszabni a határokat az anyával és neki kell lépni lakás ügyben, ha együtt akartok maradni. Finoman (50plusz szavaival élve) női praktikákkal (egyébként visszaüthet) meg kell értetned a párod, hogy amit az anya csinál az elviselhetetlen és neked nem jó és legyen szíves lépjen közbe. Így sem lesz könnyű és lehet anyós még jobban "beindul", de előbb útobb, ha a férjed kitartó belátja, hogy nem bánthat és talán fordulatot is vesz a viselkedése jó irányba.
1 lépés. Ki kell költözni a lakásából!
2 lépés. minimálisra fogni anyóssal a találkozást
3 lépés. megszabni a határokat
Drukkolok, hogy sikerüljön..
 
 


Persze, hogy nem az már elnézést. Párommal a veszekedéseink 70%-a anyós miatt zajlik a többi 30% meg az ami minden normális párkapcsolatban jelen van. Csak eljegyzés volt, egyelőre még nincs házasság. Természetesen amikor párom bejelentette anyósnak (én nem lehettem ott mert anyós épp kijelentette hogy velem nincs mit beszélnie) akkor erre azt mondta neki az anyja hogyha még jobban tönkre akarja tenni az életét akkor tegye.

Párom nem képes magát távol tartani a saját anyjától. Tiszteli, szereti és "isteníti" hogy mennyi mindent elért egyedülálló anyaként 3 gyerekkel. Úgy érzi hálával tartozik neki.

Én szüleim épp csak elélnek, nem rossz módban de arra nincs már keretük hogy segítsenek és egyébként meg 200 km-re vannak innen.

Hogy engedheti h ilyet műveljen az anyja? Jó kérdés.. Én is kérdeztem már. Soha nem kapok rá konkrét választ, én csak azt látom, hogy nagyon-nagyon őrlődik és őt is kikészíti ez a helyzet.

Kép
Kép
Kép
 
 


smith írta:1 lépés. Ki kell költözni a lakásából!
2 lépés. minimálisra fogni anyóssal a találkozást
3 lépés. megszabni a határokat

Kép
Kép
Kép
 
 


1. nagyon nagyon szeretnék, párom nem hajlandó ő nagyon anyagias
2. ez lenne a világ legjobb dolga ha ezt minimalizálnánk de sógorom is folyamatosan traktálja páromat h ne legyen hálátlan menjen oda az anyjához.. párom 2 hetente kimegy hozzá. persze én nem, ennyit tehetek. most pont ezért kell mennem albiba:)
3. jaj de nagyon jó lenne ha képes lenne a párom fellépni végre és megszabni ezeket a határokat valóban

Kép
Kép
Kép
 
 


Sajnálom Aida, mert addig amig a párod nem lát tisztán, addig a helyzet nem fog jó irányba változni. A párodnak téged kellene isteniteni és a születendő gyereketeket, nem az anyját, de ehhez fel kell nőni, amit nem lehet ameddig anyuka ennyire tudja befolyásolni.. probálj a picire koncentrálni most és ne foglalkozz anyóssal, tudom nehéz, de a gyereked a legértékesebb és ne engedd, hogy ezeket a pillanatokat megmérgezze anyós... tudom, ez nem oldja meg a problémát, de legalább eltereli a figyelmed és örömöd is van benne..
 
 


smith, tudom hogy így van. Hogy amíg nem nő fel és nem veszi észre hogy már mi vagyunk a családja és nem csak vmi pótlék addig ez ilyen marad. Még adok neki kis időt. Aztán meglátjuk. A babára igyekszem koncentrálni de szegénykémet már így is nagyon sajnálom sokat idegeskedek és tudom h átragad rá. :(

Kép
Kép
Kép
 
 


Aida
hat igen en is ugy latom mint Smith hogy akkor az az egy megoldas marad hogy a fejedben "elzarkozol" ezektol a dolgoktol, te nem latod az anyosodat gyakran, ugyhogy kerd meg a parodat hogy NE mondja vissza azt a sok szemetseget neked amit az anyosod rolad mond. Ennek semmi ertelme, evvel csak bant teged. Mond meg, hogy tudod mar mi a velemenye rolad, ugyhogy ne mondja vissza. Nem tudom hogy amikor az anyja szid teged akkor miert nem bsza ra az ajtot, mar bocsanat. De mivel ez nem igy van, ezen sem te fogsz valtoztatni, ugyhogy a fejedben kuldd el ezt a not jo messzire, csinalj ugy mintha nem letezne, de tenyleg ezt erositsd magadban. Ha pedig talalkoztok koszonj es nezz at rajta, ennyi. Ez az amit meg tudsz tenni egyelore magadert es a gyerekedert. Es mindkettotok nyugalmaert.
Vendég
 


Ha elmegy és hazajön a párom és ne mondd semmit nekem szörnyű érzés. :( Mert tudom habár nem mondd semmit megint én voltam az utolsó szemét. Nem tudom, nem vagyok annak a híve hogy amiről nem tudok nem fáj. :( De megpróbálom.

Kép
Kép
Kép
 
 


Sziasztok!

Hú, azért nekem oltári mákom van az anyósommal. Imádom, szerencsére ő is engem, és ott segít, ahol tud.

Aida! Hát, nem vagy könnyű helyzetben. És nem azért, hogy elkeserítselek, de szerintem mégcsak nem is két embernek kell ezt megoldania (nevezetesen párodnak és az anyósnak), hanem konkrétan egynek, a párodnak. Hogy anyós mit reagál, szerintem mellékes. A párodnak kellene elköteleznie magát leendő családja mellett.

Tudod, mire lennék kíváncsi? Mi lesz akkor, ha megszületik a kicsi? Anyós majd kitalálja, hogy nem is a párod gyereke, és még pokolibbá teszi a helyzetet? Párod vajon erre mit lépne?
Vagy győz benne a vér szava, és a gyerek életének része akar majd lenni? Hogy fogjátok kivitelezni? Mert gondolom, amíg nem változik a hozzáállása feléd, te nem szívesen fogod elvinni hozzá a gyereket, nem? Vagy lehet, hogy bár vágyna majd az unokára, annyira nyakas lesz, hogy inkább lemond a vele való kapcsolatról is, csakhogy ne kelljen találkoznia veled?

Szerintem a párodat kellene komoly kezelés alá vetni. Itt az ideje megélni a kamaszkort, fellázadni anya ellen és leszakadni róla, felnőni és önálló életbe kezdeni. Mert valóban tiszteletreméltó, amit egyedülálló anyaként végigcsinált, de egyáltalán nem egyedi eset, vannak még rajta kívül így jópáran. Talán érdemes lenne megmondani a párodnak azt is, hogy oda lehet totál anyósért a régi dolgokért, de egyrészt igencsak beteges ez a totális kontrollkényszer és kényszeres kötődés, plusz a végén az lesz a vége, hogy esetleg majd te is egyedülálló anyaként leszel kénytelen végigküzdeni egy életet, miatta. Vajon ez is annyira isteníteni való dolog?

Kitartás!
dia
Budapest
 
 
 


Hű, vannak itt fejlemények.. Ma este hívott a sógorom, hogy anyós azt "játsza" hogy sírva jön haza a munkából és az utcán mászkál kómás arccal, hogy ő most begyógyszerezte magát, mert mindenki őt bántja.. Sógorom nagyon ki van akadva, párom tiszta depressziós. Komolyn ilyen érzelmi zsarolást amit a fiaival szemben ez a nő levág!?

Kép
Kép
Kép
 
 


Aida, nekem van egy olyan érzésem, hogy ez már túllép minden egészséges határon. Anyós szó szerint beteg, lelkibeteg. Nem bírja megemészteni, hogy a gyerekei kirepültek, nélkülük semminek érzi magát, és üresnek érzi az életét.

Párodnak és sógornak esetleg meg lehetne pedzeni a pszichológus szót... Hátha.
dia
Budapest
 
 
 


Már próbálták.. Nem hajlandó. Sajnos tudják ők is, hogy segítségre lenne szüksége. Amíg magától nem megy addig viszont nincs mit tenni, elvitetni úgysem fogják és ilyet én sem kérnék.

Kép
Kép
Kép
 
 


Aida, no, az kár. Csak mert úgy tűnik, anyós egyre inkább kétségbeesett, ahogy csúszik ki a gyeplő a kezéből.

És esetleg egy nagy beszélgetés a fiúk és az anyjuk között, amelynek során biztosítják arról, hogy nagyon szeretik, de arról is, hogy szeretnék a saját életüket élni? Ketten, együtt? Bár gondolom, már volt ilyen próbálkozás is....
dia
Budapest
 
 
 


Fu ha; hat ez durva Aida na de akkor szerintem most beszelj a paroddal hogy vegye eszre hogy a te bantasod az anyosod reszerol szinten a betegsege resze!!! Mert ez igy mostmar egyertelmu. Amig anyos nem ismeri fel hogy beteg, addig szerintem nem lehet mit tenni, te tenyleg zard ki a fejedbol es a parodat is probald eszhez teriteni, hogy bar az anyja es tamogatod ot abban hogy tamogassa az anyjat, teged hagyjanak ki ebbol. Es a parod se vegye ezentul komolyan amiket az anyja mond. Kezelesre szorul, akkor talan megvaltozna a helyzet.
Vendég
 


Anyósnak új ötlete támadt.. Sógoromtól hallotta a párom. Maradunk anyós lakásába, fizetünk neki 35ezer Ft-ot havonta és ezt ő elrakja nekünk későbbre... Hát mi a ...? Eszméletlen mennyire azt hisz hogy 17 és nem 27 éves a fia. Nekem 10 évesen volt utoljára, hogy anyuci spórolt helyettem, mert én nem tudtam és gyerek voltam még. És még eszméletlenebb ahogy a párom hagyja magát. És nagyon elegem van ebből az egészből és elegem van az életemből és elegem van abból hogy olyan gyorsan történt mindent. Akarom hogy jobb legyen. Akárhogyis, akármilyen módon, de jobb.

Kép
Kép
Kép
 
 


Aida legyszi ne keseredj el!!! Probalj beszelni kicsit tobbet a paroddal!!! Mi ez a szoveg hogy "nektek" teszi el? Ez kamu szerintem, mondja meg, hogy neki kell a penz. Meg mindig olcsobb mint egy masik alberlet, de minek ez a korites... Nezd a pozitiv oldalat, mert akkor ugylatszik beletorodott hogy egyutt vagytok a fiaval. Kitartas!
Vendég
 


Dehogy törődött bele. :D Anyós ilyen. Egyik nap kitalál vmit, másik nap megint bekattan. Ismerem már.. ;) ÉS tényleg nekünk tenné el, mert úgy gondolja hogy mi még gyerekek vagyunk és nem tudunk magunknak spórolni. Olcsóbb? 40+rezsiért már sokkal jobb helyen találtam albit. Ez sz*r helyen van és így lenne 35+rezsi. Párommal beszélek, de mintha a falnak beszélnék. :D Mindig külön meg kell kérdezni, hogy hallotta-e egyáltalán .. :D

Kép
Kép
Kép
 
 


Aida, az albérlet gondolata anyós részéről sajnos egy másik módja annak, hogy hogyan kössön magához. És majd gyakorolja jogait is, ha ő úgy gondolja.. Sajnos anyós nagyon gáz és a férjed sem lát tisztán per pillanat.. "Vagy megszoksz, vagy megszöksz" én ezt látom most Veled kapcsolatosan..
 
 


Aida, egyet kell értenem Smith-szel.

Amúgy engem apámék kezeltek így, amikor még otthon laktam. Majd ők spórolnak helyettem, oké, akkor még tényleg közelebb voltam a gyerekkorhoz. 18 éves korom óta dolgozom, míg otthon laktam, először a fizum felét le kellett adni. Mondván, félreteszik nekem (meg a tesómnak is) az életkezdéshez. Mikor pár év múlva el akartunk költözni öcsémmel, kiderült, hogy ja, hát, nem, az a mi hozzájárulásunk volt a háztartáshoz.

Egyébként nekem is pont az jutott eszembe, hogy ennél egy icipicit többért, teljesen önálló albérletet is találhattok.

Persze, ehhez kell a másik fél is. De nem tudom, a párod mennyire ragadt bele a gyerekszerepbe.
dia
Budapest
 
 
 


Párom abba teljesen beleragadt..

Sztem is találnák, de mindig azt fújja, hogy nem költözik idegen lakásba, nem ad ki idegennek pénzt, ő a saját bútorai között akar élni és majd akkor megyünk ha lesz tartalékunk (ez igaz h nincs, fél éve vettünk egy drága autót és arra elment meg most annak is nyögjük még a részleteit). Nem tudom vajon tényleg eljönne-e később ha spórolnánk kicsit, olyan jó lene picit jövőbelátóbbnak lenni.

Kép
Kép
Kép
 
 


Aida nem alszol..aggodsz?

megértem a férjed, de sajnos most már nincs egyedül és minden kérdésben ketten kellene döntenetek.. lehet neki jó ott lenni, de neked nem, sőt ott bántanak és megaláznak.. ezért a férjednek a saját komfortját fel kellene adni, a te békeségedért. ezt jó lenne, ha valaki elmagyarázná neki, pl.. ő hogy érezné magát, ha anyud lakásában laknátok és a szüleid folyton megaláznák??
lehet békességben keveset spórolni, és lehet többet spórolni és teljesen rámenni idegileg, a kapcsolatotokról nem is beszélve..

nagyon jó lenne, ha a baba érkezése előtt békességre jutnátok, mert neked utána minden rezdülésed a baba lesz és nem lehet, hogy közben folyton rágódsz és idegeskedsz..
 
 


Alvás valóban nem megy.. Rémálmaim vannak anyóssal.. :? NEm jó aludni. :D Múltkor álmomban meg akart ölni egy ollóval..

Ezeket már meg annyiszor elmondtam neki.. Mindent. Őszerinte az albiba sem lenne békesség, mert folyton a pénzt kéne fogni, nem lehetne megcsinálni, hogy oh babának új ruha kell, hajrá stb.

Leírom ide is mi volt most:

Párommal sikerült picit beszélni tegnap este, ami nálunk nagy szó! Illetve az nagy szó, hogy belőle sikerült kihúzni pár szót.

Rákérdeztem, hogy szeret-e egyáltalán. Azt mondta, hogy igen, de vannak pillanatok amikor úgy érzi, hogy már nem. Itt azokra a pillanatokra gondol, amikor kiabálva, ordítva veszekszek vele (mert sajnos ilyen mostanában többször előfordult kétségbeesésembe :( ). Rákérdeztem milyen reakció az hogy "rendben" a költözésemre..!? Azt mondta, hogy kész tények elé állítottam azzal hogy felhívtam egy vidéki albit és úgy érezte ebbe már akkor neki nincs is beleszólása. Azt is mondta, hogy elege van neki is ebből a helyzetből és vhogy akarja, hogy jobb legyen, de szerinte nem az a megoldás, ha most lépünk, hisz a fél éve vásárolt drága új autó miatt nehéz körülmények közé kerülnénk. Amikor a fejéhez vágtam hogy nincs felelősségérzete a "megcsinált" gyerek iránt, annyit mondott, hogy ez rosszul esik neki, hisz ő pont azért nem akarja, hogy menjünk innen bárhova is, mert itt a gyereknek rendezettek lennének a körülményei (leszámítva persze anyóst). Meg hogy várjak még addig amíg lesz egy kis tartalékunk (most eléggé nullán állunk) és akkor mehetünk innen. De akkor sem hajlandó albiba (idegen lakásba idegen bútorok közé ahogy ő mondta) menni hanem akkor már saját lakást veszünk. Rákérdeztem, hogy akkor most mit is szeretne, annyival fejeztük be a beszélgetést, hogy ezt mondta "maradjunk még együtt, próbáljuk meg".

Megemlítette hogy a testvérével le kéne ülni egy napra munkaügyben (van egy közös projektjük) amire én azt mondtam hogy ez is egy ürügy hogy kimehessen vkihez aki alig 1 hete rakta ki a lakásából. Azt mondta hogyha szeretném inkább vasárnap elmennek máshova a testvérével (pl be a munkahelyre), csak hogy elhiggyem hogy nem anyóshoz akar menni.

Láttam rajta hogy rosszul esne neki ha Noelt elvinném, pláne ha olyan messzire. Folyamatosan azt mondta, hogy Noelnak meg kell teremteni az anyagi biztonságot. Én erre mondtam hogy mi lesz az érzelmi biztonsággal? Ő szerinte Noelnak az is meglesz, példálózott az egyik terhes barátnőmmel, akinek a párja alkoholista, hogy gondoljam csak meg ott milyen érzelmi biztonság van a gyereknek. És hogy szerinte Noelnek itt igenis jó dolga lesz/van. És nekem is. Azt is mondta hogy kimegy az anyjához ezt megbeszélni, hogy fizetünk csak hagyjon békén minket, ne jöjjön ide többet.

Elvileg holnap (ma?) délután akar kimenni, azt mondta hogyha akarok és hallani akarom mit mondd menjek vele. Azt mondtam hogy nem, köszönöm. De most elgondolkoztam.

Kép
Kép
Kép
 
 


Aida,

Egy gyereknek szüksége van anyára is és apára is. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy együtt maradjatok a józan ész határain belül. Mindenképpen adj egy kis időt a párodnak, hogy probálja meg elrendezni az anyával a dolgokat, remélhetőleg megszabja a határokat.. Ha elég erősnek érzed magad, lehet érdemes lenne elmenni a beszélgetésre és megprobálni ketten együtt képviselni az elvárásaitokat, hiszen hamár fizettek nektek is vannak albérlői jogaitok. Persze kérdés, hogy ki bírod e és, hogy anyós mennyire durvulna el, ami lehet neked most nem tenne jót terhesen.. de megfontolandó.. mindenképpen lehet érdemes lenne a párodnak ultimátumot adni, hogy oldja meg a helyzetet egyébként... ettől megszoktak ijedni a pasik...
 
 


Én már túl sokszor mondtam ilyet és lassan csak "üres fenyegetőzésnek" hat. :roll: Most már tényleg vagy lépnem kéne, vagy nem mondani ilyeneket mert úgysem vesz komolyan. Elindultam már párszor mindig itt maradtam.

Én is így gondolom hogy mennem kéne, de félek hogy anyós megint kiprovokálná a veszekedést igazságtalanságok fejemhez vágásával én pedig nem bírnám és megint veszekedni kezdenék vele vagy kiabálás lenne a vége ami plána nem jó Nolikának. Utána meg jönne a jól megszokott sírás. De lehet h nem!? Adni kéne egy esélyt a páromnak hátha most valóban a sarkára áll és mond is vmit az anyjának!?

Kép
Kép
Kép
 
 


Esetleg írd le az érzéseidet és add oda a párodnak, hogy olvassa el. Ő majd döntse el, hogy mit csinál vele, megérti, lép és esetleg megosztje a anyóssal, vagy semmit sem tesz.. Nyilván neked kell tudni mennyi esélyt adtál és mennyit bírsz még adni.. Azt hsizem, ha semmi sem változik egy napon lépni fogsz, de azt Te tudod, hogy mikor jött el az a nap.
 
 


Sajnos már ezen is túl vagyunk.. Én írok, ő olvassa és mintha süket fülekre talált volna. :(

Ezt én is így látom ahogy az utolsó mondatban leírtad..

Te miért nem alszol??

Kép
Kép
Kép
 
 


mert nálam még este van:) remélem, hogy bármit is lépsz jó döntés lesz neked és a gyereknek.. tényleg nem tudom, hogy mi újat mondhatnék, nagyon úgy néz ki, hogy mindent megprobáltál.. már csak rajtad múlik mit és mikor teszel..
 
 


Merre fele élsz, hogy ott még este van?

Kép
Kép
Kép
 
 


aida küldtem privit!
 
 


Sziasztok!

Az ultimátumokkal az a baj, hogy a pasik magasról tojnak rá. Női hisztinek tartják, semmi másnak.

Aida, most nem azért, de lehet, hogy jót tenne Nektek (párodnak és neked) egy kis párterápia. Ott mediátor előtt, segítségével beszélik meg a gondjaikat az emberek, és előfordulhat, hogy csak annyi a baj, hogy a kommunikációtok egymás felé nem olyan, amit a másik be tudna fogadni. Ilyen segítséggel viszont meg lehet találni a módját, hogy a párod fejében világossá váljon a kép, miért is akarsz lépni, miért nem egészséges a hozzáállása, neked pedig lehet, hogy segítene abban, hogy megértsd, a párodat milyen hajtóerők motiválják abban, hogy fenntartsa ezt a játszmát anyóssal, annak ellenére, hogy szív miatta mindenki.

Jó lenne még azelőtt megoldást találni, mielőtt bármi komoly, visszafordíthatatlan döntésre szánnád el magad. Egyrészt kettőtök miatt is, másrészt a pici miatt.
dia
Budapest
 
 
 


Párom nem hisz az ilyesmikben és soha nem költene rá.. :( Az ilyesmiket lélekbúvár, "pszihomókus" mind elítéli.

Múltkor rendeltem egy könyvet: Egymásra hangolva (5 szeretetnyelv a házasságban) az nekem nagyon tetszett, vele is elolvastattam, alig sikerült. Aztán mondta h marhaság és nem jutottunk előrébb. :(

Kép
Kép
Kép
 
 


Aida! A párterápia akkor is működhet, akkor is megoldást jelenthet, ha csak a pár egyik fele jár. Tehát, ha ő nem, de te igen, akkor is segíthet. És lehet, hogy ha a párod azt látja, ez téged jófelé indít el, fejlődsz tőle, már nyitottabbá válik maga is.

Nem az egyedüli üdvözítő módszer, de ez is egy lehetőség.
dia
Budapest
 
 
 


De pénz nélkül hogyan menjek ilyenre? :( Ha megtudja mire kell, nem hiszem, hogy adna rá.. Amúgy is mindig a pénzen aggódik (pedig egyébként nincs miért).

Kép
Kép
Kép
 
 


Megjártuk anyóst. Veszekedés, kiabálás, különösebb megalázó mondatok (!?) nélkül. Most vmi stratégia váltás van anyós részéről, mert ma vmiért a fiát szidta nem engem... Elmondta neki, hogy milyen szemétül viselkedik vele, hisz nem hívja fel és ritkán megy látogatni vagy megígéri hogy megy és mégsem. Fura volt, hogy most nem azzal kezdte, hogy mindezért én vagyok a hibás. Párom próbált vmit, kiállni magáért, értünk, de elég ratyi lett minden igyekezet ellenére. Egyszer már én szóltam vissza anyósnak, amikor azt mondta páromnak, hogy -nem emlékszem milyen- gyerek ő. Erre mondtam neki, hogy itt a baj, a fia már nem gyerek és fogadja el hogy felnőtt. Erre elsírta magát, hogy de ő édesanya és az anyának a gyereke mindig gyerek marad. Mondtam neki hogy az oké de értse meg h felnőtt az a gyerek. Nem tudom mennyire fogta fel!? Párom mondta neki, hogy itt maradunk a lakásban és fizetjük a lakástörlesztőt (amit idáig nem fizettünk-30ezerFt) de akkor ilyet többet ne csináljon mint amit múltkor. Erre anyós azt mondta hogy akkor mi sem. De mi mit csináltunk!? :shock: Aztán még röviden beszéltünk, ha már épp "jó" hangulatban volt, és most meg elkezdett "tanácsokat" osztogatni a gyerekkel kapcsolatban. 1.legyen neki a Noel mellett egy normális neve is (erre én nem mondtam semmit párom mondott annyit h ez a mi dolgunk és jobb ha hozzászokik a Noelhez), 2.pólyába kell rakni mindenképp egy téli babát (mi van ha én hálózsákba akarom!?) meg ilyenek..

Nem tudom mit tegyek. Azt láttam megint mint mindig. Anyós gyerekként kezeli a fiát aki belemerevedett ebbe a szerepbe. Nem tudom hogy kéne. Egyszerűen dönteni kéne végre. Remélem sikerül meghoznom a megfelelő döntést! :roll:

Kép
Kép
Kép
 
 


aida, pszichológus van sztk alapon, kérdezz utána, hátha ilyen szolgáltatás is van. Elvileg háziorvos vagy a körzeti lelki gondozónál meg tudják mondani.

Nem olvastam mindent vissza a topikban, de amit most írtál az anyóssal való egyeztetésről, az nem tűnik reménytelennek. Nem mondom, hogy jó, de a párod több dologban is szembeszállt az anyjával, mégha nem is csinálta túl ügyesen. De hogy is legyen ügyes, ha senki sem tanította meg neki, milyen módszerek is léteznek erre? Azért azt vedd figyelembe, lehet, hogy irtó nagy bátorság kellett neki ehhez, lévén úgy lett nevelve, hogy tudja: ha ő szembeszáll a szülővel, annak retorzió lesz a vége. Az ilyen gyerekek remekül megtanulnak félni a retorziótól és lapítani. És ha egy ilyen gyerek mégis szembeszáll a szülővel, az nagy dolog.

Sztem beszélj vele a ma délutánról, kérdezd meg tőle, hogy nagyon nehéz volt-e neki ez? És erősítsd meg pozitívan, hogy valami ilyesmire vágysz, erre vársz tőle. Ha így erősíted, legközelebb inkább választja ismét a szembeszállást. Ha leszeded a fejét, hogy milyen kis ügyetlenül csinálta, és nem volt elég tökös, csak még kevesebbnek fogja magát érezni... Sztem.
dia
Budapest
 
 
 


Aida a párod mindenképpen a maga módján kiált magáért és értetek. Ezt értékelned kell és megdicsérned, ugyanakkor úgy tűnt anyóst - egy kis érzelmi zsarolás után - csak érdekli az unokája, és egy ici picit nyított a kommunikációra. Ezzel élni kell, pl.. nem vádaskodva magyarázni neki, hanem partnerként kezelni és lehet, hogy akkor fontosnak fogja ő is érezni magát és a végén ti uraljátok a helyzetet, úgy hogy ő nem is vette észre. Mindenképpen probáljatok együtt maradni, hiszen a gyereknek mindkettőtőkre szüksége van..
 
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet:

 

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó