Új privát üzeneted érkezett!

Szia Dóri!

Köszönöm a biztatást, bár sajnos mindazt kipróbáltam már, amit javasoltál. Elmondtam neki, hogy nem árthat a babának, elétettem kismama könyvet, ahol ez feketén-fehéren le van írva, magyaráztam a dolog anatómiáját, hogy a hímvesszö vége elsiklik a méhszáj mellett, nem szemböl "ütögeti", hogy a baba mindebböl csak lágy ringatást érez. Meghallgatott, bólintott, de minden változatlan maradt. Próbálkoztam az elcsábításával, aminek legutóbb félbemaradt szeretkezés lett a vége, mert annyira erös volt benne a nem is tudom mi (viszolygás, aggodalom, ellenérzés?), hogy képtelen volt élvezni. Arról, hogy én elégítsem ki öt másképpen, hallani se akar, mert az olyan önzözés, ha neki jó, és nekem nem, attól utána még rosszabbul érzi magát (azt mondja...). Arra pedig, hogy ö elégítsen ki engem másképp, azóta nem hajlandó, amióta megjelent az a bizonyos második csík a teszten. Mostanában ez is a baba-féltés számlájára van írva, mert azt mondja, attól fél, hogy az orgazmus által kiváltott méh-összehúzódások is árthatnak a babának. Tartok töle, hogy ez csak magyarázat, söt talán egyenesen kifogás, mert hiszen ha magára a szexre lenne szükségem, nyugodtan maszturbálhatnék is, amikor nincs itthon, és az ugyanúgy hatna a babára... A baj az, hogy a problémám nem ilyen egyszerü, mert nekem nem elsösorban a kielégülés hiányzik, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy vonzó nönek lát a férjem. Kép
Egyébként amióta a kategórikus nemet kimondta, azóta nem is eröltetem a dolgot, és nem is tudom, örülnék-e, ha mégis közeledne. Tartok töle, hogy úgy érezném, csak a családi béke kedvéért teszi, és igazából nem vágyik rá(m). Kép
Még egyszer köszi a biztatást, igazad van, ez a 7 hét már gyorsan elrepül, és igyekszem nem problémázni elöre azon, hogy mi lesz utána.

Romhalmaz
Romhalmaz
 


Romhalmaz!
Most nincs idõm hosszasan írni. A lényeg: nem téged utasít el (udvariasan) valóban félti a babát. Szerintem ezt beszélgetéssel nem lehet megváltoztatni. Vannak ilyen pasasok. Aranyosak, kedvesek csak...
Ja! Az enyém is pont így... Kép
A szülés után meg én hessegettem.
Üdv.
Malacka
Malacka
 


Kedves Romhalmaz!

Nálunk csak az utolsó pár hónapban volt hasonló, de szerencsé(m)re azért el lehetett csábítani. Viszont tényleg attól félt, hogy a babában tesz kárt, plussz mintha etikátlannak érezte volna, hogy a baba is részt vesz ebben a dologban. Azaz mintegy szégyelte magát az akkor még pocakomban lakó lánya elõtt.
Na, bezzeg a szülés után alig bírt magával.Kép

Szóval kitartás, és fel a fejjel. Minden rendbe fog jönni. Te pedig nem attól vagy csak vonzó nõ, hogy szeretkezni akarna veled. Hiszen te leszel gyermekei anyja, ami azért nagy szó egy férfi részérõl!!! Ha adsz magadra, akkor még pocakosan is csinos és szép vagy, tehát NÕ vagy. Sõt, állítom, hogy a terhesség alatt vagyunk százszázalékosan nõk. Még a tekintetünk, a kisugárzásunk is más.

Puszi neked:

Dia
Dia
 

 
 

Jaj csajok, siosem gondoltam volna, hogy nem vagyok egyedül... Azt hittem, csak mi...
Mindkét gyereknél az volt, hogy a pocakméret miatt kb. az ötödik-hatodik hónaptól már nem tudtunk mit kezdeni egymással, a pozítúra-keresések mindig vagy röhögésbe fulladtak, vagy a végén hoppon maradtam (értitek). Aztán szülés után hónapokig nem, mert hol én voltam hullafáradt, hol õ.
Iszonyú nehéz ez, és egyetlen megoldás van rá: BESZÉLGETNI KELL, BESZÉLNI RÓLA, MEGBESZÉLNI a dolgokat (nem véletlenül írom ennyiszer).

Egyébként sajna nálunk mindig gond van, nemcsak terhesség alatt meg szülés után. Vagy az egyikünk van teljesen ki, vagy a másik hulla fáradt... Holott szeretjük egymást, nagyon...
Ki érti ezt?

Azért jó tudni, hiogy nem járok egyedül ebben a cipõben.
Névtelen
 


Sziasztok!

Már önmagában megnyugtató a tudat, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, és nagyon köszönök minden biztatást.

Remélem a szülés után nálunk is minden rendbe fog jönni (mint nálatok Malacka). Azt tényleg nem lehet beszélgetéssel megváltoztatni, hogy zavarja-e a férjemet a pocakom a szeretkezésben, de azt, hogy én el tudom-e ezt fogadni, talán igen. Az elmúlt két éjszakán sokat beszélgettünk, és mindketten sok mindent megfogalmaztunk, amit eddig nem, vagy nem pontosan. Valahogy jobban érzem magam töle...
Úgy van, ahogy Dia írta, félti a babát, és zavarja is a "harmadik" jelenléte az ágyunkban. Ezt én el tudom fogadni, és valószínüleg nem is borultam volna ki, ha a kezdetektöl elmondja a kétségeit, és nem mindig csak azt érzem, hogy nem közeledik hozzám, nem kezdeményez, söt, elhúzódik, kerüli az alkalmat is, nehogy én kezdeményezhessek. Igazából nem tudom megérteni, hiszen minden kismamakönyvben feketén-fehéren le van írva, hogy nem árt a babának, max. az utolsó 3-4 hétben érdemes óvatosnak lenni, ha egyébként problémamentes a terhesség. Márpedig az enyém (a szexuális életünktöl eltekintve) hála Istennek teljesen az.
Így két éjszakányi beszélgetés után azt hiszem, kicsit öngerjesztö is volt a folyamat. Ö féltete a babát, ezért kerülte a szexet. Én éreztem rajta a nemakarást, betudtam az alakváltozásnak, kezdtem szégyellni a külsöm, és én is visszahúzódóbb lettem. Ö meg azt hitte, így van jól, és én se akarom, hogy ö ettöl lesz tökéletes apa és férj, hogy képes az önmegtartóztatásra... Kép Ugye milyen hülyék vagyunk?!?!
Ja, és Dia, lehet, hogy ez is butaság tölem, de számomra egy megerösítést jelent a "vonzó nö vagyok" énképhez az, hogy a férjem vágyik rám, kíván engem. Nem is feltétlenül maga a szex, sokszor elég egy izzó pillantás. Ez nekem többet jelent és hitelesebb minden bóknál. Igen, én leszek a gyermeke anyja, de nem akarok csak az lenni. Szeretnék azért még az imádott (és kívánt!) felesége is maradni...

Romhalmaz (de már restaurálás alatt)
Romhalmaz
 


Kedves Romhalmaz!

Örülök, hogy a restaurálás már folyamatban!

A gyermeke anyját arra írtam, hogy ha megnézed a mai férfiak házasulási és gyerekvállalási kedvét, bizony nagy szó gyermekei anyjának lenni valakinek. Ez pont azt bizonyítja, hogy szeret és imád, és te vagy neki a legvonzóbb és legtökéletesebb NÕ a Földön. És még ha a pocak most furcsa érzésekkel is tölti el, meglátod, hamarosan megint leállíthatatlan lesz.Kép

Szóval, gyors felépülést, és sok-sok hasonló beszélgetést.

Puszi:

Dia
Dia
 


Sziasztok, szóval ujra itt vagyok. Romhalmaz értem, hogy mit mondasz és nem vagy könnyû helyzetben. Elárulok valamit, én úgy tudom, hogy az orgazmus, mivel méhösszehúzódással jár, jótékony a szülésre, mert eddzi a méhet és a baát is. sõt nem terhes állapotban is idõnként vannak összehúzódások, de ezt nem érezzük. Úgy, hogy állítólag még könnyebb is a szülés annak, aki eddzi az izmait. Én nagyon sokat híztam a terhességek folyamán és a nagy pocak mind csak a nõiességem ellen volt, ezért nem volt könnyû eladni magam. Sajnos tényleg vannak olyan típusú férfiak, akik ennyire féltik a babát vagy ennyire nem akarják a szexet a terhesség alatt. Nem tudom mit mondhatnék. Érzem, romhalmaz, hogy nagyon megbántódtál és ez érthetõ, hsizen hiába nagy megtiszteltetés anyának lenni, azért hiányoznak a forró, vad és érzéki tekintetek, mozdulatok az apától. Igazságtalanságnak tartom, hogy a közösen vállalt gyerek miatt bármelyik fél csak a szülõt lássa a párjában. Oké, hogy megváltozunk, de miért csak mi visszük a terheket( a terheken értem, a testi és lelki gondokat, nehézségeket).Valahogyan változatani kellene, de minden két emberen múlik. Romhaémaz, remélem, hogy a szülés után jobb lesz. A gyerekvállalás mindig választóvíz és ilyenkor dõl el a házasságok sorsa fõként, mert akár szép és jó a gyerekvállalás nagyon sok nehézséget is takar, amin igyekezni kell túllépni, megoldani azokat. Ezzel nem azt mondom, hogy neked romh. elromlik a házasságod, mert én fõként a szülés utáni idõszakra gondolok. Még vmi, Bemegy a párod a szülésre? Dóri
molnam
 


Sziasztok!

Amikor terhes voltam, a férjem nagyjából ugyanúgy reagált, mint Romhalmaz férje. Ahogy elkezdett nõni a pocakom, a 4. hónap táján, egyszerûen hozzám sem nyúlt. Éreztem rajta, hogy a szex gondolata is szinte megbotránkozással tölti el, annyira akart vigyázni a picinkre. De nekünk az volt a szerencsénk, hogy mindent szépen meg tudtunk beszélni rögtön az elején. Úgyogy végül is nem okozott gondokat a szexhiány, én is el tudtam fogadni a férjem álláspontját, és persze õ is az enyémet. Ha azt mondtam, hogy márpedig most irány az ágy, valahogy mindig "összejött", persze sok humorérzék kellett hozzá. Így végülis nem csorbult az önbizalmam.

Persze ehhez az is kellett, hogy tudjam, a férjem még mindig, nagy pocakkal is szépnek tart. (Nem szexuálisan vonzónak, hanem amúgy szépnek!) Állandóan mondogatta, hogy milyen jól nézek ki, el se hinnék rólam hogy nemsokára anyuka leszek stb. És látszott rajta, hogy teljesen komolyan gondolja, társaságban is mindig büszkélkedett velem, az volt a szava járása, hogy kiérdemeltem a "szuper kiscsaj" címet.

Szóval Romhalmaz fel a fejjel, a párod biztosan imád és nagyon tetszel neki, csak éppen most nem kíván. Ez van, ilyenek az érzõ szívû férfiak! De szülés után majd meglátod, ahogy karcsúsodik a derekad, úgy tér vissza a szenvedély, sõt!

Brigi
Brigi
 


Sziasztok!

Dia! próféta szóljon belöled! Kép

Dóri! Én tudom, hogy nem árt a babának, és ezt az edzés-dolgot is hallottam már, a férjemnek meg hiába is mondanám el... Kép Azt hiszem, a legnagyobb baj is az volt, hogy amikor elöször felmerült a probléma, akkor én eléraktam a sok kismamakönyvet, fellapoztam a megfelelö fejezetet, és tudományos alapokon rámutattam, hogy nincs igaza. Ö meg erre bólintott, és inkább nem hozta többé szóba a problémáját, mert maga is megalapozatlannak érezte, de ettöl nem változott meg semmi. Én azt hittem, ezt a kérdést tisztáztuk, úgyhogy elkezdtem attól parázni, hogy itt ennél valami sokkal nagyobb baj van... Talán ha akkor azt mondja, jó, de engem akkor is zavar, ezt az egészet megúszhattuk volna...
A szülésre bejön, igen, söt a nögyógyászhoz is eljár velem, mióta terhes vagyok. Talán ez is baj, ez is azt az érzést erösítheti benne, hogy most a baba számít, az övé a testem, és nem intim belügy. Eredetileg azért örültem, hogy eljött velem, és még be is jött a rendelöbe a nögyógyásznál, mert arra gondoltam, hogy így könnyebb lesz lelkileg felkészülnie a szülésre. Arra viszont nem gondoltam, hogy így hosszabb távon sérül az intimitás...

Brigi! Igen, azt hiszem, a legelején alkalmazott öszinteség kezelhetöbbé tette volna a problémát. A férfiak legfárasztóbb tulajdonsága, hogy amit a saját gyengeségük bizonyítékának éreznek, azt bármi áron el akarják titkolni... Kép és Kép is...
Az én férjem is mondogatta, hogy szépnek lát, hogy milyen helyes vagyok a nagy pocakommal, stb., de eléggé aláásta a bókok hitelességét az, hogy egy simogatással vagy egy gyönyörködö tekintettel se kísérte öket, söt, gyakran el is fordult azonnal, miután kimondta. Hamar elérte, hogy ne higgyek a legkedvesebb bóknak se, és takargatni, szégyellni kezdjem a testemet. Pedig (utólagos bevallása szerint) nem azért nem bírt rám nézni, mert undorítóan rondának talált, és félt, hogy a pillantása elárulja, hogy mekkora hazugság az éppen kimondott bók, hanem azért, mert ha kicsit elgyönyörködött bennem, akkor hevesen megkívánt, amitöl azonnal megszólalt a fejében a "nem szabad" sziréna, és szégyellte magát, amiért nincs önuralma. Ilyen hülyék tudnak lenni a férfiak...

Romhalmaz
Romhalmaz
 


Hülyék tudnak lenni, sajnos.
Remélem elõbb utóbb oké lesz minden, elvégre nem túl sok már az idõ a szülésig, az orvosi vizsgálat bárhogyan befolyásolhatja a ffit, sosem tudhatod mit hoz ki belõle. Állítólag van ffi, aki elszörnyed a szülés láttán és még kevésbé sem akarja a nejét a késõbbiekben, de van olyan is akire ez szexuális hatást nem gyakorol.
Dóri
molnam
 


Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a topicra, mert én már belefásultam a dolgainkba, és megnyugodtam abbéli hitemben, hogy csak én szívhatok ekkorát az egész babavállalással.
A terhességem elsõ pillanatától a férjem totálisan visszafogta magát, és hozzám sem mert érni, majd én hiperhányásba és hat hét fekvésbe kezdtem, ami önmagában lehetetlenné tette az élet élvezetét, nemhogy a szexét! Miután a 18. hétre mindez úgy ahogy elmúlt, folyamatos görcsölgetés és a babával való foglalkozás vette át a helyét. Bennem csak a gyerek anyját látta és sajnos az álllapotom ezt részemrõl is alátámasztotta. Abszolút nem kívántam a szexet, minden bajom volt, úgyhogy nálunk a 9 hónap szex nélkül telt el! Titkon abban reménykedtem, én a kis naiv, hogy a terhességnek a szüléssel vége, 6 hét regenerálódás után végre felszabadultan eshetünk egymásnak, mint a régi szép idõkben. Ehhez képest, mivel sajnos gátmetszés NÉLKÜL szültem, totál túlnyúlt a gátam, maradandó inkontinencia és olyan "apróságok" keserítették az életemet, hogy a férjem szerszáma helyett az orvos kezét éreztem magamban (órákon keresztül kézzel tágítottak ugyanis). Eleinte erre fogta a szex elutasítását, és ennek én is éreztem némi alapját, hogy még nem jöttem teljesen rendbe. Csakhogy nemrég múlt 1 éves a lányom, és idõvel rá kellett döbbennem, hogy nem a plusz kilók, nem az azóta már nagyjából helyretornáztatott gátam/hüvelyem, a tönkrement melleim az oka (mert ez csak kifogás), hanem az õ pszihés hozzáállása, miszerint én már csak az õ kislánya anyja vagyok, szex tárgya nem. Az a legborzasztóbb, hogy egy idõ óta (a sok sikertelen próbálkozás, idegeskedés, stb után) már én is csak a gyerekem apját látom benne, senki mást.

Nem tudom valaha ki lehet-e ebbõl lábalni, mert részérõl nulla az érdeklõdés, beszélni nem lehet vele, este ül a TV elõtt (tehát a gyerektõl este nyugodtan lehetne), és a legborzasztóbb az, hogy õ elégedett. Nem hiányzik neki. Pedig szexõrült volt (én a terhességem elõtt attól féltem, hogy a gyerekre nem lesz idõm tõle). Képtelen vagyok ezt feldolgozni, már nem tudok közeledni, igazából azt döntöttem el, hogy megnézem meddig bírja. Az eddigi rekord 2,5 hónap volt (úgy hogy minden lehetõség megvolt rá, tehát megtehettük volna), és akkor is csak az én határozott unszolásomra volt hajlandó. De utána ismét elült a dolog. Azt veszem észre rajta, hogy totálisan kitölti az agyát a gyerek. Akkor is amikor a kislányom alszik. Pszichésen non-stop rá figyel. De ez már kóros. Van erre gyógyír? Mit lehet tenni? Túl jó apa?

Emese
emesemama (emesemama)
 


Szia , Emesemama !


Kriszti vagyok , biztosan olvastad a hozzászólásaimat a topicban . Lenne egy kérdésem , írhatok neked az e-mail-címedre , vagy adjam meg elõször esetleg én az enyémet ? Szívesen leveleznék veled , nálunk is problámák vannak , nem ilyen fokú , de pont ettõl félek én is . Mármint hogy egy idõ után mi is itt fogunk tartani . Nagyon sok mindent tudnék most írni , de inkább e-mail-ban , ha lehet .

Addig is minden jót kívánok a továbbiakban .
Szia.
Kriszti.
Kriszti
 


Kedves Emese!

Nekem is voltak a szexuális életemmel problémáim még a férjemmel való összeköltözésünk idején. Szüzen mentem férjhez és féltem az egész dologtól. Közösen elmentünk egy szexuálpszichológushoz aki nagyon sokat segített. Az eredmény egy 2.5 éves fiú, és egy 30 hetes pocaklakó kislány.
Tehát ha a férjedet rátudnád venni egy ilyen beszélgetésre egy szakemberrel az biztos tudna rajtatok segíteni.

Remélem segítettem
Eszter
Eszter
 


Sziasztok!

Köszönöm, hogy hozzászóltatok az írásomhoz. Kriszti, légyszi add meg az email címedet, írnék neked.

Köszi,

Emese
emesemama (emesemama)
 


Szia , Emese!


A címem a következõ: kkriszta@khayll.i-p.com

Ide mindig írhatsz.Várom leveled.


Mindenkinek jó éjt.
Kriszti.
Kriszti
 


Szia Emese!

Nagyon elszomorított mindaz, amit írtál, mert éppen ettöl félek én is, hogy így fogunk járni. Hiszen az én férjem annyira "jó apa", hogy amióta tud a terhességemröl, azóta távol tartja magát tölem. Nehogy a szeretkezéstöl baja legyen a babának... Kép Jól is néznénk ki, ha csak annyira lenne biztonságos a baba "vacka", hogy ilyen könnyen baja eshetne. Az ember lánya csak ránézne egy tömegközlekedési eszközre, és máris elvetélne... Kép
Na mindegy, mióta tudom, hogy miért ilyen önmegtartóztató, azóta kicsit jobban viselem, de állandóan ott motoszkál a fejemben a félelem, hogy mindez a szülés után is így maradhat. Gondolom te is kipróbáltál minden triviális módszert a kacérabb öltözködéstöl az "este édeskettesben"-ig, ha az ilyesmi segítene, senkinek nem lennének gondjai... Kép
Szóval (bár tanácsot adni nem tudok) átérzem a helyzetedet, és szívböl kívánom, hogy sikerüljön megoldanotok ezt a problémát a férjeddel. Feltétlenül számolj majd be a dolgok alakulásáról, hátha tanulhatunk a tapasztalataidból.

Romhalmaz
Romhalmaz
 


Sziasztok!

Folyamatosan rágom magam a témán, és arra a felismerésre jutottam, hogy kell, hogy a mi és a hozzánk hasonló kapcsolatokban legyen valami, ami miatt ENNYIRE ki tud élezõdni a dolog, és képtelenek vagyunk lazán venni azt, hogy mostantól hármasban vagyunk (és ez a szám csak nõhet), és kettesben SOHA többé nem leszünk már úgy mint régen.

Valami görcs bejött a gyerek születésével/fogantatásával, valamire rágörcsöltünk ebben a témában (meg kell neki felelni? a gyereket helyezzük totálisan magunk fölé? alávetjük minden igényünket a gyerek létezésének?). És ez nem akar elmúlni, mert itt mindig lehet valamin görcsölni, olyan soha sincs, hogy most már minden rendben, biztonságban vagyunk, semmi váratlan nem fog történni. Mert fog. A gyerek ilyen, hiszen amíg felnõtté nem válik, addig mindig tud újat mutatni.

És ebbe valahogy így teljesen belesüppedünk, az egész életünk e körül a probléma körül forog, hogy "a gyerek". De nem tudom, hogy miért. Illetve persze tudok magyarázatokat gyártani: túlkompenzálás, örökös megfelelnivágyás másoknak, stb. De ezt menekülésnek érzem.

Viszont a másik oldalon tényleg igaz, hogy hulla fáradtak vagyunk, mert agyon dédelgetjük a gyereket, nem sokat alszunk, 13 hónaposan is eszik éjszaka, velünk alszik. Viszont ha nem aludna velünk (vagy az ágyunkban vagy közvetlenül mellette), nekem hiányérzetem támadna, hogy nem érzem a gyerek jelenlétét. Bár lehet, hogy ezt már csak bebeszélem magamnak, mert "túlféltjük" a gyereket. De miért féltjük túl? Mi ennek az oka?

Hát, nem lettem sokkal okosabb.... Ha valaki tudna ezekre választ adni, vagy megoldást kínálni, örülnék neki.

Emese
emesemama
 


Szia , Emese !

Az biztos , hogy valami van , ami miatt egy kapcsolat ezen része ennyire meg tud változni . Ok mindenre van , csak meg kellene találni .
Az biztos , hogy egy kisbaba érkezése nagyon föl tudja forgatni az ember jól megszokott életvitelét stb... , és hogy nem egyszerü feldolgozni a beállt változásokat . Maga az a tény , hogy most már hárman vagyunk , hogy nem csak kettõnkre kell odafigyelni , sem egyszerü . És biztos , hogy egyes embereknek ezt szokni kell , és ez nem rövid idõ . Hiába volt ott a kilenc hónap gyermekvárás , mégsem volt elég , hogy hozzászokjunk az új élethelyzethez .
Lehet , hogy egyes férfiak nehezebben dolgozzák fel a " történteket " , megváltozik a szerepük a családban , már nem csak férjek , hanem apák is . Talán túl nehezen találják meg bennünk a nõt , hiszen anyák lettünk . Talán túl nehéznek érzik , hogy felelõsséggel tartoznak egy egész életre valaki iránt . És az a kis valaki tulajdonképpen valahol még idegen is , még csak nemrég érkezett , még nem is szoktunk egymáshoz úgy igazán . És ez természetes . Mégis , rajtunk múlik egy emberke további élete , és ez a megfelelni akarás sokmindent tönkre tehet ...
De - én mint nõ - , nem tudom a szexuális életemet a gyermekem külön kis világával összekeverni , nekem a kettõ nem tartozik össze . Érdekes , néhány férfi ezt máshogy érzi ?!
Persze , hogy nem ez a legfontosabb , nem is errõl van szó . De az embernek testi igényei is vannak , pláne , ha azt a valakit , akivel együtt élek , szeretem is .
Hogy az életünk csak a gyermek körül forogna ? Nem tudom , nekem ugyanolyan fontos pár dolog most is , mint szülés elõtt . Találok megoldást például a napi harminc perc futásra , vagy van idõm kilakkozni a körmömet , vagy van idõm elmenni a barátnõmhöz , és úgy csinálom , hogy ne menjen senki rovására . A kislányoméra sem .Az övére aztán pláne nem . Nálam sok dolog ugyanolyan fontos maradt . Vagy te mire gondoltál ? Persze , hogy a kislányom a legfontosabb , soha életemben ekkora boldogságban és gyönyörben nem volt részem , mint õ . De ez nem azt jelenti , hogy most már föladhatom magam , a vágyaimat , az ideákat . És szerintem neki is csak jó , ha az anyukája nem tunyul el odahaza .
Az is igaz , hogy fáradtak vagyunk . De : az én férjem már hetek óta idehaza van , és hajnal háromkor még a számítógép elõtt ül , úgyhogy annyira fáradt nem lehet . Max. én vagyok este tízkor már hulla . És talán lehetne a dolgokat úgy alakítani , hogy egyszerre legyünk fáradtak ,nem igaz ? Az , hogy sokat nem alszunk , igaz , de nekünk egy szavunk sem lehet , Lilien az egész éjszakát átalussza már két hónapja . Tehát annyira fáradtak sem lehetünk . A velünk alvás viszont valóban megölheti az intimitást . Már az is zavaró , ha a baba ott szuszog mellettünk a szobában . Nálunk is ez van , csakhogy van másik szoba is , ahol esetleg lehetne egymással mit kezdeni .
Ezek a dolgok ,amiket írtál , szerintem csak kifogások valamire . De azt én sem tudom , hogy mire .
Az viszont valóban nagyon igaz , hogy ebben a helyzetben már nem oldódnak meg maguktól a dolgok . Esetleg ha elmennétek közösen egy szexuálpszichológushoz , sokmindenre rávilágítana . Ezen nem gondolkoztatok még ? Biztos , hogy a dolognak lelki okai vannak , amiken az ember elsiklik , és ha nem törõdtök velük , csak rosszabbodni fog . Szerintem ezer meg ezer ok lehet , de te ezt soha nem fogod tudni kitalálni magadtól .
Amúgy komolyan jó volna , ha írnál nekem , remélem jó az e-mail cím , amit neked megadtam . Nemrég nyitottam pont miattad . Vagy ha gondoldod , írj ide .


Kellemes hétvégét mindenkinek .
Kriszti .
Kriszti
 


Sziasztok Lányok!

Régen én is írtam ide, azt hiszem pont Krisztinek. Az tény, hogy sok szülõ azt gondolja, hogy azért mert gyermeke születik, akkor õ megszünk nõ vagy ffi lenni és onnantól kezdve " csak" anya és apa és az a dolga, hogy a gyermekét maximálisan kiszolgálja, az õ igényeit helyezze mindenek elé és eszerint alakítja a családi életét.
Csak egyvalamibe nem gondol bele. A gyermek elõbb-utóbb megnõ, elköltözik otthonról és te ismét ottmaradsz a pároddal kettesben, akihez lehet, hogy addigra érzelmileg már semmi nem fûz. És akkor a ffi, vagy a nõ szemrehányást tesz a gyereknek, hogy " mertbezzegrádáldoztamazéletem" és ez számos konfliktus forrása. Ez egész pici kortól kezdõdik, mert azt gondoljuk/akinek több szoba áll rendelkezésére/, hogy az újszülöttet csak akkor látjuk el jól, ha velünk alszik egy ágyban, egy szobában, éjjel-nappal a kívánságát lessük és hétvégén ,- amikor alszik nappal-se "pajzánkodunk" mert ha megmoccan rohanunk hozzá. vagy átköltözünk a babaszobába, el a férjünk mellõl, mert a gyereknek nagyobb szüksége van ránk. Ezeken kellene mindkét félnek elgondolkodni. Persze, hogy fontos a gyermekünk, de ugyanolyan fontosnak kell lennie a párunknak is, ha életünk végéig vele akarunk lenni.
A szexualitás nehéz dolog, mert alapban megvan mindenkinél a beállítódás, amit az otthoni nevelés, a környezet nagyban befolyásol. És ez kihat egész életünkre, de nem megváltoztathatatlan, ha mindkét fél akarja.

Én grafológus vagyok/ez nem reklám / és a kézírásból nagyon sokmindenre fény derülhet anélkül, hogy az ember órákat töltene a pszichológus rendelõjében.
Ha valakinek segíthetek:udvari@axelero.hu címre írhat.

Mindenkinek szívbõl kívánom a pozítív változást, kitartást és türelmet.

Üdv:Pankamama
PM
 


Sziasztok!

Köszi a hozzászólásokat! Nekem az a fõ bajom, hogy mindezt tudom/értem amit leírtok (megszûnik nõ lenni, mindenek fölé helyezi a gyereket, stb.) és belegondolok a következményekbe is, hiszen én is leírtam, és meg is akarok ettõl szabadulni, de nem tudok rájönni, hogy ez MITÕL alakult ki nálunk (tudatalatti?), MIÉRT érezzük lelki késztetésnek azt, hogy a gyerek fontosabb mint mi egymásnak.

Hoppá, itt van egy "kulcs": tulajdonképpen az a helyzet, hogy a gyereket fontosabbnak érezzük egymásnál.......ezt érdemes továbbgondolni.

Mindkettõnk a gyereket szereti jobban, mint a másikat. Mindkettõnk a gyerek miatt szereti a másikat, mert egyébként már nem biztos, hogy szeretné. Ez sajnos lehet a nagy büdös igazság is akár. De ennek már elõtte is valami jelének kellett lennie.....

Dehát annyi házasság van, ahol már láthatóan nem gerjednek egymásra, mégis megvannak. Valahol pedig azt olvastam, valami válós topicban, hogy egy gyerek soha nem tud összetartani egy rossz kapcsolatot, pláne több gyerek, úgyhogy akik együtt maradnak, ott lennie kell valaminek még a gyereken kívül. Ez biztató, a kérdés csak az, hogy mennyi a válás "lappangási" ideje.

Szóval én le akarom küzdeni ezt a tébolyt, ami a gyerek megfoganása óta zajlik bennem/bennünk, de nem tudom a módját. Lehet, hogy el fogok menni egy pszichiáterhez.

Emese
emesemama (emesemama)
 


Szia , Emese !


Mi lenne , ha egyszer úgy igazából leülnél a pároddal beszélni errõl a dologról?
Lehet , hogy õ elzárkózik a téma elõl ? Akkor kérdezz rá , hogy miért nem akar errõl beszélni ? Mondd el neki õszintén , hogy téged ez mennyire bánt , és nem lehetne-e valamit tenni , esetleg csak beszélgetni róla , és talán megtaláljátok az okokat ? Tudom , hogy ilyenkor már nehéz , de próbálj meg nagyon õszinte lenni hozzá még egyszer .
Vagy próbáltad már kifaggatni , részérõl mi változott meg ? Egyáltalán mit válaszolt ? Tudom , az szokott lenni , hogy nem ez a legfontosabb , sokkal lényegesebb dolgok is vannak , mint a szex . De magyrázd el neki , hogy igen vannak , de ti is vagytok .
Lehet , hogy már te is feladtad , és úgy érzed inkább hagyod az egészet ? Vegyél erõt magadon , adj magatoknak még egy lehetõséget , és próbálj meg kierõszakolni egy mély beszélgetést . Akkor fölvetheted egy szexuálterápia kérdését is , meglátod , mit válaszol a párod . lehet , õ is gondolt már ilyesmire , csak hát a büszkeség ...
Látom , nagyon bánt téged a dolog , nagyon kivagy . Én megértelek , de semmiképp ne hagyd , hogy ez tovább hatalmasodjon rajtatok . A lényeg , hogy bármit mondasz , azt csak szeretettel tedd és megértéssel , még akkor is , ha egyáltalán nem így érzed .Különben el se kezdd ! Az csak bajt hozhat . Másik , hogy veszekedésig ne hagyd a dolgok folyását , ott álljatok meg .
Ha más nem , te is elmehetsz egyedül egy terapeutához . Én nem ismerek senkit , de találtam egy weboldalt , ahol orvos válaszol . Nekem nagyon szimpatikus az egyik doki . Majd megnézem a nevét , meg az oldal címét , és leírom . Talán neked is tetszik . Olyan lekiismeretesnek tünik . De az biztos , hogy nem dilettáns .
Mindenképp gondolkozz el egy ilyen beszélgetésen ; a kommunikációnak meg kell lennie , hiszen lehet , a párod azt hiszi , neked ez jó így .

Szép napot kívánok!
Szia !
Kriszti.
Kriszti
 


Emese !


Az oldal www.google.hu lenne , de nem akar bejönni . A következõ viszont igen , megpróbálom neked bemásolni , remélem sikerül :
www.google.hu/googlehu.php?s=480&what2src=ra

Jobb oldalt van egy link:"Szexológus" , erre klikkelj . Biztos vagyok benne , hogy megnyeri tetszésed , igazán mélyreható válaszokat ad , és ráadásul pszichiáter is .

Írj mindenképp , mi van veled .
Puszi.
Kriszti.
Kriszti
 


Sziasztok!

Kriszti, próbáltam a megadott emailedre írni, de visszadobta a szerver, talán nem pontos a cím.

A helyzet valamicskét javul, már ami a féjremmel való igen feszült viszonyt érinti, mert "beszóltam" neki már témákban, és mostanában legalább embernek néz, nagyon ügyel a stílusra, én is lemondtam a házisárkány szerepemrõl, megfogadtam, nem hagyom újra elharapózni a dolgokat.

A gyerekkel is új rendszert vezettem be: vettem egy új, kisebb kiságyat, átrendeztem a szobát, és külön ágyban altatjuk bár még egy szobában vagyunk (a mi ágyunkban alszik el, utána teszem be a kiságyba). Ez most így mûködik, legalább többet tudunk aludni, ez már pozitív fejlemény.

A többit majd meglátjuk. Bár én igazából a költözésben bízok: kertes ház, nagyon távol a most alattunk lakó anyóstól, stb.

Üdv mindenkinek, nagyon köszönöm a jó tanácsokat, fogok rájuk részletesebben is reagálni, de most mindjárt itt a Karácsony......

Emese
emesemama (emesemama)
 


Szia ,Emese!


Örülök,hogy pozítívabban látod a dolgokat.
Az e-mail-cím pontos,de már a húgom is jelezte ,hogy nem tudja erre átküldeni az üzeneteit. Megadok két másikat is.Kérlek az elsõre küldd a leveled,a másodikra légyszíves csak akkor,ha ez sem müködik,jó?
kordelakriszti@web.de
bkriszti@web.de

Örömteljes karácsonyi készülõdést Neked!

Mindenkinek nagyon boldog,békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok!
Sziasztok.
Kriszti.
Kriszti
 


Sziasztok!

Ott tart az ügy, hogy a helyzet a szex gyakorisága tekintetében nem sokat változott, de az egymáshoz való viszonyunk igen: javult. Valami kölcsönös tisztelet-féle újra kialakult.

Én, nem tudom hogyan, túlléptem a szenvedéseimen. A bébiszitterem és a takarítónõm egyszerre mondtak fel Karácsony elõtt, minden az én nyakamba zuhant épp a "legjobbkor", amin olyan szinten kiakadtam, hogy azt mondtam magamban: "tudjátok mit, nem is kell a segítség, én nem fogok másoktól függni, igenis megmutatom, hogy ez nekem megy egyedül is". És hihetetlen, de tényleg megy.

A szex-témát úgy oldottam meg magamban, hogy nem függ össze a szeretettel. Azért voltam úgy kiakadva, mert azt hittem, hogy azért nincs elég szex mert nem szeret a férjem. De ez nem így van. Szeret. A szex egyéb körülmények miatt marad el. Most ezt elviselem, mint ahogy elviselem, hogy a kislányom egész napos program. Amint lehet, változtatni fogok rajta (költözés után).

Emese
emesemama (emesemama)
 


Sziasztok!

Elég sok itt a negatív tapasztalat, amit szex terén hál istennek soha sem kellett éreznem. Nálunk inkább én voltam az, aki már a terhességek elõtt is igen változó igényû voltam, és nehezen engedtem el magam agyilag, ami nélkül nem megy a dolog. A terhességek viszont pozitív irányba változtattak a dolgon - a páromat egyáltalán nem zavarta a pocak, sem az ezzel járó változások. Az elsõnél vérzésem volt, így kb. két hónap szünetet rendelt el az orvos - de csak nálam. Én viszont nem hagytam, hogy õ két hónapig szex nélkül éljen, és másképp oldottam meg a dolgot, cserébe nekem elég volt csak az érintés, a simogatás. Utána folytathattuk ott, ahol abbahagytuk, persze nagyon óvatosan. A baba után én nem vágytam annyira a szexszre, ugyanazon okokból (az agyam másra koncentrált), de arra akkor is ügyeltem, hogy ha ritkábban is, de neki jó legyen, nekem pedig elég volt a puszta érintés is. Néha ezt nehezen látta be, de így jól megvoltunk. A második babavárás alatt nem ismertem magamra, állandóan a szexet kívántam, és neki sem volt ellenére. Az utolsó hat hétben általában nem ajánlják, mert megindíthatja a szülést - szerintem mi akkor voltunk a legtöbbet együtt, hiszen végre otthon voltam, lehetett napközben is (itthon van az irodája) és azt hiszem, hogy a szülést is mi indítottuk be...
A baba születése, két gyerek, stb. sok leleményességet kíván, és ez azt hiszem, pozitív hatással van a fantáziára. Persze, lehet, hogy pasija válogatja, de úgy érzem, az õ agyuk rá tud állni sokkal több mindenre. Ha az ember ebben partner tud lenni, akkor azt nagyon értékelik. A testi változások is lehetnek pozitivak szülés után (én például régen szük voltam nagyon, és nem elég nedves) - na ilyen probléma ma már nincs. A párom arra is rávett még szülés elõtt hogy borotváljuk le... azóta így van, és fantasztikusan örül neki. Az itthon töltött idõ pedig lehetõséget ad arra, hogy néha még nap közben is együtt legyünk két üzleti telefon lebonyolítása között. Volt olyan, hogy egyszerre csöngött két telefon, és csöngetett valaki az ajtónál - és mi kikapcsoltuk a világot. Mindez persze megszûnik, ha dolgozni fogok, de a fantáziánk valószínûleg majd más dolgokat fog kitalálni...
Sajnos nálunk más miatt került a kapcsolatunk válságba, de talán ma már mondhatom, hogy helyreállt a dolog, és ebben is nagyon nagy szerepe volt a szexnek. Azt hiszem, újra és újra el akarom csábítani, és ezt õ is nagyon élvezi.

Bocsi, de mivel elég intim részeket írtam, ezt most névtelenül küldeném, vagyis inkább nem a saját nevemen.

Mira
Névtelen
 


Sziasztok,

Bevallom, nem volt idõm végigolvasni a topicot, csak beleolvastam, és azt gondoltam, leírom, hogy nálunk ez hogyan zajlott, lehet, hogy valaki számára tanulságos.
Az elsõ babánál, mikor megtudtuk, hogy terhes vagyok, rettenetesen örültünk, de azt hiszem, nem is fogtuk föl, hogy mi mindent tartogat még számunkra a kilenc hónap. Amíg nem kezdett nõni a hasam, addig azt mondhatom, javult a szexuális életünk. Nekem is több kedvem lett hozzá, a férjem, meg valahogy még szerelmesebb volt.
A hasnövekedéssel együtt persze csökkenni kezdett a szexuális étvágya.. Én is kaptam elutasításokat, és nagyon nehéz volt, mert ilyenkor egy nõ még érzékenyebb az ilyesmire. Sokáig gondolkoztam, hogyan lehet ezt a problémát a legügyesebben kezelni. Végül rájöttem, hogy a férjemnek ugyanolyan nehéz feldolgozni az új helyzetet, mint nekem, nem tudja, mit szabad, és mit nem. A pasik általában nem olvasnak annyira utána a terhesszakirodalomban a dolgoknak, csak hozzáértõnek tettetik magukat. Végül egy megfelelõ pillanatban, mikor mindketten rá voltunk hangolódva egymásra, felhoztam a témát, és jó alaposan átbeszéltem vele. Pár nap múlva, mikor elkísért az orvoshoz, se szó, se beszéd, kiszóltam a rendelõbõl, és behívtam a dokibácsihoz. Elõtte soha nem jött be velem, de a többiek elõtt nem mert ellenkezni. A doki tök jó fej volt, mindent elmondott neki is részletesen, hogy nem árt a babának, és hogy fonots, hogy a felesége kiegyensúlyozott legyen stb, stb. Amikor kijöttünk, már teljesen felszabadultan folyt a beszélgetés, még nevettünk is utána, hogy a doki azt mondta, hogy "azért semmi extrém". Végül minden rendbe jött köztünk, végig sokat szeretkeztünk, annak ellenére, hogy gyakran félbe kellett szakítani, mert -elfáradtam,
-túlságosan bekeményedett a hasam
-közben elment tõle a kedvem
-valami furcsát, szokatlant éreztem.
Szóval kész csoda, hogy nem unta meg a próbálkozást. Azt hiszem, hogy így õ is nagyobb biztonságban érezte a babát, hogy tudta, mindenképpen szólok, ha valami nem esik jól.
Aztán, mikor a babóca nem akart idõben megszületni, szeretkezéssel indítottuk a szülést, és nagyon jó volt, hogy még a szülés miatti izgalom mellett is tudtunk egymásra figyelni, és nem csak muszájból csináltuk (azt semmiképp nem akartuk, hogy a doki indítsa el a fájásokat). Az elsõ fájás közvetlenül az orgazmus után jött, és majdnem sírtunk mindketten.
A szülés után persze újabb problémákkal kellett szembenézni. A gátsebem és a felrepedezett méhszájam, aranyerem csak fél év alatt gyógyult meg. Szörnyû volt, mert ugyanúgy kívántam volna a szexet, de fizikailag nem voltam rá képes. A mellem a szoptatás miatt volt érzékeny, így nem szerettem, ha hozzáért. Mindezek ellenére nem mondtam volna le az együttlétekrõl semmi pénzért. A férjem viszont azon a véleményen volt, hogy nem szeretné, ha mindig csak orálisan elégíteném, ki, mert õ nem akarja, hogy csak neki legyen jó! Akkor inkább várjunk, míg minden rendbejön, és addig szolidaritást vállal. Hetekbe tellett megértetni vele, hogy ebben a nehéz helyzetben nekem az az egyetlen örömöm, hogy õt elélvezni látom, és abban a pillanatban lekileg teljesen ott tudok vele lenni. Továbbá az a gyereknek sem jó, ha két frusztrált barom neveli, akik mindentõl ingerültek lesznek. Végül sok beszélgetéssel, simogatással sikerült közelednünk egymáshoz, és egy pár hónap múlva minden megoldódott.
Aztán persze volt az "én rengeteget dolgozom, és fáradt vagyok problémakör". Sajnos a pasinak egyedül kell eltartani a családot, és én teljesen elhiszem, hogy fáradt, mikor fél ötkor kel és este hétig dolgozik. Gyorsan elvetettem a gondolatot, hogy lenne valakije, egyszerüen fizikai képtelenség. Este, ha ágyba kerültünk, hullák voltunk mindketten. Erre azt találtam ki, hogy a környezetem tanácsai ellenére, nem szoktattam le a gyereket az éjszakai szopizásról, inkább én is aludtam vele délután egy órát, így könnyen fel tudtam kelni hajnal háromkor. Miután a bébi jóllakott, és álomba szenderült, bebújtam a kedvesem mellé az ágyba és szelíden ébrezgetni kezdtem. Akkor már eleget aludt ahhoz, hogy mindenhez legyen energiája... A fiam tíz hónapos koráig szopott, akkorra összehoztunk egy kisöcsit.
Most már minden könnyebben megy, mert sikerült ilyen szempontból is összerázódnunk. Lehet, hogy kicsit hurráoptimistának tûnik a levelem, de egyáltalán nem volt egyszerû!! Én is sokat sírtam és bánkódtam a szex miatt, és nagyon nehéz volt megoldásokat találni. Azt hiszem, ez az idõszak minden pár életében sorsdöntõ. Ha nem sikerül megoldást találni, akkor az végzetes is lehet. Nem vagyunk már kamaszok, de szükségünk van egy kiegyensúlyozott párkapcsolatra, ami szex nélkül szerintem nem megy.
Nagyon nehéz beszélni róla, de sok esetben ez lehet az elsõ lépés a megoldás felé.
Jó, nem írok több közhelyet.
MIa
mia
 
 


En mar evekkel azelott,hogy teherbe estem volna{ a kisbaba most 4 honapos) probaltam lelkileg felkesziteni magam, arra ami tobbe- kevesbe be is kovetkezett, a nem annyira
szenvedelyes (es nem igazan kedvemre valo)szeretkezesre.
A szules elott, meg nem is volt szinte semmi kulonbseg, esetleg a poziciok valasztekossaga teren, viszont utanna...
hat , szoval ket teljes honapig abszolut, de semmi!!!
Persze ez reszben a folyamatos verzesemnek is "koszonheto", de a fo problemam a "mereteim" miatt
adodtak. Marmint, amit en
elkepzeltem! (es itt nem a felesleges hurkaimra gondolok!)
Attol tartottam , es feltem, de nagyon, hogy mar nem tudom ugy kielegiteni ferjemet, mint korabban, es torvenyszeruen
valaki masnal(szukebb noszemelynel) keres majd vigasztalast.
Ezert nem is eroltettem a kozeledeset, fajdalmas varratokra
hivatkozva.Raadasul az egyutt atelt evek alatt, folyamatosan
dicserte az izmos "reszeimet".Meg most sem vagyok
igazan meggyozodve arrol, hogy teljesen elegedett-e, raadasul egy uj par mellet, es a par kiloval nehezebb, szelesebb testemet
is meg kellett, hogy szokja.
En is sokat pityergek, feltekenyen bamulva a fiatalabb,csinosabb lanyokat, de szinte mindent megprobalok(intim torna , yoga stb.),hogy en maradjak , meg jo sokaig az egyetlen akihez estenkent oadabujik...
Egyebkent mi is kulfoldon elunk, igy meg erosebben es fajdalmasabban ragaszkodom hozza.A kisse maganyos hetkoznapok a feltekenysegemet meg inkabb megerositettek, egyszoval rengeteg turelem es tudatos elcsabitas (ujra csabitas) az ami segithet visszaallitani az elveszettnek hitt intimitast szules utan. Legalabbis en igy gondolom es mindig is igy gyanitottam...szeretnem , ha sikerulhetne, es lenne batorsagom ujra kezdeni a kovetkezo babaval!!!
 
 


Kedves Tímea (Sabina?),

Szerintem sokkal több önbizalomra lenne szükséged!
Gondold el, hogy te mennyivel több vagy a csinos fiatal lányoknál!! HIszen te egy gyermekkel ajándékoztad meg a férjedet!
Nem jó, hogy arra készültél lekileg, hogy szülés után minden rosszabb lesz az ágyban, inkább a pároddal kellett volna megpróbálni megértetni, érzékeltetni a vágyaidat, érzéseidet az új helyzettel kapcsolatban. Az, hogy mindent megpróbálsz megtenni (intim torna stb.), azt mutatja, hogy még mindig kívánod õt. Biztosan õ is téged! Lehet, hogy neki nem is olyan nehéz elfogadni téged, mint ahogy te azt gondolod! A férfiak általában nagyon tisztelik azt a nõt, aki életet adott gyermeküknek. Ha megpróbálod megbeszélni vele az aggodalmaidat, már közelebb vagytok egy lépéssel a megoldáshoz.
Ami a szûk és izmos csajokat illeti, a baba-mama torna, intim torna, jóga, mind segítenek. Lehet, hogy nem leszel olyan feszes, izmos, kockás hasú, mint régen, de ezt mindketten felvállaltátok!! Nem érte meg? Csodálatos gyermeketek született!!
Hidd el, te vagy a legtökéletesebb nõ a férjed számára, és ezt az is bizonyítja, hogy törõdsz a szexuális életetekkel! Nem szabad, hogy csak a féltékenységedet és görcsösen ragaszkodásodat érezze, hanem elsõsorban a szerelmedet.
Sok sikert!
Janka
Névtelen
 


Kriszti,
Uj vagyok meg sosem irtam ide. De mintha magamrol olvastam volna. En is kulfoldon elek van egy ket es feleves kisfiam es egy ferjem, aki top mint a tied. A gyerek megszuletese ota talan ha tizzer eltunk szexualis eletet. O azzal magyarazza, hogy tul sokat vagyunk egyutt, ami igaz mert egyutt dolgozunk, de akkor is. Amikor ket hetig hazamegyek Magyarorszagra azutan o utanunk jon, tenyleg majd mindennap akarja, innen jon a tiz alkalom, de amikor visszajovunk semmi. Most mar majd feleve semmi. Valoban nem tudom, mit csinaljak. Nalatok javult valamit a helyzet? Elnezest nem ismerlek, de igy ismeretlenul is eggyutt erzek veled.
Nem tudok sajnos megoldast, de folytatni fogom a topik olvasasat hatha?
Mar en is utalom ot. A tablettat is abbahagytam, minek szedni, csak hizok tole. Amikor megemlitettem csak annyit mondott, a te dolgod.
Megcsalni nem tudom hogy tudna, hiszen egyutt vagyunk vagyunk egesz nap es uana rendesen hazajar.
Annyira sajnalom, hogy a kapcsolatunk idaig sullyedt; Szenvedelyes szerelem volt a mienk, ezert is kovettem ot ide kulfoldre, tudom, hogy valtoztatni kellenne a munkahlyen is, de nem konnyu az otthoni diplomat nem fogadjak el es az irassal is bajom van. -francia-
O azt mondja, szuljek masikat, akkor otthon maradnek, hiszen jol keres o, es akkor nem lennenk mindig egyutt.
Masik oldalrol meg nem viselne el, ha otthon ulnek, mindig azt mondja. Akkor mit csinaljak, szakadjak kette vagy valjak lathatatlanna? A masodik gyerekhez meg nem eleg CSAK
egy agyban aludni.
Egy ismeretlen ismeros
KULFOLDIKE
 


Szia Külföldike!


Bocsi,de mostanában nem jártam erre.
Szívesen írok neked,de azt hiszem,inkább e-mail-ben tenném szívesen.Megadom a címem,ha gondolod,te is megadhatod,vagy írj a címemre:

bkriszti@web.de


Puszi.
Jó éjt!
Kriszti.
Kriszti
 


Szia Külföldike!


Írtam neked,már legalább hatszor próbáltam átküldeni,de mindig visszajön.Úgy néz ki,hogy baj van a címeddel?!
Kérlek,ha van idõd, küldj esetleg egy másik címet nekem,jó?
Nagyon köszi!

Puszi.
Kriszti.
kriszti
 


Szia Külföldike!

Nekem is volt hasonló tapasztalatom a férjemmel. Meggyõzõdésem, hogy a külföldi, idegen légkör akár az ember intimitását is tönkreteheti. Az én férjem is olyan agymosáson ment keresztül, hogy csak itthon Magyarországon tudtunk végre lazulni és stressz nélkül végre jól érezni magunkat, tehát szeretkezni is. Azt javaslom, ha tényleg szembe tûnõ a változás az itthoni és az ottani élet (magánélet) között, akkor a kapcsolatotok és a férjed egészsége érdekében változtassatok a mostani helyzeten. Mi végülis úgy döntöttünk, hogy hazajövünk, lemondva egy saját lakás reményérõl, de a kapcsolatunk megmaradt, szeretjük egymást, boldogok vagyunk és férjem visszanyerte régi énjét, egészségesebb lelkileg.

Szex szülés után:
terhességem alatt engem zavart, hogy hárman vagyunk, ezért nem nagyon akartam szeretkezni vagy kielégülni, így a szex csak a férjemet érintette, bár engem is öröm töltött el, mikor neki jó volt. Szülés után szerencsére visszajött a kedvem a szexre, a férjemnek továbbra is kivánatos voltam, sõt talán még jobban tetszem, mert így van mit fogni rajtam :-), de sajnos a gátsebem miatt még mindig nem az igazi a szex, bár ha ez a testi probléma nem lenne, azt hiszem nagyon jó lenne. Most azon vagyok, hogy fizikailag rendbe jöjjek és végre én is igazán élvezhessem a szexet. Azok a kismamák, akik félnek, hogy rossz lesz a szülés után a szex, megnyugatatásul írom nekik, hogy én is féltem, de szerencsére kellemesen csalódtam, a férjek többsége örül a fizikai változásnak, aminek meg nem, azon meg lehet egy kis idõvel és energiával változtatni.
maca
Névtelen
 


Kedves Maca,

Sajnos a mi esetunkben ez nem lehet megoldas, mert a ferjem idevalosi, vagyis o itthon van. Csak nekem idegen a kulfold.
remelem erthetoen fejeztem ki magam. Szoval, ezen nem igazan tudunk valtoztatni. De az elmult ido alatt, talan mert olvastalak benneteket elgondolkodtam es valamelyest javulni latom a helyzetet. Sokat beszelgettunk, s rajottem, hogy valahol o attol fel en nem szeretem, mert neha valoban eleg kemenyen mondogatom, jobb lenne otthon, Magyarorszagon. Nehez ezt leirni, de ugy erzem en is sok mindenben hibas vagyok. Beszelgetesunk soran bizony sok igazsagra rajottem.
Ha gondoljatok szivesen leirom, mit nem kell tenni.
Kulfoldike
UI: Kriszti, kuldom a levelet neked is!
Névtelen
 


Szia Külföldike!

Ha Nyugaton éltek, akkor azt hiszem tudom, milyen lelkiterror alatt tartják az alkalmazottakat, ezzel a pasikat teljesen tönkreteszik, legalábbis az én férjemmel ez volt. Nem minden jó ott Nyugaton, egyszerûen a munkatársi, baráti és egyéb utcai kapcsolatok, szituációk olyan hidegek, ridegek, nem olyan közvetlen mint itthon, Magyarországon az intimásnak és a gesztusoknak sokkal nagyobb szerepe van. Azt hiszem ez kihat az adott nemzet szexuális szokásaira is. Talán ha a férjedet egy picit próbálnád "magyarosítani" mentalításban, jobban meglennétek. Ha te érzed túl egyedül magad ott, ajánlom a helyi nõi szervezeteket, nagyon sok jó tanfolyamot szerveznek, ott jobban odafigyelnek a nõk lelki bajaira.
Sajnos rajtunk nõkön múlik minden kezdet, tehát neked kell megkeresni a megoldást!
ügyes légy!
maca!
maca
 


Sziasztok!Jol van nem csak az én pasim ilyen dilis,nem birom megérteni .Én tavaly juliusba tudtam meg hogy terhes vagyok,utána még két hétig elvoltunk és azóta semmi,akkor még betudta adni hogy félti a gyerköcöt,de a fiam most már négy hónapos és még mindig semmi.Probálkoztam már egy párszor de már megalázó,és máshogy se igényli a szexet(már mint itthon).Már odáig juttotam hogy ,oké semmi gond mondjon el mindent azt is ha van valakije csak ne legyen ez a bizonytalanság hogy állandóan azon jár az eszem ,hogy úristen tényleg ilyen undorító vagyok?És nem mond semmit,már ezt a topicot is megmutattam amire az volt a válasz hogy mi nõk nem értjük meg a férfiakat,de hogy mit nem értünk azt nem közölte.
Jó volt irni róla ,mert erröl még a barátainak se szivesen mesél az ember,mert CIKI,multkor is elmeséltem az egyik barátnõmnek?!,erre nem megvigasztalt,hanem még jobban elkeserített(ezért tettem kérdõjelet a barátnõ szó után)
Na hagyok másnak is helyet sziasztok
Gyöngyvér
Névtelen
 


Még mindig én vagyok ,most olvasom hogy milyen össze-vissza irtam bocsika!

Gyöngyvér
Névtelen
 


Gyöngyvér!

Próbálj kis csábító jeleket hagyni magad után, hátha erre megjön a kedve. Egy régi parfüm, amit tõle kaptál, még a babuci elõtt, vagy egy fehérnemû, vagy egyszerûen támad le, vagy csak cirogasd, ahogy a szituáció diktálja. Nosztalgiázzatok, hogy milyen õrültek voltatok anno... Egy kis vörös boros vacsora se rossz jelzésnek. Én mástól itt a babaneten kaptam egy olyan ötletet, hogy gyertyfényben fürödjünk együtt: sok kis gyertya, habfürdõ, finom illatok... kikapcsol, megnyugtat, talán ekkor képes lesz a férjed megnyilni és elmondja neked, mi az ami feszélyezi. De ne legyél erõszakos és túl direkt, mert arra még jobban begubóznak. A barátnõidnek sose mesélj a szexuális életetekrõl, mert nem lesznek veled õszinték és csak még jobban felhúzod magad.
na ügyes légy, hátha a többiek jobb tanácsokat tudnak adni!
szia.
maca
maca
 


Szia Maca !Köszi hogy irtál,csak tudod én azért is vagyok elkeseredve,mert valahogy nálunk nem volt meg igazán az a nagy szerelem, megismertük egymást egy hét mulva már együtt laktunk és jól el voltunk,minden téren.Néha hiányzott a romantika de betudtam a korkülönbségnek (Õ 35éves én 23) szóval,nem hiszem hogy bejönne a romantika mert eddig akárhányszor probáltam egy kicsit romantikázni az elmult 5 évben vagy nem vette a lapot vagy csak nem akarta.Na mindegy valahogy majd lesz ,az a lényeg hogy van egy gyönyörü fiam akit imádok.
szia Gyöngyvér

Ui;Ja és sajna zuhanyzonk van!
Névtelen
 


Gyöngyvér!
Ne add fel ilyen könnyen, biztos megvan a férjednek is a gyenge pontja, biztos van, ami megmelegiti a szívét: munka után egy kölcsönös masszirozás? neked is jó és neki is!
Nem hiszem, hogy nincsenek olyan pillanatok az életetekben, amire ne mosollyal emlékeznétek vissza, ezeket kell visszaidézni! Nem lehet, hogy munkamániás a férjed és ezért van ennyire lecsapolva az energiája? Vagy nem vegetáriánus, állítólag a férfiaknak nem tesz jót a hústalanság.
A legbiztosabb tanács a sok butaság után: BEszélgetni, beszélgetni, így hamarabb rájöttök, hogy mi lehet a probléma.
ügyes légy!
maca
maca
 


Szia Maca !Olyan jó hogy tudok valakivel beszélgetni errõl,mégha így ismeretlenûl is .
Sokat gondolkoztam azon amit irtál. és elég sok hülyeséget csináltunk együtt ,de hiába probálok erröl a témáról beszélgetni vele ,mosolyog és lezárja annyival hogy hülye vagy szivem.
Már arra is gondoltam ,mivel Õ elvált ember és van már egy gyereke,és mesélte hogy a feleségét is megcsalta szûlés után,hátha most is ez van.
Egyszerüen zavarja ha hozzá bujjok ,és ha megsimogatom,akkor egybõl azt mondja hogy vakarjam meg a hátát,puszit 3naponta kapok amikor megy dolgozni és ot toporgok az ajtónál.Szóval olyan mintha egy nagyon jóbarátommal élnék együtt,és én már abba benne lennék hogy mondja el az igazat ,éljünk mint barátok mert a fiamtól nem veszem el az apjat,de ez már így megalázó és unalmas.
Bocsi a sok hülyeségért,és ha nem túl nagy gond irjál minden ötletett szivesen veszek.
köszike Gyöngyvér
Névtelen
 


Szia Gyöngyvér!

Kriszti vagyok.Hát nem tudom,tényleg furi ez az egész.Biztosan olvastad a mi történetünket,terhesség alatt nálunk sem volt semmi.De azért szülés után ez megváltozott.Nem ugyanaz mint elõtte -de szerintem a helyzetbõl adódva ez érthetõ is.Fáradtak vagyunk általában,elsõ helyen pedig az ember számára ilyenkor a gyermek áll.
Én is nagyon kiborultam a férjem változása,a terhességhez való hozzáállása miatt.De most azért mindez megváltozott:szeretjük egymást,megvannak a napi odabújások,szeretgetés.Szex is van,csak persze a gyakoriság változott.Sokat beszélgettünk minderrõl,ugye az én kezdeményezésemre.De beszélgettünk.
Szerintem nektek is ezt kellene.Ha ez nem megy,akkor az -szerintem,és ne haragudj -nem igazán mutat jót.
"Puszit három naponta kapok amikor megy dolgozni és ott toporgok..." - Ez számomra furcsa.Az én párom más típus,õ naponta jön,puszilgat,mondja mennyire szeret.Szerintem beszélgessetek el komolyan a dologról.Semmi megcsalás stb...témát ne vess fel,úgy gondolom,nem tesz jót.Ne is célozz ilyesmire.és próbálj NYUGODTAN beszélgetni,harag nélkül.Amíg ez nem megy,hozzá se kezdj,oké?Ez nagyon fontos.Ha máshogy teszel,csak még jobban elveszed a kedvét a dologtól.

Huh...bocsi,ha összevissza írtam,most megyek dolgozni,és alig van idõm.majd jövök még.

addig is fel a fejjel.
Nem könnyü helyzet,az biztos.
De ne veszítsd el önmagad,légy magabiztos,és foglalkozz többet önmagaddal:a külsõddel,a belsõddel.
Hidd el,senki nem éri meg,hogy elvedd a kedved önmagadtól és a picitõl.
Mennyi idõs a kicsi?Mienk most hét hónapos.


Puszik.
Szia.
Kriszti.
Kriszti
 


Szia Kriszti!Jól esett,hogy irtál és most egy kicsit átolvastam a hozzá szólásaidat.
Szóval én is úgy hiszem hogy nem sok jót takar ez a dolog,mint már irtam ez a kapcsolat nem szerelemnek indult(legalábbis az Õ részéröl)úgy voltunk vele,hogy tart ameddig tart,de azért megvoltak a szexen kivüli összebujások puszik.Beszélgetni is tudtunk ,bármirõl és soha nem volt ilyen"hideg"a légkör közöttünk mint most,már ott tartunk hogyha éjszaka hozzá bujjok,akkor morog valamit és elfordul.
Sokat van itthon, de akkor is a beszélgetések abból álnak,hogy mi kéne még a számitógéphez,mit tud vele csinálni
és én szivesen is hallgatom,de ha én felhozok valami témát akkor már vissza bujjik a gépbe.Nem is tudom kiirta,hogy kevésnek érzi magát ,nem másokkal csak vele szembe és ez úgy jön ki hogy már szinte minden zavar amit Õ csinál.Nem tudom ,hogy már meddig fogjuk ezt birni egymással,mert én morgok meg Õ is morog és ennyi.Tudom,hogy össze-vissza irok de olyan sok minden van bennem hogy elég nehéz össze rakni.
Szóval nekem elég vacakok a fogaim,ami a terhességgel még romlott is (és azt csak úgy lehetne megcsináltatni ha kihuzatnám az összeset és ujra felépítenék)ami nem olcsó mulatság és nem hiszem hogy egy hamar megtudom csináltatni.Biztos hogy nem egy szép látvány,de Õ se egy Brad Pitt (hál istennek)és nem is ezért szeretem belé,Õ egy 120kg Medve,szerintem tolerálni kéne egymás hibáit ja és a gyerköc elött is ilyen voltam.Arra szeretnék valakitõl ötletett kapni ,hogy hogy lehetne úgy elkezdeni beszélgetni hogy meg is tudjak arról valamit,hogy Õt mi bántja,miért viselkedik így ,anélkül hogy egy mosollyal lezárja témát.
Majd még siránkozok,csak már fáradt vagyok.
Elõre is köszi ha valaki ír.
Gyöngyvér
Névtelen
 


Szia Gyönyvér!


Bocsi,most megint hullafáradt vagyok és alig van idõm.Ha hazaértem estefelé írok neked.


Puszi.
Kriszti.
Kriszti
 


Szia Gyöngyvér!

Hm,nálunk még soha nem volt ennyire mérges a helyzet.Ebben nem tudok neked tanácsot adni sajnos.
A beszélgetés,megbeszélés témában én is hadilábon állok néha.Az biztos,hogy csak teljesen nyugodt körülményeket teremtve lehet bármirõl érdemlegesen beszélni;még akkor sem biztos,hogy eredménye lesz a dolognak.Ezen kívül fontos,hogy indulatok nélkül tudj beszélni.Ha ez nem megy,inkább vonulj különszobába,még az is jobb,mintha ilyenkor belekezdesz.Egyébként nem tudom...én sem vagyok szakember-sajnos.de létezik egy nagyon jó könyv,mindjárt megnézem a címét...Szóval:" John Gray:mars és Vénusz mindennapi harcai/365 napról napran szóló jó tanács a férfi és a nõ közötti.... "
Több könyve is van az emberkének,egyébként ráadásul õ még szakember is.Én beleolvasgattam pár könyvébe,és kimondottan jónak,használhatónak találom õket.VAn még egy,ami szintén használható: "Mars és Vénusz mindörökké együtt/Gyakorlati tanácsok a tartós kapcsolat megõrzéséhez ".Ugyanaz a szerzõ.
Próbáld meg elolvasni õket,nagyon ajánlom.Igaz,nem olcsó,én 1890 forintért vettem.De azt hiszem,megéri.
És van egy tanácsom számodra,sõt,mindenki számára.Szerintem nem kell elkeserednünk ilyen helyzetekben.Le kell kötnünk mással a figyelmünket,és többet törõdnünk magunkkal.Ti nem úgy gondoljátok?El kell járni szoláriumba,venni pár jó cuccot/leértékelve is lehet vásárolni.Attól,hogy babakocsit tolunk,még nem kell elásnunk magunkat.Hm...Igaz,a helyzet ezzel még nem oldódik meg,de ha látom,hogy esetleg más férfiak szemében igazi nõ vagyok,máris jól érzem magam.És ha többet törõdök magammal,kellemesebb a közérzetem is.Lehet tornázni,kocogni - még a babával is.Kicsit erõsíteni,amikor szabadidõnk van...
Egyébként azt is megpróbálhatnád,mi van,ha egyáltalán nem feszegetnéd ezt a témát pár hónapig.Akkor mi történik?!Lehet,a párod is nyugodtabban érezné magát,fõleg,ha nem várnak el tõle semmit.Próbálj meg erõsnek lenni,és kívülrõl azt mutatni,hogy minden rendben.és barátságos lenni,kedvenc kajáit fõzni,meg ilyenek.Sétálni menni együtt,vagy mit tudom én.Közös programokat csinálni,beszélgetni,hidd el,õ is jobban meg fog nyílni egy idõ után elõtted.csak hát ezt végigcsinálni abban az idegállapotban,amilyenben ilyenkor van az ember...
Az biztos,ha egyszer ennyire tönkre ment egy kapcsolat,az egyszerüen nem fog helyrejönni;túlságoasn el van mérgesedve a helyzet.Mindkét fél sértve érezheti magát különféle területeken.csak szeretettel csináld,bármit is csinálsz,különben az egészet megette a fene.


Írj,ha szükséged van rá,hogy meghallgassunk,jó?
Talán jobban érzed így magad.Hidd el,nem csak te jársz ebben a cipõben...

Puszi.
Kriszti.
kriszti
 


Szia Gyöngyvér!

Nem lehet, hogy féltékeny a babára a férjed és így fejezi ki? Mennyit foglalkozik a babával? Ha vele is ilyen passzív, az is lehet, hogy egyszerûen beletemetkezik a saját világába, talán depressziós. Valahogy fel kellene rázni õt is és a kapcsolatotokat. Csináljatok olyat, amit még sosem tettek együtt, de érdekes lenne mindkettõtöknek: pl. érdekes kiállítás, színház, buli, barátokkal sörözés. Természetesen ez mind nehéz megvalósítani, ha a babát nem tudod pár órára nagymamának leadni...
És tényleg foglalkozz saját magaddal is, egy kozmetikus vagy fodrász, annyit tud segíteni, a fogaidra pedig keres egy ideglenes megoldást, amivel csökkentheted az összhatást, nem hinném, hogy annyira borzasztó, lehet, hogy csak te látod így.
Üdv:
maca
maca
 


Szia Gyöngyvér!
A beszélgetésre van egy bevált módszerem, bár biztos vagyok benne, hogy nem mindenhol mûködik a dolog. Nálunk is nehezen mennek a szavak, mert általában én bõgöm el magam, és sokszor nem úgy mondom a dolgokat, ahogy gondolom. Ezért én elõvettem a papírt, tollat, és összeszedtem a gondolataimat, és mindezt leírtam a páromnak, úgy hogy azt is belefoglaltam, hogy szeretem, és nem kívánom elveszíteni. Azután borítékba tettem, és a postaládába dobtam, ahol a levelekkel együtt megkapta (mert nálunk csak õ üríti a ládát, de volt hogy máshová rejtettem el, sõt E-mailben is elküldtem, a saját címünkre, amikor tudtam, hogy õ fogja letölteni majd. Így a gondolataim már cenzúrázva, sírás nélkül, és lényegretörõen jutottak a tudomására, és utána megbeszéltük a dolgokat, és akkor már tudtam vele én is beszélni, mert fel voltam készülve. Nálunk más probléma volt, de akár ilyen jellegû problémáról is érdemes írni, higgadtan. Aki képes higgadtan beszélni a párjával, annak természetesen jobb módszer, ha egyenesen rákérdez, rátereli a szót a dolgokra, de nekem ez nem ment. Ha a párod szeret, akkor nem reagálhat csak morgással egy szívhez szóló, és szívbõl jövõ érzelmeket tükrözõ levélre, én is ebben reménykedtem, és nekem sokat segített. Ha másban nem is, de elindíthat egy folyamatot, ami hosszan tartó beszélgetésekhez vezethet.
Leírhatod mindazt, ami bánt, persze finoman fogalmazva, óvatosan, és belevonva azt is, amit Te úgy érzel, hogy õt zavarja, vagy zavarhatja. Erre valamit reagálnia kell! (Szerintem...)
De lehet, hogy hülyeségnek tartjátok az ötletemet...
Üdv
Mira
Névtelen
 


Szia Gyongyver!

En is jo otletnek tartom a levelirast. Azonban ha nem akarod leirni, akkor fejben gondold vegig, mit akarsz mondani, valassz egy napot amikor ugy nez ki mindketten ok hangulatban vagytok.

Menj oda hozza, kerdezd meg, van-e egy kis szabad ideje,hogy beszeljetek valamirol. Ha akkor nem er ra, probald maskor, ne eroltesd.
Es ha van, vagj a kozepebe. De fontos, hogy probalj higgadt lenni. Probald nem elsirni magadat.
Szolitsd a neven > Tamas /pl./, valami nagyon fontos dolgot kellene megbeszelnunk. .... es a lenyeg, hogy tarts egyensulyban a beszelgetest a negativ es a pozitiv dolgokkal. Ha valami negativat mondasz, hozz fel rogton pozitiv oldalat is a kapcsolatotoknak.

Pl., Mostanaban nem sokat foglalkozunk egymassal, de persze ez nem a te hibad, ... de nekem annyira hianyzol, ugy szeretnek egy kis idot veled kettesben toltenni. stb.

A legfontosabb, hogy oszintenek kell lennetek egymashoz, mashogy nem megy. A szexrol is beszelni kell. Mi van,ha neki van valami gondja? Tudom kozhely, de az egeszseg pedig a legfontosabb dolog az eletben. Ebbe a fogaid is beletartoznak. Tudom, iszonyu ara van, de valahogy meg kell oldanod, ha ennyire zavar.
Szerintem a szexet meg ne eroltesd. Ne probalkozz. Legyel turelmes egy darabig. Hatha egyszer neki jon meg a kedve. Tegyel be esetleg egy hangulatkelto videokazettat egy par het nem probalkozas utan.....a legtobb ferfire az hat. sok sikert, es fel a fejjel!
Dora
Névtelen
 


Sziasztok!
Majdnem öt hónapja szültem. Egy centis gátvágásom volt csak. Egyre halogattuk a szexet. Hathetes kontroll, két hónap... Háromszor kezdtük el mindösszesen, de még a behatolás elõtt, amint a férjem hímvesszõje a hüvely nyílásához ért, pokoli fájdalmat éreztem. A férjem persze rögtön ellankadt, amit meg is értek. Nem tudtuk folytatni.
A dolgot nehezíti, hogy a legerogénebb zónáink a melleink, mindkettõnknek. Szoptatok, nagyon érzékenyek. rengeteg tejem van, a legkisebb érintésre elkezd folyni. (Akkor is, ha én érek hozzá. )Felizgulni sem tudunk rendesen, mert mindkettõnket a mellbimbók kölcsönös ingerlése hoz lázba. Enélkül nem lehet szó orgazmusról sem.
Õ nagyon megértõ, imádjuk az ikreinket, mint szülõk, boldogok vagyunk. de nagyon hiányzik a harmóniához a szex. Ez a szülés elõtt nagyon jól mûködött, nekem õ az elsõ férfi az életemben (35 éves vagyok) akivel maradéktalanul jó az ágyban.
Mit tehetnénk? aki tud valamit javasolni, kérem írjon! Már el sem tudom képzelni, hogy szeretkezünk még valaha, és ha erre gondolok, nagyon elszomorodok.
Chiara
Névtelen
 


Chiara!
A szoptatós topikban nagyon jó tanácsadók vannak, kérdezd meg õket a tejfolyással kapcsolatban, hátha van valami ötletük.
Az jutott csak eszembe, hogy ha megszoptatod az ikreket, jól fejd ki a megmaradt tejet, és próbáljátok úgy. A férjed nem tud megbarátkozni a folyó tejcivel? Mert tudtommal egyébként semmi baj nincs belõle, kicsit sikamlósabb lesz a dolog Kép

Minden jót:
Edóka
Edóka
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet:

 

cron
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó