Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!
En is kulfoldon èlek ès nem èrtek mindennel egyet. Nem mindenki azèrt van kulfoldon, mert elakarta hagyni a hazàjàt èn pl. szerelem utjàn kerultem ki nyaralàs kozben ismertem meg a fèrjem ès hosszas gondolkodàs utàn ugydontottem akkor èn jovok ki Milanoba a fèrjemnek jobb biztosabb munkahelye volt ès èn màr beszèltem a nyelvet ès persze ezer màs tènyezo jàtszott kozre. Azon nem kell megsèrtodni ha azt mondjuk ez a Magyar mentalitàs èn azt is mondom ez Olasz mentalitàs termèszetes, hogy minden nemzetnek megvan a mentalitàsa sokminden itt jobbb, de sokminden otthon sokkal jobb. Es sajnos elofordul, hogy valamit "elfelejtunk" ill. egy kicsit gondolkozni kell rajta, mert esetleg azt a kifelyezèst màr nagyon règen hasznàltuk. Pedig èn a 2,5 èves Barbaràmmal kizàrolag magyarul baszèlek sokszor mèg olaszok tàrsasàgàban is. Es ha valaki kulfoldon èl az nem azt jelenti, hogy gazdag is èn pl. amikor otthon vagyok ès azt mondom, hogy kulfoldon èlek rogton màskèpp viszonyulnak hozzam foleg ha orvoshoz kell mennunk, mert nincs tb. kàrtyànk annyit kèrnek amennyit akarnak (szàmlàt se akarnak adni). Aki ismer otthon minket az is azt hisz hu minket felvet a pènz, persze szeren csère nem vagyunk szegènyek nem panaszkodni akarok ugy èlunk mint otthon egy àtlag csàlàd akinek esetleg nem kell mindig minden fillèrt meggondolnia, hogy mire ad ki. Es itt Olaszorszàgban ismerek sok magyart akik szintèn nem gazdagok sot, de itt mentek fèrjhez. En igen is Magyarnak vallom magam azèrt mer màr nem otthon èlek. Szerintem, hogy valaki nèvtelenul ir vagy sem lènyegtelen a teljes nevuket kevesen irjàk le. Es ha annyira kulonbnek tartanànk magunkat nem nèzegetnènk a magyar sitokat a babanetet amiota van internetunk legalàbb nèha "otthon" èrzem magam informàlodhatok, mert itt nincs magyar ujsàg.
Judit
Névtelen
 


Sziasztok!

En elszomorodtam ezen az egeszen!
(Nekem kulonben nem egyertelmu, hogy eredetileg mire ertette a nevtelen, hogy ez a MAGYAR MENTALITAS.)
En is kulfoldon elek, ha nem is hosszu ideje, de kint. En nem erzem, hogy a hazamat cserben hagytam volna.
Azt sem erzem, hogy valakinek azt kene bizonygatnia, hogy magyar-e vagy sem. Szerintem otthon is lehet ugy elni, hogy a tisztesseges magyart lenezed, de kulfoldon is lehet ugy elni, hogy igenis magyarnak vallod magad.
Embere vallogatja!!!
LCsilla!
Szerintem Te is voltal mar ugy, hogy gondolkodnod kellett egy szon. Legfeljebb Te nem mondtad ki: "hogyan is mondjak magyarul".
Orsi!
Kerlek ne altalanosits!

Mi lenne, ha nem tamadnank egybol minden megjegyzesre, hanem inkabb visszakerdeznenk, hogy ezt tenyleg igy gondoltad?

Alma.
Alma
 


Sziasztok,

Kedves Judit! Mintha az én irtam volna a hozzaszolast!Kép Még a nevem is Judit, csak az orszag mas. Svajc.
Teljesen igazad van, hogy néha keresni kell a szavakat, és nem azért mert nagyképüsködni akarunk és azért sem, mert elfelejtettük a magyart.

én is szerelem utjan kerültem ide, és szerencsére még mindig tart a szerelem. Meg kell hogy mondjam, én sem nagy vigan jöttem ki, és a mai napig van honvagyam. De igenis vallom hogy magyar vagyok, és 30 év mulva is vallani fogom. Akarhol fogok élni!

Minket sem vet fel a pénz, és nekem is sokszor faj, amikor otthon "mashogy" sorolnak be, ha megtudjak, hogy honnan vagyunk. Megjegyzem, ezt nem szoktuk hangoztatni, de tényleg orvosnal, hivatalban, barati-ismerös tarsasagban szoba kerülhet...

Tudom hogy ez mar nem a topic témajahoz tartozik, de mar a kutya sem foglalkozik az eredeti témaval...

észrevettem, hogy itt a Babaneten nem szeretik az egészséges vitatkozasokat. Vitatkozast, nem veszekedést!!!!
Ha valaki kételkedik valamiben, vagy megprobal mas véleményt kifejteni, mindjart ugrik egy-két ember, és elkezdenek tamadni, személyeskedni. Miért??

Judit
Judit2.
 

 
 

Szia Judit2!
Orulok, hogy te is egyetèrtesz velem. Te melyik vàrosban laksz ès mekkora a gyermeked, ha van kedved irjàl.Nekem is van sokszor honvàgyam, de nemsokàra megyek haza 1 honapra. Szerintem nem olyan egyszeru nekunk èn sokszor èrzem hogy sehovà nem tartozom igazàn. Nem tudom, hogy èrted-e?
Judit
Névtelen
 


Neves Béláné!

Névhasználatrol. Irod:
"Csak pozitiv dolgokat lehet irni????
és nem mindegy, hogy névtelen, vagy azt irja hogy Kisbéka Erzsi?"

Nos, az a helyzet, hogy lehet irni névtelenül. De ha sokaig irogatsz egy ilyesmi helyre, akkor elöbb utobb megismersz pár embert, és ök is téged.
Pl. engem is ismernek már itt néhányan. És akkor már nem mindegy, mit irsz oda. A nevedhez.
Az jol kivehetö, hogy akkor jönnek névtelen irások, ha vkinek valamilyen személyes (pl.diszkrét) problémája van, vagy valakit fikázni kell. Azaz a negativ tartalmú dolgoknál. A pozitiv, örömteli, és bizakodo levelek alá valahogy mindenki szivesebben irja a nevét.

Éva!
Névtelen fröcsögésekről való véleményedhez csatlakozom.

Pethes Ildiko!
Amit irtál, arra hadd hozzak fel két idézetet.
Két elmult évszázadbol. Kikivánkozik.
Mielött kikarmoljátok egymás szemét.

------------------------------------------

Parainesis Kolcsey Kalmanhoz (reszlet)

Minden ereny onaldozattal jar, felaldozasaval pillanatnyi kenyunknek,
megtagadasaval onhasznunknak, s nem ritkan hajlandosagunk vagy
gyulolsegunk elnemitasaval: azonban minden aldozat kicsiny azokhoz
kepest, miket a hazanak kivanni joga van. MINDENT, amit elted folyt
alatt arcod izzadasaban gyujtottel, mindent, amit langolo szerelemmel
fuztel magadhoz, javaidat, kincseidet, hazad nepet es sajat eltedet
naponkent es pillanatonkent erette fel kell szentelned. Mert tudd meg:
e szoban haza, foglaltatik az emberi szeretet es ohajtas targyainak
egesz oszvessege. Oltar, atyaid altal istennek epitve; haz, hol az
elet elso oromeit izleled; fold, melynek gyumolcse feltapalalt;
szuloid, hitvesed, gyermekeid, bartaid, rokonaid s polgartarsad;
egytol egyig csak egeszito elemei annak (..)

Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legmeltobb szenvedelmeinek de
sok kivantatik, mig annak tiszta birtokba juthatunk.

--------------------------------------------------

Marai Sandor
Fuveskonyv 38. passzus:

"Nevelhetunk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám:
'korbaccsal és szogesdrottal kenyszeritlek, hogy szeresd onmagad'. A
haza nemcsak fold es hegy, halott hosok, anyanyelv, oseink csontjai a
temetokben, kenyer es taj, nem. A haza te vagy szorostul-borostul,
testi és lelki mivoltodban; o szult, o temet el, ot eled es fejezed
ki, mind a nyomorult, nagyszeru, langolo es unalmas pillanatokban,
melyek osszessege eleted alkotja. S eleted a haza eletenek egy
pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak tanítani: orült az, aki
onmagat tagadja. (...) A haza vegzet, szemelyesen is."

------------------------------------------------
üdvözlettel: Zsolt
Zsolt
 


Sziasztok!

Érdekes ez a dolog, hol a határ a vita és a veszekedés között. Mint Judit írja:
"észrevettem, hogy itt a Babaneten nem szeretik az egészséges vitatkozasokat. Vitatkozast, nem veszekedést!!!!
Ha valaki kételkedik valamiben, vagy megprobal mas véleményt kifejteni, mindjart ugrik egy-két ember, és elkezdenek tamadni,
személyeskedni. Miért?? "
Nehéz megfogni a határt, hogy mikor ki az aki ugrik, avagy ki az, aki csak megpróbálja leírni a véleményét.

Mi MAGYARok, és ha ti kint annak valljátok magatokat, akkor rátok is vonatkozik, kaptunk egy kijelentést, hogy EZ A MAGYAR MENTALITÁS. Mint valaki már észrevételezte, nem igazán lett bõbeszédûen kifejtve, ezért mindenki megpróbálta elképzelni, kitalálni, mit jelent. És kb. úgy hangzott, hogy lám én itt élek külföldön, látom, hogy itt máshogy viselkednek az emberek, és az mennyivel jobb, mint a ti hozzáállásotok. Az illetõ, aki ezt írta, nem vallhatja magát magyarnak, avagy saját magát ezzel a kijelentésével ugyanígy bírálta.
És elkezdtünk vitázni a dolgon, nem tudom, miért kell veszekedéssé titulálni, szerintem sokkal emberibben folyt eddig, mint pl. tavaly nyáron az Abortusz-vita, ahol szabályosan hülyének stb. nevezték egymást olykor az emberek (és a babanet elbírta, heteken át, végül lecsengett, és a többség túlélte, és ma is itt van)
Az, hogy kit hogy vet fel a pénz egy külön topic, na ebben biztos magyar az, aki úgy véli, hát igen, én azért elég csóró vagyok. Piszok relatív a dolog, látom, tudom, mert a nõvérem évekig élt Spanyoloban,(most itthon), és folyamatos volt az összehasonlítás a kettõ között. Mindenesetre aki úgy véli, hogy akik itt az eredeti témához hozzászóltunk, nem helyesen jártunk el, az nyugodtan írjon Erikának, segítsen neki, hisz a távolság tulajdonképpen nem akadály!

Ildi
Pethes Ildikó
 


Neves Belane! Nem tamadtam, leirtam a velemenyem, es pont. Leirtam azt, hogy hogyan erzek ezzel kapcsolatban, velemenyem nagyon sokmindenben egyezik a Pethes Ildi altal leirtakkal. Nem lattam kulon erre utalast, hogy ti kulonbnek erzitek magatokat, de mit lehet beleolvasni egy ilyen nevtelen( es minden tiltakozasod ellenere ennek kovetkezteben kifejezetten unintelligens)modon idefirkantott velemenybe??? Nem hiszem, hogy en vagyok az egyetlen, aki lenezest olvasott ki belole, vagy csak azert van ez, mert vannak rossz tapasztalataink?? Nekem eleg sok ismerosom el kulfoldon, az a teny, hogy egy ido utan idegbajt kapok toluk, mert masrol sem szol az eletuk, csak hogy elkapraztassak az itthon eloket sajat magukkal, leszolnak mindent, ami magyar, de kozben nagy magyarnak valljak magukat. En nem tartom oket annak.
A kijelentest tevo nevtelen tenyleg jol tenne, ha leirna, hogy mire gondolt a magyar mentalitas kifejezes alatt.
Eva
 


Sziasztok!
Sokaig godolkoztam,hogy hozzaszoljak-e meg ehhez a "vitahoz" ami sajnos elegge eltavozik az
"ami kellen (meg)" topictol. Mindegy.
1., en kizarolag azert lettem "merges" mert kedves Nevtelunk nevtelenul irta le,hogy ez a magyar mentalitas.Szerintem ha mar a velemenyunket irjuk le (es miert ne?!) akkor igen is irjuk oda,hogy KIS PISTANE vagy hasonlo !
Ahogy Zsolt irta,itt mar sokan "ismerjuk" egymast egy-ket topicbol.
2., Neves Belane! Azert megkerdeznem,hogy Te eddig is mint Neves Belane irtal a topicokba???
Erdekes eddig meg nem talalkoztam veled pedig sokszor szoktam olvasni a Babanetet.
Tehat a lenyeg,hogy az ember tudjon egy egesz kepet alkotni azokrol akik irnak !
Es miert van az,hogy a legtobbszor aki velemeny ir,(direkt nem irom,hogy tamad!) az a legtobbszor ezt nevtelenul teszi ????!!! Talan fel valamitol?
Lasd fentebb ahol lehurrogtak Erikat !
3., Azt hozzatennem kedves kulfoldon elo honfitarsaim,hogy a legtobbszor nem az a magyar nenike mondja,hogy "hogy is mondjak ezt magyarul" aki esetleg mar a haboru ota azaz 50-60 eve el kulfondon hanem azok az emberek akik alig 4-5 ill.
par eve elnek kint !!! De felesleges errol vitazni,ugyis hosszadalmas lenne ! En inkabb ha mas szoval fogalmazom meg ha nem jut eszembe v.mi!
4., Tenyleg jobb lenne ha Nevtelunk megfogalmazna mit is jelent szamara,hogy ez a magyar mentalitas!
Sziasztok,
Csilla
LCsilla
 


Kedves Alma!
Nem igazán értem miben általánosítottam volna? Én csak a saját tapasztalatomat és véleményemet írtam le a babanetröl, mert én is úgy éreztem, hogy a vitát inditó megjegyzéssel Névtelen leminösíti az ide járó embereket. Egyébként csak ismételni tudom Pethes Ildit, amennyiben nektek módotokban áll Erikának segíteni miért nem teszitek meg, ahelyett, hogy olyasmiért bíráltok, amit ti sem tesztek meg? Erika megadta az email címét is, szóval elérhetö a számotokra is!
Orsi
Orsi
 


Akkor leírom, kedves Éva, hogy miért írtam ezt a mondatot! Elolvastam Erika levelét, amiben egy kéréssel fordult mindenkihez! Egy-két ember erre úgy reagált, hogy az nagyon nem tetszett! Erika nem részletezte, hogy miért kér segítséget! Ez baj? Valószínűleg nem kért volna, ha nem lenne rászorulva! Biztos vannak emberek, akik segítettek neki, de egy-ketten úgy nekiugrottak, hogy csak na, és igazából nem értettem, miért? Aztán persze, hogy ő is bepipult, és írt olyan "unszipatikusan"! De meg lehet érteni! Valaki sérelmezte, hogy a jó tanácsokat is meg lehet fogadni! Persze! De nem mindegy, hogy az-az ember a jó tanácsot jó indulattal adja-e, vagy pedig támadva! Mert sajnos egy-két levélíró stílustalanul támadott! Ezért írtam, amit írtam! És sajnálom, de ez volt az első gondolatom! Soha nem tudhatjuk, miért kerül egy ember ilyen helyzetbe! És gondolkodjunk el rajta, hogy bármelyikünk kerülhet! Neked hogy esne, ha segítség helyett ezt kapnád vissza? Miért nem gondoljuk bele magunkat néha más helyzetébe? Teljesen igazat adok: segíteni nem csak anyagiakban lehet! Sőt! Egy-két jó tanács többet segíthet! Ennek a Babanetnek tényleg egy klassz dolognak kellene lennie, szomorú, hogy ehelyett ellenségeskedés folyik rajta!
Visszatérve erre a külföldön-nem külföldön vitára! Nem tudom, miért hiszik az emberek, hogy itt könnyebb? Mint már írtam, több országban éltem a férjemmel, évről-évre költöztünk: mire megszoktuk az egyiket, megismertük az embereket, a mentalitást, a nyelvet, mentünk a következő helyre! De mi választottuk ezt, mind amellett, hogy nagyon nehéz volt az elején, nem bántuk meg! Ettől még nem érzem úgy, hogy nem vagyok magyar! És úgy gondolom, hogy ha valaki érdemet szerez külföldön, akkor azt nem csak magának, hanem az országának is szerzi, nem!? Lehet, hogy itt nyugodtabban élünk az anyagiak szempontjából, mert nem kell azon gondolkoznunk, hogy második munkát vállaljunk azért, hogy a gyermekünknek jobb legyen, és azt az időt teljes egészében ráfordíthatjuk, amit más sajnos kénytelen a másik munkahelyére! Sajnos, tudom, milyen ez! Az én szüleim is nagyon sok pluszt vállaltak azért, hogy mindenünk meglegyen, de ennek meg is volt az ára! Mert amíg valaki hétvégeken a családjával ment kirándulni, vagy nyáron egy jót sátorozni, nyaralni, addig a szüleim azért harcoltak, hogy megadják nekem és testvéremnek azt, amit ők nem kaptak meg: például, hogy főiskolára járhassunk! (Imádom őket!)
Egyáltalán nem felejtettem el, hogy honnan jöttem, és megbecsülöm azt, amink van, mert ezt csak a férjemmel értük el, ketten! És nem volt könnyű! Külföldön azért "alkalmaznak" magyart, de bármilyen nemzetiségűt, mert többet várnak tőle! Nap mint nap bizonyítani kell, pluszt kell nyújtani, mert itt egy kis lazaság, és elfelejtenek: tudják, hogy bármikor találnak helyetted másikat! Ez lenne a habostorta? Nem hiszem, hogy az emberek csak azért mennek külföldre, hogy jobban éljenek. Persze, ez is benne van a pakliban, de emelett még annyi minden más oka is lehet! Pl. az elismerés, vagy egyáltalán az élmények (Jók és rosszak!), amivel gazdagodunk, amiket soha nem vehetnek el tőlünk, ami pénnzre nem váltható! Nem hiszem, hogy emiatt nem vagyok elég magyar! Én annak érzem magam, és tudom, hol az igazi otthonom!
Aztán még valami, hogy ki mitől kap idegbajt, kedves Éva! Biztos vannak ilyen emberek, akik külföldön élnek, és próbálják elkápráztatni a másikat! Én is ismerek ilyet, és észre is veszem!Nem érzem úgy, hogy én ilyen lennék! Viszont mi arra voltunk már telejesen idegesek, hogy amikor hazamentünk, nem az volt a körülöttünk levő emberek első kérdése, hogy hogy vagyunk, hanem az, hogy "Mennyit keresel?, Mennyibe került ez vagy az?, ...", és sokan azt hitték, mi leszünk az amerikai nagybácsik! Az irigység vett körül minket! Barátságok mentek emiatt tönkre, sajnos szomorúan mondom, de utólag rájöttem, hogy valószínű, ők nem is voltak igazi barátok! De, tudjátok, ezt meg is értem valahol, mert az embereket a napról-napra élés, az anyagi bizonytalanság teszi ilyenné, igazán nem is lehet elítélni valakit emiatt! Bár mint ahogy valaki írta, azért el lehet gondolkodni egy-két dolgon! Itt külföldön nincs ez, nem kíváncsi senki arra, hogy Neked mid van, miből van, hogy-hogy megteheted, amit megtehetsz!
Próbálunk segíteni, amennyire tudunk, és igaz, néha visszaéltek egyesek a helyzettel, de nem mondom ezután azt, hogy nem fogok segíteni, ha tudok, mert egyszer-kétszer már megütöttem a bokámat! Mert volt, aki ilyesmiről is írt! Egyértelmű! Annak már nem kell többet segíteni! De mindenkiről nem kell rosszindulatot feltételezni!
És ne legyen már téma, hogy névtelenül írok-e vagy sem! Nekem az hogy Éva, Zsolt, Kati, ugyanúgy nem mond semmit, mintha nem is írtatok volna oda semmit!
A mondatomra pedig visszatérve: csak akinek inge, az veszi magára!
A Névtelen
Névtelen
 


Kedves Orsi!

En erre a mondatodra irtam azt, hogy ne altalanosits: "Akkor ugyanis nem mondanátok az itteniekröl, hogy (idézem) EZ A MAGYAR MENTALITÁS!!! "
Alma
 


Szia Eva ès mindenki! Làtod altalànositasz nem minden kulfoldon èlo nagykèpu v. lenezo a m agyarokkal szemben ès azok a magyarok akik otthon èlnek ès milliomosok, uj gazdagok ok nem nèzik le a tobbieket ill. otthon nem az megy, hogy kinek milye van minnèl menobb dolgai vannak. Hogy milyen ember vagy az nem attol fugg, hogy hol elsz, persze a kornyezet befolyàsol mint ahogy az ember vàltozik foleg ha pènze lesz. Segiteni lehet tanàcsokkal anyagiakkal, en is a kinott ruhakat jatèkokat elajàndèkozom es a mi ruhainkat is elvisszuk itt (Milano) a templomba ill. gyujtohelyekre ahonnan az itteni szegènyeken kivul (Afrikàba) màs sokkal szegènyebb orszàgokba viszik ès elofordolhat, hogy visszaèlnek vele, de èn azt gondolom èn megtettem amit tudtam nem az èn lelkiismeretemen szàrad ha visszaèlnek vele. En ismertem otthon olyan magyart aki az alig hasznàlt megunt ruhàit egyszeruen csak kidobta. Az èn vèlemènyem az ha tudok akkor segitek sajnos a foldon sokkal tobb a szegènysèg mint a jolèt. Mèg nagyon sokmindent szeretnèk irni de tènyleg màr nem ebbe a topciba tartozik pl. hogy itt hogyan sporolnak nem pazarolnak sokmindent tanultam itt ami otthon fel sem tunt, hogy pazarlàs ès màskèpp is lehet csinalni...
Judit
Névtelen
 


Sziasztok!

Akkor néhány gondolat tõlem is.
A Névtelen írásához:
abból, ami ennek alapján kiderül rólad, te nem olvasod a babanetet rendszeresen. Ez persze nem bûn meg nem hiba, csak van, aki itt már arra hivatkozott, hogy lám milyen jó magyar írásokat olvasni, hogy milyen jó hely ez a net. A névtelenség illetve a Kati, Zsolt,Éva stb. között pedig az a különbség, hogy ezek az emberek írnak több helyre is, más témákban is ismerhetjük a gondolatait, és bizony az, hogy mennyire adok a véleményére, az befolyásolva van azáltal, hogy máshonnan milyen véleményem alakult ki róla.
Konkrétan az eredeti kérdésre vissza. Ha figyelmesen elolvastad legalább ezt az egy topicot, akkor találhattál utalásokat arra, hogy ez a topic nem itt kezdõdött. Az ember ha már nem szervezeten (vöröskereszt stb) keresztül ad valamit, akkor azért igyekszik megválogatni kinek ad. Ebbõl a szempontból igenis nem mindegy, hogy miért is kér segítséget Erika! Mert különben intézzük el annyival a dolgot, hogy forduljon a Vöröskereszthez, nem? Tõlem olvashatod valahol feljebb a példát: ha én segítségért fordulnék -mondjuk hozzád- hogy esélyem nincs lecserélni a 20 éves Wartburgot egy másik, legalább 6 személy szállítására alkalmas kocsira, és segítséget kérek tõled, akkor te erre (külföldiek nem magyar mentalitása) ugranál és adnál nekem egy kocsit? mert az az igazság, hogy Erika itt már olyan dolgokat is kért, ami az itt levõ többieknek sem adatott meg. Mintahogy arról is derültek ki dolgok, hogy költött õ már olyan dolgokra, amikre nem lett volna muszáj, ha ennyire nem telik rá!
Másik példa. Két koldus-zenész zenél az aluljáróban. Mindkettõn szemüveg, jelezve, hogy vakok. Az egyik közülük olykor leveszi a szemüvegét, és kikukucsál alóla, megnézi a jobb nõket stb. Ez a példa nem kitalált, nap mint nap látom õket! Melyiknek adnál nyugodt szívvel alamizsnát? Mert én az ál-vaknak nem adnék, akkor sem, ha tényleg rá van szorulva!
Ez már inkább Judithoz szól: a pazarlás. Hát igen, itthon gondolom nem néztél körül. Mert itthon is vannak emberek, akik igenis nem pazarolnak. Sõt, ha csak a babanetet olvasod, akkor találsz itt is topicokat, amik arról szólnak, hogyan próbáljunk spórólni. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, ha olyan nagyra vagyunk a külföldi példákkal, mért nem jöttök haza reklámozni, terjeszteni és megvalósítani?? (erre azt szokták mondani, könnyû ott, ahol megvannak a körülmények. Gyere ide, és gyûjtsd szelektíven a hulladékot, komposztálj, gyûjtsd a papírt a vasat, szedd össze mások szemetét és kutyaszarát, mutass példát!)

És itt jön a közös kérdésem: szerintetek mitõl vagytok magyarok? Attól, hogy itt születtetek? Hogy magyar az anyanyelvetek? Szerintem magyarnak lenni ennél sokkal több. És õszinte legyek, a magar tudósok mikor kimennek, és külföldön lesznek Nobel-díjasok stb. hát én nem vagyok olyan lelkes a dologtól. Mert ott jobbak a körülmények, jobban lehet kutatni, ezt elismerem. Hírnév nekünk? Hát nem olyan sok ám! És haszon? Semmi! A Magyarországi kutatás a béka segge alatt van, mert aki jó képességû, inkább elmegy, mert itt nem lehet. És sajnos sok közülük -akkor mikor már kiépült kapcsolatai vannak, lehetõségei lennének - elfelejt hazajönni!
Miért maradtok külföldön? Jó, nézz körül, ismerkedj más tájakkal, dolgozz egy-két évet kint, ezt mind meg tudom érteni. De nekem az, hogy elhagyjam a hazámat, az nem menne. Én imádok itthon lenni, kis hegyeinkben kirándulni, szeretem ezt a koszos, zsúfolt fõvárost. VOltam én is külföldön, jártam Párizsban, mentem a Szajna partján és az jutott az eszembe, hogy oké szép ez, de az én szívemben Budapest szebb. És itt nem az objektív összehasonlítás számít, hanem a szubjektív! Objektíve számomra lehet sok ország sok dolga jobb, praktikusabb, sõt még szebb is, de ettõl még szubjektíve nekem ez az ország a legkedvesebb!
Én nem akarom azt mondani, hogy hú, ti milyen gazdagok lehettek. Azért nekem az összes külföldi ismerõsöm könnyebben, jobban él, mint itthon tehetné. (gondolom különben minek is menne ki...) Szerintem az, hogy jönnek az ezzel kapcsolatos kérdések, az innen ered. Én itthon is görbén nézek arra, aki százezer forintos babakocsit vesz, attól, hogy itt él, nekem még nem szimpatikus, hogy így él, ez nem országkérdés. Valahogy úgy érzem a példáitoknál, hogy elmondjátok mi jót láttok külföldön és mi rosszakat láttatok itthon! Hát ez az ami nekem nem tetszik! Mert szerintem is-is van itt is, ott is, de fenti féle megnyilvánulás tényleg negatív véleményt jelent az itt élõk összességérõl, ami viszont számomra a magyarság megkérdõjelezését kell hogy vonja maga után!
Ildi
Pethes Ildikó
 


Ildi! Azt hiszem, ez már csak a szavak teljes kiforgatása! Nem kérem, hogy megérts, annyi tapasztalattal, ami a hátam mögött van, és esetleg Neked nincs, nem is kérhetem! Ezeregy példát írhatnék, miért ez a véleményem! A lényeg, hogy én innen ezt így látom, Te onnan pedig másképp! Van összehasonlítási alapom! Nem hiszem, hogy Te nagyobb magyar lennél nálam, csak azért, mert ezeket írod!
Arra pedig, hogy pl. a kutatók miért mennek külföldre? Mert a találmányaikat itt nem "díjazzák"! Ehelyett ha szabadalmaztatja azt külföldön, azt mi külföldről vesszük vissza! Rossz példa!
Egyébként azt hiszem, kár ezen már vitatkozni! A sorokból úgyis mindenki csak azt olvassa ki, amit ő akar!
Névtelen
 


Szia P.Ildikò!
Teljesen egyetèrtek veled,hogy ha nem szervezetnek adsz akkor megnèzed, hogy kinek ezzel èn is igy vagyok ès èn mèg pl. tavaly nyàron elkezdtem levelezni az Erikàval, hogy tobbet megtudjak ròla ès ezt meg is irtam neki.
Sajnos, hogy miket kèrt itt a topcikban nem nagyon tudom, mert van amikor sajnos sokàig nem tudok babanetezni v. csak amelyik tèma engem èrdekel azt nèzem meg (remèlem nem baj).Amit az aluljàroban lètsz sajnos nem egyeduli pèlda itt is igazad van. Itt pl. uton utfèlen vannak kèregetok un. kocsi ablakmosok albaniàbol menekultek v. marokkoiak stb. van aki ad van van aki nem, de nem is ez a lènyeg hanem kozuluk is van aki lop is mellette ès lesz elèg sok pènze, de rengeteg kozuluk nem onszàntàbol kèreget v. àrul kacatokat hanem kènyszeritik oket zsaroljàk oket tobb eset màr kiderult, de most ebbe nem akarok jobban belemenni. A pazarlàsrol èn nem azt mondtam, hogy mindenki pazarol ès èn ezalatt nem is nagy dolgokra gondoltam mint ahogy kèpzeled, vagy maga a szo szoros èrtelme. Otthon règen làttam egy musort ahol azt mondtàk egy csalèdanyànak vàsàroljon be a kozèrtben a legszuksègesebbeket a pènz amit adtak neki àtl. minimum bèr volt ès meglepodèsre a coca-cola benne volt a b.kocsiàban szerintetek lètszuksèglet? Es most nem rosszindulattal irom ne èrtsetek fèlre, de mèrt kell azt mondani, hogy èn otthon nem nèztem korul elèg sokat vagyok otthon ès csak 5-6 ève jottem el!Es nem hiszem, hogy olyan nagyra lennèk a kulfoldi pèldakkal,mert nem is irtam konkrètan màr elobb irtam, hogy sokminden otthon, sok minden itt jobb. Egyèbkèn igen gondoltam a szelektiv szemètgyujtèsre itt se règota megy csak pàr ève ès sajnos itt se mindenki csinàlja, de mièrt vagy felhàborodva otthon mièrt nem lehet megvalositani a szel. szemètgyujtèst (komolyan kèrdezem) bàr gondolom pènzkèrdès. Nem egy kènyelmes dolog van a mindenes a papir meg az ètelmaradèkos, hely is kell hozzà meg kedv, de èn amiota van csinàlom ,mert a kornyezetèrt teszem ès hiszek benne. A kutyapiszokrol meg annyit, hogy nem kell hazamennem pèldàt mutatni, mert a mult nyàron az egyik forgalmas utcàn egy oreg sàntikàlo nèni a kutyàja utan egy papirral felvette ès a szemètbe kidobta ha hiszitek ha nem; èletemben eloszor làttam ilyet ès ehhez mièrt kell kulfoldrol pèldàtmutatni senki se szereti a b.kocsit beletolni v. belegyalogolni.
Mièrt vagytok ilyen ellensègesek a kint èlokkel gyere haza konnyu, màr mondtam a fèrjem miatt vagyok itt. Es amikor a vidèkiek Pestre mennek mondhatnànk maradjanak ott ahol szulettek ès ott javitsàk a korulmènyeket, mutassanak pèldàt stb.
Hidd el nekem is magyarorszàg a legkedvesebb imàdom Budapestet gyonyoru. Persz èn szemèlyszerint itt jobban èlek de ha otthon lennèk sokan sokkal jobban èlnènek mint èn ès nem nèzek ferdeszemmel arra aki vehet dràga dolgokat foleg ha tisztessèges uton jutott a pènzèhez.
JUDIT
Névtelen
 


SZiasztok!
Ja, hogy mitol vagyunk magyarok jo kèrdès ès aki otthon van az mitol magyar mitol JO magyar?
Szerintem aki itt ir az mind mèg fiatal ès nem hiszem, hogy olyan règen lenne kint. Akik meg kutatok v. nagyon règota èlnek kint politikai okuk volt, nem. Sokmindent nem lehetett otthon megvalositani.
Judit
Névtelen
 


Sziasztok!
Úgy látom, nagyon átment ez a topic a külföldön élők és Magyarországon élő magyarok csatározására. Én erre azt mondanám, nem az a lényeg, hogy hol vagyok, hanem az, hogy Én én vagyok, és hogy mit érzek belül, mit teszek a hazámért. Nem vagyok nagy hazafi (és ezt nem szégyellem), én is kimennék, ha ott jobb körülményeket tudok teremteni, mint itthon, ha veszélyeztetve látom gyermekeim jövőjét, stb. Bár hozzáteszem, ha itthon is megvalósítható ez (márpedig eddig így vagyok vele), maradok, mert szeretem az országot, és az itt élőket. Szerintem a kinti emberek ugyanilyenek. Nézőpont kérdése, ki van kint, és ki van bent! A lényeg az, hogy boldogságban és egészségben élhessen! Az "ilyen a magyar mentalitás"-ról meg annyit, sok országban pozitívan emlegetik a magyar mentalitást. Szerintem hagyjuk abba a gyűlölködést, szúrkálódást, és nézze mindenki pozitívan a dolgot! Ha esetleg mégis negatív gondolatból írták, az fogja legjobban idegesíteni a "szerzőt", hogy senki nem veszi a lapot!
Üdv: Tünde
Tünde
 


Alma,
a fenti mondatot azoknak szántam, akik egyetértettek vele és Névtelen mellé álltak. Sajnálom, ha olyanok is magukra vették, akiknek nem szólt.

Judit,
az még csak menne, hogy több szemetes edényt tartsak fenn, és én szelektíven gyüjtsem a hulladékot, de ahhoz már semmi kedvem, hogy több 10 km-re hordjam a szemetet, ugyanis hozzánk 30 km-re van a legközelebb ilyen szelektív hulladékgyüjtö konténer. Sajnos nem engedhetem meg sem anyagilag, sem idöm nincs rá a másod illetve harmad állásom miatt, hogy ennyit utazzam! Szeretném hinni, hogy pár éven belül megoldódik ez a helyzet, de ez igazán nem rajtunk, kisembereken múlik.

Azt hiszem át kellene nevezni ezt a topicot, mondjuk VITATKOZZUNK topicra. Minden héten felvethetne valaki egy témát, és azt jól kibeszélhetnénk! Szerintem már ideje lenne témát váltani. Mit szóltok hozzá?

Orsi
Orsi
 


Ildi! Azért lenne még valami, ami "megfogott" a leveledben! Téged miért irritál az, ha valaki százezer forintos babakocsit tol? Itt jön be az, amiért írtam, hogy "magyar mentalitás": mert itt külföldön nem foglalkozik senki azzal, hogy a másik milyen drága babakocsit tol, nem irritál senkit, ha valaki megjelenik egy Ferrarival, és az sem, ha kacsalábon forgó palotában lakik! Az sem érdekel senkit, hogy miből futja az illetőnek arra! Ez nem egy fokú irigység, amiről írsz? Azt hiszem, ismét közelebb kerültem az álláspontomhoz! Valaki arról ír, hogy ő már látott franciát az orrát turkálni, vagy dánt, ahogy a cigarettáját elnyomja a vajban! Ez nem mentalitás, hanem neveletlenség! Ha igazi magyar vagy, és ismered a szavak jelentését, tuthatod, hogy a kettő között van némi különbség!
Névtelen
 


Sziasztok!

A kutatók külföldön szerintem jó példa volt, mert elhangzott ("ha valaki érdemet
szerez külföldön, akkor azt nem csak magának, hanem az országának is szerzi, nem!?" a Névtelen, márc, 27) hát szerintem nem nagyon lesz az ezé az országé igenis, hogy nem!
Judit, örülök, hogy te pozitívan vagy a szelektív gyûjtés stb körökben, szerintem ilyen emberek kellenének ebbe az országba, akik ezt már látták, kipróbálták, tudják, hogy nem olyan vészesen macerás. Az ilyen ha hazajön, talán itthon is megvalósítja, és ezt hiányolom nagyon!
Számomra a százezer forintos babakocsi pazarlás, nagyobb pazarlás mint a cola a bevásárlókocsiban, bár ez utóbbit megnézném, mely országban van több bevásárlókocsiban (plusz a chipsek stb.) Nem vitatom, sok hazai magyar megveszi, aztán meg sír, hogy nem elég a lóvé, hogy lehet ennyibõl megélni.

A szelektív hulladékgyûjtés és társai egy kedvenc témám. Szerintem nem igaz, hogy a kisember semmit nem tehet. Globálisan nem, de azt, hogy az õ gyerekének mi lesz majd a természetes, azt tudja befolyásolni. Mi lassan 5 éve kertes házban lakunk. A legelsõ tavaszon elégettem az udvarban (elõtte üres telek=mindenki szemétdombja) felhalmozódott ágakat, gazt stb. viszont azóta legfeljebb szalonnasütés szintû füst eredt tõlünk. Nekünk az elsõ tavasz óta két szemetesünk van, és a gyerekeimnek totál természetes, tudják maguktól mit melyikbe kell tenni, és tudják, hogy pl. az almacsutka nem szemét, hanem komposzt. Minden évben megszenvedjük a lakótársak füstjeit, akik szerint a faleveleket el kell égetni. Az én gyerekeim már azt tanulják tõlem, hogy a falevelek szuper jó komposztot adnak. Nekik remélem felnõtt korukban is ez lesz a természetes.(hozzáteszem az én szüleim égetnek, anyu még mindig eltéveszti a szemeteseimet stb.) Legjobban a fiatalokon, gyerekeseken akadok ki, akik égetnek, csurig van a kukájuk stb. stb., mikor látom, hogy nekik nem számít a gyermekeik jövõjének ilyetén része. Persze, a globális problémák ezektõl nem fognak megoldódni, de hiszem (és remélem nem fogok csalódni), hogy az ilyen szellemben nevelt gyermek felnõttként is megõrzi ezt a szemléletet. Ha mindenki ezt csinálná, esély lenne rá, hogy a következõ generációnak tényleg fontos legyen a környezete.
(papírt természetesen gyûjtünk, iskola, óvóda állandó átvevõje, ehhez nem kell 30 km-t utazni. Sajnos az üveggel én is így vagyok, várom a hulladékudvart, hogy közelebb jöjjön)

Na, csak hogy témaváltásnak hátha bejön, bár az eredeti topichoz már semmi köze.
További rendszeres gondom, a szülõi példamutatás stb. egyéb kérdésekben. Konkrétan az egyik a szemetelés. A guta tud megütni, mikor megyek az utcán, elõttem a kisgyerekes anyuka, szilveszter estéjén, a Rákóczi úton, ahol 10m-enként szemetes van. A gyerek trombitál, a papír trombita hamar amortizálódik. Anyuka fogja és egy kapualjba teszi le. Miért?? Miért nem tudta volna a kapualj helyett a szemetesig megtenni azt a pár lépést? Hogy lesz így a gyerekének természetes, hogy ne dobálja szét a szemetét? Ha már egyszer van szemetünk, legalább össze legyen szedve. És ugyanez az illegális szemétlerakással, ahova korántsem csak sittet raknak, hanem olyat is, amit a szemétgyûjtésnél vagy a lomtalanításnál elvisz a kukásautó (ez most Bp.). Miért?
Következõ. Tízéves forma gyerek felszáll a zsúfolt metróra. Nekiáll nyafogni, hogy le szeretne ülni. Erre a metró közepén feláll egy nyugdíjas forma nénike, hogy jöjjön csak ide az a gyerek. A szülõ nem tiltakozik, a gyerek leül. Mikor fogja ez a gyerek megtanulni, hogy átadja õ másnak a helyét? Azt szokja meg, hogy neki JÁR az ülõhely, és ha egy-két év múlva egyedül utazik, nem fog felállni másnak.
Ugyanennek a párja. Jön fel a fekete 21-es busz, Svábhegyen van a gyerekszanatórium, rendre hoznak fel kisgyerekeket. Egyik dupla ülésen ül belül az 5 éves forma gyerek, mellette széken az anyja. Mögöttük ugyanilyen kiosztásban egy másik anya-gyerek páros. A buszon a nép hering módra passzírozódik. Egyik anyukának sem jut eszébe, hogy ölébe vegye a gyereket, hogy két helyet felszabadítva csökkenjen a passzírozódás...
Ennek másik párja: 75-ös troli, Állatkert felé menet. Totál tele (ingyenes belépés van épp az Állatkertbe). Ugyanúgy ül egy szülõ és gyermeke, mint fentebbi esetben. Egy nagymama az unokájával felháborodik ezen (gyerekek tucatjai állnak, kisebbek is az adott ülõnél), elõbb kéri a szülõt, vegye ölbe a gyereket (végül is a gyerek azért utazik iskolás korig ingyen, mert feltételezve van, hogy nem foglal plusz helyet...). A szülõ nem teszi. Erre felháborodott nagymama erõszakkal beleteszi az ülõ felnõtt ölébe a saját unokáját, hadd üljön szegény gyerek. Szegény gyerek. Általános felháborodás a trolin. Kinek van igaza?
Szemetelés kettõ. szintén 21-es busz, kijön a Délitõl. Gyerek jóízûen eszi az uzsiját (ugyan ez is tilos, de ezt még elnézi az ember, elõfordulhat bárkivel), elfogy, összegyûri a csomagolást, kicsit feláll és kihajítja az ablakon. Az anyja ott ül vele szemben és egy büdös szót sem szól a dologra. A város közepén, csak úgy kihajítja az ablakon a szemetet!
Udvariasság 2: millió eset, amikor kismamák, kisgyerekes anyukák utaznak a jármûveken és nem állnak fel nekik. Én is megéltem, 8 hónaposan végigutaztam a Deák tértõl Kispest Határ útig állva. Hat férfi ült a mellettem levõ soron, olyan 8 évtõl kb. 70-ig. A 70 éves állt fel a végén... Mért nem mutat példát a szülõ, mikor gyerekével utazik, legalább akkor?
Mit tennétek fenti esetekben? Ez tipikus magyar dolog? Lehet-e változtatni? Szólaljak fel, és álljak neki vitázni az illetõvel? Vagy álljak némán és morogjak magamban? Ami engem illet, kezdem kinyitni a számat, persze igyekszem udvariasan.
Még egy totál más jutott eszembe. Jövök haza a gyerekekkel, néni meg unokái mellettünk, PEZ cukrot esznek, a gyerekek kitalálják, hogy kináljanak meg minket is, a nagymama megteszi. Idegenek. Én azt tanítom a gyerekeimnek ne fogadjanak el idegentõl semmit, sose. (1. cukrosbácsi effektus, 2, kábítószer "osztás" iskolák mellett tipikus ellenjavallatok). Tudom, hogy szegény nõ jót akart, orrom elõtt bontotta ki, a gyerek is persze el akarja fogadni. De nem, mert akkor a gyerek elõtt ilyen példa volt, és fenti esetnél esetleg ez fog visszaidézõdni. Szegény nõ meg akár totál megbántott lehet, miket képzelek én róla stb. Mi az ilyesmirõl a véleményetek? (ugyanez oviba hozott és csoporttársak által adogatott édességekkel).
Na, ezek a téma ötleteim, lehet vitázni, azon is mi hogy van másutt, és miért nem mûködik ez itthon.

Ildi
Pethes Ildikó
 


Nèvtelen !
Hù! Te nagyon jò helyen èlhetsz ha nem èrdekel senkit ,hogy mivel ill.miben jàrsz,laksz,èlsz stb
Megadnàd a cimet?????
Koszi.
Névtelen
 


Kedves "másik" névtelen!

Külföldön élsz, vagy Magyarországon? Mint már írtam, több országban éltem már, és érdekes, de mindenhol ezt tapasztaltam! Ellenben Magyarországon!!!
Névtelen
 


Szia Ildikò!
Nagyon jòk a tèmàid. A szemètgyujtèsrol: itt minden hàznak akèr csalàdi akàr emeletes van kètfèle kukàja ètelmaradèkos (barna) fekete a mindenesnek ès a papirt, muanyagokat meg nejlonzsàkba gyujtjuk, hetente egyszer ill. a mindenest tobbszor viszik el,tehàt nekunk csak le kell vinni a szemetet az uvegeket pedig az utcàn elhelyezett gyujtobe dobàljuk. Szerintem otthon is meglehetne valositani csk pl. megkène jelolni egy kukat az ètelmaradèkosnak ès persze gondolom uj szemètszàllitok (autok) is kellenènek. A pèldamutatàs nagyon fontos a gyerekek mindent ugy csinàlnak ahogy kiskoruktol làtjàk a szuloktol. Ha mindenki ugy szemetelne mint egyesek màr nyakig jàrnànk a szemètben nem gondolnak bele, hogy maguk ellen ès gyermekeik ellen tesznek ezàltal.
Igenis a szulo feladata, hogy megtanitsa arra a gyermekèt, hogy a ràszoruloknak àtadja a hejèt.
A cukor csoki elfogadàs tèma èlèg bonyolult,mert megkinàlni is "kell" elfogadni is illik, de màr mindentol jogosan fèlunk szerintem ha valaki nemet mond nem kell rà rossz szemmel nèzni arra kell gondolni biztos megvan rà az oka. En pl. a csokit cukrot a fogak miatt nem szeretem elfogadni meg ne szokjon rà a Barbara mèg csak 2,5 èves ès màr règota probàlkoznak amig nem tudott ròla nem is kereste, de màr egyre nehezebb, persze azèrt kap itthon nèha. En is arra tanitom ne fogadjon el senkitol semmit az iskolàban nem tudom, hogy hogyan lesz a kàbitoszer miatt nagyon oda kell figyelnunk.
Azt kèrdezed leàlj vitàzni a buszon v. sem az ulohely miatt szerintem igen, de mindig nagyon udvariasan akkor sokkal tobb mindent el lehet èrni, mert ha làtjàk, hogy ideges vagy balhèzni akarsz annàl rosszabb.
Judit
Névtelen
 


Szia elso nèvtelen !
En is kint èlek ès itt is megnèzik kinek milye van stb. ez nem csak Magyarorszàgon van igy itt is sokan az anyagi javakat hajtjàk cs ak talàn màskèpp.
Judit
Névtelen
 


Kedves Mindenki!

Én is megszólítva érzem magam, mivel külföldön élek, hellyel-közzel 12 éve. Kicsit fáj, hogy a vita odáig fajult, hogy a külföldön élo magyarok tulajdonképpen nem is magyarok. Én személy szerint sírni tudnék az örömtol, ha a 19 hónapos lányom énekli a Csiga-biga gyere ki c. mondókát, vagy mamma helyett végre Anyunak szólít. Persze lehet azon vitatkozni, hogy ki miért hagyta el a hazáját.Én is sokkal jobban szeretnék otthon lakni, csak sajnos kettonk közül a férjemmel inkább én adtam fel a "régi" életemet, mivel neki még nehezebb lett volna egy új országban élni, mivel magyarul sem beszél. Amikor nekem azt mondják, hogy én már elolaszosodtam az itt töltött évek alatt, akkor midig kikérem magamnak a dolgot, mivel soha nem szeretném másnak vallani magam, mint magyarnak.És teljesen egyetértek Tündével, mivel én is sokszor hallottam pozitívként emlegetni az ún. magyar mentalitást, és én az otthoni példákat mindig pozitívként hozom fel az ittenieknek.

Kedves P.Ildi!
Én nem vagyok tudós vagy feltaláló, aki gazdagítja Magyarországot a hírnevével, de mégis magyarnak érzem magam, pedig csak annyi az érdemem, hogy ott születtem, és az anyukám is magyarul beszél.Az erdélyi magyarok akkor mit szóljanak, mikor ok nem is Magyarországon születtek?
És szeretném, ha majd a gyerekeim is azt mondanák magukról, hogy ok magyarok is, nemcsak olaszok. És ezért próbálok én is mindent megtenni. Engem is irritál, amikor azt látom, hogy itt élo magyar nok a gyerekükkel olaszul beszélnek, pedig esetleg nem is beszélnek olyan jól ezen a nyelven, vagy pedig az itteni "félvér" gyerekek azt mondják, hogy ok utálnak magyarul beszélni. Mert sajnos már erre is láttam példát.

Zsolt!
Neked pedig külön köszönet a két idézetért! Lehet, hogy csak a terhesség miatt, de sírni támadt kedvem, mikor elolvastam oket.

Hát csak ennyit szerettem volna írni, bár lehet, hogy kicsit kuszára sikeredett az egész.
Katica, vagy inkább Balla Edina
Katica
 


Kedves Katica!

Nekem kedvenceim errol a temarol. Jegyezd oket fel, es legalabb felevente olvasd el!
udv
Zsolt
Zsolt
 


Kedves Ildi,
Olvasgatva Téged eszembe jutott egy-két eset. Mindkettö velem történt meg, de talán el sem hinném ha más meséli annyira banális mindkettö.
1/Babakocsival buszon utazok. Leszállnék, jelzek. A buszvezetö nem tudom mit figyelt, mert ugyan kinyitotta az ajtót, de odacsukott engem babakocsival együtt. Söt, elindult, én pedig ott álltam, beszorulva az ajtók között és kiabáltam. Akár hiszitek, akár nem, senki a buszon nem fogott meg, nem segitett, pedig elég sokan utaztak rajta. Egy járókelö látta meg küzdelmem, elkezdett futni a busz után és ö tartott, amig a busz meg nem állt. Jó, nem volt gyors a busz és nem sokat ment, kb. 20 métert..., de mire figyelt a vezetö? Miért nem arra, ami a munkája?
2/Én is terhesen utaztam a buszon, ráadásul akkor 2 éves gyerekemet is vittem magammal babakocsi nélkül, mert a nagy pocakomtól ugysem tudtam már felemelni. A karomban a gyerekemmel, nagy pocakkal senki sem adta át a helyet! Azért végigvonultam a buszon, hogy biztosan mindenki észrevegyen, de senki sem moccant. Első reagálásom az volt, hogy na én most helyet kérek. Aztán lemondtam róla, mert ugy gondoltam, hogy akkor utána az lesz a baj, hogy mért pont azt szólitottam meg, akit megszólitottam. Megbántam, hogy nem szóltam senkinek, mert ez alapvetö udvariassági formula lett volna és valakinek tényleg szóvá kell tenni, mert semmi sem fog változni. Bezárkózunk a " nekünk ez igy jó " érzésbe és nem reagálunk semmire és senkire. De hova vezet ez? Ugy gondolom, mi ebben magyarok tényleg élen járunk. Szeretünk a külsöségeknek élni. Tisztelet a kivételnek, mert ezt általánosságban irom, nem pedig személyre szólóan bárkinek.
Én ezt sehol sem tapasztaltam külföldön. ( Én is éltem kint ). Ha én bármiben segitséget kértem bárkitöl, akkor segitett, RÁM FIGYELT és nem éreztem a hangulatán, hogy " na itt valami zür van ". Legyen az egy bolti eladó, orvos stb. Ezt Mo-on viszont lépten-nyomon érezni. Az eladók magánjellegü dolgokról beszélgetnek, miközben kiszolgálnak, éreztetik velem, Uram bocsá` levezetik rajtam a dühüket! (Bár itt ellentmondás lehet, hogy a külföldi eladó miért kedves a vásárlóval? Azért mert pénzt akar " kiszedni " belöle vagy mert megtanitották arra, hogy a kedvesség, a mosoly alapvetö igény mindenki számára, ettöl jobban érzi magát és ezért ö is kedvesebb lesz másokkal. )
Ez viszont egyenlőre tipikus közép-kelet európai hozzáállás. Ugy gondolom, hogy tényleg lenne mit tanulnunk akár morálisan is. Hisz itt is van kultúrált, jó izlésü, jó modorú, tanult, intelligens ember.
Csak külföldön több. (Mint ahogy külföldön is van tanulatlan, disznó, buta ember, csak esetleg jobban toleráljuk ezt, mert ez ugysem a "mi népünk"). Ráadásul szerintem a magyar egy borzasztóan érzékeny népcsoport és ebben is rejlik a mi népünk értéke.
Viszont teljesen igazad van abban, hogy a jövö rajtunk múlik. Ha mi a gyerekeinket másképp neveljül, más példát mutatunk, akkor a mi kis országunk is tisztább, figyelmesebb lesz.
Talán.

Bóbita
bóbita (bób
 


Ildikó,
nekem pont a konyhai hulladékkal és az üveggel van gondom. A papírt és a müanyag palackokat (ezek viszonylag tiszták és könnyebbek) külön szoktam gyüjteni, és a munkahelyemre beviszem (ez van 30 km-re tölünk), mert ott összegyüjtik. Az ételmaradékok nagy részét szerencsére a kutyánk megeszi, de sajnos nem mindent, így még böven marad, aminek környezetbarát eltüntetésére szívesen veszek minden ötletet (mi nem kertes házban lakunk)! Az üveget egyenlöre a pincében gyüjtetem, talán egyszer (remélhetöleg még a pince megtelése elött) lesz rá konténer a mi városunkban is!
A helyes életmódra nevelést én a páromom gyakorlom (sajnos még nincs gyerekünk), és inkább elveszem töle a szemetet, mert ö még mindig hajlamos kidobálni az ablakon. Remélem a gyermekemmel könnyebb dolgom lesz! Én még a kutyám után is összeszedem a hulladékot a járdán, de ezt sajnos nem jó példának tartják, hanem hülyeségnek! Ami viszont engem háborít fel, az az amikor nem kutyaürülék dísziti a járdát, hanem emberi!
Sajnos a buszon utazással sok negatív élményem volt nekem is! Azon már meg sem lepödöm, ha nem adják át a helyet az idöseknek, kismamáknak stb. és meg is értem a felháborodásukat, de azokat, akik nekiesenek a hozzájuk legközelebb ülönek, azt nem tudom megérteni. Konkrétam a párom volt a szenvedö alany, amikor megrándult a bokája, nem gipszelték be, csak valami müanyag merevitöt kapott, ami ha ült nem is látszott. Egy ilyen tömött buszon, egy nem is annyira idös hölgy ugrott neki, olyan hangerövel, hogy zenget töle a busz, hogy milyen szemtelen, hogy miért nem adja át neki a helyét. Talán ha kultúráltan megkéri, még fel is áll, de így csak egy mindenkit (kivéve talán a hölgyet) veszekedés lett az ügyböl, és mindeki maradt a helyén.
Akiket még nagyon szoktam sajnálni, azok a kisiskolások. Hatalmas táskákkal próbálnak eljutni az iskolába, majd onnan haza a tömött buszon. A felnöttek meg nem hogy segítenének nekik, de még a táskák levételét követelik tölük. Nem tudom próbálta-e már valamelyikük egy, a saját súlyuk 10-20%-át nyomó hátizsák le-föl huzogatását, kézben cipelését?
Még egy buszos példa, utoljára: nálunk a helyközi busz állandóan tömve van! Az utolsó elötti állomás a kerteknél van (kb 1,5 km-re a várostól), ahol különösen nyáron hatalmas vödrökkel, kosarakkal szállnak fel a tulajdonosok a buszra. Ami érdekes, hogy mindig azzal a busszal igyekeznek a kertbe, illetve haza, amelyikkel az iskolások és a munkába járók is utaznak. A többség nyugdíjas, ezért tényleg nem értem, miért nem tudják a 7-8 óra illetve a 14-16 óra közti járatokat mellözni legalább akkor, amikor fel vannak pakolva. Miért kell ezt az alig 5 perces utat állandóan végig veszekedni, hogy nekik miért nem adják át a helyet (nem is tudnak szinte a lépcsönél feljebb szállni), miért van az iskolásoknál táska stb.
Az édesség elfogadása nehéz kérdés. Én szeretném édességek nélkül nevelni a gyermekem, mert nekem a mai napig is nehézséget okoz a küzdelem ellenük, de ez nehéz, hiszen még a szüleim sem tudják, mit adjanak pl. csoki nyuszi helyett, hátmég a nagyszülök. Azért megpróbálom!

Orsi
Orsi
 


Sziasztok!

Örülök, hogy jönnek a reagálások más témákra is, bár egyelõre elég nagy egyetértésünk van ezekben, ami persze nem baj.
Édesség témában egy kicsit ezek szerint félreérthetõ voltam. SZámomra itt nem az édesség szón van a hangsúly, hanem az elfogadáson. AZ egy külön kérdés, hogy jó-e az édesség a gyereknek. Eleinte mi se adtuk, õk se kérték, de elõbb-utóbb minden gyerek egyszer kipróbálja mi is az édesség, és onnantól többségük szeretni fogja. Én már egyáltalán nem tiltom õket tõle, csak egyszerûen vacsora utánra tettem az édesség evés idejét, így egyfelõl nem nass, nem veszi el a helyet más táplálékféléktõl, másfelõl rögtön utána van fogmosás, így szerintem a fogakra jelentett veszélyük elhanyagolhatóan kicsi.(ugyanakkor én is szeretem õket, és pl. a csokiról egyre inkább kiderül, hogy azért hasznos is)
Viszont amiért ezt felhoztam, az az, hogy utcán kínálgatni-elfogadni, ill. oviba bevinni és ott kínálni a többi gyereket. Mert nekem ezzel van bajom, korábban leírtak miatt. Nem akarom, hogy amikor már lazul a felügyelet fölülük, maguknak kell magukra vigyázni, akkor egy ilyen csoki-cukor eset drogfüggõséget (egyáltalán drogpróbát), vagy egyéb egészségükre életükre veszélyes következményeket okozzon.

Busz. Na igen. Végigcsináltam az egészet, buszoztam az oviig három gyerekkel -igaz, már nem olyan picik, de amikor egyik kezemben szatyor, a másik kezemmel mégis hogyan fogjak hármat?-, most meg van egy iskolatáskás fiam, hát ezt is látom. A z idõsödõ korosztályban sajnos én is sok olyannal találkozom, aki pl. furakszik befele, akár azon az áron is, hogy a leszállni akaró, esetenként gyereket, nem hagyja leszállni, és furakodás végén követeli a helyet. Úgy vagyok vele, aki elég erõs hozzá, hogy ezt végigcsinálja, az elég erõs hozzá, hogy álljon a buszon. Az ilyen viselkedés dacot vált ki az emberbõl, hogy juszt se akarja átadni a helyet. A sofõrökkel is sok a gond, minket kétszer csukott be eddig, egyszer úgy hogy egyik gyerek fent, többiek lent, kezünk az ajtó által becsukva. MÁsiknál két gyerekem lent, egy meg én még fent. Nõvéremet nyolc hónapos pocakkal csukta be az amúgy szinte üres busszal rohanó sofõr. És még sorolhatnám a látott eseteket. Viszont amiket láttam, egynél se történt feljelentés a sofõr ellen. És ugyan ez nem túnik szép dolognak, de talán ez lenne a megoldás, igenis tudjon róla a fõnökük, ha ilyet csinálnak, azért elõbb-utóbb kénytelenek lennének jobban odafigyelni.
Orsi, tetszik, ahogy a kutyáddal vagy, nagyon szeretném, ha ez lenne az általános. Nálunk sajna a kertvárosban, bár van rendelet, senki nem tartja be, a kutyák szabadon rohangásznak, odakakilnak a kerítésünk elé, a gazdájuk meg nem törõdik vele (én pucolom a gyerekek és a saját cipõmrõl). Zöldséghulladék megoldása nem kertes közegben sokkal nehezebb, az biztos, ezirányú felháborodásaim, tippeim elsõsorban a kerttel rendelkezõk felé szólnak. Kert nélkül tényleg kéne valami központi gyûjtés, mintahogy falevelek elszállítására vehetõ zacskó, amit aztán a fõkefe a komposzüzembe szállít. Valami ilyen kéne, persze úgy, hogy ne kelljen pluszban fizetni érte. Mi a párommal már arra is gondoltunk, hogy az egész szelektív hulladékgyûjtést az iskolákon óvódákon keresztül kéne megszervezni. AZ már egy olyan hálózat, ahova nem nehéz elvinni, és egyúttal a gyerekek is elsõkézbõl tanulhatnák a dolgot. Sõt, ha jól csinálják, úgy kéne csinálni, hogy a haszon is az iskoláknál maradhasson (valahogy a papírgyûjtéshez hasonlóan)
Aztán persze a dolog másik fele, hogy ki kéne alakítanunk magunkban egy olyan vásárlási kultúrát, hogy elõnybe részesítsük az újrafelhasználható csomagolást, a visszaváltható palackot stb. Mindig kiakadok rajta, ahogy egyik másik szomszéd kukája csurig van, nekünk akkor sem volt tele, amikor két gyereket pelusoztam eldobható betétpelussal, és ugyebár már akkor is öten termeltük a szemetet. Mostanában standard maximum félig van a kukánk, néha addig se.

Ildi
Pethes Ildikó
 


Szia Bóbita! Tetszett leveled, örülök, hogy hasonló véleményen vagyunk bizonyos dolgokban!
Kedves "másik" Névtelen! Mindenhol az anyagi javakért hajtanak, elvégre mindenki pénzből él, de nem mindegy, hogy milyen légkör veszi körbe ezt a "hajtást"! Egyébként az ország, ahol a legjobbakat tapasztaltam, az Ausztrália volt! Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen hely létezik! Annyi jóindulatot, segítőkészséget, önzetlenséget nem találtam sehol, mint ott! Néha nem is hittem el, hogy ilyen létezik! Persze megjegyzem, ott is vannak "rossz" emberek, van bűnözés, és vannak társadalmi problémák! És mégis! Egy biztos! A fejlett társadalmakban mindez azért lehet így, mert az emberek jobban élnek, ezáltal nyugodtabbak, kerülik a "rosszat", a stresszhelyzetek! És igenis a magyaroknak is vannak jó tulajdonságaik, amelyek esetleg csak rájuk jellemzőek, de ettől függetlenül tartom a véleményemet, ami a tapasztalataimon alapszik!
Tegnap este összejöttünk szintén itt élő magyarokkal! Többen vagyunk, jó kis társaság alakult ki! Elmeséltem nekik, hogy miről vitatkozunk itt a Babaneten! Osztották a véleményemet, és mindenki elmesélte a tapasztalatait! Jó lett volna, ha Ti is ott lehettetek volna, és hallhattátok volna, hogy egy-egy emberben miért alakul ki ilyen vélemény?
A Névtelen
Névtelen
 


Sziasztok!

Valaki kérdezte mit lehtne adni csoki nyúl helyett?

Nálunk a gyerekek egyáltalán nem eszik az édességeket és ezért mindig ránk szülokre maradnak a csokinyúlak, mikuláscsomagok.
Mi a nagyszülokkel megbeszéltük, hogy ne vegyenek édességeket helyette vegyenk finomságokat.
Pl. télen naranacs, mandarin, dió, mandula, mogyoró, mazsola, kivi, füge, datolya, pisztácia, aszalt gyümölcsök stb., ilyenkor tavasszal meg kaliforniai paprika, retek, újhagyma stb.
Mi is jól jáunk és a gyerek is öröl neki na meg a nagyszülök sem érzik, úgy hogy nem vettek semmit.

bigacsiga Kata
bigacsiga
 


Szia Bigacsiga Kata,
Ez jó ötlet, ha müködik nálatok. Nálunk sajnos hiába minden eröfeszités, anyósom mindig egy DUPLA adag édességgel állit be. Bármi, babapiskóta, TIC-TAC, csoki és amitöl a falra mászok, cukorka. Ebböl általában a felét minimum eldugom, de igy foglalja a helyet a spájzban. Élelmiszert pedig nem szivesen dobok ki, igy viszont ott aszalodik jó pár csomag babapiskóta ez-az. Ez pedig nem jobb a kukánál. Bár a férjem ezt is viszi magának ebédre, de igy is lassan fogy.
Egyszer megkérdeztem miért ilyen dolgokat hoz, a válasz, mert ezt én a gyereknek ugysem veszem meg ! Elmagyaráztam, hogy azért, mert ö mindig hoz, igy arra semmi szükség, hogy még én is vegyek. Kb. két hétig hatással voltam rá és gyümit hozott, aztán visszatért az édességekhez. Mit lehet egy ilyen nagymamival tenni?

Ildi,
Nekem ez még eszembe sem jutott. Talán azért, mert még kicsi a gyerekem, de igy legalább elkezdek gondolkodni a dolgon.
Ha a szemed láttára bont ki valaki valamit, amivel meg akarja kinálni a gyermekedet, akkor sem engeded hogy elfogadja? Bár úgy gondolom ezt csak következetesen lehet csinálni, nem?
Fent irtad, hogy kertes házban laktok. Mi talán nyáron kiköltözünk már Peströl ( egy kis faluba ), de mivel én sosem éltem eddig kertes házban, nincsenek tapasztalataim. Jó lenne olvasni töletek egy-két tippet, hogy mire figyeljen oda az ember. Gondolok itt olyanra, mint avarégetés, szemét szeparáció, amiröl már irtál. Ugyan tájékozódom már ( biokertészet, kertészkedés, különféle praktikák stb. ) de szivesen olvasnék a ti tapasztalaitokról is.
Busz téma: én személy szerint azért nem jelentettem fel a sofört, mert mire megnéztem volna a busz rendszámát, már ott sem volt. Mikor pedig betelefonáltam, közölték hogy irjam le az esetet, küldjem be postán vagy vigyem be. Ezt pedig már nem volt kedvem végigjátszani.
Bóbita
bóbita (bób
 


Sziasztok!
Az édesség elfogadás el nem fogadás igen nehéz probléma, szerintem. A tiltás nehéz ügy, hiszen a tiltott gyümölcs még édesebb, és nagyobb a kísértés is. Nekem még nincs gyermekem, csak két húgom, és egy kutyám. A kutyámat igyekeztem arra nevelni, hogy ne fogadjon el élelmet mástól, csak tölem. Büszke is voltam rá, amíg meg nem lestem! Ha én is a közelben voltam, és látott, akkor teljesen közönyöns volt a felé kínált csokival szemben, pedig megörül érte. Egyszer a nagyszülöknél bementem a házba, de az ablakon át figyeltem, ahogy nagyapám egy sütit nyújt felé. Na az én jól nevelt kutyám fél szemét ugyan a bejárati ajtón tartotta, ahol eltüntem a szeme elöl, de egy határozott harapással befalta a sütit.
Nálunk sem volt szabad idegentöl semmit sem elfogadni. A kisebbik hugom produkálta a következöt: az oviban az egyik csoporttársának volt születésnapja, és az ö anyukája vitt egy tortát a csoportnak. Amikor a hugom felé nyújtott egy szeletet, egy kicsit elgondolkodott, majd közölte a nénivel, hogy ö idegentöl nem fogadhat el semmit, ezért elöbb mondja meg a nevét! Miután szépen bemutatkoztak egymásnak, a hugom teljes nyugalommal elfogyasztotta a tortát. Ezt az óvonö mesélte el. Szerintem, mivel a gyerekek sokkal leleményesebbek, mint gondolnánk, nem a mindentöl és mindenkitöl való tiltás a megoldás. Tény és való, hogy teljesen vadidegentöl ne fogadjon el semmit, de barátoktól, ismerösöktöl miért ne? A lényeg, hogy ha már elfogadta, akkor mondja el otthon. Így legalább a szülö tudjon róla kitöl, mit kapott a gyerek, mert akkor könyebb közbelépni, ha szükséges, mintha titokban fogad el dolgokat. Mégegyszer hozzáteszem, hogy nekem még nincs szülöi tapasztalatom, lehet, hogy akkor másképp írnék, de egyenlöre úgy érzem én így nevelném a csemetémet.
Nem tudom ti hogy vagytok ezekkel a szelektív hulladékgyüjtökkel, de szerintem kicsi a bedobó nyílásuk. Amikor a párom elé mentem a munkahelyére, ott van kirakva 3 különbözö színü konténer. A papíré még csak hagyján, de a többibe legfeljebb egyesével lehet betuszkolni a müanyag palackokat, söt szerintem az üvegesbe egy nagyobb üveg be sem férne!

Orsi
Orsi
 


Sziasztok!

Az idegentõl való édesség nem elfogadás terén úgy vélem, nem tehetek kivételt, hogy ott elõttem bontja-e ki stb. mert a gyerek egyedül nem lesz képes racionálisan megfontolni a dolgokat, jobb a kategórikus tiltás. Ismerõsöktõl egyelõre én sem tiltom a dolgot, nem is menne, de nem vagyok benne biztos, hogy ez nem rejt veszélyeket. Amúgy az enyémek már elég nagyok hozzá, hogy ilyen konkrét eseteknél szépen részletesen elmagyarázzam nekik a miértet, és ennek kapcsán szépen megtárgyaljuk az élvezeti szerek (drog, alkohol, dohányzás) ártalmait, veszélyeit is.

Bóbita! Nálam a következõ a helyzet: minden kerti hulladék, és növényi eredetû konyhai hulladék komposzt. Mi csak egyszerûen beássuk a komposztot, nem építettünk direkt komposztálót hozzá. Nálunk nagyon homokos a kert, kevés benne a tápanyag, ezért úgy csináljuk, hogy minden évben egy-egy darabot kinevezünk komposztos résznek és oda kerül be a hulladék. Kb. egy fél év múlva kicsit átforgatjuk (aerob, levegõs bomlás lenne az ideális), és kb. egy évvel a belekerülés után már használjuk újra azt a területet zöldségekhez. Határozottan sötétedik a talaj színe, és ahol korábban csak homok volt, egész szépen megteremnek a zöldségek. Ezzel a módszerrel minden kerti hulladék, a borsó növénykéjétõl a kukorica szárán át az összes falevélig (dió is jó, tévedés hogy nem, állítólag a Biokultúra újságban volt nov. vagy dec egy cikk róla, én a www.extra.hu/kert topicon olvastam róla). Amikor kis fát ültetünk, kiássuk elõre a gödrét, és abba kerül a komposzt, jóval a jelenlegi gyökere alá, mire lenõ odáig, addigra szépen elbomlik.
Mint írtam bent két szemetesem van, a gyerekek gyönyörûen megtanulták a dolgot. Ja, ételmaradékot is szoktam néha beletenni, de ez azért veszélyes, mert alkalmasint az állatok (macskák) megérzik a szagát, és kikaparják. A másik pedig, hogy tojáshéjat nem érdemes, borzasztó lassan bomlik el. Lehet kapni komposztaprító gépet, nekem még nincs, azzal állítólag kb. 2 cm-es ágvastagságig az ágakat is fel lehet aprítani (így gyorsabban bomlik). A puhább dolgokat ki lehet tenni a fûre és a fûnyíróval végigmenni (fûgyûjtõssel), tök jól felaprítja az is (pl. borsó szárakat), eredetileg levélhez olvastam.
A szelektív gyûjtésbõl sajna nem vagyok jó etalon, mint írtam a papír mûködik. Na meg az elemeket is elhordom gyûjtõbe, ehhez persze néha évekig gyûjtöm elõtte (szerencsére nem sok van). Amúgy szerintem a szemétnek kb. fele az élelmiszer, kerti hulladék típus, legalábbis a miénket anyuékéval összehasonlítva.
Ja, mégegy eszembe jutott. A krumplihéjak elõszeretettel nõnek ki a kpmposztból. Ezt el kell dönteni, meghagyja-e az ember, mert egyfelõl jönnek rá a krumplibogarak, másrészt pedig elég kicsi krumpli lesz alatta. Mi kétszer meghagytuk, (amúgy krumplit nem termesztek), élménynek jó volt, de azóta nem. És még egy, a kerti gaz árulkodik a talaj minõségérõl. Errõl nem tudok sokat, de hihetõ. Amit tudok, a tyukhúr tipikusan a jó tápanyagellátottságú helyeket szereti. Az éppen komposztálás alatt levõ rész totál tele szokott lenni vele.

Ildi
Pethes Ildikó
 


Sziasztok!
Itt az USAban kulon ladaban gyujtjuk a papirhulladekot,az uvegeket ill a muanyag palackokat.Minden fajta-fele uveg betetes de az emberek nem nagyon vacakolnak a visszavetelukkel mert a benzin dragabb lenne mint amennyit az uvegert kapnanak.Ezert a kidobott uvegeket a "varos"valtja vissza,s ove a penz.
Kulonben Amerika a szemetgyartasban az elso helyen all.Nagyon sok pl a felesleges csomagolas.
Otthon (Bpn) szerettem volna, ha a hasznalt olajat az utcank lakoi egy kontenerbe gyujtottek volna ossze ,de sajnos nem jartam sikerrel mert egyedul en lelkesedtem ezert az otletert pedig mindent megszerveztem.
Kulonben ez a "szelektiv hulladekosdi "nem nagy macera itt, a kuka mellett van ket lada amit hetente a szemeteseknek kiteszunk egyikben a papir dolgokkal masikban az uvegekkel amit a szemetvallalat elad.Igy mindenki jol jar ,de remelem a termeszet es altala mi is.De azert meg itt is az emberek nagyresze ha megkerdezi tole a penztaros hogy mibe tegye az arut papir vagy nylon zacsiba?-meg mindig a muanyag mellett dontenek....... Ildi,Orsi (es a tobbiek) csak igy tovabb!!!!!!!!
Udv
Szilvi
sylvia
 


xy
Névtelen
 


Kismamák és kisbabák,nagyfiúk és nagylányok!Ha márkás,kitûnõ minõségû baba-és gyerekruhát,babakocsit vagy játékot szeretnétek,gyertek és válogassatok:wwwtar.hu/babaruha .
Jó szórakozást!
Horváth Krisztina
Névtelen
 


Sziasztok,
Elnézést kérek mindenkitõl,aki nem tudott kapcsolatba lépni velem az oldalamról!!!Sajnos rossz e-mail cím került rá!De a hiba kijavitva,várom az érdeklõdõket!!!

www.tar.hu/babaruha
Sziasztok:Krisztina mate.dalma@axelero.hu
Névtelen
 


Sziasztok!

Nekem egy magánbölcsi kellene Budapesten közel a XI. kerülethez!
Sehol sem tudtak címet mondani. Aki tud ilyen bölcsirõl, az írjon legyen olyan aranyos egy emilt ide: dodogedovari@yahoo.com

köszi
dórimam
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Errõl - arról

Jegyzetfüzet:

 

XTeakiadó