Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Már nézegetem egy ideje a topikot.
Szerintem Brekuc nem vagyunk ennyire kevesen csak pl nem sokan használnak internetet, így arról sem tudnak hogy van ilyen fórum.
Én 29 hetes terhes vagyok a második gyerekemmel.
( 2 gyerek 2 apától Kép )
No nem maradtam egészen egyedül, hiszen a családom segítsége nélkül sehogy sem bírnám.Sem lekileg sem anyagilag, sehogyse.
Én is nagyon sokmindenen izgulok, aggódok.
Nekem még hátra van a mi leszek ha nagy leszek kérdés megválaszolása is, de hát egyszer csak el kell jutnom oda hogy el tudom tartani magunkat.
Egyelőre mivel a gyes már lejárt és a második gyermek még nem született meg, semmi mást nem kapok csak a családi pótlékot.
A kisfiam az én nevemen van, nincs kapcsolatunk sem hivatalosan, sem máshogy az édesapával.
Nem mondom hogy így a lehető legjobb, de úgyérzem jobb mint azért összeházasodni vagy együtt maradni valakivel akivel nem lehet együttélni, csak azért hogy legyen valakim, meg legyen a gyereknek apja.Ha van valmi kérdésed, és tudok, szívesen válaszolok rá.
damami
 
 


Szia Damami!
Nagyon örülök,hogy így látod azokat a dolgokat,amiken én is keresztül mentem.Annak örülök én is,hogy nincs kapcsolatom az apjával,mert így is elég rettegés,mikor bukkan föl,stb.A családom nálam is mellettem állt-áll,és ez óriási segítség.Persze,néha magával ragadott az érzés,mikor láttam pocakos anyucik mellett az apucit,meg a vajúdásnál a segítő-aggódó férjeket,meg mikor egy szép nap után hazamentem,kint csicseregtek a madarak,lágyan ment le a meleg nap,és zöld volt minden,hát akkor bizony olyan nagyon hiányzott egy kis bújás.Nem maga a férfi,hanem egy kis bújás egy társhoz.De ezen tovább léptem,és szerencsére segített benne az Anyukám is,akivel akkor lettünk nagyon jó barátnők,és a közel velem egykorú hugaink.Egy szövetséget alkottunk,és tényleg figyeltek rám.Ha kiborultam,Anyu nyugtatott.Ha magányos voltam a szobámban,a nagyobbik hugi ott termett egy filmmel,lehúztuk a redőnyt,és videóztunk,mint mikor kicsik voltunk.Ha vihar volt,és én kisgyermekként félek a villámlástól-dörgéstől,a másik hugom átjött a szobájából aludni.Õ segített világra hozni a kisfiamat.Türelmes volt és odaadó,tapasztalatból mondom,egy férfi sem csinálhatta jobban nála,akkora segítség volt.És éltem utána olyan férfival,akinek csupán a barátsága fogott meg,és kapaszkodtam,mert hittem másoknak(akkor még),hogy nehezen találok majd társat egy gyerekkel.Azóta természetesen kiléptem abból a kapcsolatból,mert igazad van,hogy jobb sokszor mindenkinek így,mint egy nem igazán klappoló kapcsolatban.És ami a legfontosabb,hogy olyan ember a társam,akinek a szemében a gyermekem nem teher és nem az én szükséges utánfutóm,hanem aki által több és jobb vagyok,aki teljessé tette az életem.Értékesek vagyunk így ketten,és így becsülje meg ezt a férfi,ne csak külön a nőt.Így ismerszik meg az ember,milyen is igazán...És mikor a fiam kéri,hogy Apa menjen be vele az oltásra,mert akkor hős lesz,és mikor Apának kiabálja a fülszúrásnál,hogy ments meg,az az igazi érzés a szívemnek.

Dorcsi,Domcsi,Kriszti
doktorkitti
 
 


Sziasztok
Csilla reg lattalak remelem minden oksi a torpekkel, csatlakozhatom az elottem szolohoz teljesen mind1, ki az apja a gyereknek a lenyeg ti legyetek egymasnak, az en tortenetem az ismeroseim koreben meg mindig a magyar nepmese kategoriaKép
Brekuc szuleid miert nem tudnak segiteni? Mi is amikor a baba 2 hetes volt mentunk mindent intezni apa vart a kocsiban picurral en bent intezkedtem.
Elore csak a szulesi szabit lehet elintezni sztem.


Kép
vaktyuk
 
 

 
 

Igen,emlékszem,nekem is az Apukám segített az anyakönyvit elintézni,apuka híján,és Anyu mosta kis a kapott babaruhákat,állították össze a kiságyat(mégis velem aludt).Mert korábban indult meg a szülésem 2 héttel.De mire hazaértem,készen várt minden.És szinte minden mástól kapott,használt dolog volt.Emlékszem,a kínain vettünk egy babakocsit,aminek kb.2év múlva ki is tört a kereke,de nem volt baj,mert akkorra már kicsit jobban álltunk anyagilag,és nem kellett mindent egyszerre beszerezni,mint a szüléskor.Meg mi is hirdettünk használt dolgokat a neten,és pl.a kifogástalan állapotú légzésfigyelőnket szinte féláron adtuk el,mert sürgősen kellett a pénz.Lehet találni nagyon jó dolgokat nagyon jó állapotban és nagyon olcsón,nem kell ám mindent vadiújan venni.Persze van,amiből tényleg fontos az új.Meg nem vettem csecsebecse ágyneműt neki,finom puha pléd is elég volt.Sokminden okos dolgon lehet ám gondolkodni,és mivel én is egyedül vállaltam Domit,tudom,hogy a család támogatása a legfontosabb,.Nekünk is "családi vállalkozás" volt.Én szültem,a hugom volt a segítőm szülés közben,a szüleim pedig mindent megcsináltak otthon,mire hazaértünk.És cseppet sem voltunk eleresztve anyagilag,mi is hárman voltunk tesók,egy szobában aludtunk gyermekkorunkban,és tiniként is csak nekem lett külön szobábm.De nem nélkülözésnek fogtuk föl,csak közelebb kerültünk egymáshoz.És ez azóta is marad.A legfontosabb,hogy az embert a családja nem támadja hátba,ők azok,akikre lehet számítani,akik erőt adnak.Kell ez a háttér,hogy az ember túllépjen dolgokon,ne érezze magát teljesen egyedül,és folytassa az életét,hogy csak a gyermekének éljen,ne keseregjen visszafelé,ugyanakkor nyitott legyen az új felé,befogadja a változásokat,a lehetséges jót.
Arról nem beszélve,hogy én nem hagytam el magam utána,csini akartam lenni babakocsit is tolva,mert tudtam,hogy társat kell találnom előbb utóbb(nem görcsösen minden áron).Nem hagytam el magam,és én csodálkoztam a legjobban,mennyien megfordultak utánam,és a vagány kisfiammal igazán vonzóak voltunk.Nem mártírkodtam,hanem éltem tovább,és ez valószínűleg kisugárzott belőlünk.Nem mondom,hogy nem volt nehéz,de bevallom,hiába élek boldog házasságban,fele ennyi idegesség nem volt akkoriban,mint most.Én vittem magammal a plázába milánóit enni(BKV-val,mert nincs kocsim,se jogsim),beültünk a Szörny Rt-re,pedig csak 40percet maradtunk bent,és ahová csak mentm,tudta mindenki,nekem ő a részem,és míg kicsi,én szórakozni este-éjjel nem megyek(pedig előtte állandó dizsi volt,és mégsem hiányzott),diplomáztam mellette,pedig akkor kezdtem,mikor már megszületett,stb.
tehát azt gondolom,belülről a személyiséged ugyanolyan marad,én is megmaradtam az a 20éves miniszoknyás fruska,aki állandóan úton van,de a gyerek megtanít felelősséget vállalni,átértékelsz mindent,mindennek súlya lesz.Olyan apró jelekből veszem észre,hogy 23évesen kit érdekelt,ha mosatlan gyümölcsöt eszem,ma meg már szinte beáztatom,hogy lejöjjön róla a mocsok.Nyakig ültem a játszótéren,most meg félve engedem be a homokozóba őkat,látván a környéket.Ahogy telik az idő,az ember úgy értékel át mindent,és ami most fontos,amellett később már csak legyintve megyünk el,amiben most könnyelműek vagyunk,az pedig fontossá válik.Hülye vagyok,tudom,egy érzelmes tyúk,de úgy szeretm a családomat,és emlékszem,mennyit sírtam,mikor a legtöbben kárörvendően jósolták a jövőmet.Ahhoz képest,azok az emberek a semmiben ténferegnek még mindig,nekem meg van két csodaszép gyerekem,és megtaláltam életem párját.És ez csakis az elszántságnak köszönhető,és mások segítségét elfogadva,haladni szemellenzővel a célom felé.Emlékszem,Megkérdezte Domi apja,hogy ha mégsem jönne össze neki a csaj(aki miatt elhagyott engem terhesen),akkor ugye visszajöhet???Hát azóta én meggyűlöltem,és még a gatyáját is lepereltem róla.Mellesleg a csaj kidobta egy év után...Ki él boldogabban????

Dorcsi,Domcsi,Kriszti
doktorkitti
 
 


Sziasztok!
Udv Damami es tok jo h van kis pezsges Kép

nalunk apu meghalt 3 eve; en novemberben szulok anyu okt vegen megy csipoprotezis mutetre ami utan kb 1 honapig nem fog tudni menni,amugy sem tul fitt 66 evesen; a tesom neki fog segiteni meg ellatni a sajat,akkorra mar egyeves kislanyat - szoval ezert aggodom egy picit

en remelem h minden rendbe jon - nalunk a legfobb baj h nagyon fuggtem/fuggok a papajatol;amiota egyutt vagyunk es amiota lelepett tolunk,szovsl egybevetve 2 eve teljesen neki rendeltem ala mindent ergo szetcsuszott az egyetemem (jogot csinaltam en is;2 ev utan annyi) most meg oktoberig szakdolgozatot kene leadni meg januarban allamvuzsgazni
azt varom h kicsit vissza lehet venni a tempobol;ha csak jovore diplomazom az is jo csak most legyen rendben minden

en azt hiszem a baba mellett fogom megtalalni magam es visszaallni arra a normalis elettempora amitol a papaja megfosztott


egyebkent Doktotkitti irigylesre melto az elszantsagod - en elegge szet tudok csuszni mostansag,pedig elotte nem ez volt csak ennek a balfeknek koszonheto (egyebkent o is vmi hasonlora aspiral, h most massal van de aztan ha az nem jon ossze majd en ugyis megvarom;meg kozben idealisztikus elkepzelesei vannak arrol h o mennyi mindent fog meselni a fianak stb de egyebkent ra se fog tojni- ha vmit nem szeretnek az az h eloadja h o mennyire a vilag legjobb apukaja lehetne,ha lehetne)


egyebkent a jogi resze nalatok drkitti hogy volt?eleve a te nevedre anyakonyveztetted es utana perelted tartasdijert most viszont lemondattad az apai jogairol?ez nem teljesen vilagos nekem,de mivel hasonlora kell keszuljek majd en is erdekelne

meg egy dolog amit utalok es ami el tudja venni az ember erejet - az a kornyezet ismerosok sajnalkozasa - mintha halalos beteg lennek vagy ilyesmi;nagyon keves az aki ezt ertelmesen normalisan fogja fel,a tobbi mind vmi alszent ize aki rohadtul szegyelli h ismer engem;pedig a terhesseg nem fertozo...Kép

udv mindenkinek!!!

es hogy maradtal csini szules utan?Kép
brekuc
 
 


Sziasztok!

Mindenkinek más az élete, mindenkinek a maga problémája a legnagyobb.
Még ha szubjektíven összehaszonlítva nem is tűnik egyenrangúnak pl. az, hogy egy anyuka most 2 napig kénytelen bkv-val közlekedni, mert a honda szervízben van és az, hogy a másiknak nincs még bérletre sem pénze és ezen sopánkodik.
Ha ez a két anyuka találkozik és előadják egymásnak a problémáikat (fent említettet) akkor kész, valahogy megtorpan a beszélgetés, tapintatosan nem mennek bele további részletekbe, témát váltanak.Egyszerűen az aki a bérletet sem tudja abban a hónapban megvenni, az nem fog tudni igazán együttérezni a másikkal (esetleg azt gondolja magában, "ó ha nekem ez lenne a legnagyobb bajom..") és ez fordítva is igaz, csak azon az oldalon még egy kis értetlenség, sanálkozás, kellemetlen szájíz is társul hozzá.
Most csak azért buggyant ki belőlem ez az egész, mert Brekuc te is írtad, hogy mindenki sajnálkozva hallgatja történetedet.Ezzel én is gyakran szembesülök , mostanában egyre erőteljesebben, hisz a kisfiam szeptembertől megy oviba.Ismerkedünk mi szülők egymással, közös takarítás, készülődés miegymás közben és bizony ott szőrnyülködnek is rendesen rajtam.Ezt ha másból nem a tekintetekből azért ki lehet olvasni.És én értem hogy ez ijesztő lehet valki számára aki normális, rendezett családi körülmények között él, hogy én itt állok egy gyerekkel, nincs férjem, de apukája sincs igazán, és akkor jön még egy.És jön a magyarázkodás, hogy nem ő nem attól az apukától van.Nem vele sem vagyunk együtt. Igen igen ő is az én nevemre fog kerülni.stb.
Már egész jól belejöttem.
Szóval meg lehet érteni mindenkit aki szörnyűlködik, sajnál, lesajnál, távolságtartóbb lesz.Mert ezt nehéz érteni, nehéz elfogadni, nehéz nem hülyének nézni azt aki ilyet bevállal.
Mert már ezt is megkaptam.
Én is csodálom , kittinek ennyi ereje van,meg ilyen tipus, és tanulni is tudott, csinos is tudott lenni.Szóval rugalmasan alkamazkodott az új életfeladathoz, körülményekhez.
Nekem nem egészen ment így.Én negydeikes gimnazistaként sem tudtam mi lesz majd velem, mit fogok tanulni, csinálni.Nme volt semmilyen határozott, de még bizonytalan elképzelésem sem.
Na ebbe az állapotomba csöppent bele a fiam, már elég nagy hassal érettségiztem, aztán átadtam magam a kismamaságnak.szerencsére én megtehettem, nem kellett azon görcsölnöm hol fogunk lakni, miből fogunk élni.de én nem tudtam úgy kihasználni a gyeses éveket ahogy kitti tette, nem tudtam tanulni, minden időmet és gondolatomat és időmet lekötötte a fiam.Ez nem biztos hogy így volt a lehető legjobb de így volt.És azt gondoltam ha már nagyobb lesz, meg már oviba jár akkor én is elkezdhetek újra tanulni.Na erre újból itt jönnek a gyeses évek.Bízom benne hoyg tapasztalatim birtokában már tudoni fogom másképp alakítani a dolgokat, bár kicsitt nehezített menet lesz mert ugye itt lesz egy örökmozgó négyéves is az újszülött mellett.
Néha úgyérzem ez a második kis emberke azért is jön hogy fogjam már föl végre itt az ideje a tettek mezejére lépni, bármilyen nehéznek tűnik is rá kell venni magam bizonyos dolgokra.
Azért nem vagyok ám ilyen negatív ahogy ebből a levélből kitünhet, eléggé bizakodó vagyok de azért néha letörik a bili füle vagy hogy is mondják ezt.
Neked Brekuc meg tényleg nem sok terhet tud így levenni a válladról a családod.ez nem könnyű.
De ha az apuka ennyire nem egyértelműen áll a dolgokhoz kár tőle várni a segítséget.Van esetleg barátnő, vagy akárki, aki néha azért majd rátok tud nézni, háztartásban segíteni vagy ilyesmi?Mert akkor azért nagyon lesz mindent egyedül csinálni.Lekileg és fizikailag is.Ha tényleg nincs akire számithatsz, lehet hogy nem árt előre felvenni a kapcsolatot az otthon segítünk alapítvánnyal (06-1-209-34-30., ottonsegitunk@webdream.hu, vagy ahol laksz az önkormányzatnál).Ott olyan anyukák, nagymamák önkéntesekednek akik a saját családjuk ellátása melett szívesen besegítenek más, nehzebb helyzetben lévő anyáknak.Akár takarításban, ügyintézésben, gyerekvigyázásban.És ez ingyenes közös megbeszélés alapján megy a dolog.Érdemes megpróbálni.
Na most már abbahagyom, megyek rendet rakni.Bocs ha sok hülyeséget összeírtam.
damami
 
 


Ja és ajánlom figyelmedbe a profilomaban lévő idézetet! Kép
damami
 
 


Sziasztok!
Lányok,örülök,hogy így csodáljátok az elszántságomat,de azért leírom a nehézségeimet is.Én a munkahelyemről gyedre mentem,és tudtam,hogy csak akkor mehetek vissza,ha diplomát szerzek,mert az előző munkaköröm összeegyezhetetlen lett volna egy gyermekkel,meg minden mással is.tehát a beosztásomhoz kellett egy diploma,amire csak akkor volt esélyem,ha azon nyomban el is kezdem.Nem sokat gondolkodtam,megnéztem,hová számomra a legkönnyebb felvételizni,és beleugrottam.Azt sem tudtam,mi lesz belőle...hányszor akartam kiszállni belőle...sírtam,hogy én ezt nem bírom,ezt nem lehet gyerek mellett csinálni...Mindenki mondja,addig tanulj,amíg kicsi a lurkód,de könnyű azt mondani.Az én fiam szájában állandóan ott lógott a cickó,éjjel 1-2 óránként fölébredt,csak cicivel aludt el,de volt,hogy az sem volt elég,és plédben ringattuk,vagy kínomban már bevittem az előszobába a babakocsit,mert megőrültem az idegtől,hogy másnap zh a suliban,én meg nem tudok időt szakítani a tanulásra.Ezt a türelmetlenséget persze érezte a kisfiam,és mégannyira nem aludt el.Volt,hogy mire elaludt,a konyhában,kisvillany mellett csináltam a szakdolit,és mire befejeztem(többször fönnvolt persze közben) az aznapi adagot,már hajnalodott.Nem volt apuka,akinek a kezébe nyomtam volna szegénykémet...Szoptattam ebédnél,és rohantam a suliba,este haza szoptatni,közben anyu dajkálta,de már ordított,mire hazaértem,annyira cicis volt...3 évig szopott...Gyártottam az oldalnyi puskákat,hajnalban telefirkáltam a combomat,onnan lestem a vizsga alatt,nem volt egyszerű.Volt egy pillanat,mikor már a mostani férjem volt mellettem,és végre sikerült teherbe esnem,de elvetéltem,és akkor már azt mondatm,föladom...ez az utolsó félév előtt volt.Minden erőm elfogyott,és nem volt már tartalékom.Ha akkor nem rugdonak seggbe akik közel álltak hozzám,lehet,hogy most nincs diplomám,és nem tudom elkezdeni a másodikat sem.Amikor csak lehetett,nem jártam be,lettek barátnőim,akik odaadták az anyagot,és így visszanézve,a pelusok meg a főzelékek között egy kis kikapcsolódás volt még az orosz meg a filozófia is...Szünetben persze telefon haza,de azért öröm volt egy kis kávé is a folyosón állva,hogy nyugodtan megihatom.Apu nálunk elég szigorú volt,ezért nem is tudtam szívem szerint nevelni a fiamat.Õ nem tudta elviselni,ha Domi türelmetlen,vagy pityergett egy kicsit,azonnal ugorjak,még a wc-ről is.Nehéz volt ám az alkalmazkodás,sok vita volt ebből is...
Nekem mondtam,sosem volt kocsim,ha szakadt az eső,akkor is villamossal mentem a dokihoz a fiammal,most meg annyira megszoktam,hogy autó van a fenekem alatt,hogy tényleg bolond leszek,ha akár fél napig is szerelőnél van..Igen,tényleg minden nézőpont kérdése.Sokszor úgy néztek rám is az anyukák,mintha valamilyen másik bolygóról jöttem volna.Sokan kerültek ám ők is azóta az én sorsomra...nem is gondolták volna,hogy őket is el lehet hagyni.Azóta óvatosabban fogalmaznak,mert átérzik,ők is "elhagyottak" lettek.Szégyellik is magukat biztosan.Nekik ezerszer rosszabb,ugyanis mi így "kaptuk kézhez" a dolgokat az elejétől,így indultunk nekik,tudtuk,mire számíthatunk.Viszont azok a nők,akik a legnagyobb biztonságban ülnek a babérjaikon,és bírálnak más,számukra "felelőtlen és érthetetlen" döntésű nőket,ők szépen fölépítettek maguknak egy várat,és mikor a férjük ezt szétrombolja,ott állnak a romokban.Onnan nehezebb talpra állni.Nem tudom,miért gondolják azt emberek,hogy velük ez nem történhet meg...
A csinosságról:én Domival alig híztam,írtam,az idegesség miatt fogytam is sokat az elején.Azt hittem,ilyen lesz Dorinával is.Hát nem ilyen lett.A 60-65 kg-os súlyomhoz képest kb.90-re híztam,pedig zerintem semmit sem csináltam másképp,mint előtte.Már írtam sok helyen,de a legmegfelelőbb az a hasonlat,hogy olyan volt,mintha a saját testem börtönébe lettem volna bezárva.Tudtam,hogy ez nem én vagyok,és 80fölött voltam még idén télen is,majdnem 1 évvel szülés után.Az esztétikai látvány mellett rengeteg egészségi nehézség is volt,de sajna én nem tudok tornázni,olyan lusta vagyok ilyen szempontból,mint egy lajhár...Enni is szeretünk a párommal a tévé előtt,a gyengém meg a chips...
itt ajánlotta egy lány,hogy van egy 90napos diéta,és volt nekem is ismerősöm,aki lefogyott ezzel a diétával.Sosem volt erőm elkezdeni egy fogyit sem,és láttam,hogy mennyien próbálkoztak görcsösen mindenfélével a környezetemből,és nem ment nekik...Erről meg annyi jót hallottam,és főleg,hogy láttam is,meg nem kell koplalni,ehetem a kedvenceimet,és mozogni sem kell mellette...Sikerült lefogynom,és most 68-70kilót tartok.Még ez sem az igazi,mert a ruháim nem jönnek rám teljesen,de most elég volt a 3 hónap,pont most hagytam abba.
tehát az elszántságom abból adódik szerintem,hogy volt sok olyan akadály,aminél majdnem föladtam többször is,akár a sulit,akár a súlyomat,akár a munkámat,vagy a kapcsolataimat nézem,de szépen apránként mindig kaptam egy löketet,amitől "tovább gurultam",és ez ad erőt a továbbiakhoz is.Most is televagyunk hitellel,nagyobb a kiadásunk mint a bevételünk,sokszorosan,és sokszor olyan kilátástalan minden,hogy sírok a wc-n,de ezt is átmeneti állapotnak élem meg,és azzal vígasztalom magam,hogy 1év múlva könnyebb lesz,ha többet keresek,mert visszamehetek dolgozni,Dorisz meg bölcsis lesz.

Dorcsi,Domcsi,Kriszti
doktorkitti
 
 


Ja,van egy topic,a "mi,nők" című,és abban van a fogyókúra rovat.Oda tettem föl képet,hogy milyen voltam,és mennyire sikerült lefogynom.Talán ösztönözhet valakit,mert én,egy 90kilós bálnaként éreztem magam,és azt gondoltam,évek múlva sem sikerül leadnom magamról,nemhogy 3 hónap alatt.

Dorcsi,Domcsi,Kriszti
doktorkitti
 
 


sziasztok!

van meg itt a babanet archivumaban hasonlo topik,eleg lehangolo,es mindenki a gyamugyrol beszel - tudom, h meg irto messze van 20 hetesen,de ez nem kerulheto ki vagy vmit csak felreertettem ott?3 evvel ezelotti a topik

Doktorkitti vegre vmi amiben tok megnyugtatoan "emberi" vagy - a torna Kép
en mar nagyon varom h tornazhassak vagy sportolhassak rendesen a manoval (nem mintha nagy sportember lettem volna valaha is csak mozogni meg fgyni akarok majd - az mindig is ramfert baba utan meg plane ram fog)

Damami koszi a tippet;remelem azert rendben lesz minden bar amikor errol meselek vagy irok mindig szembesulok azzal h azert ez nem lesz setagalopp de mar nagyon kivancsi vagyok a mano arcocskajara mindenere es mar nagyon varom - pl azert is mert hetek ota kotohartyagyulladasom vanamit nem tudnak rendesen kikezelni a manocska v ki tudja mi miatt; de most komolyan nagyon varom a babocat

az egyetem miatt meg le a kalappal(marmint Drkitti) - en nagyon megszivtam ezt a felevet a kovetkezot is;en ilyen erzelmi kakiban nem tudok emelkedett szakdolgozatot irni Kép

na ennyit mara a sok okossagbol megyunk aludni
udv mindenkinek!!! Kép
brekuc
 
 


Szia Brekuc!
A 24.hétben vagyok,szintén egyedül,szintén nős pasi,mi 3,5 évig éltünk előtte együtt,csodálatos kapcsolatban,ő is várja már a babát,de most elment Los Angelesbe egy kicsit pihenni egy hónapra az egyik lányával,közben én viszem a közös cégünket,lakásfelújítás,költözés,stb.,és szinte szóról szóra azt hallom,amit te.S én tudod mit gondolok?Elöször is:ne zsaroljon engem érzelmileg v.ki(hogy én akatom elküldeni ő szegénykét),akinél 100szor rosszabb helyzetben vagyok,elvégre MI MARADTUNK EGYEDÜL TERHESEN.Másodszor,hA az eltelt évek,élmények,az,hogy szerető párja,társa voltam,és a közös gyerekünk ENNYIT ér neki,akkor én miért is akarjak egy ilyen embert?Szóval én úgy döntöttem,hogy a gyerek az övé,legyen jó kapcolatuk,jöjjön,amikor csak akar,de,hacsak nem kellek neki teljesen,feltételek nélkül,100%-os elkötelezettséggel,akkor hozzám semmi köze,mehet a pxxxx-ba,az én életem nem átjáróház.Egyébként mindenki azt mondja,ha meglessz a gyerek visszajön,nem fogja kibírni nélkülünk,de ha nem,úgy is jó.De ha megengedném ezt a csak neki jó félmegoldást,amit Te csinálsz esélyem se lenne,hogy egyszer egy család legyünk,hiszen neki az jó,miért változtatna.Bocs,hogy ilyen sokat írtam,csak kísértretiesen hasonló a helyzetünk,ezért bátorkodtam,szóval,szerintem légy erős,és EZT ne engedd.Egyébként,ha bármiben tudok segíteni,csak szólj,kocsim is van,tehát,ha el kell menni vásároni a babának,v.v.mi ilyesmi,nagyon szívesen.Egyébként hol fogsz szülni,és mikor?
Edit
dit29
 
 


Szia!!!

Orulok h irtal bar annak nem termeszetesen h ilyen sokan jarunk egy cipoben Kép
Tetenyi uton fogok szulni november 22 elmeletileg de hat ezt majd a kisember eldonti Kép en meg csak 21 heten vagyok.
Nagyon erosnek tunsz abbol amit irtal es ez tok jo.Nalunk mivel o most nyaral a csaladjaval (es nem szeretnem tudni mennyire van meg jol a felesegevel) ezert gyakorlatilag nincs kommunikacio.Nalatok a nevere fogja venni?Es eleve orult a babanak?
Nalunk senki nem orult neki,anyukam csak elfogadta a dontesem es segit de pl a tesom nem es amig meg belefert volna idoben mindenki azt mondta h vetessem el.Ennek ellenere tokre orulok h van,probaltam nagybacsi-nagynenitol segitseget kerni;ok se akartak volna de mindenki eleg jo fej ahhoz h elfogadjA.csak azt utalom amikor joszandekbol mindeki hosszan ecseteli h mennyire szar ez a helyzet es mennyire jo amikor ketten varjak a babat stb

Ha visszajon a nyaralasbol utana majd szerintem vesz egy-ket dolgot a picinek meg "segiteni" szeretne;vmi aranyemberes az elkepzelese:ket csalad o meg a jofej.probalok tole fuggetlen lenni amennyire csak lehet de te pl hogy birod jon-megy majd meg jofej apukaja lesz a gyerkocnek de nincs veletek?es a gyerkocnek majd mit mondunk?en mar most ettol parazok


Ahogy irtad, mivel tobb idot voltatok egyutt meg talan meghittebben mint mi szerintem vissza fog menni.Nekem azt mondta pl a sogora h varjak mert ha meglesz a baba es atjarkal akkor a felesege ugyis kirugja.Ezzel csak ket baj van:ha ennyi ido utan nem rugta ki es siman elik most a szent csalad eletet akkor miert rugna ki masreszt ha o nem dontott mellettem es jovo ilyenkor akar visszakullogni mert az ajto elott a borondje akkor nekem miert kene vele foglalkoznom?Egesz egyszeruen egyebkent sajnalom ot mert nem veszi eszre h ezt most nagyon elrontja es nagyon rossz lora tesz es hogy ha egy ev mulva meg esetleg be is tehetne a labat az eletembe akkor sem lehetne mar semmi a regi.

De amit te irtal en nagyon drukkolok nektek felteve ha meg akarod ot vissza;nalunk tudom h o nem akar szeretni,nem szeret igazan ugyh mar nincs ertelme kapalozni.

Nagyon koszi a felajanlast is meg minden;szivesen talalkoznek is Kép
18.keruletben lakom - te merre?Es hol fogsz szulni es mikor? Es kisfiu v kislany? Kép nekem kissrac

es bocs en mindig sokat irok....Kép

puszi

ja es akkor egyedul koltozol?vagy neki mi az elkepzelese?hogy majd vegulis kozos feszketek lesz amibe o neha beletojik? (mar bocs)
nalunk minden kerdesre egy a valasz: (meg) nem tudom.pontosan ezt hallom 21 hete;elotte is ez volt es emiatt meg a nemdontes miatt pont a baba erkezese korul akartunk szetmenni Kép
brekuc
 
 


Szia!
Egyedül költözöm,az én lakásom,bár ő úgy gondolta,ő is jön,aztán megkérdeztem,hogy gondolja?Az az igazság,hogy fingja nincs,hogy mit akar,egyik nap büszkén meséli mindenkinek,hogy apa lesz,a másik nap meg hihetetlenül sajnálja magát.Gyakorlatilag én sem tudok semmit,hogy mi lesz,csak azt tudom biztosan,mi nem lesz:az ami eddig volt,ez a kint is vagyok,bent is vagyok.Egyébként igen,a nevére akarja venni,és én örülök,ha jó apja lesz a kicsinek,mert ez a gyerek érdeke,és hogy mit mondok majd?Apa és anya nagyon szeret téged,de nem tudnak együtt élni.Más is ezt mondja egy válás után.Persze,mi is szét akartunk menni 100 szor is,de nem ment egymás nélkül,mert tényleg nagyon szerettük/jük egymást,és más probléma nem nagyon volt a kapcsolatunkban.Egyébként nálam mindenki nagyon örült a babának,család,barátok,mindenki,és számíthatok is rájuk.Én most még a belvárosban lakom,a Deák térnél,de pár hét múlva költözöm budára,az I.ker.-be.Ja,és nov.4.-ére vagyok kiírva az Uzsokiban fogok szülni,és nagyon szívesen talcsiznék.
És kicsi lánykám van!!!
Üdv,Edit
dit29
 
 


Brekuc!
Először elismertettem vele az apaságát,mert tudtam,hogy kell a tartásdíjhoz.Ez még a terhességem alatt volt.Aztán Domi 1éves korára meglett a bírósági per,mert csak ígérgetett addig,és én szerettem volna szabályokat alkotni,amiken nem tud átlépni,mint ahogy addig,próbálva engem totál hülyének nézni.Két dolgot kértem tőle:vagy felejtsen el minket,de örökre,vagy ha akar jönni,akkor csakis a gyermek érdekében,de rendszeresen,mert nem játszunk olyat,hogy jön,aztán egy évig eltűnik,majd megint felbukkan,a gyerek meg csak várja,és szépen időről-időre összeroppan...Az apuci-párti bírónéni közölte,megvonni apucitól a jogot nem szabad,de egyem meg a lelkét,kötelezni sem lehet rendszeres látogatásra,és egyébként is,jaj,a drágának (30évesen)még föl kell fogni ezt az egészet...Tehát a szokásos 20%a fizuból,2 hetente jöhet,3évtől 2hetente viheti.Hát én ott rontottam el,hogy csak a rendszeres jövedelméből ítélték meg,és én nem fellebbeztem.Így minden plusz pénzből lemaradok,ő meg röhög a markába.Mindenkori adóköteles jövedelméből kell kérni.És persze azóta sem jön,én viszont oda kellene adjam,ha jön,különben még engem hurcolnának meg,mint a keresztfiam anyját.Borzalmakat élnek át a kedves apuci miatt.Hát mi is rettegünk,mert azóta kerek,boldog kis család lettünk.És apucika egyre jobban forszírozza,hogy le akar mondani Domiról,csak ne kelljen fizetnie.Semmibe nem megy bele,mindenhol keresztbe tesz,ahol csak lehet:pl.nem engedi a névváltoztatást,pedig az én nevemet viseli Domi,kellett a francnak az a mocskos neve!!!!Nem ment bele az útlevélbe sem,mikor külföldre mentünk,majdnem ki kellett verni belőle.Hát mindig zsarol,és én már inkább engedek,csak hagyjon békén minket örökre.Vigye a szaros pénzét,már nem vagyok rázorulva,bár nem állunk jól,de nekem nem ér ennyit a gyermekem lelke,hogy egyszer csak jön az a barom,és közli,hogy gyere velem édes,én vagyok az apud,nem ez a bácsi...Addig élne az a rohadék.Mikor az én drágám isteníti apukáját,ha apán piros gatyó van,akkor ő is olyat vesz föl,meg ő már nagyfiú,és apával együtt mennek kukit mosni,mert ez nem a lányok dolga...Ha ebből kirángatná az a szemét,én nem gondolkodnék...Vigye a pénzét.Közölte is,mikor ellenálltam,hogy ki tudja mire jó még az neki,hogy van egy fia.Ember az ilyen????És az anyja hetente templomba jár???Álszent népség.Utálom az ilyeneket.Kívülre mutatják magukat,téged meg elítélnek,amiért büszkén fölvállalod a gyermekedet.Téged hívnak csonka családnak?mikor minden szeretetet megadsz a kis porontyodnak,és nem nélkülöz melletted?Náluk meg az apja a "nem csonka családban" nadrágszíjjal verte?Ki mire is büszke?Már megint jól felhúztam magam.

Dorcsi,Domcsi,Kriszti
doktorkitti
 
 


Sziasztok! Kép

Kitti koszi szepen;azt meg hadd kerdezzem h az apasagat hogy kell elismertetni - ez is valaimi nyilatkozat kozjegyzonel onkormanyzatnal vagy hol?Remelem nalunk lehet ezt maskepp de felek h lassan bemondja azt h a nevere se veszi;de meg nem tudom - ha esetleg megkeri a kezemet nektek mondom el eloszor Kép

szia Dit!

nalunk ez a buszken meseli dolog eleg jol kimarad(nagyon ritka);az a csucs h a kozos haverok elott azt jatssza h egyutt vagyunk egyutt koltozunk stb - en meg mar csak rohogok magamban ezen az egeszen.
Kaptam babaruhakat a baratnomtol;o 24 es meg a 21 eves occsee voltak ugyh nagyon mokas retro cuccai (is) lesznek a manonak Kép

Az Uzsokit en is szeretem mi ott szulettunk csak ott dolgozott/ik (?) vmi Polgar nevu doki akivel nem voltak jo tapasztalataim.Tesom szult a Tetenyiben ugyh en is ahhoz a dokihoz mentem.

En is lakasrendezgetessel foglalkozom - atmenetileg elkoltozom es ott kell alakitani de egyebkent meg nem nagyon megyek nyaralgatni;talan kesobb.Szoval a heten is meg altalaban raerek talalkozni setalni akarmi babaruhat nezegetni Kép biztos talalunk idopontot ami mindkettonknek jo.


Kitti
ez meg igy is eleg izenek tunik;nagy szemet (o is).Az eleg kocsog hozzaallas h hatha jo lesz meg hogy van egy fia.Teljesen nem tudod kirugni?ha akar akkor persze kovetelheti a jogait de biztos van vmi megoldas.En is ettol felek egyebkent.Marmint h ilyen kedves lesz idovel a papaja.Remelem nem.Es en is jol fel tudom huzni magam (csak olyankor kitor a boges is ami se a babocanak se a szememnek nem tesz jot hat meg a boromnek Kép )mert itt is van szent vallasos revulet es ijeszto mert en is az voltam es megis annyira rossz ezt latni - mert en nem ez szeretnek lenni es ebbe nem szeretnek beallni.En is sokminden hulyeseget csinaltam ennek ellenere de legalabb oszinte vagyok - asszem bar nmitelni akarok.Ami naluk megy az gaz.Ugyh ezen en is szoktam duhongeni meg az erkolcsi magaslatokon meg minden.

Menthetetlenul sokat fecsegek ellenben hatarozottan jobb a kedvem amiota lehet "bezselgetni" veletek;tenyleg tok jo es koszi!

Joejt! Kép

kedden este van kalaka meg szeltolo koncert a petofi irodalmi muzeumban - aki szereti meg vinni akarja a gyerkocot vigye/hozza!lehet h mi is megyunk;legalabb bulizik egyet a pocakban Kép
brekuc
 
 


Szia Brekuc!
Az apaságot együtt elsétálva a terhességi kiskönyveddel és az igazolványaitokkal a kerületi illetékes anyakönyvi hivatalodban kell(családi állapotról is kell papír,szintén ott kapod).Ott döntötök arról is,hogy mi lesz a kicsi családi neve.Ha önként nem megy el,akkor a születése után,mikor beadod a bírósági papírokat,akkor követelheted.Ezt vele kifizettetik utólag,mert az ő sara,hogy nem ment el ingyen.Mert apasági kivizsgálásra is beadod akkor a keresetet.egyébként tartásdíjra,láthatás megállapítására(az a gyakorlat,ahopgy írtam) és gyermekelhelyezésre adod be.A pici nálad lesz elhelyezve,mert nem éltek együtt,és ezért ha engedélyed nélkül elviszi a játszóról vagy a bölcsiből,akkor az gyermekrablásnak minősül,és rendőr intézkedik.Ha apasági perre kerül sor,akkor nem követelheted a nevét,csak azt vizsgálják,ő-e a biológiai apa.A neve meg szerintem maradjon,ha nem akarja,a picur sokkal büszkébb lesz az édesanyja nevére.Arról nem beszélve,hogy később megváltoztatod,ahogy most mi is tesszük.Ezért kellett most összeházasodnunk a párommal,hogy a vérszerinti szeméttel mindent megszakíthassunk.Belementünk,hogy nem kell a tartásdíj,lemond Domiról,és a párom örökbefogadja a kisfiamat,így a nevére veszi.Ezzel apuka szevasz,az életbe nem követelhet semmi jogot.

Dorcsi,Domcsi,Kriszti
doktorkitti
 
 


Szia Brekuc!

Egy csomót írtam,és mind elszállt,nem bírom leírni mégegyszer,tiszta ideg vagyok.Maradjunk annyiban,hogy szerintem csüt. v.- pénteken,találkozhatunk,ha neked is jó,írd meg mikor,hol,aztán majd dumcsizunk.

Szia Kitti!
Bocs,hogy kéretlenül beleszólok,de ez v.mi elképesztő,hogy milyen undorító,aljas emberek vannak a világon,mint a te exed,de szerintem is azonnal mondasd le minden jogáról,aztán elfelejteni,mintha soha nem is létezett volna.

Edit
dit29
 
 


Kép en is veresre bogtem a szemem;felbukkant apuci es veletlenul nekem kuldte el az smst amit a felesegenek szant - nem eppen felemelo meg az egesz szitu - hogy ki lesz velem amikor ramjon a szules meg ilyesmi azt csak a joisten tudja ( anyu muteten utana nem fog tudni mozogni;tesom meg ot meg a ygereket gondozza majd - jo lesz)

ma raadasul vmi nagyon kemeny szurkalasaim meg fajasaim voltak holnap megyek dokihoz - a papa annyit irt ra h o meg dolgozik es amugy se tudja mi az;egyszoval erdekli a gyermeke sorsa is
szoval igy vagyunk en teljesen padlon

nekem is jo mindket nap de legyen csut inkabb mert anyu most is korhazban van es nem tudom mikor engedik ki lehet h mar penteken.
delelott is jo meg a delutan is?meg nemtom mi legyen kitalalom holnapig Kép

miert vagy tiszta ideg? (jo kerdes mi?)
brekuc
 
 


sziasztok!
szia Dit!

nem mindig tudom nezni a forumot szrekuc@freemail.hu az emilcimem vagy 06202225793 a mobilom
irj ha raersz ilyesmi
ma csempet neztem a lakasba meg egyebet inteztem de a legfobb h voltam dokinal a fajas miatt (nem tudom mi volt) es nagyon rendes volt es szerencsere nincs semmi baj a torpevel ugy tunik (egyebkent ramhoztak a szivbajt mert a nover rossz helyre rakta az uh erzekelojet es percekig nem talalt szivhangot - aztan jott a doki o egybol tudta hol kell keresni)

anyut nem valoszinu h kiengedik penteken ugyh barmi jo

es ha meglesz a lakas keszen tok jo lenne az egesz tarsasagot osszetrombitalni persze csak ha mindenkinek van kedve meg meg lehet oldani Kép

udv mindenkinek!!!
brekuc
 
 


sziasztok!
itt nem nagyon tortenik semmi ugyhogy helyzetjelentek:apuka ma bejelentette h szerinte nem is tole van a gyerek mert en ilyen meg olyan vagyok ugyhogy ha akarok vmit pereljem be.
Minden tanacsot szivesen fogadnek en eleg tudatlan vagyok es ketsegbeesett Kép

de mindenkinek udv majd csak rendben lesz minden
brekuc
 
 


Szia!

Ilyen kijelentés nálunk is elhangzott.
Hogy ezzel foglalkozol vagy sem az azon múlik hogy mik a hosszútávú elképzeléseid.
Ha perre vinnéd a dolgot akkor bebizonyosodna hogy ő az apa, és akkor vállalnia kell.Fizetnie kell(hogy mennyit és az elég e bármire is az már igencsak kérdéses).
Ha nem pereled be, akkor a gyerek születése után kérheted a fiktív apa bejegyzését.( ezt három éves korában, ha addig nem nyilatkoztál, hivatalból teszi meg a gyámhivatal)Ez egyébként nem egy macerás eljárás.Azt jelenti hogy hivatalosn semmi köze nem lesz a gyereknek az apjához.Egy képzelt személy lesz bejegyezve az anyakönyvbe.De ezen is lehet később változtatni.
(Persze az apa is kérheti egyszercsak az apaság megállapítását, mert esetleg mégis akar élni a jogaival, de ez ne annyira egyszerű.)
Szóval ha azt szeretnéd hogy ne lógjon be a képbe, akkor ne perelj.
Ha úgy gondolod el kell hogy ismerje a gyerekét, fizessen stb, és ezáltal belógjon a képbe akkor a gyermek születése után perelhetsz.
Ha a szülésig mégis közös nevezőre juttok, akkor persze a legegyszerűbb, ha nyilatkozik az önkormányzatnál,elismeri az apaságot, majd közösen kitaláljátok hogy hogyan tovább.Illetve ha tényleg vállalja a gyereket de nem tudtok megegyezni akkor is lehet bírósághoz fordulni, hogy megállapítsák a gyerektartást, láthatást stb..
Szóval nem könnyű egyedül, az biztos.De ha csak nehezíti az ember lányának életét a "drága édesapa" akkor szerintem jobb minél távolabb kerülni tőle.
Még az is lehet hogy ha már megszületett a baba, és esetleg érdeklődik, meglátja, akkor elérzékenyül, mégis akarni fogja.Ez elsülhet jól is de az is lehet hogy a kezdeti fellángolás után otthagy mindekettőtőket a sz*rban.Ezt nem lehet előre kiszámítani.
Na ennyit tudtam hirtelen összeszedni.Hiába csináltam ezt egyszer végig , én is sokat rágodom,dillemázok hogy hogy is mint is kéne.
Minden jót mindenkinek!
(már elkezdődőtt a 31. hetünk! Kép )
damami
 
 


Sziasztok!
Írtam egy hatalmasat,de elszállt,és mire most olvasnám,látom,Damami megelőzött.És szerencsére ugyanazzal,amit én is írtam volna.Csak én kicsit erősebben fogalmaztam,ezért jó,hogy elszállt...Én ma már engedném,menjen amerre akar,hagyjon békén minket.Így visszanézve,ez egyszerűbb és lelket kímélőbb megoldás a gyermek számára.Ha viszont akarod őt,és nem ismeri el ennek ellenére sem,akkor a bíróságnál,ha beadod a keresetet,kötelezni fogják az apasági vizsgálatra(és ehhez nyúljon mélyen a zsebébe).

Dorcsi,Domcsi,Kriszti
doktorkitti
 
 


sziasztok csajok!

tok jo Damami Kép mi meg csak 22 hetesek vagyunk a 23. kezdodott Kép

apuka minden nap valtoztatja mit is akar, o maga se tudja ellenben az en idegeimet remekul felorli.

nalatok Damami egyebkent az van amit irtal?apuka nyista es fiktiv apa bejegyezve?

nekem apukam volt ilyen gyerek akire ra se tojt az apja;a halala elott jott ra hogy je neki van egy fasza fia es mennyi mindent kihagyott - akkor volt o 60-valahany apu meg 40.
Es apu kereste azt a szemetet (akinek millio elpottyantott gyereke volt itt-ott meg egy hazassaga),mert FAJT neki h nincs apja (kamaszkent kapott neveloapukat;addig senki nem volt) es nem erdekli.En ettol felek nagyon hogy ebbol is serul hogy ennyire nem kell az apjanak.A csaladban meg apun kivul egy fiu van aki hasonlo korulmenyek kozott elt - o is kereste az apjat,viselte a nevet,es utana nagy apa utani vagyaban elsz*rta a sajat gyerekeinek az eletet (szinten fiuk).
nekem is kisfiam van (lesz) ezert feltem.

egyebkent az meg duplan szemetseg amit csinal - az h ejjel 2ig bog az ember lanya mert nem hiszi hogy van ilyen az nem tul jo es hiaba probalom a pici miatt nem tudok nem kilenni ennyire

na mindegy Kép

hajra mindenkinek,drukkolok Damami!!!
brekuc
 
 


Sziasztok!

Tudom hogy nehéz, de nem szabadna hagyni, hogy apuka mindennap valami más elképzeléssel álljon elő.Vagy legyen jelen normálisan, oly módon hogy neked is megfeleljen, vagy inkább ne zargasson.
Persze ezt könnyű mondani.
Igen nálunk fiktív apa van bejegyezve.
2 évesen látta először a fiamat az apja, mondjuk én soha nem hívtam, nem kerestem, nem üzentem neki.Akkor is egyszerűen összefutottunk az utcán és hát megismert minket.Teljesen leszakadt az álla hogy ez a gyerek úgy néz ki mint ő a kiskori fényképeken.aztán jővőgetett kb 2-3hónapon kereszetül, egyre ritkásabban, majd teljesen leszakadt.Én továbbra sem hívom, nincs miért.akinek nem belső igénye hogy normális kapcsolatot tartson fenn a gyerekével azt nem érdemes keresni, mert jó úgysem sülhet ki belőle.
Persze adni semmit nem adott, még egy szelet csokit sem a fiának.Hát van ilyen.Kisfiam valahogy megérezte ki lehet ez a srác, mert egész másképp viselkedett vele mint más idegennel.Rögtön feloldódott mellette, játszott vele, beszélt hozzá.Érdekes és egyben eléggé szívszorító volt látni, hogy van ember ekinek még ez sem elég, ez is csak ideig óráig hatja meg, majd képes tovább úgy élni mintha mi sem történt volna.Nem tudom később mi lesz.Én nem titkolok semmit, de csak akkor beszélek a fiamnak az apjáról ha ő kérdez, én nem hozom fel a dolgot,és próbálok minél egyszerűbben fogalmazni, és nem feltétlenül egy szemét állatnak beállítani, de nem is szépíteni.Azt is őszintén megmondom neki hogy fogalmam sincs miért nem jön meglátogatni.Nagyon ritkán merül fel ez a téma.Mások elől sem rejetegetem ezt a dolgot, nincs is értelme.Meg persze úgyis mindenki azzal kezdi, hogy hát hol az apu meg ilyenek.Sajnos nem túl tapintatosak az emberek.Mostaában kezd már felfigyelnir á a fiam, hogy más gyerekeknek van apukájuk.Majd meglátjuk mi lesz az oviba ezzel, most szeptemberben fogja kezdeni.
A második kisfiamnál(merthogy ő is kisfiú lesz Kép ), meg eleve magam fogom kérni a fiktív apa bejegyzését, nem akarom hogy 3 évig 4-5havonta beidézgessenek, apanevet akarjanak kicsiholni belőlem akit majd jól be lehet perelni a semmire.Merthogy kettes számú "apukának" sincs bejelentett munkahelye szóval anyagilag sem érné meg azért a pár ezer forintért, meg még a nyakamba venném az örökös huzi vonit is hogy jön nem jön, ad nem ad, viszi nem viszi,jaj ezt ne..
Ami egy kicsit bonyolítja a dolgot az az hogy elég közel lakunk egymáshoz, gyakorlatilag bármikor összefuthatok vele vagy anyukájával és őszinténszólva ezt egyetlen porcikám sem kívánja.
Ha jól sejtem most azon az állásponton van hogy majd ő jól megnézi magának azt a gyreket ha megszületett és (gondolom) ha szerinte eléggé hasonlít rá akkkor esetleg neki állhatnék könyörögni hoyg ugyan vállalja már hivatalosan is .Na nem.Ilyet nem játszunk.
Nagyon föl kell vérteződni, és minden segítséget elfogadni minden normális embertől.
Minden jót mindenkinek!
damami
 
 


Sziasztok!
Brekuc,mi van veled,mi a helyzet?
Damami,nagyon borzasztó,ahogy leírod az apuka hozzáállását!Nálunk is volt hasonló.Először és utoljára Dominik 6hónapos korában jött el megnézni,nekem hozott egy doboz csokit,neki meg egy plüss egeret.Annyi volt a hozzáfűznivalója,hogy a gyermeke "jópofa".A szívem szakadt meg...Azóta bárhol látta(bíróságon,munkahelyemen,sportnapon,stb),csak ránézett,majd elfordította a fejét.Egyszer volt,hogy majd kiesett a szeme,mikor már nagyobb volt,és nagyon vagány szerkóban,vagány bezselézett hajjal,a párom nyakában ült.Akkor szerintem csak lesett,hogy hoppá,micsoda vagány fia van.Mi mentünk tovább,nem érdekelt,hogy hogy nézi.Borzasztó,hogy a mindennapjaikat így tudják élni.Fölkelnek,belenéznek a tükörbe,és nem azt látják,hogy milyen vagány apuka vagyok ilyen fiatalon,hanem fogalmam nincs mit gondolnak magukról.Hitegetik magukat,hogy jobb ez így,mert ha jönne,csak megszeretné,ragaszkodna hozzá,és nem akarja,ez így mindenkinek jobb.Rendben,én csak örülök,hogy nem tolja ide magát,de ezzel saját magát csak hitegeti,nyugtatja.Én tuti,nem tudnék élni,hogy van egy kisbabám,eszik,iszik,beteg,nyűgös,mosolyog,stb.,és mindebből kimaradok...Én ha megfeszülnék,sem hagynám ezt egy férfi helyében.Struccpolitika,azt hiszik,ha nem jönnek,nincs probléma,mert nem vesznek tudomást róla?Hát nekem egy ilyen gondolkodású ember nem is kellene,jobb is ez így.

Dorcsi,Domcsi,Kriszti
doktorkitti
 
 


sziasztok!Szia Kitti!

apuka par napig nagyon normalis volt amig a felesege valahol nyaralt aztan most megint eltunt bar ez meg mindig jobb mint a nem-az-en-gyerekem musor
kornyezet kisse nehezen toleral - vagy lesajnal vagy meg rug belem kettot mert amilyen hulye vagyok egy csomo mindent vallaltam de nem tudom teljesiteni ebben a kakiban
tesom valtozatlanul hozza a formajat:ez a gyerek mintha nem is lenne es multkor amikor epp bogve talalt mert a papa csinalta a musort kozolte hogy o megmondta elore hogy ez lesz de ez jelen helyzetben nagyon nagy segitseg

nem tudom,az a legszarabb hogy ehhez az emberhez aki most a gyerekem papaja nem is szeretnek tartozni - amikor latod egy pasin hogy massal van es mar reg nem az az ember akit te ismertel;ha nincs velem vagyom persze utana de ha ott van sokszor jon az az erzes hogy csak valakire vagyom de mar nem ra vagy csak arra aki volt amig szeretett de most mar nem
csak szar hogy van egy gyerkocom tole es annak a gyerkocnek kell az apuka ezert van az hogy akar fat is vaghat a hatamon azt is elnezem neki es sose tudom mit csinaljak;latom tudom erzem hogy nem szeret es nem tudok ezzel mit csinalni

egyelore meg o se tudja mit akar egyaltalan mit gondol a gyerekrol - ez is nagy mertekben fugg attol a felesege epp mivel all elo;multkor azt kerdezte apukatol hogy minek van itt ra szukseg amikor itt minden olyan jol(?) megoldodik
csak sose tudom hogy bir egyutt elni egy olyan emberrel nagy vallasos szent bekeben akirol tudja hogy cserben hagyott egy terhes not akivel mellesleg egyutt is elt
ha en lennek a gyereke/felesege biztos elkuldenem - sok minden megbocsathato de ez nem nagyon

ha talalnek is valakit biztos azon szenvednek allandoan hogy miert nem lehet a gyerekem az igazi apjaval - ez teged nem bant Kitti?kesobb biztos fogja keresni.bar igaz hogy ha van neki igazabb apukaja mint a ver szerinti akkor talan mindegy
csak en most nagyon szkeptikus vagyok ezzel a partalalassal kapcsolatban;szar hoyg miert mulnak el ezek az erzesek es hogy az exedben meg annyi szeretet sincs feled hogy tamogasson akarmi;;vagy az hogy az erzeseit elfojtja es megoli (ha nem annyira erosek ezek az erzesek ez jol megy a pasiknak) mert ez a konnyebb neki;szerintem nem fogja fel mekkora felelosseggel tartozik a fianak

es amilyen a papa helyzete jo esellyel egy ev mulva le fog neki esni (amikor ott mar nem lesz nagy szam itt meg lesz egy tok jo fej kissraca) hogy ezt nagyon elbaltazta es ezt baromira sajnalom mar most mert amilyen uteseket bevisz ezeket meg ha meg is bocsatanam elfelejteni nem tudnam es nem tudom hogy lehetne egyutt elni egy ilyen emberrel


egyebkent meg az a hangulat van rajtam hpgy mar most nagyon szeretnek kistesot az ifiurnak - en mindig rendes szep nagy csaladot akartam
csak annyi sok szemettel talalkoztam hogy mar minden pasirol azt hiszem hogy csak atgyalogol rajtam vagy dobni fog vagy megcsal vagy akarmi


fogalmam sincs mi lesz nem beszelunk semmirol se arrol h a nevere veszi se semmirol;nagyon fel vallalni ezt a babat a felesege elott;inkabb ugy tesz mintha nem is lennenk
lassan pedig mar donthetne mit akar;ha nevere akarja venni en nem fogom megtiltani neki;csak attol felek hogy arrol se fog tudni a felesege es stikaban igy-ugy tamogat majd minket;ha ugyved elott akarok vele megegyezni akkor jon az a szoveg hogy nekem o csak arra kell hogy eltartson meg kulonben is o majd mindent elkovet hogy ne kapjam meg a fizetese 20 %-at meg hasonlok

szoval o minden csak nem felnott (pedig o boven 40 felett van) a felelosseg es kovetkezmeny szavak hianyoznak a szotarabol es mindig azt hiszi mindent meg lehet uszni valahogy

tegnap meg egyutt vasaroltunk a lakasba - a feleseg ismeroseivel talakoztunk akik nekem is jo ismeroseim es most mar annyira jol kezelik azt a helyzetet - ott is csak hallgatott mint a sult hal;se a baratai elott se sehol nem vallalja azt fel hogy elhagyott,a csaladja elott meg azt nem vallalja hogy mi vagyunk.ez a jo helyzet nagyon

ma meg felszivodott

ennyit rolunk;a lakasban dolgozgatok es probalok nem mindenkit magamra haragitani elmaradt munka stb miatt meg tulelni az apukat valahogy es kozben nagyon bizom hogy jon valaki aki engem szeret tolem akar gyereket es orul is annak a gyereknek es igazi csalad lehetunk

Damami tenyleg ijeszto amit irsz;remelem neked is jon idovel igazi pasi aki buszken es szeretettel nez majd ra es arra bszke hogy te vagy neki es meg gyerkocot is szulsz neki

gondoljatok egyebkent hogy velunk van a baj?en mar kezdem azt hinni - gyakorlatilag meg egy normalis kapcsolatom se volt ahol igazan igy szerettek volna

sziasztok!!!
brekuc
 
 


Sziasztok!

Mit mondjak, elég borzasztó dolgokat olvastam ezen az oldalon. Én is egyedül érzem magam a terhességem alatt, pedig férjem is van, sőt tőle is van a gyerek. Minden hivatalos, szerettük is egymást, vagy mittudomén. Mostanra már semmiben nem vagyok biztos. Most vagyok 27. hetes, kisfiam lesz, már nagyon várom, csak nem tudom szegény mibe fog születni. A szereteten kívül nem tudom, mit fogok tudni neki adni. A párommal kezdtektől fogva harcolunk, jóformán azóta, hogy a kapcsolatunk barátiról átváltott szerelmibe. 180 fokos fordulat történt abban a minutumban. Csonka családban nőtt fel ő is, az apja vasárnapi apuka volt, az anyját gyűlöli(?), legalábbis kritikátlanul viselkedik vele, ugyanúgy velem is. Nem volt mindig így. Valahol azt hallottam, hogy a pasi tudat alatt olyan nőt keres, aki hasonlít az anyjára. Hát ez nem túl megtisztelő a mi esetünkben. Nagyon felgyorsultak az események onnantól kezdve, ahogy átminősült a kapcsolatunk. Erre 3 hónapra teherbe estem, annak ellenére, hogy védekeztünk is ( na jó, nem a legbiztonságosabb módon). Az első reakciója elég durva elutasítás volt,én kikészültem, meg akartam tartani, ennek ellenére. A heves ellenkezés hatására mégis úgy határoztam, hogy nem tartom meg, mert egyedül nagyon féltem, a dr nő sem javasolta ilyen feltételek mellett, bár hozzátette, hogy nagyon sajnálja. Már kezdtem elfogadni a helyzetet, el is sirattam a bébit, mire másnap pont az ellenkezőjét kívánta a "kedvesem". Gyilkosnak nevezett, amennyiben el akarom vetetni. Szabályos macska-egér játékba kezdtünk ezután. Én már 37 éves leszek,( első baba) és valahol, még így is megkönnyebbültem, hogy megtartjuk, és a heves érzelmeket tőle annak tudtam be, hogy sokként érte ez az egész, és maga sem tudja, mit tegyen, valójában szeretné. Az a baj, hogy azóta eltelt 6 hónap, és még mindig ott tartunk, ahol a part szakad. Egyszer már öngyilkos is akart lenni, mert alkalmatlannak ítélte magát a feladathoz. Egyébként is elég infantilis elképzelései vannak az élet dolgairól. Olyan, mit egy kiskamasz, aki száguldozik a motorral,szeret dorbézolni, és úgy általában nem érzi, hogy hol a határa a dolgoknak. Azt, hogy nem alkalmas a feladatra, természetesen én mondogatom neki ( szerinte ). Ez abban nyilvánul meg, hogy próbáltam rávezetni, hogy mostmár át kell rendeznünk az életünket, fel kell készülni a változásokra. Tehát van lelkiismeretfurdallás gyártás. Ez egyébként a fő módszere. Ráadásul a munkahelyén is felmondtak neki, jelenleg kész csőd az élete, külön élünk, mert még nem tudtunk zöld ágra vergődni, hogy hol lakjunk, ki vegyen fel, és mennyi kölcsönt stb. Én sem dolgozom a 4. hónaptól, mert egy munkahelyen dolgoztunk, ahol nem támogatták a kollegák közti kapcsolatot. Fejvesztés terhe mellett lehetett csak művelni. Hát mi ebben a terrorban éltünk közel fél évig. Én addig maradtam, amíg nem gömbölyödött a pocakom, ő még tovább. Ez nagyon meg is viselte. Nekem van 1 önkormányzati lakásom, de a barátnőmmel lakunk benne már 2 éve, és közös befektetésünk, tehát ezen osztozkodni kellene, de most lehet majd valamikor megvásárolni ( a pontos dátum ismeretlen ), viszont addig nem tehetek semmit, pedig már lenne rá vevő is. A barátnőmön kívül nincs senkim, a szüleim már rég nem élnek, nagyszülők sem. Van egy nővérem 200 km-re innen. A férjemmel ( májusban házasodtunk össze) ahogy már írtam, állandóan harcban vagyunk. Nem lehet neki javaslatokat sem tenni a jövőre vonatkozóan, mert rögtön ott tartunk, hogy én mindent jobban tudok. Már nem merek semmit sem mondani neki, mert félek, hogy megint meg akarja magát öngyilkolni. Többször volt már hisztériás rohama, válni is akart, többször nem találkoztunk napokig. Most is ez van. Szerda óta fogalmam sincs, hol van, mit csinál. Már nincs is kedvem görcsölni ezen, kezdem realizálni,hogy egyáltalán nem lehet rá számítani. Félek én is attól, hogy mi lesz ezek után. Milyen lesz egyedül szülni, mert ő még mostanra sem tudta eldönteni, hogy be akar-e jönni, vagy nem. Én már nem is szeretném, ha ott lenne, mivel nem bízom benne, és olyankor olyan emberre van szükség, akiben bízik az ember. Az anyósom rendes volt, mert felajánlotta, hogy csak szóljak, és itt lesz 1 órán belül, csakhogy őt nem is ismerem annyira, éppen azért, mert mi sem vagyunk együtt régóta. Valószínű, hogy elhamarkodott volt ez az egész, de a tét is nagy. Én örülök a babának, majdcsak lesz valahogy, de még minden olyan bizonytalan, és már csak 3 hónapom van hátra a szülésig. Ha legalább el lenne már döntve, hogy megy, vagy marad...de nem. Csak ő dönthet válás, vagy együttlétről, éntőlem ezt is megfosztja, mert ha mégis megtenném, retteghetnék, hogy mikor fekszik a vonat alá. Ez még akkor is horror lenne, ha semmi közöm nem lenne hozzá. Életem végéig kísértene, és ki az aki 100%osan ki meri jelenteni, hogy ez csak hiszti, úgysem csinálja meg...
Na jól kitálaltam. Bocs a hirtelen ömlesztett sztoriért, de annyira nem tudom kinek mondjam el, aki érti,és érzi ezeknek a súlyát. Körülöttem senki nincs ilyen helyzetben, hiába mondom, meg akarnak nyugtatni, de nem érthetik, hisz nincsenek ilyen helyzetben. Megörültem ennek az oldalnak, most fedeztem fel. Ma egész délután olvasgattam, mindenféle témában.Mondanék sok okosságot nektek is, ha tudnék, de számomra az is tök jó, ha csak szimplán megértenek és mondanak néhány megnyugtató szót, és viszont. Persze, ha valamiben tudok, szívesen segítek. Jogi kérdések ben nem nagyon vagyok otthon. Lehet, majd én is tőletek kérek hamarosan tanácsot.
monq
 
 


szia Monq

olvastam a tortenetet Kép

ez az oldal tenyleg arra jo hogy elmondhatjuk egymasnak a bajt - es abbol eleg sok van ugy tunik

mi lesz a pindur neve?hol fogsz szulni? Kép

en is elegge magam vagyok es probalok uj baratokat szerezni;jo itt elmondani h mi bant

nem nagyon tudom mit is mondjak;a te helyzetedet persze kivulrol latom (nem ugy mint a magamet) amennyire ebbol az elbeszelesbol egyaltalan lathato;nem tudom mennyire fuggsz tole stb
a telefonszamom fent van de itt van megegyszer: 06202225793 en szivesen talalkozom ha mar nagyon a beka segge alatt vagy es akarsz dumcsizni


nem elkeseritesbol de szerintem o nem nagyon fogja eldonteni mit akar - mindannyiunknak el kell kezdeni felepiteni az eletunket az apuka nelkul es igaza van Damaminak - baromi erosnek kell lenni
ugyhogy szerintem (jo hogy pont en mondom Kép ) probalj meg nem ra figyelni;nalunk is huza-vona megy a kozos lakastol a perelj be ha akarsz vmit cimu notaig;nagyon nehez de ha nem dont idoben lesz ott segitseg vagy dula vagy a baratnod bemegy
(nalunk meg az apasagi is ott van...)

o nem szeret mar teged?vagy erzed hogy szeret csak hulye szegeny?az olyanokat mint o legszivesebben osszegyujtenem es egy par hetes pszichiatriai kezelesre kuldenem - asszem rajuk fer...

egyebkent csak nem halak jegyu a szentem?minden ferfi donteskeptelen de a halak meg a nagy atlagnal is jobban...tapasztalat Kép (vagy inkabb Kép ?)

nem tudok mit irni csak annyit hogy tenyleg egyutt erzek veled es ha egyszer lesz penzem meg cegem kifejezetten ilyen helyzetu kismamakat es anyakat fogok foglalkoztatni hogy legalabb az a szar penz ne legyen gond meg hogy hol dolgozzanak es kulon ugyvedi csapat lesz az apukak megdolgozasara
ez csak alom persze de baromira szeretnek en is segiteni meg szeretnem ha nekem is jonne a jotunder es mindent megoldana

de majd csak jo lesz minden;nem veletlenul jonnek ezek a pindurok es az jo dontes volt hogy mi mellettuk dontottunk
ugyh oruljunk nekik Kép

irj hivj akarmi!!!
Kép
brekuc
 
 


szia Damami!

hol fogsz szulni?es mikor is? es hogy fogjak hivni a manot?es Matet egyedul szulted?es most egyedul vagy hogy fogsz?

Kép
brekuc
 
 


Szia Brekuc!

Az biztos, hogy nem a rózsás helyzetű kismamák gyülekezete vagyunk. Próbálok alapigazságokat beépíteni az életembe, amihez tudom tartani magam. Pl: akármennyire beszámíthatatlan, szemét, aljas tróger a " kedves papa", a döntést mégis én hoztam meg anno, senki nem szorított fegyvert a halántékomhoz, és az is az én felelősségem, hogy hagytam magam befolyásolni, és hittem abban, hogy tudok a páromon segíteni ( mert az már az elején világos volt, hogy problémás).Most ettől még szarabb a helyzet. Egyébként mérleg jegyében született. Ja, és feküdt 1 hétig pszichiátrián :-(. Semmit nem használt. Mondjuk az csak elsősegély volt. Javasolták, hogy járjunk pár terápiára, de, hogy kihez és mennyiért, az továbbra is kérdés. A pszichológusok nem arról híresek, hogy egy ilyen földönfutónak, mint én is vagyok, megfizethetőek. Egyébként pszichiátrián dolgoztam, közöttük, és nem túl jók a tapasztalataim. Ráadásul 2 évig tanultam is. Eléggé szkeptikus vagyok a témában. Mindössze annyit tudok, hogy az ön-és párgyógyítás reménytelen feladat. Kívülálló kell hozzá. Én idáig 1 olyan pszichiáterrel találkoztam életem folyamán, akire rá merném bízni magam. Nagy lutri.
Én is novemberben fogok szülni, még nem tudom, mi legyen a bébi neve. Nekem nagyon tetszik a Máté, de sok Máté van. Bár melyik névből nincs sok,ami jól hangzik? Nagyon passzolna a vezetéknevéhez. A "kedvesem" egyáltalán nem segít ebben sem. Teljesen elhárítja a témát. Ha felhozom bármilyen formában, elkezd velem puffogni, vagy nem is figyel. Nem tetszik neki a döntésem, de jobbat nem ajánl.
Egyébként nem tudom, hogy szeret-e. Valamikor szeretett, azt hiszem. Jól megvoltunk, főleg addig, amíg csak barátok voltunk. Mostanra annyi gát van már bennünk, hogy nem is tudom ezt le lehet-e még bombázni. Teljesen tehetetlennek érzem magam, bármerre indulnék el megoldás ügyben, valami falba ütközöm.
Még az a szerencse a szerencsétlenségben, hogy nincs semmi közös tulajdonunk. Én már felajánlottam neki ilyen veszekedések alkalmával, hogy, ha nem tud velem együttélni, és együttműködni, akkor ne erőltessük! Eljöhet bármikor meglátogatni, el is viheti, ha nagyobb lesz. Nem kell engem pátyolgatni, ha képtelen rá. Gondoltam, annyi felelősségérzet csak szorult belé, hogy anyagilag legalább segít. Én nem zárkózom el semmitől, sőt ezen kívül szabad kezet adok neki. De ha már annyira akarta ezt a babát, akkor feltételezem, hogy csak akarja látni.Egyébként az ő nevét fogja viselni. Nekem az a legfőbb bajom, mint ahogy neked is, ahogy olvastam, hogy döntsön már, hogy megy, vagy marad, ne játszadozzon velünk! Ha meg nem tud dönteni, akkor fogadja el, ha én döntök! Jó lenne már valamihez tartani magam. Már lassan ott tartok, hogy mindegy mihez, csak el tudjak indulni egy vonalon. Nem egyik nap ezen, aztán meg azon.
A szülést illetően, hallottam már a dúlákról, de hogy mi a menete annak, hogy felkérje őket az ember, azt nem tudom. A barátnőm 24 éve a legjobb barátnőm, és majdnem mindenben tudok rá számítani, kivéve abban, hogy bejöjjön velem a szülésre. Mániásan irtózik az egész ceremóniától. Nekem ez nem gond, én voltam már szülésen, és nagyon jó volt. Nem tudom a mamának is ez volt-e a véleménye.:-) De biztos. Ez egy semmi máshoz nem fogható érzés lehet, ami attól olyan szép, hogy annyira természetesen fájdalmas. Próbálom magam győzködni, mert mindenkitől ezt hallom. Addigra, mire te szülsz, már én tapasztalt szülő nőnek fogok számítani.:-)( október végére, november elejére számítok ), lehetek akkor én is dúla? Ha igen, bemegyek a szülésedre, ha gondolod. :-) Egészségügyi végzettségem van.
monq
 
 


szuper! nagyon aranyos vagy! en meg nemtom papa bejon-e,en szeretnem mert amig meg egyutt voltunk vettunk papas szulesrol konyveket - akkor valahogy gondolkoztunk ezen mint valami termeszetes dolgon, a kapcsolatunk kiteljesitesen,de ugy tunik,mimt ahogy azt mar mas pasi mellett is megeltem:ez JATEK nekik mert tudjak hogy egy no ezt mennyire szereti stb
de alapvetoen nem akarom megfosztani ettol az erzestol,elmenytol

en is gondoltam ra hogy ajanlkozom neked de szules elott ez nem olyan jo moka Kép en nov vegere vagyok kiirva egyelore

ugy tunik te is keson fekvo vagy - en sokszor a papa miatt nem tudok aludni (nagyon sokszor) most probalom "tanulni" azt hogy ha bant ne bogjem veresre a pici szemem es ne fuggjek tole annyira hogy meg aludni se tudjak - nem jo ez a manonak

egyebkent allitom tudja hogy mi van;teljesen jol erezhetoen mozog neha ficankol egy nagyobbat amit kivulrol is lehet erezni;ha az apja teszi oda a kezet egy istennek meg nem mozdul (bar az is igaz hogy papa fel pillanatra ha megerinti nem is ad sok eselyt arra hogy erezze)

szia!!!rohanok
brekuc
 
 


Sziasztok!

Hű, jó nagy a termés.
Látom sajna új taggal bővültünk.. Kép
Most nem is tudok mindenre reagálni annyimindent írtatok.
Az biztos hogy méginkább megnehezíti a dolgokat ha érzelmileg még fűzik szálak az ember lányát a gyermek apjához.Ehhez nem igazán tudok saját tapasztalatból merítve hozzászólni, mert nekem ilyen nem volt.Kisfiam egy nagyon rövid, kapcsolatnak nem igazán nevezhető találkozásnak a gyümölcse.Amikor kiderüt hogy terhes vagyok már 2 hete vége volt a dolognak.Szóval nálam ilyen érzelmi dolgok nem játszottak be.Most másodjára már kicsit érdekesebb a helyzet.
Nyilván nem így terveztem a testvérkét hogy újra egyedül, meg az én nevemen, de úgylátszik nekem már csak így megy..
Röviden annyi hogy én már egyáltalán nem bíztam abban hogy valaha is lesz valakim.Csakis valami komoly dolgot tudtam elképzelni, tehát hogy egy családdá válunk valakivel aki a társam lesz, meg apja a fiamnak.Még nem volt 3 éves egészen a fiam amikor jött ez a valaki, akiről azt gondoltam hogy ő az.Ez valószínűleg az erőteljes önbizalomhiányomból fakadhatott, hogy egy ennyire különböző emberbe képes voltam belelátni azt akit szerettem volna, hiszen mi van ha másnak nem is kellenék.Szóval 4 hónapig voltunk együtt, ez alatt kiderült hogy annyira nem jó együtt hogy inkább felejtsük el egymást, csakhogy én már ekkor terhes voltam.Az elején még úgy volt hogy akkor vállalja meg minden anak ellenére hogy én nem akarok már együtt lenni vele.Majd szép lassan átment abba hogy tán nem is tőle van ha én így hagyom hogy elmenjen, meg nem kaparok utána.Azóta hál istennek nem jön, nem beszélünk, csak a rokonaival futok össze állandóan..
Meg borsódzik a hátam attól is hogy jönni fog ha már megszületett a baba, még nem tudom egyáltalán beengedjem e.majd kitalálom.
Egyébként nem vagyok egyedül, nem is tudom mi lenne ha nem lenne anyukám meg a bátyám.Nélkülük valószínűleg valami anyaotthonba kötnék ki.
Együtt lakunk egyelőre mindannyian.Meghát ők tartanak el, mivel a gyesnek már vége január óta ,az újabb gyes meg csak ugye a baba születése után jár, addig családi pótlék és slussz.
Néha nagyon nyomasztó hogy így rátelepszem a családomra és eyelőre még nem látom a kiutat ebből az eltartott szerepből, de a kisfiam érkezése annyira megváltoztatta az egész család életét, olyan fordulatot hozott (pozitív értelemben)
hogy anyukám és bátyám is egész más emberekké lettek, és ezt ők is így érzik.Szóval kicsit fura egy felállás, most szeptembertől még furább lesz de nem érzem úgy hogy jobb lenne a helyzetem helyzetünk ha nem így alakultak volna a dolgok.(persze leszámítva az anyagiakat..)
Érdekes hogy vannak közös pontok a történetetinkben, de mégis teljesen különbözőek.
damami
 
 


Nekem anyukám volt bent a szülésnél ami a kútvölgyiben zajlott.Most az istvánban fogok ha minden jól megy szebtember 22re vagyok kiírva, és szeretném ha ottlenne anyu is.mostmár felkészültebb leszek úgyérzem, az első nem alakult valami jól, tök hülye és kiszolgáltatott voltam, császár lett a vége fél napi vajúdás után.most szeretnék normál úton szülni, ami lehetséges az orvosom szerint is amennyiben nem lesz akkora a baba mint az előző volt(4,4 kg, 60cm)
és a méhemen a hegvastagság nem megy a szülésig 5 mm alá.Reménykedem.Gondoltam dúlára is de valahogy nem szántam rámagam hogy nagyon utánajárjak.Meg lehet hogy sok lenne már ott az ember(anyu, szülésznő, dúla,néha az orvos is)én meg leginkább magunkra(baba+én) szeretnék figyelni, csak legyen valaki aki a keresztcsontomat masszírozza az összehúzódások között..Kép
Monq!
A dúlasághoz egyébként nem az egészségügyis végzettség a szükséges hanem a dúla képző tanfolyam.Szóval a végzettség+szülés ezt nem váltja ki.Tudtommal.De a www.szules.hu oldalon találhatsz infókat erről is meg sok másról.
Elég gáz a helyzet a pároddal az biztos.Nekem az az érzésem hogy a legfontosabb az ami bennünk van.Az amit mi gondolunk, teszünk.Az ember a párját pláne ha az úgy igazán mégsem a PÁRja,nem tudja megváltoztatni.Ha meg valóban a PÁRja akkor meg nincs mit változtatni.Szerintem.Szóval vagy el kell fogadni, várni, bízni, szeretettel terelgetni, vagy elküldeni, elhagyni.Más lehetőség úgymint pl párterápia szerintem sem nagyon működhet.
Viszont párterápia helyett jobb lenne valaki akivel át lehet beszélni ezt az egész terhesség, anyává válás, együtt vagyunk de magányos vagyok témakört.Nagyon nem jó tele szorongással bizonytalansággal menni szülni.
Én ismerek egy nagyon kedves pszichológusnőt aki a szülés körüli, terheséggel kapcsolatos lelki problémák megoldásában tud esetleg segíteni.
Molnár Judit a neve, de van neki egy kolléganője is (aki egyébként nem pszichológus hanem pszichiáter és nem mellesleg dúla is Kép )
akit meg Frigyes Júliának hívnak.
Tb kártyával lehet menni a Vadaskert kórházba hozzájuk, szóval nem kell fizetni.
Hawa munkacsoport Bp. 2. ker Hűvösvölgyi út 116.
06-30-311-2994
06-20-388-5653
meg lehet próbálni, ha másért nem akkor azért hogy még egy barátnál is kívül állóbb valakivel meg lehessen beszélni a téged foglalkoztató és a a benned fejlődő picit is érintő dolgokat.
Más:
A vezetékneve a babának ugye ugyanaz lesz mint az enyém,meg a kisfiamé.a kereszetnevét még nem tudom biztosan.Mátéval együtt nézegetjük a naptárt, de mindig olyan bizarr nevek tetszenek meg neki.Kép Lehet hogy második névnek azt adom amit ő választ.Meglátjuk.
damami
 
 


Na most aztán jól kiírtam mindent magamból , bocs hogy ilyen hosszú lettem.
Jó éjszakát mindenkiknek!
Ez már a 32. hét! Kép
damami
 
 


Kedves Lányok!

Köszönöm a segítséget, tényleg jól jött. Szerintem el fogok menni a Vadaskertbe ( köszi Damami!). Most egyébként az egyéb juttatások után kajtatok, mint anyasági támogatás, terhességi, gyermekágyi segély, családi adókedvezmény. Szeretném egyelőre bejelenteni, hogy külön élünk ( ami igaz is ), de nem tudom hol kell ezt megtenni. Ha nem megy ilyen egyszerűen, és azt látom, hogy nem fog segíteni az apuka, akkor jön a válás. Tök jó :-,( 2 hónapja házasodtunk össze). Egyébként nekünk is nagyon hamar történt minden. Decemberben kezdtünk együtt járni ( előtte csak kollegák voltunk ), és februárban teherbe is estem, amikor már voltak köztünk nézeteltérések. Ekkor erőteljesen elgondolkodtam, mitévő legyek, de ő kötötte az ebet a karóhoz. Huza-vona stb. Olyan érzésem is volt, mintha csak azért tromfolna rá a döntéseimre, hogy vitatkozhasson velem, mert nem gondolkodhat az ember így. Amikor azt mondom, meg akarom tartani, akkor azt kapom, hogy nem tömheti be rajtam a lyukat, hogy ne jöjjön ki a gyerek, amikor meg ettől a kijelentésétől halál depressziós leszek, és világ vége hangulatban mégis úgy döntök, hogy akkor mégsem kellene megmaradnia, jön azzal a szöveggel, hogy gyilkos vagyok. Közben persze ő a meg nem értett mártír, aki mindent megtesz, csak nem értékelik, ja, és ő nagyon szeret engem. Kérdem én: mond-e ilyeneket az, akiben van szeretet, és némi tisztelet gyermeke anyja iránt? Egyik barátnőm mondta, hogy egy nő mindig magának szüli a gyereket, és ha nincs elszánva, nem akarja szívvel, lélekkel, ha törik, ha szakad, akkor inkább ne tartsa meg. Ne a pasi miatt legyen így, vagy úgy. Hát én így tettem. Megtartottam, és valahol mélyen már akkor, amikor dönteni kellett, bekalkuláltam ezt a lehetőséget is ( mármint, hogy egyedül leszek ) Nem vagyok nagyon kiakadva, csak amiatt, hogy egy csomó intéznivaló lesz, ami egyedül rám vár, hogy megoldjam. Anyagilag szinte a béka segge alá süllyedtem, mert már lassan 1 hónapja arra várok, hogy az apuka munkát találjon. Nem szólhatok bele, nehogy "okoskodjak", nem adhatok tanácsot. Sorra utasítja vissza a lehetőségeket, csak azért nem hív fel munkahelyeket, mert az nem illik hozzá. Nekem meg át kell tennem az időpontot a nőgyógyásznál, mert egy kanyi fillérem nincs. Az anyukája felhívott és mondta, hogy nem akar belemenni egy olyan lakás vásárlásába, ami reménytelen, hogy az övé legyen. Mert ugye neki sem tette a segge alá senki a lakást, ugyanúgy, mint nekem, és mint sokunknak. Amim van, azt saját magamnak güriztem össze. Kényelmes lenne beleülni valaki élete munkájába úgy, hogy minimum a felét felajánlja neki azért, mert néha szól hozzá, de akkor is úgy, mintha a kutyájával beszélne.
Egyre reménytelenebbnek tartom, hogy valaha is zöld ágra vergődjünk egymással.
Remélem Brekuc, hogy összejön a papás szülés, én is nagyon szerettem volna, de már nem bízom benne. Addig jó, amíg az embernek van legalább egy halvány reménye arra, hogy jobbak lesznek a dolgok. Én abban reménykedem, hogy ha meglesz Máté ( már az egész család Mátézza :-) ), akkor benne majd nagy örömömet találok, lefoglal az, hogy szertek vele lenni, vele foglakozni. Aztán majd lesz valahogy. Azon vagyok, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az életünk. Persze azt, hogy nincs papája, vagy csak vasárnapi, az biztosan nyomot fog benne hagyni, de lehet, hogy az még rosszabb lenne, ha ott lenne velünk és folyton csak feszültségben élnénk. Most, hogy egy hete nem találkoztunk lassan, sokkal higgadtabb vagyok én is, jobban tudok figyelni a babucira is. Figyelem, hogy rugdos. Nekem is látszik. Golyóstollat tettem a hasamra és azzal szórakoztam, hogy azt néztem, hogy mozog, de anélkül is lehet látni. Szoktunk kommunikálni, picit megbökdösöm a hasam, ő meg visszarúg. Tök jó, hogy egy emberpalánta növekszik bennem. Olyan kíváncsi vagyok, hogy hasonlít-e majd rám, vagy kire? Ezekből a kérdésekből az apukája semmire nem kíváncsi, legalábbis minden jel erre utal, és ez szomorú.
Most léptem a 27. hétbe, az Istvánban fogok szülni ( lehet, hogy már írtam ).Nagyon jó nőgyógyászom van. Kedves nő, határozott, de kedves, megnyugtató, higgadt. Olyan "látszik rajta, hogy biztos a dolgában". Biztonságban érzem magam nála.Ettől függetlenül nagyon parázok a szüléstől, egyre többet álmodom róla. Ott persze pikk-pakk megy a dolog. Egyre inkább latba vetem az epidurált, pedig attól irtózom, de majd meglátom, ha ott leszek.
Mégegyszer köszi a hasznos és kedves infokat!
Jó éjt nektek!
monq
 
 


Te kinél szülsz Damami? Én a Varsányi Hajnalkánál.
monq
 
 


Sziasztok Lányok!
Látom én is,hogy bővültünk,legalább ömi összetartunk.Szerintem ezekben a férfiakban sosem lesz ilyen...
Igen,érdekes,mennyire hasonlóak vagyunk,és mégis mennyire különbözőek.Az én kisfiam apja is munkatárs volt,a hosszú évek alatt úgy tűnt,ismerem is.A nap 24 órájából tényleg szinte 24-et együtt kellett dolgoznunk.És ha lehet ilyet mondani,átalakult szerelemmé.Ennek pedig következménye is lett,és látszik a fiamon,hogy szerelemgyerek.A következő hasonlóság:már engem is elhagyott pár napja,mikor kiderült, a terhesség.Különbség:én akkor még őrülten szerettem...amit a szemét ki is használt,mert azért visszajárni jó volt hozzám...
Mikor Domi pár hónapos volt,volt egy osztálytalálkozónk az általános sulival,és ott találkoztam egy olyan sráccal,aki sokat ült mellettem a padban,és nagyon jó humora volt.Néha tetszett is kicsit,bár magam sem értem,miért,mert nem volt sosem az esetem.Én eleinte a tökéletes(számomra)férfiakra buktam.Tinikoromban csak olyan fiúval voltam hajlandó szóba állni,aki minimum modell-külsejű volt.Kocka has,sármos arc,stb.Hosszú évek után jöttem rá,miért nem érzem magam jól mind mellett:mert nekem ők "kicsik"voltak.Én szeretek odabújni valakihez,aki nagyobb nálam,vonz,ha maffiózó kicsit.Azóta meg szinte csak olyan pasik voltak,akik masszív,agresszív fejű emberek.Most mit csináljak,ha erre gerjed a lelkem.És hiába mondják,hogy a külső nem számít,a fenéket nem...Csak önmagában nem elég...És hát ez az osztálytárs nem egy vonzó ember volt...fele akkora mint én,mintha az öcsém lett volna...De egy évvel idősebb is volt nálam,láttam,hogy a stílusa bejön,és élt bizony bennem is,hogy nekem nem lesz senkim.Mindenki ezzel traktált(kivéve a családomat),hogy nem találok majd senkit a gyerkőccel.Íme az újabb egyezés:én is belementem,mert nem akartam egyedül élni,ez azért minden emberből előjön,hisz társas lények vagyunk.Õ nagyon akarta,én viszont lefektettem a szabályokat előre:nagyon szeretek vele lenni,nagyon figyelmes és kedves,és azért is nagyon hálás vagyok,amiért a fiammal ilyen szépen bánik,(mert olyan emberrel szóba sem állktam volan,aki a fiamat az én utánfutómnak nézi),de én ígérni nem tudok neki semmit.Mert az érzelmek és a testi vonzódás sajna nem megy gombnyomásra,nem?Én megfeszítettem magam,hogy valamilyen dolog kialakuljon bennem,hogy szeretni tudjam,hogy vonzó legyen.Sok dolog kiderült közben,ami még inkább rosszul jött,mert akkor már sem a stílusa,sem a fiamhoz való hozzáállása nem tette vonzóvá.Láttam rajta a sunyiságot,meg azt,ahogy hazudozik,azt,ahogy a fiamat egy eszközként használja a felém vezető úton.Tudta,a fiamért mindent megteszek,de azt hogyan is gondolta,hogy ettől szexuálisan vonzani fog?Nem akartam egyedül maradni,ezért tudtam,valamit tenni kell.Vagy engednem,vagy elengednem.Persze menni nem akart...Sokan mondták,bármit hajlandó volt elviselni ez a férfi,csak velem maradhasson.Õ maradt ugyanaz a csúnya,kis vézna ember,én meg kivirultam,ahogy teltek a hónapok,ment le a súlyom,csinos lettem újra,és láttam,hogy ugyanúgy megnéznek a férfiak,mint azelőtt.Akkor tudatosult bennem,hogy nekem nem szabad megállnom itt,hisz találhatok magamnak olyan embert is,aki iránt én is vonzódom.Iszonyú volt az a 2 év,mert olyan életet éltem,amit csakis 100%-ban a fiamért tettem,de boldogtalan voltam,mint nő.Mint anya,szívmelengető volt,mert sok program,volt "apja" a gyerkőcnek,nem az otthoni depi,stb...De egy idő után,főleg mikor beadtam a derekam,már hányingerem volt az estéktől.Mindeközben görcsösen rettegtem az egyedülléttől.Soha addig nem feküdtem le akaratom ellenére férfival,ezért nem is tudtam színészkedni,látta rajtam,hogy csak miatta teszem,testem egyetlen porcikája sem kívánja...Neki ez elég volt a boldogságához.Én meg csak éltem a napjainkat,amikor lehetett,találtam valami kifogást...hát nem lenne belőlem valami jó k...va,mi?Egyre jobban kiszerettem a belsőjéből is(bár ez inkább kiábrándulás volt,mert szerelem sosem...).Hiába kértem,hogy a kb.40kilójához egy kicsit hízzon,jöjjön el velem szoliba,vagy használjon valami vonzó ruhát,egy finom parfümöt,stb.ami kicsit segítene...Mert az elején a belsője rendben volt,de ettől még senki nem kívánta meg őrülten a párját,kell valami,amitől tűzbe jövünk,nem?És ha azt látod,hogy egy ember szerencsétlenül,görbén áll előtted,míg te egy magabiztos nő vagy...És ciniku volt.Õ imádta,ha szép barnák a lábaim,de lehurrogott,hogy nem buzi ő,hogy szolizzon,ha kell nekem,akkor így,a kilátszó ordái is fognak tetszeni,hófehéren,hosszú fekete szőrszálakkal...Ne haragudjatok,tőlem a sznobság messze áll nagyon,de az ilyen emberben sajnos nem látok semmi vonzót,sőt,inkább visszataszítót.És bizony ahogy rajtunk is segít egy szexi ruha és egy finom illat,egy ápolt haj a randin,úgy a férfiakat is vonzóbbá teszi.Na,ezt kiveséztem.Õ meg nem volt hajlandó semmit tenni,miközben én még ágyba is bújtam vele,csak hogy már én is "adjak"valamit.Tudtam,hogy enélkül hosszú távon nem működhet.Ez így ment,míg szép lassan meggyűlöltem,meg az ellenem tett dolgai miatt(gyerekem ellen is) is,de ezt már hosszú lenne részletezni.És akkor jött egy nős pasi,akire ránéztem,és tudta,hogy meg akarom szerezni.Láttam,hogy azonnal az ágyába cipelne.Vártam egy darabig,amíg teljesen megőrül értem,mert ezek után nem akartam megint átadni az irányítást.Tudatában voltam,hogy csinos nő lettem újra,anyagilag sem kellett függnöm,mert bár a szüleimnél éltünk,de a fizetésem pont elég volt kettőnkre,és még maradt is néha erre-arra,ami kell egy nőnek.Itt kezdődött egy nagy szerelem,de ezt majd leírom máskor,mert most is hosszúra sikeredtem,bocsi.
Sziasztok!
Kriszti

Dorcsi,Domcsi,Kriszti
doktorkitti
 
 


Sziasztok!

Nem szeretnék senkit kiemelni ,hiszen mind egy cipőben járunk. Én már kezdek túl lenni azon h apuka minket semmibe vesz, nem kiváncsi a pici fiára, összesen idáig 2szer látta, mert megengedtem neki, azóta viszont fenyeget, h nem fog csak annyit fizetni amennyit akar, h nyugodtan pereljem, csak muszájból ismeri el az apaságot, és h felejtsem el őt örökre. Sokszor megkaptam én is azt, h nem is hiszi h övé a gyerek, pedig jól tudta h soha nem tudtam volna megcsalni, ő volt a mindenem, én annyira szerettem h mindent, de mindent feláldoztam érte! A semmiért! Rengeteget idegeskedtem, depressziós lettem, amiből leginkább egyedül másztam ki, nehéz volt, de csak az tartotta bennem a lelket h van egy pici, akinek szüksége van rám, és ha már ott van a pocimba nem tehetem meg, h miattam betegen szülessen! Az egészsége a legfontosabb. És ő tudta mikor szomorú voltam, mindig jelzett h ott van, és akkor mindig jobban éreztem magam. Már akkor ő volt a vigaszom, és nem pedig a fájdalmam okozója. Nem bántam meg semmit. Most h megszületett a fiam, csak azt hajtogatta h a pénz miatt tartottam meg, h fizessen utána. Hát ennyire nem ismer engem?! Ki szülne manapság a pénz miatt?. ÉN biztos h soha! Abból a kevésből nehéz lenne egy ill. két gyereket felnevelni. A legnagyobb vágyam teljesült azzal h újra terhes lehettem, és eszembe nem jutott volna az sem h elvetetem. Titeket nem kért erre az „apa”? Számomra nem ember és főként nem apa az ilyen. Pedig már van egy kétéves fia, tudja mit jelent apának lenni, és tudom h szereti is azt a fiát, de nem értem h tudott erre kérni, és akkor is érzéketlen maradni amikor karjába vette a mi picikénket, láttam rajta h közömbös semmit sem érez. Anyuék annak idején biztattak, h megváltozik majd, hiába hagyott el, visszajön ha megszületik a fiam, ha meglátja…nem jött! Sőt most már gyűlöl. Látjátok, én is hittem, mert hinni akartam, de nem változik meg semmi a baba születésével, legalábbis az én esetembe ez történt, de kitudja talán valamelyikőtöknél igen. Én is úgy viselkedtem vele míg jelentkezett kb. 3 héttel ezelőttig, mintha nem szeretném, de mégis mindennek ellenére a szívem mélyén még szeretem. H*..e vagyok?

De már mindegy, szeptemberben beadom a papirokat a gyámügyre, és kitűzik a tárgyalást, de tudom h ettől még nem lesz teljes béke a szívembe. Az igazi az lett volna ha szívből dönt mellettünk, vagy legalábbis a fia mellett. Azt hiszem nekem nem kell félnem attól h 3 éves kora után elakarja majd vinni, hiszen a felesége azt is megtiltotta h felhívjon, vagy meglátogasson minket. Ezért vagyok biztos abban h nem engedné odavinni a fiam.

Kicsit össze-vissza írtam de remélem mindenki értette, megértett.

Csilla

Damami!

Van emailcimed? Megadod? Szeretnék privát levelezni veled ha nem bánod. Te hol fogsz szülni? Mikorra várod a babát? Fiú vagy lány? H viseled a terhességet egy picivel, egyedül?

Brekuc!

A közös találkozó tényleg jó lenne, de szerintem nehezen egyeztethető össze, hiszen többen babázunk, és a picik bizony felborítják az ember napi tevékenységét, én már csak tudom, a fiam olyan anyás, és cicis h egész nap szinte csak cicizik, és egy percet nem tudom letenni, pedig nincs elrontva, ahhoz még aprócska. De jó az ötlet!

Kép

Kép

Kép
kcsilla27
 
 


Sziasztok!

A munkahelyemen azért mondtak okosságokat is, pl, hogy egy gyerek soha nem fogja összetartani a családot, ha eleve nincs meg a kötődés 2 ember között. Egyszer 1 előadáson hallottam Popper Pétertől, hogy ha valaki úgy lesz szerelmes, hogy előbb van meg az érzés, utána az alany, akkor hajlamos az illetőt felruházni olyan tulajdonságokkal, amikkel nem is rendelkezik, és mikor tisztul a rózsaszín köd, akkor kap a fejéhez az ember, hogy ki ez a pasi ( v. nő, ffiak esetében )?Annyit gondolkodtam már én is, hogy mi lehetett az oka annak, hogy idáig jutottunk. Lehet, hogy nem is szerettem, csak a hormonjaim indultak be, vagy fordítva, ő nem szeretett, csak ugyanez volt a szitu vele, vagy netán mindkettőnkkel ez történt? Nem tudom még. Akkor még ő is másnak tűnt, mint kollega. Megértő volt, érdeklődő, kedves, mosolygós. Vagy csak én láttam ilyennek? Mert ilyennek akartam látni. Emlékszem, amikor odajött először hozzánk dolgozni és egy műszakban voltunk, sokszor halálra idegesített egy-két szokásával. Aztán eltelt 1 év, és elkezdtem rá férfiként nézni, amitől kicsit zavarba is jöttem. Majd jött minden spontán. Voltak akkor is dolgai, de mindig megmagyaráztam magamnak, hogy ezekről nem ő tehet, szegényt csak kihasználják, átverik a szülők , a nők, mindenki. Rendesen kiváltotta belőlem még az anyai ösztönt is. Később aztán, ahogy megismertem a környezetét jöttem rá, hogy ez nem egészen felel meg a valóságnak. Csak akkor már késő volt. Semmi tisztelet nincs benne a nők, anyák iránt. Soviniszta állatnak tűnik már a szememben. Mikor legelőször hallottam az anyjával beszélni, kinyílt a bicska a zsebemben. Nálunk alapvető volt a szülők iránti tisztelet. Én most abban bízom, hogy talán megtalálom azt az embert, akivel együtt tudunk működni, és szeretni is tudjuk egymást. Bár most annyira kiábrándult vagyok ebből az egész szerelem témából. Nem akarok besavanyodott egyedülálló feminista anyuka lenni, csak a hitem nem annyira erős e téren már. Azért mégis remélem, hogy nem leszek örökké egyedül, és főleg azt, hogy nem fognak bántani többet így. Nem keresem, majd jön, ha itt az ideje. Az a baj, hogy ha elszáll az ember agya, akkor nehéz józanul gondolkodni. Én nem bánom, hogy megtartottam a babámat, mert ha nem teszem, lehet, hogy nem lett volna már rá módom. 40 fölött szülni először, elég rizikós.
Én mindenesetre most túlélésre játszom, és arra, hogy a lehető legharmonikusabb legyen a kapcsolatom a fiammal. Lehetőleg békében elintézni a nézeteltéréseket. Nem akarom elzárni az apja elől, de vele élni sem akarok. Próbálok jövőre koncentrálni és optimista lenni. Biztos nem lesz könnyű, de a gyerek szerintem sokmindenért kárpótolja az embert. Végülis eddig sem voltam csak 3-szor szerelmes életemben, 2-szer nagyon, 37 év alatt. Ha szerelmesnek kell lennem, biztos az is leszek. Talán kibírom ezután is. Én inkább a mindennapi megélhetés miatt aggódom. Ja és biztos vannak férfiak között is, akiknek holtvágányra futott a reményteljes életük, úgyhogy nincs semmi veszve. Nem tudom, mennyivel csökken az ember esélye, ha van gyereke. Majd kiderül.
Mindenkinek erőt és kitartást!
monq
 
 


Sziasztok!

Én a Bábinszki Ágotához járok terhesgondozásra, remélem sikerül majd vele szülni.Pont a szülés kiírt időpontjához képest egy nappal el kell utaznia.(szept. 20 vagy 24)
Õszinténszólva én szeretnék hamarabb túllenni rajta, meg bízom aban ha egy kicsit előbb érkezne a baba, talán nem lenne olyan nagy és meg tudnám szülni természetes úton.Jó lenne.
Csak egy kis helyzetjelentés: "kedves apuka"(kettes számú) nemrég húzott el a trabijával az ablakunk előtt.fura így látni, hogy itt van ez a kis emberke a hasamban, a fia, és közben annyira semmi de semmi közünk egymáshoz hogy hihetetlen.
És hát igen jó öreg Popper bácsinak érzésem szerint igaza van.Szerintem általában így van ez, a kapcsolatok túlnyomó többségében, hogy az előre felépített kis illúzióember aki bennünk él, és végre jól ráhúztuk jelmez gyanánt valakire (aki ránk mosolygott, picit is figyelmesebb volt mint a többi),lassan (vagy akár gyorsan Kép )lehull,
leválik.És akkor ottmarad az a másik, teljes valójában, és igen akkor tesszük föl a kérdést hogy :Úristen ki ez az ember?
Csak azt nem tudom hogy azt a helyzetet hogy lehet kezelni hogy van ez az érzés hogy nekünk kettőnknek már semmi közünk egymáshoz, nem tudunk egymással mit kezdeni, rosszabb esetben még meg is bántjuk egymást, és akkor közben ott van egy gyerek aki kettőnkből van.Tehát mégis van közünk egymáshoz.
Hallottam, olvastam már olyan külön élő szülőkről akik annak ellenére hogy már nincsenek együtt és sok dologban különbözik a véleményük, a gyerek kérdést komolyan veszik, a felmerülő dolgokat legyen az öröm vagy probléma, meg tudják beszélni közös nevezőre tudnak jutni.Nyugodt szívvel a másikra merik bízni a gyermeket, akinek így mégis jelen van mindkét szülő az életében.
De mi van ha ez nem így van.Ha nagyon nem érti meg egymást a szülőpár.
Én pl. egyik gyerekemet sem tudnám egyiknek az apjával sem nyugodtan elegedni sehová.Egyszerűen nem olyan emberek akikre bármilyen gyereket is rábíznék, nemhogy sajátomat.
Szóval ez a "mégiscsak legyen apja a gyereknek"felszólalás szerintem nem egészen helytálló.ugyanis nagyon nem mindegy milyen az az apa.sok családban , házzaságban is látni hogy mennyire nincs egyetértés, sokszor tényleg csak nehezéknek, vagy anyagi támasznak van ott a férj.
na remélem valamennyire értehtően fogalmaztam, csak úgy kavarognak a fejemben a mindenfélék...
majd még írok mostmár felébredt a gyermek
mindenkinek minden jót!
(néha jusson eszetekbe, hogy nemsokára átmegyünk babázós fórumba és már nem csak a meglévő illetve expasik hülyeségeiről lehet majd itt beszélgetni, tapasztalatcserélni)
damami
 
 


sziasztok


ma kaptam listat a vedonotol arrol hogy mi kell a babanak meg nekem majd a korhazban es konkretan elkezdtem parazni;ez igy egyedul nem nagyon fog menni vagy igen?
apuka hol van hol nincs altalaban akkor nincs amikor elotte megigeri hogy ma feltetlenul jon es segit vmiben
es kozben jo asszisztalni ahhoz hogy jon ossze a felesegevel - nagyon-nagyon remelem hogy lesz annyi tapintat benne hogy nem irja meg ha lefekudt vele;egyszer jott egy ilyesmi sms de aztan azt mondta hogy nem de mindenesetre ez is benne van a pakliban hogy vagy rugaskepp vagy lelkizes miatt el fogja mondani es akkor nekem nagyon jo lesz
erezhetoen tavolodik tolem,tolunk naprol-napra

az hogy elengednem-e az apjaval nem tudom;itt annyira bezavar a csaladja hogy talan azert nem szivesen (nem szeretnem ha pl a felesege latna ezt a gyerkocot)
de szar erzes az hogy miert nem tudunk egyutt lenni es miert nem tudjuk adni a babanak ami jarna neki,a csaladot
az nalunk egyebkent kulon jo hogy tulkeppen tok jol megvagyunk,meglennenk csak mivel ez a kenyelmetlen helyzet kenyelmesebb neki ott rendbrakni a dolgokat mint minket tenylegesen vallalni;tudatosan epit le magaban minden erzest felem,ajnarozza a ket felnott gyereket a pici meg meg nincs neki mert majd akkor lesz egy kicsit realisabb ugye ha kibujt

szoval para teljesen az egyedullettol meg raszorultsagtol es tenyleg fingom sincs hogy lesz ez majd es persze mar most nagyon hianyzik valaki akivel a gyakorlati dolgokat is meg lehet oldani de szeret is es erzelmileg is tamogat
es akkor tenyleg szart se er hogy bent van-e a szulesnel vagy sem ha utana ugyis eltunik es elotte meg ugye eltoltottunk nagyon sok hetet szenvedessel - ez csak mezesmadzag vagy onamitas vagy nemtommi

udv
pesszimista Brekuc
brekuc
 
 


Sziasztok!

Rám is rámtört a felismerés, hogy mennyi minden kell a gyereknek. Én a védőnőtől egy kis füzetet kaptam, amiben 1 oldalon írják le az egészet. Mármint az egész oldal ezzel a listával van tele. Hát mit mondjak, nekem is megállt az ütőm. Honnan fogok ennyi mindent beszerezni? Bár már 1 nagy zsák ruhát összekunyeráltunk, meg babakocsit, meg kiságyat, kiskádat stb, de a ruhák pl majdnem 1 méretűek. Sokra megyek, ha 2 hónapig minden napra másik ruhája lesz, utána meg semmi. Szerintem lesz 1-2 ruhája mindig, aztán azt mosom majd egyesével. Hát cumisüveg biztos kell, meg cumi is, mert a nővérem amikor szült, elhatározta, hogy nem fog cumizni a gyerek, ezt kb az első pár éjszakáig bírta, amikoris a kis lurkó nem bírt nyugton maradni, és ezzel együtt ő sem.Hőmérő? Minek, ott az ember könyöke. Azt lehet érezni, hogy hideg van a szobában, vagy nincs, tehát szobahőmérő sem feltétlenül kell. Edények biztos kellenek, de kis méretben, úgyhogy talán ki lehet bírni. Textil pelenka is kell néhány,néha abba is lehet pelenkázni, meg büfiztetni is jó. Kell néhány dolog, ami feltétlenül szükséges, de azok közül, amiket olvastam nem kell minden, és nem a legdrágább. Amit meg tudok oldani ezek nélkül, azt megoldom. Nagyon sok anyuka fekteti pl maga mellé a gyereket egy pár hónapig. Én lehet, hogy nyugodtabb is lennék. Hasra biztos nem fektetem egy darabig. Nagyanyáink is felneveltek néhány gyereket ilyen kütyük nélkül, amiket most feltétlenül fontosnak tartanak. Persze. Mekkora üzlet ez a baba szerkó... A gyerek folyton nő. Én a múltkor láttam valami baba-diszkontot, de már nem emlékszem, hogy hol. Még nézelődöm addig is, amíg meg nem érkezik. Azon kívül megyek felhajtani az ismerősöket, akiknek nemrég született babájuk, és minden használható dolgot kölcsönkérek. Persze tényleg vannak fogyóeszközök. Engem nagyjából megnyugtatott a környezetem, hogy nem kell mindent szó szerint venni. Fertőtleníteni, kifőzni biztos kell majd dolgokat.
Egyébként én már több, mint egy hete alig beszélek az apukával, nagyon összerúgtuk a port, miután kb.1 hétig rám se bagózott. Úgyhogy én közöltem vele a tényállást, hogy innentől kezdve egyedül veszem kezembe az irányítást,amennyiben alkalmazkodik ( és ez azt jelenti, hogy kb 3-szor annyira fog másképp viselkedni, mint eddig), akkor beszélünk a továbbiakról, és hajlandó vagyok őt is bevonni a döntésekbe, de ha ez nem így lesz, akkor végeztem vele, de a felelősségéről ne felejtkezzen meg, mert ha megfelejtkezik, akkor majd az illetékes szervek nem fognak. Most annyiban vagyunk, hogy végeztünk egymással, de a gyerekről gondoskodni fog. Majd meglátjuk. Ha nem, megyek a bíróságra. A családjával egyébként jóban vagyok. Mindenki megígérte, hogy segít, ne aggódjak. Hát ezt is majd akkor, ha tényleg úgy lesz. Egyelőre mindenki nagyon rendes, és eddig tényleg segítőkészek voltak. Szar, hogy mindenki jobban foglakozik velünk nála. Most a barátnőmmel kajtattunk lakás után. Tegnap meg a segélyek után kutattam. Mondtak valamit a tehességi-gyermekágyi segélyről, hogy 28 nappal a szülés várható időpontja előtt is felvehetem, meg a szüléskor is, viszont kell hozzá a baba szül. anyakönyvi kivonata. Ezt nem egészen értem, de még rá fogok kérdezni. Hát van dolog. Nem könnyű. Ebben a melegben meg nagy hassal rohangálni, nem leányálom. Bízom benne, hogy a tőlem telhetőt úgyis megteszem. Ez a jéghegy háta, ahol meg kell élni. Mindenkit, aki szakértőbb témában, mint én, megkérdezek, hogy mit lehet csinálni. Hát majdnem mindenki az.
Szóval én megpróbálok pozitívan hozzáállni. A gyereknek nem tenne jót, meg nekem sem, ha együtt maradnánk az apjával, olyan feltételekkel, hogy állanó a bizonytalanság, főleg érzelmileg. Az anyagi így is, úgy is adott. Ha különválunk lehet, hogy biztosabb az anyagi is, mert legalább biztosan tudom, hogy mire nem számíthatok. Az állandó érzelmi feszültség meg nem tenne jót semmiképp. Akkor már a két rossz közül a kevésbé rosszat választom. Majd alakul. Biztos Brekuc, hogy te is a lehető legjobbat fogod nyújtani a babócádnak.
Most megyek aludni, mert holnap megyünk ki a barátnőmmel a barátja telkére főzőcskézni egy kicsit, és korán kelünk.
Jó éjt!
monq
 
 


Sziasztok!

Drága sorstársaim, arra gondoltunk itt többen h szeretnénk egy találkozót szervezni, mi akik hasonló cipőben járunk, mit szólnátok hozzá? Jövő hónapban, valamelyik nap, csak kérlek titeket, adjatok elérhetőséget nekem a mailcimemre (csillagabor@freemail.hu), és ötletet h hol is kéne megejteni a találkozót. És egy kb.időpontot ami nektek is jó, vagy mondjak én és megpróbáltok ahhoz igazodni? Nem tudom csak sejtem h a többség pesti, ezért valahol ott kéne találkozni, szabad ég alatt ahol lehet sétálni a gyerkőcöknek, (ne hagyjátok otthon őket), vagy rossz idő esetére lenne aki befogadni 8-unkat és a gyerekeket? Azt hiszem igazán ránk férne egy alapos beszélgetés, olyan egész napos ha ráértek, de ha csak pár órátok van, én annak is örülnék. De ha van kedvetek utazni és lehetőségetek én is nagyon szívesen látlak titeket, de én Isaszegen lakom. Rátok bízom a döntést. Tartsunk össze és találkozunk! Van kedvetek?

Damami!

Én sem rejtegetem a fiamat és megengedtem volna h az apja lássa ha igazán akarta volna, de nálunk nem így van. Nem kiváncsi rá, sok ismerősöm szerint csak ki kell várni az időt, de hiába, én úgy érzem és látom h nem fog eljönni meglátogatni a fiát, de talán jobb is. A fiamnak is, mert pár év múlva nem fogja kérdezgetni h –apa miért nem jön?- Szerintem ebben a helyzetben sérülne meg leginkább, hiszen úgy érezné h nem szereti az apja. Ennél nagyobb fájdalom nincs egy gyerek számára, amikor ők úgyis nagyon érzékenyek. Ezért kell nekünk vigyázni rájuk és megadni mindent ami erőnkből telik. Nekem sem könnyű, szüleim segítenek, nélkülük nem tudnék két gyereket nevelni. Ha majd rákérdez a fiam, én sem szépítek, csak egyszerűen elmondom majd az ő pici fejecskéjének megfelelően h apa nem akart velünk élni, vagy valami hasonlót, de ezen még nem gondolkodtam el, még kb. 3 év addig. Az ovitól majd jobban fogok félni, hiszen ott lesz a többi gyerek apucija, meg apuci-anyucival megy a gyerkőcért, én meg majd egyedül, mint a lányomért. De tény h az apuka, érzéketlen nálunk is, hiába volt egyetlen egyszer a karjában a fia, láttam rajta h semmit nem jelent számára, tök érzéketlen volt. H tud egy „apa” ilyen lenni? Azt hiszem egy baj van velünk h kihasználják a szeretetéhségünket, magányunkat, a férfiak akik foglalkoznak érdeklődnek irántuk csak egyet akarnak, én is találkoztam ilyennel nem régen, csak a szex érdekelte, persze adta h ő milyen jó fej, meg szereti a gyerekeket, de látszott, ill. próbálkozott h mi lenne ha.. hát ilyen pasi sem kell. Én úgy vélem, mi igazi nők vagyunk, és anyák, ezerszer értékesebbek mint azok akik épp szinglik, vagy nem akarnak (még) gyereket. Persze mi is voltunk egyedülállóak, vagy vagyunk, (én voltam 7 évig férjnél), de épp minket kéne megbecsülni, hiszen mi tudunk igazán szeretni, és szeretetre vágyni. Ez amit kihasználnak, és eldobnak utána mint egy rongyot ha hagyjuk. De ne hagyjuk, én inkább élek egyedül a gyerekeimmel, és ha találkozom majd valakivel azért jól megnézem, és várok, amig úgy érzem eljött az ideje, de persze még itt is tévedhetek. Tévedni pedig emberi dolog, csak ne a gyerek igya meg a levét. Ezért nem hoznék haza egy pasit sem. A lányom elég érzékeny, és még azt hinné ha párszor találkozna valakivel h esetleg ő lesz az új „apukája”. Na ezt jól leírtam, ugye nem haragszol meg rám, csak leírtam h én mit érzek, és h szerintem hol rontjuk mi is el.
Szép nagy babád volt először, most mekkorára saccolják?. Én tudok dúlákról mesélni hiszen nálam 2 volt bent szülésnél, és nem bántam meg, nagy segítség volt számomra. Én is szívesen bemennék szülésre ha vki szeretné, jó érzés lenne ha segíthetnék ezzel.


Monq!

A te helyzeted igazán borzalmas, talán jobb lenne mégis ha egyedül várnád azt a bébit, könnyebben túljutnál rajta, mint igy, h naponta érzelmileg zsarolnak. Én legalábbis igy veszem ki a szavaidból. Nálunk az apuka szintén bepróbálkozott ezzel, nem egyszer mondta h ez igy nem élet, nélküle nő fel a fia, és így nem akar élni tovább, vonat alá ugrik , állítólag egyszer a kocsiból kiszállt, a vasúti átjáróban megpróbált aláugrani de sikerül megakadályozni őt. Na most ezért legyen nekem lelkiismeret furdalásom, eleinte volt, de mivel láttam rajta h inkább menekülni akar, és a fejét a homokba dugja, mert akkor talán nem kell tudomást venni semmiről, és így elfelejti a fiát, hagytam h elmenjen. Azóta sem keresi, és nem is hiszem h bántja őt. Ne hagyd magad csak ezt tudom mondani, mi itt vagyunk, és vannak olyan egyesületek akik segítenek, de hidd el, így te sem vagy biztonságban, és a baba sem lesz. Honnan tudod h egyszer nem bánt titeket? Vagy a picit? Vagy megteszi és otthon, és egész életedben bántani fog a tudat és magadat okolnád érte. Ezért ne hagyd. És ne haragudj ha okoskodónak tűntem, csak segíteni szeretnék. Nem maradhatnál a barátnőddel közös lakásban? Vagy annyira pici? Lehet h sokkal jobb lenne. Ha jogi segítség kell nyugodtan írj, én most indítom majd az apaságit, de van köztünk több anyuka aki tisztában van ezekkel a jogi dolgokkal és biztos szívesen segít neked. Ha nem akarsz egyedül szülni, és megoldhatod válasz dúlát, én azzal szültem és nem bántam meg. Sokkal többet tudnak segíteni mint az apukák, ezt is tudom mert a lányomat még apásan szültem. De ha lenne családom, és harmadik babám azt hiszem újra dúlát választanék.
Õket megtalálod a születés hete portálon, a várandósok klubjában ha jól tudom. De van egy központjuk az Arany János utca 10-ben minden szerdán délután ügyeletet tartanak. Sok mindenben segítenek neked, bátran fordulj hozzájuk. Nekem egy hasonló cipőben járó anyuka ajánlotta Ritát, majd kiderült h az utcánkban lakik Zsuzsi aki szintén dúla, és szeretett volna bent lenni nálam ha megengedem. Megengedtem. De ehhez nem egészségügyi végzettség kell, hanem egy tanfolyam elvégzése, ill. elhivatottság. Csak az kevés h szeretnék bent lenni valakinek a szülésénél. Szerintem az elhivatottságuk belülről jön. Segítőként, azért én is szívesen vállalkoznék rá h bekísérek kismamát, h ott legyek mikor az a pici csoda megszületik, de eddig senki nem hívott. Most meg itt a pici fiam, aki most volt két hónapos, és minden időmet leköti. Belegondolva a horoszkóp jegyekbe a skorpió sem jobb, mindkét gyerekem apja skorpió. De hidd el a baba megszületése után megnyugszol, valamiért ez lett megírva nekünk, először szenvedünk h boldogok lehessünk utána. Lásd Doktorkittit! Csak a babára figyelj, mi majdnem rámentünk amikor bejelentette h nem is akarja elismerni a kicsit, és nem kiváncsi rá. De győzött bennem a fiam iránti szeretett és féltés, az h ő egészséges legyen, és majd utána lesz valahogy.
Kinél fogsz szülni? ÉN is az Istvánba szültem, Horváth Mihálynál, és kádban! Epidurált soha nem kértem és nem kérnék,(félek is tőle)meg semmilyen fájdalom csillapítót mert szerintem ki lehet bírni, De ez én vagyok, mindenki maga érzi h mire van szüksége. A fiam születése életem legnagyobb csodája volt, mert itt teljesült a vágyam, újra szültem, csak most átéltem és nem túléltem. De ez egy másik történet.

Ezer bocsi mindenkitől h ennyire hosszúra nyúltam.

Csilla

Kép

Kép

Kép
kcsilla27
 
 


Sziasztok
Szia Csilla
Erdekes az en fiam apja is skorpio es egy nagy seggfej, kb oylan sztorikat hallok vissza, hogy en ezzel a ygerekkkel meg akartam fogni meg elvettem a szabadsagat, dehat konyorgom kb egy percet nem vett el az eletebol max amikor osszejott, a masik mar en is azon gondolkodom hogy fogom a fiamnak megmondani ki a verszerinti "apja", aki nagyjabol le se szarja, nem ertem hogy lehetnek a pasik ennyire szarhaziak??? es nem maga m miatt faj hogy iylen hanem miatta, tudom, hogy sajnos el kell mondani nem a parom az igazi mert az iylen dolgok mindig kiderulnek. Ti hogy vagytok?
MAcera az apasagi? En meg nem nyujtottam be, gondolkodom rajta.
Reka


Kép
vaktyuk
 
 


Sziasztok!

KCsilla!

Köszi a leveled, nagyon kedves tőled, hogy így biztatod az embereket. Azt hiszem ez a lelki vigasz nagyon sokat segít. Az ember nem érzi magát teljesen egyedül a problémájával. Bár az én esetemben a barátnőm maximálisan mellettem áll, dehát neki is megvan a maga kis élete, nem is várhatom el, hogy állandóan az én problémáimmal foglalkozzon. Az anyósom, és a férjem rokonai is felajánlották, hogy segítenek, dehát ők messze vannak, kb 120 km-re, és persze dolgoznak. Mindenki a saját kis várát építgeti, így nekem is ezt kell tennem. Meg kell tanulni egyedül boldogulni. Nem hiszem, hogy bárkit tudnék hirtelen riasztani, ha bármi probléma adódna. A lakásunk nagyon kicsi, de talán van rá remény, hogy el tudjuk adni és veszünk belőle 2 még kisebbet. Az anyagi helyzetem katasztrófa, csak a betegállomány pénzt kapom, ami nem egy csúcs. Magamat sem tudom belőle fenntartani, egyedül. Nem tudod véletlenül, hogy a szülési szabadság ideje alatt az ember kap a munkahelyéről szabadság pénzt? Ettől függetlenül kaphatja az terhességi-gyermekágyi segélyt, vagy csak az egyik jár, a másik nem? A GYED csak kb 4 hónapos kortól jár, ami szintén kb annyi, mint a betegállomány pénz, tehát nagyon karcsú, és akkor már lejár a 168 nap, ameddig a terh-i, gyerm.ágyi jár. Szerény számításaim szerint a helyzet 2 évig ilyen lesz. Próbálok kavarni, de nem tudom, mi jön be belőle, és mi nem.
Bejelentem, hogy külön élünk a családi pótlék miatt, meg egyébként sem élünk együtt. Állítólag csak be kell menni a bíróságra és bejelenteni. Aztán meg lesz 1 tárgyalás. Gondolom ott a papának is meg kell jelenni. Vagy nem kötelező? Nem tudod véletlenül?
A dúlát lehet, hogy megpróbálom, már Damami is ajánlott a Vadaskertből néhányat. Nem tudom mennyi idővel előtte kell szólni. Nekem rohadtul nincs pénzem, csak tb-re tudom vállalni ezt a luxust magamnak, hogy valaki bekísérjen és fogja a kezem, mert nagyon félek. Egyre jobban. És bár tudom, hogy mindez természetes, mégsem tudom el sem képzelni, nem tudok felkészülni rá, csak képzelődni tudok, de szerintem az annyira messze áll a valóságtól. A második gyereknél már legalább van fogalma az embernek, bár minden szülés más, még egy ember esetében is.
Jó ötletnek tartom egyébként, hogy találkozzunk valamikor. Ha vége a kánikulának valahol, valami kellemes helyen összefuthatnánk, ahol a gyerkőcök is jól érzik magukat.
monq
 
 


szia Monq!

ugy örülök h végre vki jó ötletnek tartja a talit.Hát tényleg sok minden kell egy baba érkezésére, de van ami elhagyható. Lehet h unalmasnak fogok hangzani, és talán el sem olvasod a soraimat. Arra már nem emlékszem mit szereztünk be anno a lányomnál a férjemmel, de most frissebbek az élmények. Én is vettem cumisüveget (amit nem fogad el, kapásból 2, meg kaptam is egyet), cumit, azt most már elfogadja, (ebben az esetben kell kettő, mert ha egyiket elhagyod véletlen lehet h ott maradsz egy ordító gyerekkel akit nehéz megnyugtatni. Mert sajnos nem minden esetben tudod cicire tenni h megnyugodjon, én már csak tudom.) Amig nem cumizott, és intéztem a papírokat, addig próbáltam megetetni, mikor rám szóltak h ne tegyem. És állítólag Magyarországon mindenhol szabad szoptatni, de ez az én tapasztalatom. Ha jól emlékszem közülünk még Vaktyúknak van meg a picije, meg Doktorkittinek, ők is tudnak erről bővebben beszélni, persze csak ha volt ilyen élményük. Fürdőlepedő kell, meg babaruhák, de nekem sem volt sajátom, amibe most a fiam „járkál”, azokat mind kölcsönkaptam barátnőktől, ismerőstől. Csak vigyázni kell rá. Mert a lányomtól csak rózsaszín ruhák maradtak, azokat pedig egy kisfiúra nem lehet feladni. Persze lehet h a te helyzeted más lesz, és szeretnél majd kistesót, hát akkor nem árt venni, persze csak ha tudsz újat, ha nem akkor lehet beszerezni pl. a kismama újságból jó áron. Kiságy sem muszáj rögtön, nekem van, megmaradt a lányomtól de nem alszik benne a fiam, az első perctől kezdve mellettem alszik, persze erről lehetne vitatkozni, h jó-e vagy sem, ezen én is morfondíroztam, de már nem érdekel, nekem jó, és biztonságosabbnak tartom, mivel nálunk többször volt h éjszaka fel kellett kapnom, mert öklendezett, vagy hirtelen nem vett levegőt és felébredtem rá. De ez tőled függ. Babakocsit használtan is be lehet szerezni, de csak megkímélt állapotban különben nem éri meg. Tudom h nem olcsó semmi sem, én nekem újat kellett vennem, mert a régi tönkrement, mert nagyon sokat sétáltunk, és itt nálunk nagyon rossz az út minősége, kevés a műút. Az új kocsi, ami csak kétfunkciós, semmi extra, így is 43 ezer forintomba került. Mire megszületik kell egy hónapi pelenka, és azt hiszem sajnos havonta ez a legdrágább. Hirtelen nem jut eszembe más, persze nektek van egy kis füzetetek amit én nem kaptam és nem tudom mi áll benne, csak fejből írtam ezeket. Nekem egyedül kellett megoldanom, és úgy tudtam összespórolni h a szüleimhez költöztünk vissza a lányommal, és nem kell semmibe fizetnem. De mindennel együtt így is 250 ezerben volt szüléssel bezárólag. De nem elrémisztésképpen írtam, hiszen lehet h sokkal könnyebben és olcsóbban beszerzel addigra mindent. Ha tudok valamiben segíteni szólj, szívesen segítek neked vagy bárki másnak.


ha van munkahelyed akkor minden illetmény megillet, de regisztrált munkanélküliként is, ha biztositott voltál előtte. szülési szabadságra járó pénz uj neve tudtomal a terhességi gyerekágyi segély, 168 napig jár (6 hónap), az összege talán 100% de nem biztos, sajnos ez még nálam is folyamatban van, és még lesz is. a gyed 2 éves koráig jár, ez fizu 7o%-a, majd 3. évig a gyes ami nem tudom most mennyi, de utánajárok és talán még ma megirom neked. én is tápénzen voltam mikor elküldtek a munkahelyemről, de csak 3 hónapig lehetett, és ez is 7o % ha jól tudom. régen volt...majd munkanélkülin voltam szülésig, május 27. ennek összege a legutolsó bruttó kereset 65%a. családi pótlék változást munkaheyen keresztül jelentheted be, vagy az illetékes államkincstár megyei kirendeltségén. tudom én ceglédhez tartozom, és egy nyilatkozatot kellett beküldenünk csak az egyedülállóságról.nekem onnantól küldték az emelt családit ez neked most 6000 ft lesz, de csak ha te kaptad idáig. ha nem akkor a férjedet le kell mondatnod róla h te kaphasd. most a fiam születése után is csak egy nyilatkozat kellett, és már meg is kaptam mindkettő után visszamenőleg. de igy sem könnyü, szüleim nélkül mi is éhen halnánk. borzalmas ha az ember ilyen helyzetbe kerül, tudod én a fiam apja miatt váltam el, és hagytam el a 2szintes családi házunkat, h visszaköltözzem, és legyen 2 szobánk, meg közös fürdő, konyha..:-( :-)


dúlát tudnék ajánlani, de sajnos pénzfüggő. viszont lehet h tudnék dúlaügyben segiteni, de nem igérem biztosra. tény h ha van rá lehetőség ne menj be egyedül, mert kell egy szülő nőnek a lelki támasz és a segitség. mikorra vagy pontosan kiirva. hol fogsz szülni? irj privát, akkor megadom a mobilom és azon keressük egymást jó?


remélem tudtam segiteni

Puszi, Csilla

Kép

Kép

Kép
kcsilla27
 
 


szia réka

látod van vmi a horoszkópban...ezt én is megkaptam párszor vádló tekintet kiséretében h igy akarom magamhoz lámcolni őt. erre azt válaszoltam h azt nem lhet aki menni akar. és nem is akarnám. azóta sem hiányol minket, de kezdek túljutni rajta, viszont mondok egy izgalmasat, tegnap a volt férjem találkozott a fiam apjának feleségével, (ismerik ők is egymást de ez hosszu történet)aki elpanaszolta h miattam válnak el. ehhez mit szólsz? ha igaz se érdekel, mert nem én voltam aki hagyta h a párja találkozgasson mással. ezért magamat kevésbé hibáztatom. esküvő? képeket kaphatunk?

az apaságit nem tudtam inditani mindenhol szabadságolások vannak, majd szeptemberben. addig 2szer küldött 12zrett és megvádol h a pénz miatt szültem és ugyanmá' rebegjek érte hálát...de ezen kivül nem hallottam róla már jó pár hete. h lesz egy szép szerelemből ekkora gyülölet? de a fiam gyönyörü, és olyan okos. privát tudok képet küldeni, mert ode sajnos nem tudom feltenni. adsz mailcimet?

puszi csilla

Kép

Kép

Kép
kcsilla27
 
 


szia réka

látod van vmi a horoszkópban...ezt én is megkaptam párszor vádló tekintet kiséretében h igy akarom magamhoz lámcolni őt. erre azt válaszoltam h azt nem lhet aki menni akar. és nem is akarnám. azóta sem hiányol minket, de kezdek túljutni rajta, viszont mondok egy izgalmasat, tegnap a volt férjem találkozott a fiam apjának feleségével, (ismerik ők is egymást de ez hosszu történet)aki elpanaszolta h miattam válnak el. ehhez mit szólsz? ha igaz se érdekel, mert nem én voltam aki hagyta h a párja találkozgasson mással. ezért magamat kevésbé hibáztatom. esküvő? képeket kaphatunk?

az apaságit nem tudtam inditani mindenhol szabadságolások vannak, majd szeptemberben. addig 2szer küldött 12zrett és megvádol h a pénz miatt szültem és ugyanmá' rebegjek érte hálát...de ezen kivül nem hallottam róla már jó pár hete. h lesz egy szép szerelemből ekkora gyülölet? de a fiam gyönyörü, és olyan okos. privát tudok képet küldeni, mert ode sajnos nem tudom feltenni. adsz mailcimet?

puszi csilla

Kép

Kép

Kép
kcsilla27
 
 


Monq!

http://www.magyarorszag.hu/ugyintezo/ugyleirasok/csalad/gyermekvall/terhesseg/te rhestam#paragr2

ezen a cimen mindent megtudsz nézni amit szeretnél itt pontos infókat kaphatsz.

puszi,csilla

Kép

Kép

Kép
kcsilla27
 
 


Sziasztok!

Hát egyikünkenk sem túl rózsás a helyzete.
De szerintem totál egysedül tényleg nem lehet végigcsinálni.legalábbis ha saját emlékeimből merítkezem..
Legalább egy barátnő,vagy szomszéd vagy akárki aki rendes, mert azért ne felejtsük hogy mgaga a terhesség is meghát a szülés+gyermekágyi időszak azért eléggé igénybe veszi az embert fizikailag is érzelmileg is.És tényleges gyakorlati segítségre van szükség, az első időkben mindenképp.Szerintem biztos akad olyan dúla akinek ha az ember őszintén leírja a helyzetét és elmondja milyen segítséget vár, mit szeretne, vállalná kevés pénzért is vagy részletre vagy akármi.biztos van ilyen is, és nem árt már mostanában elkezdeni érdeklődni telefonon legalább, hogy valami kapocs addigra kiaalakuljon.a terhesség alatt is sok ötletet adhat mint már szült nő, meg mint olyan aki mások szülését is látta,és gondolom sok családdal kapcsolatban van.így akár a szükséges holmik beszerzésében is lehet hogy tud tippet adni.
Most nálunk is minden használt, meg kölcsönkapott lesz.Amikor a kisfiam született anyagilag azért jobban álltunk, és akkor a legtöbb mindent újonnan vettük.Aztán szép lassan szoktam át a babaruhabőrzékre amkiet a kerültben tartottak.
MOst meg interneten nézelődök, és ki lehet fogni nagyon jó dolgokat, de hát itt is kell segítség.Pont tegnap hurcibáltunk haza anyuval meg a fiammal egy kiskádat meg állványt gyalog+buszon+egy zacskó babaruhát.Hát ez ilyen.
Ja mert persze a fiacskám ruháit majdnem mind elajándékoztam, aleadtam, mondván ugyanmár hogy lenne nekem mostanában gyerekem, meg egyébként is.Aztán tessék, alig telt el három év és nagyon fáj a szívem azokért a cuccokért.Kaptam ismerőstől is ruhákat, azokat majd vissza kell adni.Szóval ilyenkor muszály minden lehetőséget fölkutatni, elfogadni a segytséget mert másképp nem megy.Talán ha viszonylag jó fej a védőnő ő is segíthet, körbekérdezi hol melyik családnál vált feleslegessé valami, kölcsönbe vagy olcsón.
Nekünk a kiságy megmaradt de a nagy költözködésbe az összeállításához szükséges csavarok eltűntek.Nem tudom lehet olyanokat kapni, majd utána nézek, nagy szívás lenne ha ezért kéne másikat venni.Matracot is használtan veszek, meg mellszívót is használtan vettem bolti ár feléért.azt is ki lehet főzni.Nekem ez a szoptatósdi fontos kérdés, Mátéval sikeresen vettünk minden felmerülő akadályt, és bár nem zökkenőmentesen de 3 évig része lehetett anyatejben.Ezért vettem most is meg a mellszívót ami a kezdeti időszakban számomra nagyon jó szolgálatot tett, meg néha később is.Kézzel nem ment a fejés.Persze nem muszály fejni de jó ha van rá lehetőség, mert bármikor kellhet(akár egy mellgyulladásnál, betegségnél, távollét miatt)Mátéval végig megvoltunk cumi meg cumisüveg nélkül, inkább az igénye szerinti szoptatást választottam, ami néha kényelmetlen volt de sokszor pont az segített hogy báhol bármikor hozzájuthatott a táplálékához ami egyben a megnyugvást is adta.szóval szeretném ha ez újra menne a kisbabával is.Nekünk kezdeztben nem volt babakocsink, kb7 honapos korig mindenhova kendőben vittem,(és nem vagyok az a nagyon otthonülős fajta)aztán lett kisebb sportkocsink.Valószínű most is így lesz mert egész pici babának való babkocsink nincs.A kendő meg nem kerül sokba és sokféleképpen lehet használni.használtan már 2-3000 ft körül hozzá lehet jutni.
aztán ott van a pelenka ami szintén elég sokba kerül, minden ismerőst meg fogok kérni hogy ha jön, vagy akar valamit adni akkor az lehetőleg ne csörgő vagy egy vadiúj rugdalódzó legyen hanem jó nagycsomag pelenka.
na fölkelt Máté, megyek
Minden jót mindenkinek!
damami
 
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet: