Kiemelt témák

Sziasztok!

Zita-asszony volt az MTV 1-en ma este a "6 órai teában". Sajnos nem láttam az egészet, csak a végét.. de érdekes volt. Arról beszélt, hogy a vérszerinti anya élete legnagyobb döntését hozza meg, amikor lemond a babájáról.. és ez nagyon nagy döntés, főleg első gyereknél.. de negyedik-ötödik gyerek esetében is. Biztos nagyon nehéz lehet. De arról is szó volt egy picit, hogy néha viszont az lesz a probléma, ha mégis visszaintegrálják a babát a családba, mert ha a család egyszer úgy nyilatkozik, hogy rendben van, akkor úgy tűnik, hogy rendben van. De előfordult már, hogy a vérszerinti anyuka fél év múlva megint jelentkezik, hogy mégsincs rendben .. elhagyták, magára hagyták a családtagjai és nem tudja, hogy mit csináljon. Nagyon nehéz ügyek ezek.

Hol vagytok? Írjon valaki legyen keves.

De furi.. itt is és a másik öribabás topikban is laptetőt csináltam. Ez mit jelent? Öri-babám lesz?

Sziasztok,

Kuglica, szurkolok a babáért .

Nem indiszkréció, szívesen vártunk újszülött babát korrigálható betegséggel, testi fogyatékossággal és bármilyen bőrszínnel. A kislányunk egészséges, tudomásunk szerint az egyik nagyszülője roma származású.

Az utánkövetést én nagyon vad ötletnek tartom, nem gondolom, hogy az örökbefogadással létrejött családok működését kontrollálni kéne - csupán azért mert máshogy indult a közös élet. Valami pszichológusféle volnék, elég sok "bekattant" vérszerinti szülőt látok ellenőrzés, de ami valóban rossz, támogatás nélkül . A kislányunk természetesen ismeri saját életmeséjét, de nem vagyok benne, hogy az óvónéninek, tantónéniknek is el szeretném mesélni. Ezt majd közösen eldöntjük a nagylánnyal . Az eredeti névre szóló kiskönyvét sajnos elvesztettük, az anyakönyvben a mi adataink szerepelnek, szeretném, ha a kitárulkozás az én hatáskörömbe tartozna és nem a TEGYESZ kérdezősködne az oviban, hogy küldtem-e be papírzsepit .

Amina!
Akkor szorítok mindkettőért
Amit a Budavári Zitáról írtál eléggé kiakasztott, a'szem nyeltem volna jó nagyokat, hogy ne szóljak vissza, ezekre a kritériumokra, pedig mi nagyjából beleférnénk (azért mindenben nem )

Kuglica!
Igen a kisfiamat látod a képeken, köszönjük szépen a kedves bókot Ő is csoda-, és meglepi-baba a javából

Megleptetek a korhatáros infókkal, egy barátnőm áll sorban már úgy 2 éve a Tegyesznél, igen tág jellemzőkkel (pl. 4 éves korig jöhetne hozzájuk a gyerkőc stb.) Őket (mindketten 45 körül vannak), elhajtották az alapítványok, és többen kimondva 42 évben határozták meg az alsó korhatárt kisbabánál. Tehát nem csak a Bölcső.

Szia Loislane,
igen, szerintem a sorszámmal működő szervezetek azért nem fogadták a barátnődet, mert az átlagos "elvárásokkal" rendelkező párok 3-4 évet biztosan várnak a babára náluk is, és így a 45 körüliek biztosan kicsúsznának az újszülött-örökbefogadás lehetőségéből. A civil szervezeteknél pedig 99,9 százalékban újszülöttek örökbeadását segítik, szerintem.

Sziasztok!

Nagyon kedvesek vagytok Köszönöm szépen a kislányom dicséretét

Páran írtátok, hogy félve mondtátok el a szülőknek, hogy örökbe szeretnétek fogadni és sajnos volt olyan is aki nem jól fogadta.
Mi, amikor elhatároztuk sok év után, hogy így vagy úgy de lesz baba, akkor elmondtuk a szülőknek. Nem a véleményüket kérdeztük, hanem tényeket közöltünk. Ha nem jön össze hamarosan a közös akkor elindítjuk az örökbefogadást. Anyumék boldogan tudomásul vették de anyósomék akadékoskodtak. Többek közt anyósom közölte a fiával, hogy sok más lány van rajtam kívül aki nem selejtes. A párom reagálása az volt, hogy neki én kellek és ha nekünk csak úgy lehet gyermekünk akkor úgy lesz. Ha nem tetszik nem kell majd vele foglalkozni. Következő év tavaszán pedig elvett feleségül. Minket nem érdekelt a környezet. Akkor se kéritek ki a család véleményét ha úgy érzitek jöhet a baba és belevágtok. Szerintem azt is el kell fogadniuk ha egy édes kis örökbebaba kerül a családba ez saját vélemény. Remélem nem bántok meg vele senkit

Örökbefogadás már nem hiszem, hogy lesz nálunk, hisz itt van a csodababánk és reménykedünk egy tesóban is.
de......
Szívesen lennénk majd nevelőszülők. Hogy a gyerekek addig is jó és szerető körülmények között legyenek míg új családot találnak nekik. A környezetemben voltak és vannak ilyen házaspárok és olyan jó nézni az Ő munkájukat. Az eleinte bezárkózott szomorú gyerekeket majd ahogy kinyílnak és kezdenek boldogabban nézni a világ felé

mennem kell, Gréti hív

Szia Kőnigné!

Én azt hittem, hogy az utánkövetés csak a családban van, az otthonukban.. úgy gondolod, hogy az oviba is elmennének papírzsepit ellenőrizni? mert az úgy tényleg nem jó.. Én ezt csak arra értettem, hogy sajnos ismerek olyat, ahol örökbefogadtak és 2 hónap múlva az örökbefogadó apa meggondolta magát minden területen és éppen válni akar. Na most gondolhatod.. Az ilyen esetekre jó lenne egy utánkövetés, pszichológiai segítség, stb. - de csak és csakis "házon belül", nem pedig ovi, isi, stb.

Ismerek olyat is, akinek a rokonánál most 13-14 éves már az örökbefogadott kislány, tehát már tinédzser .. és sajnos drogozik és minden tekintetben pasizik.. és gyakran napokra eltűnik.. és szerintem az ilyen esetekre valami segítség kellene. Ha az utánkövetés alatt kiderülne, hogy valamit elrontottak az öf. szülők és javaslatot kapnak, hogy hogyan lehetne korrigálni, az szuper lenne.. főleg a problémák elején.. nem pedig már most, amikor nagy gáz van.

Más: korrigálható betegséget és kisebb testi fogyatékosságot mi is megjelöltünk a Tegyesznél. A származás nálam nem lenne probléma (ideértve arab, kínai, stb. sem.. ), de a szüleimnél, a férjemnél és a férjem szüleinél ez egy kicsit nehézkes téma. Mivel nem élet-halál fontos az én számomra, ezért ezt a származásügyet semmilyen módon nem erőltetem a részemről. Fontos, hogy a férjem (inszemek, lombikok, stb. után) az örökbefogadással is konfortábilis legyen.

A kislányod, a csodababa Gréti, végül spontán sikerült? Hogy lett ő csodababa? És mit szólt anyós?

Jaj.. bocsánat.. most látom, hogy Mónihoz kell intézni az anyós-kérdést.. elnézést, valahogy összeolvastam a két hsz-t. Még meg kell innom egy kávét..

Szia Móni,

Írd meg te lécci, hogy Gréti hogy lett csodababa.. összevissza írogatok ma reggel - elnézést kérek mindenkitől.

Neked sok mindenben igazad van az elmondással kapcsolatban szülők vagy egyéb személyek felé, határozottnak kell lenni, az már sokat segít, ki kell állni a döntésünk mellett.. De azzal a kiegészítéssel, hogy különböző családi struktúrák és kultúrák vannak.. és az örökbefogadott gyerek érdekében nem lehet közvetlen családtagok véleményét csak úgy figyelmen kívül hagyni. Az örökbefogadásnál az elfogadtatás, beintegrálás egy külön témakör, és egyben valamiféle kötelesség a gyerek miatt, és egyfajta védelem a jövőre vonatkozóan.

Igen nagy trauma egy gyereknek, hogy a vérszerint szülei nem vállalták őt fel valami miatt (mi nem is tudjuk milyen trauma ez.. úgy értem, én pl. nem vagyok örökbefogadott és nem tudom / nem tudhatom, hogy milyen örökbefogadottnak lenni.. ). Ha egy öf. gyermeket a vérszerinti szülők mellett az öf. nagypapa, nagymama, szomszéd, nagynéni, stb. sem fogad el, az nagyon nehezíti a dolgot.

Írtad, hogy "Szerintem azt is el kell fogadniuk" .. de ő szerintük pedig lehet, hogy nem.. vagy nem így, vagy nem úgy.. vagy nem most.. stb. És a nagyhelyzet az az, hogy ehhez a különböző véleményhez megvan a joguk.

A másik dolog, hogy mindenkinek mást jelent a "ha majd nekünk nem sikerül, akkor örökbefogadunk".. mert itt még a "ha" reményt ad és nagyon sok embernél genetikailag nagyon kódolt, hogy saját vért akarjanak, saját "magot".. ösztönszerűen.. nem tehetnek róla.

Találkoztam már olyan "örökbefogadó nagypapával", aki elmondta, hogy mennyire szereti a lányát, a vőjét, stb. - de a mai napig nem tudja elfogadni, hogy nincs vérszerinti unokája.. megérteni megtudja, nagyon szereti a lányát, mindenben közreműködik.. de szomorú és még reménykedik. Ezt az érzést kezelni kell.. és a költői kérdésem, hogy az örökbefogadott gyerek ebből mit érez meg és mit nem.. Bonyolult dolgok ezek.

Na.. várjuk a vidám sztorit Grétiről!!

Haliho!

Huu, ha tudtam vna, hogy benne lesz a tv-ben Zita asszony... online nem lehet megnezni a musort ?...

Moni: nem lehetett egyszeru akkor az anyosodekkal. Ezt pl annyira felfoghatatlan a szamomra, hogy a fia szerelmerol, hogy tud igy nyilatkozni ... "selejtes"... szomoru.
Neveloszuloseg: nekem is megfordult a fejemben .De mivel eletemben nem neveltem meg gyereket, igy csak elkepzelesem lehet. De ki tudja mit hoz a sors... .

Konigne: eleg rosszul hangzik, ez az utankovetes ilyen modszerekkel.

Kuglica: , öf utan 2 honappal meggondolta magat a ferj es valni akart??? azert ez durva...
Hogy te milyen jol informalt vagy! olyan jo olvasni a hozzaszolasaidat, meg jobban elgondokodok a dolgokon. Az elet azert tud erdekes helyzeteket produkalni, meg sokszor az ember a sajat erzeseit sem tudja elore megjosolni...

Sziasztok!

Szeretnék csatlakozni hozzátok. Talán még van aki emlékszik rám a Kaális fórumról, pár hónapja írogattam oda.

Először is: Baba szívből gratulálok a csodababához, és minden jót kívánok!

Gysminti gratulálok az új családtaghoz! Légyszi mesélj mennyit vártatok Rá!!!

Rólam/rólunk néhány szó: lassan 13 éves házasok leszünk, azóta nem védekezünk, de sajnos a mi kis csodánk még nem érkezett meg. Fél év closty, lapar-hiszteroszkópia, 3 sikertelen inszem, 3 sikertelen lombik, egy polipműtét. A 2 első lombikot Győrben csinálták, a 3.-t pesti Kaáliban Kováts dr.nő. Sajnos a petesejtjeimmel van vmi probléma, nagy valószínűséggel nem lehet vérszerinti gyermekem. Van egy autoimmun betegségem, lehet ez okozza a problémát.

Évek óta forgolódik a szívünkben az öf. lehetősége, így áprilisban jelentkeztünk a TEGYESZ-nél. Túl vagyunk minden vizsgálaton, tanfolyamon, a múlt héten kaptuk meg a Gyámhivatalból az Alkalmassági Határozatot, várjuk a jogerős határozatot és szeretnénk alapítványoknál jelentkezni. Vállaljuk a nyílt és a titkos öf.-t is, és jelentkeztünk az országos öf. listára is. 0-3 éves korig kislányt szeretnénk, korrigálható betegséggel, félroma gyermeket is elfogadunk. Testvért is vállalunk 4 éves korig.

Nálunk mindenki tud a családban és baráti körben az öf.-i szándékról, és támogatnak bennünket.

Lidi:persze, hogy emlekszem rad ! orulok, hogy csatlakoztal hozzank!
13 ev... ez annyira nehez. Sajnalom, hogy igy allnak a dolgok lombik-ugyileg. Viszont nem tudtam, hogy ti is elinditottatok az of-t.
Hol vegeztetek el a tanfolyamot? Agacska v TEGYESZ?
Ahogy leirtad a "kriteriumokat", meglehetosen tolreansak vagytok, es igy valoszinuleg nem kell 4-5 evet varnotok. Szivbol kivanom, hogy mielott szulessen meg a Ti babatok!

Kozben megneztem, a 6 orai teat meg lehet nezi on-line:
http://premier.mtv.hu/Hirek/2009/12/01/ ... Tibor.aspx
holnapra szerintem fent lesz a dec. 1-ei adas is.

Meg valamit le akartam irni:
Kepzeljetek, 2 olyan ember is most le probalt beszelni a of-rol, akirol nem gondoltam vna... /eddig meg nem talalkoztam ezzel, marmint, hogy nyiltan ellenzik, eleg rosszul esett/. Es jottek azzal a tipikus mondokaval: " mi lesz ha majd megszolal a ver szava" stb..., no meg "meg olyan fiatalok vagytok, meg osszejohet spontan baba is" . Tenyleg vannak, akik nem ertik meg. Mondjuk az a szerencse meg, hogy annyira nem tartoznak bele a kozvetlen barati korunkbe... Es szivbol remelem, mire itt lesz a kis csoppseg, mar mashogy fognak hozzaallani...

Szia Amina!

Köszi az örömteli fogadtatást és a linket is, meg fogom nézni kíváncsi vagyok rá.

Mi Fejér megyében jelentkeztünk a TEGYESZ-nél, és az ő tanfolyamukat végeztük el októberben. 4 szombaton kellett mennünk.

Pontosan azon gondolkodtam a napokban, hogy lehet most születik meg valahol a gyermekünk. Ez annyira sok erőt ad! Nem?

Nem jártam mostanában a Kaális fórumban, nektek volt még egy lombik mostanában?

Amina, nekem ezt az anyósom mondta telefonban - pedig amikor elmondtuk neki hogy jelentkezünk örökbefogadásra, szárnyalt az örömtől és azt mondta mindenben támogat minket. kb. 3 hete meg ezt mondta a telefonban, hogy azért nézzétek meg a genetikai álományát a gyereknek. A férjem azt mondta ne foglalkozzak vele, és én így is teszek. Nem unokát fogadunk örökbe az ő elképzelése szerint.
És volt egy ismerősöm akinek szintén elmeséltem - mikor a lombik eredményéről érdeklődött: - hát azért AZ nem olyan mint a saját. Én meg erre mondtam, hogy nekünk Ő a sajátunk lesz.
A környezetünkben ez a 2 beszólás volt (eddig) de nem hat meg különösebben.

Lidi:
Igen! neha tiszta libaboros vagyok, amikor eljatszadozom ezzel a gondolattal, hogy lehet valahol a mi babank szuletik . Persze, nekunk tobbet kell varnunk, mint nektek (csecsemot, egeszsegeset , feher borut szeretnenk) De icipici esely azert van, ha esetleg Bolcso alapitvanyhoz kerulhetunk, es csoda folytan 6 honapon belul sikerul csaladda valnunk. De erre keves az esely, tudom, meg nem is talalkoztunk Zita asszonnyal . De azert almodozni jo!

Sajnos mi is tul vagyunk a 3. lombikon, biokemiai terhesseg lett, raadasul ET+5 naptol mar volt ketcsikosom (nem kaptam choragont), erosoditt is, ikrekre is gondoltunk de utana mar halvanyult - es bar tudtuk, hogy ez nem jelent sokat, beleeltuk magunkat . Igy nagy paff volt utana.

Lidi:
Igen! neha tiszta libaboros vagyok, amikor eljatszadozom ezzel a gondolattal, hogy lehet valahol a mi babank szuletik . Persze, nekunk tobbet kell varnunk, mint nektek (csecsemot, egeszsegeset , feher borut szeretnenk) De icipici esely azert van, ha esetleg Bolcso alapitvanyhoz kerulhetunk, es csoda folytan 6 honapon belul sikerul csaladda valnunk. De erre keves az esely, tudom, meg nem is talalkoztunk Zita asszonnyal . De azert almodozni jo!

Sajnos mi is tul vagyunk a 3. lombikon, biokemiai terhesseg lett, raadasul ET+5 naptol mar volt ketcsikosom (nem kaptam choragont), erosoditt is, ikrekre is gondoltunk de utana mar halvanyult - es bar tudtuk, hogy ez nem jelent sokat, beleeltuk magunkat . Igy nagy paff volt utana, megint...

Sajnálom Amina, és természetes hogy beleéltétek magatokat, amikor az ember végigcsinál több kezelést, éveket várakozik, és végül mégsem... az nagyon tud fájni

Az alapítványokkal még nagyon nem vagyok képben, a Zita asszony a Bölcső alapítvány vezetője?

Lidi: igen! Zita asszony vezeti a Bolcso alapitvanyt. Annyira en sem vagyok kepben, meg a Golyahirrol hallottam, es hogy vannak "kisebb" alapitvanyok is - de egyelore a Bolcsovel probalkozunk.

Ti melyikhez gondoltok menni?

/Lombik: ez olyan furcsa, hiaba, esszel tudtuk, hogy ez meg csak egy kis lepes elore tobb kilometeres uton, es amugy is masodiknal is hasonloan jartunk, de erzelmileg az ember nem tudja magat fuggetleniteni.
Öf: en is probalok nem venni tudomast . Az a lenyeg, hogy a csalad es kozvetlen baratok tamogatnak, es ez sokat jelnet.
Hogy lehet megnezni a gyermek genetikai allomanyat? /

Hát anyósomnál ez a származását jelenti. De nem akarom én ráerőltetni magam, gondoljon amit akar, csak ne mondjon ki olyat amiről egyrészt nincs tapasztalata, másrészt fogalma sincs arról mi lesz 10 év múlva nem?

Igazából nem néztem még utána az alapítványoknak, most tervezem ebben a hónapban és akkor januárban elindulunk a jelentkezésekkel. A TEGYESZ-nél azt mondták hogy több helyre is jelentkezhetünk, de az alapítványok nem szeretik ezt hallani hogy máshol is beadtuk a kérelmet. Ebből vajon mennyi igaz?

Jol eltarsalgunk kettecsken tobbiek vajon merre jarhatnak

Anyos: teljesen igazad van.

TEGYESZ-nel mondtak nekunk is, hogy elviekben lehet tobb helyre jelentkezni a nyilt of-hoz. Viszont vannak alapitvanyok, ahol kifejezetten nem szeretik, ha mashova is jelentkezik az ember. A Bolcso pont ilyen (mondjuk meg lehet ezt is erteni). Ezert mi most Zita asszonynal problakozunk, mashova nem jelentkezunk. Ha elkuld minket - remelem nem fog - csak akkor megyunk mashova.
Olyat is olvastam valamelyik forumon, hogy Zita asszonynak hatodik erzeke van /ebbol a szempontbol is/ - egybol rajon, ha a par mashova is beadta a papirjait, es akkor az mar nagyon nem jo.

Én nagyon örülnék ha jönnének a többiek is, szívesen olvasnám a többiek véleményét is.

Zita asszony válogat a jelentkezők között? Azt olvastam hogy írtátok, a kort nézi, de még mi mást?

Igazából a törvény mit mond? Lehet több hekyre is jelentkezni?

Amina: én is most találtam meg a műsort a neten,...


Vagyok-vagyok, sokat tanulok Tőletek, írjatok sokat!

Szia Puszi!

Puszi: nagyon el vagy veszve te lany! tessek tobbet jonni. Most mar eleg szep szamban vagyunk

Lidi: Zita asszony kriteriumati elkuldom privibe
Hat tv-i szabalyozasrol igazabol semmit sem tudok. Szerintem nincs is igy konkretan leirva, hogy hany alapitvanyhoz lehet jelentkezni. De Kuglica biztos ezt is tudja, o nagyon kepben van .

Én is vagyok, olvasgatlak benneteket és csak kapkodom a fejemet.

Kicsit olyan érzés, mint amikor anno elkezdtük az inszem-lombik körüli köröket futni. Minden új volt még

Személy szerint én ellenzem a közvetlen (adó-fogadó közötti) örökbefogadási procedurát.
Szerintem a többség visszaélne a helyzettel és ahogy valaki írta, a leendő öf-szülők megversenyeztetése zajlana és ezzel együtt ott a korrupció lehetősége, ami esetleg további problémákat (későbbi zsarolás, stb.) vethet fel. Gyakorlatilag aki anyagilag bírja, az behozhatatlan előnyökre tehet szert. Ami szerintem mocskosul igazságtalan.
Vagy túl sötéten látom ezt a kérdést ?

Egy kedves ismerősöm (ő adta be a progiszurikat) amikor megtudta, hogy gondolkozunk az öf-on, elmondta a saját történetét (őt 4 éves korában fogadták örökbe). Jó volt vele beszélgetni, az ő szemszögéből látni az öf-t.

Kuglica, pest-megyei vagyok.

Köszi Amina várom a privit!

Most mennem kell, este még próbálok benézni.

Sziasztok!

Amina: Kicsit csigaházba vonultam,...

Mniki: Egyetértek, én is csak pislogok. Pest megye melyik részén?



Megnéztem a 6 órai teát, nekem szimpatikus Zita asszony.

En is megneztem az interjut, nem mondhatom hogy nem szimpi Zita asszony

Niki: leirnad legyszi, hogy mit meselt az ismerosod? Nagyon erdekelne, hogy egy orokbefogadott hogy velekedik errol...

http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=2816

Szép jó estét! Húúú ... mennyi hozzászólás! Még vissza kell rendesen olvasnom!

Lidi - üdv neked is!

Amina - hát pl. erre jók az Ágacskás tanfolyamok.. mármint hogy hogyan kezeld és dolgozd fel a fura - és sok esetben bántó - véleményeket. Ilyen a "vér szava", stb. (Mintha a vérszerint családokban olyan rendben lenne minden..).

Van egy gondolat, miszerint "nem kell titkolni az örökbefogadást, de nem is kell mindenkinek elmondani.. mert nincs mindenki azon a szinten, hogy megértse" - és ez igaz is mindenkire (még rám is igaz volt pár éve).

Az örökbefogadás egyébként a legtudatosabb gyerekvállalás, mert nagyon komplexen kell nézni a dolgot - és amikor vérszerinti gyermeket akarunk, várunk, szülünk, akkor nem minden ennyire tudatos (és ez így van rendben).

A kívülállók fura véleményét szakértők segítségével egész könnyen fel lehet dolgozni - komolyan. Én pl. egy ismerősömnek mondtam, hogy örökbefogadást tervezünk és az volt a reakciója: "Ne fogadjatok örökbe! Inkább legyetek csak nevelőszülők, mert ha gond van a gyerekkel, akkor bármikor visszaadhatjátok." Amikor ezt mondta, mintha mellbe vágtak volna, a szószoros értelemben, fizikai fájdalmat éreztem. Na.. "bez komentara". Eléggé magam alatt voltam emiatt, de pl. az Ágacska egy este alatt túltett engem ezen. Ha ez a foglalkozás nincs, a mai napig bántana a dolog.

Más:

Valami fura érzésem van ezzel az öf.-sal kapcsolatban, és pedig: ha én már regisztráltam a Tegyesznél, akkor valahol az univerzumban útban van felém egy gyerek: egy kisfiú. Lehet, hogy még meg sem született.. lehet, hogy már megszületett.. de a sors hullámai szépen, lassan terelik felém - és majd egyszer találkozunk. De ő már ott van valahol és én is itt vagyok. És ha ez így van, akkor már nem hagyhatom ott. Ért engem valaki? Gyerekem van.. csak még nincs nálam/velem.

És egyik reggel, lombikos előkészületes időben, (tele lelkiismeret-furdalással, hogy akkor most mit is akarok) így ébredtem, és sírtam, és csak úgy tudtam megnyugodni, hogy azt mondtam magamnak: ha így van, akkor elhozom.. nem hagyhatom most már ott a kisfiam, akárhogy is legyen. (Mert, hogy fiú.. )

Na.. hát akkor nem bolondultam meg. Most olvastam a hsz-saitokat és látom, hogy többen elképzelik, hogy megszületett vagy útban van a gyermekük.. De jó. Nálam az volt egy nagyon szép pillanat, amikor erről a férjemnek meséltem, és megértette, hogy most úgy gondolom, hogy ha össze is jönne a vérszerinti gyerekünk, egy testvérkét (ezt a kisfiút) akkor is hazahoznánk. Annyira jól esik, amikor az embernek egy ilyen igazi társa van.

Lidi: írtad, hogy mondták, hogy "hát azért AZ nem olyan mint a saját. Én meg erre mondtam, hogy nekünk Ő a sajátunk lesz."
Így is van! Helyes! Saját!

Egyébként visszatérve az elfogadtatáshoz a szülőknél, családtagoknál, stb.: olyannyira saját az öf. gyermek, hogy nem csak szeretetben, nevelésben, iskoláztatásban, stb. saját - hanem jogilag is. És az elfogadtatás - a gyermek védelmében - már csak azért is fontos, mert ha az öf. szülők betegek vagy valami történt (most nem a legrosszabbra kell gondolni, hanem pl. valaki nem adja meg a jobb-kezest és eltörik a kezünk, lábunk.. stb.) és szükségünk van segítségre, akkor jól jön egy "elfogadó" öf. nagymama, nagypapa, aki be tud ugrani és segíteni.. esetleg pár napig a gyereket oviba, isibe vinni. Ha nincs elfogadás a családi körünkben és az öf. szülőkkel valami gond van - ez a gyerek egyedül állna ott a nagyvilágban, mint a kisujjam. Szóval így értettem a "saját"-ot is és az "elfogadtatást" is.. - mert felelősség, a gyerek érdekében/védelmében.

Mniki - semmi baj, ha te a titkos öf.-t preferálod. Ezért van két út. Én egyelőre a nyíltat sem utasítom el, és nem csak azért mert több az esély a csecsemőre és esetleg gyorsabban megy, hanem azért is, mert nem szeretem a családban a tabukat. Nálunk tüntek el rokonok (nagybátyám.. akit ötven év után megtaláltam Amerikában... nagynéném.. őt még nem találtam meg, stb.) - szóval amikor egy családtag ki van szakítva a család "energiájából", olyan nagy az űr utána.. és nem tudom, hogy magamnak, az öf. gyermekemnek ez hogyan kezelendő megfelelően. De mint azt a Puszi által megküldött cikkből is sejteni lehet, jobb ha felnőtt korban keresi meg az öf. gyermek a vérszerinti szüleit - nem tudom. Talán gyerektől és szülőtől is függ. Egy biztos, nagy trauma a gyereknek, ha megtalálja végül a vérszeirnti szüleit, de azok továbbra sem akarják látni. Nekem a Tegyeszben mondták, hogy sajnos arra fel kell készülni, hogy titkos örökbefogadásnál 20 év múlva sem óhajta látni a gyerekét a vérszerinti anya (főleg, ha közben már újból férjhez ment, gyerekei, új családja van.. stb.). Amit azért empátiából szintén megértek.. csak hát a gyereknek ez iszonyat fájdalmas lehet.

Van egy könyv, amiben egy olyasmi mondat van, hogy az öf. gyermek ugyan nem meri elárulni az öf.-szülőknek, de legbelül azt gondolja, hogy "Ugye azért nem gondoljátok, hogy nem gondolnék a vérszerinti szüleimre.. minden nap..?" És ez is olyan szívszorító. Szegénykék.. egy adott kor fölött, hiába szeretnek bennünket, de mindennap eszükbe fognak a vérszerinti szüleik jutni. És erről tudnunk kell.. "mert ha valakit igazán szeretünk, azt is tudjuk, amit nem mondanak el nekünk".

Puszi - köszi a cikket (a hoxa-linket), nagyon érdekes volt.

Sziasztok!

Kuglica igen, mindenkinek joga van a külön véleményéhez, akkor is ha az minket negatívan érint.
De ha én és a párom úgy érzem akkor megválogathatjuk a környezetünkben élő embereket.
A nagyszülőkkel való találkozást le lehet csökkenteni. Az utálatos szomszéddal nem állunk szóba, ilyesmi.
Ha bennem már megvan az elhatározás és a vágy a gyermek iránt akkor ezek nem tántorítanak el.
Mi most is úgy élünk, hogy nincs segítségünk. A család 200 km-re van tőlünk. Ritkán találkozunk és akkor is csak 1-2 napra. Grétikém csak egy kicsit kötődik hozzájuk. Ez akkor is így lenne ha Ő nem saját hanem öf gyermek lenne.
Azt azért hozzáteszem, hogy anyósommal nekem sose volt jó kapcsolatom! Nekem az sem lenne törés ha soha többé nem találkoznánk.
De..... pont anyósom az élő példa arra is mennyire el tud fogadni egy öf gyermeket annak ellenére, hogy ellenzi ezt a "dolgot".
Egy nagyon kedves barát egy csodálatos félig roma származású kislányt fogadott örökbe eleinte nem is akart velük találkozni. Aztán mikor hallgatta a mi lelkes beszámolónkat arról, hogy milyen édes a kicsi változott egy keveset. Ma már akár 2 napra is vigyáz rá. Rajong érte. Nem érdekli, hogy öf gyermek. Csak azt látja, hogy egy gyönyörű, szeretni való csörfös kiscsaj

Amina hát..........
az anyós és az én kapcsolatomról csak rosszat lehetne írni
azt meg inkább nem

Lidi nagyon drukkolok, hogy 13 év után végre teljesüljön a vágyatok

A mi kis csodababánk
5 évet vártunk arra, hogy beköltözzön. Nem akartuk rögtön görcsösen. Egyzserűen csak vártuk, hatha................ de sajnos nem. A dokim nem is igazán értett a meddőségi kezeléshez. Gyakorlatilag ész nélkül írt fel gyógyszert, nem ellenőrzött semmit. Mikor kérdeztem azt reagált Ő az orvos. Mást kerestem aki segítőkész volt. Hormonvizsgálatok, uh-ok, CT, majd MR. Apró, tűfejnyi daganatok vannak a fejemben. Talán az okozza a magas prolaktin szintet. Illetve talán az is felelős azért, mert a mindig pontos ciklusom mellett nem mindig volt peteérésem. Sajnos nem tudott segíteni de mentünk a Kaáliba. 3 inszem, sikertelenül. Majd 3 lombik. Szintén sikertelenül. Közben papírt is kaptam arról, hogy meddő vagyok. Csak nagyon nehezen (valami csoda útján) vagy egyáltalán nem lehet gyermekünk. Padlót fogtam, nagyon. Élni se akartam. Z. mellettem állt. Ekkor vett el feleségül 11 év után. A vérképem rossz volt, újabb gyógyszereket akartak adni de én inkább egy akupunktúrás orvos segítségét kértem. A vérkép megjavult és még plusszba vettem fel tőle kezeléseket a magas prolaktinom miatt, a meddőségemre. 20 kezelés, homeós cseppek többféle. Majd azt mondta várjunk. De azt ne felejtsem el, hogy csodára Ő sem képes. A nászútról hárman jöttünk haza. Sokkot kaptunk az örömtől amikor láttuk a tesztet. De elvetéltem. 7 hónappal később megfogan a mi kis csodánk 2 hetet késett mire meg mertem csinálni a tesztet. + sírva ébresztettem Z-t. Nem mertük mondani senkinek. Elmentem orvoshoz és ott hallottam először dobogni az én kis drágámnak a szívecskéjét. Sírva mentem haza. A boldogságtól sírtam Aztán szeptemberben megszületett a mi kis csodánk.
Azt hiszem igaz az a mondás, hogy a legszebb dolgok mindig akkor történnek amikor nem is számítasz rájuk.
Tudom, hogy mások-sokan- sokkal többet küzdenek a babáért. Nekünk talán rövidebb volt az út .
Azóta volt egy vetélésem. a 11. héten.
Most reménykedünk. Hátha.....
hátha kegyes lesz hozzánk ismét a sors, hátha csoda történik a jövő évben és négyen leszünk végre.

bocsánat kicsit hosszú lett

Szia Móni,

Köszönjük szépen a történetet! Egyáltalán nem gond, ha hosszabbacska a hozzászólás.. itt mindenkinek hosszabb. Nagyon megható a történetetek és nagyon-nagyon drukkolok, hogy a másik csöppség jöjjön minél hamarabb! Már most karácsonyra!! Lehet, hogy el kellene utaznotok egy pót-nászútra?

Majd lehet, hogy elkérem a dokid nevét, telefonszámát, jó? Esetleg privibe írd meg nekem lécci.

Az elfogadtatásról: anyósommal-apósommal nekem sem rózsás a kapcsolatom és volt időszak, amikor három éven keresztül nem voltam hajlandó velük találkozni.. Volt is feszültség rendesen. Akkor közelebb laktunk hozzájuk. Most 400 km választ el bennünket (külföldiek), így már "jóban vagyunk" (most én vagyok itthon, én vagyok erősebb). Segítségre nem számíthatunk tőlük.

A férjemnek ikertestvére van, egypetéjűek. Ez jópofa dolog bizonyos szemszögből, bizonyos korban, stb. .. de nem kívánom senkinek azt a feszültséget, ami ment köztünk. Akkor csak elintéztem annyival, hogy bunkó.. most már tudom, hogy gyakorlatilag nagy harc ment köztünk, hogy felbukkanásomtól kezdve kihez is tartozik tulajdonképpen a férjem. Na ezt sem ragozom..

A szüleim is távol laktak nagyon sokáig tőlem (14 éves korom óta kollégiumban voltam Bp-en, a szüleim akkor cca. 250 km-re voltak).. és később, hiába költöztek már Bp mellé 20-25 km-re, beálltak azok a szokások, miszerint egyrészt nagyon ritkán találkozunk .. másrészt pedig a véleményük - az engem ért egyéb élethelyzetek, más emberek, stb. hatására - már nem számítanak úgy, mint esetleg más családokban. A húgommal nem felhőtlen a kapcsolatom, kb. 2x találkozunk évente.. Ez van. Én is kialakítottam a baráti körömet, a "családi körömet" - nélkülük is.

Én csak azt akartam mondani, hogy amikor barátnőkkel, kolléganőkkel, Ágacskás klubosokkal találkozom, akkor látom, hogy más családokban más a struktúra és az elfogadtatást nem tudják úgy kezelni mint pl. te vagy én.

És abban is egyetértek veled, hogy ellenállások esetén is, amikor már ott az öf. gyermek, nagyon sokan megváltoznak és elfogadják a helyzetet. Ez bízató.

A hülye szomszédasszonyt én is könnyen lesz-rom.. .. de már találkoztam olyan öf. anyukával, aki sokat sírt szomszédasszony, ovónéni, tanárnéni, orvosbácsi, stb. hülye megjegyzései miatt.. ráadásul az öf. gyerek előtt. Ezekre a helyzetekre kell felkészülnünk, tudatosan, mert nem mindenkit tudunk mindig megváltoztatni a gyerek körül.

A jó hír, hogy egyre több az elfogadó ember. Modern világban élünk és a média is segít erről egy képet alkotni. Nyugati és amerikai sztárok is megmentenek kis lelkeket örökbefogadással és olvastam cikket arról, hogy tényleg jól csinálják, jó öf. anyukák ők is, helytállnak.

Na.. én is hosszúra nyúltam..

Móni - Bocsi, hogy így rákérdezek direktben... de a tűfejnyi daganatok a fejedben hol vannak? Csak azért kérdezem, mert az egyik barátnőmnek az agyában voltak daganatok és műtét nélkül, Debrecenben, valami fizikai központban kezelték (tb által támogatva) .. valami sugarakkal (bocsánat, nem tudom pontosan) - de meggyógyult. Megkérdezzem neked?

Sziasztok!

Kuglica igen a tűfejnyi daganatok az agyamban vannak. De szerencsére nem okoznak panaszt. Néha előjön időközönként egy kis szédülés, de akkor csinálok egy mézes galagonya kúrát és rövid időn belül elmúlik. Megköszönöm ha megkérdezed, de szerintem még jó darabig nem fogok neki különösebb figyelmet szentelni. Szerencsére nem nőnek. Csak ott vannak
Az orvos elérhetőségét nagyon szívesen megadom, de Ő vidéki. Csorváson rendel. Akkor kezelt amikor még arrafelé laktunk. Ha így is kell máris küldöm a privit
Neked is kijutott a családból
de legalább a barátaid olyanok akiket szeretsz és szeretnek
Ez a lényeg

Többiek hol vagytok?

Amina Zita asszony reagált valamit az elküldött életrajzotokra?

Moni: nem hangzik tul jol ez a daganatos dolog , de a lenyeg, hogy nem okoz panaszt, jo a galagonya kura!

nem jelentkezett Zita asszony . Jovo heten felhivjuk, hogy megkapta-e az anyagunkat... Bar mondta a telefonba, hogy erdembe majd csak januarban "targyalunk".

holnap majd tobbet irok, most melo...

Tobbiek merre jarnak

Sziasztok!

Móni - megkérdezem majd a barátnőmet erről a debreceni helyről. Hááát.. Csorvásra nem hiszem, hogy mostanában lejutok, de ha mégis, kérem szépen majd az elérhetőségeket.

Amina - január már mindjárt itt van. Kitartás!

Mindenkit puszilok. Azért majd valaki jöjjön és "beszélgessen" itt velem.. Na, most nem is írok többet, hogy lássátok: tudok én ám rövid is lenni.

Szép hétvégét mindenkinek.

Helló Lányok, merre jártok?


Már több, mint ezren olvastak el minket.

Szia Puszi! Én itt vagyok. Csak hát nem akarok itt állandóan magammal beszélgetni. Kérdezz már valamit tőlem, lécci.

Én is jelen, csak irni nincs sok idom!
(sztem mindenki mar a karacsonyra keszulodik, meg az ajandekok vadaszasaval "bajlodik" .)

Puszka: tenyleg, mar tobb mint 1000-en , ugy tunik tobben is kivancsiak erre a temara...
Hahoooo, szabad am csatlakozni is hozzank

Kuglica: nagyon elvezem a hozzaszolasaidat, elgondolkodtatoak es informativak! irj csak nyugodtan! en orulok neki

Kugli: Aminát tudnám csak ismételni! Írj bátran monológokat!

Amina: Zita asszony nem hívott?

Sminti:

Sminti - vááááárunk!!!

Kedves nézelődők és olvasók!

Kérünk titeket, hogy csatlakozzatok a fórumhoz.. várjuk a friss hozzászólásokat!!

Sziasztok!

Csak bejelentkezem, megvagyok én is csak nem nagyon van időm jönni.

Amina azóta sem jelentkezett Zita asszony?

Jók legyetek, jó készülődést az ünnepekre!

Látom, jól beindult ez a topic.

.....hát lányok végigbőgtem ez a két oldal hozzászólást...

mivel ezt főzés helyett csináltam, most rohanok összedobni vmi kaját, Gyula nesokára megjön Belgrádból és semmi kaja...ráadásul szülinapi és karácsonyi ajándékot is hoz nekem....

amint kész, jövök megint

sok puszi neketek brühühühüüü könnyleves lesz

Zsuki: Isten éltessen van? Ez esetben

Zsuki: nagyon boldog szulinapoT! wow, mar karacsonyi ajadekot is megkapod? vagy ez most 2in1?
Gyere, varunk!
ja, es olvastam, hogy nagyon jo benyomasod volt a szegedi kaalirol orulok neki! sve ce biti u redu sestrice +++++++

Puszka: honnan vannak ezek a jo kis kepeid? hogy en sosem bukkanok ra szorfoles kozben ilyenekre ...

Lidi: nem jelentkezett Zita asszony, igazabol nem is mondta:oops: , hogy fog, abban maradtunk, hogy majd januarba mi hivjuk. Csak nagyon aggodom, hogy megkapta-e az anyagunkat-mert ugye nem volt szabad ajanlva, tertivevennyel kuldeni...Es mi lesz, ha pont a mi levelunk veszik el a postan ... ahh. tulaggodom

Kuglica: pa gdje su monologi?

Sminti: biztosan jol el vagy Kriszel... alig varom, hogy jelentkezz!

Amina: aki keres, az talál!
Ne aggódj, tuti megkapta! Hacsak nem járt így:





Sminti: én is nagyon várlak ám!!!

Köszi Puszi! Szülinap elmult 24.-én de a drágám CSAK most hozza ajándékom.... mi is lehet az

Nagyon örülök ennek a témának és naaaaagyon meghatódtam a meséiteken....
Igazából teljesen duduk vagyok ezt a témát illetően, de nyilván nagyon érdekel, mint szerintem bárkit aki már odáig eljutott, hogy IVF-t kell csináljon....

Mi Gyulával nagyon sűrűn mondjuk azt, hogy "ha nem sikerül" biztos örökbefogadunk és azt is hozzáteszzük, hogy cigánygyereket, és mindjárt többet is, mert népzenészeket akarunk belőlük nevelni! Ebből is kiderül, hogy még komolytalanok vagyunk és szerintem bízunk a "saját" gyermekben.

Pont Amina elhatározásával kapcsán kezdünk el valamelyik nap arról beszélni, hogy ha tényleg odajut a dolog akkor valóban mernénk e vállalni az öf-t, meg mindent ami avval jár... ő azt mondta igen, én azonban nem vagyok benne teljesen biztos...és most hogy végigolvastam mi mindenre kell gondolni, felkészülni lelkileg, még jobban hajtom térdem előttetek, hogy meritek vállalni a kihívásokat.

Fogalmam sincs nálunk Szerbországban, hogy mennek a dolgok, de az biztos, hogy itt ez egy kicsit tabutéma. Kuglika biztos tudja, de az itteni mentalitás nem nagyon hajlik affelé, hogy kitudjakinekakitudjamilyen kölkét nevelje. Balkán.... és általában a nők a hibásak, selejtesek ezért könnyebb őket lecserélni egy másik jobbra termékenyebbre...siralmas. Nyilván vannak normálisak is, de a többség igy gondolja.

Nekem szerenécsém van, szüleim támogatnák az öf-t. Anyu már emlegette is. Anyósom egy földre szállt angyal, ők is biztos mellénk állnának. A párom talán kiegyensúlyozottabb nálam, ő is helyesli.

Én pszihológus vagyok, tanultam valamikor az örökbefogadásról és rendkívül nemes tettnek tartom. Láttam már jó és rossz példákat is, sikeres boldog családokat meg másmilyeneket is.

Az előző nagy szerelmem, törvénytelenül örökbefogadott gyermek volt. Nem volt rózsás az élete. Biológiai anyuja kiskorú volt, az apja ki akarta tagadni. Kapóra jött neki, hogy ismerőse (a exem későbbi anyuja) épp babával szerette volna magáhozkötni az akkori szeretőjét, aki Kanadában volt....a két nő összebeszélt, miután a baba megszületett, az igazi odaadta a "pótmamának". Ennek a tranzakciónak semmi nyoma nem lett, mert az asszony, aki már nem volt fiatal 47 éves lehetett a maga nevébe vezette be a gyereket az anyakönyvezetőnél. A szertőnek igy sem kellett, a gyerek a nyakán maradt. Ráadásul naaaaagyon szegény volt, kis vertfalú viz, fürdőszoba nélküli házikóban éltek. Vízért kútra jártak, kukáztak.... mikor az ex 17 éves volt, az anyu meghalt. Ott maradt magára, pénz és család nélkül. Akkor tudta meg az egészet, amikor hazajött a katonaságból és megkérdezte a nenájától, tudja e ki az apja mert fel akarja keresni Kanadában... mire a nena: az alak nev volt az apád, sőt anyád sem volt az igazi anyád, hanem örökbefogadott!!!!!!!! Képzeljétek a sokkot! Kikutatta ki az anyja, el is ment meglesni, de miután látta mennyire bunkó nő, nem volt kedve egy ilyen személyt bekapcsolni az életébe.....

Nem tudom miéert irtam le ezt.... remélem nem fojtottalak le benneteket...

juuuuj én is hosszúúúúúú lettem! ez már egy ilyen hoszzú topik lesz!! de azért legalább őszinte, mély és meghitt!