Új privát üzeneted érkezett!

Szidi!Mindenki más és más, nincs olyan, hogy egy hely mindenkinek tetszene. Vannak pozitív és negatív oldalai a kórháznak nyílván, de, ha te eddig meg vagy elégedve az orvosoddal, akkor ne változtass. Lehet, hogy neked az égvilágon semmi problémád nem lesz a kórházzal, ha igen, akkor legfeljebb a következõt nem itt szülöd. Az igazság az, hogy nekem az volt fontos, hogy tudtam nagyon jó kezekben van a babám, és én is a szülésnél. Utána pedig hálistennek nem voltak problémáim se a szoptatással se mással és ezért jöttem ki nagyon pozitív élményekkel a kórházból. De ismétlem nem vagyunk egyformák. Én nagyon ajánlom ezt a kórházat!!!

Anikó
Gerianikó
 


Aniko, igazad van, persze, hogy nem vagyunk egyformak. Nem akarok ezert dokit valtani. csak meglepett, hogy ENNYIRE negativ a velemenye valakinek. Veled milyenek voltak a csecsemosok?
Szidi
Szidonia
 


Szia Szidi és aggódó Mamák!

Szerintem nagyon sok múlik rajtunk, hogyan állunk a szüléshez, mennyire aggódunk csemeténk miatt, magunk miatt.
Én egy hétig bent feküdtem mert 42. hétre jött a Bébi nagyon elvoltam kenõdve utálom a kórházakat is de nem volt mit tenni. Kezdtem megbarátkozni a dokikkal, végigvizsgált mindegyik hogy kiderítsék miért késik a kedves de nem jutottak semmire végül megjött villámgyorsasággal pont a 42. hét végén.
Valóban hagy némi kívánnivalót maga után a csecsemõgondozás az osztályon de én is úgy tapasztaltam ha kérdeztem szívesen segítettek. A Magdi és a Timi nagyon kedvesek voltak.
Szerintem nincs tökéletes kórház, sem tökéletes orvos nem szabad úgy hozzáállni hogy minden a legjobb mert ÉN szülök és mindenki vigyázzba álljon.
Viszont ez az élmény csak a Tiéd és a párodé és ha csak ez fontos és a Baba akkor minden rendben lesz!

Egyébként én nem fizettem a szülésznõnek és így is nagyon kedves volt és megismert a folyosón...

ronic
ronic (ronic)
 

 
 

Sziasztok!

Nekem csodálatos élmény volt a szülés, köszönhetö ez a babámnak és fantasztikus szülészorvosomnak, Dr. Balogh Tibornak. Mind emberileg, mind orvosilag nagyra becsülöm Öt. A terhesgondozás során és a szülés alatt is mindig mindent elmagyarázott, minden kérdésre válaszolt. Emellett nagyon kedves és jó humorú, de nem tolakodó személyiség.

Idén júniusban szültem a Szt. Imre kórházban (még a régi épületben) a 3 ágyas hagyományos szülöszobán (igaz egyedül voltam bent) és a szülés szinte kellemesnek volt mondható. Nem volt infúzió, beöntés és egyéb kórházi kellemetlenségek. Voltak viszont aranyos szülésznök, nekem háromhoz is volt szerencsém bár csak 1,5 órát töltöttem a szülöszobán, ám akkor éppen váltás volt.

A doktor úr azonnal bejött amikor hívták, pedig pár órával elötte vizsgált meg a rendelöben és akkor még fájásaim sem voltak. Hagyott a saját ütememben vajúdni, az egyetlen beavatkozás a burokrepesztés volt. A szülés alatt ihattam amennyi jól esett, nyitották-csukták az ablakot, amikor kértem. Söt, kérésemre a doktor úr még a szülöágy feletti lámpát (reflektort) is leoltotta, így a babámnak biztosítva volt a "gyöngéd születése". Kicsikém a második tolófájásra magától csusszant ki, a gátvédelemnek köszönhetöen még egy karcolásom sem lett. Nagyon csodálkoztam, hogy milyen gyorsan zajlott és mennyire kevéssé fájt a szülés, szinte el sem akartam hinni, hogy máris megérkezett akit annyira vártam.

Szülés után a babámat azonnal a hasamra tették, majd elvitték lecsutakolni és bebugyolálva kaptam vissza Öt. Igy toltak át minket az IKEA szobába a 2 órás megfigyelésre. Ez alatt ettem, ittam, mert nagyon éhes voltam, és közben azon tünödtem, hogy egyáltalán nem érzem az imént szültem. Nem fájt semmim és tele voltam energiával, legszívesebben mentem volna rögtön haza. Mivel a kislányom édesen elaludt a hasamon, én pedig nem akartam Töle megválni, így a 2 óra leteltével is még hagytak minket egy ideig a szülöszobán. Egyszóval mindenki rendkívül kedves és figyelmes volt velünk, minden kívánságomat teljesítették.

Balogh doktor úr a szülést követö napokon is maximálisan odafigyelt a kismamáira és kisbabáira, minden nap látogatta öket. Engem a hétvégén nem tudott meglátogatni, mert elutazott, de akkor is telefonált, hogy megtudja, hogy vagyunk. És ami külön megható volt: az utolsó vizsgálat alkalmával megkérdezte milyen érzés volt a szülés, nem maradt-e valami kellemetlen élményem. Ritkaság az ilyen orvos, aki ennyire vigyáz páciensei testi és lelki épségére!

Kellemes szülést és csodálatos babákat kívánok minden kismama társamnak!

Eszter
Geszter
 


Sziasztok!
Végigolvastam az eddigi hozzászólásokat, de nem nagyon találtam olyat, ahol Tarpai Attiláról írna valaki. Szült már nála valaki? Mi jövôre szeretnénk babát a férjemmel, és most Tarpaihoz járok a magánrendelésére, de ôszintén szólva nem tudok minden tekintetben megbízni benne. Nem tudom, váltsak-e, vagy rendes, és csak én vagyok pesszimista. (Még nem régóta ismerem.) Kérlek, írjatok, aki tud róla valamit!
Elôre is köszi.
flora
 
 


Sziasztok!

Flora: ha nem bízol meg benne tökéletesen, akkor válts! Én csak gyógyszert feliratni voltam nála néhányszor, de nem nála szültem!

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Sziasztok!

Leírnám kicsit részletesebben a csecsemõs nõvérekkel a tapasztalataimat, mert azt hiszem az egész szülésemnek ez az a része, amit érdemes tovább rágni.

A szülésem alatt (a 48 óra utolsó 6 órájában) a két nap két éjszaka tartó vajúdás miatt gyakorlatilag sokkos állapotban voltam, a szó szerinti ájulás, idegösszeomlás és végkimerülés közepén, nem csak a határán! A két perces fájások "szünetében" (6 órán keresztül) öngyilkos akartam lenni, mert tetanusz-görcsben rángatózott minden egyes sejtem, elviselhetetlen fájdalmaim voltak, annyira, hogy 3 órán keresztül 2 percenként hánytam, majd további 3 órán keresztül folyamatosan üvöltöttem a fájdalomtól, amíg ki nem erõltették belõlem a kisbabámat. (Addig én is azt hittem, hogy a fájdalom tûrése egyéni, de jelentem, hogy NEM! Igenis VAN elviselhetetlen fájdalom, csak amíg nem veled történik, addig azt hiszed, tudnád kontrollálni, használ a sok bla-bla amit a fájdalom csökkentéséról írnak, a légzés stb. Csakhogy amikor azt érzed, hogy a gerinced épp most fog szétnyílni, a tüdõd begörcsöl, és inkább a tíz körmöddel szednéd le a csempét a falról, akkor nem biztos, hogy cseverésznél a pároddal, kérdéseket tennél fel a szülésznõnek, és az ablakot ki-be csukatnád, mert egyetlen dolog köt le: az hogy életben vagy-e vagy már meghaltál.) És mindezek mindekit hidegen hagytak (orvos, szülésznõ), SEMMIFÉLE iránymutatást nem adtak, hogy ez most normális vagy sem, miért ilyen, mivel lehetne akár pszichésen, nyugtató szavakkal enyhíteni a dolgon, és nem voltak hajlandók semmiféle fájdalomcsillapítót adni (emlékszem, hogy kértem!), "ki mondta magának, hogy a szülés nem fáj" alapon.

Tehát ez egy nagyon nehéz szülés volt, nagyon sok mindent lehetett volna másképp csinálni, leginkább érzelmileg megközelíteni az állapotomat és megnyugtatni, de ez tényleg nem általános. Bármelyik kórházban lehet hihetetlenül könnyen és vért izzadva is szülni. Emiatt (már) nem vagyok mérges a kórházra (jártam pszichiáterhez, stb. stb.), ezt csak azért írom le, hogy érthetõ legyen, miért is voltam napokig sokkos állapotban a szülés után.

Amikor elõször hozták ki a kislányomat szopni, tudták, hogy nemrég toltak be a szülõszobáról, és 1 másodpercig sem akartak velem foglalkozni, mintha nekem most tudnom kéne, mi az a szoptatás. Ekkor kértem, hogy segítsenek: 2 másodpercben ráerõltették a kislányom arcát a mellemre, majd távoztak. Tanácsként annyit mondtak, tartsam közel magamhoz, ha nem akarom, hogy majd a köldökömig lógjon a mellem. Mikor beszedték a gyerekeket semmit nem kérdeztek vagy ellenõriztek.

Ez így ment napokig. Babás szobában voltam. Mikor kértem a segítséget, 2 másodpercben foglalkoztak velem (ráerõltétés a mellre), semmi több. Semmi odaülés, szopizás végignézése, semmi visszajelzés. A harmadik napon közölték velem, hogy nem tudtak semmit mérni, mi van, nem szoptatom? Mondom, dehogynem, 30-40 percig, mi az hogy semmit nem mérnek? Én közben is éreztem, hogy éhes a gyerek szoptatés után, késõbb megtudtam, hogy bent néha megetették, mivel nem mértek semmit. Mindez úgy, hogy a mellem majd szét durrant a tejtõl, és iszonyú kemény volt. Azonkívül véletlenül megláttam, hogy éjszakára cumit adtak a kislányomnak, anélkül, hogy szóltak volna nekem (cumizavar, stb.) A harmadik naptól naponta kétszer (mindig más nõvért!) kértem meg, hogy nézze meg a mellem, szerintem meg kellene fejni, mert nem jön ki a tej. Megnézték, megállapították hogy van benne tej (ez így is volt), majd közölték, hogy ezt még nem kell fejni, a gyereknek kell kiszívni. A negyedik nap este sírva bementem a fejõgépért, mert még mindig ugyanaz volt az eredmény miközben tele volt a mellem tejjel: nem mérhetõ szopás. Ahogy vittem ki a fejõgépet megállítottak, hogy mit csinálok. Mondom, megyek fejni, mert nem megy a szoptatás. Ismét megnézték a mellem, majd közölték, hogy ezt nem szabad fejni, borogassam (halottnak a csók), és majd kiszívja a kislányom. Ötödik nap a hazamenéskor sajnálkozva rám néztek, átadták a tápszerreceptet és részükrõl ennyi volt.

Szerintem EZ nem normális. Állítom ezt azok után, hogy a Kismamában végigolvastam több száz szüléstörténetet, és kiderült, hogy vannak kórházak (nem is bababarát), ahol kérés nélkül odaülnek, fejnek, pesztrálnak, addig nem nyugszanak amíg meg nem tanítanak fejni, szoptatni, mert a csecsemõs nõvéreknek EZ a dolguk. Én csak ámultam nagy szemekkel: TÉNYLEG??? Hogy lehet, hogy akkor én kérve sem kaptam meg mindezt. MENNYIRE kellett volna még kérnem? Sajnos nem tudtam jobban az állapotom miatt, bár szerintem világos voltam. Igaz, hogy olyan voltam, mit egy hervadt virág, akinél mindjárt eltörik a mécses, de akkor mi van?

A csecsemõsök nálam egyetlen percig sem tartózkodtak a szobában szoptatás ügyben. Kérésre sem. Ezt én nem tartom elfogadhatónak és nem ajánlom senkinek a helyet, a szülésemtõl függetlenül. Én ezért nem tudtam szoptatni. A harmadik héten találtam egy nénit, aki eljött hozzám fejni, heteken keresztül órákig nézte, hogyan küszködünk a szoptatással, de csak nem akart menni. Ezt a kezdeteknek "köszönhetem".

Egyébként happy end, a kislányom 1 évesen is napi 1,5 liter anyatejet evett annak a sok-sok édesanyának hála, akiknek volt bõven teje és gondoltak másokra is. Ezúton is köszönöm mindenkinek.

Legközelebb már én is okosabb leszek (már tudok fejni) akármilyen lesz a szülésem. De ez nem a Szent Imrében lesz, ez az egy halál biztos.

Emese
emesemama (emesemama)
 


Kedves Levelezõ Társak!

Én már az utolsó heteket/napokat rúgom és elég vegyes véleményeket olvastam errõl a kórházról, de sajnos ami legfõképpen érdel arra sajnos nem találtam választ.
Nevezetesen, hogy szült-e már valaki a Dr. Szõnyi István fõorvosúrnál és ha igen mi a véleménye róla?

Üdv Kriszta
Pczsonglor@galamb.net
Kiki
 


Sziasztok!
Kiki: Én még nem szültem, most vagyok a 18. hét végén, de én is Dr Szõnyi Istvánnál szülök majd. Én nála is születtem, de arra már nem emlékszem, viszont Anyukámnak jó emlékei vannak róla. Hugom is nála szült 19 hónapja, ha gondolod megkérem, hogy írja le, milyen volt.
Jó babavárást mindenkinek
Metope
metope
 
 


Kedves metope!

Nagyon megköszönném, ha a hugod meg tudná velem osztani tapasztalataitKép ugyanis igen csak szorít az idõ és kellemesebb lenne, ha egy kicsit többet tudnák róla, mint szülészrõl. Elõre is köszönöm az infókat.

Üdv Kriszta
Pczsonglor@galamb.net
Kiki
 


Kedves Kriszta!
A hugom holnap vagy kedden elküldi Neked emailben a szülésének történetét.
Várjuk mi is a Te történetedet, ha majd lesz egy kis idõd a Baba mellett.
Minden jót
Metope
metope
 
 


Kedves Lányok!

12 évvel ezelõtt szültem itt a Tétényiben, most is erre készülök. Szeretném tudni, van-e valakinek tapasztalata Dr. Kocsis Évával kapcsolatban.

Köszönöm!

Conti

Conti :) :) Barbi 22éves Betti 9 éves
conti
 
 


Kedves Emesemama!

Gratulálok a babához!! Viszont felháborító, amit veled mûveltek a szülés ideje alatt! Nemtörõmség, trehányság, érdektelenség.
Miért nem segítettek rajtad semmi módon, miért hagytak ennyi ideig szenvedni? Sajnos az a meglátásom, hogy csak azzal bánnak megfelelõen, aki kellõ lóvét juttat az illetékeseknek, szó szerint fejõstehénnek nézik a kismamákat, azok szegények meg fizetnek, mert féltik a babájukat.

Sok-sok örömet kívánok a baba neveléséhez, a rossz élményt pedig próbáld meg elfelejteni!

Üdvözlettel: Nati
Nati
 


Szerintem a dr Bencsik a legjobb !
Névtelen
 


T. Emese !
Szerintem a psychiater még nem végzett a terápiáddal.
Aki otthon szeretett volna szülni, de ez nem "jött össze" (csak remélem, hogy a felelõsen gondolkodó orvos férjed nem hagyta)az sajnos már eleve csalódottan érkezik "az ellenség barlangjába".
Névtelen
 


Kedves lányok, elôre is elnézést, ha esetleg erôt vesz majd rajtam az íráskényszer...
Én két gyereket szültem a Szentimrében, két éve az elsôt, két hónapja a másodikat. Mindkét szülés nagyon jó élmény maradt, az elsô mert fantasztikus dolog volt találkozni ezzel a különleges állapottal, a második pedig mert a dolgok úgy történtek, ahogy számítottam rájuk, és mert szülés után hihetetlen energikusnak éreztem magam. Én a Holba doktornál szültem (hahó Margaret!), mivel kb. tíz éve járok hozzá, természetes volt, hogy a szülésre is ôt kérem fel. A szülésznôm mindkét alkalommal Nyulas Jolán volt, elôször véletlenül, aztán szándékosan. A két szülés nagyon hasonló volt (pl. ugyanazok voltak ott, ugyanúgy az IKEA-szobában vajúdtam, ugyanúgy viszonylag gyorsan tágultam), de a vége más lett: az elsô szülést vákummal kellett befejezni; nagy gátmetszést kaptam, amitôl a következô napokra szinte mozgásképtelenné váltam; a babát elvitték, ami nagy hiányérzetet hagyott maga után sokáig. Ennek ellenére nagy élmény maradt az elsô szülés, és ezért gondolom azt, hogy sok múlik azon is, mi hogyan állunk hozzá. A második szülésre készültem. Méghozzá úgy, hogy végiggondoltam azt, mivel voltak gondjaim az elsô alkalommal, és igyekeztem információt szerezni, és megbeszélni az ?illetékesekkel?, mit szeretnék. Elsôsorban gátvédelmet, és nagyon örültem, hogy sikerült (bár fekve szültem), mert ennek köszönhetôen a fizikai állapotom annyira jó volt szülés után, hogy boldogan belevetettem magam a 24 órás rooming-in-be, és örültem hogy békén hagytak. Szoptattam, amikor kellett, így másnap estére már volt tejem, és nem mértem a babát evések után, mert nem akartam magam számokkal idegesíteni. De ez már a második gyerek volt, és elsô alkalommal én is átéltem a fájdalmakat, és a tanácstalanságot.

Ha azt kérdezi valaki, ajánlanám-e ezt a kórházat, nem tudnék mit mondani, mert nem látom a kérdés értelmét. A szülés nagyon szubjektív dolog, pl. a fájdalom megélése, vagy hogy mit nevezünk jó szónak, és az adott pillanatban mire van szükségünk. Ezt még mi sem tudhatjuk elôre, pl. másodszorra nem bírtam használni a lábaimat, úgyhogy -alternativitás ide vagy oda- én végig feküdtem. Az, hogy kinek mennyi segítségre van szüksége a babagondozásban, az is különbözô, nekem pl. elég segítséget nyújtottak, amikor kértem, de nem volt különösebb nehézség. Ami fontos lehet a kórházválasztásban: mondjuk az új szárny tényleg tiszta, jó tudni az alapszabályokat. pl. látogatási rend, vagy jelen lehet-e az apa császárnál, kötelezô-e a borotválás stb., de hogy az emberek milyenek??? Viszont van egy nagyon fontos tényezô ennél a kórháznál: az a bizonyos imidzs, amit ?elhitetnek?. Én nagy dolognak tartom, hogy ezeket az elképzeléseket -legalább elméletben - felvállalták. Persze mondhatjátok, elméletben. Én azért azt gondolom, semmilyen átalakulás nem megy máról holnapra, és itt évtizedes berögzôdésekrôl lehet szó. De még mi sem vagyunk a helyzet magaslatán. Nekünk is meg kell tanulni kérdezni, az igényeinket felismerni, kifejezni, mert akkor gyorsabban zajlik le a változás. Kicsit úgy érzem -és bocs, mert talán bántó leszek-, hogy mi a kórháziaktól várjuk el, hogy minden úgy történjen, ahogy szeretnénk. Találja ki, hogy az a jó nekem, ha fogja a kezem, vagy az, hogy kettesben hagy a férjemmel.... Én mindenkit arra biztatok, hogy próbálja végiggondolni, mit szeretne. Persze úgy borzasztó nehéz, ha elsô szülésrôl van szó, de az elképzeléseinket is érdemes végigbeszélni az orvossal, mert kiderül, ô mennyire tartja ezeket elfogadhatónak, másrészt tudni fogja, neked mi az igényed, és ha másképp is zajlanak a dolgok majd, legalább jelezheti feléd, mit és miért kell változtatni. Talán ezt nevezhetjük születési tervnek. Szerintem a legfontosabb a bizalom és a kommunikáció.
Aztán ott van a szülés utáni pár nap. (Milyen furcsa, hogy 4-5 napról van szó, mégis mennyire fontos. Pedig nem valószín?, hogy ezen múlna a szoptatás.) Sajnos, el tudom képzelni Emese helyzetét. Persze az is ok lehetett, hogy kevés nôvér van, és azt már nem tudják felvállalni, hogy mindenkinek egyénre szabott segítséget adnak a szoptatáshoz. Én itt azt érzem hiányosságnak, hogy míg a szülés ?imidzse? már ki van dolgozva, találva, szülésnél ott lehet férj, dúla (lásd mai Népszabi), utána aztán bekerülsz a nagy közösbe, nincs saját csecsemôsnôvéred (lehet, hogy nem is lenne rossz, mit szóltok?), az orvosod hol van, hol nincs, és a kéréseid-kérdéseid elveszhetnek a tömegben. Az az igazság, hogy ezzel nekem is problémám volt, és nem is sikerült elôkészítenem a második szülésre sem. Egy szerencsém volt: másodszorra semmiféle kéresem nem volt a kórháziak felé. Errôl a kérdésrôl, azt hiszem a kórháznak is van még gondolkodnivalója. Csak hát ehhez visszajelzésekre lenne szükség tôlünk. Lehet, hogy hasznos lenne egy olyan weblapot létrehozni a kórháznak, ahol az ott szülôk leírhatják a tapasztalataikat (ezt most annak az orvosnak is üzenem, akirôl véletlenül tudom, hogy a babanetet olvasni szokta...)
Ennyit beugrónak és elnézést a túltengésért..
Andi
Andi
 


Kedves második Névtelen!

Nem hiszem, hogy jogod lenne bárkirõl itélkezni az alapján, hogy alapból a szülés mely formáját tartja számára megfelelõnek. Nem hiszem, hogy Emese ne rágta volna át magát ezen ezerszer is, és nem hiszem, hogy csak azért szült volna otthon, mert fél a kórháztól.
És nem hiszem, hogy neki lenne szüksége terápiára, sokkal inkább...

Pá:

Dia
Dia
 


Flóra!
én tarpainál szültem 2000 áprilisávában,ugyanaznap szült a barátnõm is õnála de egyikünk sem volt megelégedve vele.A barátbnõm be is perelte mert szerinte az orvos hibájából lett oxigénhiányos a gyereke.Neki is voltak valami komplikációi.Én azt tudom róla mondani hogy nem rossz orvos õ csak nagyon pénzéhes .A szülés elõtti napon jelenti be mindig hogy minimum 40 ezer vagy keress más orvost.a rendeléseken sokszor az volt az érzésünk nekem meg a barátnõmnek is hogy nem is emlékszik hogy kik is vagyunk.Folyamatosan komplikácíokról beszélt mindkettõnknek,és arról hogy õ milyen rég orvos éa milyen jó.mindenféle vizsgálatra elküldött még ogyasmire is ami szerintem felesleges volt.Mindig elvárta a pénzt vagy ajándékot ha adtunk akkor a köv.alkalommal nagyon kedves volt ha nem akkor nem .röviden ennyi
réka
vréka
 
 


Sziasztok!

Nagyon sajnálom, ami Emesemamával történt, illetve ahogy megélte a szülése körüli eseményeket. Szerintem rendkívül szubjektív, ki hogy éli át a szülését, milyen emlékeket öriz róla. Természetesen meg tudom öt érteni, ha a történtek után nem akarja látni többet a Szent Imre kórházat. De felmerül bennem a kérdés, hogy mi történt volna, ha nem ebben a kórházban szül, hanem például otthon, ahogy ezt felvetette. Ott milyen fájdalomcsillapítót kapott volna? És miután a szülést követöen magára marad otthon a férjével és az újszülöttel, ki tanította volna meg fejni és mellre tenni a babáját?

Elgondolkoztat a topicot olvasva, hogy miként lehet az, hogy szinte mindenki pozitív élményekkel távozott a Szent Imre szülészetéröl, annak ellenére, hogy gondolom senki nem volt 100 %-ig megelégedve, Emesemamának pedig minden és mindenki rossz volt. Én is ebben a kórházban szültem idén nyáron és csak kapkodom a fejemet, hogy ugyanarról a helyröl beszélünk, vagy fél év alatt kicserélödött volna a teljes személyzet?!

Az én tapasztalatom az volt, hogy a szülöszobán mind az orvosom, mind a szülésznök nagyon kedvesek és figyelmesek voltak. Nem ültek végig az ágyam szélénél, ezt nem is igényeltem volna, de minden kérésemet teljesítették és mindig volt néhány kedves szavuk hozzám. Fájdalomcsillapítót nem kértem, nem éreztem elviselhetetlennek a fájdalmat, ennek ellenére a végén kaptam egy kis fájdalomcsillapító injekciót. Ezt csak utólag tudtam meg, akkor semmi hatását nem tapasztaltam. Mindenesetre ezek után nehezen tudom elhinni, hogy ha valaki kéri, akkor ne adnának neki semmit. Legfeljebb akkor, abban az állapotban (föleg sokkosan) nem tudatosul az emberben, hogy mi történik vele valójában.

Ami a csecsemös növéreket illeti, úgy vettem észre, hogy szeretetteljesen bántak a kisbabákkal és mindegyiket név szerint ismerték. Amikor a reggeli és az esti szoptatásra hozták a babákat, segítettek megfelelöen mellre tenni öket (volt aki kérés nélkül, volt aki kérésre segített), igaz nem stopperoltam, hogy ez hány másodpercet vett igénybe. Napközben is lehetett hozzájuk fordulni segítségért, amikor a babák már ?ki voltak szórva? a rooming-in szobákba. Bár volt két csecsemös növér, amolyan menzás néni kinézetüek (elnézést minden menzás nénitöl!), akik nem voltak valami készségesek, de a többiekröl ez egyáltalán nem volt elmondható.

A fejést nekem sem mutatta meg senki, amikor szükségem lett volna rá akkor épp a két ?menzás néni? volt éjszakai ügyeletben, ezért meg sem próbáltam tölük segítséget kérni. Szerencsére emlékeztem, hogy mit mondott a fejésröl a védönéni, így magamtól is boldogultam. A lényeg, hogy tejbelövelléskor meleg vízzel kell a mellet zuhanyozni és körkörösen masszírozni, géppel fejni viszont tilos. Ha jól olvastam, azért Emesemamának is valami hasonlót mondtak a kórházban a csecsemösök, és nem irigységböl nem adták oda neki a fejögépet. Szerintem is sajnálatos, hogy nem mutatják meg a kórházi növérek, hogy hogyan kell fejni, még akkor is ha a sikeres szoptatás nem a fejés tudományától függ, hanem a baba helyes mellrehelyezésétöl (erre viszont nagy gondot fordítanak a csecsemösök!) és az édesanya hormontermelésétöl (prolactin + oxytocin), ami sokkos állapotban nem biztos, hogy müködik.

Azt még el kell mondani a csecsemösök védelmében, hogy nincs is igazán idejük leülni és ?órákig nézni, hogyan küszködik valaki a szoptatással?. Mert 20-30 újszülött van 2 növérre bízva, ebböl kb. a fele nem rooming-in szobában van, így öket 3 óránként kell ki-be ?pakolni?, az összes babát a csecsemösök öltöztetik, fürdetik, mérik, pelenkázzák, stb. és amikor érkezik a látogatók hada (reggeltöl estig szinte folyamatosan), akkor nekik kell mutogatni a babákat. Söt, van olyan szülö nö, aki ?ott felejti? a csecsemösöknél a gyermekét, üres hassal és üres kézzel távozik (amikor bent voltam ilyen is volt)! Egyszóval a csecsemös növérek nagyon leterheltek szerintem, de ettöl függetlenül igenis segítik az anyukákat amennyire tudják.

Azzal nem értek egyet, hogy ?nem szülészetet, hanem csecsemöosztályt kell választani?. Szerintem a kórházválasztásnál a legfontosabb szempont a szülész orvos és esetleg a szülésznö kiválasztása. Igaz, hogy ?a gyerek mindenképpen meg fog születni?, de nem mindegy hogyan, például közben nem lesz-e oxigénhiányos, agyvérzéses, stb. Mert attól biztosan nem lesz, hogy az anyukáját nem tanították meg a kórházban 4 nap alatt fejni. Viszont utána a védönö, a gyerekorvos, a nagymama, vagy a La Leche Liga még mindig segíthet a szoptatásban, van akinek csak szülés után hetekkel, hónapokkal sikerül.

Andi, szerintem is hasznos lenne egy olyen honlap, ahol megírhatnánk a kórházról a tapasztalatainkat és azokat az érintettek el is olvashatnák.

Emesemama, kívánom neked, hogy nagyon sok örömöd teljen a kislányodban és hogy további szüléseid úgy sikerüljenek, ahogyan Te szeretnéd. Tényleg nagyon sajnálom, hogy az elsö olyan lett amilyen. Azért az is elgondolkodtató, hogy egy ilyen nehéz szülés után miért nem jár utógondozás a kismamának, pl. TB által támogatott pszichiáter!

Cappuccino
Cappuccino
 


Sziasztok!

Az egyik barátnõm 9 hetes terhes és a Tétényiben szeretne szülni. Ha tudtok kérlek ajánljatok orvost.

köszi
Eszter
Eszter
 


Szia Eszter!

Én ajánlom Rákóczi professzort nagyon, de Diát is kérdezd, az õ dokija is szupi.

Anikó
Gerianikó
 


Szia Eszter!

Én Dr. Balogh Tibornál szültem és szerintem fantasztikus volt. Bövebben olvashatsz róla fentebb (Geszter dec. 2-i bejegyzése). Érdemes elolvasni néhány hozzászólást, így nagyjából képbe leszel. A szülésznök közül Violát tudom ajánlani.

Sok boldogságot a kismamának! Üdv:

Cappuccino
Cappuccino
 


Sziasztok!

Nem elképzelhetetlen, hogy mivel én is - több barátnõmõtõl is - CSAK jót hallottam a Szent Imrérõl, túlzott elvárásokkal indultam neki az elsõ szülésemnek. És ez pechemre nagyon nagyon nehézre sikerült.....

És valószínû, hogy bármelyik másik kórházban ugyanilyen pocsék lett volna. A kórház elleni "kirohanásommal" arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy SEMMI garancia nincs arra, hogy ebben a kórházban a beígért, elvárt, megálmodott, megvásárolni akart szülése mindenkinek fantasztikus lesz. Mert egyáltalán nem biztos.

Én is egy hülye, hisztis nõszemélynek tartanék valakit, aki Budapest egyik legjobbnak tartott kórházáról nyitott topicban 300 pozitív véleménnyel szembehelyezkedve, égbekiálóan rosszakat merészel írni a szülésérõl és a csecsemõsök munkájáról! HACSAK mindez nem velem történt volna meg.

Hónapokig én sem akartam elhinni, hogy ez pont velem történt meg, egyáltalán hogy megtörtént. Folyamatosan azt kívántam, hogy most legyek megint a 40. héten, menjünk be újra a kórházba, kezdjük elõrõl az egészet, mert az LEHETETLEN, hogy EZ A HORROR VOLT A SZÜLÉSEM. Ez nem lehet igaz. Nekem nem ezt ígérték. Nekem mindenki azt hangoztatta (Aktív Szülés Program, barátnõk), hogy a szülés nem kell, hogy fájjon (lásd IKEA szoba), mindenféle technikával tudjuk befolyásolni a fájdalomérzetet, fontos a szülészet hangulata, az alternatív lehetõségek, bla-bla-bla-bla. És én ezt feltétel nélkül elhittem, mert sajnos nem volt még személyes tapasztalatom. És ez hiba volt.

Ugyanis miután a vajúdásom 42. órájában már úgy mentünk be éjfélkor a kórházba, hogy akkor most már mindenképpen gyereket szeretnénk, mert kezdek elájulni az álmosságtól és a fájdalamtól, akkor olyan fájások jöttek rám, hogy totálisan begörcsöltem (szó szerimt is és lelkileg is): nekem EZT nem mondta senki, velem valami baj van, ez nem normális, EZ nem fájhat ennyire. "Csak" annyira fájt, hogy három órán keresztül kétpercenként hánytam. Az utolsó három órában már csak folyamatosan üvöltöttem.

Akinek nem fájt elviselhetetlenül, az azt hiszi, hogy ez szubjektív érzés. Sajnos téved. Ugyanis annak fogalma nincs arról, mi az hogy elviselhetetlen fájdalom. Én sem hittem el, hogy létezik akkora fájdalom, hogy hányni kezdesz tõle. Sajnálom, ha valakinek a szülésrõl alkotott pozitív világképébe belegázoltam: létezik.

Például azért lehet egy idõ után elviselhetetlen egy fájdalom, mert minél tovább vajúdik valaki, ugyanaz a fájdalom a 20. vagy éppen 40. órában már jobban fáj, mint a 2. órában fájt, még ha objektíven (CTG) nem is nagyobb. Miért? Mert az idegrendszered "kissé" ziláltabb lehet a két nap két éjszaka non-stop fájások és nem alvás után, mint egy rövid szülésnél.

A másik érzés, ami elviselhetetlen fájdalomnál jelentkezik az az, hogy MINDENED begörcsöl, annyira fáj. Sokakkal beszélgettem a szüléseinkrõl, és voltak akik ugyanezt élték át, még mielõtt valaki azzal hárítana, hogy ezek pusztán az én agyszüleményeim, ilyen nincs is. A legjellemzõbb tünete, hogy a tüdõd minden egyes hörgõjétõl kezdve a nyakadon keresztül a genincedig, az egész tested minden egyes kis sejtje tetanuszgörcsben rángatózik, iszonytatóan fáj minden izmod (gondoljunk például egy jó kis vádligörcsre, ami az egész testben rángatózik), és ezt nem te csinálod, hanem történik veled, és senkit nem érdekel, mert ez egy nehéz szülés és pont. És mindezek ellenére NEM tágulsz. Ez a borzalmas ellentmondás: minél kevésbé tágulsz, minél jobban elhúzódik a vajúdás, annál jobban fáj. (Ezt sem én találtam ki, meg lehet kérdezni dokit!)

És semmitõl nem lesz jobb. Se az IKEA szoba szüléskönnyítõ cuccaitól, se a sárga faltól, se a kádtól, semmitõl, hanem fokozódik. És ekkor, hajnali 3 körül kértem epidurális fájdalomcsillapítást, és közölték, hogy akkor tuti leáll a szülés (ez vitatható állítás, más orvosok szerint a görcsös fájdalom enyhülésétõl éppenhogy beindul a tágulás), tehát a császár kockázata 50 százalék lesz (erre EMLÉKSZEM, hogy mondták, nem pedig kitalálom), valamint azt mondták, hogy már késõ ilyet kérni, elõbb kellett volna. Ez is vitatható, ismerek valakit, aki 30 óra kínszenvedés után a kitolási szakra könyörgött ki epidurált, mert állítása szerint belehalt volna a fájdalomba.

Mielõtt szültem, azt gondoltam róla, ez nem komplett, biztosan nem készült föl eléggé, a szülési fájdalomba nem is lehet "belehalni". Ma már értem, mire gondolt, amikor ezt mondta. Aki nem érti, hogy én mit mondok, az legyen hálás a sorsnak, vagy az orvosának, vagy akinek akar, mert ezek szerint nem ismeri ezt az érzést. De ettõl még van ilyen. És a legborzasztóbb az az, hogy nem a felkészüléstõl függ. Én jártam két helyre terhestornára, az Aktív Szülés Programra fél évig heti többször, úgy mentem neki a szülésnek, hogy nekem tuti jó lesz, hiszen minden csak hozzáállás és felkészültség kérdése. A szülés egy szuper, felemelõ, erõfeszítésekkel teli, de pozitív kicsengésû élmény lesz. Hát, nagy megdöbbenéssel ébredtem a szülésem közben tudatára, hogy az én esetemben ez az elmélet nem jön be. És akikrõl azt gondoltam, hogy azért vannak hogy segítsenek (orvos, szülésznõ), azok nem tudnak/akarnak segíteni.

Azoknak, akik pedig az otthonszülés ellen intéztek kirohanásokat velem kapcsolatban elmondanám, hogy NEM akartam otthon szülni. Egyáltalán nem. El se mentem az egy hetes tréningjükre, egyszer sem léptem velük kapcsolatba, pusztán nekem is a tudomásomra jutott, hogy van ilyen. Átgondoltam a veszélyeket és úgy döntöttem, elsõre ez szóba se jöhet, így is elég sok a bizonytalanság bennem, elvégre azt sem tudom mi fán terem a szülés valójában, nem kell ezt még tetézni. A 48 óra alatt kb. háromszor mentünk be a kórházba, egyszer úgy, hogy már három órája 5 perces fájásaim voltak, de mire a CTG-re felfektettek, mintha elvágták volna. Volt nincs. Leállt. Gondoltam, nem baj legalább pihenek egy kicsit otthon, de mire hazaértünk újrakezdõdött és semmit nem aludtam. Ekkor megszólalt bennem valami: nekem nem jó, hogy amikor beindul a dolog, össze kell kapkodni a cuccokkat beautózni, felvétel, vizsgálatok, ez engem nagyon zavar. És az sem volt jó megoldás, amit javasoltak, hogy maradjak bent, feküdjek be egy kórterembe és agonizáljak ott egyedül tovább az ágyon. Valahogy ez sem vonzott.

És ez lezajlott másnap is délelõtt. Amint elindultunk a kórház felé abbamaradt minden, és ott sem akarózott menni. Lehet, hogy velem van a baj, és a nõk 99 százalékának ez így tökéletes. Nekem valami nem stimmelt ezzel, nekem otthon ment, a biztonságosnak vélt kórházban leállt. Ebbõl jutottam arra a következtetésre, hogy talán mégis van valami abban, amit az Alternatalosok állítanak. Biztos, hogy nem mindenkinek jó az otthonszülés, de ilyen elõzmények után azt kell, hogy mondjam, hogy nekem talán igen.

Azt is tudom, hogy a csecsemõs nõvérek védelmére ezer meg ezer érv hozható fel, ezekkel abszolút egyet is értek, mindez valóban így van a mai magyar egészségügyben, leterheltek nulla fizetésekért, csak én a kis naiv nem tudtam, hogy a rooming-in rendszert arra használják, hogy tehermentesítsék magukat. Önmagában nincs is ezzel semmi gond, kivéve ha segítséget kérnél, és nem kapsz, pedig nem boldogulsz egyedül.

A szoptatást segítõ szervezetekrõl is írtam a "Tápszert kap a kisbabám" topicba egy meglehetõsen õszintén kifakadó, szentségtörõ levelet. Ugyanis abban bíztam, hogy ha kikerülök a kórházból majd megoldódik a szoptatás is. Hát ez sem így lett. Újabb tanulság.

Összességében azt mondhatom, hogy ellentétben a sikeres, magabiztos, önállóan gondolkodó életvitelemmel, amit szülés elõtt folytattam, a várandósság-szülés-szoptatás mindennek ellentmondva hihetetlen tanulságokkal szolgált. Mindenképpen gazdagodott az életszemléletem az árnyoldalba tett kitekintéssel. Például eleget gyakorolhattam az "innen szép nyerni" élethelyzetet, és már majdnem sikerült is visszatornászni magam így egy év után. Nem kevés külsõ segítséggel.

Hogy happy end legyen és ne borzoljam tovább a Szent Imrések rajongótáborának a kedélyét, én is csatlakozom az elõttem szóló csupa pozitív véleményekhez: a Szent Imre egy szuper, megbízható, modern felszereltségû kórház, ahol figyelmes, kedves, szakmailag jó munkaerõ dolgozik, ajánlom mindenkinek - ha problémamentes szülésed lesz, biztosan így is fogod gondolni.....


Emese
emesemama (emesemama)
 


Sziasztok!

Eszter! Az én dokim Dr. Bálint Sándor volt, de ha jól tudom, õ már nem nagyon fog fogadni betegeket. Viszont van egy testvére: Dr. Bálint Mihály, szintén csúcsszuper, nagyon kedves doki, Cory nála szült.

Emese!

Nem akarlak vigasztalni, de valószínû, hogy más kórházban még rosszabb élmények értek volna. Az én szülésemnél is voltak olyan órák, hogy azt hittem, meghalok. Kaptam az oxitocint folyamatosan, mert már egy napja folyt a magzatvíz, viszont fájások meg szinte semmi. Na, az oxitocinnak hála fájások voltak, mint az állat, olyan erõsek, viszont nem tágultam. Volt két olyan idõszak, amikor a fájások között el-elájultam a fáradtságtól. A kitolás alatt is.
Nekem ugyan csak 13,5 óra volt a szülés, de nehéz volt. Én nem így érzem, de mindenki más, a szülészem, a szülésznõk is ezt mondták.
Szóval, ha nem is olyan mértékben, mint te, hidd el, átéltem én is (és szerintem még sokan mások is), amit te. Szerintem olyan nincs, hogy nem fáj a szülés, fáj, mert fájnia kell. Kell, mert ki kell dolgoznod magadból egy több, mint három kilós emberkét. És ezt egy alig két centi átmérõjû lukon át nem is olyan könnyû...
Ettõl függetlenül szép volt a szülés, nekem iszonyú felemelõ érzés volt, hogy végigcsináltam, büszke voltam magamra, és a babámra, hogy végigküzdöttük ezt a jópár órát egymásért. És fõleg õ, annyira hõsiesen kitartott.
És hálás vagyok a dokimnak, hogy nem császározott meg, hogy nem kaptam EDA-t, hanem hagyott megkínlódni vele. Nekem ez sokat számít. Nem mazochizmusból, hanem mert tudom, hogy így ez az én munkám, az én feladatom volt.
És bármikor újra csinálnám. Annak ellenére, hogy a végére begörcsölt a csipõizületem, hogy elájultam szülés után a vérveszteségtõl, hogy varrtak másfél órán keresztül, mert repedt mindenem. Annak ellenére, hogy nehezen indult be a tejem, és a babám negyedik napon is sárga volt még, alig akartak minket hazaengedni.
Nekem az volt a tapasztalatom a csecsemõsökkel, hogyha megkértem õket, hogy ha van egy szabad perce, hadd kérdezzek, jöttek. És segítettek. Még a totál unszimpi kórházi védõnéni is, megtanított fejni, rendesen mellre tenni a babát.
És a csecsemõs nõvérkék ötvenszer mutatták meg a pelusozást, a köldökcsonk kezelést, a fürdetést, az öltöztetést. Kérdezhettem, feleltek.

A lényeg: ami történt, megtörtént. Szerintem próbáld meg elengedni a rossz emlékeket, hiszen van egy csodaszép babád, engedd meg neki, hogy feledtesse veled a rossz élményeket. Nem érdemes kórházra, szülésznõre, szülészre haragudni egy rossz, horror szülés miatt, ha ilyen volt, máshol ugyanígy megszenvedtél volna vele. Ha nem még jobban. Elsõsorban nem õk tehetnek arról, hogy nehéz, fájdalmas, borzalmas szülésed volt, hanem más dolgok. A baba fekvése, a hormonok, stb., stb. Azonkívül, hogy az EDA nem állt rendelkezésedre, minden más ott elérhetõ módon (ha jól vettem ki szavaidból), azért megpróbálták enyhíteni a dolgot. Az a baj, hogy a szülés annyira szubjektív élmény. Van, akinek elég, ha beülhet egy kád fürdõbe, és bámulhatja a sárga falat, van, aki meg otthon érezné jobban magát. De errõl sem a kórház tehet. Õk megpróbálták a lehetõ legmaximálisabban reprodukálni az otthoni körülményeket. Csak neked nem jött be.

Az Anyatej Missziód szerintem nagyon jó ötlet, nem semmi, hogy micsoda energiát fektetsz erre! Le a kalappal!!! Mázlimra nekem, néhány bökkenõtõl (kezdõdõ mellgyuszi, bekötegesedett mellek, hosszan és lassan szopó baba) sikerült. Sõt még adtam is egy ikerpárnak. (ÉS A VÉDÕNÉNI hozott össze velük...Kép Vannak ilyenek is, bár az tény, hogy ritka, mint a fehér holló...Kép)

Remélem, sikerül egyszer teljesen magad mögött tudni a rossz élményeket, és remélem, egyszer vállalsz még egy babát, akinek a születése gyönyörû és felemelõ lesz, ha nem is fájdalommentes.

Sok puszi és sok sikert a missziódhoz:

Dia
Dia
 


Kedves Emese!

Utolsó írásodban érzek egy kis meg nem értettséget, fôleg a végén. Mindenesetre tiszteletreméltó, hogy vállalod a ?szentségtörô? levelek írását a ?rajongói klubokba?. De azt hiszem, valamit félreértettél. Itt, ez az oldal nem arról szól, hogy a Szent Imre kórházat értékeljük, hanem hogy mindenki elmondja saját szubjektív élményét a helyrôl. Ez alapján kirajzolódhat egy általános kép, ami vagy korrekt vagy nem, mert lehet, hogy a többiek, akiknek hasonló negatív élményeik voltak, nem írnak ide. De lehet, hogy ez a többé-kevésbé reális kép: nagy többség elégedett a kisebbség nem . Ez nem minôsíti a kisebbséget, nem kell magyarázkodni, neked rossz volt és kész. Amikor újra és újra átrágod magad (akár pszichológussal együtt) a történteken, biztosan azon is dolgozol, hogy leválaszd, mit mi okozott, a rossz élményeidnek melyik részérôl tehet a kórház, melyik részérôl maga a szülés nehézsége, ami elôre kiszámíthatatlan, mennyiben a te elvárásaid a kórházzal vagy a szüléssel kapcsolatban. Mert én ebben még érzek egy kis kavarodást, és a neked szóló válaszok egy része szerintem ezt próbálja szétszedni. Ha valaki azt mondja, hogy ilyen szülés más kórházban is megtörténhet, inkább erre gondol, és nem a kórházat akarja mindenáron védeni. Én Diával ellentétben, nem azt tanácsolnám hogy engedd el az eseményeket, hanem hogy még gondold végig. Ugyanis ha letisztázod a dolgokat, az segít felkészülni a következô szülésre, mert esetleg például meg tudod beszélni a dokival az EDA kérdését elôre, mi legyen a játékszabály: mikor lehet kérni és milyen feltételekkel. És akkor az már biztonságot adhat, hogy tudod, csak jelezned kell, mikor volt elég a kínlódásból. Amit aztán tényleg senki más nem értékelhet csak te. A fájdalomról fölösleges vitatkozni, lehet, hogy ugyanakkora fájdalmat éltünk át, de te nehezebben bírtad, de nem tökmindegy? A lényeg az, hogy nem bírtad, nincs a fájdalomnak mértékegysége.
Nekem rögeszmém, hogy ha már megkínlódunk valamivel, sz?rjünk le olyan tapasztalatokat, ami a következô hasonló helyzetben segíthet, azaz gondoljuk azt is ki, mivel lehetne megelôzni a negatívumokat. És ezt másoknak is el lehet mondani, hogy esteleg elôre készüljenek. Ezért nagyon ?hálás? feladat lehet a rossz dolgokról írni. Csak szerintem azon túl, hogy magáról a rossz élményrôl írunk, kitalálhatnánk annak a kikerülésének a módját.
Azt tartom problémának, hogy amíg egyrészt egy nagyon hasznos tudatformálás folyik a szülés és szoptatás területén azért, hogy a berögzült félelmeket oldják, kissé elhanyagolják a másik oldalt, a lehetséges problémákat, holott arra is érdemes készülni, persze nem úgy, hogy elvegye a kedvünket az egésztôl, hanem hogy ne maradjon olyan érzés, hogy valamit én csináltam rosszul. Például nagyon fontosnak tartanám, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy a szülésrôl beszélnek-írnak elôtte az orvosok, védônôk, a lezajlott szülés után is megbeszéljük, mi hogyan és miért történt. Kölcsönösen beszámolva a tapasztalatokról (ez a szülészeti dolgozóknak is segítség lehet.)
Még egyszer: egyetértek Diával, hogy a horrorisztikus szülésedrôl nem feltétlenül a kórház tehet, de a jelenlegi helyzeten is lehet és még kell javítani.
Sok erôt kívánok
Andi
Andi
 


Kedves Réka!
Pontosan ez az, amit én is éreztem nála. Nem mertem így megfogalmazni, de ez zavart, hogy pénzéhes. A Fehérvári úti rendelõbõl "eltanácsolt" a magánrendelésére, majd minden apróságért ultrahangot meg egyéb vizsgálatokat csinált, ami miatt elkérhetett x ezer forintot. Én kis naiv eleinte örültem, hogy foglalkozik velem, de az utóbbi idõben kezdett zavarni ez a dolog, hogy gyakorlatilag ugyanott tartok, ahol pár évvel ezelõtt, viszont kidobtam az ablakon többezer forintot. Ez pedig kimondottan taszít, hogy nála a szülés 40ezer, vagy keress más orvost. Jó, hogy ezt leírtad, köszönöm, így már nem csak a saját szubjektív véleményemre számíthatok.
flora
 
 


Sziasztok!
Én Tarpaihoz csak akkor jártam, mikor gyógyszert szedtem 1,5 évig, de mikor terhes lettem tudtam, hogy bárkinél csak nála nem! Én akkor csóró diákként csak az SZTK-ba tudtam járni, és abszolút nem figyelt oda rám, és nagyon lekezelõ volt! Én végül Bálint Mihálynál szültem, és néhány vizsgálatkor csinált uh-ot is, és ettõl nem változott az ár!

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Sziasztok!

Köszi a sok infót, átadom a barátnõmnek az orvosok neveit és majd õ eldönti, hogy kihez szeretne járni.

Eszter
Eszter
 


Ne haragudjatok már, hogy a piszkos anyagiakat is szóba hozom, de érdekelne, hogy más dokik magánrendelõjében kb. mik a tarifák. Tabletta felírásakor kell-e fizetni, mennyi egy rákszûrés, amikor terhesgondozásra jártok, mennyit kérnek el, szülés után mennyit kérnek, és ti mennyit adtok, és egyébként is: mennyire fixek ezek az összegek? Egyszer a barátnõmet elkísértem az õ doktornõjéhez (a nevére már nem emlékszem, valahol Kispesten volt), és ott a magánrendelõ várójában ki voltak függesztve az árak. Ez ennyi, az annyi. Nem érhette meglepetés az embert. Ez nekem nagyon tetszett, azóta se láttam ilyet. Az is érdekelne, már bocsánat tényleg, hogy ilyeneket hozok szóba, de urambocsá' nyugtát nem kéne adniuk ezekrõl az összegekrõl?
flora
 
 


Szia Flora!

A Bálint doki rendelõjében is ki van függesztve, de most nem tudok biztos adatokat, mert rég voltam ott...
Nyugtát kellene, de senki sem ad. A fogorvos sem...Kép

Puszi:

Dia
Dia
 


Sziasztok!

Flora, Dia: Bálintéknál 4500 a rákszûrés, 4000 a havi terhesgondozás (ez a végén lényeges), és a gyógyszer feliratás néhány száz, de erre nem emlékszem, mert nem érintett. Ja, és náluk van diákoknak félár!

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Cory, na, én meg a legutóbbi ár, amit hallottam terhesgondozásra, az 6 ezer volt... Most melyik? Kiírva is ennyi van, én meg 2000-ben fizettem 4-et...

Dia
Dia
 


Dia! Kiirva 4 van, és én 2-t fizettem végig!

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Cory !

Lehet, hogy már írtad de mivel te most szültél nem olyan régen lenne pár kérdésem piszkos anyagiak terén. Mi a tapasztalatod, ha az orvos külön nem mondja és az ember lánya folyamatosan magánrendelésre jár mennyi most a tarifa szülés után átlagba. Biztosan hallottál történeteket amíg bent voltál, illetve tapasztaltad is.
A másik kérdésem a szülésznõkre vonatkozik nem tudja valaki hogyan mûködik ez a dolog, mert itt sem nyilatkozik senki, hogy mennyi pénzt kellene adni,"amennyit gondolok" elég tág fogalom.

Köszi: Dzsili
Dzsili
 


Sziasztok!
Ismeri valamelyikõtök Újvári Bori szülésznõt? Van valakinek tapasztalata vele kapcsolatban? Nekem õt ajánlotta a dokim, persze mondta, hogy felõle akárki lehet.
Elõre is köszönöm az infokat
Boldog ünnepeket!
Metope
metope
 
 


Sziasztok!

Dzsili: én 50-et adtam a dokinak, a szülésznõk állítólag 15, ha választott. Nekem az nem volt!

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Sziasztok!

Flóra, Dzsili! A magánrendelökben ki vannak függesztve az árak, mint az étlapon, kivéve a szülésé mert az ugyebár a kórházban zajlik. Balogh doktornál a terhesgondozás 3 ezer alkalmanként (idei adat), ebben benne van az ultrahang és minden szürö vizsgálat, kivéve a rákszürést. A szülésért szerintem kb. a terhesgondozás díjának 10-szeresét kérik. De kérdezzetek rá nyugodtan a dokinál minél elöbb, ök is ezt várják. Egyébként amikor én szültem akkor azok a kismamák, akiknek nem volt választott orvosuk 20 ezret fizettek az ügyeletes szülésznek (szintén idei adat). Szóval szerintem megéri orvost választani (persze ha megengedheted magadnak), mert így is úgy is fizetni kell, de akkor már plusz 10-20 ezerért legalább tudod, hogy ki fog hozzád nyúlni.
A szülésznök tarifáit én sem tudom. Én 5 ezret adtam, de velem nem sokat kellett foglalkozni, alig töltöttem idöt a szülöszobán. Szülésznöt is lehet választani a 36. hétig és akkor gondolom vele is meg lehet beszélni, hogy mi mennyi.

Metope! Ajánlom, hogy olvasd el ezt a topicot az elejétöl, többen írnak a szülésznökröl, ha jól emlékszem Újvári Boriról is.

Boldog Karácsonyt, a kis pocaklakóknak is!

Cappuccino
cappuccino
 
 


Emesemama!
Most olvastam el az írásodat és a reagálásokat rá.
Jelenleg 35 hetes vagyok és a 3. babánkat várjuk. A két nagy fiú is a Szt. Imrében született ezelõtt 9 illetve 5 évvel ezelõtt.Voltaképpen azért szerettem volna írni neked is és azoknak is akik bõszen védik az álltaluk választott kórházat,hogy elmondjam sokan vannak/voltak hasonló helyzetben mint te, engem az elsõ babám születésére és rémére emlékeztet a te eseted. Annyiban más talán hogy én átgondolva már évekkel késõbb persze, és tökéletesen bízva az orvosomban /minegyikük a Fülöp dr.-nál született, /bizalmat szavaztam a másodiknál is a kórháznak és nem bántam meg.Ezért írom tapasztalatból, hogy sajnos az ilyen negatív élmények valószínûleg a tulzott elvárásokból sem mint a tényleges helyzetekbõl adódnak. Az elsõ picivel én is úgy voltam, hogy végig feküdnöm kellett infúzióval és hasonló nyalánkságokkal a szülés alatt mert nem tágultam, burkot is repesztettek és én még EDA-t is kaptam pedig akkor még nem volt ennyire elterjedt mint most. Azt hittem ettõl majd sétamenet lesz, tévedtem a végefelé már alig voltam magamtól a fájdalomtól hiszen nem adnak újabb adag gyógyszert mert akkor nem érzi az ember a tolófájásokat. A fiam végül vákummal született mialatt az egyik ügyeletes orvos a hasamba könyökölt amitõl azt hittem nem kapok levegõt szabályosan halálfélelmem volt. A méhlepény is vákummal született aztán mindjárt ki is tisztították a méhem és persze összevartak.Mindezek közben egy fantasztikusan flegma szülésznõt kellett elviselnem akire az orvosom rá is szólt elõttem, hogy fejezze be a megjegyzéseit.Fiatal volt és még nem szült babát, amitõl persze lehett volna kedvesebb is.Szülés után egyfolytában hánytam és napokig szenvedtem a gátseb miatt a nagyon várt kicsinek sem igen tudtam örûlni. Mindezt azért írom le hogy lásd elhiszem neked milyen szõrnyûségekat kellett kiálnod és mégis... A kicsi fiamnál azt hiszem azért volt minden más mert már mind a szervezetem mind az elmém tudta mire vállalkozom.Nem görcsöltem lélegeztem amíg tudtam arra figyelni, majd amikor már nem volt szünet arra figyeltem , hogy innen már nem sok van hátra és meg lesz a picikém. ÉS sikerült érzéstelenítõ és egyebek nélkül megszülnöm úgy hogy végre átéreztem azt amirõl mások is írtak az örömöt és büszkeségewt, hiszen én csináltam végig.Gátmetszés most is volt, de sokkal jobban és gyorsabban gyógyultam mint elõzõleg. Hajnalban szültem délután már ülve szoptattam és mosolyogva sétáltam a látogatóimmal. Nagy a különbség a kettõ között pedig mind a kettõt én éltem át ugyan ott, ugyan annál az orvosnál, a szülésznõvel most megvoltam elégedve bár nem ült mellettem és egyebek de nem is vártam el.Sõt ugyan abba a mamás szobába kerültem és ua. az ágyba is /érdekesség képpen /Tehát szerintem a szülés egy ésszel fel nem fogható már úgy értem aki még nem próbálta annak el nem mondható folyamat, valami amit éppen azért élünk át mindannyian másként mert nem lehet igazán felkészülni rá, csak megélni.Sokáig én is magamat meg a kórházat a szülésznõt és egyebeket hibáztattm aztán rájöttem, hogy nincs értelme.Megtettem minden tõlem telhetõt, de elsõre sajnos így sikerült, képzelheted hogy féltem eleinte a másodiktól... Aztán tisztáztam magammal, hogy megcsinálom tisztafejel és persze már tudva hogy nálam hogyan zajlanak az események és sokat gondoltam a nagy fiamra is aki már nagyon várt rám hiszen szüksége volt rám. A közhiedelemmel ellentétben sem gyorsabb, sem kevésbé fájdalmasabb nem volt a második és mégis egészen más...Erre szívesen emlékszem vissza bízom benne, hogy most sem lesz ez másként.Még annyit hogy akinek egy olyan szülésen kell átmennie mint neked valószínûleg nehezebben veszi az akdályokat utánna is és nehezebb neki tolerálni a csecsemõsöket is. Hiszen te is írtad, hogy megérted a túl sok pici kevés nõvér gondot , meg ugye emberek vagyunk hol fáradtabbak vagyunk mindannyian hol kevésbé,és az sem mindegy hogy pár nap alatt a legkedvesebb nõvér sem tud egy nõbõl anyát faragni és mindenre megtanítani ez inkább itthon a védõnõk feladata lenne de errõl inkább ne is beszéljünk.
Szerintem gondold át a történteket, ha még segítenek is az külön jó, idõvel majd elhomályosul és a picurkád marad meg az egészbõl aki pedig biztosan csodálatos.
Kitartást kivánok mindehez!
Üdvözlettel: Dzsili
Dzsili
 


Cappuccino, Cory !

Köszönöm a válaszotokat, az én orvosomnál nicsen tarifa kitéve de tapasztalatból tudom hogy mi mennyi. Egy átlagos tehesgondozásos vizsgálat 4000 Ft, az elején ha van rákszûrés vagy egyebek, az 6000 Ft amit kint a titkárnõvel kell rendezni tehát az orvossal nem pénzezünk és nem is beszél róla se õ se a titkárnõ aki egyébkéni ha jól tudom szülésznõ. Azt mondják ahogyan gondolom, hát ezért gond ez.
Ti is úgy gondoljátok hogy a szülésznõnek ha választott, akkor csak a szülés után kell fizetni ugye?
Én eléggé elvagyok késve ezzel még csak most fogok a jövõ héten találkozni vele ezért kérdezem.

Üdv: Dzsili
Dzsili
 


Anikó !

OLvastam, hogy te a Fantha Zsuzsánál szültél, ha sikerülne én is õt szeretném magam mellé, a jövõ héten találkozunk majd, azt is mondtad, hogy annyi pénzt adtál amenyit gondoltál, megírnád, hogy az mennyi számszerûleg, ha nem szeretnéd így nyilvánosan akkor az e-mail címemre, szeretnék egy kis rálátást az anyagi dolgokra is .

Köszönettel: Dzsili

dzsili.@ freemail.hu
Dzsili
 


Dzsili!

Fantha Zsuzsa nagyon jó fej és csak szuperlatívuszokban tudok írni róla. Az összeg amit adtam 25000 Ft volt, de szerintem ez sok nem muszáj ennyit. Én a barátnõmnek éreztem az utolsó 4 hétben és nagyon megszerettem ezért adtam ennyit. Õ nem mondta, hogy mennyi én döntöttem. És nem bántam meg.

Anikó
Gerianikó
 


Kedves Emesemama,

Azert irok neked, mert az en tapasztalataim nagyon hasonloak, csak az en tortenetem kicsit maskepp kezdodott.
En otthom szerettem volna szulni, es ennek megfeleloen vegigcsinaltam az erdi tanfolyamot. Ferjemmel egyutt nagyon keszultunk a nagy napra, es meg voltunk gyozodve, hogy nem tortehet velunk semmi rossz.
Este tiz ora utan kezdodtek a fajasok. Tizenegykor, mikor mar biztos voltam benne, hogy ez AZ, felhivtuk Agit, aki - miutan meghallgatta a tuneteket - megkert, jelentkezzunk, ha szeretnenk, hogy jojjon vagy valami valtozas van. Nagyon jo volt, hogy nem kellett rogton szaladni valahova, keszulni, vagy az orvos erkezesere varni, igy volt idonk egy kicsit nyugodtan hozzaszokni a szules gondolatahoz.
Ejjel egykor meg mindig nem hivtuk Agit, mert bar a fajasok surusodtek, nagyon jol ereztem magam. Helyette o telefonalt, es kettokor megjelent nalunk. Szinte hangtalanul jott, nagyon csendesen beszelt, ovatosan megvizsgalt, megkerdezte, van-e valasztott dulank. Nem volt, igy o hivott valakit. Miutan biztositottam, hogy nincs szuksegem semmire, egy kicsit ledolt nalunk aludni. Nagyon megnyugtato volt latni, hogy milyen nyugodtan pihen, mikozben a baba egyre kozeledett.
Kesobb a dula is megerkezett, bemutatkozott, bar erre, oszinten szolva alig emlekszem. Az arcat is csak kesobb fenykep alapjan tudtam felidezni, olyan "feltunes nelkul" volt jelen korulottem es segitett mindenben. A ferjem, a dula es Agi felvaltva masziroztak a derekam, itattak, etettek es segitettek ki es beszallni a kadba, ahol nagyon jo volt vajudni. Fajasok kozott aludni is tudtam. Csak jo emlekeim vannak errol az ejszakarol. A remalom csak reggel kezdodott.
A tagulason es a burokrepedesen mar tul voltunk, mikor gyengulni kezdtek a fajasok. Elfaradhattam, mert a tolofajasok nem akartak jonni semmikeppen. Valtoztatgattuk a poziciokat, homeopatias szert kaptam, Agi megprobalta kideriteni pontosan mit is erzek, de a szinte folyamatos fajdalomtol nehezen tudtam megfogalmazni erzeseimet. Delben jott a javaslat, vagy megprobalok egy kicsit aludni es utana folytatani, vagy korhaz, oxitocin es tiz percen belul meg lesz a baba. Aludni -ugy ereztem- nem tudnek, igy maradt a korhaz.
A Tetenyi volt a legkozelebb (2 perc), IGY SZINTE KET FAJAS KOZOTT beertunk a szuloszobaba. Az oxitocinbol es a tiz percbol viszont nem lett semmi, mert az ugyeletes orvos miutan megvizsgalt, elkezdte legepelni az adataimat, vagy mit. Ez kb. 20 perc volt, el lehet kepzelni, mit ereztem. Ram kotottek a szivhangvizsgalot, nem mondtak, hogy utana nem kelhetek fel tobbet. Ugy ereztem, ha hagynanak felulni, mar meg is szultem volna, de nem lehetett, hiaba konyorogtem. Aztan megkaptam az infuziot, de nem tortent semmi. Az orvos elment, viszont kulonbozo orvosok, noverek, babab, stb.(?) ki-be jartak a szuloszobaban, ugy ereztem, mintha egy postahivatalban fekudnek szettettt labakkal. Aztan az orvosok (akiket akkor lattam eletemben eloszor) bemutatkozas nelkul, vizsgalni kezdtek felvaltva. Mindegyik megprobalta egy kicsit kezzel tagitani a mehszajamat, rettenetes volt. Teljesen panikba estem, menekulni szerettem volna, de nem tudtam.
Az egyik orvos ures papirlapot nyomott elem es kovetelte, hogy irjam ala. Nem irom, mondtam, ures lapot nem irok ala, kulonben sem tudok irni. De ala kell irnom, eroskodott, aztan uvoltozott egy kicsit,es en odatettem valami ikszet a nevem helyere. A ferjem csak a szules utan mondta, hogy azt irtak fole, minden beavatkozasrol elore tajekoztattak, mindenbe beleegyeztem stb. Joi vicc.
Du negykor bejott minden orvos, ketten belekonyokoltek a hasamba (kozben uvoltottek, hogy nyomjak, nem otthon vagyok, ez nem a "dulatanya"!), egy vakummal huzta a gyereket (ezt csak kesobb tudtam meg), egy gatat metszett, egy, aki rendesebbnek tunt (kesobb kiderult a termeszetes szules nagy hive) fogta a kezem. Tolofajasokat ekkor sem ereztem, inkabb azt, hogy meghaltam, ez nem velem tortenik. A gyerekre nem is tudtam gondoln, nem is voltam tudataban, hogy szulok. Azt hiszem ilyen lehet a totalis eszsevesztett panik.
Vegre egy kis megkonnyebbulest ereztem, na, megszuletett, gondoltam, vagy valami ilyesmit. Mindenki dicsert, de azt nem mondtak, hogy ez meg csak a feje! Nagyon morbid ez igy leirva, de igy tortent. Egy tizedmasodperc mulva kezdodott elorol, de akkor mar tudtam, hogy mindjart vege, es utana talan hagynak csendensen meghalni.
Miutan kint volt a baba, a ferjem kiabalt, hogy ne vigyek el azonnal, adjak nekem egy kicsit oda. (Ebbol nem hallottam semmit.) Ram tettek a kicsit, de nem is nagyon ertettem, mi tortent. Tul gyenge voltam, hogy magamhoz oleljem. Jo volt, hogy a ferjem elvette, es az oleben tartotta. En nem tudtam ranezni a kicsire, mert ereztem, hogy a doki belenyul a mehemben, es gondosan korbetapogat. Hat itt lakott eddig a gyerekem, gondoltam. Szornyen ereztem magam. A varras egyaltalan nem fajt, a mehlepeny megszuleteset sem ereztem. Szerettem volna vegre felulni, de nem engedtek.
Aztan a babat elvittek, a ferjem hazament behozni nekem egy par holmit, engem meg kitoltak a folyosora. Azt hittem, hogy vegre lefekhetek a korteremben, de nem. Egy oran keresztul fekudtem a folyoson egy szal veres lepedovel betakarva. Mellettem fel-ala jarkaltak a latogatok. Kicsit furcsan neztek, de nem tudott zavarni mar semmi. Nagyon szerettem volna felulni es pisilni. Szoltam a szulesznonek (Jolan), hogy segitsen, de csak egy agytalat adott. Azt mondta, addig nem kellhetek fel, mig nem pisilek, hiaba mondtam, hogy en forditva szeretnem.
Lenyeg, hogy csak este kilenckor kaptam meg a babat. Gyonyoru volt.
A szoptatasrol es a csecsemosnoverekrol inkabb most nem irnek.

Mindezek utan is nagyon orulok, hogy az otthonszulest valasztottam, mert a vajudas eletem legszebb elmenye volt. Ha ez nem tortent volna velem, biztosan nem vallalok meg egy babat. Viszont a korhazakrol is vannak jo tapasztalataim, hala a Heim Pal Gyermekkorhaznak, ahova kesobb kerultunk. Tudom milyen lelkiismeretesek is tudnak lenni az orvosok es a noverek szegyenletesen keves fizetesert. A Szent Imre Korhazba viszont en sem teszem be a labam soha tobbe, meg a kornyekerol is szeretnek elkoltozni. Es csak remelni tudom, hogy a szulesemnel "segedkezo" orvosok kozul egyik sem jon szembe az utcan.

Mia.
mia
 
 


Anikó!
Köszönöm a válaszodat sajnos csak most tudok írni, a találkozás megtörtént mostmár csak abban bízom, hogy a picikém megvárja azt a két hetet amíg nem lesz a Zsuzsa.


Kedves Mia!

Sajnálattal olvastam soraidat mint már elõzõleg írtam már két babát szültem itt teljesen más élményekkel, és tapasztalatokkal és mindíg szomorú vagyok ha valakinek ennyire rossz tapasztalatai lesznek.
De... Te is mondtad, hogy mennyire kimerült és fájdalmakkal teli állapotban kerültél kórházba. Talán ennek tudható be, hogy mindent így ítéltél meg.Szerintem minden szülésnek van egy még elviselhetõ és egy már-már elviselhetetlen része. Te az elõbbit otthon az utóbbit pedig kórházban viselted el, érzésem szerint azt vártad, hogy a kórházban majd gyorsan kiveszik a babát és kész pár perc alatt vége.
Furcsálom, hogy "dulatanyát" írsz hiszen ez a kórház is az elsõk között van ahol lehet dulákkal szülni szerzõdésük van velük aki akar választhatja ezt a lehetõséget is. Ne értsd félre én nem meghazuttolni akarlak, hiszen ahányan vagyunk annyi élmény ér bennünket és sajnos ezek között vannak rosszak is ami éppen úgy publikus mint a jók.

Dzsili
Dzsili
 


k
Névtelen
 


Szia Dzsili,

Nekem nem a szules fajdalmaival volt foleg gondom, hanem azzal, hogy nem tehettem azt, ami akkor es ott jol esett volna. Es persze leginkabb azzal a hangnemmel, amit az orvosok egy vajudo novel szemben megengedtek maguknak.
Tudom, hogy a Tetenyi otthonszulest hirdet a korhazban, talan ezert is olyan mergesek a tenyleg otthon szulokre.
A te jo tapasztalataid engem nem hazuttolnak meg, nekem is ket baratnom szult a Tetenyiben, es fantasztikus elmenyeik voltak. Balint Sandor nevet mindenki ismeri.. Es olyan lannyal is talakoztam, aki ugyanugy lekototzve, kengyelben szult, es mindennel teljesen meg volt elegedve. Halas volt a dokinak, hogy segitett neki "tullenni" rajta, es masodik gyermeke utan is meggyozodese, hogy a szules ilyen.
En most mar csak azt varom a szulestol, hogy orommel vehessem utana karjaimba az egeszseges gyermekem, es senki ne akarjon minket elvalasztani egymastol.
Mia.
mia
 
 


Sziasztok!
A teszt szerint ismét babát várunk, és msot én is a szent imrében szeretnék szülni.
Tudnátok nekem orvost ajánlani?
Nekem nagyon szimpatikus lenne egy nem túl felkapott, fiatal orvos. Én ugyanis nagyon hiszek abban, hogy a tudása, gyakorlata megvan, viszont még nem olyan felkapott, ergo bizonyítani szeretne. Mivel nincs túl sok betege, van ideje, jobban oda tud figyelni.
A másik, hogy nem szeretném, ha megmondaná elõre a szülés tarifáját. Nekem ez nagyon nem tetszik. Hagy döntsem már én el, mennyit adok, hogy voltam vele megelégedve.
Tudtok ilyen dokit?
Mindenféle infót szivesen várok.
Sziasztok.
anita (anita)
 


Cory! Anikó!

Szeretném megkérdezni,hogy a szülés után adnak-e még valamilyen betétet mindenkinek a kórházban, mint 5 évvel ezelõtt vagy érdemes beszerezni egy csomag Tena inkontinencia betétet is a sima éjszakai betétek mellé az elsõ napokra? Mi a tapasztalat kérlek válaszoljatok minnél hamarább nem tudni még mennyi van hátra a szülésig.

Köszönettel:
Dzsili
Dzsili
 


Dzsili!
Én nem kaptam betétet!

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Dzsili!

Nekem Zsuzsa adott betétet és azt használtam, amíg tartott. De vigyél magaddal. Én Always betétet használtam és elég volt a 2. 3. naptól. Addig pedig a betét mellé a kórháztól kapott "anyag betétet" raktam be.

Pusz:

Ani
Gerianikó
 


Kedves Dzsili!

Én sem kaptam betétet, csak papírvattát az elsö éjszakára. Szerintem mindenképp vigyél magaddal Tena éjszakai betétet és Tenafix bugyit. Nagyon szorítok Neked a szüléshez! Remélem csodálatos élmény marad. Szimpatikusak voltak az eddigi hozzászólásaid itt a topicban.

Cappuccino
Cappuccino
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet: