gyorsban 1 reakció, amire időm engedi
kilókért irígy, én most visszaszedtem vagy 2-2,5 kg-ot. ettem-ittam mint a gödény, tej érdekében persze. eddig úgy ítélem meg, hogy nem hiába.
amíg apjukon is tizenkiló a plussz, addig..... hiába na, ez a mi családunk szereti a hasát. ma is Gréti a Fakanál folyóiratot lapozgatta s szinte csorgott a nyála, jelezte is, hogy ez csokis
mai Tétaság:
gyereklaptopozik.
Mondja a laptop, hogy "nyomj meg egy gombot".
mire a jányom: "jó-jó, minnyá, várj egy kicsit."
Akinek a gyereke nem csípi a házi reszelésű almát: sütőt felmelegíteni 160-180 fokra, egy almát alufóliába bebugyelálni, s 15-20 percig bedugni az almát a sütőbe.
Utána kettévágni, magházát kikerülve csodás almapép kerül ki belőle. Sok baba imádja, csak anyucinak macerásabb (időigényesebb).
Tv: nálunk még hiszti is volt azért, ha véletlenül tv előtt van a gyerek, s valaki bekapcsolja, én meg kapom a legényt s elvinném onnan. Hiába no, modern korunk gyereke. Próbálom minimálisra csökkenteni olyankor a hisztit, de alkudva, inkább leülök vele s játszom picit, avagy elviszem kis szopira, felejtse el a bánatát. Bár van amikor otthagyom, hisz ez van, nem mindig tudom azt tenni ami a jó, amit szeretnék, amit az eszem is diktál.
De szopira visszatérve. Rájöttem, hogy így 5 hó után a fiam rendesből cicifüggő lett. Tegnap este Tétán meg rajtam kívül mindenki aludt. Kiegyezem a csajjal, hogy mindketten ágyba bújunk, mindketten a sajátunkba. De ahogy bebújok az ágyba, fejem párnát ér, már kezdte az anyázást a másik szobából. Egy darabig rá se rántottam, majd suttogva kezdtem alkudni, majd kissé hangosabban közöltem vele, hogy alvás. Géza felébredt, s egyszerűen addig nem bírtam visszaaltatni míg nem adtam oda a cicit. Pedig fejem rá, hogy nem volt éhes. S egyre gyakrabban veszem észre, hogy anyarabszolgát bármikor ugratni akarja a cicivel. Egy szerencse, hogy a nappali alvásokat áttettem a bébjárgányba, ott no cici. Beöltöztetem, s kis tologatás után alszik is. Ma megyek s veszek egy normális bébiőrt, mert mindig fülelek, a konyhaablak nyitva, alatta a kölök, hogy mikor kezd ébredni. De persze ha épp a sulist hozzuk haza, s bealszik a kocsiban, nem költöm fel, de nem is ugrálhatok fél percenként. Ami Tétivel volt, azt már útálom, nem is rendes bébiőr, hanem walkie-talkie, csak bébiőr funkciója is lenne. Eleinte szuper volt, de utóbb már megtörtént, hogy a lány ordított, az pedig néma volt.
S tegnap apa rábólintott a beruházásra.
Noémi: azt a zsákot karácsonyra kapja a gyerek, lécci szombaton szólj rám újból, hogy próbáljam bele, mikor kettesben leszek pöttömmel (lányokat apa viszi a szüleimhez, mert 7végén ismét nem lesz, megy pályát írni a jövő 7 végi versenyhez).
Ja....anyós.
Azon akadtam ki, hogy milyen jogon ő mondja meg a gyerekemnek, hogy a Mikulás, az Angyal meg a Nyuszi nem létezik. Oké, hogy már ideje volt a szűk 9 évesnek megmondani, de ne már ő döntse el helyettem. Tavaly a vallástanárnő cseszte fel a témában a seggem, most meg anyós. És nem szólt volna nekünk egy büdös hangot sem. Szerencsémre Edina nem akarta a témát lebuktatni a tesói előtt, hanem megvárta míg a kicsik aludtak, Adrienn nem volt itthon, s akkor állt elő vele.
Mondom, csak az az egyetlen hatalmas kifogásom, hogy nem közölte velünk a dolgot.
Uff.
na léptem, mert közben Gézengúz felébredt, kezdte csapkodni a popsiját a bébjárgányhoz, közölvén velem, hogy elég volt a szundiból.
tudom, hogy lenne még mire reagálnom, próbálok még jönni.