Új privát üzeneted érkezett!

Na megjöttem én is Kép

Snoopy,
nagyon várom én is a többit Kép

Virág,
akkor - magyarán kimondva - ha az emberből folydogál a magzatvíz, és abban egészen sötét szürkés zöld foszlányok vannak, akkor a kölkec bent éppen oxigénhiányos? És arra is kíváncsi vagyok, hogy mihez lehet kezdeni ilyenkor a nagyon gyenge éppenhogy fájásokkal? (Próbálom felderíteni, hogy anno szülésemkor mi is történt velem a kórházban...)

Üdv
Kriszi
 
 


Kriszi,
bár nem vagyok szakmabeli, dúla sem, csak hármat szültem otthon, úgy emlékszem, hogy az ilyen fekete-zöld mekónium esetén nem pánikolnak, HA A SZÜLÉS JÓL HALAD. Hogy ez pontosan mit takar, nem tudom, mindenesetre igyezekeznek mielőbb világra segíteni a babát, de tényleg nem pánikszerűen. Sárga magzatvíz esetén azonban nincs kecmec.

Ágiék el szokták mondani, hogy a rövid ideig tartó oxigénhiányt a babák "jól szokták tolerálni", azaz nem károsodnak. De egy sárgás magzatvíz esetén nem tudható mikor, mióta ill. mennyi ideig, ideje áll fenn az oxigénhiányos állapot.
 


Sziasztok!

Magzatvizes infót én is hálásan köszi.
Szilvi! én szeretnék majd elvonulni egy ilyen GA-s tanfolyamra. Ezek szerint te végigülted. Az orvosi és fiziológiás aspektust és az érzelmit is felvázolják? Annyira nem tudom, mire lehet számítani. Mármint a tanfolyamon.
Egyelőre nekem annyi tudásom van, amennyit a saját szülésemből, és könyvekből összeszedtem. Nyilván speciális helyzet vonatkozik Mao-n az otthonszülésre - engem az is baromira izgat, ha mégis kórházba kell vinni - ami teljesen rendben van, 2O-25 szülésből 1, vagy valami ilyesmi, kórházban fejeződik be, Hollandiában azt hiszem,még több - szóval ha bevisznek, akkor ugye az orvosok a szülő nőn állnak bosszút. Engem ez az abortuszra emlékeztet, mi a francnak nem vigyázott, most majd elvesszük a kedvét a továbbiaktól. Szóval büntetnek, nem? Féltékenységből is nyilván. Meg mert olyan felsőbbrendűek.... ????
Biztos nem mindenkire igaz ez sem.
Esik szó a tanfolyamon erről? Hogy lehet ezt a rendkívül spéci helyzetet kezelni? Vagy tud valaki erről valamit? Tapasztalat?
Engem ez marhára izgat.
Gabóca
 
 

 
 

Magyarország az EU-csatlakozás küszöbén

Altmann Andrea

2004. november 16.

Ezzel a címmel tartotta Marsden Wagner a Bábakonferencia kerekasztal-beszélgetésének vitaindító előadását.

S elmondhatjuk, valóban sikerült vitára inspirálnia a hallgatóságot a radikalizmusáról híres szülész- és gyermekgyógyász kutató orvosnak!
Nem finomkodott, a tényeket mondta, és igen kritikusan értékelte a mai magyar szülészeti helyzetet.

Véleményében hangsúlyozta, hogy tapasztalatait az elmúlt évtizedek alapozták meg, amely során mintegy 20 alkalommal járt hazánkban.
A WHO szakértőjeként még a rendszerváltás előtt tárgyalásokat folytatott a szakminisztériumokkal.

Véleménye szerint a rendszerváltás és a demokratizálódás folyamata a kórházakban és a szülészeteken nem fejeződött be. A tudat még nem szabadult fel, amelynek legjobb bizonyítéka, hogy az orvosok egyoldalúan döntenek a szülő nő sorsáról, a beavatkozásokról és a szülésznők szerepéről. A másik oldalról sem a segítő szakemberek, azaz a szülészek, sem az anyák nem képesek jogaikért kiállni, természetesnek veszik az orvosok tekintélyét és támaszkodnak is arra.

Magyarország belépett az Európai Unióba annak igényével, hogy felfejlessze szülészeti ellátását a kívánt uniós színvonalra. A statisztikák nagyon rossz képet nyújtanak a szülészeti gyakorlatunkról. Magas a csecsemőhalandóság (évente mintegy 1000 csecsemő hal meg a szülés körüli időszakban), magas az anyai halálozások száma, a császármetszések aránya és az orvosi beavatkozások száma.

Nyugat Európában a szülések 75%-át bába kíséri, koncentrálva arra, hogy minél alacsonyabb számban forduljon elő komoly orvosi szövődmény. Abszolút kívánalom a szülészeti gondozás területén, hogy az összes beavatkozás a bizonyítékokon alapuló orvoslásra épüljön.
A születésnél a legfontosabb a szülő nő, és az, hogy ne vegyük el tőle a saját szülése fölötti kontroll szabadságát. Fontos, hogy az orvosok, szülésznők, ápolónők ezt szem előtt tartsák; kiszolgálják a szülő nőt és családját, tiszteletben tartva a család kívánságait.

Marsden Wagner élesen bírálta a magyar szülészorvosok önkényesen fenntartott vezető szerepét a szülések alatt; akik teszik ezt a már evidenciának számító külföldi kutatási eredmények ismerete és a WHO ajánlásainak ellenében is.

Véleménye szerint a változások kulcsa a társadalmi folyamatokban tudatos, demokratikusan felvérezett „fogyasztói réteg”-nek a megerősödése lenne, amelyben a szülő nők igényei lehetnének az irányadók.
 


Betti,
akkor jó. Kép A vehemenciám sztem olykor félreérthető. Kép

Klára,
köszönöm a jókívánságot. Kép Az előadó Dr. Némethné dr. Gradvohl Edina volt, klasszika-filológus. (Mi az, hogy filológus?) A jövőheti képzésen, ha jól értettem, lehetőségünk lesz megnézni minden olyan előadást felvételről, amin nem voltunk bent. (Valószínűleg a paplanomat, párnámat és hálóingemet csak dísznek viszem. Kép) Így lehet, hogy tudok majd róla élménybeszámolni, esetleg jegyzetet írni ide.

Köszönöm, hogy kiegészítetted, amit írtam, jó tanulni egymástól. Kép Semmivel sem voltál kevésé OFF, mint én. Kép Azt tudod, hogy hívják magyarhonban a férfi dúlákat? Man-dúla. Kép

Betti,
persze, hogy érzem a különbséget. Annál szomorúbb ez, mert egy orvos (te) írta. Én a pálya széléről kiabálok, te viszont nálam is jobban láthatod.

"ha már észrevett valamit, akkor úgy érzi cselekednie kell "

Henci Goer tartott egy előadást egy kh gyakorlatáról, amit ők úgy hívtak, hogy aktív születésvezetés. Maguk az orvosok írtak a tapasztalatokról egy kis tanulmányt, amiben leírták, miért jó az aktív születésvezetés. A kevés pont közül az egyik ez volt: "Csökkenti a személyzet tehetetlenségérzését." (A szülő nőknek semmi hasznuk nem volt belőle...)

(OFF. Kishíján felrobbanok. A párom most jött haza, és mondta, hogy sem vigyázni nem tud a legkisebbre jövő csütörtökön, sem elvinni nem tud a képzésre. KépKépKép Hogy jutok a paplanommal pl. oda a fenébe fel? KépKépKép)

ON.

""ha már felismertük a problémát, ez elvi kérdés", mondta az oszt. vez. h., aki döntött."

Tudod, ha te orvosként nem tudtál a sarkadra állni, akkor milyen nehéz lehet egy nem szakmabelinek... Senki nem döntheti el, hogy mi legyen velem, ha a babám és én nem vagyunk vészhelyzetben. Akkor én döntöm el. Pláne akkor, ha az orvosom szerint sem indokolt a császár. Akkor a főorvos elmehet a p....ba.

Milyen orvos vagy?

Az utolsó bekezdéseddel teljesen egyetértek. Bemásolhatom egy fórumba a szuleteshete.hu-ra? (Eddig csak én írtam bele, csak 2 hsz-t, és a forgalom se nagy. Kép)

Kriszi,
azt gondolom, igen, az éppen fennálló oxigénhiányra utal. (De semmiféle ilyen irányú képzettségem vagy tapasztalatom nincs.) Otthonszülésnél ilyenkor nagyon gyakran nézik a szívhangot sztem, és amíg az kielégítő, addig maradhat a mama. De nem kockáztatnak szívesen.

Mit lehet tenni? Sok olyan praktika van, amivel lehet az összehúzódásokat erősíteni. De nem tudom, hogy olyan esetben, mikor a vajúdás tulképp még be sem indult rendesen, van-e ezeknek értelme, foganatja. Téged megcsászároztak?

(Most olvasom, Szilvi nálam tájékozottabb. Kép)

Gabóca,
Nem előzöm meg Szilvit a válasszal, csak ideteszek két linket, aho 2 mama végülis kórházba került.
http://www.nandu.hu/Magyar/Szules/Doula/dulamese_piros.htm
http://www.nandu.hu/Magyar/Szules/Doula/dulamese_anna.htm

Virág
 


Hahó,
Szilvi, Virág,
köszönöm. Sokkal előbbre nem vagyok, de ha már elkezdtem, most már tudni akarom, mit lehetett volna másképpen (már csak az aktuális pocaklakó érdekében is).
Akkor innentől OFF, de még mindig Szilvinek és Virágnak.
Szóval nekem úgy indult a szülésem, hogy olyan húsz percenként kezdtek pici fájásaim lenni, olyanok, mint a nagyon gyenge menstruációs görcs. Aztán elkezdett folyni a magzatvíz, nem igazán ömlött, de a szivárgásnál azért jobban, az említett zöldesfeketés foszlányokkal. Akkor azért bementünk a kórházba (ja, én kakukktojás vagyok, akkor sem akartam itthon szülni, és most sem akarok). Ott szépen előkészítettek, fájások kb. ugyanúgy, vagy vmivel gyakrabban, erősség változatlan, magzatvíz változatlan. Tágultam is vmennyit, de még messze volt a tolás. Császkáltam nagy vidáman fel-le a szobában, legfőbb gondom az volt, hogy meleg van, mindenki azt hitte, micsoda hős vagyok. Míg egyszer eszembe jutott mondani a dokimnak, hogy milyen is volt az a magzatvíz. Erre megnézte, illetve megvizsgált újra, aztán bekötötte az oxitocint (a kórházba beérés óta csak egy icipicit sikerült tágulni). Ettől nemigen gyorsultak fel a dolgok, viszont egy idő után elkezdtem ájuldozni a hirtelen megerősödött fájdalomtól. Le kellett feküdnöm, mert nem bírtam állni a szédelgéstől. Eztán egyenes út vezetett az EDÁ-hoz (én kértem), ami után viszont lelassultak a dolgok (én még aludtam is egy kicsit). A kölök feje nem akart leszállni, közben vége lett az éjszakának, lejárt a fájdcsill. hatóideje, éreztem a bivalyerős fájásokat, de állítólag nem voltak elég erősek, illetve nem éreztem toláskényszert. Hogy közben mi volt a baba szívével, arra nem emlékszem, de azt nagyon rossz volt látni, ahogy tekerték egyre feljebb az oxitocint, és még mindig nem éreztem, hogy kellene tolnom, még mindig nem, aztán végül elhatároztam magam, hogy na most tolok, mert mi lesz szegény gyerekkel, de nemigen ment, a végén hasbakönyökölés lett a dologból. Ezt nem éltem meg rosszul, legalább tudtam, hová nyomjak, vmint a nyomást én vezényeltem, nem más. Viszont így persze kellett gátmetszés, ill. már előtte kellett, vmint a varrás nagyon gáz volt. És ami a legnagyobb gondom az egésszel, hogy fogalmam sincs, mit ártottam ezzel a kölöknek, akinek teljesen ufó volt a feje kijövetelkor, ill. aluszékony volt hetekig, azóta pedig és még mindig nagyon rosszul alszik (közel a 23 hónaphoz). Most hogy leírtam, látom, mekkora gubanc ez bennem, és milyen félelmeim vannak így a második bébi előtt.

Üdv
Kriszi
 
 


Virág, man-dúla Kép Kép Kép
Amúgy filológus=nyelvész, kb, klasszika-filológus=ókortudós (a hölgyet amúgy nem ismerem, pedig belterjes szakma ez Kép).
Előadás érdekelne, jegyzeteljél szorgalmasan! (Dikatfon? Kép Aztán oszd meg velünk a sok új tudományt! (Ez az előző is igen tanulságos idézet volt.)
Még egy kis okoskodás: múltkor szó került a bradykardiáról: míg nem jön Snoopy, röviden: ez az, amikor a baba szíve a normálisnál jóval lassabban ver.
Klára
 
 


Sziasztok!

Az elmélyedés majd később, ha este megírtam az óravázlatot a csütörtöki tanításomhoz. Most csak a mecóniumról.

A mecónium MINDIG azt jelenti a magzatvízben, hogy a baba veszélyben van odabenn. Csak akkor kakil bele észrevehetően a vízbe, ha baja van. Ha a mecónium régi, akkor most éppen nincs semmi baj, ha friss, akkor most van a baj. A baj leggyakrabban oxigénhiány (nálam: egy szál glükózmolekula nem császkált bennem, így Prücskében sem. Nehezményezte, belekakilt a vízbe és eszement gyorsasággal igyekezett kifelé, hátha itt kinn kap kaját. (Az agyi struktúráknak éppen annyira hiányzik a cukor, mint az O2, csak kicsit tovább bírják nélküle.) Ami miatt sürgető szükség alakulhat ki: 1. maga az a bajságos állapot, ami életveszélyt is takarhat. Igen szoros monitorizálás, szívhanghallgatás és esetleg császármetszés járhat hozzá.
2. A magzatszurok, ami ha nagy mennyiségben van a magzatvízben (borsópüré) akkor tele lesz vele a baba tüdeje. Légzés kb kizárva. Még ha akkora csővel szívják is ki, amekkora a baba torkába fér (tubus a'la Vészhelyzet) akkor is több körre van szükség és lélegeztetni is csak akkor lehet, ha már nagyjából tiszta. Ha nem, akkor szépen befújjuk a léghólyagokba, ahol felemészti a felületaktív anyagot. Azaz kilégzéskor a léghólyagok lapszerint összatapadnak és a belégzéskor olyan nyomást kell kifejteni a kinyitásukra, amire a baba nem képes egyedül-> pozitív nyomású lélegeztetés. Ha mindezeket remekül vette, akkor már csak egy tüdőgyulladással kell megküzdenie és kisimulhat mindenki idegrendszere, ha kifelé lábal belőle. Ez intenzív osztályon töltött napokat jelent. Nyilván mindenki szívesen elkerülné ezt a gyermekével, aki lehet hogy teljes háborítatlanságban születik, azonban utána nélkülöznie kell anya személyét és cicijét, az egyéb beavatkozásokról nem is beszélve.
Ami helyzet súlyosságának megítélését illeti: Amikor második szülésemnél megrepedt a burok, akkor a fejvíz még tiszta volt (már nem emlékszem, hogy mennyire részleteztem a Kismamában), utána lett egyre sűrűbben mecóniumos,azt, hogy a sűrűsödés meddig folyik tovább azt én bizisten nem tudtam. Ami miatt elég rosszul éreztem magam otthon tök egyedül, alvó Zsombival a gyerekszobában, hogy ha senki nem ér oda, akkor hogyan fogom frissen szülve ellátni a dedet olyan szinten, ahogy egy masszív mecóniumosnak jár (úgy, hogy az ehhez szükséges felszerelés legalább ott volt a tőlem 2 méterre lévő táskában)

Magzati bradycardia: lassú szívműködés (100/perc alatt) fájás idején előfordul. A babában oxigénhiányt okoz, hiszen nem jut a vér a buksiba és jelzi is az oxigénhiányt, mert azért lassul a szív, mert neki is kellene az oxigén a jó működéshez. Zsombinak 60-as volt és fájásszünetben sem nőtt.

Virág!
Miért ne lennék itt? Kép Az otthonszülés alapvetően jó dolog, ha van ott valaki, aki időben észreveszi, hogy valami baj van (megfelelően képes figyelni az anyát és a gyereket (nem műszerezettségi kérdés)), ÉS KÉPES ELLÁTNI A GYEREKET, HA KELL! Vagy a gyerek és az anya túlélésnyi idő alatt (5 perc életveszélyben)a megfelelő intézménybe juttatható. Ez az ami szerintem nincs biztosítva ma Magyarországon.

Snoopy

KépKép
 
 


Sziasztok!
Magzatvizes infó aranyat ért, hálásan köszi.
Virág! Házi feladatot megcsináltam, elolvastam a két sztorit, az tűnik ki belőle, hogy Ági tudja, mit csinál, azonban valóban alaposan megbüntetnek, ha otthonszülésből kerülsz kórházba.
Kicsit jobban kibontakozom, csacsogok pár sort magamról. Szóval nem vagyok se orvos, se dúla, és nem is szeretnék egyik sem lenni, mert nagyon nehéz dolognak tartom mind a kettőt, képtelen lennék ilyen munkát végezni. Viszont iszonyúan tisztelem azokat, akik mégis ezt csinálják, és jól. Egyszerű, mezei bölcsész vagyok, olvasni szoktam, meg sokat voltam külföldön életemben, most sem Mao-n vagyunk, de megyek haza szülni, mert már van egy 15 hónapos kisördögünk, mikor megszületik a tesója, éppen 19 lesz. És egyedül én két izgága prüntyőt nem bírok.
Az első szülésnél óriási szerencsével, vakrepülésben egy egész normális helyre, kitűnő dúlával felszerelve, meg a párommal érkeztünk. Az a lényeg, hogy én csak bábákkal tárgyalok, a dúlánkkal nagyon közeli viszony alakult ki, és ismerek még független profi bábát is.
Szóval én két dolgot tudok. Az egyik, hogy kórházban sokkal nehezebb. Figyelte valaki a születéstörténetekben, mindenkinek hogy lelassulnak a fájásai, leáll az egész folyamat? Aztán ott ugrálnak körülötte, hogy gyerünk már. Nem akarok kölcsön-statisztikázni a könyveimből, mert más fórumon már nagyon megkaptam érte a magamét, de elsőt otthon szülni ugyanolyan biztonságos, másodikat biztonságosabb - amennyiben komplikációmentes sima terhességről van szó.
Na szóval, engem biztos Mao-n felnégyelnének az orvosok, ha otthonról kéne szülőszobára vinni, mert marha nagy szájam lett, nem bírnak az orvosok se már megfélelmlíteni, és irtó fontosnak tartom a nő épségét, a nő szülési élményét. Valahogy a baba egészsége került előtérbe, mindenki azt akarja minden áron védeni, pedig a babának akkor jó, ha az anyja jól érzi magát. Ebben meg a szülési élmény nagyon nagy szerepet játszik. Én pl azt csináltam rögtön az elejétől, ha ordított a baba, hogy ha ennem kellett, meg WC-re mennem, akkor gyorsan megcsináltam, vettem egy marha nagy levegőt, és úgy kezdtem el foglalkozni az ordítógéppel.
Na jó. Tudom, ez mégsem ilyen egyszerű. Bocs...
Azt hiszem, megkérdezem az itteni illetékeseimet, milyen stratégiáik vannak felbőszült orvosok ellen - hátha akad valami jó ötlet, aztán közzé teszem. A helyzet sok tekintetben ugyanis hasonló itt, azaz Chicago, Illinois, USA. Olyan qrva nagy pénz van ugyanis a szülésben, hogy szinte üldözik a bábákat. Ja. Demokrácia. Szabadság.
Mao-n mennyi az össz születés évente? Kétszázezer? Ebből meghal 1OOO baba? Ez borzasztó sok. És hány nő hal bele szülésbe?
Kriszi, szerintem ne stresszeld magad nagyon ezzel. Bár nem értek hozzá, de ezek szerint magzatvíz, gyenge szívhang nagy bajt jelez. Sok gyereknek különben eldeformálódik a feje, az tök normális. Nagy a nyomás. Meg ők is elfáradnak nagyon ebben az izében. Az tény, hogy aki nem kap fáj csill-t és egyéb nyalánkságokat, annak éberebb a csecsemője. Nem?
Snoopy, az az 5 perces út a kórházba sehol sem biztosítható szinte. Nem tudom, pontosan, mi következik ebből, de kezemben a Születés művészete, és ott ugye az amishokról van szó. Akik tényleg otthon szülnek. És nemcsak Pennsylvaniaban élnek, hanem máshol is, az ország közepén, a prérin, ahol a madár sem jár, és nincs autójuk, csak lovasszekerük, meg az utak se valami fényesek, hogy finoman fogalmazzak, és ott aztán nincs semmi egy óra autóútra, nemhogy kórház. Mégis csinálják, és túlélik.
No stressz, jó, tápláló étkezés, pihenés, jó levegő. Nem tudom.

A bábák különben látják, hogy baj lesz, általában a tapasztaltak észlelik, amit csak lehet. De vannak abszolút váratlan, előre nem látható helyzetek is. Azt az orvos sem látná.

Ja, és van még egy égetően fontos kérdésem: szülés után az otthonszülőket hányszor és ki látogatja meg? Meg van ez szervezve?

Gabóca
 
 


Virág!
Ha a férjedet nem sikerül meggyőzni, nincs nagyi, tesó, jó barát a közelben? Vagy próbáld már meggyőzni az illető úriembert, tegye odébb kicsit ő a dolgait, hadd tudj menni... Drukkolok neked.
Megjegyzés: teljesen véletlenül végigültem egy spéci bennfentes eü konferencia sorozatot a kórházi helyzetről Mao-n - kb 4 éve volt. Rendkívül kevés illúzióm maradt utána. Az szerintem, és maguk a kórházi dolgozók (Sotes tanárok, igazgatók, stb) szerint is kissé hízelgő, ha csak a rendszerváltás óta lennének lemaradva. Valójában száz éves szerkezeti és mentalitásbeli learadást vallottak be maguk között. Nagyon ciki.
 
 


Kriszi,
az, hogy hogy bánnak egy kórházba vitt otthonszülővel, nagyon sokban múlik magukon a szülőkön IS. Amikor a harmadik babámat vártam, a tanfolyamon megkérdezte valaki, hogy ha be kéne vinni, mi legyen az, amihez foggal-körömmel ragaszkodjon az anya: pl. semmi oxitocin, semmi kézzel tágítás, stb-stb. És Ági azt mondta (és ez más volt, mint amit 6 évvel korábban mondott!), hogy ahhoz ragaszkodjon (csak), hogy a babát ne vigyék el tőle (ha jól van) egy percre se! Pl. a gyerekorvos is jöjjön oda megvizsgálni! Mindegy: szóval az a lényeg, hogy Ági is azt mondja, hogy akkor jársz a legjobban, minden szempontból, ha együttműködsz. Lehetnek ilyenkor is rossz tapasztalataid, de kisebb az esélye, mint azoknak (és a kórházi orvosok mindig ilyenekről mesélnek), akik jó ellenségesen mennek be, mindenen kiborulnak, stb. A legjobb barátnőm az első babájával kórházba került, és (nem feltétlenül indokolt) császár lett belőle, de ezzel együtt ő ezt nem élte meg traumaként (és azóta szült kettő másikat otthon). Szóval egy kórházba szállítást, sőt császárt is meg lehet "jól" élni, hozzáálláás kérdése.
Meg felkészülésé: hogy tényleg légy arra is felkészülve, hogy ez benne van a pakliban. (Nem tudom, erre hogy lehet felkészülni, de kéne.)

Hogy Nandu, mint dúla, hogy élte meg azokat a leírt szüléseket, az nem mutatja, hogy az ANYA hogy élte meg őket. És AZ a fontos, ugyanis ennek nincs objektív mércéje! (Egy másik barátnőm első otthonszülésére Ági azt mondta, hogy nagyon nehéz szülés volt, a lány pedig olvadozott, hogy minden milyen csodálatos és gyönyörű volt, és "tényleg, Ági szerint nehéz volt?!".) Ha én azt mondom, hogy minden nem-természetes, nem-holisztikus, stb. szülés "rossz" szülés, és szegény érintettek, hát az igazán buta dolog.
Igen, a tanfolyamon szó esik minderről, és az érzelmi aspektusokról is, természetesen, hiszen leginkább ezek miatt lassul le, vagy áll le a természetes folyamat.

Gabóca, úgy tudom, csak kb. 100.000 szülés van Mo.-n egy évben. (És nálam is a két nagy között 19 hónap van!Kép)

Holnap majd talán többet...
 


Kriszi!

A legfontosabb, hogy TE semmit nem ártottál a babádnak. Nem vagy hibás vagy felelős azért, ami történt. A legjobbat tetted, amire képes voltál, nincs okod lelkiismeretfurdalásra.

Hogy Cicónál van-e köze az alvásának a születéséhez: nem lehetetlen. Lehet, hogy érdemes volna elmenni vele kineziológushoz. Mit gondolsz?

Nagyon jónak tartom, hogy feljöttek a félelmeid. Akár magadnak, akár ide, akár nekem magánba megírhatod, mi van benned. Hátha segít rájönni összefüggésekre, és segít elengedni a félelmeket.

Talán annyi a tanulság - és a legeslegtöbb nőnek az - ,hogy sokkal jobban kell tájékozódnunk ahhoz, hogy konfrontálódni merjünk az orvosokkal, amikor megszokásból, értelmetlenül, az anya és magzata érdekeit figyelmen kívül hagyva döntenek a fejünk felett (úgy, hogy sem nem ismerik, milyen káros hatással lehetnek az anyára, a babára, és a későbbi anya-gyerek kapcsolatra, sem nem ők viselik ennek a következményeit). Csak akkor tudunk határozott nemet mondani, ha tudjuk, miről van szó, ismerjük a komplikációk valódi súlyát. (Ne értsetek félre, én sem voltam egy csomó dologgal tisztában még a 4. szülésemnél sem.)

Szóval lekiismeretfurdalás el, információk oda. Kép

Elküldöm, el ne szálljon.

Virág
 


Klára,
köszönöm az információkat. Kép A diktafon nagyon jó ötlet! Csak eszembe jusson időben, és vegyek elég kazit.

Snoopy! Kép
Mit tanítasz csütörtökön és kiknek?

Hogyhogy nem volt bennetek glükóz??? Nem is tudtam. Hogy lehetéges ez? Hogyan alakul ki?

Mekóniumos magzatvíz: ha a baba régebben kakilt a vízbe, és most rendben van, jó a szívhangja, és nincs friss magzatszurok a vízben, akkor miért indokoltabb bemenni a kórházba, mint jelenleg fennálló oxigénhiány esetén?

Te itt Kép: Te egy igen racionális nőszemély vagy, ráadásul orvos. Az első ijedtségem után rájöttem, hogy szuper, hogy itt vagy, mert így rá vagyok szorítva, hogy az esetleges kórház mellett szóló indokaidat, ha nem értek ezekkel egyet, a legnagyobb felkészültséggel "verjem visza". Vagyis ha kell, utánanézzek bizonyos folyamatoknak, ha kell, tisztában legyek azzal, mi történik az anyában-babában akár sejtszinten.

5 perc: én is azt tudom írni, amit asszem Gabóca: hogy azok a bábák, akik végig a mama mellett vannak, szinte mindig előre látják a jeleit a komplikációknak. Olyan jeleket, amiket az orvosok nem ismernének fel akkor sem, ha el sem mozdulnának a nők mellől. Sokszor ez irracionális: egyszerű (?) intuíció. Érzik a mamákat a bábák. Átvehetik az érzéseiket, mind a lelkieket, mind a testieket. Érezhetik előre, hogy baj van, amikor még semmiféle műszer nem jelezné azt. És erre nagyon kevés kivételtől eltekintve csak a nők képesek. Az elcsendesedett, a vajúdó fájdalmát, szenvedését elfogadó, attól megszabadítani nem akaró nők. Akik zömmel már átélték a vajúdást (annak minden fájdalmával és örömével együtt), és ezáltal beavatást nyertek az asszonyok közé. Akiket nem stresszel a vajúdó nő esetleges fájdalma, szenvedése, az, hogy nem tud mást tenni, minthogy jelen van. És akiknek nem jár le a műszakuk.
 


Gabóca,
"nagyon nehéz dolognak tartom mind a kettőt" és
"Egyszerű, mezei bölcsész vagyok"

Kinek a pap, kinek a papné. Én belehalnék, ha el kéne végeznem egy bölcsész szakot. Kép

"Nem akarok kölcsön-statisztikázni a könyveimből, mert más fórumon már nagyon megkaptam érte a magamét"

Nem hiszem, hogy itt megkapnád. Engem érdekelnek a statisztikák. Leírnád, kérlek?

"megkérdezem az itteni illetékeseimet, milyen stratégiáik vannak felbőszült orvosok ellen"

Ez engem is nagyon érdekelne. A mi képzésünk kifejezetten kórházi dúla képzés. Ami sztem sokkal nehezebb, mintha otthonszülős dúlákká képeznének minket. Tökélyre kell fejlesztenünk a kommunikációnkat. Be kell fognom az amúgy nekem is marha nagy számat. Nem mondom, hogy nem félek attól, hogy milyen érzés lesz, amikor egy orvos minden racionális indokot, meg a nő szülési tervét is felrúgva durván közbeavatkozik, mert lejár a műszak. Nem vagyok naiv, biztos nem csupán fényes diadalmenetben lesz részem. Emőke (a MODULE elnöke) elmesélt egy friss születéskísérést, ahol ő dúlaként volt jelen. A mama a kádban, már módosult tudatállapotban, teljes sötét volt a kád szélén sorakozó gyertyákat leszámítva, csend. Egyszercsak kivágódott az ajtó, berobbant egy ügyeletes orvos, felkapcsolta a villanyt, majd azt kiabálta: "Hol az a kurva mobiltelefonom??? Állandóan eltűnik!" Megtalálta, villany le, ajtó becsap. Kezdhették újra a befeléfordulást a mamával. Mikorra újra sikerült, a szomszéd szülőszobán befejeződött a szülés és a takarítás. A takarító néni véletlenül se körbe ment. Nem. Bement a szülőszobába, ahol épp vajúdott a mama. (Higiénikus, mi? Áttolja a másik nőből távozó dolgokat.) A néni megállt, és bámult. Ő még ilyet sose látott. Csak állt és nézett. (Dicséretére legyen mondva, nem kapcsolt villanyt és nem ordibált...Kép) Emőke tűrte egy darabig, aztán a kezét, amivel a mama egyik kezét tartotta, átcsúsztatta az apuka kezébe, odament a takarítónénihez és szó nélkül kitolta a szobából. Gondolom, addigra majd' felrobbant, pedig egy végtelenül nyugodt, törékeny nőről van szó.

Ez a történet számomra igencsak tragikomikus. Gondolom, lesznek nagy elkeseredéseim, attól tartok, hibáim is, pedig ez az a szituáció, ahol igazán nem szeretnék hibát elkövetni. Csak abban reménykedem, hogy tehetetlenségemben sose fogom elsírni magam. Majd csak utána, ha ezzel már nem ártok a mamáknak. Bárcsak sose kerülne sor ilyesmire...

"Mao-n mennyi az össz születés évente? Kétszázezer? Ebből meghal 1OOO baba?"

Most olvastam valahol, és basszus nem emlékszem, hol, hogy világszerte minden 200. csecsemő születik halva.

"Az tény, hogy aki nem kap fáj csill-t és egyéb nyalánkságokat, annak éberebb a csecsemője. Nem? "

De, természetesen igaz. A fájdalomcsillapítók nagyon sokban tudják befolyásolni az anya-gyerek kapcsolatot - természetesen negatív irányban.

"szülés után az otthonszülőket hányszor és ki látogatja meg? Meg van ez szervezve? "

Hát persze. KépKépKép Ott van a védőnői hálózat, amire mi, magyarok rendkívül büszkék vagyunk, mert sehol a világon nincs ilyen. Hmmm. Tudtommal egyébként a dúlák, ha kell, meglátogatják a nőket, akiket támogattak.

Férj, egyéb: nincs. Senki. Ő mindig arrébb teszi a dolgait, ha muszáj, de most lehetetlen. Keresztülhúzták a számításainkat. Persze egy pillanatra sem adtam fel, hogy valami lesz. Írtam nekik, lehet, hogy előző este már felmehetek, és akkor fel tud vinni a párom.

"véletlenül végigültem egy spéci bennfentes eü konferencia sorozatot a kórházi helyzetről Mao-n"

Megvan ez valahol? Meg lehetne szerezni? Magyarul van?

Szilvi,

"Hogy Nandu, mint dúla, hogy élte meg azokat a leírt szüléseket, az nem mutatja, hogy az ANYA hogy élte meg őket. "

Ezzel természetesen egyetértek. Azonban vannak objektív tények.

Virág
 


Sziasztok!

Ha Kriszi kakukktojásnak érzi magát, akkor én meg elefántnakKép

Virág!
Sikerült megszervezned a felutazást? Ki van ilyenkor a gyerekekkel? Én is várom az élményeidet.
Laborban dolgozom. Másold be nyugodtan azt az utolsó részt. Hozzáteszem, a gondolatmenet feltételezésekből áll, úgy vélem az érintettek részéről nem is tudatos. Továbbra is fenntartom, sok rendes, tisztességes és jószándékú szülész van Mao-on. Legalábbis én elég sok ilyet ismerek. Csak Ők mind férfiak. És a férfiak másképp gondolkodnak. Célorientáltan, a jövőben. A nők pedig a jelenben és inkább a részfeladatokra koncentrálva. Ez a szülés esetében valahogy így mutatkozik: adott a "probléma", világra kell "segíteni" egy babát. Mit tesz a férfi? A célra fókuszál, vagyis ennek a babának ide kell kerülnie közénk. A többi részletkérdés, a türelem nem tartozik a férfierények közé. Hogy elérje célját, erre hatalmas eszköztára van: kémiai (prosztaglandin, oxitocin) és fizikai (kézzel tágítás, hasbakönyöklés, burokrepesztés) eszközök. Alkalmazzák is. Még jól emlékszem a meglepődésemre, amikor egyik alkalommal, évekkel ezelőtt először láttam "hasbakönyöklést". Már akkor is a nemkívánatos beavatkozások listáján volt! Ezzel szemben a nők a jelennel, a mosttal foglalkoznak, türelmesebbek, lépésről-lépésre haladnak. Nem véletlen, hogy az egyetlen orvos, aki otthonszülést vezet Mao-on éppen nő. Pedig a szülészek jelentős hányada férfi, ez az egy mégsem közülük került ki.
Továbbá a szülés egy rejtélyes folyamat, nem tisztázott, mitől indul be, miért áll le, mitől halad jól stb. Azt hiszem szülésvezetésnél szükséges valamiféle "hatodik érzék" is. A nők többnyire hallgatnak a megérzéseikre, a férfiaknál ritkábban jelentkezik ilyesmi és akkor is elnyomják, mert nem objektív. A racionális férfigondolkodásba ez nem fér bele.

A saját esetemre visszatérve, nem gondolom, hogy nem tudtam a sarkamra állni. Nem a hajamnál fogva ráncigáltak a műtőbe. Nem volt könnyű beadni a derekamat és elég sok tényt kellett figyelembe vennem, beleértve a helyi sajátosságokat, szokásokat is. Beleegyeztem. Hogy mi lett volna, ha nem egyezem bele, ezen rágódhatok életem végéig... Józanul mérlegelve nem vagyok a részben helytelen mo-i szülészeti gyakorlat "áldozata", az adott helyzetben ez volt talán a legjobb megoldás.
Sokat töprengtem rajta, mi idézte elő a történteket. Most, sok hónappal utána már világosodik a kép. A dolog nem azon a délelőttön dőlt el, bennem voltak (vannak) "elvarratlan szálak", amikről nem tudtam. Pár dolgot tisztázni kellett volna magammal a terhességek előtt. Ennyi. Csak hát ebben az esetben nincs "tiszta lap"KépKép

"A tudat még nem szabadult fel, amelynek legjobb bizonyítéka, hogy az orvosok egyoldalúan döntenek a szülő nő sorsáról, a beavatkozásokról és a szülésznők szerepéről. A másik oldalról sem a segítő szakemberek, azaz a szülészek, sem az anyák nem képesek jogaikért kiállni, természetesnek veszik az orvosok tekintélyét és támaszkodnak is arra."

Ebben nagyon sok igazság van. A nők részéről is jelentős változásokra lenne szükség. Sokkal több tudatosságra, önismeretre. Talán a dúlák ebben is nagy segítséget nyújthatnak. Nem tudom, erre is kiterjed a dúla feladata?

Betti

Betti
KépKép
KépKép
 
 


Hahó!

Néhány megjegyzés.
Orvosokkal való párbeszéd. Az itteni dúlám szerint amint valaki kórházba kerül, átadja az irányítást és döntést az orvosnak. Az egyetlen ember, aki valóban beleszólhat döntésbe, maga a nő. Egyébként egy független, ősmotoros javasasszony bába is ugyanezt mondta pár hete. (Ja, mondaná az ős kaján, legszorultabb helyzetedben, két fájás között követelj magadnak tiszteletet, és ragaszkodj a döntés jogához.)
Különben pedig, ha beengedik a dúlát, netalán a bábát is, akkor nekik a legfontosabb feladatuk az orvos tájékoztatása a fennálló helyzetről.
Na, jól feltaláltuk a spanyol viaszt...
Most rágom magam át a születés művészete című opuszon, nem tudom, ki ismeri, és ha igen, mit szűrt le belőle magának. Nekem kissé hasonlatos a korai feminista írások hangvételéhez a stílusa, illetve a bújtatott előfeltevések harciassága. Sok igazság van benne, sőt, de a keserűség, az indulat némileg felemássá teszi.
Kitérő: több olyan születéstörténetet olvastam, illetve olyan bába könyvébe botlottam, aki az első gyerekét, annak ellenére, hogy ismerte a szülés rejtélyeit, sőt otthon szüléseket KÍSÉRT (a la dr. Geréb) iszonyú komplikációkkal, és/vagy császárral hozta világra. Miért? Mert hiába voltak felkészülve mindenre, láttak rendes menetű szüléseket, az agyuk hátában ott dolgozott az egész medikalizált szülés körüli izé (már bocs), és kvázi anticipálták, várták a tragédiát, a komplikációt, a beavatkozást.
Na, nem tudom, sikerült-e érthetően zanzásítanom, amit akartam. Általában erről a tényről egész könyveket írnak.
Szóval alapvetően a saját poziciójával, énképével, női létével, félelmeivel kell szülés előtt szembesülnie annak, aki ebben a civilizált világban szülésre adja a fejét. Szembesülni kell azokkal az adottnak vett fogalmakkal elvárásokkal, szerepekkel, amik körülveszik a szülés és anyaság mítoszát. Találtam erről egy baromi jó tavaly készült pszichológiai szaktanulmányt, amikor olvastam, gondoltam is, le kéne fordítani a kismamába.
Na, szóval marha komplex folyamatról van szó. Minél többet tudok róla, annál bonyolultabbnak tűnik.
Nehéz helyzet mindig van. Egy unokatesóm és egy barátom tavaly úgy szült, hogy a babák szó szerint kirúgták magukat a méhfalon át. Kb fél óra múlva már kórházban is voltak, gyerek kioperálva belőlük. Mindegyik makk egészséges. Jó, hogy van orvostudomány.
Placenta previassal is találkoztam a játszócsoportunkban. Az is nagyon kemény. Nincs kecmec. Jó, hogy van orvos.
Néha megsajnálom az orvosokat is, amikor vádaskodunk ellenük, mert végülis ők teszik a dolgukat. Egész életükben abban hittek, amit csinálnak. És ahogy csinálják. Most meg mérges nők hada ront nekik, hogy ti állat marhák, hogy gyalázhattok meg ennyire, sőt! Kétségbe vonódik minden, de minden tudásuk. Azért ez szörnyű lehet nekik!
Igen, talán a nőknek van esélyük felkészülni erre a feladatra úgy, hogy a testük képes legyen végigcsinálni a szülést. Már annak, aki akarja. Mert a kívánságra történő császárok száma is nő, engem persze egészen földhöz vág, hogy lehet valaki olyan, hogy nem ér rá pl, ezért kijelöli a napot, amikor neki jó, orvossal egyeztet, és kivágják belőle a babát. De egyre több ilyen van.
Szóval ahány ház, annyi szokás, annyi szülés, annyi hit.
Én maximálisan azért vagyok itt, mert szükségem van bizonyos, specifikus magyar tudásra a témában. És nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki itt van, és ezeket a szuper infókat teszi közzé.
Gabóca
 
 


Sziasztok!
Kicsit beleolvasgattam az itteni eszmecserébe.Nem vagyok szakember, így a szakmai részéhez nem nagyon tudok hozzászólni,ugyanakkor örülök, hogy legalább olyanok "vitatkoznak", akik értenek is hozzá.
Megragadott Gabóca hozzászólása, hogy sajnálja az orvosokat. Hát igen, sokszor úgy érzem némelyek megnyilvánulásaiból, hogy a kórházban dolgozó orvosok, akik, nem hajlandók szembeszállni az orvosi kollégium ajánlásával, egytől-egyig senkik. Egyáltalán nem biztos, hogy attól, mert otthonszüléseket nem vállal, nem ért egyet vele. Teljesen természetesnek tartom, hogy azok az orvosok, akiknek családot kell fenntartaniuk, nem teszik kockára az egzisztenciájukat. Ettől függetlenül, kórházi körülmények között is lehet hasonló hozzáállást tanúsítani. Mivel sokszor elhangzik, hogy a szülés belső folyamat, belülről kell megélni, éppen ezért, szerintem majdnem teljesen mindegy, hol történik. Persze kell választani egy megfelelő kórházat és egy jó orvost. Azt hiszem nekem sikerült, gyors, könnyű szüléseim voltak és az orvosom magamra hagyott, egyáltalán nem szólt bele a szülésembe (na jó, gátmetszés volt, de én egyetértettem vele). Én inkább ott látom a problémát, hogy a nők nagy része a vajúdás nagy részét is a kórházban tölti, ezt azért jobb otthon. Végül, akárhogy nézzük, a szülés amellett, hogy gyönyörű, csodálatos, mégiscsak egy természetes folyamat, teljesen felesleges túlmisztifikálni gyertyákkal, zenével stb. Nekem ezek nemhogy segítenének, inkább elterelik a figyelmemet. (A szülőkunyhókban is csak két tuskó volt...) Remélem nem voltam nagyon durva. Én nem ellenzem az otthonszülést, mindenkinek, ahogy jól esik, csak a véleményemet írtam le. További jó társalgást!
Lilluska
Vendég
 


Sziasztok!

Nagyon elhallgatott mindenki.

Ja, vajudni legjobb otthon, ameddig csak lehet.

Nekem nem verzik azert a szivem minden orvosert, csak azt porbaltam mondani, nem lehet jo nekik mondjuk 60 evesen azzal szembesulni, hogy minden addigi meggyozodesuket ketsegbe vonjak. Persze, hogy ellenallnak...

Idokozben vegigolvastam a szuletes muveszete c konyvet, ami inkabb a babak es az orvostudomany osszecsapasai cimet kene viselje. Azt hiszem, aki szulni keszul, annak jo sok remtortenet van benne. Hianyoltam belole nagyon a technikakat, amivel egy no valoban felkeszulhet a szulesre, azon kivul, hogy tavoltartja magat a korhaztol, vagy retteg tole.

A gyertyak nekem sem jonnenek be. Meg a kad sem. Az elso szulesnel ugy kellett vizbe nyomni, annyira nem akartam vizezni. Ez biztos szemelyenkent, szulesenkent mas.

Talan az a fontos, hogy mindenkinek maganak kell megerteni, mit var a sajat szulesetol, mitol fel a legjobban, milyen szulest szeretne. Mindenkinek mas kerdesei es felelmei vannak. Szerintem legalabbis.

Ha valaki benez a regi otthonszulosok kozul, irja mar meg nekem, szules utan ki es hanyszor nezte meg. Ha vedono, akkor hogyan paliztak be a kis helyi keruletit, hogy otthonszuloshoz kimenjen. Fel vannak ok egyaltalan keszulve erre? Nehezen birom elkepzelni, hogy a vedono megkukucskalja 3 egymast koveto napon az ember hatsojat, hogy minden rendben van-e. Pedig kell.

Stb, stb.

Nagyon varom az infot. Meg mindig.

Koszi
Gaboca
 
 


Bocsi,
amint tudok, jövök. Nagyon el vagyok havazva, készülök a karácsonyra, eladandó dolgokat készítek. De jönni fogok, és jönnek a válaszaim is majd! Kép

Virág
 


Gaboca, Virag,
Eddig is olvastalak Titeket, de meg akartam varni, amig valoban szemlelokent is atelhetek egy otthonszulest. Nos, ez szombat este megtortent! Csodalatos volt!

Gaboca,
Harmadik babamat szultem csak otthon, itt Nemetorszagban! Terhesgondozasra a varandossag elejen meg orvoshoz jartam, mig meg nem talaltam a szulesznomet! Onnantol kezdve csak o vizsgalt. Nem voltam egy problemas eset, elegendo volt az a nehany rutin vizsgalat, amit itthon is el lehet vegezni, masra nem volt szukseg. A terhesgondozasnak ezek csak apro toredeket alkottak, a hangsuly a lelki reszen volt a dolognak. Rengeteget beszelgettunk, mindenrol, mikozben a csaladommal is megismerkedett a szuleszno, es engem is alaposan "felterkepezett". A vagyaim, elvarasaim, elkepzeleseim, felelmeim, aggodalmaim, es meg ezer dolog szoba kerult, es alaposan kiveseztunk minden temat.
Miki szuletese utan 10 napig minden nap jott, "felugyelete" meg a ferjem altal elvegzett, vagy el nem vegzett hazimunkara is kiterjedt! Kép Szoptatasi kerdesekben is kompetens, ez nalam alapveto kovetelmeny volt szuleszno valasztasnal, mert korabban voltak nehezsegeim (hu, de finoman fejeztem ki magam). Hivtam is ot pl. este 9-kor, fel 10-kor ott is volt, es maradt ejfelig, amig a problema meg nem oldodott, majd masnap delelott nalam kezdett ismet! A 10. nap utan az elso 6 hetben hetente 1-2-szer latogatott meg, de telefonon is barmikor rendelkezesemre allt!
A gyerekorvost sikerult megdumalnom, hogy az elso vizsgalatra jojjon hazhoz. Ennek a keresnek igen ritkan tesznek eleget, az asszisztens el is hajtott egybol, de nem tagitottam.

Zsuzsi
 


Szia Zsuzsi!

Te, baromi jo elmeny lehetett akkor a harmadik baba!
En perpi Chicagoban vagyok, es hozzafernek a kornyek legjobb, de abszolut legjobb babajahoz, aki mindent megtenne ertem. Ismerem is mar egy ideje a not, nagyon szimpi es tudnank is egyutt dolgozni. Ha itt maradnek, biztosan azt kapnam, amit szeretnek. A bibi az, hogy nincs itt csaladunk, ezert en ugy dontottem, hazamegyek, kisse kacifantos korulmenyek kozott, stb, de meg idoben, hogy el tudjunk rendezodni, meg tudjuk szervezni a dolgokat, es a szules utan legyen segitseg tobb oldalrol is, mert egy 19 honapossal es egy ujszulottel egesz egyszeruen nem birom elkepezelni magamat egyedul. Tuti depresszios lennek, valoper, stb. Enyhen szolva robbanekony vagyok terhesseg es szoptatas alatt - maskulonben a vilag legturelmesebb embere. Szoval emiatt muszaj otthon kipuhatoljam a dolgok menetet.
Es nem tudom, ki az, aki akarcsak 3-4 egymast koveto napon ranez az emberre, ha otthon szult.
Nem nyivakolni akarok, meg nem is a forumra tartozik, de pl a gyerekorvosunk is egeszen kivalo itt, komolyan mondom, le a kalappal elotte, ilyen profit meg sosem lattam. Ezt sem tudom egesz pontosan, hogyan fogjuk Mao-n megtalalni.
Igen, tudom kulonben, a hangsuly mennyire a lelki reszen van. Ha valaki ismeri Pam England Birthing from within c opuszat, sokat tehet sajat magaert. Marmint pont a szulesre valo felkeszules psziches oldalarol szol. Es feladatokat ad, meg kerdesei vannak.

Na, megyek mar, biztos eleg belolem.

Gaboca
 
 


Gaboca,
Igaz, hogy nagyon messze vagytok, igaz, hogy a te dontesed, te tudod mi a legjobb neked, de en nagyon nagyon meggondolnam, hogy hazajojjek-e szulni! Nem tudnal inkabb valakit keriteni, aki kint segit par hetig, vagy tobb ember rovidebb leosztasban? Olyan ritkan szulunk eletunkben, es annyira fontos, hogy az olyan legyen, amilyennek mi elkepzeltuk, szeretnenk! Es ha te otthonszulest akarsz, megvan mar az is, akire ra tudod bizni magad, gyerekorvos is, hat akkor nem ertem?!
De teny, hogy nekem azert kellett a harmadik gyerek, hogy ezt is megeljem, szoptatni is tudjak, es ne a konnyeimmel kuzdve nezzek ra minden terhes nore!
Holnap reggelire jon a szulesznom, gondolom majd beszelgetunk egy jot! Nekem is nagy szuksegem van most erre, nehez feldolgozni, helyere tenni az esemenyeket! Nagyon szep volt, el sem hiszem! Barcsak minden szules ennyire egyszeru, es hangulatos lenne! Na igen, 20-an volt a szulesznom szulinapja, este 7.40-kor megszuletett a kisbaba, ejfel utan meg az anyukat unnepeltuk! Mindkettojuk a 42.-et toltotte! 2 uveg pezsgo fogyott, 2-ig buliztunk. Masnap delutan a mosogatogepet pakoltam be, es tisztara olyan erzesem volt, hogy egy hazibuli utan takaritok! Kép

Hanyadik hetben jarsz?

Zsuzsi
 


Zsuzsi,
amíg nem jövök érdemben is, leírnád, kérlek a szülésedet? Olyan kíváncsi vagyok rá. Kép
 


Gaboca!
Amiket írsz, olyan ideálisnak tűnik. Biztos, hogy nem tudod megoldani, hogy ott szüljél? Nem tudom újszülöttet mikortól lehet utaztatni, de talán jobb lenne, ha szülés után jönnél haza. Én elég tájékozatlan vagyok ebben a témában, de nagyon zavarosnak látom a mao-i otthonszülési helyzetet. Ha jól tudom, nemhogy a vizsgálatokkal, védőnővel, gyerekorvossal, de még az anyakönyvezéssel is komoly gondok lehetnek.

Zsuzsi!
Miért kellett a könnyeiddel küzdve nézni minden terhes nőre?

Betti

Betti
KépKép
KépKép
 
 


Sziasztok,
lehet, hogy nem sikerül megnyugtatnom Gabócát.
Geréb Ágival szültem mindhárom gyerkemet, viszonylag sima várandósságok után gyors, illetve hiper-gyors szülésekkel (a legrövidebb 1 óra 15 perc, az első "komoly" kontrakciótól mérve, a "hosszú, nehéz" szülésem 4 órás volt.) Minden a legnagyobb rendben volt, velem is, a babákkal is, mindig. Szülni bármikor szülnék még, a felnevelés a nehezebb ügy.
Abigél 3 1/2 éves, tehát ennyi idősek a szülési infóim is (bár pont ma tudtam meg, hogy van Áginak hordozható ctg-je is).

Szülés után 2 órát maradnak veled, ezalatt megnézik "felületesen" a babát is, és megvárják, hogy tud-e szopni (ezzel pl. kizárható a farkastorok). Gyerekorvos 12 órán belül látja. Az elkövetkező 5 napban az anyához csak akkor jönnek, ha azt az anya kéri, egyébként minden nap telefonos konzultáció van. Ez évek során alakult így, azt tapasztalták, hogy a legtöbb mama nem igényli, sőt, hogy naponta vizsgálgassák. (Vegyétek figyelembe, hogy általában nincs gátseb, amivel pl. gond lehet...) Természetesen azonnal mennek, ha az anya hívja őket, hogy valami van.

Gyerekorvos: nem tudom, van-e az alapítványnak most gyerekorvosa. Az én időmben úgy volt, hogy az első vizit a szülés része volt, a 3. és az 5. napi vizitért külön kellett fizetni. De AZ a doki már nem jár otthonszülésekhez. Hozzánk viszont eleve a saját dokink jött, aki alig várta, hogy otthonszült babát láthasson. Tulajdonképpen csak az első 5 napot kell "megoldani", mert onnantól a védőnő és a körzeti orvos látja el a gyereket. (Akik viszont nem szívesen veszik le a PKU-t, adják be a BCG-t.)
Anyakönyvezéssel ma már nemigen kekeckednek (az én időmben meg MÉG nem kekeckedtek), amióta tavaly a kis Németh Gáspár egy hónapig "nem létezett".

Gabóca,
nekem is 19 hónap van a nagyok között. nem a kezdeti időszak volt igazán nehéz, hanem amikor a kisebb is "mobil" lett, tehát egy 6 hónapossal és egy 2 évessel... Viszont úgy érzem, hogy annyira tetszik neked a bába és a gyerekorvos, akiket ott ismersz, hogy félő, hogy az itthoni, bármilyen klassz is lenne, nem találtatna ELÉG jónak, akár csak azért, mert MÁS. És ezt lehet, hogy nem érdemes kockáztatni.
Természetesen ez csak az én véleményem, az én kisebbik fiam picinek nagyon jó baba volt (leszámítva a kétóránkénti szopikat, ami jogos volt, mert 37. hétre született, 2700-nel, hát éhes volt a kissúlyú lelkem...)
 


Virag,

Itt megtalalod Miki szuletestortenetet:
http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/7484/14203.html?1052921780

Kbetti,
Azt en sem tudom miert bogtem el magam, ha pocakos kismamat lattam, de talan all valami a hattereben. Virag azt mondana menjek el pszichologushoz, hogy kibogozzuk, de en mar nem latom ertelmet, azt hiszem megoldodott, helyretettem magam. Egy jo szuleszno azt hiszem pszichologus is egyben. Az enyem legalabbis az. Orakat tudunk beszelgetni erzesekrol, latszolag jelentektelennek tuno mozzanatokrol. Es ez nagyon jo, en meg azt hiszem senkivel nem tudtam ennyire melyen es nyiltan ilyesmirol beszelni.
Mondtam is neki, ami mar regen fogalmazodott bennem, hogy amikor csonget kinyitom az ajtot, mert amikor kilep a liftbol, eloszor besuvit egy nagy adag pozitiv energia, aztan jon o. De most mar kezdem sejteni honnan szedi az energiat: a szuleseknel toltodik!

Zsuzsi
 


Már nem mondom senkinek, hogy menjen pszichológushoz. KépKépKép
 


Sziasztok!

Kedves toletek, hogy igy aggodtok.
Nem szeretnek senkit untatni a reszletekkel es nem is a közre tartozik.
Jó okom van, több is, hazamenni.
Csak pár a sok közül: dec-febr leszek szuperterhes. Itt akkor -2O fokok vannak, de ez semmi, mert jeges szel fúj állandóan. Szó sem lehet arról, hogy kimenj a levegőre. A hideg és a szél sajna május közepéig tuti eltart. Egyszerűen iszonyú. Nincs segitsegünk igazán, megfizetni pedig nem tudunk se bébisintért, se posztpartum dúlát. Illetve tudnánk, de az összes pénzünk rámenne. Remélem, azt mindenki tudja, a szolgáltatás milyen baromi drága az USA-ban.
Ugyanez vonatkozik az eü-re. Hiába van biztosításod, egy rémálom az egész, mire a biztosító összes hülyeségén átverekszed magad. Nem szeretnék megint naponta 2-3 órát telefonálni egy újszülöttel a kezemben és idiótákkal társalogni arról, hogy végezzék már a dolgukat.
Új kocsit kellene vennünk, mert a mostaniba ennyien nem férnénk be, kocsi nélkül itt pedig sehova se mész.
Humán faktor: aki ismeri a Magnoliák című egyébként korántsem érdektelen filmet, az talán érti, miről van szó. Meg az, hogy megbarátkozol valakivel, aki aztán odébbköltözik. Szörnyű sekélyesek és fájdalmasak az emberi viszonyok emiatt.
És hozzátenném, a panel nálunk szigetelve van rendesen ahhoz képest, ahogy itt építik még a 2-3 millió dolláros házakat is. A födém két deszkasor, közé beékelve pár hurkapálca, kicsit jobban szigetelje a hangot? Nem részletezem, milyen az, amikor végre tudnál pihenni, de ugralnak a fejeden, mindent hallasz.
Pedig csak egy darab másik lakás van a házunkban. Nem nyomortelepen élünk, hanem az egyik lehető legjobb környéken.
És még van pár ez-az. Nem akarom nagyon szidni az USA-t. Megteszik ezt úgyis mások mostanában....
Különben Az első szülésem után - ami ugyan nehéz volt (alapvetően hagytak békén, és segítettek, amiben segítséget kértem, sőt), de nagyon jó érzéssel tölt el, és irtózatosan sok erőt adott - szóval azt érzem, abszolút nem lesz probléma a kövinél, készülök, hogy rövid és egyszerű legyen. Ha meg kórházba kell vinni, akkor mindegy, hol macerálják az embert. Itt 25%-os a császár, és állandóan be akarnak avatkozni az orvosok, annyira félnek a műhibapertől (emiatt egy szülész éves biztosítása 14O ezer dollár, igen, mindenki jól látja, és egy komplikációmentes, egyszerű szülés, két napi kórházzal 15 ezer dollár, azaz 3 millió forint)

Virág!
Szerintem is sokunkra ráfér egy pszichológus. De lehet olvasni is, és gondolkodni is. Pl én szándékosan egy szülés utáni depresszióról szóló könyvet olvasok most - ja, igyekszem a lehető legtöbb infót beszedni - hogy fel tudjak készülni még jobban mindenfélére.

Ja, pl a második gyereknél a depit kifejezetten a következő műveletekkel lehet elkerülni.
Alvás, evés
naponta legalább fél óra csak magadra
ki kell menni a házból. Lehetőleg gyerek nélkül. Egy kicsit.
segítség - nagyszülők, dúla, barátok... társaság
első hetekben ünnepelni a születést - barátokkal, családdal

Hirtelen ennyi jut eszembe. Ezek közül én itt egyet sem látok biztosítva igazán.

Miért, ezek szerint más is képes volt Mao-n otthon szülni (és boldogan tette), nem értem, akkor mi a baj. ha tud az ember jó gyerekorvost keríteni (Szilvi, mindjárt írok is neked...)
és hajlandóak az alfelére nézni az első pár napban, ha igényli, akkor nagy gebasz nem lehet.

Különben annak ellenére, hogy kirohanásaim vannak itt, ezen a fórumon, nem vagyok kiállhatatlan ember, jól tudok együttműködni. Sőt, azt is tudom, a bába, aki ott lesz, nem kell olyan személy legyen, akihez feltétlenül ragaszkodom, mert ő, csakis ő jó. A dúla, a férj baromi fontos, lehet, a mamámat is bevetjük, ha érdekli a dolog.
Na, egy rendes szülés után, amit a párom és én irányítottam a tekintetben, mit csinálnak velem (leszámítva azt a momentumot, amikor a bába szemem közé nézve közölte, hogy nem ad akkor sem fájdalomcsillapítót, adjak hálát a sorsnak, hogy az ő kezei között vagyok...), egy egészséges babával, teljesen kielégítő egészségi állapotban, tökéletes leletekkel én nem látom át, mitől kéne féljek. Szoptatni is szoptattam, nekünk inkább a büfiztetéssel kellett megszenvedni, meg azzal a ténnyel, hogy a kiskrapek állandóan enni akart. Csak úgy tudtam szoptatni az első 3-4 hónapban, hogy közben (már bocsánat) zabáltam a szendvicseket, gyümölcsöt, és még így is folyton korgott a gyormom.
(A szoptatáshoz anno elolvastam egy igen kitűnő, rendkívül kevéssé ismert könyvet kizárólag a szoptatásról, állítólag azóta is a legjobb, csak elfogyott, és Ina May Gaskin nem adatja ki újra - én ilyen izgalmas könyvet, mint ez, ritkán olvastam. Ha újra megjelenik, le kéne fordítani...)

Szilvi, neked nagyon köszönöm az infót, de tényleg. Pontosan erre voltam kiváncsi.

Mindenhol meg lehet találni azt, amire szüksége van az embernek, ha nagyon akarja. Az, ami nekem itt hiányzik, az meg csak otthon van. Régóta és több különböző pontján, különféle státuszban élek ebben az országban ahhoz, hogy ismerjem azt az összes diszharmónikus arcot, amitől újra és újra elborzadok. Van itt kb 3 dolog, ami jó, az baromi jó, tényleg, és 5O másik, amitől az a 3 is folyton megkérdőjeleződik.....

Na, eldugulok. De köszönöm mindenkinek a támogatást.

Gaboca
 
 


Lányok,
miután ma este megyek fel a képzés helyszínére, mosok, takarítok, stb ezerrel. Így netezésre kevés időm van. Hétfőn, dúlasággal teljesen átitatva biztos nem lehet majd lelőni. KépKépKép Leszámítva azt a variációt, ha 2 napig aludni fogok, hogy kissé kipihenjem az éjjeli előadás nézéseket. Kép

Gabóca,
megértem, ha haza akarsz jönni. Nekem egyáltalán nem tűntél kiállhatatlannak. Ina May Gaskin könyvére nagyon kíváncsi vagyok. Biztosa szuper. Kép Lehet, hogy Nandu fordítja? Vagy fogja. Hála az égnek a Szoptatásért Magyar Egyesület kiadott egy Szoptatás c. könyvet, ami tökéletesen helytálló, közérthető és nagyon szép, hiánypótló kis hazánkban. Az biztos, hogy anyagi szempontból (is) jobb itthon szülni. Pl. a dúlák vagy semmit sem kérnek, vagy csak a költségeik megtérítését. És látogatnak a következő napokban is.

A születés ünneplését hogyan képzeled el? Nagyon érdekelne! Minden ilyen beavatási szertartás féleség izgat. Kép

Virág
 


Gabóca, OFF
melyik Ina May könyv? A Spiritual Midwifery? Vagy van külön szoptatós könyve?! Az Ina May's Guide to Childbirth-t olvastad? Az fordítódik (40%-át én fordítottam), igazából már meg kellett volna, hogy jelenjen. ON.
Egyáltalán nem az jön ám le, hogy kiállhatatlan vagy... :D Csak gondolkodol, agyalsz...
Azért elmondanám, hogy bürokrácia itthon sem leányálom... Gondolok itt az anyasági segély határidejére, meg a többi tb-s dologra, a többórás utcai sorbanállásokra gyerek(ek)kel, mert apa ugye dolgozik...
Mikor jössz haza? Nézz be a www.szules.hu -ra, a tanfolyamok idejét illetően...
Na, megyek, írok neked gyerekorvosost...
 


Virág,
hol van a képzés?
 


Haas Gyuriék otthonában.
 


Virág, kellemes hétvégét, jó "okosodást" neked!
 


Szilvi,
nagyon köszönöm. Kép Biztos, hogy eseménydús napok elé nézek. Kép
 


Virag,
En peldaul vasarnap tortat vittem, hogy unnepeljunk. Gyertyak egtek, hangulatvilagitas volt, szepen megteritettunk, nehany kozeli jobarat is erkezett. Mindekozben a kismamat nem zavartuk, o a szulesznovel zart ajtok mogott beszelgetett valamirol, ami a lelket nyomta.

Neked, mint dulanak azt hiszem a jovoben ra kell erezned majd, kinek mi a megfelelo "unneples", ki hogyan eli meg az anyasagot, es milyen keretei lehetnek az unneplesnek. En unneplesnek gondolom mar azt is, ha tiszteletben tartjuk a gyermekagy idoszakat, ami alatt a kismama maximalis segitseget kap a haztartasban. Ha ez megvan, az mar felig unnep. Jonak tartom, ha nincs egyeb akadalya a dolognak, hogy kozeli baratok rendszeresen beugranak rovidebb idore kicsit dumcsizni a kismamaval.

Gaboca,
Ha latsz mas Gaskin konyvet pl. antikvariumban, gondolj ram is legyszi! Kép Ebay-en probaltad mar megszerezni? 1-2 mindig van, nekem most pl a Spiritual Midwifery-re faj a fogam. De barmi mas johet!
Irnek meg, de balhe van, ugy kezdodik, hogy "elvettteeeeeeeeee!"

Zsuzsi
 


Zsuzsi,
köszönöm, amit írtál. Kép Igyekszem ráérezni mindig a kismamák szükségleteire. Te mit csináltál vasárnap, hogy ünnepeltetek?

A születéstörténetedet elolvastam, és végigkönnyeztem. Nem tudom, mit csinálok majd dúlaként, állandóan bőgök, amikor látok egy babát megszületni, vagy olvasok születéstörténeteket. Kép
 


Mér' egy dúlának nem szabad meghatódnia?! Kép
 


Szia Virág!
Még nagyon régnél tartok, mert persze nem sikerül utolérni magamat.

Ismét mondom, hogy nem a kórház mellett voksolok. De legalábbis vannak olyan esetek, amik a kórházba valók. Az intuíció nagyon fontos dolog. Ha ez a megérzés eljuttatja oda a segítőt, hogy ha be kell avatkozni, akkor be kell. És legyen mivel és az ott lévő tudja, hogy hogyan... akkor számomra ugyanolyan értékes a segítség, mint a csaszműtőben, ha megmenti az életeket és elkerüli a károsodást. Ami baj, hogy az igazán nagy bajokra nincsenek felkészülve az otthonszülést vezetők Magyarországon. Sajna most éppen Geréb Ágnesre gondolok. Ha egy nem várt körülmény miatt pl mecóniumos (masszívan) baba születik, akkor nem képes úgy ellátni, hogy a baba biztosan túlélje rövid távon is akár. Ehhez kell egy laringoskóp, jópár méretes tubus, szívó (szájjal is lehet, csak nem gusztusos és nem elég hatékony), valamit egy ballon, amivel a baba lélegeztethető a kórházig. És bekell helyezni a tubust a babába SÉRÜLÉS nélkül. Ha ezt valaki nem tanulja meg, hogy hogyan kell csinálni, akkor nem is fogja tudni. Ez csak egy példa. A Cernysek még tudnak egy párat. Nekem a mostani "rendszer" nem hiteles. Jó dolog lenne, ha az anyáknak és a babáknak képesek lennénk biztosítani az orvostudomány vívmányait HA SZÜKSÉGÜK VAN RÁ!

Leendő szociális gondozóknak tanítok elsősegélynyújtást.
Most rohanok a dedjeimért.

Csáááááááááá!
Snoopy

KépKép
 
 


Snoopy,
pontosan nem tudom, milyen eszközei vannak Geréb Áginak, mert a hatalmas, dögnehéz táska, amiben a baba-újraélesztő eszközök és más "orvosi" és nem "bába"-dolog van (pl. injekciók, nyákszívó-bár ez utóbbi bábaeszköz), az én szüléseimnél nem került kinyitásra (vagy nem tudok róla). Mindenesetre nem csak G. Ági, hanem többen, akik szülésekhez járnak TANULTAK csecsemőt újraéleszteni és életben tartani, AMIG a Cerny megérkezik. Ezt el is szokták mondani a tanfolyamon, mármint, hogy miben képzettek.
Pont tegnap tudtam meg, hogy hordozható CTG-jük is van, ezt se láttam soha "működésben", csak a dopplert.
Tehát úgy érzem, hogy ha én, aki háromszor velük szültem otthon, nem tudom, hogy milyen technikai felszereltséggel vonulnak ki, lehet, hogy te sem tudhatod biztosan, hogy mire NEM képesek.

Egyébként nagyon szeretem olvasni a hsz-eidet, még ha nem is mindig értek egyet velük. Tehát nem letámadni akarlak, vagy ilyesmi. Kép
 


Virag,
Furcsa, ez velem is igy volt Miki megszuleteseig. Egyszeruen felszakadt belolem a zokogas! Most egy ici-picit konnyebb, azert nem allitom, hogy nem erzekenyulok el. Ami nem biztos, hogy nagy baj, csak igen "kellemetlen" lehetne mondjuk ugyanezt korhazi dulakent produkalni! Kép Ugyhogy eddzd magad! A nemet adokon vannak olyan musorok, hogy "Schnulleralarm", meg "Hallo baby!", kituno esettanulmanyok! Tok jol lejon, hogy hogy nem kene, mit csinalnek maskepp, es neha bizony beleboxolnek a tevebe legszivesebben. Maskor meg csak szimplan bogok!
Amugy filmen mas, ott nincs semmi dolgod, csak nezni! Dulakent azon leszel, hogy segits, tamogass, figyelj, biztos mashogy eled majd meg!
Fu, de nagy szam lett hirtelen! Kép


Ja, es a kerdesed: szombaton ugye "szultunk". Mellesleg epp a szuleszno szuletesnapjan, es az anyuka szulinapjanak eloestejen! Ejfeltol a kismamat unnepeltuk, a nagyobb lanyai fel is koszontottek. Vasarnap delutan talalkoztunk megint, gondoltam viszek egy tortat "ajandekba". Ha mas nem azert, ha vendeg jon legyen mivel megkinalni.

Amugy ma is voltam naluk, fotozni, beszelgetni. Mindig a szulesznovel egyutt megyek. Igyekszem "ovatos" lenni, es megfontoltan viselkedni. Meg csak tapogatozom, azt hiszem. Egyreszt mert a szules elott soha nem talalkoztunk, masreszt, mert ha talalkoztunk is volna, ugye, a szules, es az utana kovetkezo hormonvaltozasok, "alakitanak"! Szerencsem volt, mert nagyon kedvesen fogadott az anyuka, pedig amikor a kitol(akod)asi szak elejen megerkeztem, hat nagyon betolakodonak ereztem magam! Kép
Jo ez, sokat tanulok mostansag, azt hiszem!

Zsuzsi
 


gyors hsz.

Ina may's guide to childbirth. Jo, hogy forditjatok. Az az igazi jo konyv. Ha jol tudom, eppen dolgozik meg ket masikon is, nem tudom, milyen temaban pontosan. A Spiritual midwifery eleg regi azert. A szoptatos cime Babies, breastfeeding and bonding. Ha azt felujitja, es kiadja, erdemes elolvasni. Me lehet epp szerezni, de min 70 dodo hasznaltan. Azert az sok. Lehet, en elkerem a babaimtol, vagy a dulamtol vissza egy kicsit azt a peldanyt, amit meg en adtam neki (nagyon fajt ra a foga)es lemasolom.
Ha lesz idom.
Ja, tapogatozom.
Kulonben a guide to childbirth-ben van egy sor kerdes, melyik emberketol mit erdemes megkerdezni. Babatol pl azt, mi van a taskajaban es miert. Remelem,a kerdeseket is forditjatok a vegerol :D
Mennem kell, mindjart all a bal nalunk is.
Gaboca
 
 


Szia Szilvi!

A személyes élményeid nagyon érdekelnek! Nem gondolom ám, hogy le akarsz támadni. Pontos infókat mindjárt szerzek. Igyekszem első kezüre törekedni, mert nyilván színesednek a sztorik, ahogyan a szájhagyomány terjeszti. Nagyon örülnék, ha minden úgy menne a bajos babák ellátásánál, ahogyan annak mennie kellene. Nagyon örülnék, ha tényleg azok szülnének otthon, akiknek ez a legjobb (pl teljesen problémamentes terhesség és problémamentesnek várható szülés), nagyon örülnék, ha az az anyuka, akinek szövődményes sztorija alakul, az időben a megfelelő ellátáshoz jutna, nagyon örülnék, ha a kórházba kerülő kismama és környezete nem lenne hyperérzékeny, sem arrogáns. Nagyon örülnék, ha a kórházi team elhinné, amit az eddig kismama állapotát követők mondanak és a kórháziak nem lennének sértettek, bosszúállók és arrogánsok.

Vércukor negatívban? Egyszerű elérni. Elég ha egy napig csak hányással és hasmenéssel vagy elfoglalva és folyadékot ugyan elkezdesz pótolni jeges, citromos vízzel, de cukrot még nem teszel bele a hányástól tartzva. Ha a Te véredben nincs, akkor a méhlepényben sincs cukor. A gyerek meg ha érett, akkor inkább kijönne. Persze nyugodtan lehet (ezt már sosem fogjuk megtudni) , hogy a kolosztrum lett volna a legjobb kezelés, semmi más nem kellett volna hozzá, de a ded enyhén ki is volt száradva a folyadékhiánytól, így annyira nem bánom azt a kis infúziót, amit a Cerny kötött be neki. A kórházban pedig már gyakorlottan vitatkoztam a kis tapasztalatú, de nagyon okosnak látszani akaró gyerekorvossal. A főorvosnő ránézett a gyerekre és azt mondta, hogy jó lesz az úgy a szopival, ahogy vagyunk.
Az én lelkemet megnyugtatja a kórház, még ha minden orvosi, nővéri beavatkozással nem is értek egyet.
A szülésnél a legtöbbel nem értek egyet. De ha, mint egészségügyi dolgozónak (halmozottan hátrányos helyzetű konstelláció)olyan komplikációm lesz a szülés során, ami császárt igényel, vagy a gyerekem lesz orvosi ellátásra szoruló, akkor ahhoz kórház kell. Úgyhogy én továbbra is maradok a kórháznál. Persze ott is lehetne háborítatlanul szülni, ha hagynák. Inkább erre szavaznék, de ezt már párszor olvashattátok tőlem a hősi időkben...

Snoopy

KépKép
 
 


Gabóca! Léci-léci kérd vissza a könyvet egy lemásolásra! Ha nincs időd, nem tudod megkérni esetleg, hogy fénymásolja le vagy szkennelje be? Kincset érne!
 
 


Okes, megprobalom megszerezni egy masolas erejeig. Emellett nezhetitek a nagyobb konyvkereskedelmi weblapokon, hatha felbukkan egy eladando peldany.
Itt egy link, amin gyorsan lehet szoptatos infot szerezni, ha valakit erdekel.

http://www.askdrsears.com/html/2/T020100.asp

A magyar szoptats konyvrol van valakinek pontosabb infoja? Hatha benne van minden, ami itt Ina May-jel beharangozodik...

Snoopy!
En tokeletesen egyet ertek veled! Ha valaki egeszseges, es a terhessege is rendben van, akkor en nem latom, miert kene korhazba menni, ha nem akar. De aki korhazban erzi magat biztonsagban, allitolag elobb-utobb ugy is ott kot ki, hiaba is erolteti az otthon szulest.

Korhazi szules a kovetkezo esetekben indokolt, sot kivanatos (masolom...):
1. kronikus egeszsegugyi problema
2. terhesseg alatt jelentkezo gond (cukrossag, koran megindulo szules, tulhordas, sot, itt meg a farfekvest is besoroljak!!!!!)
3. ha valaki korhazban szeretne szulni, mert pl fajdalomcsillapitast akar
4. ha az otthonszules alatt elore nem latott okokbol komplikacio adodik.

Virag!

A szules utani unneplest megoldottak a tobbiek. Ami az anyukanak jol esik. Meg rovidnek illik lennie, nehogy kipurcanjon. En sosem ertettem azt a regimodi 6 hetes gyermekagynak elnevezett vesztegzarat, amit megkivantak a noktol anyaink idejeben. Fertozes es tarsaik neveben. Szerintem tok jo, ha az ember baratai, csaladtagjai be-bekukucskalnak, es nem is fontos, hogy olyan nagy ramazuri legyen, csak jojjenek egy kicsit orulni. Mar bocsanat, nem betelepedos magyar modra, hanem velosen, lenduletesen, rovidre fogva. En pl kisse bunko modon hatra doltem es eliranyitottam mindenkit a konyha fele, es szabad kezet adtam nekik a huto es egyeb kaja-italforrasok rablasahoz. Konnyu volt itt, mert ezen nem akad ki senki, sot elpakoltak es elmosogattak maguk utan.

Ja, ugye a hormonalis gyermekagyi depresszio a szulest koveto 3-4. napban alakul ki, felmeresek szerint a nok 70-80%-nal, es eltart max ket hetig. Magyarul az elso 3 het marha fontos. Utana is, de az nagyon, mert aztan abbol alakulhatnak ki masfajta gondok. Mondjuk nem ez az unnepi vendegjaras fogja megoldani az osszes esetleg jelentkezo problemat, de sokat segithet.

Na, nem terelem el a temat mas mederbe.

Szilvi! Koszi az infot a tanfolyamrol, az az igazsag, Gereb Agival mar levelezek vagy ket honapja. Majd megyunk tanfolyamra. Azert is kezdtem ezen a forumon erdeklodni, mert egy csomo kerdesem volt, Agi meg persze nem birt gondolom kisregenyt irni nekem, varjak a tanfolyamig, de nekem meg tudnom kellett ezt az egeszet, amit itt megtudtam toletek vegul, hogy nyugodtan menjek haza. Magunk kozott szolva egyebkent nem semmi erofeszites, amit Agi csinal, en ismeretlenul is meghajtom elotte a fejem.

Sadrien, mi az, ami teged konkretan erdekelne a szoptatast illetoen? Meg tudom mondani neked, benne van-e egyaltalan ebben a konyvben...

Gaboca
 
 


Sziasztok!

Virág!
Ha érdekel az ünneplés, Desmond Morris Babafigyelőben c. könyvében olvastam: a Baba születésekor készítenek egy pici fehércukormázas tortát, egy gyertyát szúrnak bele és mindenki kíván valamit a Babának az élethez, majd elfújják. Nem tudom hol szokás és pontosan nem is emlékszem hogyan (majd' egy éve olvastam), de nekem nagyon tetszett. Azt írja, ebből alakult ki a szülinapi torta. (Tulajdonképpen egyévesen már két gyertya kellene.)

Gabóca!
Mi érdekelne a magyar szoptatós könyvből? Nekem kéznél van.
Ez a 6 hetes dolog nagyon kifordult magából manapság. Régen úgy volt, hogy ez alatt a 6 hét alatt jöttek a rokonok, ismerősök látogatni és hozták a friss anyukának az ebédet, meg segítettek Neki. Ma meg mi van? Mindenki illedelmesen kivár. Pedig nekem jólesett volna, ha drága babaholmik helyett például palacsintát hoznak, de nem két hónappal később, hanem 1-2 héttel. (A nagymamáim küldtek rendszeresen sütit, Nekik még rémlik, hogy volt régebben) Persze nem a hivatalos látogatókra gondolok (pl. főnök), hanem a közeli barátokra, rokonokra.

Betti

Betti
KépKép
KépKép
 
 


Kbetti,
Ugy hivtak, komatal. Szerintem nagyon jo szokas volt, kar, hogy kihalt. Tulajdonkeppen minden felhajtas nelkul meg lehetne szervezni ezt ma is.
Hollandiaban lattam, hogy a kismama kozeli baratnoje minden nap jott, es kecmec nelkul elmosogatott, osszedobott valami konnyu kajat, kicsit rendett tett, felmosott, kozben beszelgettek, aztan ment a dolgara, amikor az apuka hazaert. Tulajdonkeppen atvedlett erre az idore haztartasi alkalmazotta. Ami a legfontosabb, hogy feltunes nelkul. Nem vart halat, koszonetet, ugy tunt, teljesen magatol ertetodo amit csinal!

Zsuzsi
 


Betti,
a párom volt velük, meg csütörtökön anyósom. Nagyon jól elvoltak. Kép

Tetszett, amit a férfiak gondolkodásáról írtál, nagyon összeszedett. Ezt is továbbíthatom a dúlatársaknak? Sokat segítene, hogy ne ellenségként tekintsünk rájuk, hanem megértsük őket, és ennek a légkörében minél jobban együtt tudjunk működni.

"A nők részéről is jelentős változásokra lenne szükség. Sokkal több tudatosságra, önismeretre. Talán a dúlák ebben is nagy segítséget nyújthatnak. Nem tudom, erre is kiterjed a dúla feladata?"

Határozottan IGEN! Összesen eddig 3 vagy 4 dúlacsoport indult, ami azt jelenti, hogy nagyon kevesen vagyunk. Ám ez mozgalommá kezd alakulni, rendezvények jönnek, sok, igyekszünk átformálni a köztudatot. Ha sikerül, lesz saját honlapjuk a dúláknak, szóval rengeteg terv van, meg lelkesedés - meg gyerek, akik mellett nehezebb erre energiát áldozni, de menni fog.

Gabóca,

"Az itteni dúlám szerint amint valaki kórházba kerül, átadja az irányítást és döntést az orvosnak. Az egyetlen ember, aki valóban beleszólhat döntésbe, maga a nő."

Igen, ez itt is így van, egy kitétellel: az apa is ugyanúgy beleszólhat. Nagyon nehéz helyzetben vannak a vajúdó nők, mert egyrészt módosult, másrészt így duplán beszűkült tudatállapotban vannak, ami miatt rendkívül érzékenyek a tudatos-tudattalan szuggesztiókra. Általában nincsenek abban a helyzetben, hogy logikusan végiggondolják az alternatívákat, pláne nem a végefelé. Ilyenkor tud nagyon jól jönni a szülési terv, az apa, és a dúla is, akinek azért van lehetősége erre-arra. Bármennyire is szerettem volna, nem sikerült teljesen tisztában lenni a dúla kompetenciájával, de azért tisztul a kép. Nagyjából már érzem, meddig mehetek el és mikor. A dúla adhat át információkat, segíthet a kialakult helyzeten, csak nagyon ügyesen kell lavírozni.

"Különben pedig, ha beengedik a dúlát, netalán a bábát is, akkor nekik a legfontosabb feladatuk az orvos tájékoztatása a fennálló helyzetről. "

Sztem ez az egyik feladatuk, de nem a legfontosabb. A dúlának védőfalat kell képeznie a nő és az eü-személyzet között, ha az utóbbi destruktív. Csökkentenie kell a negatív szuggesztiókat, támaszt, enyhülést kell nyújtania, ha a nő igényli. Ha van rá lehetőség, otthonosabbá varázsolhatja a szülőszobát. Támogatja az apát is, és hidat képez a vajúdó (és párja) és az eü-személyzet között.

Lilluska,
a hsz-od első részével teljesen egyetértek. Innentől nem:

"természetesnek tartom, hogy azok az orvosok, akiknek családot kell fenntartaniuk, nem teszik kockára az egzisztenciájukat."

Mire egy orvos eljut az otthonszülés ideájáig, kegyetlenül sok pénzt halmozott fel, tisztelet a nagyszerű kivételeknek. Abból már olyan befektetéseket lehetne összehozni, amik termelnék a nem kevés pénzt, ő meg otthonszüleszthetne. HA gerinces, önmagukat vállaló emberekről volna szó. Nem ítélem el őket ezért, inkább arra akarok rámutatni, hogy ha vki akar megoldást, az talál.

"Mivel sokszor elhangzik, hogy a szülés belső folyamat, belülről kell megélni, éppen ezért, szerintem majdnem teljesen mindegy, hol történik"

Ez sztem hatalmas tévedés. A szülés biológiai szempontból javarészt belső folyamat (leszámítva azt, amikor kívülről feleslegesen macerálják a nőt). Lelkileg azonban hogyan lenne ilyen módon korlátozható??? Pont a módosult és beszűkült tudatállapot miatt a vajúdó nő hihetetlenül érzékeny és sérülékeny lénnyé válik, sokkal inkább hatnak rá a külső történések, mint szinte bármikor máskor az életünkben. Így a belső folyamatot rengeteg külső hatás éri, befolyásolja ilyen vagy olyan irányban. Ha otthon (vagy kh-ban) szülsz, háborítatlanul, emberséges, felkészült emberek között, csak akiket te választottál, akik pszichológiai szempontból is a helyzet magaslatán állnak, akkor van csupán lehetőséged arra, hogy egy rombolásmentes belső folyamat legyen a szülés. Azonban, ha a vajúdásod alatt pl. azt mondja a szülésznő: "á, ezek nagyon gyenge fájások, maga ezt a gyereket hogy fogja megszülni? Teljesen elfárad!", és még sorolhatnám a mindennapos hasonló mondatokat. Ha mikor szülsz, 8-10 ember bámulja a lábad közét, ami reflektorfényben úszik, az szted ugyanolyan lelkileg, mintha félhomályban, meghitt körben hozod világra a babádat? Ha szükségtelenül, csak mert az orvosnak mozijegye van, burkot repeszt, oxitocint ad és/vagy meg is császároz, nos akkor azt gondolom, hogy a belső folyamattal valami szörnyűség történik. És nehogy azt hidd, hogy extrém esetekről van szó!!! Ezek bizony gyakran előfordulnak. Kép (Természetesen mindig a valóban szükségtelen beavatkozásokról írok.) ÉS AKKOR még CSAK a mamáról írtam. A baba szempontjait figyelembe sem vettem. Arról is hosszú bekezdéseket lehetne írni.
 


"kórházi körülmények között is lehet hasonló hozzáállást tanúsítani"

Így van! Ez lenne a kívánatos. De rendkívül nehéz helyzetben van az az orvos, aki ezt megpróbálja. Tudjátok, hogy a Boros Juditot azért rúgták ki (hála az égnek) a Péterfyből, mert a Szülőszoba c. műsorban lement, hogy ÜLVE(!!!) szült nála egy kismama?????????? Úristen, micsoda vétség! Ülve! Úristen! Tragédia! Hihetetlen............ Gondolj bele, Lilluska, milyen elenyészően kevés kh-ban engedik meg, hogy abban a testhelyzetben hozd világra a kisbabádat, ami neked jól esik. Ahol nem avatkoznak sokszor durván bele a belső magánügyeidbe ilyen vagy olyan indokkal és kétséges indíttatással.

"a szülés amellett, hogy gyönyörű, csodálatos, mégiscsak egy természetes folyamat, teljesen felesleges túlmisztifikálni gyertyákkal, zenével stb"

Van, akinek ez túlmisztifikálás, van akinek nem. Ebben is szabad kezet kell engedni. A gyertya, az illóolajok, füstölő, borogatások, masszázs, sötét, zene vagy csend sem kötelező. Amikor a mama igényli, megkapja. Nekem nagyon jól esett volna pl. a gyertya, füstölő, csak nem jutottak eszembe. Vízben pedig jó volt vajúdni, a zene pedig külön szuper volt. Ha tudtam volna, hogy lehet, talán ott is szültem volna. Ha lenne 5. babánk, őt valszeg vízben szülném meg. (Ja, és itthon. Kép)

"A szülőkunyhókban is csak két tuskó volt..."
Attól függ, melyik kultúrában. Világszerte rengeteg féle szülési rítusok, szokások voltak.

Gabóca,
újra azt tudom írni, hogy a dúla rendszeresen látogatja az anyát a szülés után. Azt visszavonom, hogy ingyen. Van, aki szerelemből csinálja, és van, aki szintén szerelemből, de a rengeteg idejéért érthető módon szüksége van ellenszolgáltatásra.

Ja, miért akarod, hogy 3 egymást követő nap megkukucskálják a hátsódat?

Van valami, amire vársz, és még nem válaszoltam?

"Szerintem is sokunkra ráfér egy pszichológus. De lehet olvasni is, és gondolkodni is."

Így van, teljesen egyetértek. Van okom nem pszit ajánlani, inkább a kineziológus mellett teszem le a voksom sokszor. Nem mindig. És igen, vannak sztem kulcskönyvek, én is a könyvek segítségével tanultam magamról a legtöbbett.

Szilvi,

de, egy dúla is meghatódhat. Kép
 


xxx
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Vendég 2010.04.12 12:32-kor.
Vendég
 


Snoopy,
a képzésen elhangzott egy fontos mondat, remélem, jól idézem:

"A mostani szülész és szülésznő képzéssel otthonszülést kísérni kész életveszély."

A független bábák és otthonszülést kísérő szülészorvosok műszer nélkül is sokkal hamarabb felismerik a komplikációk lehetőségét, mint kh-ban hiperszuper műszerekkel. Talán részben azért, mert folyamatosan a mama mellett vannak, részben pedig a sokkal holisztikusabb látásmódjuk miatt. Így nem kell 5 perc alatt beszállítani, mert jóval hamarabb felismerik a bajt.

Zsuzsi,
én nem zokogok, csak csendben könnyezek és szipogok. Kép Ezt talán még a kh-ban is tolerálják. KépKépKép

Ünneplés: ja már értem! Kép

Gabóca,
Szoptatás könyvvel kapcsolatban mit akarsz tudni? Milyen infókra van szükséged? De egyébként ha a dúlád nem volna elég profi szopiból, ő is és te is fel tudjátok venni a kapcsolatot mind IBCLC-kkel, mind az LLL-lel.

Zsuzsi leírta neked a komatálról való tudnivalókat. Tényleg szuper volt. Nem maradtak ott, csak beugrottak kaját hozni meg a lakást rendbeszedni. Nem volt az számukra vesztegzár, minden idejüket a babával való ismerkedésre fordíthatták. Nyugodt 6 hét lehetett.

Betti,
köszi a könyvajánlót. Kép

Élmények: ha minden úgy megy, ahogy gondolom, akkor lehet, hogy a www.szuleteshete.hu -n napló formájában felkerülnek. Majd akkor belinkelem.

Virág
 

Vissza: Szülés

Jegyzetfüzet:

 

XGyerünk, anyukám! - Teakiadó