Új privát üzeneted érkezett!

Vezér papa,
nincs kedved regisztrálni és megmutatni nekünk a gyerekeket? És mikor jön a harmadik?
sz
h_szilvi
 
 


Éppen a névtelen mocskolódók és perverz aberráltak miatt nem teszem fel a gyerekek képeit a netre.

A "csak regisztráltaknak" szóló topikokat alig látogatják, ezért nem is láttam értelmét a saját regisztrálásomnak.

A gyerekekröl dióhéjban annyit, Zalán kisfiamat 2001 áprilisában saját születésnapi ajándékomként kaptam Szerelmemtöl, Leonóra kislányom 2002 májusában született. A harmadikat ezév júniusára pontosan a névnapomra várjuk.
Vezér papa
 


Sziasztok,
Beatrixnak és Phibinek szvsz abszolút igaza van,. Idejött vki, elmondta - abszolút kutluráltan - a vélenményét, ami MÁS volt, mint az ide íróké, erre olyan válaszokat kaptt, hogy csak merje zsebretenni. Egyáltalán nem írt olyan hangnemben, ami elítálhető lenne, amíg nem írtak neki fröcsögő indulatokkal...
A magam részéről meg tudom érteni őt-őket is. Van ilyen, és ez nem látszat-, kirakatházasság, nem leplezáse a mindennapoknak. Egyszerűen más - az értékrendjük? nem is tudom, nem jó szó ez ide.
Higgyétek el, nem ezek számítanak. Én azt hiszem, hogy ha a szeretet, a tisztelet megvan a két fél között, akkor akármilyen elveket vallanak egyébként, bizony el fogja ő is látni a feleségét akkor, amikor tegyük fel olyan beteg lesz, hogy pelenkázni kell... Nem fogja csak azért elhagyni, mert az asszony most nem a szebbik oldalát mutatja neki...
Igenis vannak olyan férfiak, akik nem akarnak bemenni a párjukkal a szülőszobára. És nem azért, mert nem szeretik a párjukat, meg féltik a jövendő házaséletüket, hanem mert úgy érzik, nekik nincs ott keresnivalójuk.
Ennyi,
Zsóka

Zsóka
zsóka
 
 

 
 

Szia Zsóka,

írod, "azt hiszem, hogy ha a szeretet, a tisztelet megvan a két fél között, akkor akármilyen elveket vallanak egyébként, bizony el fogja ő is látni a feleségét akkor, amikor tegyük fel olyan beteg lesz, hogy pelenkázni kell... Nem fogja csak azért elhagyni, mert az asszony most nem a szebbik oldalát mutatja neki... "

Számomra a feleségemnek nincsen szebbik vagy kevésbé szebbik oldala. Gyönyörünek találom mindig.

A mi szerelmünk nagyon mély, ez éltet minket, gyermekeinket. Ez adott nekem eröt a bábáskodáshoz, mert különben én is ájulós vagyok, a kórház szagát én sem tudtam azelött elviselni. Ha feleségem nem akarta volna a papás szülést, kint maradtam volna, de lélekben ott álltam volna mellette, mint ahogy most is és mindig is.

Kérdés: Szerinted ezek férjek is ott állnak majd a párjuk mellett? Jóban és rosszban, ahogy azt megfogadták az esküvöjük napján? Vagy csak a jóban, amikor párjuk éppen nem nyög, éppen nem kínlódik, éppen az élet könnyü oldalát élvezi?

Várom a válaszokat, mert szerintem ez az alapkérdés, ez az alfája és omegája az egész házaséletnek, életünk legfontosabb részének.
Vezér papa
 


Mi nem demonstráljuk szakadatlanul az egymás iránti szeretetünket, se egymás előtt, se a nagyvilág előtt. Pl. nem tartjuk a Valentin-napot, egyáltalán, nem stílusunk a nyáladzás és a csöpögősség. Nagy merészség a Tisztelt Vezér Apukától az a feltételezés, hogy akik nem bizonyos fajta külsőségek szerint élik a házasságukat, azoké kevesebbet ér.
Pusztai apuka
 


Sziasztok!

Szerintem illik tiszteletben tartani mindenki véleményét sajna mind két oldal időnként írt olyanokat amik nem ide valók.....KépKép

Tudjátok mi a legrosszabb?

Ha a férj és a feleség nem ért egyett ebben a témában, és sajna nálunk ez volt.
Amíg akár együtt szülnek akár nem de ezt közös megeggyezéssel teszik addig semmi elítélendőt nem találok benne.

Nekünk három gyermekünk van lassan 12 éve leszünk házasok.Sok mindenben nyíltak vagyunk egymás előtt,/én már láttama férjem a WC-n Kép/ de a ő mégsem akart a két kisebbnél amikor már ezt propagálták is támogatni engem a szülésben.
Ettől én becsapotnak érzem magam.
Úgy gondolom hogy a férfiak magukat védik ebben a pozícióban azzal hogy kint tördelik a kezüket, én is inkább ezt csináltam volna, de nekem nem volt választásom világra kellett hoznom a gyermekemet.
Nem nézi a férjem hogy szenvedek, meg tehetetlen stb. Jó duma, nekem nem néznem kellett hanem megélni.
Véres és gusztustalan. Tényleg? A fejemnél ülve nem lát többet mint én nem kötelező a másik végemnél kuporodva leselkedni sőt még a köldökzsinór szabdalása sem feltétlenül rá hárul ha nem akarja. De a lelki támasz az igen. A párom, a másik felem a szerelmem,akivel akartuk a babát/kat/, nem? Ez nekem cserbenhagyás.
Nem nyúztam ezzel naponta, kétszer megkérdeztem plussz a szülés előtt ő hárított hát így elfogadtam, de szomorú voltam vagyok,mert gőze sincs arról hogy mit éltem át amíg a gyermekünk megszületett. Érzésem szerint sokkal jobban tiszteli az a feleségét aki veszi a bátorságot és mellé áll ilyen helyzetben a ha a nő is igényli.Hogy az apukának esetleg csökkena libidója átmenetileg a szülés utáni élmények hatására? Nos a legtöbb nőnek tutira elmúlik hetekre legalább egy ideig egy szinten lesz. KépKépKép
Érdekes hogy a férfiak nagy többségét egyálltalán nem zavarja amikor extrém helyzeteket lát szex közben sőt még ösztönzőleg is hat rájuk, ezzel szemben a szülés az undorító.
Nekem ez ellentmondásnak tűnik.
Valaki már felvetette ugyan de ha a párom megrokkan vagy olyan baleset éri amitől magatehetlen lesz akkor én is forduljak el tőle csak mert nem szép látvány, ezt sokkal jobban elítélné a közvélemény pedig ....

Amennyiben valóban apukák írnak én örülök hogy itt vannak akármelyik nézetet is képviselik, őszintén mondom, sokkal több apa kellene a teljesség kedvéjért!

Dzsili
dzsili
 
 


Sziasztok Topikosok!

Apás szülés ide, apás szülés oda, ez teljesen magánügy, hogy ki kivel akarja ezt a természeti csodát megosztani. Nincs jogunk mások nézetét, hozzá állását befolyásolni. Itt csak a véleményünket írhatjuk le. DE! ezt a véleményt tiszteletben kell tartani, és az egyik legnagyobb tisztelettel akkor járunk el a másik felé, ha "bemutakozunk". Nem kell a valódi nevet megadni, elég egy nick név is, hisz mindenkit a "saját nevén" szólítunk meg.

A kislányom születésénél én is bent voltam, habár néha nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, de legalább a párom mellett voltam "abban a pillanatban". Hozzá kell tennem, hogy én még nem szerettem volna ilyen korán "kismanót", de ez, hogy a szülésen jelen lehettem, teljesen megváltoztatta a véleményem. Sokszor gondolok azokra a hosszú percekre, amikor a világra jött, miközben a karomban tartom/tartottam, vagy csak nézem hétvégenként és játszik előttem. A mi szülésünk hosszúra nyúlt, reggel 7-re mentem be a korházba, úgy indították meg a szülést, és a kislányom 16-kor jött a világra. De ez a 9 óra szinte elrepült, az egész számomra csak néhány órának tűnt. Sajnos a kicsink már a szülőcsatornában volt, amikor is azonnali beavatkozásra – császárra – küldték a páromat. A fogadott szülészorvosunk megkérdezte, hogy a műtéten is jelen akarok e lenni. Rögtön igent mondtam.
Be kell vallanom, hogy a császár ideje alatt nem is gondoltam a kislányunkra, csak arra, hogy a párom mellett lehessek. Tudtam – legalább is reméltem -, hogy a jelenlétemből még több erőt tud meríteni. Utólag belegondolva biztos, hogy merített, mivel a műtét végén kétszer is oda szolt az orvosoknak:
"Ha már ott vannak akkor egy kis zsírleszívást is kérnék" Nejemnek és másoknak sem tudom leírni azt a csend életet ami ott a keletkezett e mondat után. Az orvosokat annyira váratlanul érte ez a mondat, hogy – nem hazudok – 1 perces néma csend keletkezett. Én ekkor kezdtem el nevetni, hogy ő még ilyenkor is viccelődik. Na, ekkor mindenki harsány nevetésbe kezdett. A második zuhany akkor ért minket, amikor varrták össze a császármetszés helyét:
"Oda egy zipzárt kérnék, hogy legközelebb ne keljen ismét felvágni!"
Úgy érzem, hogy emlékezetes egy szülésünk volt, mivel mind a fogadott mind az ügyletes és az altató orvos is külön külön oda jöttek hozzám, és nevetve gratuláltak a kislányomnak és szóvá tették a beszólásokat.
Itt jegyzem meg, hogy még a császáros szülés sem hasonlít a misztifikált mészárszékre, pedig, ahogy a nejem szokta mondani, kívül belül ismerem most már. Nem hiszem, hogy nekünk férfiaknak bármit is tennünk kellene az apás szülésen, vagy, hogy össze kellene szégyellnünk magunkat, azért mert nem tudunk hogyan segíteni annak aki ép a mi vérünkből lett kis lényt hozza világra. Szerintem az édesanyáknak bőven elég már csak annyi is, hogy a párjuk ott van mellette és foghatja a kezét.
Hatalmas élmény volt még számomra, amikor a kicsi után mentem, szegényke teli torokból bömbölt mint általában ekkor az újszülöttek, de amikor hozzá szóltam, elkezdtem beszélni felé, abba hagyta a sírást és a hangom felé fordult. Ez az élmény nem pótolható semmi mással. Itt éreztem, itt fogtam fel, hogy felelőséggel tartozom most már érte is.

Sajnos az én környezetemben is hallottam olyan párokról, ahol ez a szülési forma rossz irányba változtatta a kapcsolatukat. Ezt senki nem tudja előre megjósolni, hogy vele mi fog történi. Nálunk, vagyis nálam annyi következett be, hogy a tű látványától is képes vagyok rosszul lenni, sőt néha úgy érzem, hogy ott helyben elájulok. Elég, ha Tv-ben, vagy újságban látom a tűt. De úgy érzem, hogy együtt tudok élni ezzel a pszichés problémával. J

Tudom, hogy a párom ezen az oldalon néha megfordul, és itt is szeretném neki ismét megköszönni mind azt amit kis-családomért tett, nem tudom elég tiszteletemet kifejezni iránta.

A névtelen hozzászóló(k)nak csak annyit a lógó hasról és a többiről. Nejem a szülés előtt is tip-top nő volt, büszkén vittem magammal fogadásokra, néha kirakati bábuként kezeltem és jól esett a férfiasságomnak amikor vissza néztek utána az utcán, és a szülés után is, mivel nem kellett ½ év és rendbe szedte magát a mellett, hogy szoptatott. Megkérdezném tőled(tek), hogy nem is szoktatok együtt fürdeni esetleg, hisz akkor is smink nélkül látod?

"rémségesen taszítóak volt a számukra a hangok, a szagok, és a látvány is."
"a nők az eleven szöveteik recsegéséhez"
"magából kivetkőzve lássam, és ez egybeesett azzal, hogy én se akartam úgy látni őt, ahogy szaggatja a testét a fájdalom, szanaszét vagdossa az orvos, recsegnek a csontjai, és még sorolhatnám, amit a férfiismerőseim meséltek."

Ezekhez csak pár mondatban szeretnék reagálni, az ismerősök nem túloztak egy kicsit?
-
Rodrigo
 


Kedves hozzászólók!
Elképzeltem amint a névtelen férj neje hajnalban kioson szépitkezni, nehogy a férj ne találja őt elég kivánatosnak... Majd epegörcse miatt kórházba majd a műtőbe kerül. 3 napig nem is engedi be a drága férjét a kórházba, nehogy a gyenge férfi a szagoktól és látványtól elforduljon tőle. Csak akkor mehet látogatóba, amikor már maga készitette sminkkel, frissen mosott festett hajja, lakkozott körömmel mosolygósan ölelheti magához kedves urát. igen az urát, mert az ilyen nem férj, főleg nem kedves, de szeretőnek még csak véletlenül sem mondanám. Az ilyen férfi remélem amikor hazaér a munkából egy 40fokos nyári napon, amikor a kocsiban elromlott a légkondi, dugó volt a városban, és a garázs előtt csőtörés miatt feltörték az utat, szoval ezek után a férj frissen, jóillatuan, kisimult arccal, borosta mentesen üdvözli nejét, cipőjét levéve nincs lábszaga, az egésznapos nyakkendő viselettől az ing nyaka patyolattiszta, és az üzleti ebédre elfogyasztott csilisbab hatása is a vadrózsához hasonlatos...
Orsoly
fodorsoly
 
 


Akkorsem értem! Névtelennél miért csak a 2 véglet létezik?? Abból, hogy papás a szülés még nem következik, hogy egymás orra alá eregetnek Kép
Hogy egy nő, aki szeretné, hogy bent legyen a férje, mindjárt igénytelen, ápolatlan, csóró, persze dagadt is, nameg buta, mert biztosan csak 8 általánosa van, munkanélküli aki a férje pénze nélkül nem tudna megállni a lábán. Jah és a természetes úton való szülés undorító Kép
Többször leírtam, megértem, ha egy apuka nem megy be a szülésre. Nincs ezzel semmi baj. De az a stílus, amivel kedves névtelenünk ezt megosztotta velünk nagyon ismerős. Ha nem ő az RR-es névtelen, akkor sorry (bár akkorsem értem). Sajnos pont a névtelenség miatt lehetetlen megkülönböztetni. Ezért a "lerohanás".

Vezér Papa! A képekkel kapcsolatban is igazat adon Neked. Énis leszedtem az albumomat a profilból. Egy darab kép van csak benne Kép

B
DBarbi
 


Orsoly!

Akit leírtál az James Bond!!! Kép)

Vezér Papa!
Mint írtam, én nem kértem a párom, nem is kérdeztem Tőle, hogy be akar -e jönni. Neki az első pillanattól teljesen természetes volt, hogy be jön a szülésre. Szükségem is volt rá, rengeteg lelki erőt kaptam Tőle.
A házasságról: egyetértek Veled, hogy jóban-rosszban. Ez közöttünk a kezdetektől fogva így van. A legnehezebb pillanatokban is, rá számíthattam.
A Ti házasságotok irigyelni való. Nagyon szereted a feleséged, ezt látni minden írásodból.

Névtelenek, kik lassan kiléptek a homályból!

Lassan megegyezünk abban, hogy mindenki fogadja el a másik véleményét. Akkor tegyük!!!!!!!!!!!
Írjunk, és ne kritizáljunk. Ez mindkét oldalra vonatkozik!

Üdv: Dikó

KépKépKép
dikó1
 
 


Egy feleség szemszögéből: én hallani se akartam arról, hogy a férjem bejöjjön a szülésre. Szerencsére ő se erőltette, sőt mintha megkönnyebbült volna attól, hogy én nem akarom. Ettől még odavan a kislányáért, és nagyon várja a 2 héten belül megszülető kisfiunkat.
S hogy miért nem akartam a jelenlétét? Hasonló okok miatt, mint amit azok az apukák írtak, akik szintén nem hívei az apás szülésnek. Mellesleg nagy hülyeség ezt összekeverni azzal, amikor neadjisten egy betegség vagy baleset miatt helytállnak egymás mellett a párok. Az természetes. Az együttszülés erőltetése viszont szerintem is a nők rosszul értelmezett egyenjogúsági törekvéseinek az egyike. A férfiak ilyen irányú motivációit se nagyon értem, de az is biztos, hogy én se bírnám, ha a férjem ilyen csöpögős érzelmekkel üldözne egyfolytában Kép
F. Jutka
 


Bocs, hogy nem tudom magamban tartani a véleményemet. Kérdeznék valamit. Az hogy én Beatrix28 vagyok, mennyiben tesz gerincesebbé, mintha névtelen lennék? Hisz így sem ismer senki. Maximálisan elfogadom az apás szülést, de én nem szeretném, ha a Férjem bent lenne a szülésnél, az elsőnél sem volt benn, Ő sem akarta. És tudom, hogy teljes odaadással szeret, a családja a mindene. Nem feltétlenül csak attól lesz harmonikus és teljes a kapcsolat, ha a szülés élményét is közösen éljük át. Azt mondjátok, elfogadjátok, hogy nem mindenki gondolkodik egyformán, mégis úgy tűnik, hogy szerintetek csak az általatok megélt kapcsolat az elfogadható. Nem akarok megbántani senkit, ne értsetek félre. Névtelen már jó pár hsz óta nem jelentkezett, Ti mégsem szálltok le róla. Saját magatokat hergelitek, miközben olyan szépeket írnak a többiek, hogy elég volna azokkal a hsz-okkal foglalkozni.
Üdv: Beatrix
beatrix28
 
 


Jutka,
az én férjemnél racionálisabb embert nem nagyon ismerek. Sokmindent ellehet mondani róla, csak azt nem, hogy csöpögős érzelmekkel üldözne. Istenmentsen meg tőle. Mégis együtt szültünk kétszer is. Mert MI így gondoltuk jónak, természetesnek, szépnek. Ti úgy gondoltátok, hogy az a jó, ha nincs bent a szülőszobán a férj.
De miért minősítünk?

Biztosan hozzájárul apa és anya érzelemvilága, a kapcsolatuk milyensége, személyiségük, hogy milyen szülést választanak. És az a szerencsés, ahogy Dzsili írta, ha ez a vágy azonos.
Van, aki két cukorral issza a kávét, van, aki cukor nélkül. és van, aki nem kávézik. Ennyire egyszerű.
solya
 
 


Solya -> én Vezér Papa minősítésére reagáltam, aki bevallottan látványos és intenzív érzelmekkel éli meg a feleségéhez való viszonyát. Erre írtam én, hogy mellesleg ettől kirázna a hideg, de persze ha nekik így a jó, ám legyen, csak ne kevesellje azt, ha mások ezzel másképpen vannak.
Én is elég racionális vagyok, a férjemmel kölcsönösen kitűnőnek tartjuk a kapcsolatunkat, de nem borulunk egymás elé a földre naponta 6x, mondván, hogy mennyire be vagyunk ájulva a másik nagyszerűségétől. Nálunk a gyerek sincs halálra ajnározva, nem is voltak hisztiproblémáink vele soha Kép
Írtad: "Van, aki két cukorral issza a kávét, van, aki cukor nélkül. és van, aki nem kávézik. Ennyire egyszerű."
Ez szentigaz, csak hát, ahogy olvasgatni szoktam, itt a Babaneten kizárólag annak a véleményét fogadja el a többség, akié azonos. Ezért nem is regisztráltam, eztán se fogok, mert arra sincs szükségem, hogy a "banda" vállon veregessen, ha "jól" szólok hozzá, de arra se, hogy ha netán eltérő véleményem van, akkor elzavarjanak a susnyásba, csak mert másképpen gondolok valamit.
Például, hallani se akarok az apás szülésről Kép
F. Jutka
 


Jutka,
a minősítés előtt van egy virtuális enterKép

A babaneten regisztráltak véleménynyilvánításához pedig csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy én is reg. vagyok, aztán mégis megértem az álláspontotokat.
Általában normális hangnemű és hangulatú beszélgetések vannak. Sokan egyetértenek egy témában, de vannak ellenvélemények is.
De mostanában sokszor előfordult, hogy névtelenül minősíthetetlen hangnemben és szavakkal fejezték ki mások ellenvéleményüket. Ezért ugranak sokan, ha vki névtelenül ír.
Ennek következménye viszont egy normálisabb névtelennek is a viszontreakciókét való ugrása. Innentől eluralkodik a káosz és már a regisztráltak se tudják, milyen néven írtak regisztrálatlanul. Kép
Csak, hogy tiszta vizet öntsünk.
Apropó kávé. Megyek és megiszom. A változatosság kedvéért két édeskével. Kép
solya
 
 


Jutka!

Én nem akarom védeni Vezér papát, félre ne érts, de ha neki úgy jó , hogy imádja a feleségét, miért ne tehetné. Ők nem érzik ezt csöpögős érzelemnek.

Nem értek veled egyet a vállveregetéses dologban. Nem hiszem, hogy itt a regisztráltak egy bandát alkotnának, ahol mindenki azonos véleményen van, a névteleneket pedig ki kell rúgni. ( nem ezt mondtad, ezt én mondom) Megértem az elmúlt hónapok hercehurcája miatt sokan inkább névtelenül írnak. Vannak viszont olyan névtelenek, mint a sokat emlegetett RR, aki kihasználva a névtelenséget minősíthetetlen hsz-kal illetik a topicba írókat. Ezért van az, hogy mindenki érzékenyebben reagál a névtelen beírásokra. Látod te sem vagy regisztrált, mégsem vagy anonim. Lehet, hohy nem ez az igazi neved, de mégis van kihez szóni, kinek válaszolni.
Visszatérve a topic eredeti témájához: én a párommal szültem, és örülök, hogy ott volt. És nem hiszem, hogy azért jött be, mert ez az erőltetett propaganda. Ellenpéldaként ismerek olyat, aki bement, de egy életre megroklott a viszonya a feleségével, őt erőltették.
Mi nem a propaganda miatt szültünk együtt, és valószínű, ti sem éppen ezért nem. Nektek így volt jó, nekünk meg úgy.És ezért nem ítéllek el, te se tedd velem.
Bocs , hogy hosszúra sikeredett.

Solya a kávé jó ötlet, megyek és én is iszom, 2 cukorral! Kép

KépKépKép
dikó1
 
 


Dikó, én aztán senkit nem ítélek se meg, se el. Mondom: Vezér Papa volt az, aki felvetette a témát, amire jöttek egyetértések, de jöttek ellenvélemények is. Ezután szintén ő volt, aki elkezdte alapjaiban megkérdőjelezni mindenki másnak a kapcsolatát, amit nem ugyanazon a hőfokon itat át a látványos rajongás, mint az övékét.
Szerencsére e pillanatban még nem kötelező az apás szülés, amíg pedig választani lehet, mindig lesznek olyanok, akik nem akarják ezt választani.
F. Jutka
 


Sziasztok!

Tényleg érdekes hogy még mindig egy névtelen szokásain megy a csámcsogás, nekem ugyan nem fáj ha egymás előtt "színházat" játszanak, ha nekik így a jó? Ezt is el lehet fogadni.

Rodrigo
Örömmel olvastam a soraidat, szerencsések vagytok a pároddal nálatok is a szeret jön át minden szavadból.
Jó hogy leírtad mindezt pontossan hasonló sorokat szerttem volna két éve a férjem kezébe adni csak hogy lássa hogy a rémhírek nem a valóság a szülésről.

F.Jutka
"ahogy olvasgatni szoktam, itt a Babaneten kizárólag annak a véleményét fogadja el a többség, akié azonos. Ezért nem is regisztráltam, eztán se fogok, mert arra sincs szükségem, hogy a "banda" vállon veregessen, ha "jól" szólok hozzá, de arra se, hogy ha netán eltérő véleményem van, akkor elzavarjanak a susnyásba, csak mert másképpen gondolok valamit."
Na ez nem így van!
Már megbocsáss de vannak itt normális hangnemben vitázó emberkék is aki "anyázás" nélkül próbálnak meg észérvekkel eszmétcserélni. Én már több vitában vettem részt vállaltam a véleményem nem veregettek hátba de ez nem zavart.
Annyiban van igazad hogy ha több olyan ember /és nem mindegy hogy kik!/ jön össze akik egyet értenek az rosszul esik a kisebbségnek.
Egyébként nem mindegy hogy F.Jutka feketén vagy színesen van írva /akkor már regisztráltathatnál is/ ott oldalt attól még te vagy.
Nekem tetszik ahogyan Vezér Papa a feleségéről az érzelmeiről ír, mert a szeretet sugárzik belőle, nem kell hogy te is így legyél vele persze de hogy ez zavar mert ti otthon nem ilyenek vagytok????
Látod itt az ellentmondásod azt hogy te a párod nélkül mész szülni azt mindenki tartsa tiszteletben, /tehát Téged a Te véleményedet/ de te már nem vagy erre képes ha V.P. érzelmi megnyilvánulásairól van szó. Háááát.
"Mellesleg nagy hülyeség ezt összekeverni azzal, amikor neadjisten egy betegség vagy baleset miatt helytállnak egymás mellett a párok. Az természetes. Az együttszülés erőltetése viszont szerintem is a nők rosszul értelmezett egyenjogúsági törekvéseinek az egyike."
Hogyan volna már "hülyeség" gondolj bele kicsit nem arra gondoltunk amikor csak gyógyszert kell adni és takargatni, sok más baleset is van amikor bizony rondán tud az ember kinézni nagyon kiszolgáltatott akárcsak a szülésnél. A temészetben számtalan példát látni arra hogy amikor az anya állat életet ad a többiek védelmezik mert közben KISZOLGÁLTATOTT na én ezt éreztem minden esetben és a érjem higgadt tapasztalt segítő keze nagyon hiányzott.
Nem arról van szó hogy szégyelled magad a férjed előtt /idegenek előtt meg nem?/ ebben a helyzetben?
Miért lenne ez divat, akkor az is az hogy ma már jogod van a gyermeked mellett ülni a kórházi beteg ágynál? Ezt sem teszed meg nehogy úgy tünj divatozol? Ugyan már!

Beatrix
"Az hogy én Beatrix28 vagyok, mennyiben tesz gerincesebbé, mintha névtelen lennék? Hisz így sem ismer senki."
Hát lehet hogy téged még nem ismernek ezen a nickeden de sok-sok ember ismeri egymást akár már találkoztak is, így nagyon nem mindegy hogy mit mondunk, hogyan fogalmazunk. Én a saját nickemmel szoktam írni és inkább igyekszem úgy előadni magam hogy ezt vállalhassam is, de nem vagyunk egyformák, és vannak nagyon kényes témák is ahol jobb névtelennek maradni, ez mondjuk nem az a kategória /nálam/.
Miért érzed hogy bárki bántana azért mert nem a férjeddel szülsz?
Szíved joga, különböző emberek vagyunk más-más igényekkel.
Nekem csak az nem tetszik hogy aki az álltalad is képviselt álláspontot hangoztatja az vagy Névtelen vagy csak sértődötten kiabál miszerint neki így jó és kész de a miértek és hogyanok elvesznek. Pedig pont ez a lényeg.

Én először egyedül szültem fogadott szülésznő nélkül olyan 10 órén keresztül a végén vákummal rengeteg orvossal, tiszta horror volt.
Ha a párom velem lett volna legaláb a háromnegyedéig amíg ugye semmi szag, vér és egyebek nem jönnek az sokat segített volna.
Másodszor az ikertesóm volt velem el sem tudom mondani mit jelentett nekem volt kihez szólni kivel átélni ezt az élményt. Erre emlékszem a legszívesebben.
Harmadszorra tudtam hogy atestvérem dolgozik és messze él tehát bár szertné de nem tud jönni így fogadtam szülésznőt aki velem volt de azért nem ugyan az ezt elhihetitek.

Érdekes hogy senkinek nem tünt fel- Solya kivételével!!- amit felvettem pedig tényleg érdekelne akár férfiak akár nők részéről hogy mit tennétek ha nektek szükségetek lenne ezekben a percekben a másikra de ő ezt elutasítja???????

Dzsili
dzsili
 
 


Dzsili,
én tiszteletben tartanám a kérését, és ahogy te is tetted, keresnék más megoldást. Ami számomra sem lenne ugyanaz, mintha a párom lenne velem. Nekem igazából a jelenléte esett jól. Hogy nem maradtam egyedül a kétségeimben, vagy amikor hirtelen szülésznőre, orvosra lett szükség, akkor volt vki, aki tudott menni, szólni, hívni. És a szülés után látni, hogy a karjai között tartja a mi pici lányunkat és később a fiunkat. Hogy az első órát együtt tudtuk tölteni hármasban az első szülés után, abból merítettem később erőt. Másodszor pedig ugyan csak kettesben, de elmondhatatlanul jó volt, hogy ott volt, hogy együtt voltunk.
És az sem utolsó, hogy amikor baj volt, amikor nyüzsögni kezdtek az orvosok, akkor is volt egy biztos pont körülöttem. A férjem tekintete, aki nálam könnyebben követte az eseményeket, hiszen én már az erőm határán voltam.
solya
 
 


Kedves F.Jutka!

Írtad:

"Mondom: Vezér Papa volt az, aki felvetette a témát, amire jöttek egyetértések, de jöttek ellenvélemények is. Ezután szintén ő volt, aki elkezdte alapjaiban megkérdőjelezni mindenki másnak a kapcsolatát, amit nem ugyanazon a hőfokon itat át a látványos rajongás, mint az övékét."

Nem igaz, mert ezt írtam:

"Mindenkinek tisztelem a véleményét, a sajátomat pedig a legkevésbe sem akarom senkire sem eröltetni. Viszont szintén elvárható, hogy mások is tiszteljék a mi véleményünket. Remélem így is van."

Ezt pedig KÉRDEZTEM:

"Kérdés: Szerinted ezek férjek is ott állnak majd a párjuk mellett? Jóban és rosszban, ahogy azt megfogadták az esküvöjük napján? Vagy csak a jóban, amikor párjuk éppen nem nyög, éppen nem kínlódik, éppen az élet könnyü oldalát élvezi?"

Tehát ez egy kérdés volt, semmiképpen nem állítás és még mindig várom a válaszokat.
Vezér papa
 


Kedves Rodrigó!

Nagyon tetszett a hozzászólásod, gratulálok mindenhez!
Vezér papa
 


Mi speciel semmit nem fogadtunk meg az esküvőnk napján, mert nekünk olyan esküvőnk volt, hogy csak bementünk 2 tanúval és azzal, hogy "hol kell aláírni?"
Ugyanis a férjemmel egyetértésben ki nem állhatjuk a látványos külsőségeket, a szertartásokat, az érzelmek túlzott demonstrálását. Ehhez képest 12 éve együtt vagyunk a legnagyobb békességben, pedig nekünk is kijutott a nehézségekből és a bajokból, természetesen.

Ez egyébként semmiféle összefüggésben nincs azzal, hogy hallani se akarnék arról, hogy a szülőszobán ott legyen. Előtte-utána természetes a jelenléte, az őrzőben mi is már együtt voltunk hármasban és az úgy volt jó, de a szülés naturalizmusa nem tartozik rá.

Mindez pedig végleg független attól, hogy mi történne egy esetleges baleset vagy betegség idején: akkor természetes lenne (hiszen elkerülhetetlen), hogy ápoljuk egymást. De az együttszülés elkerülhető, és mi el is akarjuk kerülni, hogy apára erőltessünk olyasmit, ami csak a tehetetlenség-érzését erősítené. Vagy rosszabb esetben a dühét, önvádját, hogy nem képes megkímélni azoktól a fájdalmaktól, amiket végső soron ő okozott nekem. Szerintem nincs semmi szükség arra, hogy őt ezzel szembesítsem. A szülés natúr ténye a magánügyem, a babánk a világrajövetele utáni perctől kezdve egyformán mindkettőnké.

Hozzá kell tennem, hogy eleve meglehetősen önállóan cselekvő nő vagyok, a férjemben nem támaszt vagy a problémáim megoldóját kerestem, hanem társat találtam. Engem nem kell megvédeni, gyámolítani, csodálni, nincs erre szükségem, zavarna is. Szerencsére egyikünk se várta el a másiktól, hogy teljesen bedarálja neki magát, és nekünk ez így a jó.
F. Jutka
 


Sziasztok!

Kedves Dzsili!
Az én problémám nem az, hogy személyesen ismertek-e, vagy nem. A hsz-aimból biztos körvonalazódik a gondolkodásmódom. Nekem az a problémám, hogy aki máshogy gondolkodik, az a többség szerint MÁS. Azt mondod, hogy azért mert ismernek, nem mindegy, hogy mit mondasz és hogy fogalmazol. Szerintem az lenne a lényeg, hogy ha ismernek, ha nem, akkor is ugyanúgy fogalmazz, ugyazt mondd. Nem érzem, hogy engem védene az ismeretlenség, nem is célom ezáltal védettséget szerezni. Nem éreztem, hogy bántanátok amiatt, hogy a párom nélkül szültem, a névtelen első hozzászólása miatt írtam, hogy "nekiugrottatok". De hangsúlyoznám, nem az a gond, hogy nem értünk egyet dolgokban!!!Kép Abban igazatok van, hogy bármilyen véleménye van bárkinek, kulturáltan adja elő.

Most pedig arról, hogy miért nem volt nálunk apás szülés. Annak idején kicsit félve kérdeztem a páromat, hogy bent akar-e lenni (szívem szerint arra vártam, hogy nemet mondjon), ő pedig félve mondta, hogy nem igazán. Megbeszéltük és rájöttünk, hogy szerencsére egyformán gondolkodunk. Nyugodtan mondjátok, hogy hülye vagyok Kép, de nálam a szülés valahogy az intimitások közé van besorolva. Nem azért, mintha szégyelleném a folyamatot, vagy a kitárulkozást, és nem azért, mintha a férjem undort, vagy bármi -névtelen által emlegetett- más rossz dolgot érezne emiatt. Annak idején apáink büszkén jártak fel-alá a folyosón, ugyanúgy féltették anyáinkat, és mi úgy érezzük, ennek is meg van a szépsége. Azt is értem, hogy a közös szülés-élmény is egy csodálatos érzés lehet. Az első szülésem tapasztalataiból kiindulva -nem volt fogadott szülésznőm, csak orvosom, és nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltam, teljesen magamra hagytak, amíg a doki nem jött- már tudom, hogy nagy szükség van arra, hogy vki mellettem legyen az orvoson kívül is, de még mindig úgy érzem, hogy ne a férjem legyen az. Fogadok majd egy szülésznőt. Nekem a szülésnél nem az a fontos, hogy érzelmi támasz legyen mellettem, hanem, hogy szakmailag érezzem magam teljes biztonságban. És higyjétek el, ennek ellenére teljesen harmonikus a kapcsolatunk a párommal, vsz azért, mert egyformán gondolkodunk.
Bocs, ha kicsit összevissza voltam, és bocs a hosszúságért!Kép
Beatrix
beatrix28
 
 


Nekem nagyon fura, ahogy reagáltatok Névtelen hozzászólására. Mi abban a botrányos, hogy kicsit konzervatív a látásmódja? Leírta, hogy ők hogy élnek, és hogy neki mi a hozzáállása a papás szüléshez. De igazán nem írt semmi megbotránkoztatót. Férfi, tehát keményen és egyszerűen fogalmazott. De azért még nem "full hülye" meg ilyenek.
Én sem tisztálkodom a férjem jelenlétében, nem a szeme láttára festem magam, nem előtte öltözöm át, de azért ha a hajszárítást látja, nem esem kétségbe, és feltételezem, névtelen felesége is kb. így van ezzel, nem pedig olyan szélsőségesen, ahogy szerintetek. És ha beteg lennék, és a férjem ápolna, asszem az nagyon rossz lenne, megalázva érezném magam. Vannak ilyen emberek. És? Mi ebben a fölháborító.
A szülésre nem akartam, hogy bejöjjön. De az utolsó nap meggondoltam magam, habár tudtam, hogy ez már nem én vagyok,és hogy ezt ha újra sajátmagam leszek, akkor kissé szégyellni fogom. Mert én ilyen vagyok. És így lett, kicsit szégyelltem, pedig a férjem a sebtében megbeszéltek értelmében a vajúdás (sétálva vajúdás) végén kiment, és csak akkor jött vissza, mikor már maga a gyerek volt az élmény, lehetett nézegetni őt. De mégis: azóta is szégyellem kicsit, hogy úgy látott. Nem az eszemmel szégyellem, hanem valahogy az ösztöneim. Amelyek nyilván különböznek sok más nő ösztöneitől, de nyilván hasonlítanak névtelen feleségének ösztöneihez.
De ha ezért (hogy én utólag kissé szégyellem, hogy látott szülni) most megköveztek, az a ti toleranciátokat minősíti. Viszont annyiból meg jó volt egyébként a papás szülés, hogy látta a fiát megszületni. A következő szülésnél már úgy tesz, ahogy akar. Ha érdekli a második fia világrajövetele, bejön (már úgysincs vesztenivalóm), ha nincs kedve, nem jön be. Az elsőnél egyébként volt kedve, nem tudom, miért. Ha én férfi lennék, nem lenne kedvem ott lenni, ez biztos. Ismerek egyébként olyan apukát, aki először nem igazán akarta a papás szülést, és végül mégis "illett" ott lennie. De amiket utána mesélt... Ennek ellenére a felesége a másik szüléshez is behívta. Ugyanakkor ismerek olyan házaspárt is, ahol annyira közel van egymáshoz férj és feleség, hogy elképzelhetetlen a papa nélküli szülés. Bár tőlem ez a nagy közelség távol áll, de tisztelem őket, amiért nekik ez így megy. És nem botránkozunk meg egymáson, amiért mások a szokásaink.
Egyébként pedig a "konzervatívokat", a távolságtartáshoz szokott embereket tényleg feszélyezi, vagy inkább zavarba hozza a modernebb felfogás. Például vannak idős falusi emberek, akik ezt olyannyira nem tudják kezelni, hogy kimennek, ha ilyesmiről esik szó. Én nagyon megértem őket. Az egyik irányba sokkal nehezebb a tolerancia, mint a másik irányba. Épp azért, mert a konzervatívabbak tényleg ZAVARBA jönnek az ilyesmitől. Ezért olyan fura nekem, hogy ehhez képest a másik oldal (a modernség hívei) egy része sokkal kisebb toleranciáról tett tanúbizonyságot ebben a topikban, mint a konzervatív oldal.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Egy elvi dolog: szerintem nem az emancipációhoz van köze az együttszülés divatjának (most meg ne sértődjetek, amiért divatot mertem írni, csak hiányzik az ennél megfelelőbb szó, de elfogadom, ha valaki megírja, mi az). Nem is tudom, mihez van köze, de egész biztos nem az emancipációhoz. Inkább ahhoz, hogy ma már a házasságok csakis szerelem alapján köttetnek, és szerelem miatt akár szét is mennek. Hogy olyan érzelem-centrikusak lettünk, igény van mindent megbeszélni, őszintének lenni, stb. Sokan ezt egy nagy felszabadulásként élik meg, de vannak, akik meg szeretnének továbbra is kicsit "védettebben" vagy távolságtartóbban vagy hogy élni. Nem tudom pontosan megfogalmazni a különbséget a két irányzat közt, csak érzem, hogy ez teljesen független a női emancipációtól.
Nekem egyébként személy szerint nem tetszik a modern felfogás. De ettől még másoknak lehet, hogy ez a jó.

Vezér Papa, a kérdésed olyan volt, hogy tkp. csak formailag volt kérdés, valójában viszont a véleményed nyilvánvaló volt belőle. Kép Ezt azért nyilván te is érzed.
És elég igazságtalan feltételezés, hogy bajban nem állnának egymás mellé az ilyen párok. De ezt már Beatrix és F.Jutka nagyon is korrektül megválaszolta. Csak azért írom ezt, mert egy kérdőjel még nem teszi valódi kérdéssé a mondatodat.
Amúgy - mindezek ellenére - nekem tetszett a topiknyitó írásod, leszámítva a végét, ami nem volt mentes némi ítélkezéstől. Sokszor tapasztalom, hogy azok, akik hatalmas boldogságban élnek, hajlamosak a másféle kapcsolatot úgy kezelni, mintha az nem lenne jó. Itt nem mondatokról, megjegyzésekről van szó, hanem hozzáállásról. Belül. Úgyis "kijön". Kép Érezni lehet. Pedig nem rosszabb a másfajta egyéniség se, habár lehet, hogy nehezebben fogja megtalálni a boldogságot, mint ti. Örülj a ti boldogságotoknak, mi is örülünk neki.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!
Egyetlen dolgot szeretnék még hozzátenni, a véleményem korábban már olvastátok.
Akik nem a párjukkal szültek eleve szabadkozva jelentik ezt ki. Miért? Nem kötelező!
De senki ne felejtse el, hogy ez nem a nők emancipációja miatt lett elterjedt, mint sokan mondják! IGÉNY VOLT RÁ! Nem arra, hogy csak és kizárólag az apa legyen ott a szülő nő mellett, hanem valaki, aki érzelmi támaszt tud neki nyújtani. Ez lehet az apa, de éppen a szülésznő is. Csak legyen ott valaki, mert el nem tudom képzelni, hogy egyedül kellene eltölteni ezeket a vissza nem hozható perceket!

Ennyi, reagáljatok!

KépKépKép
dikó1
 
 


"Hozzá kell tennem, hogy eleve meglehetősen önállóan cselekvő nő vagyok, a férjemben nem támaszt vagy a problémáim megoldóját kerestem, hanem társat találtam. Engem nem kell megvédeni, gyámolítani, csodálni, nincs erre szükségem, zavarna is. Szerencsére egyikünk se várta el a másiktól, hogy teljesen bedarálja neki magát, és nekünk ez így a jó."

Jutka, ez még nem zárja ki őt a szülőszobából szerintem.
Én ugyanis önállóan cselekvő nőnek tartom magam, képes vagyok lélegezni nélküle és nem daráltuk be egymást. Mindettől függetlenül vagy éppen ezért fontos volt, hogy Ő ÚGY DÖNTÖTT, előzetes megbeszélés nélkül, hogy szeretne jelen lenni. Ha nem szeretett volna, nem erőltettem volna. Sőt.
solya
 
 


Kedves Adrienn!

Úgy látom az érintett témákat bövebben kell taglalnom.

Az együttszülés szerintem semmiképpen sem divatirányzat, és nem is az emancipáció folyománya. Úgy definiálnám, az együttszülés létrejötte vagy létre nem jötte az adott kapcsolat terméke. Ott ahol a kapcsolatnak az apa nélküli szülés tesz jobbat, ott nem lesz bent a papa. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Ezért szeretném szigorúan elvonatkoztatni egymástól a szüléseket és a saját szülést. Itt 2 dolog keveredik, mindenki megértöbb lenne, ha elvonatkoztatná saját szülését a többi szüléstöl.

Én például képtelen lennék más nö szülését végignézni. Valószínüleg ugyanúgy érezném, mint férfitársaim, akik viszolyognak töle. EGY nö vajúdását nem, A nö, mégpedig az egyetlen és igazi párom vajúdását pedig igen. Más viszont lehet, hogy bármely nö szülését végignézi, csak a saját feleségéét nem.

Szerintem ebben a topikban a parázs vita alapja pontosan itt keresendö.

Adrienn: nálam a kérdöjel TÉNYLEG a kérdezés eszköze, bár félreértések elkerülése végett és a gyengébbek kedvéért ezt duplán kiemeltem. Remélem elözö soraim meggyöznek arról, hogy más kapcsolatát nem minösítem, pláne nem kezelem vagy lekezelem.
Vezér papa
 


Diko,
Reagalok! Kép
En el tudom kepzelni, hogy egyedul szuljek, teljes maganyban! Csak sajnos eddig nem hagytak! Kép Amikor tul sokaig alltam a zuhany alatt, megjelent elottem a kint aggodok arca, hogy valami gond lehet! Kép Meg aztan neha a szuleszno a hasamra tette a kezet, csak ugy finoman (biztos vizsgalt valamit, talan az osszehuzodasok erosseget), engem ez is zavart! Ettol fuggetlenul ugymond haboritatlan szulesem volt, azt csinaltam, amit akartam, es halat adok a sorsnak, hogy ez igy tortenhetett most, utoljara, harmadszor!
Ebbol is latszik, hogy annyira masok vagyunk mindannyian! Ez igy jo! Milyen unalmas lenne a vilag ha mindenki mindenben egyetertene, es ugyanazt akarna! Kép
Kinek a pap, kinek a papne, tudjatok! Kép

Zsuzsi
zsuzsi74
 
 


Kedves Erika!

Ezzel a mondatoddal, hogy :"Névtelen ne haragudj meg, de te full hülye vagy!" maximalisan bebizonyitottad azt az allitast, hogy a diploma birtoklasa nem jar automatikusan egyutt az intelligenciaval! Kép
Miert nem lehet egymas velemenyet toleralni???
Udv:
Kriszti (akinek a ferje jelen volt a szulesnel,de nem hulyez le senkit azert, mert mas a velemenye)
D.K.
 


Lenne egy javaslatom: próbáljuk meg egymás véleményét maradéktalanul elfogadni, a szavak élét pedig tompítani.

Kép
Vezér papa
 


Helyesbítek: próbáljuk meg egymás váleményét maradéktalanul tiszteletben tartani, a szavak élét tompítani.
Vezér papa
 


Kedves Vezér papa!

Azt hiszem, hogy fenti hsz-od leginkább Neked kellene megfontolni. Olvastam egyéb hozzászólásaidat, és nem bántani akarlak, de itt-ott igen arrogánsan Te magad osztod ki a másképp gondolkodókat. Ahogy Adrienn is írta, most a konzervatívabbak az elnézőbbek. Azt hiszem az új dolgokat képviselők is lehetnének toleránsabbak. Ráadásul minden hozzászólásotokban benne van, hogy elfogadjátok más véleményét is, aztán mégsem. Nem kötözködni akartam, sem bárkit megbántani.
Üdv:Beatrix
beatrix28
 
 


Kedves DK (Kriszti)!

Erről másnak más a véleménye, mellesleg nekem ez volt a véleményem a Névtelen azelőtti szozzászólásával kapcsolatban, így kérlek (ahogy te is írtad) próbáld meg az én véleményemet is tolarálni.Kép Ha figyelmesebben olvasol, a hozzászólásom nem amiatt találta meg Névtelent mert nem akar bemenni a neje szülésére... (De nem fogok magyarázkodni neked, ha Névtelennek nem tetszik majd valami akkor szól, valószínű nem kért tőled személyes védelmet)

Más:
<font color="ff0000">KEDVES MINDENKI!

NEM LEHETNE EGYMÁS PISZKÁLÁSA NÉLKÜL, VÉGRE A TOPIC CÍMÉBEN SZEREPLŐ TÉMÁRÓL BESZÉLGETNI: APÁK A SZÜLŐSZOBÁBAN</font>
nem az a a topic címe, hogy érvek és ellenérvek Névtelen mellett ill. ellen. Vezér papa és a férjem (Rodrigo)-számomra is meglepetésszerűen, ami bevallom nagyon jól esett - már megtette ezt, így csak arra tudom bíztatni a többi apukát is, hogy írja meg: ő mit ét át a szülőszobában.

köszi

Erika
goczane
 
 


Adrienn!

Nem akarlak megbántani, de a te viszonyod-kapcsolatod a férjeddel a saját bevallásod szerint sem mondható harmonikusnak, így nem furcsa, hogy így érzel. De így éreznél más kapcsolatban is?
Névtelen
 


Na, jó, akkor most számoljunk háromig, és kezdjünk tiszta lappal!
szomorkodó
 


Névtelen!
Az én kapcsolatom a férjemmel maradéktalanul harmonikus, mégse akarnám, hogy szülés közben kiterítve lásson. Akárhányan akárhogy szépítik is a romantikus lelkületűek, a szülés véres, a szülő nő közben rendszerint ürít, egy hatalmas görbe ollóval vágják szét a p....ját (már bocs a naturalizmusért, de ne kerteljünk már!), reccsennek az eleven szövetek, olyan hanggal, mint egy köteg vitorlavászon, buggyan a vér. Nekem még az is sok volt, hogy a szakszemélyzet ennek tanúja volt, a férjemet semmiképpen nem engedtem volna a közelbe se, legszívesebben egyedül szültem volna egy bokor alján, hogy senki se lásson.
"Aki szereti a kolbászt és tiszteli a törvényt, az ne nézze végig, hogyan készülnek."
A többi szerintem csak amolyan "hűdemodernekvagyunk" fíling.
Hangsúlyozom: ez az én véleményem, csak az bosszant már, hogy a modernkedők mindenáron be akarják bizonyítani, hogy a többiek házassága szar, csak az övék a tutti.
F. Jutka
 


névtelen! Szüléssel kapcsolatban igen. Sőt, még ígyebbül, mert még inkább nem akarnám magam gyenge pillanataimban mutatni.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


FJutka, még igazad is lehetne, ha nem "modernkedők"-nek titulálnád azokat, akik az apás szülés mellett voksolnak. Mert ebben pont nincs benne, amit te szajkózól, hogy fogadjuk el, vannak ilyen emberek és olyanok, ilyen felfogás és olyan. Mert akik az apás mellett voksolnak, nem modernkedésből teszik, hanem mert így jó nekik.
Ürítés nincs a beöntés miatt (sajnos, mert ma még ez a rendszeres, pont az ellenkezője az általad írtaknak), szétvágás attól még éppúgy megtörténik, nézni meg így sem kell, sőt nem is szokás. Reccsenésre én nem emlékszem, nem is szoktak beszámolni ilyenről.
Te szégyelled, ahogy szültél, én büszke vagyok rá, életem egyik legnagyobb teljesítménye volt, persze az én értékrendem szerint. Nem vagyunk egyformák.
Névtelen
 


Adrienn, miért érzel gyengeségnek egy szülést? Mégha ordít is esetleg az ember lánya, az ő fájdalomküszöbe, tűrőképessége, idegállapota akkor épp ennyit bír, ez nem gyengeség!
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem akkor a legkisebb gondom is az volt, hogy mit gondol bárki más, légyen az a szakszemélyzet vagy a férjem. Lehet, hogy önzőség, de nekem akkor ott fontosabb volt, hogy biztonságban érezzem magam, megértésre találjak, mint az, hogy gyengének lát. És (bár ez mellékes) eddig egy pasival sem találkoztam, aki ne úgy nyilatkozott volna a felesége szüléséről, hogy ezt ő nem bírta volna végigcsinálni.
De teljes mértékben egyetértek azzal, hogyha te így érzel, akkor valóban jobb, ha nem megy be veled a párod. És ez áll a többi így érzőre is.
uazanévtelen
 


Névtelen!
Jutka azért modernkedőknek titulálta őket, mert én egy korábbi hsz-ban jobb híján (de odaírtam, hogy jobb híján!!!) konzervatívabbakra és modernebbekre osztottam a két tábort. Megírtam azt is, hogy csak az egyszerűség kedvéért "címkézek", mert jobb szó nem jut eszembe, de ha valakinek igen, nyugodtan helyesbítsen. Jutka meg ahogy észrevettem, csak szintén e két táborról beszélt, ugyanúgy, ahogy jobb híján én.

A szülésről: én az enyémet szégyellem egy kicsit. Hoztam a formám, hogy úgy mondjam, vagyis elég zajos voltam, talán káromkodtam is, az szokásom, szóval lehet, hogy volt közte olyan is. És még másnap is azon kuncogtak azok az anyukák, akik hallották. Sajnos a férjem is hallotta. Na, mindegy, nálunk konkrétan az a helyzet, hogy őt már sok negatív meglepetés nem érheti velem kapcsolatban, de ha még nem égtem volna előtte eleget már eddig is, és még adnék a véleményére, akkor azért nagyon feszélyezne, hogy kiabálni hallott.
De van, akit ez nem zavar. Az a jó, ha a férjét se. Engem zavar. A második szülésnél viselkedek majd. Ha tudok. Ha nem - hát újra szégyellem majd utólag. Na, ezért nem oly ideális számomra a papás szülés. Számomra.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


uazanévtelen! Akkor és ott nekem is Kép De utólag... Mikor már újra az voltam, aki vagyok, akkor már szégyelltem. (De - a kapcsolatunk egyedi vonásai miatt, tkp. azért, mert már nem volt amúgy se sok vesztenivalóm addigra - ez már nem osztott, nem szorzott. De ez csak véletlen.)

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


FJutka,
ha ez utóbbi egyáltalán te voltál, mert az előzőeket olvasva, azért furcsállanám. Eddig úgy tűnt, intelligens(ebb)en fogalmazol. Kép

Szóval, ha mégis, akkor szeretnék előző névtelenhez csatlakozni, miszerint megint kilyukadtunk oda, hogy mindenki más és mást szeret(ne). Nekem kétszer sikerült világra hoznom gyermeket. De eddig sosem hallottam szövetek recsegését, igaz, még vitorlavásznat sem. Sem a férjem, sem én nem láttam sem a buggyanó vért, sem a székletet. (Mert olyan szerencsében volt részem, hogy másodszor nem kaptam beöntést.) De amikor a civilizációs szemérem elkezdett dolgozni bennem, a szülésznő a világ legtermészetesebb dolgának tartva a történteket csak annyit mondott, most nekem itt mindent szabad, az a fontos, hogy a baba éppen világra készül jönni.

A világ legszebb és legszentebb dolga egy gyermek születése. Én beengedtem azt, akit a legjobban szeretek, a templomomba. Beengedtem a magányomba és beengedtem az életembe.

Ettől sem modernnek, sem modernkedőnek nem érzem magam. Ember vagyok és kész. A saját életemmel, gondolataimmal, érzéseimmel.
solya
 
 


Adrienn, FJutka ezt írta: A többi szerintem csak amolyan "hűdemodernekvagyunk" fíling.
Ez nem tőled származó gondolat, ő írta eztKép

Teszülésed: meggyőzni úgysem tudlak és nem is célom, hogy másképp érezz, de (kívülállóként, első olvasatra):
- valószínűleg már hallott káromkodni is, ismeri minden rossz tulajdonságod, tehát nem érte meglepetésként a dolog. Egyébként mit gondot ő utána a szülésről, rólad, s egyáltalán, azt lehet tudni? Ezek szerint bemenne a következőre is, nem?
- nem bíznék abban, hogy most majd tudsz uralkodni magadon. Bár én csendben szültem és előtte a mellettem levő szobában ordító nő rettentően kiborított, mégis azt vallom, ha ordítanod kell, hát tedd azt. Csak maradjon erőd a kitolásra isKép

De akkor azt nem értem, miért akarod, hogy a férjed bennlegyen?

Én most fürdetek, etetek és altatok, jóéjt mindenkinek.
uazanévtelen
 


Uramatyám Jutka, neked milyen szülésed volt?!

Van olyan szülés is, amikor nem vagy kiterítve, nem vagy kiszolgátatott, sem érzelmileg, sem szakmailag, nem vágnak semmilyen ollóval, nem reccsen az eleven szövet (egyáltalán, mi szokott reccsenni?! El nem tudom képzelni, pedig 3 gyerekem van...), és nem folyik "patakvér".

(Irtam többet is, fájdalomról, extázisról, de félek, hogy nagyon félreérthető, ill. nem-érthető lett volna. Arról, hogy van a szülésnek-születésnek egy spirituális vetülete is, és aki ennek tudatában van, eszébe nem jutna kimaradni ebből, egy kis vér miatt...)

Nem, és ismétlem, NEM gondolom, hogy a nem-papás szülések magát a kapcsolatot minősítik.

Ennyi, szerintem ez nagyon zavaros lett. Bocs.
szilvi
h_szilvi
 
 


Adrienn,
amikor a fiam úgy döntött, hogy nem hajlandó haladni és éppen a 38cm-s körfogatú buksija szorult be nagyon nem jó helyre, nos akkor én is nagyon csúnyát mondtam. De akkor és ott nagyon jól esett. és akkor csak akkor és ott van! Utána nincs mit szégyellni, maximum annak az anyukának, aki mindezért kinevetett téged utólag. Az nagyfokú butaság.
Nem szabad viselkedni. Egy dologra kell koncentrálni, az tényleg fontos, hogy kitoláskor ne hangosan toljon az ember lánya.
A többi nem számít.

És sok múlik még az utólagos szégyenérzet megjelenésében az ott közreműködő orvoscsapaton és a szülésznő hozzáállásán.
A fájdalomküszöbünk pedig tényleg nem egyforma. és az sem, hogyan adjuk ki magunkból a feszültséget.
Tehát én úgy érzem, hogy egyetlen nőnek sincs oka arra, hogy szégyellje a szülésének akár egyetlen mozzanatát sem. Annak már lenne oka szégyent érezni, aki ezt a szégyenérzetet felkeltette.
solya
 
 


Solya,
beengeded a templomodba. Kép Az én eredeti hsz-emben szerepelt a szentély szó... Kép
h_szilvi
 
 


Nem a szégyen a legjobb kifejezés a szülésemre, inkább az, hogy meglehetősen büszke ember vagyok, aki szereti a legjobb formáját hozni minden élethelyzetben. Ezt a sok évi válogatott sportoló múltamnak köszönhetem.

Ugyanakkor, bár imádom a gyerekemet, mindjárt jön a következő, mégse tartom úgymond "az életem főművének", hogy gyerekeket vagyok képes a világra hozni. Erre nők milliárdjai simán képesek, sok erőfeszítés nem kell se a megcsinálásához, se a kihordásához, na jó, a szüléshez már kell, de tettem nagyobb erőfeszítéseket is az életemben. Voltak sokkal kivételesebb erőpróbáim is, olyanok, amikre valóban csak kevesek képesek, mind a sport, mind a tanulmányaim terén. Ezt csak azért írom, hogy soha nem gondoltam, hogy engem amiatt kellene körbeünnepelni, mert megszültem egy gyereket (és még kettőt-hármat meg fogok szülni).

Nagyszerű dolog a család, az életem jelenlegi és elkövetkező szakaszában a legfontosabb a világon, de nem a szülés volt az a legnagyobb teljesítményem, ami miatt ünnepeltetni akarnám magamat. Sőt, ahogy írtam: legszívesebben magát a szülés folyamatát a magánügyemnek tartanám, semmi esetre se közönségnek szánom, még ha ez a közönség a férjem is lenne.
F. Jutka
 


Szilvi, nekem a spiritualitás semmit nem jelent, semmi ilyesmiben nem hiszek, pláne nem kábulok el tőle. Engem a tények érdekelnek, és a szülés fizikai járulékai akkor is tények, ha vannak, akik szent eszmék nevében próbálják ezeket ködösíteni.
F. Jutka
 


Jutka,
sokan voltak körülöttem, mégis teljes magányban voltam. Jó értelemben vett magányban.
És nem gondolom, hogy teljesítmény lenne a szülés. Egy folyamat, aminek a részese vagy te és a gyerek. És aki körülötted vár, segít, ha kell.
solya
 
 

Vissza: Szülés

Jegyzetfüzet: