Sziasztok!
Újból egy bocsánatkéréssel kezdem, közbejött egy váratlan ausztriai utazás, ezért nem jelentkeztem ennyi ideig.
Az én véleményem az, hogy szelektív mutizmusból kétféleképpen lehet kigyógyulni: egyik az elhatározottság, amit az előző kommentben is írtam, ennek természetesen nem kötelező rögtön az első alkalommal működni; a másik pedig az a folyamat, amikor az egyén úgymond "kinövi" ezt a problémát. A kettő persze kombinálódhat, a kinövés folyamatában is számít az elhatározottság, felgyorsítja a gyógyulást.
A szülőknek szerintem semmilyen esetben sem szabad erőltetni a megszólalást, mert az épp az ellenkező hatást válthatja ki. Én is sokkal szorongóbb voltam a szüleim jelenlétében, akkor még pár olyan emberrel sem beszéltem, akikkel egyébként igen, nem szóltam egy szót sem idegen környezetben, ha ők is ott voltak. Ez azért volt, mert ugye ők már "olyannak" ismertek engem. A mutista gyerek általában szorongó, zárkózott, nem szereti, ha rá irányul a figyelem, főleg nem egy számára (és a közvetlen környezete számára) állandóan problémás területen, mint amilyen a beszéd. A kisebb és nagyobb sikereket természetesen el kell ismerni pozitívan, de nem kell pl. mások előtt is agyondicsérni, mert attól könnyen zavarba jöhet és visszaeshet.
Nekem pl. bejött az, ha elküldtek üzletbe vásárolni egyedül (nem önkiszolgáló, hanem mondani kellett, hogy mit szeretnék), mert ott senki nem nézett rám "úgy". Ilyen helyzetekben meg tudtam szólalni. Ezt nyugodtan lehet alkalmazni, nem feltétlenül üzletben, hanem csemegéspultnál, gyümölcsösnél, bárhol, ahol a gyereket nem szótlanként ismerik, vagy nem ismerik egyáltalán. Ha a gyerek szeretné, odamegy egyedül, ha nem, nem kell erőltetni.
Persze nagyon jól látom utólag, hogy mennyi kellemetlenséggel jár ez a szülőknek is. Az olyan apróságok is, mint a "köszönj szépen a bácsinak", "miért nem köszöntél?", "miért nem válaszoltál?" a gyereknek zavaróak, de ugye ha a gyerek nem köszön, nem válaszol, akkor elsősorban nem is rá, hanem a szülőkre néznek furcsán, és egy "köszönj" vagy "válaszolj" jelzi az illetőnek, hogy nem az a helyzet, hogy nem nevelik a gyereket és nem tanítják meg neki, hogy köszönni illik és a kérdésre válaszolni kell(ene), hanem a gyerek csupán "félénk". Ezeket a kellemetlenségeket nehéz elkerülni, vagy nem is lehet. De ha a szülők egyébként megértőek, elfogadóak, akkor az ilyen helyzek jelzések a gyereknek, hogy a szülők ezt megértik, de ez azért nem mehet így a végtelenségig, mert a társadalomban másak az elvárások.
Most már TÉNYLEG leszek rendszeresen, úgyhogy nyugodtan kérdezzetek még bármit. Egyébként nyugodtan írhattok privátban is: vasvilla1@gmail.com
Anna
Új privát üzeneted érkezett!
2010.06.07 18:19
Sziasztok!
Anna, dejó, hogy jöttél, már nagyon aggódtam, hogy senki nem ír! És megkezdted kicsinyke topikunk második oldalát
Nálunk egyelőre nem jött össze ez a bevásárlós dolog, teljesen idegen helyen még inkább szorongani kezd Balázs, és csak suttogva közli pl., hogy milyen fagyit kér, de ő semmiképp sem kérne magának.
De nagyon érdekes dolog ez, mert ahogy ezt leírtam, hogy idegen helyen annál inkább nem beszél, rájöttem, hogy ez sem igaz így. Tegnap pl. strandon voltunk, és torka szakadtából kiabált, felszabadultan nevetett, játszott, pancsolt. De amikor elmentünk a büfébe, és látta, hogy figyelnek rá/ránk, máris suttogóra fogta. Ugyanez bevásárláskor. Néha rájuk jön a bolondóra ilyenkor a tesójával, és tombolnak, kiabálnak, rosszalkodnak, mintha senki nem lenne rajtunk kívül az üzletben. Aztán kérnem kell valamit a csemegepultnál, és azonnal elhallgatnak, egész addig, míg ott állunk, és minket szolgálnak ki.
Az iskolai kirakodó vásárban simán elment egyedül vásárolni, és elmutogatta, hogy mit kér, megértette magát. De ott más a helyzet, ott ilyennek ismerik.
Egyébként ma reggel elutazott Balázs az iskolával az év végi táborba. Izgulok kicsit, hogy lazán vegye a dolgokat, próbáljon nem szorongani mindenen, és főleg ne akarjon hazajönni. Ha lazán veszi, ez olyan, mint egy nyaralás.
Említettek nekem egy könyvet: Torey Hayden: Szellemlány. Egy mutista kislányról szól, és a pszichológus-tanárnőjéről, aki foglalkozik vele. Mondták, hogy nehogy elolvassam, mert nagyon brutális a történet / igaz a sztori egyébként/, és nehogy azt gondoljam, hogy azt gondolják rólunk, hogy nálunk is ez a helyzet. Még nem tudom, mire gondoltak, de gyanítom, hogy szexuális bántalmazás van a háttérben. Szóval nem emiatt javaslom olvasásra, de egyrészt számomra letehetetlen, nagyon érdekel, mi lesz a kislánnyal. Másrészt máris írt olyan dolgokról a nő / aki maga a pszichológus-tanárnő/, amitől úgy érzem, okosabb lettem, többet értek erről a betegségről. Eleve nem azon van a hangsúly, hogy beszéljen végre a gyerek, mert Torey szerint ezt egész egyszerű elérni. Onnantól jön a nehezebb feladat: megtudni, mi okozta ezt az egészet. De ennél a kislánynál tényleg sokkal súlyosabb dologról van szó, mint a mi gyerekeinknél.
Szép estét mindenkinek!
Anna, dejó, hogy jöttél, már nagyon aggódtam, hogy senki nem ír! És megkezdted kicsinyke topikunk második oldalát
Nálunk egyelőre nem jött össze ez a bevásárlós dolog, teljesen idegen helyen még inkább szorongani kezd Balázs, és csak suttogva közli pl., hogy milyen fagyit kér, de ő semmiképp sem kérne magának.
De nagyon érdekes dolog ez, mert ahogy ezt leírtam, hogy idegen helyen annál inkább nem beszél, rájöttem, hogy ez sem igaz így. Tegnap pl. strandon voltunk, és torka szakadtából kiabált, felszabadultan nevetett, játszott, pancsolt. De amikor elmentünk a büfébe, és látta, hogy figyelnek rá/ránk, máris suttogóra fogta. Ugyanez bevásárláskor. Néha rájuk jön a bolondóra ilyenkor a tesójával, és tombolnak, kiabálnak, rosszalkodnak, mintha senki nem lenne rajtunk kívül az üzletben. Aztán kérnem kell valamit a csemegepultnál, és azonnal elhallgatnak, egész addig, míg ott állunk, és minket szolgálnak ki.
Az iskolai kirakodó vásárban simán elment egyedül vásárolni, és elmutogatta, hogy mit kér, megértette magát. De ott más a helyzet, ott ilyennek ismerik.
Egyébként ma reggel elutazott Balázs az iskolával az év végi táborba. Izgulok kicsit, hogy lazán vegye a dolgokat, próbáljon nem szorongani mindenen, és főleg ne akarjon hazajönni. Ha lazán veszi, ez olyan, mint egy nyaralás.
Említettek nekem egy könyvet: Torey Hayden: Szellemlány. Egy mutista kislányról szól, és a pszichológus-tanárnőjéről, aki foglalkozik vele. Mondták, hogy nehogy elolvassam, mert nagyon brutális a történet / igaz a sztori egyébként/, és nehogy azt gondoljam, hogy azt gondolják rólunk, hogy nálunk is ez a helyzet. Még nem tudom, mire gondoltak, de gyanítom, hogy szexuális bántalmazás van a háttérben. Szóval nem emiatt javaslom olvasásra, de egyrészt számomra letehetetlen, nagyon érdekel, mi lesz a kislánnyal. Másrészt máris írt olyan dolgokról a nő / aki maga a pszichológus-tanárnő/, amitől úgy érzem, okosabb lettem, többet értek erről a betegségről. Eleve nem azon van a hangsúly, hogy beszéljen végre a gyerek, mert Torey szerint ezt egész egyszerű elérni. Onnantól jön a nehezebb feladat: megtudni, mi okozta ezt az egészet. De ennél a kislánynál tényleg sokkal súlyosabb dologról van szó, mint a mi gyerekeinknél.
Szép estét mindenkinek!
2010.06.16 12:28
Sziasztok
Na, azt hittem, visszajovünk a pihenésből, aztán nem győzok olvasni.... Háát....
Pedig úgy orültem, hogy kezdett fellendülni a topic...
Bocsi, de még mindig nem jó a billentyűm.....
Anna, én is koszonom, hogy leirtad ezeket a dolgokat.... Remélem jossz még....Igen, nálunk is lehet a dologban ez is, hogy túlontúl aggódom sokszor, nem vagyok képes elengedni, szinte szimbiózisban vagyunk.... Próbálok dolgozni ezen, de elég nehéz.... Haladok, haladok, de még mindig sokszor azon kapom magam, hogy már megint.... Azonnal behúzom a féket, de nem megy még mindig alapból.
Bevásárláskor mi is próbálkozunk, egyelőre sikertelenül.... Annyi van, hogy most már halkan ugyan, de koszon a kisboltokban.....
Jucc, mintha a lányomról irtál volna... Ugyan ez... Amig nem figyelnek rá, velünk szinte kiabálva beszél sokszor, tombol, rosszalkodik, aztán elég, ha ránéz valaki, már lefagy.....
Ha kérünk valamit, ő is suttog, de ez sem mindig igaz..... Van, hogy rendesen beszél velem, van, hogy súg a fülembe.... Mostanában elkezdtem, hogy játszom a süketet.... Súgja pl., hogy szeretne fagyit, mire én: mit mondtál, macit, honnan vegyek macit? Ja, nem macit, nacit? Vagy Lacit? Elkezdek vele igy bohóckodni, aztán egyre hangosabban kiabálja a fülembe, a végén eljutunk odáig, hogy ha már úgyis hallotta más, beszélhet hangosan.... És akkor beszél is...
Beszámolhatok azért pozitiv változásokról, apránként, de úgy érzem, haladunk....
Voltunk pár napot a Balatonon, ott volt az egyik barátnője, olyan jó volt nézni, aranyosan cseverésztek, játszottak, olyan felszabadult volt... A kislány apukáját ismeri, és nagyon szereti, neki is válaszolgatott mindenre, amit kérdezett tőle....Sőt, volt egy másik kisgyerek is, vele is szóba állt, pedig most látta előszor.. Elég erős egyéniség ez a fiú, de Lucikám kiállt az igazáért, nem hagyta magát, nem futott hozzánk sirva, megoldotta a konfliktusokat...
Itthon is van haladás, a pszichológus nénivel elkezdett beszélni, talán ott megtort a jég.... Persze nem vitte túlzásba, de halkan válaszolgatott....Egyre jobban azt érzem, nálunk ez nagy részben dac is, volt ugyanis előzmény, nagyon szeretett volna valamit, én meg megigértem, ha ügyes lesz az Adrienn néninél, akkor megkapja.... Hát ügyes volt...
A játszin is tegnap beszélt az egyik ovistársával, én nem láttam, de apa azt mondja, osztotta neki az észt rendesen, szó szerint dirigált.....
Hát alapban ilyen volt ő régen, igazi oroszlán, vezényelte sokszor még a nagyokat is....
Ja, és aminek nagyon orülok, kezdi kimondani az érzéseit... Vasárnap odacsukta a vasajtóhoz 4 ujját, de valami iszonyatos módon... Menni kellett a balesetire, /szerencsére csak zúzódás/ nagyon félt, máskor ilyenkor olyanokon kezdett el hisztizni, hogy milyen ruhát vegyünk fel, ne mossuk meg a kezünket, vagy akármin, tok mindegy, őrjong, de soha nem szokta kimondani, mi az igazi baja... Most kimondta végre, hogy nagyon fél... Nem akar menni, fél, hogy mit csinálnak vele, stb... Ez hatalmas előrelépés nálunk.... Eddig bármi bántotta, magában tartotta, láttuk, hogy nem stimmel valami, ment a hiszti, de mindig ki kellett találni, mi is az igazi ok....... Most úgy látom, egyre tobbszor elmondja, mi a baj...
Jucc, Orülok nagyon, azért látom sorba jonnek a sikerélmények nálatok is....
A tábor milyen volt?
Kiolvastad már a konyvet? Felcsigáztál vele, meg is rendeltem, a napokban talán megjon....
Annyira kevés irományt találni, ami a mutizmussal kapcsolatos, nem? Vagy csak én vagyok béna?
Szép délutánt mindenkinek
Évi
Na, azt hittem, visszajovünk a pihenésből, aztán nem győzok olvasni.... Háát....
Pedig úgy orültem, hogy kezdett fellendülni a topic...
Bocsi, de még mindig nem jó a billentyűm.....
Anna, én is koszonom, hogy leirtad ezeket a dolgokat.... Remélem jossz még....Igen, nálunk is lehet a dologban ez is, hogy túlontúl aggódom sokszor, nem vagyok képes elengedni, szinte szimbiózisban vagyunk.... Próbálok dolgozni ezen, de elég nehéz.... Haladok, haladok, de még mindig sokszor azon kapom magam, hogy már megint.... Azonnal behúzom a féket, de nem megy még mindig alapból.
Bevásárláskor mi is próbálkozunk, egyelőre sikertelenül.... Annyi van, hogy most már halkan ugyan, de koszon a kisboltokban.....
Jucc, mintha a lányomról irtál volna... Ugyan ez... Amig nem figyelnek rá, velünk szinte kiabálva beszél sokszor, tombol, rosszalkodik, aztán elég, ha ránéz valaki, már lefagy.....
Ha kérünk valamit, ő is suttog, de ez sem mindig igaz..... Van, hogy rendesen beszél velem, van, hogy súg a fülembe.... Mostanában elkezdtem, hogy játszom a süketet.... Súgja pl., hogy szeretne fagyit, mire én: mit mondtál, macit, honnan vegyek macit? Ja, nem macit, nacit? Vagy Lacit? Elkezdek vele igy bohóckodni, aztán egyre hangosabban kiabálja a fülembe, a végén eljutunk odáig, hogy ha már úgyis hallotta más, beszélhet hangosan.... És akkor beszél is...
Beszámolhatok azért pozitiv változásokról, apránként, de úgy érzem, haladunk....
Voltunk pár napot a Balatonon, ott volt az egyik barátnője, olyan jó volt nézni, aranyosan cseverésztek, játszottak, olyan felszabadult volt... A kislány apukáját ismeri, és nagyon szereti, neki is válaszolgatott mindenre, amit kérdezett tőle....Sőt, volt egy másik kisgyerek is, vele is szóba állt, pedig most látta előszor.. Elég erős egyéniség ez a fiú, de Lucikám kiállt az igazáért, nem hagyta magát, nem futott hozzánk sirva, megoldotta a konfliktusokat...
Itthon is van haladás, a pszichológus nénivel elkezdett beszélni, talán ott megtort a jég.... Persze nem vitte túlzásba, de halkan válaszolgatott....Egyre jobban azt érzem, nálunk ez nagy részben dac is, volt ugyanis előzmény, nagyon szeretett volna valamit, én meg megigértem, ha ügyes lesz az Adrienn néninél, akkor megkapja.... Hát ügyes volt...
A játszin is tegnap beszélt az egyik ovistársával, én nem láttam, de apa azt mondja, osztotta neki az észt rendesen, szó szerint dirigált.....
Hát alapban ilyen volt ő régen, igazi oroszlán, vezényelte sokszor még a nagyokat is....
Ja, és aminek nagyon orülok, kezdi kimondani az érzéseit... Vasárnap odacsukta a vasajtóhoz 4 ujját, de valami iszonyatos módon... Menni kellett a balesetire, /szerencsére csak zúzódás/ nagyon félt, máskor ilyenkor olyanokon kezdett el hisztizni, hogy milyen ruhát vegyünk fel, ne mossuk meg a kezünket, vagy akármin, tok mindegy, őrjong, de soha nem szokta kimondani, mi az igazi baja... Most kimondta végre, hogy nagyon fél... Nem akar menni, fél, hogy mit csinálnak vele, stb... Ez hatalmas előrelépés nálunk.... Eddig bármi bántotta, magában tartotta, láttuk, hogy nem stimmel valami, ment a hiszti, de mindig ki kellett találni, mi is az igazi ok....... Most úgy látom, egyre tobbszor elmondja, mi a baj...
Jucc, Orülok nagyon, azért látom sorba jonnek a sikerélmények nálatok is....
A tábor milyen volt?
Kiolvastad már a konyvet? Felcsigáztál vele, meg is rendeltem, a napokban talán megjon....
Annyira kevés irományt találni, ami a mutizmussal kapcsolatos, nem? Vagy csak én vagyok béna?
Szép délutánt mindenkinek
Évi
2010.06.17 09:30
Szia Évi!
Milyen jókat írtál, ezek igazán szuper dolgok! Úgy örülnék, ha ilyen klassz dolgokat mesélhetnék Balázsról is. Én most nem látok nála fejlődést. Sőt, megkapta az évvégi bizit, és az bizony a félévihez képest nem olyan jó. Persze a tanulással nincs gond, de őszintén megmondom, nekem nem is ez a fontos így elsőben.
Félévkor azt írták, nagyon kinyílt, felszabadultan játszik a társaival, mindenki szereti, elfogadja. Ez utóbbival egyelőre nincs is gond, de nem tudom, meddig lesznek ilyenek a gyerekek. Most azt írták-és sajnos így látom én is-, hogy befordult Balázs, többnyire egyedül játszik szünetekben, nem szaladgál, bohóckodik, csak csendesebb játékokban vesz részt, max. egy gyerekkel, de leginkább magában. Olyan magányosnak látom. De az is lehet, hogy elfáradt év végére. A tanítója, akinek volt már mutista tanítványa, azt mondja, az a kislány is ilyen hullámzó volt, hol felszabadultan, nyitottan létezett az osztályban, hol bezárkózott.
Mindenesetre Balázs egész más, amikor hozzánk jönnek kis barátai, vagy mi megyünk hozzájuk, akkor felszabadultabban játszik. Reméltem, hogy amikor nem látom, akkor máshogy viselkedik, de ezek szerint nem így van.
A tábor sem sikerült Persze ők azt mondják, hogy legyek büszke rá, és ő is legyen magára, mert elment, holott nem akart, és három napot kibírt. 3 nap után viszont kiborult, este zokogott, teleírt 3 oldalt a füzetében, hogy nem bírja tovább, hívjanak fel minket. Olyan kétségbeesetten írt, szívszorító volt olvasnom utólag is. Fel is hívtak, előtte már megbeszélték Balázzsal, hogy hazajöhet másnap, de az utolsó két napra vissza kell jönnie. Belement. Jól kidumálta magát itthon, aztán jött egy őrjöngős pár óra, kiabált, veszekedett, bántott mindenkit, aztán lehiggadt. Gondolom, tele volt feszültséggel.
A tábor egyáltalán nem tetszett neki, hallani se akar róla többet. Csalódott benne, többet várt tőle. Asszem, az a gond, hogy nem tudja elengedni magát, az, hogy hiányzunk neki, rányomja a hangulatára a bélyegét, nem csak este, de nappal is. Pedig tényleg kitettek magukért a tanárok, szuper buli lehetett. Szombaton persze visszament, nem volt tőle lelkes, de kibírta, az már csak egy éjszaka volt. De úgy jött haza már a 3 nap után, hogy még több tikkje lett / eddig csak a nyelvét rágta, most már a körmét is, és a száját törölgeti állandóan a pólójába, amitől ki van dörzsölve teljesen, körbe csupa piros/. Továbbra se vagyok róla meggyőződve, hogy ennyire kell ezt a tábort erőltetni...
Persze, hogy kiolvastam a könyvet, alig tudtam letenni, erre számíthatsz Te is
Én is kevés olvasnivalót találok a mutizmusról, szinte semmit
Megtaláltam Torey honlapját / igazából a többi könyvét kerestem, de úgy tűnik, itthon ezt az egyet adták csak ki/, gondoltam, kérdezni kéne tőle, de úgy tűnik, évek óta nem járt ott senki És bár neki ez volt a szakterülete, már kábé 20 éve nem foglalkozik ezzel, és azt mondja, már sokat haladt azóta a tudomány, valószínűleg elavultak a nézetei. Nagyon örülnék, ha találnék egy hozzáértő, tényleg nagyon jó szakembert, aki végre tudna segíteni. Most egyébként ajánlották, hogy próbáljuk ki a családállítást, utánanézek ennek is.
További szép napot!
Judit
Milyen jókat írtál, ezek igazán szuper dolgok! Úgy örülnék, ha ilyen klassz dolgokat mesélhetnék Balázsról is. Én most nem látok nála fejlődést. Sőt, megkapta az évvégi bizit, és az bizony a félévihez képest nem olyan jó. Persze a tanulással nincs gond, de őszintén megmondom, nekem nem is ez a fontos így elsőben.
Félévkor azt írták, nagyon kinyílt, felszabadultan játszik a társaival, mindenki szereti, elfogadja. Ez utóbbival egyelőre nincs is gond, de nem tudom, meddig lesznek ilyenek a gyerekek. Most azt írták-és sajnos így látom én is-, hogy befordult Balázs, többnyire egyedül játszik szünetekben, nem szaladgál, bohóckodik, csak csendesebb játékokban vesz részt, max. egy gyerekkel, de leginkább magában. Olyan magányosnak látom. De az is lehet, hogy elfáradt év végére. A tanítója, akinek volt már mutista tanítványa, azt mondja, az a kislány is ilyen hullámzó volt, hol felszabadultan, nyitottan létezett az osztályban, hol bezárkózott.
Mindenesetre Balázs egész más, amikor hozzánk jönnek kis barátai, vagy mi megyünk hozzájuk, akkor felszabadultabban játszik. Reméltem, hogy amikor nem látom, akkor máshogy viselkedik, de ezek szerint nem így van.
A tábor sem sikerült
Persze ők azt mondják, hogy legyek büszke rá, és ő is legyen magára, mert elment, holott nem akart, és három napot kibírt. 3 nap után viszont kiborult, este zokogott, teleírt 3 oldalt a füzetében, hogy nem bírja tovább, hívjanak fel minket. Olyan kétségbeesetten írt, szívszorító volt olvasnom utólag is. Fel is hívtak, előtte már megbeszélték Balázzsal, hogy hazajöhet másnap, de az utolsó két napra vissza kell jönnie. Belement. Jól kidumálta magát itthon, aztán jött egy őrjöngős pár óra, kiabált, veszekedett, bántott mindenkit, aztán lehiggadt. Gondolom, tele volt feszültséggel.
A tábor egyáltalán nem tetszett neki, hallani se akar róla többet. Csalódott benne, többet várt tőle. Asszem, az a gond, hogy nem tudja elengedni magát, az, hogy hiányzunk neki, rányomja a hangulatára a bélyegét, nem csak este, de nappal is. Pedig tényleg kitettek magukért a tanárok, szuper buli lehetett. Szombaton persze visszament, nem volt tőle lelkes, de kibírta, az már csak egy éjszaka volt. De úgy jött haza már a 3 nap után, hogy még több tikkje lett / eddig csak a nyelvét rágta, most már a körmét is, és a száját törölgeti állandóan a pólójába, amitől ki van dörzsölve teljesen, körbe csupa piros/. Továbbra se vagyok róla meggyőződve, hogy ennyire kell ezt a tábort erőltetni...
Persze, hogy kiolvastam a könyvet, alig tudtam letenni, erre számíthatsz Te is
Én is kevés olvasnivalót találok a mutizmusról, szinte semmit
Megtaláltam Torey honlapját / igazából a többi könyvét kerestem, de úgy tűnik, itthon ezt az egyet adták csak ki/, gondoltam, kérdezni kéne tőle, de úgy tűnik, évek óta nem járt ott senki
És bár neki ez volt a szakterülete, már kábé 20 éve nem foglalkozik ezzel, és azt mondja, már sokat haladt azóta a tudomány, valószínűleg elavultak a nézetei. Nagyon örülnék, ha találnék egy hozzáértő, tényleg nagyon jó szakembert, aki végre tudna segíteni. Most egyébként ajánlották, hogy próbáljuk ki a családállítást, utánanézek ennek is.
További szép napot!
Judit
2010.06.17 12:11
Sziasztok.
Hát Judit, sajnálom nagyon, hogy éppen ilyen periódust éltek meg..
Igen, a hullámzás nálunk is erősen jellemző, amikor éppen oldottabb időszaka van a Lucának, mindig reménykedem, hogy most már igy marad.... Aztán jon valami..... Talán a nyár azért hoz változást, nem? Tobb a kozos program, eleve szép az idő, süt a nap, alapból felszabadultabb az ember....
A levél borzasztó lehetett.... És igen, magányosnak látni.. Ez a legszornyűbb, látni egy anyának, hogy nem boldog a gyereke.... Annyira ossze tud szorulni a szivem.... De fel a fejjel, egyszer mindig kisüt a nap.... Bizom benne, hogy hamarosan már mindegyikünk túl lesz ezen, kinyilnak a gyerkőcok, és csak azt látjuk, milyen felszabadultan játszanak, boldogok, vidámak...
Családállitás.... Mostanában egyre gyakrabban botlok belé.... 2 hét alatt vagy 10-szer....Pont azon agyaltam, nem lehet véletlen /azokban nem hiszek/ , hogy folyton találkozom vele az utóbbi időben. A napokban beszéltem meg magammal, valszeg ki kell ezt próbálnom, ha igy van, jojjon egy utolsó jel... Erre te is ezt irod.... Rázott a hideg, most már tényleg ott a helyem.....
Nem tudom, olvastad -e a ,the secret-a titkot, valószinüleg igen... Találtam hozzá egy honlapot, www.vagyvideo.hu, szerintem érdemes megnézni..... Lehet hülyeség, de elkezdtem csinálni a Lucának a videót, és azóta vannak a pozitiv élmények.... Ahogy nézem, keresgélem a képeket, már ez is segit, hogy máshogy álljak a leányzóhoz... Lehet, ezt érzi rajtam, ezért oldottabb.... Nekem jót tesz, már ez is fél siker.....
Lovagolni jártok még?
A konyvet nagyon várom már, remélem ma ideér... Meglesz az éjszakai program....
Na, ebadta nem akar aludni.....
Mennem kell...
Szép délutánt.
Évi
És legkozelebb jobb hirekkel jossz, tudom.....
Hát Judit, sajnálom nagyon, hogy éppen ilyen periódust éltek meg..
Igen, a hullámzás nálunk is erősen jellemző, amikor éppen oldottabb időszaka van a Lucának, mindig reménykedem, hogy most már igy marad.... Aztán jon valami..... Talán a nyár azért hoz változást, nem? Tobb a kozos program, eleve szép az idő, süt a nap, alapból felszabadultabb az ember....
A levél borzasztó lehetett.... És igen, magányosnak látni.. Ez a legszornyűbb, látni egy anyának, hogy nem boldog a gyereke.... Annyira ossze tud szorulni a szivem.... De fel a fejjel, egyszer mindig kisüt a nap.... Bizom benne, hogy hamarosan már mindegyikünk túl lesz ezen, kinyilnak a gyerkőcok, és csak azt látjuk, milyen felszabadultan játszanak, boldogok, vidámak...
Családállitás.... Mostanában egyre gyakrabban botlok belé.... 2 hét alatt vagy 10-szer....Pont azon agyaltam, nem lehet véletlen /azokban nem hiszek/ , hogy folyton találkozom vele az utóbbi időben. A napokban beszéltem meg magammal, valszeg ki kell ezt próbálnom, ha igy van, jojjon egy utolsó jel... Erre te is ezt irod.... Rázott a hideg, most már tényleg ott a helyem.....
Nem tudom, olvastad -e a ,the secret-a titkot, valószinüleg igen... Találtam hozzá egy honlapot, www.vagyvideo.hu, szerintem érdemes megnézni..... Lehet hülyeség, de elkezdtem csinálni a Lucának a videót, és azóta vannak a pozitiv élmények.... Ahogy nézem, keresgélem a képeket, már ez is segit, hogy máshogy álljak a leányzóhoz... Lehet, ezt érzi rajtam, ezért oldottabb.... Nekem jót tesz, már ez is fél siker.....
Lovagolni jártok még?
A konyvet nagyon várom már, remélem ma ideér... Meglesz az éjszakai program....
Na, ebadta nem akar aludni.....
Mennem kell...
Szép délutánt.
Évi
És legkozelebb jobb hirekkel jossz, tudom.....
2010.06.17 12:23
Évi, én is a nyárban bízom, pihen is, kikapcsolódik is, és várja majd a sulit / már most hiányzik neki / biztos fog változni.
Nem olvastam a titkot szerintem
mindjárt ezt az oldalt is megnézem, köszi.
Közben kicsit nézegettem a családállítást, és valahogy én nem érzem, hogy ez kell nekünk. legalábbis az én családom múltjában nem tudok ilyen nagyobb volumenű dolgokról. hacsak nem a férjem cipel ilyesmit.
Lovagolni elég ritkán tudunk mostanában, mindig volt valami abban az időpontban Balázsnak. De a nyáron is megyünk, most kihagyunk két hetet, és utána.
szia!
/ biztos fog változni.
Nem olvastam a titkot szerintem
mindjárt ezt az oldalt is megnézem, köszi.
Közben kicsit nézegettem a családállítást, és valahogy én nem érzem, hogy ez kell nekünk. legalábbis az én családom múltjában nem tudok ilyen nagyobb volumenű dolgokról. hacsak nem a férjem cipel ilyesmit.
Lovagolni elég ritkán tudunk mostanában, mindig volt valami abban az időpontban Balázsnak. De a nyáron is megyünk, most kihagyunk két hetet, és utána.
szia!
2010.07.14 11:45
Sziasztok!Már régen írtam,de muszáj megosztanom veletek a kislányom fejlődését.Még az első osztály végét úgy fejeztük,be,hogy szinte mindennap sírva ment,annyira stresszes volt,de a nyári szünetben sokat fejlődött.Először csak a fagyit kérte egyedül a fagyizóban,két hete már mindennap egyedül megy a közeli kisboltba és,ha olyat is felírok neki amit kérni kell,azt is hozza.Most egyhetes táborban van a tesóival,a vezetőt hívtam telefonon és mondta,hogy ott sem áll be a szája még a felnőttekhez is beszél.(emlékeztek az isiben még az ikertestvéréhez sem szólt)Úgyhogy most nagyon örülünk,remélem felbátorodik és az iskolában sem lesz gond.Most kezdek el először reménykedni abban,hogy talán kinőheti. Évi,tudom,hogy megígértem,hogy felkereslek kineziológia ügyben,de még várok az iskolakezdésig,hátha egyedül is megy neki.Szasztok,jó nyaralást és soha ne adjátok fel a reményt! üdv:Rita
2010.07.14 12:20
Rita, ez szuper, nagyon örülök a jó híreknek, nagyon ügyes a lányod!!!!
A reményt nem adom fel, de most nálunk nincs semmiféle haladás, kicsit elvesztettem a kedvemet. De bízom benne, hogy a nyári pihenés jót tesz Balázsnak. Egy hétig itt volt a három unokatesója nálunk, velük tökéletesen felszabadultan játszott, hiányoznak is neki most. Talán még lesz alkalmunk együtt lenni velük a nyáron, ők nagyon jót tesznek neki.
A szülinapján nagy buli volt, osztálytársakkal, akkor is nagyon boldog volt, de nem szólalt meg.
Viszont a tábor után eltöltöttek a tesójával pár napot a nagyszülőknél, távol tőlünk, és az első este kivételével nagyszerűen elvoltak. Első este nyafogott kicsit, aztán megnyugodott. A jövő héten megint mennek, egy egész hétre, már nagyon várják. Nála ez is nagy szó, egy-egy éjszaka kivételével még soha nem volt hajlandó elszakadni tőlünk, talán ez is jelent valamit.
További szép nyarat mindenkinek, és írjatok!!!!
A reményt nem adom fel, de most nálunk nincs semmiféle haladás, kicsit elvesztettem a kedvemet. De bízom benne, hogy a nyári pihenés jót tesz Balázsnak. Egy hétig itt volt a három unokatesója nálunk, velük tökéletesen felszabadultan játszott, hiányoznak is neki most. Talán még lesz alkalmunk együtt lenni velük a nyáron, ők nagyon jót tesznek neki.
A szülinapján nagy buli volt, osztálytársakkal, akkor is nagyon boldog volt, de nem szólalt meg.
Viszont a tábor után eltöltöttek a tesójával pár napot a nagyszülőknél, távol tőlünk, és az első este kivételével nagyszerűen elvoltak. Első este nyafogott kicsit, aztán megnyugodott. A jövő héten megint mennek, egy egész hétre, már nagyon várják. Nála ez is nagy szó, egy-egy éjszaka kivételével még soha nem volt hajlandó elszakadni tőlünk, talán ez is jelent valamit.
További szép nyarat mindenkinek, és írjatok!!!!
2010.09.08 21:09
Sziasztok!
Luca másfél év hallgatás után szeptembertől csacsog az oviban. Egész nyáron nagyon sokat becézgettem, bújtunk, dobtam mindent félre, ha kellett és próbáltunk minél több élményt átélni vele. A húga most kezdte az ovit vele egy csoportban és most az én másodszülöttem a csendes lányka, de már nem aggódom, mert látom, hogy föl kell nőni a feladathoz.
Egyébként sokat segített, hogy végre elhagytuk az éjszakai pelust-erre koncentráltunk a nyáron-, hatalmasat lendített az önbizalmán. A férjem megtanította bicajozni is, úgyhogy csodás dolgok történtek vele. Már este sem kell ottmaradni, amíg el nem alszik és éjszaka is alszik egészen reggelig. Mesének tűnik, de igaz. Egy csodás nyár után szuperul folytatódik az ősz.
Szerettem volna megosztani ezt veletek és mindannyiótoknak köszi és persze ilyen élményeket kívánok.
Szeretném elfelejteni ezt a szót: mutizmus.
Minden jót nektek!
Reni
Luca másfél év hallgatás után szeptembertől csacsog az oviban. Egész nyáron nagyon sokat becézgettem, bújtunk, dobtam mindent félre, ha kellett és próbáltunk minél több élményt átélni vele. A húga most kezdte az ovit vele egy csoportban és most az én másodszülöttem a csendes lányka, de már nem aggódom, mert látom, hogy föl kell nőni a feladathoz.
Egyébként sokat segített, hogy végre elhagytuk az éjszakai pelust-erre koncentráltunk a nyáron-, hatalmasat lendített az önbizalmán. A férjem megtanította bicajozni is, úgyhogy csodás dolgok történtek vele. Már este sem kell ottmaradni, amíg el nem alszik és éjszaka is alszik egészen reggelig. Mesének tűnik, de igaz. Egy csodás nyár után szuperul folytatódik az ősz.
Szerettem volna megosztani ezt veletek és mindannyiótoknak köszi és persze ilyen élményeket kívánok.
Szeretném elfelejteni ezt a szót: mutizmus.
Minden jót nektek!
Reni
2010.09.08 21:36
Reni, ez csodás, tényleg, mint a mesében Veletek örülök!
És irigykedem is Nálunk nincs változás, pedig a nyár nálunk is csodás volt, sokat voltunk együtt, sok jó élmény, megtanultak a fiúk úszni, gyakorolták az elválást is. / saját kérésükre többször is elutaztak a mamáékhoz, és volt, hogy egy hetet is ott maradtak nélkülünk/. Bárcsak ilyen egyszerű lenne a megoldás...
Minden jót Nektek!
Többiek, már nem jöttök többet?
Veletek örülök!
És irigykedem is
Nálunk nincs változás, pedig a nyár nálunk is csodás volt, sokat voltunk együtt, sok jó élmény, megtanultak a fiúk úszni, gyakorolták az elválást is. / saját kérésükre többször is elutaztak a mamáékhoz, és volt, hogy egy hetet is ott maradtak nélkülünk/. Bárcsak ilyen egyszerű lenne a megoldás...
Minden jót Nektek!
Többiek, már nem jöttök többet?
2010.10.31 13:05
Sziasztok
Gondoltam benézek, hát nagy a csend...
Rita, Reni, nagyon orülok, hogy ilyen jól alakulnak a dolgok....
Jucc, hiszem, tudom, nálatok is biztosan elindul egy pozitiv változás....
Én is jó hirekkel jovok, a nyár nagyon jót tett Lucikámnak, egy nap bejelentette, egyedül megy be a kisboltba, várjuk meg az ajtóban... Kétszer futott vissza, hogy meritsek neki bátorságot, egy képzeletbeli merőkanállal ilyenkor jó nagyokat meritek a fejébe, és megcsinálta.. Szépen koszont, kért, amit kellett.... Aztán a gyerekekkel kezdett el beszélni, az ovistársaival a játszin, szép fokozatosan.. Most ott tartunk, hogy már az óvónőkkel is szóba áll, múltkor azzal fogadott az egyik, hogy rosszalkodott a lányom, amikor rászólt, szemtelenül még be is olvasott neki, mint egy kiskakas olyan volt, felszegett fejjel szembe nézett vele, és csak modta, mondta, mondta .... Hát én erre elkezdtem mosolyogni, mondtam, ne haragdjon, de én ennek orülok..... Az óvónéni is somolygott, hogy ő is nagyon orül ám.... Most már szépen mesélget is, elmondja merre jártunk a nyáron, mit csináltunk, a foglalkozásokon is válaszolgat, teljesen rendben van az oviban.... Nem mondom, hogy teljesen okés, de olyan 70%-os más kornyezetben....... Szép lassan nyilik végre.... Táncolni is eljárunk, tavaly még csak nézte, ott kellett vele ülnom, de be nem állt volna, most meg simán kimehetek, csinálja, semmi gond vele.... Rengeteg új barátot szerzett, nem esik kétségbe, ha nincs ott a kis barátnője, simán játszik mindenkivel....
Annyira boldog vagyok...... Itthon is más még a légkor is.... És nincsenek dührohamok, hisztik.......
A pszichológus azt mondta, nem kell tobbet mennünk, nem tudja, mit csinálok, de folytassam.....
Remélem, azért nagy a csend, mert mindenki szépen alakul, mindenhol javulnak a dolgok...
Jucc, remélem, te is jó hireket irsz most már....
Szép hétvégét mindenkinek
Üdv. Évi
bocs a hibákért, Gergőke elintézte a billentyűmet megint.....
Gondoltam benézek, hát nagy a csend...
Rita, Reni, nagyon orülok, hogy ilyen jól alakulnak a dolgok....
Jucc, hiszem, tudom, nálatok is biztosan elindul egy pozitiv változás....
Én is jó hirekkel jovok, a nyár nagyon jót tett Lucikámnak, egy nap bejelentette, egyedül megy be a kisboltba, várjuk meg az ajtóban... Kétszer futott vissza, hogy meritsek neki bátorságot, egy képzeletbeli merőkanállal ilyenkor jó nagyokat meritek a fejébe, és megcsinálta.. Szépen koszont, kért, amit kellett.... Aztán a gyerekekkel kezdett el beszélni, az ovistársaival a játszin, szép fokozatosan.. Most ott tartunk, hogy már az óvónőkkel is szóba áll, múltkor azzal fogadott az egyik, hogy rosszalkodott a lányom, amikor rászólt, szemtelenül még be is olvasott neki, mint egy kiskakas olyan volt, felszegett fejjel szembe nézett vele, és csak modta, mondta, mondta .... Hát én erre elkezdtem mosolyogni, mondtam, ne haragdjon, de én ennek orülok..... Az óvónéni is somolygott, hogy ő is nagyon orül ám.... Most már szépen mesélget is, elmondja merre jártunk a nyáron, mit csináltunk, a foglalkozásokon is válaszolgat, teljesen rendben van az oviban.... Nem mondom, hogy teljesen okés, de olyan 70%-os más kornyezetben....... Szép lassan nyilik végre.... Táncolni is eljárunk, tavaly még csak nézte, ott kellett vele ülnom, de be nem állt volna, most meg simán kimehetek, csinálja, semmi gond vele.... Rengeteg új barátot szerzett, nem esik kétségbe, ha nincs ott a kis barátnője, simán játszik mindenkivel....
Annyira boldog vagyok...... Itthon is más még a légkor is.... És nincsenek dührohamok, hisztik.......
A pszichológus azt mondta, nem kell tobbet mennünk, nem tudja, mit csinálok, de folytassam.....
Remélem, azért nagy a csend, mert mindenki szépen alakul, mindenhol javulnak a dolgok...
Jucc, remélem, te is jó hireket irsz most már....
Szép hétvégét mindenkinek
Üdv. Évi
bocs a hibákért, Gergőke elintézte a billentyűmet megint.....
2010.11.02 09:50
Évi, úgy örültem, amikor megláttam a nevedet Főleg, hogy ilyen csodás dolgokról írtál! Ez nekem csodának tűnik!
Végül csináltattál családállítást? Vagy csak a vágyvideó lenne a csodatévő? Volt még valami, amit csináltál/csináltatok?
Elolvastad a könyvet? / Szellemlány/ Milyen volt?
Túl sok jót még mindig nem tudok írni Persze nem lehetek ennyire negatív, apró dolgok azért vannak. Az iskolában most sokkal felszabadultabbnak látom Balázst, sokat játszik a többiekkel, amikor meghívták egy szülinapra nemrég, eszébe se volt tiltakozni / alapból először mindig ez az első/, azonnal lelkesedett a dologért. Gergő keresztszülei elvitték őket Állatkertbe, velük még sose beszélt, de most elhatározta, és sikerült is És a szívéhez közelebb álló családtagokkal most nem kell neki idő ahhoz, hogy megszólaljon, most hétvégén is ahogy megérkeztünk hozzájuk, máris csacsogott
Csak ennyi.
Közben Gergő is próbára teszi a lelkierőmet, iszonyat nehezen indult az oviban. Hiába mér a második éve, őrületes hisztiket vágott le. Volt szeptemberben egy kis fellélegzés, amikor könnyebben ment pár napig, aztán még rosszabb lett. Gőzöm sincs, mi történt, ez nem derült ki, de most az utolsó 2-3 hét végre nyugisan telt, sírás nélkül ment be, és játszott, jól érezte magát. Ő is baromi zárkózott tud lenni, a gyerekekkel nem beszél, de összességében mégis nyitottabb Balázsnál. Csak nehogy ő is így maradjon!
Ez a merőkanalazás nagyon tetszett, átveszem
Remélem, nem kell megint hónapokig lesnem egy újabb hozzászólást!
Főleg, hogy ilyen csodás dolgokról írtál! Ez nekem csodának tűnik!
Végül csináltattál családállítást? Vagy csak a vágyvideó lenne a csodatévő? Volt még valami, amit csináltál/csináltatok?
Elolvastad a könyvet? / Szellemlány/ Milyen volt?
Túl sok jót még mindig nem tudok írni
Persze nem lehetek ennyire negatív, apró dolgok azért vannak. Az iskolában most sokkal felszabadultabbnak látom Balázst, sokat játszik a többiekkel, amikor meghívták egy szülinapra nemrég, eszébe se volt tiltakozni / alapból először mindig ez az első/, azonnal lelkesedett a dologért. Gergő keresztszülei elvitték őket Állatkertbe, velük még sose beszélt, de most elhatározta, és sikerült is És a szívéhez közelebb álló családtagokkal most nem kell neki idő ahhoz, hogy megszólaljon, most hétvégén is ahogy megérkeztünk hozzájuk, máris csacsogott
Csak ennyi.
Közben Gergő is próbára teszi a lelkierőmet, iszonyat nehezen indult az oviban. Hiába mér a második éve, őrületes hisztiket vágott le. Volt szeptemberben egy kis fellélegzés, amikor könnyebben ment pár napig, aztán még rosszabb lett. Gőzöm sincs, mi történt, ez nem derült ki, de most az utolsó 2-3 hét végre nyugisan telt, sírás nélkül ment be, és játszott, jól érezte magát. Ő is baromi zárkózott tud lenni, a gyerekekkel nem beszél, de összességében mégis nyitottabb Balázsnál. Csak nehogy ő is így maradjon!
Ez a merőkanalazás nagyon tetszett, átveszem
Remélem, nem kell megint hónapokig lesnem egy újabb hozzászólást!
2010.11.16 15:01
Szia Jucc
Bocs, hogy csak most irok, szégyellem is magam...
Most is csak gyorsan, rohanok, de igérem, hamarosan irok egy hosszú-hosszú privit.
Nem, családállitásra nem mentünk, de annyi mindent csináltunk, hogy fogalmam sincs, mi hatott, szerintem a sok minden együtt...
Nem akarom itt részletezni, a spirituális szálat vittük tovább, és jól éreztem, itt volt a megoldás.... Számomra is meredek dolgok voltak, pedig azért én nyitott vagyok.... Ezért is nem akarom ide irni....
Nekem is változni kellett rengeteget, felismerni egy csomó dolgot, ahogy aztán én változtam, a Luca is.....
A szellemlányt olvastam, tényleg nem lehet letenni..... Hát ott azért komoly oka volt az elnémulásnak... Nagyon megérintett, ez, hogy ilyen megtorténhet... Brr....
Én hiszem, tudom, hogy nálatok is eljon a változás...
És amiért most irok gyorsan az az, hogy elmondjam, napok óta ti jártok a fejemben, és a kapcsolatteremtő gyógyitás.... Nekünk ez lett volna a kovetkező lépés, de igy is meg fogom kockáztatni.....
Nem tudom miért, de úgy érzem, meg kell osztanom veled, hát hallgatok az intuiciómra
Ha hallottál már róla, akkor bocs...
Ha nem, akkor itt van néhány honlap, érdemes átbongészni...
http://thereconnection.wordpress.com/gy ... remtessel/
http://ongyogyitolap.shp.hu/hpc/web.php ... yitas_bv65
és a film erről az egészről:
élő mátrix
http://ongyogyitolap.shp.hu/hpc/web.php ... yitas_bv65
Bocs, hogy csak ennyi most, de fel a fejjel, egyszer mindig kisüt a nap.
És amiket irtál, azok azért elég nagy változások, nem?
Tudom, hogy rendben lesz minden...
Puszi
Évi
Bocs, hogy csak most irok, szégyellem is magam...
Most is csak gyorsan, rohanok, de igérem, hamarosan irok egy hosszú-hosszú privit.
Nem, családállitásra nem mentünk, de annyi mindent csináltunk, hogy fogalmam sincs, mi hatott, szerintem a sok minden együtt...
Nem akarom itt részletezni, a spirituális szálat vittük tovább, és jól éreztem, itt volt a megoldás.... Számomra is meredek dolgok voltak, pedig azért én nyitott vagyok.... Ezért is nem akarom ide irni....
Nekem is változni kellett rengeteget, felismerni egy csomó dolgot, ahogy aztán én változtam, a Luca is.....
A szellemlányt olvastam, tényleg nem lehet letenni..... Hát ott azért komoly oka volt az elnémulásnak... Nagyon megérintett, ez, hogy ilyen megtorténhet... Brr....
Én hiszem, tudom, hogy nálatok is eljon a változás...
És amiért most irok gyorsan az az, hogy elmondjam, napok óta ti jártok a fejemben, és a kapcsolatteremtő gyógyitás.... Nekünk ez lett volna a kovetkező lépés, de igy is meg fogom kockáztatni.....
Nem tudom miért, de úgy érzem, meg kell osztanom veled, hát hallgatok az intuiciómra
Ha hallottál már róla, akkor bocs...
Ha nem, akkor itt van néhány honlap, érdemes átbongészni...
http://thereconnection.wordpress.com/gy ... remtessel/
http://ongyogyitolap.shp.hu/hpc/web.php ... yitas_bv65
és a film erről az egészről:
élő mátrix
http://ongyogyitolap.shp.hu/hpc/web.php ... yitas_bv65
Bocs, hogy csak ennyi most, de fel a fejjel, egyszer mindig kisüt a nap.
És amiket irtál, azok azért elég nagy változások, nem?
Tudom, hogy rendben lesz minden...
Puszi
Évi
2010.11.21 09:02
Sziasztok!
Mostanában találtam rátok,látom,vagytok egy páran.
Nem is gondoltam,hogy ennyien küzdünk a mutizmussal.
Eddig egy másik fórumon voltam,de folyamatosan keresek új infókat a mutizmusról.
A helyzetünk röviden:
Viki lányom 12 éves,nála sajnos csak nemrég ismerték fel,hogy mutista.
Óvodás korától zárkózott,nem beszél,nem köszön,kihúzza magát a csoportos tevékenységekből.
Az évek alatt több pszichológus is foglalkozott vele,de mindig azt mondták,csak zárkózottabb az átlagnál.
Volt,hogy rákérdeztem,nincs e komolyabb baj,de mindig az volt a válasz,egészséges a gyerek,csak visszahúzódó.
Egy új pszichológushoz kezdtünk járni,ő ismerte fel,hogy nagyobb a gond.
Beküldtek minket a Vadaskertbe,ahol 2 hét kivizsgálás után merték kimondani,nem autizmus(amitől én féltem),hanem elektív mutizmus.Nem mellékes,nagyon okos,értelmes kislány.
Javasolták a gyógyszeres terápiát,nagy nehezen beleegyeztem,amit a mai napig nem bánok.
Szorongás csökkentőt szed,ami részben jól hatott.
Nem tudom,másnál mi a tapasztalat,Viki itthon nagyon agresszív volt,főleg a két öccsével.
Mióta szedi a gyógyszert,ez javult. Már nem kell állandóan ugrásra készen figyelnem,mikor bántja a fiúkat.
Régebben sokszor igényelte itthon az egyedüllétet,elvonult a szobájába,magára csukva az ajtót.
Ma már szinte egyfolytában velünk van,a szobája mindig nyitva.
Másrészről a közösségben nem sok változás van.
Szeptemberben egész jól alakultak a dolgok,aztán visszaesett.
A tanárai nagyon megértőek,inkább írásban kérik számon,ha látják,nem fog megszólalni. De sajnos a gyerekekkel más a helyzet.
A tanárok szerint a kamaszodással jár,de nagyon sokat bántották az osztályban,mióta felsősök.
Többször beszéltem a gyerekekkel is,talán most egy kicsit jobb a helyzet.
Ez Viki tanulmányain is meglátszik.
A viszonylag nyugodt hónapokban 4,8 a havi átlag,ami a rosszabb időszakokban lemegy 3,6-4,2 közé.
Többetektől olvastam,belétek bújik a gyerek. Viki is ilyen,kapaszkodik belém,odabújik,szinte lépni nem tudok tőle,ha valaki a közelünkben van.
És hát én szinkronizálom.
Rengeteget foglalkozom vele,járunk pszichológushoz,kezeli pszichiáter,jártunk lovagolni,amíg érdekelte,igyekszem minden segítséget megadni neki,de nagyon elkeserítő,hogy csak átmeneti javulások vannak,és minden ilyen után ugyanoda jutunk issza.
Ráadásul a szorongás mellé még különböző kényszeres cselekvések,gondolatok is társulnak,ami még nehezebbé teszi a helyzetet.
Még rengeteget tudnék panaszkodni,de így is jó hosszú lettem.
Szép napot nektek!
Mostanában találtam rátok,látom,vagytok egy páran.
Nem is gondoltam,hogy ennyien küzdünk a mutizmussal.
Eddig egy másik fórumon voltam,de folyamatosan keresek új infókat a mutizmusról.
A helyzetünk röviden:
Viki lányom 12 éves,nála sajnos csak nemrég ismerték fel,hogy mutista.
Óvodás korától zárkózott,nem beszél,nem köszön,kihúzza magát a csoportos tevékenységekből.
Az évek alatt több pszichológus is foglalkozott vele,de mindig azt mondták,csak zárkózottabb az átlagnál.
Volt,hogy rákérdeztem,nincs e komolyabb baj,de mindig az volt a válasz,egészséges a gyerek,csak visszahúzódó.
Egy új pszichológushoz kezdtünk járni,ő ismerte fel,hogy nagyobb a gond.
Beküldtek minket a Vadaskertbe,ahol 2 hét kivizsgálás után merték kimondani,nem autizmus(amitől én féltem),hanem elektív mutizmus.Nem mellékes,nagyon okos,értelmes kislány.
Javasolták a gyógyszeres terápiát,nagy nehezen beleegyeztem,amit a mai napig nem bánok.
Szorongás csökkentőt szed,ami részben jól hatott.
Nem tudom,másnál mi a tapasztalat,Viki itthon nagyon agresszív volt,főleg a két öccsével.
Mióta szedi a gyógyszert,ez javult. Már nem kell állandóan ugrásra készen figyelnem,mikor bántja a fiúkat.
Régebben sokszor igényelte itthon az egyedüllétet,elvonult a szobájába,magára csukva az ajtót.
Ma már szinte egyfolytában velünk van,a szobája mindig nyitva.
Másrészről a közösségben nem sok változás van.
Szeptemberben egész jól alakultak a dolgok,aztán visszaesett.
A tanárai nagyon megértőek,inkább írásban kérik számon,ha látják,nem fog megszólalni. De sajnos a gyerekekkel más a helyzet.
A tanárok szerint a kamaszodással jár,de nagyon sokat bántották az osztályban,mióta felsősök.
Többször beszéltem a gyerekekkel is,talán most egy kicsit jobb a helyzet.
Ez Viki tanulmányain is meglátszik.
A viszonylag nyugodt hónapokban 4,8 a havi átlag,ami a rosszabb időszakokban lemegy 3,6-4,2 közé.
Többetektől olvastam,belétek bújik a gyerek. Viki is ilyen,kapaszkodik belém,odabújik,szinte lépni nem tudok tőle,ha valaki a közelünkben van.
És hát én szinkronizálom.
Rengeteget foglalkozom vele,járunk pszichológushoz,kezeli pszichiáter,jártunk lovagolni,amíg érdekelte,igyekszem minden segítséget megadni neki,de nagyon elkeserítő,hogy csak átmeneti javulások vannak,és minden ilyen után ugyanoda jutunk issza.
Ráadásul a szorongás mellé még különböző kényszeres cselekvések,gondolatok is társulnak,ami még nehezebbé teszi a helyzetet.
Még rengeteget tudnék panaszkodni,de így is jó hosszú lettem.
Szép napot nektek!
2010.11.21 16:57
Szia Kiserzsi 
A Házipatikás oldalon is írtam már/ olvastalak már, örülök, hogy idetaláltál
/ bár lehet, hogy velem van a baj, mert ott is olyan jó pörgés volt, mióta most újra írtam, megállt ott is az élet. És itt se nevezném pörgésnek, ami itt van /
Írjál nyugodtan sokat, érdekel! Én minden nap benézek, írt-e valaki, úgyhogy nem hagyom válasz nélkül, ha valaki ír!
Nagyon rossz lehet ebben a korban a mutizmus, talán még rosszabb, mint a kisebbeknél. Én azt tapasztalom, hogy nagyon elfogadóak az ovisok is, a kisiskolások is. De a tanítóink is ezzel riogatnak, hogy ki lesz közösítve Balázs, ha sokáig tart ez nála, muszáj nyomni a dolgokat, hátha lesz, ami segít. Kamaszkorban már nem lesznek ilyen elfogadóak, sutyorogni, pletyózni akarnak a barátokkal a gyerkőcök, nem mutogatni és játszani...
Volt egy tanítványuk, aki bizony kicsi korától egészen a suli végéig néma maradt, és kábé negyediktől megunták a társaik, és kirekesztették, magányos lett. Mára persze beszél, normális felnőtt ránézésre, de azt a gyerekkort akkor se kapja már vissza
Balázsom most nincs hullámvölgyben, nem is nyaggatom most sokat a pszichológussal, mert tudom, hogy nem akar megint egy újhoz járni. De ha újabb visszaesés jön, muszáj lesz. Persze a pszichiáter, aki minden évben az igazolást adja nekünk a csp-hez, nyaggat, hogy nem lehet csak így, pszichoterápia kell, de ha ekkora a gyerekben az ellenállás, nem hiszem, hogy sok értelme lenne...
Ő most jól érzi magát a suliban is, itthon is, tágabb családdal is. De nem beszél. Annyira most nem szorong, hamar feloldódik mindenhol, de jódarabig bújik belém még mindig.
Amit Dunyi/Évi írt, ez a kapcsolatteremtő gyógyítás érdekel, csak még a férjemet is meg kéne győzni, hogy kipróbáljuk Balázsnál, hátha...
A Házipatikás oldalon is írtam már/ olvastalak már, örülök, hogy idetaláltál
/ bár lehet, hogy velem van a baj, mert ott is olyan jó pörgés volt, mióta most újra írtam, megállt ott is az élet. És itt se nevezném pörgésnek, ami itt van
/
Írjál nyugodtan sokat, érdekel! Én minden nap benézek, írt-e valaki, úgyhogy nem hagyom válasz nélkül, ha valaki ír!
Nagyon rossz lehet ebben a korban a mutizmus, talán még rosszabb, mint a kisebbeknél. Én azt tapasztalom, hogy nagyon elfogadóak az ovisok is, a kisiskolások is. De a tanítóink is ezzel riogatnak, hogy ki lesz közösítve Balázs, ha sokáig tart ez nála, muszáj nyomni a dolgokat, hátha lesz, ami segít. Kamaszkorban már nem lesznek ilyen elfogadóak, sutyorogni, pletyózni akarnak a barátokkal a gyerkőcök, nem mutogatni és játszani...
Volt egy tanítványuk, aki bizony kicsi korától egészen a suli végéig néma maradt, és kábé negyediktől megunták a társaik, és kirekesztették, magányos lett. Mára persze beszél, normális felnőtt ránézésre, de azt a gyerekkort akkor se kapja már vissza
Balázsom most nincs hullámvölgyben, nem is nyaggatom most sokat a pszichológussal, mert tudom, hogy nem akar megint egy újhoz járni. De ha újabb visszaesés jön, muszáj lesz. Persze a pszichiáter, aki minden évben az igazolást adja nekünk a csp-hez, nyaggat, hogy nem lehet csak így, pszichoterápia kell, de ha ekkora a gyerekben az ellenállás, nem hiszem, hogy sok értelme lenne...
Ő most jól érzi magát a suliban is, itthon is, tágabb családdal is. De nem beszél. Annyira most nem szorong, hamar feloldódik mindenhol, de jódarabig bújik belém még mindig.
Amit Dunyi/Évi írt, ez a kapcsolatteremtő gyógyítás érdekel, csak még a férjemet is meg kéne győzni, hogy kipróbáljuk Balázsnál, hátha...
2010.11.24 09:11
Sziasztok!
Végig böngésztem az eddigi írásokat,hát,többször megkönnyeztem.
Sok olyan van leírva,amit Vikinél is tapasztalok.
Utána néztem a kapcsolatteremtő gyógyításnak,mint sok másnak(kineziológia,bach virág,gyógyító kövek,stb),de nem tudom,tényleg hatásos lehet e.
Nálunk az a legnagyobb baj,hogy Viki nem is nagyon akar változtatni.
A mostani állapotot már megszokta,ha nem is érzi jól magát benne. Általában nagyon fél minden változástól,élből elutasítja.
Azt mondja,nem akar beszélni senkivel a családon kívül,utálja az embereket,és csak azt szeretné,hagyják őt békén.
Képes kiborulni azon,hogy a suliba,buszon,orvosi rendelőben sok ember van.
Ebben a korban tényleg nagyon nehéz,már nem olyan elfogadóak a gyerekek, és elég kíméletlenül bánnak avval,aki különbözik tőlük.
Ráadásként a hormonok is nagyon dolgoznak
Sokszor eszembe jut,hol tartanánk most,ha korábban rájönnek a "szakemberek" mi baj van.
Lehet,sok szenvedést megspórolhattunk volna.
Mostanában a legnagyobb gondot Vikinél a nagyon ellenséges,gyűlölködő viselkedése okozza. Na meg a morbid,horrorisztikus érdeklődése.
Úgy tűnik,az a legkisebb baj,hogy nem beszél,vagy csak ezt szoktam meg a legjobban.
Mindenesetre elmegyünk a vadaskertbe,hátha attól okosabbak leszünk kicsit.
Ott legalább szeret lenni.
Most mennem kell,de még benézek.
Szép napot!
Sziasztok
Erzsi
Végig böngésztem az eddigi írásokat,hát,többször megkönnyeztem.
Sok olyan van leírva,amit Vikinél is tapasztalok.
Utána néztem a kapcsolatteremtő gyógyításnak,mint sok másnak(kineziológia,bach virág,gyógyító kövek,stb),de nem tudom,tényleg hatásos lehet e.
Nálunk az a legnagyobb baj,hogy Viki nem is nagyon akar változtatni.
A mostani állapotot már megszokta,ha nem is érzi jól magát benne. Általában nagyon fél minden változástól,élből elutasítja.
Azt mondja,nem akar beszélni senkivel a családon kívül,utálja az embereket,és csak azt szeretné,hagyják őt békén.
Képes kiborulni azon,hogy a suliba,buszon,orvosi rendelőben sok ember van.
Ebben a korban tényleg nagyon nehéz,már nem olyan elfogadóak a gyerekek, és elég kíméletlenül bánnak avval,aki különbözik tőlük.
Ráadásként a hormonok is nagyon dolgoznak
Sokszor eszembe jut,hol tartanánk most,ha korábban rájönnek a "szakemberek" mi baj van.
Lehet,sok szenvedést megspórolhattunk volna.
Mostanában a legnagyobb gondot Vikinél a nagyon ellenséges,gyűlölködő viselkedése okozza. Na meg a morbid,horrorisztikus érdeklődése.
Úgy tűnik,az a legkisebb baj,hogy nem beszél,vagy csak ezt szoktam meg a legjobban.
Mindenesetre elmegyünk a vadaskertbe,hátha attól okosabbak leszünk kicsit.
Ott legalább szeret lenni.
Most mennem kell,de még benézek.
Szép napot!
Sziasztok
Erzsi
2010.11.24 12:51
Szia Erzsi!
Nagyon elkeseredetten írsz, ami teljesen érthető is, én is így szoktam érezni, főleg egy-egy hullámvölgy idején. Ahogy én olvastam, a kapcsolatteremtő gyógyításnak nem feltétele az, hogy higgyen benne a kezelendő fél, nagyon hatásosan gyógyíthatóak a szkeptikusak is. Úgyhogy egy próbát megér, ezen nem fog múlni!
Mi is kipróbáltuk ezeket is, amiket felsoroltál-semmi
Balázs is ilyen, minden változás elrettenti, szorong tőlük nagyon. És a tömegtől is, bár most mintha javulna ez a helyzet is. Neki is volt ellenségeskedős korszaka, most éppen nem "mindenki hülye", nagyjából mindenkit szeret az osztályában is. Úgy érzem, jó helyen van, ezért lehet ez így. Biztonságban érzi magát, elfogadják, és ez jó neki. Tavaly még ő is azt hajtogatta, hogy neki ez a helyzet jó, nincs ezzel semmi baja, ő mindig így fog maradni. Aztán év végén nagyon elhatározta, hogy beszélni akar az iskolában is, de nem sikerült. Sebaj, nekem ez az akarat már nagyon sokat jelent, talán nem akar így maradni. Végülis azt hiszem, nagyon sok múlik a hozzáállásukon.
A Vadaskertet mondtam én is Balázsnak, de ő retteg az ilyen új helyzetektől, főleg, ahol nem lennénk mellette, csupa idegen lenne. Szóval hallani se akar róla.
Nektek viszont biztos segít, úgyhogy továbbra is drukkolok!
Nagyon elkeseredetten írsz, ami teljesen érthető is, én is így szoktam érezni, főleg egy-egy hullámvölgy idején. Ahogy én olvastam, a kapcsolatteremtő gyógyításnak nem feltétele az, hogy higgyen benne a kezelendő fél, nagyon hatásosan gyógyíthatóak a szkeptikusak is. Úgyhogy egy próbát megér, ezen nem fog múlni!
Mi is kipróbáltuk ezeket is, amiket felsoroltál-semmi
Balázs is ilyen, minden változás elrettenti, szorong tőlük nagyon. És a tömegtől is, bár most mintha javulna ez a helyzet is. Neki is volt ellenségeskedős korszaka, most éppen nem "mindenki hülye", nagyjából mindenkit szeret az osztályában is. Úgy érzem, jó helyen van, ezért lehet ez így. Biztonságban érzi magát, elfogadják, és ez jó neki. Tavaly még ő is azt hajtogatta, hogy neki ez a helyzet jó, nincs ezzel semmi baja, ő mindig így fog maradni. Aztán év végén nagyon elhatározta, hogy beszélni akar az iskolában is, de nem sikerült. Sebaj, nekem ez az akarat már nagyon sokat jelent, talán nem akar így maradni. Végülis azt hiszem, nagyon sok múlik a hozzáállásukon.
A Vadaskertet mondtam én is Balázsnak, de ő retteg az ilyen új helyzetektől, főleg, ahol nem lennénk mellette, csupa idegen lenne. Szóval hallani se akar róla.
Nektek viszont biztos segít, úgyhogy továbbra is drukkolok!
2010.11.25 20:47
Sziasztok!
Első alkalommal Viki is nagyon félt,mikor menni kellett a Vadaskertbe,de akkor muszáj volt kideríteni,mi is a baj.
Aztán a hét végén már haza se akart jönni,alig várta,hogy visszamehessen a következő hétre.
Mikor szeptemberbe ment terápiára,megint csak nem nagyon volt kedve,de már nem félt,nagyon jók voltak a tapasztalatai.
Vikinél még sajnos hiányzik az akarat,hogy beszéljen,de hát ez van Csak ne lenne annyi más gond mellé...
Ma nagyon kiborított,totál be volt kattanva.
És most rajtam vezette le,kiabált velem,hogy ne idegesítsem,és hogy miért is nem csinálhat bármit amit akar?
És mindezt olyasmiért,hogy tegye rendbe a szobájában az állatait (van két deguja,amikről neki kell gondoskodni),és hasonló "hatalmas" dolgokért.
És ilyenkor jön az,hogy őt senki sem szereti,hogy megfájdul a feje,pisilnie kell,és eltörik a lábujja.
Elég furán hangzik,de ezt mondja,ha valami nem úgy alakul,ahogy elképzelte.
Már annyit gondolkodtam ezen,de csak nem hagyhatok rá mindent,hogy csináljon amit akar.
Főleg hogy sokszor ez veszélyes rá is meg a tesóira is.
Néha hajmeresztő dolgai vannak.
A pszichológus szerint ez együtt jár az állapotával,nem úgy látja a tetteit és a következményeket mint más,de ezt a legnehezebb elfogadni.
Annyira édes kislány egyébként,mostanában meg olyan mint egy kisördög.
Azért remélem ez is elmúlik egyszer.
Örülök,hogy Balázs most jól érzi magát a helyén,drukkolok,hogy így is maradjon.
Ha már megszületett az elhatározás,előbb utóbb biztos beszélni fog.
Első alkalommal Viki is nagyon félt,mikor menni kellett a Vadaskertbe,de akkor muszáj volt kideríteni,mi is a baj.
Aztán a hét végén már haza se akart jönni,alig várta,hogy visszamehessen a következő hétre.
Mikor szeptemberbe ment terápiára,megint csak nem nagyon volt kedve,de már nem félt,nagyon jók voltak a tapasztalatai.
Vikinél még sajnos hiányzik az akarat,hogy beszéljen,de hát ez van
Csak ne lenne annyi más gond mellé...
Ma nagyon kiborított,totál be volt kattanva.
És most rajtam vezette le,kiabált velem,hogy ne idegesítsem,és hogy miért is nem csinálhat bármit amit akar?
És mindezt olyasmiért,hogy tegye rendbe a szobájában az állatait (van két deguja,amikről neki kell gondoskodni),és hasonló "hatalmas" dolgokért.
És ilyenkor jön az,hogy őt senki sem szereti,hogy megfájdul a feje,pisilnie kell,és eltörik a lábujja.
Elég furán hangzik,de ezt mondja,ha valami nem úgy alakul,ahogy elképzelte.
Már annyit gondolkodtam ezen,de csak nem hagyhatok rá mindent,hogy csináljon amit akar.
Főleg hogy sokszor ez veszélyes rá is meg a tesóira is.
Néha hajmeresztő dolgai vannak.
A pszichológus szerint ez együtt jár az állapotával,nem úgy látja a tetteit és a következményeket mint más,de ezt a legnehezebb elfogadni.
Annyira édes kislány egyébként,mostanában meg olyan mint egy kisördög.
Azért remélem ez is elmúlik egyszer.
Örülök,hogy Balázs most jól érzi magát a helyén,drukkolok,hogy így is maradjon.
Ha már megszületett az elhatározás,előbb utóbb biztos beszélni fog.
2010.11.28 22:37
Szia Erzsi!
Azért ahogy olvaslak, ezekben a dolgokban szerintem bőven benne vannak a kiskamasz dolgok is, nem csak a mutizmus. Hogy még nehezebb legyen.
Balázs is nagyon csúnyán szokott velem kiabálni, ha valami nem tetszik neki, nem úgy van, ahogy akarja, stb. De gyorsan visszavesz, és elnézést kér, ha figyelmeztetem. Most még...
Azt figyeltem meg egyébként, hogy sokkal többre jutunk, ha következetesen, határozottan neveljük őt is, és nem engedékenykedünk, úgy mint az elején, amikor nem tudtuk még, mivel ártunk, mivel teszünk jót. Ugyanúgy, mint a "normális" gyerekeknek is az ad biztonságérzetet, ha tudják, mi vagyunk a főnökök, mi irányírunk, nem ők ugráltatnak bennünket kényük kedvük szerint. Nagyon sokat változott náluk a helyzet, mire erre rájöttünk.
Pénteken egy kisebb "csodát" élhettünk meg Balázs két osztálytársát meghívtuk magunkhoz, egyiküket mi hoztuk el suli után, vele nem jött szülő. Már napok óta tervezte, hogy az autóban már megpróbál beszélni vele, és szinte azonnal sikerült is neki Alig akartam elhinni. A kis barát nagyon édesen reagált, odáig volt a gyönyörűségtől, úgy érezte, megtiszteli őt Balázs a beszéddel, de aztán hamarosan teljesen természetes volt neki a dolog. Balázsnak meg tetszett, hogy örömet okozott, nem zavarta az a rövid éljenzés Aztán hazaértünk, másik kocsival jött a másik barát anyukával+tesóval. Az összes gyerek felvonult a gyerekszobába, mi anyukával dumálgattunk, majd hamarosan hallottuk, hogy mindenki hangosan beszél Hatalmas játékparti indult, simán meggyőztük Balázst ekkor már hogy az anyuka előtt is beszéljen, és ez is ment neki Mindannyian állatira boldogok voltunk. A kisfiú, aki egyedül jött, itt is aludt nálunk, és másnap délig itt maradt, úgyhogy még az első havat is együtt ünnepelték, volt hócsata, hóemberezés Megbeszélték, hogy Balázs velük kettejükkel suttogva fog kommunikálni a suliban, de azt nem szeretné, ha a többiek megtudnák, hogy velük már beszélt. Ezzel még nem tudok mit kezdeni, egyelőre nem sikerült meggyőzni, talán a tanítók majd segítenek.
Bocs, kicsit hosszú lettem, de annyira örültem ennek a kis sikernek Hátha elindul valami szép lassan.
Azért ahogy olvaslak, ezekben a dolgokban szerintem bőven benne vannak a kiskamasz dolgok is, nem csak a mutizmus. Hogy még nehezebb legyen.
Balázs is nagyon csúnyán szokott velem kiabálni, ha valami nem tetszik neki, nem úgy van, ahogy akarja, stb. De gyorsan visszavesz, és elnézést kér, ha figyelmeztetem. Most még...
Azt figyeltem meg egyébként, hogy sokkal többre jutunk, ha következetesen, határozottan neveljük őt is, és nem engedékenykedünk, úgy mint az elején, amikor nem tudtuk még, mivel ártunk, mivel teszünk jót. Ugyanúgy, mint a "normális" gyerekeknek is az ad biztonságérzetet, ha tudják, mi vagyunk a főnökök, mi irányírunk, nem ők ugráltatnak bennünket kényük kedvük szerint. Nagyon sokat változott náluk a helyzet, mire erre rájöttünk.
Pénteken egy kisebb "csodát" élhettünk meg
Balázs két osztálytársát meghívtuk magunkhoz, egyiküket mi hoztuk el suli után, vele nem jött szülő. Már napok óta tervezte, hogy az autóban már megpróbál beszélni vele, és szinte azonnal sikerült is neki Alig akartam elhinni. A kis barát nagyon édesen reagált, odáig volt a gyönyörűségtől, úgy érezte, megtiszteli őt Balázs a beszéddel, de aztán hamarosan teljesen természetes volt neki a dolog. Balázsnak meg tetszett, hogy örömet okozott, nem zavarta az a rövid éljenzés Aztán hazaértünk, másik kocsival jött a másik barát anyukával+tesóval. Az összes gyerek felvonult a gyerekszobába, mi anyukával dumálgattunk, majd hamarosan hallottuk, hogy mindenki hangosan beszél Hatalmas játékparti indult, simán meggyőztük Balázst ekkor már hogy az anyuka előtt is beszéljen, és ez is ment neki Mindannyian állatira boldogok voltunk. A kisfiú, aki egyedül jött, itt is aludt nálunk, és másnap délig itt maradt, úgyhogy még az első havat is együtt ünnepelték, volt hócsata, hóemberezés Megbeszélték, hogy Balázs velük kettejükkel suttogva fog kommunikálni a suliban, de azt nem szeretné, ha a többiek megtudnák, hogy velük már beszélt. Ezzel még nem tudok mit kezdeni, egyelőre nem sikerült meggyőzni, talán a tanítók majd segítenek.
Bocs, kicsit hosszú lettem, de annyira örültem ennek a kis sikernek
Hátha elindul valami szép lassan.
2010.12.01 14:43
Hú
Jucc
NAGYON-NAGYON orülok...
Látod, nálatok is beindulnak a csodák. Megtort a jég, figyeld meg hamarosan már az egész osztállyal beszélni fog..... Nem felejtettem ám el a privit, csak eléggé el vagyok havazva...
Erzsi
Nálatok is lesz változás tuti.
Érdekes volt, amit az otthoni viselkedésről irtál... Bár Lucám már 80 százalékban rendben van, azért nagyon ráismertem az itthoni viselkedésben.. Mintha őt hallanám: Engem senki nem szeret, stb...
Múltkor még azt is hozzátette, hogy mivel őt senki nem szereti, és csúnyán bánunk vele /mertem erélyesebben szólni, hogy menjen fürodni/ szóval ezért ő fel is megy az angyalokhoz, aztán majd nézegethetünk..... Hát ilyenek vannak.. Én annak tudom be, amit Jucc is irt. Sajnos nem tudtuk hogyan kezelni az állapotát, nem voltunk elég kovetkezetesek, eléggé elkapattuk. Most, hogy rendben van, most próbálunk fokozatosabban keményebbek lenni, és hát ez nem nagyon tetszik neki....
Hát bizom benne, ez is megoldódik...
Aztán jon majd más...
Na, csak gyorsan le akartam irni, mennyire orülok a jó hireknek
sok türelmet, kitartást nektek
Jucc
NAGYON-NAGYON orülok...
Látod, nálatok is beindulnak a csodák. Megtort a jég, figyeld meg hamarosan már az egész osztállyal beszélni fog..... Nem felejtettem ám el a privit, csak eléggé el vagyok havazva...
Erzsi
Nálatok is lesz változás tuti.
Érdekes volt, amit az otthoni viselkedésről irtál... Bár Lucám már 80 százalékban rendben van, azért nagyon ráismertem az itthoni viselkedésben.. Mintha őt hallanám: Engem senki nem szeret, stb...
Múltkor még azt is hozzátette, hogy mivel őt senki nem szereti, és csúnyán bánunk vele /mertem erélyesebben szólni, hogy menjen fürodni/ szóval ezért ő fel is megy az angyalokhoz, aztán majd nézegethetünk..... Hát ilyenek vannak.. Én annak tudom be, amit Jucc is irt. Sajnos nem tudtuk hogyan kezelni az állapotát, nem voltunk elég kovetkezetesek, eléggé elkapattuk. Most, hogy rendben van, most próbálunk fokozatosabban keményebbek lenni, és hát ez nem nagyon tetszik neki....
Hát bizom benne, ez is megoldódik...
Aztán jon majd más...
Na, csak gyorsan le akartam irni, mennyire orülok a jó hireknek
sok türelmet, kitartást nektek
2010.12.03 11:46
Sziasztok!
Nagyon örülök Balázs sikerének!Ez tényleg nagy szó!
Vikinél is voltak ilyen időszakok,beszélt a lányokkal az osztályban,összekapott egy fiúval a játszótéren,felhívta a kedvenc rádiójában a műsorvezetőt és dalt kért.
Ezeknek nagyon örültem én is,de mostanában megint nagyon zárkózott.
Egyszer fent,egyszer lent.
Sajnos nálunk nem használ más gyerekek meghívása,egyetlen lány van,akivel jóban van,a többieket utálja.
Ez a kislány szokott átjönni,néha itt alszik,máskor Viki megy hozzájuk,de ott is csak vele beszél,a szülőkkel nem.
Lucától ez a felmegyek az angyalokhoz,azért nem semmi.
Viki ilyeneket még nem mondott,hogy bárhová is menne,de persze még megtörténhet.
Tudom én,hogy a kamaszodás is benne van a dologban,meg amúgy sem egy egyszerű gyerek,soha nem is volt az. Iszonyú makacs,öntörvényű.
Igyekszem következetesnek lenni,Vikivel másként nem is megy.Már kicsinek is önfejű volt,ha a legkisebb lehetőséget látja,azonnal vissza is él vele.Erre régen a könnyeket használta(gombnyomásra sírva tudott fakadni),most a dühöngést.
De a mostani dolgai miatt már a pszichológus is aggódik,beszélt más szakemberekkel,mindenki azt mondja,valamit csinálni kéne...
Azt remélem, a Vadaskertbe tudnak majd valami okosat mondani.
2 hét múlva megyünk oda,előbb sajnos nem tudunk a legkisebb bárányhimlője miatt.
Majd meglátjuk,biztos lesz még jobb is!
Nagyon örülök Balázs sikerének!Ez tényleg nagy szó!
Vikinél is voltak ilyen időszakok,beszélt a lányokkal az osztályban,összekapott egy fiúval a játszótéren,felhívta a kedvenc rádiójában a műsorvezetőt és dalt kért.
Ezeknek nagyon örültem én is,de mostanában megint nagyon zárkózott.
Egyszer fent,egyszer lent.
Sajnos nálunk nem használ más gyerekek meghívása,egyetlen lány van,akivel jóban van,a többieket utálja.
Ez a kislány szokott átjönni,néha itt alszik,máskor Viki megy hozzájuk,de ott is csak vele beszél,a szülőkkel nem.
Lucától ez a felmegyek az angyalokhoz,azért nem semmi.
Viki ilyeneket még nem mondott,hogy bárhová is menne,de persze még megtörténhet.
Tudom én,hogy a kamaszodás is benne van a dologban,meg amúgy sem egy egyszerű gyerek,soha nem is volt az. Iszonyú makacs,öntörvényű.
Igyekszem következetesnek lenni,Vikivel másként nem is megy.Már kicsinek is önfejű volt,ha a legkisebb lehetőséget látja,azonnal vissza is él vele.Erre régen a könnyeket használta(gombnyomásra sírva tudott fakadni),most a dühöngést.
De a mostani dolgai miatt már a pszichológus is aggódik,beszélt más szakemberekkel,mindenki azt mondja,valamit csinálni kéne...
Azt remélem, a Vadaskertbe tudnak majd valami okosat mondani.
2 hét múlva megyünk oda,előbb sajnos nem tudunk a legkisebb bárányhimlője miatt.
Majd meglátjuk,biztos lesz még jobb is!
2010.12.08 11:30
Sziasztok!
Örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot.
Most körvonalazódik bennem, hogy a 3 éves kislányomnál is szelektív
mutizmus valószínű.Szeptemberben kezdtük az ovit és mostanra feltűnt, hogy csak a gyerekekkel beszél, a felnőtteknek csak bólogat vagy a fejét rázza (+ elkezdte a szájába rakni a kezét)Az óvónők (30éve a pályán ) azt mondták semmi gond-akaratos- várjunk.Pszichológus ismerősöm viszont időpontot adott (vasárnapra), szerinte gond van, nézzük meg.A kérdésem csak annyi lenne volt már akinek "elmúltak " a problémái (még 18 éves kora előtt )?Sajnos ilyen véleményt nem nagyon olvastam.Valamilyen "tornát" emlegetett a dr.Még egy kérdés: könyvben (ami szülőknek szól) van valamilyen irodalma?
Köszönöm előre:
Ibolya.
Örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot.
Most körvonalazódik bennem, hogy a 3 éves kislányomnál is szelektív
mutizmus valószínű.Szeptemberben kezdtük az ovit és mostanra feltűnt, hogy csak a gyerekekkel beszél, a felnőtteknek csak bólogat vagy a fejét rázza (+ elkezdte a szájába rakni a kezét)Az óvónők (30éve a pályán ) azt mondták semmi gond-akaratos- várjunk.Pszichológus ismerősöm viszont időpontot adott (vasárnapra), szerinte gond van, nézzük meg.A kérdésem csak annyi lenne volt már akinek "elmúltak " a problémái (még 18 éves kora előtt
)?Sajnos ilyen véleményt nem nagyon olvastam.Valamilyen "tornát" emlegetett a dr.Még egy kérdés: könyvben (ami szülőknek szól) van valamilyen irodalma?
Köszönöm előre:
Ibolya.
2010.12.08 13:57
Sziasztok!
Ki hogy van?
Ibolya!
Azért az nagy szerencse,hogy a gyerekekkel beszél,ennek örülni kell.
Az én lányom egyáltalán nem beszélt a gyerekekkel,most se sokat,ha lehet,inkább elkerüli az ilyesmit.
Könyvet nem nagyon tudok,pedig nagyon jól jönne nekem is.
Amit olvastam,az a fordulópont 29. száma,ebben foglalkoznak a mutizmussal,de nem túl sokat tudtam meg.
Dr.Ranschburg Jenő is megemlíti az egyik könyvében,de csak mint létező betegséget,alig egy oldalnyi az egész.
Itt a neten szoktam keresgélni,eddig itt találtam a legtöbb infót.
A gyógyulással kapcsolatban,a házipatika oldalán is van egy ilyen fórum,ott olvastam olyan hozzászólást (igaz elég régen),aki kinőtte,vagy meggyógyult,nem is tudom melyik a helyes kifejezés.
Szenzoros torna?
Írj majd,mit mond a pszichológus!
Erzsi
Ki hogy van?
Ibolya!
Azért az nagy szerencse,hogy a gyerekekkel beszél,ennek örülni kell.
Az én lányom egyáltalán nem beszélt a gyerekekkel,most se sokat,ha lehet,inkább elkerüli az ilyesmit.
Könyvet nem nagyon tudok,pedig nagyon jól jönne nekem is.
Amit olvastam,az a fordulópont 29. száma,ebben foglalkoznak a mutizmussal,de nem túl sokat tudtam meg.
Dr.Ranschburg Jenő is megemlíti az egyik könyvében,de csak mint létező betegséget,alig egy oldalnyi az egész.
Itt a neten szoktam keresgélni,eddig itt találtam a legtöbb infót.
A gyógyulással kapcsolatban,a házipatika oldalán is van egy ilyen fórum,ott olvastam olyan hozzászólást (igaz elég régen),aki kinőtte,vagy meggyógyult,nem is tudom melyik a helyes kifejezés.
Szenzoros torna?
Írj majd,mit mond a pszichológus!
Erzsi
2010.12.19 16:20
Sziasztok,
szia Erzsi!!
Köszönöm,hogy válaszoltál jó volt tudni hogy valaki van "itt" és figyel.
Szóval voltunk dokinál természetesen nem válaszolt neki sem.
Elkezdtük a kezelést heti 2* megyünk hozzá, hogy megnyíljon neki.
Ha ezt elértük akkor kezdődik a szenzomotoros torna.Egy Ikeás gyerek forgós fotelt már beszereztünk, majd kelleni fog még gördeszka,meg nagy gyógylabda is, de először fel kell térképezni hogy az agya melyik részét kell fejleszteni.Talán szerencsénk van abban hogy a doktornéninek is pont 3 éves múlt a kislánya és "beveti" őt is mint hidat.Igaz még vele sem beszélt de átment a szobájába játszani.Holnap megint megyünk, most a 10 éves nagylányomat is kell vinni hátha úgy könnyebb-gyorsabb a dolog.
Egyébként a lovasterápiát is javasolja.
Nagyon furcsa dolgokat is mesélt a pszichológus.
Például fogalmam sem volt róla, hogy a mutizmus a felelős azért hogy extrém gyorsan kell pörgetni az irodai fotelben a lányom vagy hogy a hintát is azért kell minél magasabbra lökni neki.
Remélem sikerrel járunk.
Sziasztok
szia Erzsi!!
Köszönöm,hogy válaszoltál jó volt tudni hogy valaki van "itt" és figyel.
Szóval voltunk dokinál természetesen nem válaszolt neki sem.
Elkezdtük a kezelést heti 2* megyünk hozzá, hogy megnyíljon neki.
Ha ezt elértük akkor kezdődik a szenzomotoros torna.Egy Ikeás gyerek forgós fotelt már beszereztünk, majd kelleni fog még gördeszka,meg nagy gyógylabda is, de először fel kell térképezni hogy az agya melyik részét kell fejleszteni.Talán szerencsénk van abban hogy a doktornéninek is pont 3 éves múlt a kislánya és "beveti" őt is mint hidat.Igaz még vele sem beszélt de átment a szobájába játszani.Holnap megint megyünk, most a 10 éves nagylányomat is kell vinni hátha úgy könnyebb-gyorsabb a dolog.
Egyébként a lovasterápiát is javasolja.
Nagyon furcsa dolgokat is mesélt a pszichológus.
Például fogalmam sem volt róla, hogy a mutizmus a felelős azért hogy extrém gyorsan kell pörgetni az irodai fotelben a lányom vagy hogy a hintát is azért kell minél magasabbra lökni neki.
Remélem sikerrel járunk.
Sziasztok
2010.12.20 16:40
Sziasztok!
Szia Ibolya!
Érdekes amit írsz a hintáról,meg a székről. Ezt a kislányod igényli,hogy forgasd,meg magasra lökd?
És ettől jobban érzi magát?
Vikinél ilyet nem tapasztaltam,ő inkább megijedt az ilyesmitől.
Ő most van túl egy szorongásoldó terápián,meg új gyógyszert szed,várjuk a hatást.
Mikor hazahoztam a Vadaskertből,nagyon nehéz délutánunk volt.
A nagyon feldobott hangulattól a nagyon agresszívig végig csinálta a teljes repertoárt.
Mondta is,hogy bent is sokszor szeretett volna hangosabb lenni,de nem ment. Hát itthon pótolta.
Nálunk sajnos a tesók léte nem segít a dolgon,sőt!
Őket támadja leginkább.Igaz neki kisebb tesói vannak,ráadásul fiúk.
A pszichiáter szerint az lenne az ideális világ Vikinek,amiben van ő + én,mindenki más csak néha kicsit bukkanna fel.
De hát ez nem megoldható.
Mindenesetre azt mondta a doki,mindenképp következetesen tartassam be az itthoni szabályokat,ne a gyerek dührohamai diktáljanak.
Próbálom is állandóan,de elég nehéz,mikor a földön fetrengve ordít,hogy őt mindenki utálja,és gonosz vele.
Ha megpróbálom megnyugtatni,csak még jobban őrjöng,úgyhogy elég szűkös az eszköztár,amivel hatni tudok rá.
Már ez megy hosszú évek óta,de mindig jön valami új,ami miatt törhetem a fejem,hogy segítsek,egyáltalán hogy reagáljak rá.
Remélem nektek azért jobban fog alakulni.Legalább hamar kiderült mi a baj.
Vikinél csak néhány hónapja jöttek rá.
Sok kitartást!
Sziasztok!
Szia Ibolya!
Érdekes amit írsz a hintáról,meg a székről. Ezt a kislányod igényli,hogy forgasd,meg magasra lökd?
És ettől jobban érzi magát?
Vikinél ilyet nem tapasztaltam,ő inkább megijedt az ilyesmitől.
Ő most van túl egy szorongásoldó terápián,meg új gyógyszert szed,várjuk a hatást.
Mikor hazahoztam a Vadaskertből,nagyon nehéz délutánunk volt.
A nagyon feldobott hangulattól a nagyon agresszívig végig csinálta a teljes repertoárt.
Mondta is,hogy bent is sokszor szeretett volna hangosabb lenni,de nem ment. Hát itthon pótolta.
Nálunk sajnos a tesók léte nem segít a dolgon,sőt!
Őket támadja leginkább.Igaz neki kisebb tesói vannak,ráadásul fiúk.
A pszichiáter szerint az lenne az ideális világ Vikinek,amiben van ő + én,mindenki más csak néha kicsit bukkanna fel.
De hát ez nem megoldható.
Mindenesetre azt mondta a doki,mindenképp következetesen tartassam be az itthoni szabályokat,ne a gyerek dührohamai diktáljanak.
Próbálom is állandóan,de elég nehéz,mikor a földön fetrengve ordít,hogy őt mindenki utálja,és gonosz vele.
Ha megpróbálom megnyugtatni,csak még jobban őrjöng,úgyhogy elég szűkös az eszköztár,amivel hatni tudok rá.
Már ez megy hosszú évek óta,de mindig jön valami új,ami miatt törhetem a fejem,hogy segítsek,egyáltalán hogy reagáljak rá.
Remélem nektek azért jobban fog alakulni.Legalább hamar kiderült mi a baj.
Vikinél csak néhány hónapja jöttek rá.
Sok kitartást!
Sziasztok!
2010.12.20 23:19
Sziasztok!
Ibolya, én is vagyok, csak kicsit behavazva, de gyakran jövök, érdekel, ír-e valaki.
Én is azt mondom, nagyon jó, hogy ilyen korán foglalkoztok a kislányoddal, ha nincs is komoly baj, azért valami biztos van, minimum szorong valami miatt, vagy zárkózott, nem fog neki ártani, ha segítenek neki a szakemberek.
Itt a lap tetején Vasvilla néven írt egy kedves lány / meg persze korábban is/, most nem emlékszem, nála mikor jött el a "gyógyulás", de olvass vissza, ha érdekel, és hagyott itt emilcímet is, ha kérdezni akarsz tőle.
Sajnos könyvet én sem találtam, pedig szívesen olvasnék, kerestem is. Angol nyelven vannak asszem, de itthon nincsenek azok sem.
Olvastam egyébként egy könyvet, ez egy regény:Torey Hayden: Szellemlány. Mutista lányról szól, az író maga a pszichológus-tanárnő, aki foglalkozik a kislánnyal. Igaz történet, letehetetlen, nagyon izgalmas, megrázó. És valamennyit tanulni is lehet belőle, főleg Nálatok még nagyon az elején vagytok, lehet, hogy az írónő módszerét lehetne alkalmazni.
De erről a tornáról is sok jót hallottam, szerintem mi is elkezdjük hamarosan.
Nálunk is úgy alakult, hogy amikor jártunk pszichológushoz, sokszor Balázs öccsét is bevonta a nő a játékba, úgy jobban hajlandó volt Balázs is együttműködni.
Erzsi, nagyon rossz olvasni a soraidat, nagyon nehéz lehet Neked is, Vikinek is Abban kell bízni, hogy most már jobb lesz, foglalkoznak vele, próbáltok segíteni, eredménye kell, hogy legyen! Ez most egy nehéz időszak, és megint fog jönni egy jobb, amikor fel lehet lélegezni. / én is ezzel biztatom magam a hullámvölgyekben.../
Mindenkinek kellemes készülődést kívánok az ünnepekre!
Judit
Ibolya, én is vagyok, csak kicsit behavazva, de gyakran jövök, érdekel, ír-e valaki.
Én is azt mondom, nagyon jó, hogy ilyen korán foglalkoztok a kislányoddal, ha nincs is komoly baj, azért valami biztos van, minimum szorong valami miatt, vagy zárkózott, nem fog neki ártani, ha segítenek neki a szakemberek.
Itt a lap tetején Vasvilla néven írt egy kedves lány / meg persze korábban is/, most nem emlékszem, nála mikor jött el a "gyógyulás", de olvass vissza, ha érdekel, és hagyott itt emilcímet is, ha kérdezni akarsz tőle.
Sajnos könyvet én sem találtam, pedig szívesen olvasnék, kerestem is. Angol nyelven vannak asszem, de itthon nincsenek azok sem.
Olvastam egyébként egy könyvet, ez egy regény:Torey Hayden: Szellemlány. Mutista lányról szól, az író maga a pszichológus-tanárnő, aki foglalkozik a kislánnyal. Igaz történet, letehetetlen, nagyon izgalmas, megrázó. És valamennyit tanulni is lehet belőle, főleg Nálatok még nagyon az elején vagytok, lehet, hogy az írónő módszerét lehetne alkalmazni.
De erről a tornáról is sok jót hallottam, szerintem mi is elkezdjük hamarosan.
Nálunk is úgy alakult, hogy amikor jártunk pszichológushoz, sokszor Balázs öccsét is bevonta a nő a játékba, úgy jobban hajlandó volt Balázs is együttműködni.
Erzsi, nagyon rossz olvasni a soraidat, nagyon nehéz lehet Neked is, Vikinek is
Abban kell bízni, hogy most már jobb lesz, foglalkoznak vele, próbáltok segíteni, eredménye kell, hogy legyen! Ez most egy nehéz időszak, és megint fog jönni egy jobb, amikor fel lehet lélegezni. / én is ezzel biztatom magam a hullámvölgyekben.../
Mindenkinek kellemes készülődést kívánok az ünnepekre!
Judit
2010.12.30 15:21
Találtam egy kiadványt a mutizmusról:
www.fszk.hu/opi/kiadvanyok/szakszolgalati-fuzetek/kuncz mutizmus teljes.pdf
www.fszk.hu
vagy simán az oldalon is megtaláljátok ha a mutizmist a keresőjébe írjátok
www.fszk.hu/opi/kiadvanyok/szakszolgalati-fuzetek/kuncz mutizmus teljes.pdf
www.fszk.hu
vagy simán az oldalon is megtaláljátok ha a mutizmist a keresőjébe írjátok
2011.01.03 13:03
Sziasztok.
A kiadványt elérheted ha beütöd www.fszk.hu
Utána a jobb felső sarokba klikkelj a "keresés" szóra és ott üsd be hogy mutizmus, onnan már letölthető a kiadvány.
Ibolya.
A kiadványt elérheted ha beütöd www.fszk.hu
Utána a jobb felső sarokba klikkelj a "keresés" szóra és ott üsd be hogy mutizmus, onnan már letölthető a kiadvány.
Ibolya.
2011.01.09 23:48
Sziasztok!Örülök hogy rátaláltam erre a fórumra,it tényleg olyan emberek vannak akik megérthetnek engem.Lassan 17 leszek,de már 12-13éve szenvedek az elektív mutizmussal.Ott tartok,hogy pánikbeteg lettem,rengeteg fóbiám kialakult,major depresszió,és rengeteg probléma.Nem tudok élni.Nem tudom,hogy lehet ezt a dolgot kinőni,mindjárt felnőtt leszek,és itt tartok.Egyenlőre ennyit írok,remélem jelentkezik vki...
2011.01.10 09:08
Szia Eliza!
Olyan jó lenne, ha itt segíthetnénk neked! Úgy elszomorodom, amikor ilyen sorokat olvasok, nagyon szeretnék segíteni. Gondolom, rengeteg kezelésen átestél már, pszichológus, pszichiáter, netán gyógyszer, stb. Sehol nem értek el Veled eredményt? Nem tudtak semmi okosat mondani?
Ahogy olvastalak, elsőre az ugrott be, hogy vajon vannak-e álmaid, céljaid az életben, hiszen ezek mindig segítik az embert kirángatni egy gödörből, segítenek túlélni. Soha nem voltam ennyire rossz helyzetben, de azért voltak nagyon rossz időszakaim nekem is, voltam magányos, élni se nagyon akartam. Akkor nekem az interneten szerzett barátaim rengeteget segítettek. Gondolom, Neked sem újdonság a chatelés, fórumozás, hiszen minket is megtaláltál valahogy. És így tudsz beszélgetni is, tudsz barátokat szerezni. Persze sötétben tapogatózom, hiszen semmit sem tudok rólad, így nem könnyű okosakat mondani. Hol tanulsz? Esetleg dolgozol? Van szerelmed, párod? Merre élsz? Szüleiddel laksz? Milyen terápiákkal próbálkoztatok?
Bocs, ha túlságosan indiszkrét vagyok, természetesen nem kötelező válaszolni
Az én fiamnak is vannak fóbiái-szerintem. Pl. aggasztóan sokat mos kezet, bizonyos dolgokhoz hozzá se ér, mert úgy képzeli, hogy azt már lemosni se tudná magáról, ami azzal hozzátapadna. És egyébként is nagyon kényes a tisztaságra, naponta szeretné kimosatni nem csak a fehérneműjét, hanem az összes ruháját is / nadrág, kabát, pulcsi, minden/. Ő még csak 8 éves, de néha az az érzésem, hogy kamaszodik, annyira nehéz néha vele, folyton csak ellenkezik, könnyebb mindenre azonnal nemet mondania, végig se gondolja a dolgokat. De ez utóbbi talán még a "normális" kategóriába tartozik.
Viszont szerencsére mostanában pozitívan áll a beszéd-kérdéshez, legalább már nem zárkózik el attól, hogy egyszer majd beszélni fog. Most hétvégén is itt volt nálunk egy kis barátja, akivel újra gond nélkül beszélt, néha már kicsit sok is volt De nem sikerült arról meggyőzni, hogy elmondhassuk a többi osztálytársának is, hogy sikerült beszélnie, nem tudom, mire jó ez
Várom, hogy írj magadról bővebben-ha van kedved
Olyan jó lenne, ha itt segíthetnénk neked! Úgy elszomorodom, amikor ilyen sorokat olvasok, nagyon szeretnék segíteni. Gondolom, rengeteg kezelésen átestél már, pszichológus, pszichiáter, netán gyógyszer, stb. Sehol nem értek el Veled eredményt? Nem tudtak semmi okosat mondani?
Ahogy olvastalak, elsőre az ugrott be, hogy vajon vannak-e álmaid, céljaid az életben, hiszen ezek mindig segítik az embert kirángatni egy gödörből, segítenek túlélni. Soha nem voltam ennyire rossz helyzetben, de azért voltak nagyon rossz időszakaim nekem is, voltam magányos, élni se nagyon akartam. Akkor nekem az interneten szerzett barátaim rengeteget segítettek. Gondolom, Neked sem újdonság a chatelés, fórumozás, hiszen minket is megtaláltál valahogy. És így tudsz beszélgetni is, tudsz barátokat szerezni. Persze sötétben tapogatózom, hiszen semmit sem tudok rólad, így nem könnyű okosakat mondani. Hol tanulsz? Esetleg dolgozol? Van szerelmed, párod? Merre élsz? Szüleiddel laksz? Milyen terápiákkal próbálkoztatok?
Bocs, ha túlságosan indiszkrét vagyok, természetesen nem kötelező válaszolni
Az én fiamnak is vannak fóbiái-szerintem. Pl. aggasztóan sokat mos kezet, bizonyos dolgokhoz hozzá se ér, mert úgy képzeli, hogy azt már lemosni se tudná magáról, ami azzal hozzátapadna. És egyébként is nagyon kényes a tisztaságra, naponta szeretné kimosatni nem csak a fehérneműjét, hanem az összes ruháját is / nadrág, kabát, pulcsi, minden/. Ő még csak 8 éves, de néha az az érzésem, hogy kamaszodik, annyira nehéz néha vele, folyton csak ellenkezik, könnyebb mindenre azonnal nemet mondania, végig se gondolja a dolgokat. De ez utóbbi talán még a "normális" kategóriába tartozik.
Viszont szerencsére mostanában pozitívan áll a beszéd-kérdéshez, legalább már nem zárkózik el attól, hogy egyszer majd beszélni fog. Most hétvégén is itt volt nálunk egy kis barátja, akivel újra gond nélkül beszélt, néha már kicsit sok is volt
De nem sikerült arról meggyőzni, hogy elmondhassuk a többi osztálytársának is, hogy sikerült beszélnie, nem tudom, mire jó ez
Várom, hogy írj magadról bővebben-ha van kedved
2011.01.10 09:51
Sziasztok!
Szia Eliza!
Ezek szerint benéztél. Örülök neki!
Ami a fóbiákat illeti,Vikinek is van egy csomó.
Amit Jucc írt az ellenkezésről,azt is mintha Vikiről írta volna.
Gondolkodás nélkül nemet mond mindenre.
Sajnos nálunk még nem jött el az,hogy beszélni akarna,azt mondja,hagyja békén mindenki,legalábbis a suliba.Egy lány van csak az osztályban,akivel beszél,senki mással.
Máshol se nagyon akar megszólalni.
Nemrég volt a Vadaskertben terápián,ott már legalább a vágy megvolt benne,hogy hallassa a hangját,de nem sikerült:-(
Én is kb. azokat szeretném kérdezni,mint Jucc.
Kezelések? Gyógyszer?
Miken mentél már át?
Írásba neked is jobban megy a kommunikálás?
Viki imád msn-en csevegni,bárkivel.
Van egy lány,ugyanevvel a problémával.Összehoztuk őket msn-en,úgy cseverésznek,mintha évek óta barátok lennének.
De csak írásban.
Otthon beszélsz? Vannak olyan barátaid,osztálytársak,akikkel tudsz beszélni?
Annyira szeretném,ha tudnánk segíteni neked!
Írj majd magadról!
Szia Eliza!
Ezek szerint benéztél. Örülök neki!
Ami a fóbiákat illeti,Vikinek is van egy csomó.
Amit Jucc írt az ellenkezésről,azt is mintha Vikiről írta volna.
Gondolkodás nélkül nemet mond mindenre.
Sajnos nálunk még nem jött el az,hogy beszélni akarna,azt mondja,hagyja békén mindenki,legalábbis a suliba.Egy lány van csak az osztályban,akivel beszél,senki mással.
Máshol se nagyon akar megszólalni.
Nemrég volt a Vadaskertben terápián,ott már legalább a vágy megvolt benne,hogy hallassa a hangját,de nem sikerült:-(
Én is kb. azokat szeretném kérdezni,mint Jucc.
Kezelések? Gyógyszer?
Miken mentél már át?
Írásba neked is jobban megy a kommunikálás?
Viki imád msn-en csevegni,bárkivel.
Van egy lány,ugyanevvel a problémával.Összehoztuk őket msn-en,úgy cseverésznek,mintha évek óta barátok lennének.
De csak írásban.
Otthon beszélsz? Vannak olyan barátaid,osztálytársak,akikkel tudsz beszélni?
Annyira szeretném,ha tudnánk segíteni neked!
Írj majd magadról!
2011.01.10 14:33
nagyon aranyosak vagytok
szám szerint nem tudom hány pszihológusnál voltam,természetesen eredménytelenül.Járt nálunk egy természetgyógyász,biztos volt benne hogy meg fogok szólalni,és nagyon csodálkozott mikor ez nem következett be.Pszihiáterhez is jártam,fél éve abbahagytuk,mert ennek se volt semmi értelme,viszont abban tudott segíteni,hogy felírt 1 nyugtatót.Odáig jutottam,hogy gyógyszer nélkül sehova se tudok elindulni,és 1 szem nem csinál semmit,muszáj napi 2-t bevenni hogy érezzem a hatását.Tudom,hogy ez káros és nem jó,de másképp nem megy.Persze,álmaim vannak,rengeteget álmodozom,de ha abba belegondolunk,hogy leérettségizni sehogy se fogok,mert ki nézné el nekem hogy írásban szóbelizzek,akkor az állásinterjúknak is lőttek,munkahely meg kizárt.Gondolom otthon kell dolgoznom,ez vmilyen szinten jó lesz,de be leszek zárva.Igen,próbáltam hasonló sorsúakkal barátkozni a neten,de nem nagyon sikerült.Msnen be nem áll a szám. Ált.iskolában kiközösítettek,a mostani osztállyal kiderült,hogy egyáltalán nem értenek meg,és teljesen láthatatlan vagyok köztük.De ezt el kell nézni,mert mindenkitől idősebb vagyok 1-2 évvel,és tényleg nagyon éretlenek még.Az,hogy az osztályban egyedül vagyok, azért baj,mert ha pánikrohamom van vagy akármi,senkinek nem tudok szólni.Rengetegen úgy kezelnek,mintha autista lennék,és totál hülyének néznek.
Szerelem...Nem létezik olyan férfi,aki egy némával akarna járni,vagy meg szeretné gyógyítani,pláne nem engem.Nagyon bonyolult eset vagyok,és egyáltalán nem értem,mi alapján működök.Minél többet gondolok,annak jobban belekavarodok ebbe az egészbe.
Szülővel élek,de a családról annyit,hogy nagyon jól szórakoznak rajtam,és imádnak cseszegetni.Ha tudnék beszélni,úgy beolvasnék mindenkinek,hogy talán ki is tagadnának Ilyen higénia-tisztaság mániám nekem is van,és mindent 100szor ellenőrzök,de ez a legkevesebb.Csak anyummal,egy tanárommal és a barátnőimmel tudok beszélni.
A gond az,hogy már feladtam.Soha nem fogok meggyógyulni, normális életet élni,beszélni.Azt meg nem lehet,hogy mindig mindent leírkálok...
szám szerint nem tudom hány pszihológusnál voltam,természetesen eredménytelenül.Járt nálunk egy természetgyógyász,biztos volt benne hogy meg fogok szólalni,és nagyon csodálkozott mikor ez nem következett be.Pszihiáterhez is jártam,fél éve abbahagytuk,mert ennek se volt semmi értelme,viszont abban tudott segíteni,hogy felírt 1 nyugtatót.Odáig jutottam,hogy gyógyszer nélkül sehova se tudok elindulni,és 1 szem nem csinál semmit,muszáj napi 2-t bevenni hogy érezzem a hatását.Tudom,hogy ez káros és nem jó,de másképp nem megy.Persze,álmaim vannak,rengeteget álmodozom,de ha abba belegondolunk,hogy leérettségizni sehogy se fogok,mert ki nézné el nekem hogy írásban szóbelizzek,akkor az állásinterjúknak is lőttek,munkahely meg kizárt.Gondolom otthon kell dolgoznom,ez vmilyen szinten jó lesz,de be leszek zárva.Igen,próbáltam hasonló sorsúakkal barátkozni a neten,de nem nagyon sikerült.Msnen be nem áll a szám.
Ált.iskolában kiközösítettek,a mostani osztállyal kiderült,hogy egyáltalán nem értenek meg,és teljesen láthatatlan vagyok köztük.De ezt el kell nézni,mert mindenkitől idősebb vagyok 1-2 évvel,és tényleg nagyon éretlenek még.Az,hogy az osztályban egyedül vagyok, azért baj,mert ha pánikrohamom van vagy akármi,senkinek nem tudok szólni.Rengetegen úgy kezelnek,mintha autista lennék,és totál hülyének néznek.
Szerelem...Nem létezik olyan férfi,aki egy némával akarna járni,vagy meg szeretné gyógyítani,pláne nem engem.Nagyon bonyolult eset vagyok,és egyáltalán nem értem,mi alapján működök.Minél többet gondolok,annak jobban belekavarodok ebbe az egészbe.
Szülővel élek,de a családról annyit,hogy nagyon jól szórakoznak rajtam,és imádnak cseszegetni.Ha tudnék beszélni,úgy beolvasnék mindenkinek,hogy talán ki is tagadnának
Ilyen higénia-tisztaság mániám nekem is van,és mindent 100szor ellenőrzök,de ez a legkevesebb.Csak anyummal,egy tanárommal és a barátnőimmel tudok beszélni.
A gond az,hogy már feladtam.Soha nem fogok meggyógyulni, normális életet élni,beszélni.Azt meg nem lehet,hogy mindig mindent leírkálok...
2011.01.11 12:00
Szia Eliza!
Rengeteg mindenen mentél már keresztül,de nem szabad feladni.
Nálunk is elég régóta fennáll a mutizmus(kb. 9 éve,csak sokáig nem jöttek rá),de azért küzdünk,hátha valami megtöri a jeget.
Most épp rajzterápiát keresek Vikinek,a pszichológus szerint segíthet.
Nagyon szeret rajzolni,tehetsége is van hozzá,esetleg ezt lehet kiaknázni.
Autistának már Vikit is nézték,ráadásul egy gyerekorvos,nem is értem!
Az érettségivel kapcsolatban: nem tudom,középiskolában működik e,általánosban igen,egy szakértői bizottság felmenthet a szóbeli feleletek alól,és akkor csak írásban kérnek számon.
Ez már nálunk is felmerült,de még várok vele,egyenlőre nagyon belátóak a tanárok.
De ha Vikinél nem változik a helyzet,valószínűleg fel kell menteni,és ez a későbbi felvételire is vonatkozik majd.
Azért az,hogy vannak barátnőid,nagyon jó!Meg a tanárod is.
Viki az egész iskolában 1 lánnyal beszél.
A tanárokkal nem igazán.
Rólad tudják a suliban,milyen problémákkal küzdesz?
Nálunk sokat javult az osztály hozzáállása,mióta komolyabban elbeszélgettem velük én is,meg az igazgató is.
Nem tudna ebben segíteni az a tanár,akivel tudsz beszélni?
Meg szerencsés lenne,ha a családod is jobban melléd állna.
Inkább segíteniük kéne!
Sok kitartást kívánok Neked,és nem szabad feladni,bármilyen nehéz!
Rengeteg mindenen mentél már keresztül,de nem szabad feladni.
Nálunk is elég régóta fennáll a mutizmus(kb. 9 éve,csak sokáig nem jöttek rá),de azért küzdünk,hátha valami megtöri a jeget.
Most épp rajzterápiát keresek Vikinek,a pszichológus szerint segíthet.
Nagyon szeret rajzolni,tehetsége is van hozzá,esetleg ezt lehet kiaknázni.
Autistának már Vikit is nézték,ráadásul egy gyerekorvos,nem is értem!
Az érettségivel kapcsolatban: nem tudom,középiskolában működik e,általánosban igen,egy szakértői bizottság felmenthet a szóbeli feleletek alól,és akkor csak írásban kérnek számon.
Ez már nálunk is felmerült,de még várok vele,egyenlőre nagyon belátóak a tanárok.
De ha Vikinél nem változik a helyzet,valószínűleg fel kell menteni,és ez a későbbi felvételire is vonatkozik majd.
Azért az,hogy vannak barátnőid,nagyon jó!Meg a tanárod is.
Viki az egész iskolában 1 lánnyal beszél.
A tanárokkal nem igazán.
Rólad tudják a suliban,milyen problémákkal küzdesz?
Nálunk sokat javult az osztály hozzáállása,mióta komolyabban elbeszélgettem velük én is,meg az igazgató is.
Nem tudna ebben segíteni az a tanár,akivel tudsz beszélni?
Meg szerencsés lenne,ha a családod is jobban melléd állna.
Inkább segíteniük kéne!
Sok kitartást kívánok Neked,és nem szabad feladni,bármilyen nehéz!
2011.01.12 21:52
Sziasztok.
Szeretném kérdezni, hogy senki nem csinálta a szenzomotoros tornát?
Mi elkezdtük, heti 4* és lehet hogy hülyének néztek de már látunk
VÁLTOZÁST (az óvónők is).Persze lehet hogy a heti 1 lovaglás + a hetei 2
fejlesztőpedagógiai foglalkozás is hozzájárul.
.Az első lovaglás előtt a lányom elmesélte az óvónőknek hogy ma megyünk, mi a ló neve stb.
A nővérével már első nap felült!!!
Ma a nevükön szólította az óvónőket.
A dédinek (akit évente 1* lát)elmesélte telefonon (már hónapok óta nem beszélt vele) a lovaglást meg hogy volt korizni.
Persze még vannak problémák pl: a fogmosás na azt nem engedi úgy kell lefogni.Állítólag ez is tipikus.Mint ahogy az is (telefonon adott "személyleírást" egy gyermekpszichológus-látatlanul-)hogy szőke,kék szemű,fehér és érzékeny bőrű kislány.Ránk ez igaz.
Sikerült új zoknit ráadni ami eddig nem ment (csak 1 féle zoknit húzott fel eddig).És még egy változás, hogy már nincs a szájában a keze.
Persze a lovagláskor, meg a terápiákon még nem kommunikál de nagyon reménykedünk.
Remélem veletek is törtnénik legalább ennyi jó!!
Eliza- nálad is lesz majd változás, csak szerintem nagyon sokáig voltál ebben az állapotban és így nehezebb "kinőni".
Judit-Köszi a Szellemlányos könyvajánlót de bevallom hogy elolvastam a tartalmát és nem merem megvenni-elolvasni.(kicsit úgyis meg voltam zuhanva a lányom állapota miatt és nem éreztem magamban annyi lelki erőt hogy egy ilyen könyvet kiolvassak.
Erzsi- Neked nem válaszoltam-igen a lányom kéri hogy magasabbra lökjem és gyorsabban a hintában.De van egy pár gyakorlat a tornában is amit elég gyorsan szeret.(persze ott lényeges is a gyors dinamikus mozgás).
Sziasztok.
Szeretném kérdezni, hogy senki nem csinálta a szenzomotoros tornát?
Mi elkezdtük, heti 4* és lehet hogy hülyének néztek de már látunk
VÁLTOZÁST (az óvónők is).Persze lehet hogy a heti 1 lovaglás + a hetei 2
fejlesztőpedagógiai foglalkozás is hozzájárul.
.Az első lovaglás előtt a lányom elmesélte az óvónőknek hogy ma megyünk, mi a ló neve stb.
A nővérével már első nap felült!!!
Ma a nevükön szólította az óvónőket.
A dédinek (akit évente 1* lát)elmesélte telefonon (már hónapok óta nem beszélt vele) a lovaglást meg hogy volt korizni.
Persze még vannak problémák pl: a fogmosás na azt nem engedi úgy kell lefogni.Állítólag ez is tipikus.Mint ahogy az is (telefonon adott "személyleírást" egy gyermekpszichológus-látatlanul-)hogy szőke,kék szemű,fehér és érzékeny bőrű kislány.Ránk ez igaz.
Sikerült új zoknit ráadni ami eddig nem ment (csak 1 féle zoknit húzott fel eddig).És még egy változás, hogy már nincs a szájában a keze.
Persze a lovagláskor, meg a terápiákon még nem kommunikál de nagyon reménykedünk.
Remélem veletek is törtnénik legalább ennyi jó!!
Eliza- nálad is lesz majd változás, csak szerintem nagyon sokáig voltál ebben az állapotban és így nehezebb "kinőni".
Judit-Köszi a Szellemlányos könyvajánlót de bevallom hogy elolvastam a tartalmát és nem merem megvenni-elolvasni.(kicsit úgyis meg voltam zuhanva a lányom állapota miatt és nem éreztem magamban annyi lelki erőt hogy egy ilyen könyvet kiolvassak.
Erzsi- Neked nem válaszoltam-igen a lányom kéri hogy magasabbra lökjem és gyorsabban a hintában.De van egy pár gyakorlat a tornában is amit elég gyorsan szeret.(persze ott lényeges is a gyors dinamikus mozgás).
Sziasztok.
2011.01.13 17:49
Szia Ibolya!
Nagyon jó,amit írtál!
Úgy örülök,hogy máris megvannak az első biztató jelek!
Mi nem próbáltuk a tornát,Viki már nagy hozzá,azt hallottam kisebb korban van értelme.
Ezt a szőke,érzékeny bőrű dolgot nem nagyon értem,ilyen jellemzéssel még nem találkoztam.
Viki pont az ellenkezője,barna a haja,szeme,bőre sem az az érzékeny nagyon fehér.Furcsa.
Csak így tovább,ügyesek vagytok!
Nagyon jó,amit írtál!
Úgy örülök,hogy máris megvannak az első biztató jelek!
Mi nem próbáltuk a tornát,Viki már nagy hozzá,azt hallottam kisebb korban van értelme.
Ezt a szőke,érzékeny bőrű dolgot nem nagyon értem,ilyen jellemzéssel még nem találkoztam.
Viki pont az ellenkezője,barna a haja,szeme,bőre sem az az érzékeny nagyon fehér.Furcsa.
Csak így tovább,ügyesek vagytok!
2011.01.13 23:40
Eliza, tényleg nem szabad feladni! Nagyon nehéz lehet Neked, és elhiszem, hogy feladtad, én is rég feladtam volna De előtted áll az élet, meg kell próbálnod új dolgokért lelkesedni, elhinni, hogy lesz ez jobb is, lehetsz boldog, mindenre van megoldás! Jó, hogy írtál ide, látod, sokmindent tudunk Neked mondani, pl. Erzsi, akinek már nagyobb a lánya, és a sulihoz is hozzá tudott szólni. Én sem tudom elképzelni, hogy nem lehetne írásban érettségizni, felvételizni. Hogy aztán mi lesz, az még odébb van, mindig magad elé nézz, ne a távoli jövőbe! Talán úgy könnyebb. Igenis lehet fiút is találni a neten, több ismerősöm is így találta meg a boldogságot! Őszintén le kell írni, mi van Veled, és kiderül, ki az, aki melletted marad.
És a pozitív dolgokra kell fókuszálni. Hiszen az nagyszerű, hogy vannak barátnőid, és velük tudsz is beszélni! És szerintem nem adtad még fel, hiszen akkor ide se írtál volna. Ha nem is a segítség reményében írtál, de minimum azért, hogy valahol megértésre találj. Ez is pozitív, én azt gondolom.
Azt lehet tudni, mitől alakult ki Nálad a mutizmus?
A család hozzáállását sajnálom A közvetlen közeledben élők is ilyenek, vagy a távolabbi rokonokra céloztál? Sajnos nálunk is előfordult már, hogy gúnyolódtak a családban Balázzsal, nem közeli rokonok, akikkel ritkábban találkozunk. De elbeszélgettünk velük, kiálltunk a gyerek mellett, és azóta sokkal jobb, akivel meg nem, azzal kerüljük a találkozást 
Az iskolai beszélgetés tényleg nagyon fontos lenne, hiszen ott töltöd az időd nagy részét, nyilván nagyon rányomja a lelkedre a bélyegét az ottani rossz légkör
Jaj, nagyon drukkolok, gyere, és beszélgessünk!
Bony, ez szuper Nagyon örülök!!! Mi sem voltunk még ilyen tornán, találtunk már egy helyet, ahol erre lehetőség lenne, de nem olcsó, eddig, nem fért bele a keretbe, talán lassan elkezdjük. De ilyen sűrűn képtelenség, mint ahogy Ti jártok. Hova jártok? Asszem nem volt róla szó, hogy merre laktok.
A szellemlányt nyugodtan elolvashatod, nem fogsz párhuzamot találni magatok és a szereplők közt a mutizmust kivéve, és tényleg egy nagyon izgalmas könyv.
Lovaglás: mi is járunk egy éve, most valami miatt Balázs besokallt. Kedden voltunk utoljára, tavaszig nem megyünk, nagyon rosszul érezte magát, nem tudjuk miért. Már az odautat végigbőgte, hogy ő nem akar menni, én gonosz voltam, azt gondoltam, fontos, hogy menjen, és ha jól érzi magát, újra megjön a kedve. Hát nem jött, fél óra után haza is jöttünk. Gondolkodom rajta, hogy esetleg egy másik helyet keresünk, nemtom.
Erzsi, szerintem ezeket a jellemzéseket nem kell általános érvényűnek venni, nyilván nagyobb számban érintettek a világos hajú, bőrű, stb. gyerekek. Mint ahogy eleve azt mondják, inkább lányokra jellemző a betegség, de ettől még vannak fiúk is. Mint ahogy Balázs is. Ő egyébként szőke, kék szemű, de nem érzékeny a bőre / bár a kezén igen, de asszem, az a sok kézmosástól inkább /
Mindenkinek HAJRÁ
De előtted áll az élet, meg kell próbálnod új dolgokért lelkesedni, elhinni, hogy lesz ez jobb is, lehetsz boldog, mindenre van megoldás! Jó, hogy írtál ide, látod, sokmindent tudunk Neked mondani, pl. Erzsi, akinek már nagyobb a lánya, és a sulihoz is hozzá tudott szólni. Én sem tudom elképzelni, hogy nem lehetne írásban érettségizni, felvételizni. Hogy aztán mi lesz, az még odébb van, mindig magad elé nézz, ne a távoli jövőbe! Talán úgy könnyebb. Igenis lehet fiút is találni a neten, több ismerősöm is így találta meg a boldogságot! Őszintén le kell írni, mi van Veled, és kiderül, ki az, aki melletted marad.
És a pozitív dolgokra kell fókuszálni. Hiszen az nagyszerű, hogy vannak barátnőid, és velük tudsz is beszélni! És szerintem nem adtad még fel, hiszen akkor ide se írtál volna. Ha nem is a segítség reményében írtál, de minimum azért, hogy valahol megértésre találj. Ez is pozitív, én azt gondolom.
Azt lehet tudni, mitől alakult ki Nálad a mutizmus?
A család hozzáállását sajnálom
A közvetlen közeledben élők is ilyenek, vagy a távolabbi rokonokra céloztál? Sajnos nálunk is előfordult már, hogy gúnyolódtak a családban Balázzsal, nem közeli rokonok, akikkel ritkábban találkozunk. De elbeszélgettünk velük, kiálltunk a gyerek mellett, és azóta sokkal jobb, akivel meg nem, azzal kerüljük a találkozást
Az iskolai beszélgetés tényleg nagyon fontos lenne, hiszen ott töltöd az időd nagy részét, nyilván nagyon rányomja a lelkedre a bélyegét az ottani rossz légkör
Jaj, nagyon drukkolok, gyere, és beszélgessünk!
Bony, ez szuper
Nagyon örülök!!! Mi sem voltunk még ilyen tornán, találtunk már egy helyet, ahol erre lehetőség lenne, de nem olcsó, eddig, nem fért bele a keretbe, talán lassan elkezdjük. De ilyen sűrűn képtelenség, mint ahogy Ti jártok. Hova jártok? Asszem nem volt róla szó, hogy merre laktok.
A szellemlányt nyugodtan elolvashatod, nem fogsz párhuzamot találni magatok és a szereplők közt a mutizmust kivéve, és tényleg egy nagyon izgalmas könyv.
Lovaglás: mi is járunk egy éve, most valami miatt Balázs besokallt. Kedden voltunk utoljára, tavaszig nem megyünk, nagyon rosszul érezte magát, nem tudjuk miért. Már az odautat végigbőgte, hogy ő nem akar menni, én gonosz voltam, azt gondoltam, fontos, hogy menjen, és ha jól érzi magát, újra megjön a kedve. Hát nem jött, fél óra után haza is jöttünk. Gondolkodom rajta, hogy esetleg egy másik helyet keresünk, nemtom.
Erzsi, szerintem ezeket a jellemzéseket nem kell általános érvényűnek venni, nyilván nagyobb számban érintettek a világos hajú, bőrű, stb. gyerekek. Mint ahogy eleve azt mondják, inkább lányokra jellemző a betegség, de ettől még vannak fiúk is. Mint ahogy Balázs is. Ő egyébként szőke, kék szemű, de nem érzékeny a bőre / bár a kezén igen, de asszem, az a sok kézmosástól inkább
/
Mindenkinek HAJRÁ
2011.01.14 16:39
Sziasztok.
A torna nem olyan "nagy" anyagi teher ,(kell 1-2 eszköz amit már írtam korábban) mivel azt a szülő csinálja otthon a gyerekkel. Persze (mi is arra törekszünk),hogy legalább 1 héten 1* a pedagógussal csinálja de ez még elég távolinak tűnik - és majd egyszer csoportal. Eddig még azt sem engedte a lányom hogy végignézze, hogy hogyan boldogulunk.(a megoldás-felvettük videóra).Egyébként Pécsiek vagyunk.Talán érdemes lenne kipróbálnotok esetleg a lovaglás helyett ha az most úgy sem nyerő.
Ibolya.
A torna nem olyan "nagy" anyagi teher ,(kell 1-2 eszköz amit már írtam korábban) mivel azt a szülő csinálja otthon a gyerekkel. Persze (mi is arra törekszünk),hogy legalább 1 héten 1* a pedagógussal csinálja de ez még elég távolinak tűnik - és majd egyszer csoportal. Eddig még azt sem engedte a lányom hogy végignézze, hogy hogyan boldogulunk.(a megoldás-felvettük videóra).Egyébként Pécsiek vagyunk.Talán érdemes lenne kipróbálnotok esetleg a lovaglás helyett ha az most úgy sem nyerő.
Ibolya.
2011.01.14 23:12
Bony, ja, az más, hogy otthon kell csinálni. De akkor kéne nekünk is valaki, aki megmondja, mit kell csinálni, felméri a gyereket, stb. Labdánk és gördeszkánk még van is, csak a forgós fotel nincs, arra úgyis rég áhítoznak a srácok. Ha ezen múlik... Asszem, ez tetszene Balázsnak is
2011.01.15 08:04
Sziasztok.
Jucc-Pontosan nem tudom hogy hogyan mérik fel a gyereket hiszen nem beszélnek, működnek együtt(szerintem valami általános gyakorlatsort kaphattunk)de a felmérés után állítják össze a gyakorlatsort. Mi Kb. 5 alkalom után kaptuk meg.De ez a torna -sor 2 hónap után változni fog.A fotelt meg nézd meg használtan a Vaterán vagy a Tesz-Vesz-en .Az sem baj ha nincs meg a redőny rajta azt velünk is leszedették /mert figyelni kell a gyerek szemét hogy forgatás után mozog-e össze vissza (az a jó ha igen).
Ibolya.
Jucc-Pontosan nem tudom hogy hogyan mérik fel a gyereket hiszen nem beszélnek, működnek együtt(szerintem valami általános gyakorlatsort kaphattunk)de a felmérés után állítják össze a gyakorlatsort. Mi Kb. 5 alkalom után kaptuk meg.De ez a torna -sor 2 hónap után változni fog.A fotelt meg nézd meg használtan a Vaterán vagy a Tesz-Vesz-en .Az sem baj ha nincs meg a redőny rajta azt velünk is leszedették /mert figyelni kell a gyerek szemét hogy forgatás után mozog-e össze vissza (az a jó ha igen).
Ibolya.
2011.01.15 15:48
kiserzsi:
Igen mindenki tudja,de nem tudnak mit kezdeni velem.Az a tanár,akit említettem,már elment a suliból,csak azért írtam jelen időbe,mert nekem mindig ő lesz a legdrágább tanárom
A családom sose fog mellém állni,nem az a fajta...
bony12:
Ebbe már nem tudok hinni,ez tapasztalat,sose lesz semmivel se jobb,és semmi nem fog történni.Tudom,ez rajtam múlik,de én tehetetlen vagyok.
jucc33:
Igen,rájöttem,hogy nem élhetek ilyen monoton módon,muszáj kutatnom a neten,sokáig nem találtam semmit,most végre itt vagyok. Fogalmam sincs,mitől lettem ilyen,akkor és most se tudta ezt senki.Ez a hozzáállás minden családtagra igaz.Az osztályban senki se közeledik hozzám segítő,vagy ismerkedni akaró szándékkal,én meg ugye nem tudok.
Nagyon nagy kicseszés ez a betegség,rengeteg 'bénító' hátránya van; hogy nem lehet kibontakozni,kommunikálni,élni,és nálam legalábbis-elmenni idegen helyre egyedül,telefonálni,stb stb...
Igen mindenki tudja,de nem tudnak mit kezdeni velem.Az a tanár,akit említettem,már elment a suliból,csak azért írtam jelen időbe,mert nekem mindig ő lesz a legdrágább tanárom
A családom sose fog mellém állni,nem az a fajta...
bony12:
Ebbe már nem tudok hinni,ez tapasztalat,sose lesz semmivel se jobb,és semmi nem fog történni.Tudom,ez rajtam múlik,de én tehetetlen vagyok.
jucc33:
Igen,rájöttem,hogy nem élhetek ilyen monoton módon,muszáj kutatnom a neten,sokáig nem találtam semmit,most végre itt vagyok.
Fogalmam sincs,mitől lettem ilyen,akkor és most se tudta ezt senki.Ez a hozzáállás minden családtagra igaz.Az osztályban senki se közeledik hozzám segítő,vagy ismerkedni akaró szándékkal,én meg ugye nem tudok.
Nagyon nagy kicseszés ez a betegség,rengeteg 'bénító' hátránya van; hogy nem lehet kibontakozni,kommunikálni,élni,és nálam legalábbis-elmenni idegen helyre egyedül,telefonálni,stb stb...
2011.02.04 11:05
Sziasztok!
Az én fiam is mutista. Ő már 14 éves és még mindíg nem beszél idegenekkel és némelyik rokonnal sem. Oviban vettük észre, hogy nem beszél az idegenekkel, de nem tulajdonítottunk neki semmit gondoltuk félénk. A gyerekekkel nem volt semmi gondja az iskolában sem. A felelésnél ha felszólították válaszolt egyébként semmi.Negyedikben vittük el először pszihológushoz szerintem nem is hallot még a mutizmusról mert a diagnózisban nem írt semmit róla sőt azt mondta majd kinövi.Az iskolához sem adott semmi könnyítést neki pl., hogy ne keljen szóban felelnie.Ez az iskola egyben gimnázium is és megpróbáltunk felvételizni hatodikban, mondanom sem kell az elbeszélgetésen meg sem szólalt. Azt tanácsolták maradjon az általános iskolai részen hátha megnyílik, hát nem változott. Hetedikben ezért újra pszihológushoz vittük családterápiára jártunk, semmi változás. Nem is szeretett oda járni pedig érdekes játékokat játszottunk,együtt rajzoltunk stb.Most volt az írásbeli felvételi a középiskolákba de ahová jelentkeztünk lesz szóbeli meghalgatás is nem tudom mi lesz,papírt nem kaptunk, hogy ne keljen szóbeliznie (nem is tudtam, hogy lehet ilyet kérni)most még megpróbálom de jövőhéten lesz csak a pszihológus aki foglalkozott velünk.(most olvastam lehet, hogy egy papír tőlük nem is lesz elég?)Tegnap orvosnál volt az édesapjával fájt a lába, kérdezte az orvos, hogy mit érez meg sem szólat az apja meg nem mondhatja el helyette, hogy mit érez. Nem tudaom meddig lesz ez így , felnőtt korában is kísérgessük mineódenhová és tolmácsoljunk? Nem magunk miatt gond ez hanem miatta nagyon szeretjük őt és megértőek vagyunk csak aggódunk a jövője miatt.Otthon különben elég kis erőszakos főleg a hugával aki két évvel fiatalabb tőle, vele persze tud kiabálni. Remélem sikerül, és ez az új iskola változást hoz az életében. Mindenkinek kitartás
Timi
Az én fiam is mutista. Ő már 14 éves és még mindíg nem beszél idegenekkel és némelyik rokonnal sem. Oviban vettük észre, hogy nem beszél az idegenekkel, de nem tulajdonítottunk neki semmit gondoltuk félénk. A gyerekekkel nem volt semmi gondja az iskolában sem. A felelésnél ha felszólították válaszolt egyébként semmi.Negyedikben vittük el először pszihológushoz szerintem nem is hallot még a mutizmusról mert a diagnózisban nem írt semmit róla sőt azt mondta majd kinövi.Az iskolához sem adott semmi könnyítést neki pl., hogy ne keljen szóban felelnie.Ez az iskola egyben gimnázium is és megpróbáltunk felvételizni hatodikban, mondanom sem kell az elbeszélgetésen meg sem szólalt. Azt tanácsolták maradjon az általános iskolai részen hátha megnyílik, hát nem változott. Hetedikben ezért újra pszihológushoz vittük családterápiára jártunk, semmi változás. Nem is szeretett oda járni pedig érdekes játékokat játszottunk,együtt rajzoltunk stb.Most volt az írásbeli felvételi a középiskolákba de ahová jelentkeztünk lesz szóbeli meghalgatás is nem tudom mi lesz,papírt nem kaptunk, hogy ne keljen szóbeliznie (nem is tudtam, hogy lehet ilyet kérni)most még megpróbálom de jövőhéten lesz csak a pszihológus aki foglalkozott velünk.(most olvastam lehet, hogy egy papír tőlük nem is lesz elég?)Tegnap orvosnál volt az édesapjával fájt a lába, kérdezte az orvos, hogy mit érez meg sem szólat az apja meg nem mondhatja el helyette, hogy mit érez. Nem tudaom meddig lesz ez így , felnőtt korában is kísérgessük mineódenhová és tolmácsoljunk? Nem magunk miatt gond ez hanem miatta nagyon szeretjük őt és megértőek vagyunk csak aggódunk a jövője miatt.Otthon különben elég kis erőszakos főleg a hugával aki két évvel fiatalabb tőle, vele persze tud kiabálni. Remélem sikerül, és ez az új iskola változást hoz az életében. Mindenkinek kitartás
Timi
2011.02.04 13:45
Sziasztok!
Timi, üdvözlünk körünkben!
Én nem tudom, honnan kell papírt kérni, hogy azt figyelembe is vegyék, de biztos, hogy érdemes utána járni, tényleg nem mindegy. Azért a fiad már elég nagy ahhoz, hogy érett legyen egy változáshoz, ha elhatározza, hogy egy új helyen megszólal, sikerülnie kell! Én legalábbis nagyon bízom ebben. / ha korábban nem is sikerül, egy suliváltásnál talán.../ Ha esetleg kiderül, hogy nem olyan egyszerű ez a papír-beszerzés, akkor még mindig érdemes a sulival beszélni, elmondani, mi a helyzet, és kérni haladékot, amíg meglesz a papír...
Egyébként ő hogy éli meg ezt a helyzetet, nagyon "belekényelmesedett" már, vagy szeretne változni?
Ti merrefelé éltek?
További kitartást mindenkinek!
Judit
Timi, üdvözlünk körünkben!
Én nem tudom, honnan kell papírt kérni, hogy azt figyelembe is vegyék, de biztos, hogy érdemes utána járni, tényleg nem mindegy. Azért a fiad már elég nagy ahhoz, hogy érett legyen egy változáshoz, ha elhatározza, hogy egy új helyen megszólal, sikerülnie kell! Én legalábbis nagyon bízom ebben. / ha korábban nem is sikerül, egy suliváltásnál talán.../ Ha esetleg kiderül, hogy nem olyan egyszerű ez a papír-beszerzés, akkor még mindig érdemes a sulival beszélni, elmondani, mi a helyzet, és kérni haladékot, amíg meglesz a papír...
Egyébként ő hogy éli meg ezt a helyzetet, nagyon "belekényelmesedett" már, vagy szeretne változni?
Ti merrefelé éltek?
További kitartást mindenkinek!
Judit
2011.02.04 13:58
Szia
Mi budapesten élünk, igen elég kényelmes neki így a legtöbb esetben benm zavarja, de azért vannak kivételek. Épp tegnap beszéltem vele mondtam neki, hogy azért ha már dolgozni megy nem szeretnék vele menni a felvételre, nevetett rajta ő is érti, hogy változtatni kell de mikor ott állunk, hogy na itt az alkalom akkor mégsem tud megszólalni.
Remélem sikerül a suli, majd írok,hogy-hogy haladunk.
Timi
Mi budapesten élünk, igen elég kényelmes neki így a legtöbb esetben benm zavarja, de azért vannak kivételek. Épp tegnap beszéltem vele mondtam neki, hogy azért ha már dolgozni megy nem szeretnék vele menni a felvételre, nevetett rajta ő is érti, hogy változtatni kell de mikor ott állunk, hogy na itt az alkalom akkor mégsem tud megszólalni.
Remélem sikerül a suli, majd írok,hogy-hogy haladunk.
Timi
Vissza: Gyermekek - betegségek, gondok
