#baba#anya

Kutyával, vagy kutya nélkül?

Naná, hogy kutyával! Örök kérdés, hogy előbb gyerek aztán kutya vagy fordítva. Az élet azért mindenkinél megírja ezeket így vagy úgy, nem valószínű, hogy 100%-ban az eltervezett forgatókönyv szerint alakul, de talán jól is van ez így.

Nálunk előbb volt kutya, mit kutya, nevezzük nevén, ő Funky.

Igen, pont olyan, mint a neve. Olyan funkys. Bohókás, mosolyt csal az arcodra, bármikor kapható egy kis őrületre. 

2014 szeptemberében született és 2015 januárjában költöztünk vele össze. A legjobb döntés és a legklasszabb lakótárs.

Jó néhány évig jött velem melózni, imádja, ha emberek veszik körül. Kicsit tartottunk tőle, hogy az első számú gyerkőc a családban miképp fogadja majd a kevésbé szőrös kistesót, pláne, hogy teljesen más pályát futottunk be várandósság kérdésében, mint terveztük, de legalább ebben az ügyben minden a legjobban alakult.

Az első pillanattól kezdve, ahogy Lucust hazahoztuk a kórházból ott ült mellette és vigyázott rá. Tisztes távolból szemlélte sokáig, aztán egyre közelebb merészkedett. Most is tart egy lépésnyi távolságot, de a legtündéribb 0-24-es őrző-védő szolgálat "evör".

Funky amolyan intézkedős házmester típus. Nem bírja a diszharmóniát – ez mondjuk kevésbé funkys -, felügyel, mindenhol jelen van, irtó kíváncsi.

Funky feeling

Luci pedig imádja ahogy kopog a parkettán a körme, ahogy prüszköl, ugat, vakkant, kunyerál, ahogy felpörögve rohangál, amikor megrázza magát vagy amikor eszik-iszik. A legsötétebb óráiban is, amikor rossz passzban van, Funky ki tudja zökkenteni. Csak ő. A sírásból kacagás lesz, ha csak egy pillanatra is. Szóval jó páros ők ketten!

A boldogság forrása 

Taktilis (tapintásra vonatkozó) ingerlésnek is kiváló terep. A kutyabunda érintése, segítségünkkel megsimogatása szemmel láthatóan megnyugtatja Lucit.

A Nature Neuroscience tudományos folyóiratban publikált kutatás szerint: „A simogatás aktiválja a neuronokat a szomatoszenzoros kéregben, ami idővel egyre intenzívebbé válik. Az agyi aktivitás növekedése fokozza a szubjektív örömöt, endorfint termel és oxitocint bocsát az agyba, ez segít a fájdalomcsillapításban, relaxációban, kötődésben, miközben ideiglenesen csökkenti a kortizol, stresszhormon szintet.” 

Kisbolygó

Egy trauma azonban biztos maradt. Kb. egy hónapra, amíg kórházban voltunk Lucával és én nem járhattam haza, ő szem elől tévesztett. Egész egyszerűen eltűntem az életéből. Azóta matricaként jön velem mindenhova. Ha egy nap ötvenszer jövök-megyek a gyerekszoba és a nappali-konyha vonalon, ki-be, akkor ő épp ugyanennyiszer követ. Ha el kell szaladnom valahová 1-2 órára, akkor ő a teraszon ül és vár. Nem tágít. Még egyszer, azt hiszem, ha „eltűnnék”, nem bocsátaná meg magának.

(A cikk eredetileg a Lucababa.hu-n jelent meg.)

A szerzőről: Lang Barbara blogger, a Lucababa.hu blog szerzője. Egy súlyosan, halmozottan sérült 5 éves kislány anyukája. Azzal, hogy bemutatja a mindennapjaikat, próbálja felhívni a figyelmet a fogyatékkal élők nehézségeire, problémáira. Örök gyerek, akinek a fejéről – még ebben az élethelyzetben is - ritkán lehet letörölni a vigyort.

„Hiszem, hogy le lehet dönteni tabukat és falakat, hogy a társadalom, aki egyelőre nem tudja, hogy mit kezdjen a fogyatékkal élőkkel, sokkal természetesebben álljon hozzájuk, hozzánk.”

Lucababa, 2023. november 03.

Forrás: Nyitókép: GettyImages.com

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?