Nem szeretem a testem

Az online újságírás szépségei között kétségtelenül dobogós helyen van az interaktivitás. Pár napja került fel egy cikk a negyedik trimeszterben lévő női testekről, amire szinte nyomban jött is egy olvasói reagálás. Ezt osztjuk most meg veletek.

Nagyon felbosszantott a cikketek a negyedik trimeszterben lévő testekről. Nem racionális okok miatt, nem az írással van gondom, hanem az érzéssel, amit kiváltott belőlem. A képeken lévő nőknek ugyanis nincs rossz alakjuk. Nem nagy kunszt ilyen testeket mutogatni, ők mind szépek, csinosak és hozzám képest bomba testük van. Az én alakom viszont tényleg olyan, amire két gyerek után egyáltalán nem vagyok büszke. Szét van az egész folyva, nincs kontúrja, tele van csíkokkal, karfiolos, narancsbőrös, undorító, semmilyen fényképre nem kívánkozik.

A gyerekek előtt teljesen átlagos testem volt, nem különösebben vékony, de amúgy teljesen vállalható. Aztán az első gyerekkel híztam 26 kg-ot. Iszonyatosan nagy ez a szám, de a terhesség alatt nem tűnt olyan soknak, úgy láttam, szépen eloszlik rajtam, meg amúgy is kell az energia a fejlődő életnek. A szüléssel lement 11 kiló, gondoltam, nem lehet olyan nehéz a többit is leadni. Rosszul gondoltam.

A szoptatás alatt nemcsak hogy visszaszedtem a 11 kg-ot, hanem jött hozzá még 4. Nem tudtam a szoptatás idején fogyókúrázni, mert ha megpróbáltam, a tejem azonnal nagyon erősen megfogyatkozott. Míg mások szinte elfogynak a szoptatás idején, nekem ez az időszak a hízásról szólt. Csak a szénhidrátban gazdag ételektől volt rendesen tejem. Komolyan mondom, ez nem önáltatás vagy önbecsapás!

A nagyfiam 20 hónapos koráig szopott. Amikor abbahagyta, elérkezettnek láttam az időt a diétához. De alig pár hónap múltán újra terhes lettem, így az egész vállalkozásom a kútba esett. Pedig sikerült leadnom 4 kilót, tehát képes voltam a fogyásra.

A kisebbik fiammal nem híztam olyan sokat, „csak” 15 kilót, mert sokkal jobban odafigyeltem a kajálásra. Viszont a szoptatással kezdődött elölről a kálváriám, megint magamra szedtem pár kilót. Mivel még mindig szoptatok, egyelőre ez a súlyfelesleg marad is rajtam.

Van egy műsor a tévében, ahol önbizalomhiányos nőkkel láttatják be, hogy igenis szeretnivaló a testük. Ugyanúgy dühít, mint a babanetes cikk, mert az abban szereplő nők testével semmi baj sincs. Némelyek kimondottan soványak, inkább tennék össze a két kezüket és adnának hálát az égnek a testükért, mint ilyen műsorokba szaladgálnának!

Én valóban nem szeretem a testem. Semmi sem áll jól. Utálok ruhát vásárolni, mert rendszeresen nem találok semmit a méretemben, a nagyméretűekre specializálódott boltokban pedig irtó ronda és drága ruhákat lehet kapni. Szinte mindig feketében vagy sötétben járok, mert az állítólag slankít, bár ez nálam veszett fejsze nyele. Nem tudok magamra csizmát venni, mert a vádlimon egyiket sem tudom felhúzni, így maradnak a hótaposók.

Tudom, hogy ez így nem maradhat, mert a kedvemre is negatívan hat, mindig más nőkhöz méricskélem magam, és mindig én vagyok a vesztes fél. Az összes ismerősöm, játszótéri anyuka, volt osztálytársam szebb, vékonyabb nálam. Ha vége lesz a szoptatásnak, akkor én is le fogok fogyni, mert utálom ennyire undorítónak érezni magamat.

Erika

Babanet , 2013. október 29.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(4 hozzászólás) 

2013 10 29. 15:02
Szia Erika,
Talan erdemes lenne feltenni a kerdest, vajon a gyerkocok elott szeretted-e valoban a tested. Hiszen az onkepunknek nem feltetlenul van koze az objektiv valosaghoz, amint azt az altalad emlitett tevemusor is mutatja. En is emlithetnem a sogornomet, aki 39 evesen, 3 gyerek utan ugy 46 kilo es kabe masfel evtizedet letagadhat a korabol. Megelegedve azonban termeszetesen o sincs, hiaba allitja neki barki is, mennyire csinos.
Ugyanakkor ismerek 80-90 kilo koruli/feluli 3-4 gyerekes anyukakat, akikbol csak ugy arad az eletero, jokedv es onbizalom, imadnak szines, alternativ cuccokban jarni, adnak magukra es eszukbe sem jut a kiloik szama. Tuti, h senki sem a lestrapalt, elhanyagolt, hajas anyabalnat, hanem egy erotol es eletoromtol majd kicsattano, vonzo not latja bennuk.
Tudom, h az unalomig elcsepelt kozhely, de mi lenne, ha egyszeruen csak egeszsegesen ennel, sokat mozognal, a merleggel pedig ki a kukaba?
→ válasz erre
2013 10 30. 08:06
Én ismerek enyhén elhízott, nagyon szép és nagyon jó kedélyű nőket, vannak akiknek TÉNYLEG jól áll egy KIS súlyfelesleg. Semmiképpen sem akarok vitát nyiti h a mi a jó, karcsúnak lenni(nem anorexiásnak) vagy betegségekkel küzdeni a túlysúlytól, de a lelkiállapotod miatt azt mnodom, ha úgy érzed h csak a szoptatás után tudsz diétázni(nagy hangsúly, kérlek sose éhezz, ne higgy az idióta divatdiétáknak, csakis az ésszerű kalóriadeficitnek,napi 5 étkezéssel!!! ) akkor le lehet fogyni,írtad h pár hónapig próbálkoztál a második baba előtt, az a pár hónap elég kellett volna legyen 15-20 kilóra.
Én úgyanebben a cipőben jártam,mint Te, mintha magamat olvastam volna. Soha az életben nem voltam karcsú, mindig is nagy fenekem, vastag combom volt, a két szülés után még tovább romlott a helyzet. Első babával híztam 17 kilot, másodikkal egy év múlva 25-öt.És amikor a fiam egy éves volt és még mindig 80 kilo fölött voltam, egyszerűen éreztem h nem mehet így tovább, 2 és fél hónap alatt leadtam napi sporttal és diétával 15 kilot, amikor elértem a "leánykori" súlyom, a 65-66 kilot. Ekkor mindenki azt mondta h ez alá, én, aki hízékony, aki attól is hízik ha más eszik, nem fogok lejjebb menni. És újabb 2 hónap alatt leadtam a legutolsó 7-8 kilot és amikor az edzőm a mérlegre állított és ezt mnodta :nem hiszem el, bementünk 58 alá...na ,ez volt a diadal!! AZ életben nem volt olyan szép alakom mint két gyerek után 33 évesen. Eltűnt a karfiol, narancs a testemről, a puhányság, löttyettség. Sok munka, sok lemondás és rettenetes izomlázak! DE megéri, drukkolok Neked!!Ha igazán akarod, lesz belőled bomba nő és nézegetheted örömmel magad a fürdőruciban!!!
→ válasz erre
2013 10 30. 08:49
http://theshapeofamother.com/
Mozgás+szénhidrát csökkentés/megvonás=fogyás

→ válasz erre
Összes hozzászólás (4) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?