Ó, azok a hosszú éjszakák… – bababarát altatási tanácsok a szakértőtől

Az egyik legnehezebb szülői feladat az altatás, mert általában időigényes, körülményes, és előfordul, hogy nem vezet eredményre… A baba- és kisgyermekbarát altatásról beszélgettünk dr. Dénes Ivett orvossal, bababarát alvás tanácsadóval.

Miért olyan nehéz az altatás?

– Nem is olyan régen, amikor az emberek még nagycsaládban éltek, valahogy ez is természetesebben ment. Az anyuka mellett ott volt a nagymama, a nagynéni, a szomszédasszony, és talán több felnőtt testvér, sógornő is, akik folyamatosan segítettek, többek között az altatásban, ringatásban is. De ez a családmodell azt is jelentette, hogy mielőtt egy anyának gyermeke született, maga is éveken át segített másnak, így közelről látta, hogyan kell babákkal, kisgyermekekkel bánni, és a nehezebb helyzetekben milyen trükköket alkalmaznak a tapasztalt anyukák. Mire felnőtt, látott nyűgös babát és könnyen megnyugtathatót, éjszaka gyakran kelőt, sokat evőt és nehezen szopót. Úgy került bele az anyaszerepbe, hogy többéves rutint szerzett előtte a gyermekgondozásban. Lássuk be, egészen más lehetett így a saját csecsemőjét a kezébe venni, mint annak a mai édesanyának, aki az utcán, a babakocsiban mosolygó babákon kívül még nem látott gyermeket. Ma nincs meg a bejáratott útvonalunk, internetről és könyvekből tájékozódunk módszerekről, trendekről, kutatásokról, és arról, hogy mi a jó a kisbabánknak. Ezer információból kellene összeraknunk a kérdéseinkre a választ: mást mond a szakirodalom, az orvos, a nagymama és a szomszéd is.

Egy kisbabának joga van éjjel éhesnek lenni

Gyakran azt érzi az anya, hogy össze-vissza alszik a baba, nincs rendszer, és lehetetlen a kisgyermek mellett a pihenés.

Ne legyenek irreális elvárásaink a kisbabánk felé!

– Már szülés előtt érdemes megszerezni az alapinformációkat, de ezt sosem késő megtenni! Fontos tudnunk, hogy milyen gyakran és mennyit alszik egy adott életkorú baba. Hogy kétszer altassuk naponta vagy ötször? Hogy normális-e az, hogy éjjel többször is fölkel? A múltkor egy tízhetes babát hoztak hozzám azzal, hogy segítsek, mert még nem alussza át az éjszakát. Én erre azt mondtam, hogy ebben nem tudok segíteni, mert az ekkora babának joga van éjszaka éhesnek lenni! Ne legyenek irreális elvárásaink a kisbabánk felé!

Magától kialakul majd a baba napi rendszere?

Türelmesen figyeljük a babát, nézzük meg, milyen jelzéseket mutat.

– Nem biztos, hogy ami le van írva a könyvekben, az neki is ideális. Türelmesen figyeljük a babát, nézzük meg, milyen jelzéseket mutat. Vajon mi lehet a baja, ha sír? Kísérletezzünk! Talán álmos? Vagy éhes, netán csak azt szeretné, ha felvennénk? Vagy tele van a pelenkája? Ha figyelmesek vagyunk a kisbabánkra, hetek alatt kialakul a rendszer, ami neki is és nekünk jó, mert nagyjából kiszámítható. De ez nem azt jelenti, hogy 7.00-kor kel, aztán 7.15-kor eszik, 9.00-ig játszik, aztán 9.13-kor újra elalszik! A rendszer a kisbaba életében azt jelenti, hogy a napi feladatok és körülmények között tudjuk, nagyjából mire számíthatunk.

Úgy tegyük, ahogy a családnak jó!

Létezik „legjobb” altatási módszer?

Az ideális az, ha a kisbaba könnyen és békésen el tud aludni, amikor szüksége van rá, és közben az anyuka is tud regenerálódni, lehetőség szerint pihenni is.

– Az ideális az, ha a kisbaba könnyen és békésen el tud aludni, amikor szüksége van rá, és közben az anyuka is tud regenerálódni, lehetőség szerint pihenni is. Az, hogyan altatunk, teljesen mindegy, tegyük úgy, ahogy a családnak jó! A ringatás, a szoptatás, a babakocsiban tologatás, a kendőzés, vagy egyszerűen „csak” a kiságyba fektetés – ezek mind jó lehetőségek, érdemes megnézni többet is, hogy lássuk, nekünk mi válik be. Persze idővel élhetetlenné válik egyik-másik, például bár szívesen ringatjuk az öthónapos kisbabát, de a kétéveset már nem esik olyan jól fél órán keresztül cipelni… Lehet változtatni, újat kipróbálni! Egy fontos szempont van: a baba biztonsága! Véletlenül se hagyjunk alvó apukán alvó kisbabát, és az anyukák se aludjanak bele a szoptatásba a karosszékben ülve, mert a baba bizony leeshet! Ha a családi ágyat szeretjük, olyan helyre feküdjön a kicsi, hogy ne tudjon beszorulni és leesni sem! Tiszta és könnyű legyen az ágynemű, mérsékeljük a plüssállatokat, ne legyen elérhető a konnektor, és a légzésfigyelő madzagját is biztonságos távolságban rögzítsük. Fontos, hogy az első évben háton aludjon a baba, de ha lehet, vízszintesen, ne pedig félig ülő helyzetben a babaülésben.

Reménykedhetünk, hogy egy idő után nem ébred éjszakánként a baba?

– Tudnunk kell, hogy a felnőttek sem alusszák át az éjszakát, az alvási ciklusok között apró megébredések vannak. Evolúciós szempontból is fontosak voltak ezek a pillanatok régen, amikor éjjel is ébernek kellett lenni a vadállatok és a tűz őrzése miatt. De hogy mai példát mondjak: igen hasznos, hogy fölébredünk arra, ha WC-re kell mennünk… Ugyanígy van ez a kisbabánál, csak ő jogosan kérdezi éjszaka: ha az anya mellén aludtam el, akkor ő most miért nincs itt velem? Hová tűnt mellőlem apa, aki mellettem feküdt a nagy ágyon, amikor elaludtam, most pedig egyedül vagyok a rácsos ágyban?

Nincs igazán határ, mikortól képes egy baba átaludni az éjszakát – ami tudományosan meghatározva egyébként 5-6 órányi egyhuzamban, szülői riasztás nélküli alvást jelent, nem egy számunkra „teljes” éjszakát. Van olyan baba, aki már újszülött korban tudja ezt, de természetes az is, hogy csak háromévesen. Megpróbálhatunk segíteni nekik, mondjuk az altatási módszerek változtatásával, de idővel mindenképpen képesek lesznek rá egyedül is.

A drasztikusságnak komoly ára van

Van, amikor már többedjére hullafáradtan kel az anyuka…

– Kérjünk ilyenkor segítséget! Sokat jelent, ha egy-egy éjszakai szoptatás után az apuka ringatja álomba a kicsit, vagy a nagymama nyugtatja meg. De ha le sem tettük a babát, és már ébred, akkor valamit biztosan változtatni kell. A gyakran ébredő baba nem alussza ki magát, és ez nem egészséges. Ezt az sem kompenzálja, ha nappal nagyokat alszik: mert nemcsak az alvás mennyisége, hanem a minősége is számít.

Egyes vélemények szerint nem baj, ha egy kicsit hagyjuk sírni a kisbabát.

Nem tartom jó módszernek azt, hogy a kisbabát, aki estig számíthat ránk, éjszakára magára hagyjuk. Kétségbe eshet a kicsi.

– A gyorsaság és drasztikusság ebben az esetben szerintem nem jó megoldás! Én bababarát altatási tanácsokat adok, nem tartom jó módszernek azt, hogy a kisbabát, aki estig számíthat ránk, éjszakára magára hagyjuk. Kétségbe eshet a kicsi – „hiába sírok, akár a farkas is jöhet, és anya nem véd meg engem?” – és sérülhet a baba és a mama jó kapcsolata. Egyébként meg honnan tudjuk, hogy minden rendben, és tényleg semmi baja a babának? Vagy hogy ha hajnali kettőkor sír, akkor biztosan nem éhes? Lehet, hogy a drasztikussággal sikert érünk el, és nem ébred föl többet a gyermek éjszaka, de mi ennek az ára? Vannak módszerek, amik ezen kívül is működnek!

Honnan látszik, hogy eleget alszik-e a kicsi?

– Ha kiegyensúlyozott, jól fejlődő, mosolygós babánk van, akkor biztosan nincs probléma. De ha folyton nyűgös, nem fejlődik jól, összevissza alszik, akkor valamin változtatnunk kell. Vicces videókként szokták megosztani, ahogy a kisgyermek elalszik az etetőszékben vagy a bolti bevásárlókocsiban – nekem ez azt mutatja, hogy ennek a kicsinek már rég aludnia kellene… Az a tapasztalatom, hogy a nappali alvást nem veszik elég komolyan a szülők, pedig ugyanolyan fontos, mint az éjszakai!

Ne sablonokban gondolkozzunk

Vannak olyan tévhitek, amikkel rendszeresen találkozik a doktornő?

Olyan dolgokat várunk el a gyermekünktől, amire az adott körülmények között ő még nem képes.

– Igen, például az, hogy a cicin elalvás káros, és hogy jobb inkább tápszerrel „megtömni” elalvás előtt a gyereket, mert úgy tovább bírja… Szerintem pedig nem éri meg idő előtt abbahagyni a szoptatást! Ha kimarad az esti szopi, akkor a szervezet erre reagál, és hamar elapad a tej. A másik rossz gondolat a sírni hagyás, ez nekem sokszor az éheztetést juttatja eszembe.

Gyakran egyébként csak a szülő hiszi azt, hogy nem alszik jól a baba, mert nincs tisztában a már említett alapinformációkkal. Olyan dolgokat várunk el a gyermekünktől – legtöbbször az amerikai szakirodalom alapján –, amire az adott körülmények között ő még nem képes. Pedig azokat a tanácsokat, amik arra készítik föl az anyákat, hogy három hónap után visszamehessenek dolgozni, a baba pedig bölcsődébe kerülhessen – ahogy Amerikában ez gyakori –, fölösleges alkalmazni. Ne sablonokban gondolkozzunk, és ne a barátokat, szomszédokat másoljuk, hanem keressük meg azokat a személyre szabott megoldásokat, amik a mi babánknak, és az egész családnak is ideálisak.

(fotó: Shutterstock)

A cikk forrása: család.hu

2019. október 08.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?