Terhesnapló 7. - Nem híztam, terhes vagyok!

A 10. hét központi témája számomra az volt, hogy a hasam növekedésnek indult. Azt gondoltam, hogy ez később következik be, az előzőek alapján. De úgy tűnik, a harmadik gyermeknél már nem az van, hogy kivár az a pocak az 5. hónapig, addig még csak lappangva vagyunk terhesek, nem ám!

Riadtan konstatáltam, hogy nőtt a hasam. Aggódva pattantam a mérlegre, hogy ez most vajon azért van, mert túl sok lángost/muffint/csokit ettem mostanában? A mérleg azonban ugyanazt mutatta, hűséges nadrágjaim is mind rám jöttek, csak épp begombolni nem tudom már őket. Úgyhogy ennyit arról, hogy én meddig akartam várni, míg bejelentem ország-világnak és persze a gyerekeimnek, hogy babánk lesz - a testem úgy gondolta, hogy már most elkezdi híresztelni.

Vadidegeneknek persze ez egyelőre úgy tűnhet, hogy hasra híztam, meg amúgy sem vagyok nádszál alkat, így azt gondolhatják, hogy kicsit eleresztettem magam és felszedtem pár kilót. A közvetlen környezetemnek azonban feltűnt, hogy valami gömbölyödés történik itt, kérem. Így nem maradt más választás, mint holnap elmondani a gyerekeknek, hogy kistestvér érkezik. Mert ha ez ilyen ütemben halad és még kivárom a betöltött 12. hetet vele, akkor nem kell elmondanom sem, mert napok kérdése, hogy maguktól kilogikázzák.

A másik központi kérdéskör ezen a héten a nőgyógyász körül volt. Sikerül minden hétre találnom valamilyen problémáznivalót, amin aztán rágódhatok napokig. Nem könnyű ám nekem sem a saját fejemmel együtt élni. A tipródás lényege az, hogy menjek sztk - azaz állami rendelésre - inkább, vagy maradjak a magánorvosomnál.

Őszintén szólva, a magándokimmal nem vagyok maradéktalanul megelégedve, de legalább ismerem, két egészséges gyereket már szültünk együtt, tudom, mire számíthatok tőle - csak mocskosul drága. Az elégedetlenségem oka meg az, hogy bár 20 éve hozzá járok, minden alkalommal olyan, mintha azt sem tudná, ki vagyok, elölről el kell mondanom, miért jöttem, mit akarok. Kicsit zavaró, de végül is a profizmusa, orvosilag nem vitatható, csak mondjuk, elfelejt receptet felírni, vagy császár után a branült időben kivenni a hasamból, meg ilyen apróságok.

Viszont semmi sem garantálja, hogy ez másképp lenne, ha állami rendelésre mennék. És ha pont olyan orvosba futok bele, amikor szülni kell, aki anno megbukott a császármetszés nevű tárgyból? Vagy most keressek másik magánorvost? De hogyan, merre induljak, kitől kérdezzek?

Nem vagyok túl jól ellátva olyan barátnőkkel, akik szültek, úgyhogy eléggé meg vagyok lőve ezzel a kérdéssel. Az egyik barátnőm államilag szült kétszer, jó tapasztalatai vannak, a sógornőm is mindkétszer teljesen boldogan tért vissza a szüléseiből így. Nem tudom, nem döntöttem, még van két hetem, hogy kitaláljam.

Lujza

Lujza , 2014. június 13.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?