Terhesnapló 13 – Niki: Várom, hogy túllegyünk ezen és végre megnyugodhassunk!

Kedves Babanet Olvasó!

Így a harmadik trimesztert taposva bevallom egyre nehezebbek a mindennapok. Az alvás és az ébrenlét egyaránt hordoz kihívásokat. Amit a legnehezebben viselek, az a mozgásban való korlátozottság, már sajnos nem megy minden mozdulat, minden tevékenység úgy, ahogy azt szeretném, vagy megszoktam.

No, de hogy mi is történt az elmúlt hetemben? Ahogy említettem is, megérkezett az a kis szerkezet, amivel minden nap ellenőrizhetem a kisbabámat. Naponta elvégzek egy húsz perces mérést a géppel, ami a méhösszehúzódásokat és a baba szívhangját figyeli. Ennek a mérésnek az eredménye továbbításra kerül egy központ felé, ahol kiértékelik, és minden nap visszajeleznek nekem, hogy minden rendben volt-e a babánkkal.

Tudom, hogy nem csodaszer és hogy úgyis az lesz, amit a sors nekünk szán, de így egy fokkal nyugodtabb vagyok, hogy naponta visszaigazolást kapok arról, hogy jól van. Egyébként ezt az időszakot viselem lelkileg a legnehezebben, hiszen tavaly valamikor ilyenkor történhetett valami, ami végül a babánk elvesztéséhez vezetett.

Ez az időszak minden várandós számára már nehéz, mindenki várja a végét több szempontból is, én meg aztán fokozottan várom, hogy túllegyünk ezen és végre megnyugodhassunk.

Az elmúlt héten a szokásos védőnői vizsgálaton is jártam, ahol minden rendben zajlott szerencsére.

Most már egyre kevésbé érzem magam kellemetlenül, kezdenek eltűnni belőlem a kellemetlen, fájó érzések a váróterembe való belépéskor. Pocak is szerencsére nagyon aktív odabent és nagyon élvezem, azt ahogy reagál az érintésünkre és a hangunkra.

Persze kezd kialakulni a rafinált énje, hiszen sokszor csak az apukája kedvéért hajlandó megmozdulni. Nyilván őt kevesebbet hallja, kevesebbet érzi. Kíváncsian várjuk, hogy a külvilágra érkezve milyen lesz a kisbabánk személyisége.

A 13. Terhesnapló írójaként engedjétek meg, hogy bemutatkozzam nektek!

A nevem Niki és 29 évesen, második gyermekünket várom, aki egy örökmozgó kisfiúnak ígérkezik. Már egészen gyermekkorom óta nagycsaládra, és egy csodálatos férjre vágytam, ahogyan azt a saját családomban mintaképp láthattam. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen teljes családban, szeretetben, két testvérrel nőhettem fel. A családom életem során mindig, mindenben mellettem volt és támogatott, még a legnehezebb időkben is.

 

Niki, 2023. február 12.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?