Terhesnapló10 - Liza: Az első rock koncert 24 hetesen
Éppen böngésztem az internetet jó kis zenei programokat keresve, amikor is kaptam egy üzenetet arról, hogy kedvenc magyar rock bandám 25. évi jubileumi koncertet ad. Annyira megörültem a hírnek, hogy felugrottam, betettem a kedvenc számokat tőlük, és táncoltam a nappaliban. A férjem bejött a szobába és némiképp szkeptikusan, majd vigyorogva nézte, hogy mit művelek, majd a nyakába ugrottam és elújságoltam a hírt. Meglepettségemre az első reakciója egy grimasz volt és az a kérdés, hogy nem mondod, hogy el akarsz menni???
Higgadtan megvitattuk a kérdést, hogy mennyire jó vagy rossz ötlet rock koncertre menni 24 hetes terhesen, de végül sikerült meggyőznöm a páromat arról, hogy kicsi esélyt látok rá, hogy bármi bajom essen. Biztosítottam róla, hogy nem megyek a tömegbe, sokat fogok ülni, nem ugrálok, és a barátaim is vigyázni fognak rám. Szerencsére évek óta nem lehet dohányozni a koncerttermekben, így ettől sem kellett tartani.
A koncert napján nagyon izgatott voltam, mint egy tini lány, úgy vártam a nagy eseményt. Barátnőm is hasonló hangulatban volt, pedig benne nem dúltak a hormonok, de olyan régen voltunk már ilyen koncerten, teljesen lázban voltunk. Délután aludtam 2 órát, hogy bírjam az éjszakázást, mert mostanában este 9-10 óra felé mindig kidőltem.
A koncert fantasztikus volt. Átlag 30-45 közötti korosztály emlékezett vígan a fiatalabb korára, és a jó kis nyári rock bulikra. A zenekar nagyon jól játszott, új vokálok és némi hangszeres frissítés került a dalokba. Hátul voltunk az asztaloknál, de olyan sokat nem ültem, folyton járt a lábam. Kímélően, de nagyon lelkesen énekeltem és táncoltam. Alkoholmentes sörrel a kezemben és a zenére mocorogva jó sokan megbámultak a már látszó hasammal. Sokan nem mertek közel jönni hozzám, nehogy meglökjenek vagy valami kárt okozzanak. Elismerő és mosolygó arcok vettek körül, és én önfeledten élveztem a zenét, a kisfiam első rock koncertjén.
Semmi baj nem történt, hajnali kettőre értem haza. Szerintem a magzatom is jól érezte magát, mivel biztos vagyok benne, hogy érezte, anyu mennyire felszabadult és boldog. Nem mentem közel hangszóróhoz, arra azért vigyáztam, mert az lehet káros. A barátaim közül többen azzal vicceltek, hogy melyikük fogja majd először gitárra tanítani a kisfiamat, én nagyon boldog lennék, ha olyan sokat jelentene az éneklés és a zene a picurnak is, mint nekem. Erőltetni nem fogjuk, de ami tőlünk telik, azt megtesszük, megmutatjuk neki, mi az, amiért mi imádjuk a zenét...
Liza, 2017. március 20.
