Várandósak és terhesek

Rendszeresen látom-hallom, hogy a terhes szó milyen indulatokat vált ki egyesekből. Mert micsoda dolog az, hogy terhesnek érzi valaki a gyerekvárás hónapjait, a benne fejlődő kisbabát? Persze, könnyű annak, aki semmilyen vagy csak kevés kellemetlenséggel úszta meg azt a bizonyos kilenc hónapot. Annak meg pláne, aki még élvezte is. Ám legyen bármilyen magasztos is az új élet csodája, vannak, akik nem ennyire szerencsések.

Jómagam a mázlista típusba tartozom. A gyerekkel egy hete voltam terhes, mikor már sejtettem, hogy valami megváltozott, majd az egész kilenc hónap alatt két hányingert kellett csak elszenvednem – de hányást egyet sem. Nem voltam különösebben fáradékony, sőt, kirobbanó formában éltem egészen a szülésig. Nem kínzott magas vérnyomás, cukorbetegség, fehérjevizelés sem, minden értékem tökéletes volt – még az egyébként béka segge alatt teljesítő vasam is, gyógyszer nélkül.

Vígan futottam nyolc hónaposan a villamos után is, és csak egyszer feküdt rá valami idegre a gyerek úgy, hogy sajgó fájdalmat érezzek minden lépésnél. A szeméremcsontom sem akart szétrepedni, bár a bokám gyakrabban és könnyebben kifordult, mint azelőtt. Még az aranyér és a terhesség során oly gyakori székrekedés is elkerült. A szülőszobára úgy kerültem, hogy előtte való nap még dolgoztam, és meg voltam róla győződve, hogy otthon megölne az unalom.

Jó, voltak apróbb kellemetlenségek: egyszer eleredt az orrom vére, picit alacsony volt a vérnyomásom, időnként vérzett a fogínyem, és a harmadik trimeszterben sokszor banánt kellett vacsoráznom, hogy az estére cseppet püffedt bokáimat helyrepofozzam reggelre. Pattogatott kukoricával kellett csillapítanom a gyomorégésemet. A terhesség elején nyilalló fájdalmakat okoztak a táguló méhszalagjaim, és a hormonváltozások miatt elég gyakran fájt a fejem. És egyszer oldalba bokszolt a gyerek alvás közben, mert nem tetszett neki, ahogy feküdtem. És el ne felejtsem: olyan szaglásom volt, mint egy vérebnek. Este is meg tudtam mondani, ki mit evett ebédre. És elviselhetetlennek találtam a cigaretta és a kávé szagát.

De mindezek múló kis ügyek voltak – mondhatnám azt is, hogy valóban áldott állapotban voltam -, és igazán eltörpültek például amellett, hogy anyám engem várva végighányta a kilenc hónapot. Hányt az elején, aztán a második trimeszterben, és a harmadikban is. Sőt, a vajúdás közben is. Ha számára undorító ételt kapott a menzán, a kollégái előtt dobta ki a taccsot. Ha büdös ember szállt fel a buszra, akkor ott. Még a napi hűtőszekrény takarítás sem védte meg az otthoni rosszullétektől.

Amikor az unokáját vártuk, megkérdeztem tőle, ő beszélt-e hozzám a terhessége alatt. Nemleges válasza először meglepett – sőt, kicsit igazolva is éreztem magam, lám, talán ezért nem olyan mély közöttünk az anya-gyerek kapcsolat -, de később rá kellett jönnöm: valószínűleg két hányás között inkább a megkönnyebbüléssel volt elfoglalva, nem a becézgetésemmel.

Barátnőm kislánya már akkor alaposan széttúrta anyja szeméremcsontjait, mikor a szülés még a távoli láthatáron sem volt. Szülés után a helyzet odáig fajult, hogy gyakorlatilag a járás is lehetetlen küldetésnek tűnt neki pár hétig. Szerencsére azóta rendeződött a dolog.

Az egykori kolléganőmnél pedig a terhességi cukorbetegség keserítette meg a mindennapokat: több hetet kórházban töltött, mire be tudták állítani neki rendesen, és nemcsak diétára kényszerült. A terhesség végéig inzulinoznia kellett magát.

Azt gondolom, hogy az a kismama sem feltétlen várandósságnak éli meg a szülésig eltelő időt, aki mondjuk 12. hetesen kórházba kerül, és felpolcolt lábbal szigorú fekvésre ítéltetik. Mert bár nyilván a magzata iránt érzett aggodalma és szeretete miatt elviseli a helyzetet, de nem fogja esetleg olyan felhőtlenül élvezni a hátralévő hónapokat, mint mi, szerencsésebbek.

Szerintem az, hogy ki hogyan éli meg és milyennek ítéli a maga terhességét-várandósságát, mindenkinek a magánügye. Hogy jól vagy rosszul viseli a szülés előtti kilenc hónap viszontagságait, sok mindentől függ, többek között a szerencsétől is, és ostobaság lenne azt gondolni, hogy ennek bármi köze vagy befolyása lehet majd arra, milyen anya válik belőle vagy mennyire fogja szeretni a gyerekét. Sőt, valahol mélyen ficánkol bennem egy olyan gondolat is, hogy minél terhesebbnek érezte valaki a maga várandósságát, már csak azért is igazán erősen fog kötődni a gyerekéhez – hiszen mi mindent kiállt érte!

Ti terhesek vagytok/voltatok, várandósak, vagy áldott állapotnak éltétek meg a babavárást?

Szilágyi Diána , 2011. április 08.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(23 hozzászólás) 

2011 04 08. 11:57
Sosem értettem a vihart a biliben, amikor egyesek kikérik maguknak a terhes szót :) a terhesség és a várandósság épp úgy szép magyar szó. És igen, sokszor tényleg _terhes_ volt az állapotom (talán pont az állapotos szót nem kedvelem, de nem sikítozom miatta).
Az áldott állapot... na, az olyan vallásos fíling nekem, mindig a Vizitáció jut róla eszembe :P
→ válasz erre
2011 04 08. 12:11
Nekem rengeteg ilyenolyan kínom volt a várandósság alatt, félidőig hánytam, félidőtől szülésig szét akart esni a medencém...nem sorolnám. De azért babát várni az egyik legszebb dolog a világon, várandós voltam hát, nagyon is. :)
→ válasz erre
2011 04 08. 12:13
az áldott állapot nekem is kicsit túlidealizált szó. Amikor valami fáj vagy nyom vagy szúr, akkor inkább teher :) de akkor is kedves teher.
→ válasz erre
2011 04 08. 13:24
mindenféle lehet az ember a várandósság alatt....de mégis a várandósság fejezi ki legjobban szerintem a lényeget,hisz várunk a megszületendő gyermekre 9 hónapig:)én a másodikra még 6hónapig:
→ válasz erre
2011 04 08. 14:47
5 évnyi próbálkozás után várandós lettem, de volt, hogy terhes voltam...16 hétig még az étel reklámokat sem tudtam nézni esténként a tv-ben. aztán az is elmúlt, most már csak a szépre emlékszem...(de mindig eszembe jut a reklámkor esténként, hogy mi volt)
→ válasz erre
2011 04 08. 15:52
Valójában azt hiszem, egész egyszerűen a "terhes" szó a gyakoribb használat, ez az elterjedtebb: terhesvitamin, terhesgondozó, terhestorna. Senki nem azt mondja, hogy pl. állapotos-vitamin. Teljesen egyetértek Jaminával. Lehet ez a teher áldott vagy szép. És talán épp azok a nők panaszkodnak legtöbbet, akik ezt ennyire kikérik maguknak. Sőt egymást próbálják felülmúlni a tüneteik elmesélésével. Most a második terhességem (várandósságom) felénél járok, kijutott nekem is mindenből jócskán, de mindig is múló állapotnak gondoltam a gondokat. (Pedig van, ami tartós károkat okozott). Pozitív hozzáállással szép is lehet az a 9 hónap. És persze borzasztó, ha valaki például kórházba kényszerül, de a lényeg, hogy egy új kis embernek ad életet, a legcsodálatosabb dolog a világon.
→ válasz erre
2011 04 08. 20:58
-j-
én egyszerűen BABÁS voltam.

egyébként teljesen OK a "terhes", hiszen az édes teher is teher :D
→ válasz erre
2011 04 08. 22:31
Mivel én már nagyon szerettem volna gyermeket, amikor kiderült, hogy várandós lettem, nagyon boldog voltam. Az első 3 hónap sajnos nehéz volt, vérezgettem, szédültem, hányinger, szagérzékenység is volt minden nap (szerencsére hányás egyszer sem). Emellett elég sokat aggódtam egy előzetes vetélés miatt. A 12. hét betöltése után varázsütésre megszűnt minden testi és lelki panasz pnnantól kezdve igazán élveztem (illetve mertem élvezni) az áldott állapotot. Ez csak fokozódott, amikor kislányom előszőr megmozdult és végre felfogtam, hogy egy kis élet van odabenn! Az utolsó 3 hét ismét nehezebb volt, akkor nyitott méhszáj miatt sokat kellett pihenni, fájt a derekam és éjszakánként felváltva kínzott a gyomorégés és a vizelési inger. De akkor sem éreztem annyira terhesnek a helyzetet, hiszen tudtam, hogy nemsokára találkozom a kislányommal:)! Mindenesetre utólag visszagondolva én is csak a szépre emlékezem, úgy érzem szívesen megismételném ezt az állapotot:)!
→ válasz erre
2011 04 08. 23:03
Sziasztok!
Szerintem is túl nagy a hype a "terhes" szó körül. Nem azért terhes a várandós, mert az állapota púp a hátán (jó kis képzavar... :-)), hanem mert a babavárás, tetszik vagy sem, pluszkilók = teher hordozásával jár. Innen jön a kifejezés (valaha nyelvész voltam).

Bár csak néhány hétről tudok beszámolni (és arról is csak múltidőben...), élveztem a várandósság minden pillanatát. Még azt is, ami rossz volt. A hormonok tánca teljesen átkonfigurálta annak érzetét, ami és ahogyan a testemben éppen zajlott. Ez tuti, hogy valamilyen védelmi mechanizmus, hogy az embernek megmaradjon a kedve az utódkihordáshoz...

Folyamatosan vigyorogtam, azon kaptam magam, hogy mindenkivel kedves, elnéző, jóindulatú vagyok. Ezzel párhuzamosan feledékeny és belassult. És sokkal, de sokkal ijedősebb, mint bármikor. Egy leesett ceruza hangjára is felpattantam a székről. A világon semmi nem bírt felidegesíteni, míg előtte pl az autóvezetés a városi dzsungelben kész szitokszó-bővítő napi kurzus volt.

Nagyon, nagyon érdekes-fura, egyidejűleg fantasztikus érzés volt. Izgalmas testi és lelki kaland. Jó lenne újra és immár mind a 9 hónapon keresztül megélni!!!!!
→ válasz erre
2011 04 08. 23:03
terhes....igen vannak szerencsések és kevésbé.....a kisfiam maga a csoda mindennél jobban szeretem, de a terhesség sajnos nekem terhes volt és nem édes teher....22 hétig folyamatosan hánytam, volt olyan nap hogy 50x, majd az alacsony vérnyomás miatt ájultam és mosdóba is kisérni kellett...de még sorolhatnám mindig jött valami újabb szörnyűség:( sokáig hallani sem akartam testvérről, de ránézek a gyönyörűséges fiamra és tudom, hogy AKAROK még egy csodát és ha ez az ára, valahogy csak túlélem, egyszer már sikerült....és persze a remény hal meg utoljára hátha a következő nem ilyen lesz:))))
→ válasz erre
2011 04 08. 23:11
Bizony az áldott állapot tud terhes is lenni. Én most a harmadik babánkat várom és elmondhatom, hogy a cikk írójához hasonlóan nem volt semmi gondom, mikor a fiaimat vártam. Azért még élénken él az emlékezetemben az első trimeszteres reggeli émelygés és hányás és el sem tudom képzelni, milyen lehet 9 hónapot végighányni. Hogy ki, milyen szót használ, szerintem nem kell belőle nagy ügyet csinálni.
→ válasz erre
2011 04 09. 13:06
Én a várandósság mellett teszem le a voksomat, és a szerencsésebbek közé tartozom mert nem kínoz semmi nyavalya csak a boldogság és az édes várakozás van, ahogy egyre nagyobb a baba a pocakomba úgy erősödik ez az érzés, hogy várandósnak lenni nagyon-nagyon jó, csodálatos eleinte alig tudtam elhinni most meg minden pillanatban ott van gondolatban velem velünk. Ezen túl én megértem akik terhességnek nevezik ezt az állapotot még ha édes tehernek is hívják. Mindenki maga tudja és érzi mi a megfelelő szó erre a csodás időszakra.
→ válasz erre
2011 04 09. 18:09
akárhonnan is nézzük a terhesség teher hacsak azt a plussz 8 kilót is nézzük ami szülés után eltűnik :) kibújik ..... én is a mázlista típusba tartozom, kislányommal megsem éreztem ,hogy terhes vagyok csak éppen a 8-9 hónapot amikor se öltözni se borotválkozni se aludni nem tudtam :) Kisfiammal elejétől végéig hányinger kísért de sose jött ki semmi, viszont ha az elején nem is de a végén teher :D
→ válasz erre
2011 04 09. 18:25
A "terhesség" nem pejoratív kifejezés. Egyszerűen annyit jelent, hogy valaki plussz súlyt, "terhet" visz. A várandósság inkább csak az utolsó hetekre vonatkozik eredeti jlentése szerint. Hiszen régen, ha valakinek pl. pénzzel tartoztak, akkor azt mondta, 5 forinttal vagyok várandós.
Ezért nem attól függ, hogy valaki terhes, vagy várandós, hogy hogy érzi magát. A magyar nyelv nagyon pontos, hiszen aki kisbabát vár, az "édes terhet" cipel, és néhány héttel a szülés előtt lesz "várandós". Természetesen vannak egyéb irodalmias, népies kifejezések is, melyek gazdagítják a nyelvi lehetőségeket. Ilyen az áldott állapot, vagy a szíve alatt hordja magzatát...Ezek bizonyos emelkedett hangulatban szintén megállják a helyüket. Vidéken például azt is mondták régen: "ki így, ki úgy hordja a terijét" vagyis nem egyformán viseljük a terhességünket. (a Teréz gyakori név volt régen, ebből ered a terije szó)
Na szóval: legyetek bátran terhesek, ez nem degradáló kifejezés, és legyetek boldogságos várandósok a célegyenesben!
→ válasz erre
2011 04 09. 21:39
Szerintem is édes teher is lehet az a terhesség. Ennyi erővel a várandósságnál még szebb kifejezés, hogy áldott állapotban van valaki..mégis még ritkábban használjuk. Ennyi szerintem, hogy szimplán a terhes szó terjedt el jobban a magyar nyelvben. Amúgy mindkét terhességem során éreztem mindkettőt...várandósnak is magam, ás terhesnek is. :)
→ válasz erre
2011 04 09. 22:05
Nekem terhes volt az első terhességem, a sok rosszullét miatt, a második, meg a nagy meleg miatt, de én kisbabát vártam!:)
→ válasz erre
2011 04 10. 07:31
Egyik terhességem sem volt problémamentes. Mindkét gyerkőccel félidőn túlig napi rendszerességgel hánytam.
Kislányommal még a vérnyomásom is magas volt, vérnyomáscsökkentőt kellett szednem. Kisfiamnál rossz AFP, és alacon béta-hcg miatt korionbiopsziára volt szükség, azt a másfél hónapot sem kívánom senkinek, pláne nem túl a félidőn...Kisfiammal félidőn túlig vérezgettem, okát nem tudták megmondani, kórházban is feküdtem. Mégis imádtam ezt az állapotot! És noha általában én is terhességként emlegetem/nevezem a másállapotot, várandósságot, pocakosságot, vagy nevezzük akármit, nem azért mondom így mert valóban terhesnek éreztem. Egyszerűen ez a szó áll a számra :D
→ válasz erre
2011 04 10. 10:11
Én terhes voltam. Kijött a terhességi isiász, 2 hétig nem bírtam járni, se ülni, 16 hétig hánytam, bőven kikaptam a "jót" így kicsit felháborít amikor letorkolnak amikor azt mondom hogy terhes vagyok/voltam. Hogy micsoda beszéd ez. Nem mindegy minek érzem magam? Attól még ugyanúgy körbeugrálom most a lányomat :D
→ válasz erre
2011 04 10. 21:48
hmm. Én az első 6 hetet vidáman éltem. Majd az erős vérzés miatt egy világ omlott össze bennem. De átvészeltük. Majd jött volna az esküvő, de előtte egy héttel újabb erős vérzés és megint kórház. Nagyon kegyetlen érzés azzal sembesülni, hogy bármikor elvérezhetsz és azt mondják neked életveszélybe vagy a babáddal együtt, hogy haematómád van és mélyen fekvő lepényed mely a méhszájat éri, meg aszthmád, meg cukrod, meg allergiád...stb. De a jó isten és a babámba vetett hitem segített a 39.hétig kihordani és egy gyönyörű, egészséges babát, igaz császárral, de világra hozni! Nekem most már az élet gyönyörű!!!
→ válasz erre
2011 04 10. 21:59
Én abszolút gyönyörűségként éltem meg a terhességet, de bátran mertem használni a szót: "terhes". Sokszor mondtam így is: gyermeket várunk, vagy pocakos vagyok (ezt főleg mikor már látszott :-)). Mondjuk ha nyelvészetileg kezdeném elemezni a "gyermeket várunk"-ot, ki is lehetne nevetni, mert ugye mi mást várnánk? :-) A lényeg, hogy én nagyon szerettem minden percét, még akkor is, amikor Augmentint szedettek velem, és tiszta piros ragya lett tőle az egész testem, és vakaróztam egész nap, és egész éjszaka.
A szagok persze nagyon betettek nekem is (a kollégám, aki kb. másfél méterre ült tőlem, mindennap kibokszolta a cipőjét, na attól volt azért igen erős hányingerem), és a ciki még az volt, amikor az első trimeszterben még senki nem tudott az állapotomról a munkahelyen, viszont állandóan bealudtam a gép előtt. :-)
A szülés viszont nagyon nehéz és hosszú volt, de már csak a szépre emlékszek... Most szeretnénk kistestvért, de egészségileg nem vagyok a topon. :-(
Szóval alig várom, hogy ismét terhes, várandós, pocakos legyek, áldott állapotban legyek, kisbabát vagy gyereket várjak! És teljesen mindegy hogy fejezzük ki magunkat, mert azért egy közös itt mindannyiónkban: imádott gyermekünkért/einkért minden megérte!
→ válasz erre
2011 04 12. 13:40
Én csak a várandósság és áldott állapot kifejezéseket használom. Nekem nagyon könnyed és szép volt az a 9 hónap, 36. hétig melóztam, és a szülésem és nagyon könnyű és gyors lefolyású volt. De nem haragszom azokra, akik terhességet mondanak.
→ válasz erre
2011 04 12. 14:01
Nekem aztán megvolt az összes létező tünet, amit a könyvek felsorolnak, tisztára, mint egy állatorvosi ló, végül pedig HELLP szindrómával szültem, és a feketeleves még akkor is hátra volt... Szóval a testem terhes volt, de a lelkem akkor is áldott állapotban. Úgy éreztem, eltávolodom a mindennapi bosszúságoktól, mert nekem most sokkal fontosabb dolgom van. Mintha bizonyos távlatból láttam volna saját magamat, és így elkülönült a lényeges a lényegtelentől. Én így éreztem.
→ válasz erre
2011 04 12. 18:56
30-50 percenként terhesnek érzem magam - amikor újra és újra pisilnem kell (viszont az éjszakát végigalszom), a köztes időben várandósnak :-))) Ennyi a kellemetlenségem, a többi apróság. De ez a legelejétől a mai napig megvan (29. hét)
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?