Együtt az óvodásunk csodavilágában: avagy ezért érdemes varázslattal megtölteni az ünnepi várakozást

A mai napig melegséggel tölt el, ha az ünnepvárás alatt visszagondolok azokra a karácsonyokra, mikor én már felnőttfejjel figyelhettem a nálam jóval fiatalabb testvérem örömét. Úgy rémlik, már bőven 10-12 éves volt, amikor még mindig olyan izgalommal várta a karácsonyt, mintha csak óvodáskorú lett volna. Számára a szent este, de már az adventi időszak és a Mikulás várása is valamiféle képzeletbeli varázs-burokban zajlott. 


Ilyenkor kizárt minden, a saját mesevilágába nem illő zavaró körülményt, figyelmen kívül hagyta az esetleg már „hitetlenkedő” kortársait. Mert ő hinni akart. Egy idő után már nem is feltétlenül a Mikulás, vagy a Jézuska tényleges létezesében, hanem abban a csodában, amit évről-évre a szüleinkkel közösen teremtettünk meg magunk köré. Emlékszem, akkoriban többször éreztem, hogy milyen strapás minden évben az éj leple alatt bevonszolni a házba a fát, aztán mint az igazi tündérek, vagy manók, szinte néma csendben feldíszíteni, nehogy gyanút fogjon. Persze örömmel csináltam, még ha néha hőbörögtem is fáradtságomban, mert tudtam, hogy másnap reggel, amikor a gyerekszemek meglátják az ünnepi díszbe öltözött nappalit, olyan fizetségben lesz részem, aminek a boldogság, a hála és az önzetlen szeretet a mértékegysége. Aztán most, hogy egy ideje én magam is szülő lettem, kezdődött az egész előről. A titkolózás, a csendes varázslás, a meglepetések előkészítése, a közös várakozás, majd a boldog beteljesülés, ami mindenki számára más okból csodálatos. A szülőknek azért, mert láthatják, mekkora örömöt szereztek, a gyerekeknek pedig azért, mert minden és mindenki az ő mágikus világukat védi és táplálja.

És hogy miért is olyan fontos, hogy felépítsük és fenn is tartsuk eme csodálatos világ képzeletbeli falait a gyerekeink számára, arról most az Oviblog egyik óvodapszichológusát, Haraszti-Tatár Katát kérdeztem, aki még sok más gyereklélekkel kapcsolatos témában fog minket elkalauzolni a jövőben.

Oviblog: - Miért fontos, hogy a kisgyerekek higgyenek ezekben a varázslatos, képzeletbeli alakokban, mint a Mikulás, vagy a Jézuska?

HTK: - Az óvodáskorú gyermekeket a mágikus gondolkodás jellemzi. Az ő világukban az objektív valóság és a fantáziavilág még nem különül el. Olyan ez, mintha tündérmesékben élnék a napjaikat, úgyhogy ebbe teljesen belepasszol a karácsonyi ünnepkör csodavilága is. A kisgyermekek még nem a felnőttek számára ismerős és egyértelmű mindennapi logikai elvek szerint gondolják végig a dolgokat, nem kérdőjelezik meg például, hogy a Mikulás egyetlen éjszaka alatt eljuthat minden gyermekhez a világon, vagy hogy akár ott lehet egyszerre több helyen is.

Oviblog: - Meddig érdemes táplálni számukra ezt a fantáziavilágot? Személyes tapasztalatból úgy gondolom, hogy amíg csak igénylik, vagy amíg csak lehetséges. De mit tehetünk szülőként, ha valaki, - például egy nagyobb gyerek az oviban, - elkezdi terjeszteni, hogy nem is léteznek ezek a varázslatos szereplők?

HTK: - Előfordulhat, hogy a nagyobb tesó vagy egy idősebb gyermek megosztja az igazságot akár a Mikulásról, akár a Jézuskáról a kisebbel, és ezzel elénk áll a gyermekünk. Ilyenkor érdemes lehet visszakérdezni, hogy "te hogy gondolod?". Ebből megtudhatjuk, hogy mi az ő álláspontja, hogy viszonyul ő ezek után a témához. Jellemzően ragaszkodnak a saját mögöttes gondolatrendszerükhöz, és ha ezt megismerjük, segíthetünk nekik tovább lendülni a kérdésen. A visszakérdezés szülőként sokszor kihúzhat minket a csávából más nem várt, meglepő vagy akár zavarba ejtő kérdések kapcsán is. Az iskolás kor közeledtével a gyermekek gondolkodása is átalakul, a realistább, logikus működés felé mozdul majd el.

Oviblog: - Egy kisgyerekben a várakozás, izgalom, a készülődés az ünnepekre rengeteg érzelmet és energiát szabadít fel. Létezik-e olyan, hogy egy kisgyerek „túlpörög”, túlzottan is felfokozott állapotba kerül? Amennyiben igen, tudunk-e szülőként tenni valamit azért, hogy kicsit lecsendesedjenek az érzelmei?

HTK: - Természetesen a sok izgalom, a hosszú várakozás hatására előfordulhat, hogy túlpörögnek a kisgyermekek. Érdemes az ünnepek alatt is odafigyelni arra, hogy ne térjünk el túlságosan a megszokott napirendtől. Legyen tér és lehetőség a szabadjátékra, a mozgásra, hiszen ezek a gyermek természetes eszközei arra, hogy kidolgozza magából a feszültséget, az érzelmeit, és a sok körülötte zajló eseményt feldolgozhassa. Jó, ha minél több időt tud a szabad levegőn, sok mozgással, a természetben tölteni a gyermekünk még a karácsonyi időszak alatt is, ami persze a felnőttek számára is csupa jótékony hatással bírhat.

 

Ha segítségre lenne szükséged az óvodás gyermekedet érintő kérdésben, itt tudod Haraszti-Tatár Katával felvenni a kapcsolatot.
Babanet_Oviblog szakértője: Haraszti-Tatár KataTanácsadó szakpszichológus, képzésben lévő pár- és családterapeuta, 8 éve óvodapszichológus, három gyermek édesanyja. 

 

 

K.V. , 2021. december 20.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Nem születtél anyának! - TeakiadóBabázz lazán! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó