Affektív apnoe -- hiszti vagy állapot?

Az affektív apnoe, vagyis a gyermek nagy sírást követõ légzéskimaradása a szülõ számára ijesztõ, szívfájdító jelenség. Sok szülõ hiába járja az orvosokat, EEG-, EKG-vizsgálatokat, krupp-ambulanciákat vagy akár epilepszia-szakembereket ezzel a problémával. Úgy tûnik, sok szakember nem nagyon találkozik affektív apnoés gyerekkel, így ha az ember hozzájuk fordul segítségért, néha csak biztatást, megnyugtatást kap -- ami nem kevés, de sajnos a probléma megoldásához nem elég. Fõleg nem elég akkor, amikor a szakemberek nagy többsége az affektív apnoét hisztinek, szándékos, a szülõt zsaroló ijesztgetésnek magyarázza. Egyes esetekben kétségtelenül így is van, de tapasztalataim szerint a sírást (ijedtséget, dühöt vagy akár nagy nevetést) követõ ájulás nem feltétlenül hiszti. Azért írom le tapasztalataimat, mert ezzel talán azoknak is segítek, akik semmilyen vagy jóindulatú (de néha félrevezetõ) információk alapján kénytelenek szembenézni gyerekük ájulásaival.

Az affektív apnoe annyit jelent, hogy a kisgyermek erõs sírás (ritkábban nevetés vagy hirtelen ijedtség) hatására nem vesz levegõt, az oxigénhiány okozta változások miatt elkékülhet vagy elvörösödhet, el is ájulhat. Ezek a változások aztán reflexes belégzést indítanak el, ami áttöri ezt az állapotot, de addigra bizony megrémíti a szülõket. A szomatikusan egészséges gyermekeknél az ijesztõ klinikai tünetek ellenére az állapot ártalmatlan. Okait sokan sokféleképpen magyarázzák, de a legtöbb szakember biztosat mondani nem tud. Egyben azért sokan megegyeznek, és ezt érdemes a rémült szülõknek is tudni: az affektív apnoének semmi köze nincs az epilepsziához!

A gyerekorvosok többsége gyermek-ideggyógyászati szakvizsgálatot javasol, érdemes ezt megfogadni, de megijedni tõle nem kell. Nevelési Tanácsadót, pszichológussal való konzultációt is szoktak emlegetni -- ezt is érdemes megfontolni, ha az ájulások kifejezetten hisztihez kötve jelennek meg, hiszen a hiszti ájulás nélkül is probléma. Bízzunk benne, hogy a szakembernek vannak jó ötletei ezzel kapcsolatban, esetleg rámutat elõnytelen nevelési szokásainkra. Ugyanakkor se az ideggyógyásztól, se a pszichológustól ne várjuk, hogy az affektív apnoe ellen teljeskörû megoldást mondjon. A gyermek egy idõ után kinövi az affektív apnoét, addig pedig marad a megelõzés és néhány szelíd, egyszerû módszer az ájulások kezelésére.

Íme néhány személyes, családon belüli tapasztalat, hogyan is zajlik, milyen helyzetben fordulhat elõ az affektív apnoe:

Én kis súllyal, korán születtem, lassan nõttem ki pszeudokruppos problémáimat. Körülbelül 8 hónapos koromtól 9-10 éves koromig voltam hajlamos arra, hogy síráskor (fõleg dühösen), hosszabb nevetéskor vagy nagy ijedségre kimaradt a lélegzetem, elájultam. Az utolsó ilyen jellegû ájulásom 16 évesen történt, egy barátom hirtelen felbukkant a hátam mögül. Az általam eddig látott affektív apnoés esetek közül ez a legkésõbbi, egyáltalán nem jellemzõ. Az olvasott cikkek tanúsága szerint 1 éves kor körül a leggyakoribb az affektív apnoés ájulás, körülbelül 4 éves kor körül növi ki a gyerekek többsége. Nálam ez a típusú légzéskimaradás és ájulás -- szüleim elmondása szerint és a magam emlékei alapján -- soha nem volt szándékos, inkább ijesztõ élményként maradt meg.

Bátyám nagy súllyal, túlhordással született, egészséges légzéssel nõtt fel. Kb. 8 és 16 hónapos kora között ájult el néhány alkalommal, hasonló körülmények között, ez a probléma késõbb nem jelentkezett.

Fiam normál súllyal, idõre született. Most 1 éves, kb. 10 hónapos kora óta tudjuk, hogy örökölte affektív apnoe - hajlamát. Kiegyensúlyozott, keveset síró gyerek, hisztijei sem látványosak, általában megbeszéljük a dolgokat, kompromisszumot keresünk, tehát nincs szüksége "zsarolásra". A tilos dolgokat általában tiszteletben tartja (és én hajlandó vagyok igen sokszor elismételni a tiltást, ha az valóban fontos). Soha, sehogyan nem ütjük meg, nem kiabálunk rá, nem érik "váratlan ingerek" a részünkrõl. Sokat játszik egyedül, velem is sokat van, kapcsolatunk nagyon szoros, kiegyensúlyozott. Természetesen sír, ha dühös vagy csalódott, de ezek a sírások nem túlzottak, nem hisztérikusak, nem járnak dührohammal vagy feltételezhetõen akaratlagos lélegzet-visszatartással. Az egyetlen intõ jel az volt, hogy köhögése "krupposan hangzik" (ugató, mélyrõl jövõ), de eddig nem volt kruppos vagy pszeudokruppos problémánk. Sajnos hajlamos a felsõlégúti betegségekre, nyálkahártyái érzékenyek (kötõhártya is). Azt is érdemes megemlíteni, hogy erõsen frontérzékeny, erõs frontoknál nyûgösebb, nyugtalanabb a szokásosnál.

Egy vírusos torokgyulladás alatt ájult el elõször: hosszabban sírt, majd levegõ után kapkodott, elkékült -- és éppen amikor felvettem, elhagyta magát a kezemben. Aki ismeri az élményt, tudja, milyen ijesztõ a rongybabaként összecsukló gyermek. Az ájulás 2-3 másodpercig tartott, közben fújtam az arcát, illetve vigyáztam, hogy nyaka ne hajoljon, nyelve ne csússzon hátra. Azóta 2-3 ilyen eset volt, ezek közül egy olyan, amikor az ájulást gyakorlatilag nem elõzte meg sírás (dühös volt), a másik kettõnél rövid sírás elõzte meg. Mindegyik eset valamilyen felsõlégúti betegséggel egy idõben történt. Az ájulások után fiam csendes, bújós, inkább riadt. Több esetben ráfújással, nyugodt átöleléssel "kezeltük" a közelgõ légzéskimaradást, így nem tudom, elájult volna vagy sem.

Tapasztalatom szerint ezek az ájulások megelõzhetõk. A sírás hangja, hangneme változik, így már elõre tudom, mikor kell fokozottabban odafigyelni. Közvetlen az ájulás elõtt is már kimarad egy-egy légvétel, ilyenkor közelrõl, erõteljesen az arcára fújok (fõleg a szájába), ezzel kiváltom a reflexes légzést. Hasznos az arc és a karok hideg vizes átsimogatása, de leghasznosabb egy kis nyugalom, összebújás. Sok szakember erõs ingert (tapsot, rákiáltást) javasol. Szerintem ezt a gyermek összekötheti az ijedtséggel, a szidással, ezért az ilyen típusú erõs ingereket én nem alkalmazom. Jól jön viszont, mint minden nagy sírásnál, a figyelemelterelés vagy a dolgok nyugodt ismételgetése, megbeszélése. Ha látom, hogy akadozik a légzése, nyugodtan rászólok: vegyél levegõt. Ájulás esetére érdemes felkészülni, megtanulni a biztonságos oldalfekvést (egy kis elsõsegély-ismeret csak hasznos lehet), jöhet a hideg vizes lemosás, az arcra fújás -- mindez finoman, gyengéden.

Végül egy rövid lista, hol találhatunk rövid információt az affektív apnoéról:

Nem hisztinek értelmezve:

Kismama Magazin, 2004. július, 8. o.
http://www.opni-epicentrum.hu/06-faq/II.htm (28. Epilepszia-e az, amikor a kis­gyermek sírás kapcsán elalél, eszméletlenné válik?)

Hisztinek értelmezve, de hasznos részinformációkkal:

http://www.babanet.hu/faq/csecsemo22.php
http://www.babanet.hu/faq/pszicho/fegyelem09.php
http://www.gekkonet.hu/forum.asp?page=3

Hûvös Ágnes

2004.10.20