Szia Mamma!
Én két gyönyöru kisfiú anyukája vagyok. Bálint 3 éves lesz, Áron 10 hónapos. Ha gondolod szívesen mesélek róluk.
Szia: Lilla
Új privát üzeneted érkezett!
2001.02.09 03:09
Szia Mamma!
Orulok hogy ratalaltal a Babanetre.En Californiaban elek igaz meg nincs babam de remelem hamarosam lesz.En is talaltam itt "velem szenvedoket" akik nem otthon elnek,es levelezek veluk.A Lanyok nagyon segitokeszek aranyosak es akarmi bajod van csak irj.!
Udvozlettel; Szilvia
Orulok hogy ratalaltal a Babanetre.En Californiaban elek igaz meg nincs babam de remelem hamarosam lesz.En is talaltam itt "velem szenvedoket" akik nem otthon elnek,es levelezek veluk.A Lanyok nagyon segitokeszek aranyosak es akarmi bajod van csak irj.!
Udvozlettel; Szilvia
2001.02.09 06:15
Kedves Katus, Lilla es Sylvia...es mindenki aki olvassa! Koszi,hogy irtatok ilyen gyorsan.En 8 eve elek Amerikaban es Sean mar itt szuletett 1999 november elsejen.Az apukaja amerikai es sajnos mar nem elunk vele.Ez elg hosszu tortenet,majd talan egyszer untatlak vele titeket!Baratokkent es termeszetesen szulokkent tartjuk a kapcsolatot es meg nem valtunk el sem.Szeretnek meg legalabb harom gyereket,mert annyira jo Anyanak lenni,hogy azt eddig el sem tudtam kepzelni!Semmi mas nem erdekel,csak Sean....de ezt nektek nem kell mondanom,ugye?Megyunk latogatoba haza juniusban,amit mar alig varok!Anyolc ev alatt egyszer voltam otthon 2 hetre,1998-ban.Hat az nem volt eleg semmire.Ha van kedvetek irjatok meg!Olyan jo a leveleiteket olvasni!Foleg,hogy neha jo lenne tanacsot is kapni bizonyos dolgokban,mint peldaul lathatjatok az elso "bizonytalansagomat"szoptatassal kapcsolatban a "szoptatas" alatt.Ha tudtok segitsetek! Koszi a leveleket....mamma
2001.02.09 06:38
Kedves Mamma!
Minden elismeresem hogy kibirtad itt ilyen sokaig Mo nelkul a a nehez napok ellenere amik gondolom akadtak az eletedben.Jo hogy a ferjeddel a kapcsolatod jo maradt.A nyar hamar itt lesz es biztosan nagyon jo lesz OTTHON Nektek.En is juniusban tervezem a hazamenetelt ,mar alig varom
Vigyazzatok magatokra
szilvia
Minden elismeresem hogy kibirtad itt ilyen sokaig Mo nelkul a a nehez napok ellenere amik gondolom akadtak az eletedben.Jo hogy a ferjeddel a kapcsolatod jo maradt.A nyar hamar itt lesz es biztosan nagyon jo lesz OTTHON Nektek.En is juniusban tervezem a hazamenetelt ,mar alig varom
Vigyazzatok magatokra
szilvia
2001.02.09 17:36
Szia Mamma!
Kérésedre kicsit írok magunkról. Én 28 éves vagyok, Bálint 3 éves lesz, Áron 10 hónapos. Egyrészt irigyellek, mert Te biztosan az egész napodat a csemetéddel töltöd. Én délelottönként dolgozom. Bálint olyankor bölcsis, a pici pedig a novéremnél van. A novérem nagyon közel lakik hozzánk, és O is gyesen van. Az egész napom rohanásból áll, de én vállaltam. Szerencsés vagyok, hogy a családom sokat segít. Nem lenne kötelezo dolgoznom, de mivel saját cégem van, ha nem ellenorzöm a beosztottakat, akkor elobb-utóbb "vérszemet kapnak". Délután viszont együtt vagyunk a fiúkkal. A nagyobbik sok érdekeset mondd nekem. Nagyon érdeklik az állatok, sok mindent tud róluk. Néha még nekem is tud újakat mondani róluk, amit én álltalában leellenorzök, és igaz... Minden gyerek kész csoda, de ezt te is tudod. Kérlek írj Seanról és magadról.Szia: Lilla
Kérésedre kicsit írok magunkról. Én 28 éves vagyok, Bálint 3 éves lesz, Áron 10 hónapos. Egyrészt irigyellek, mert Te biztosan az egész napodat a csemetéddel töltöd. Én délelottönként dolgozom. Bálint olyankor bölcsis, a pici pedig a novéremnél van. A novérem nagyon közel lakik hozzánk, és O is gyesen van. Az egész napom rohanásból áll, de én vállaltam. Szerencsés vagyok, hogy a családom sokat segít. Nem lenne kötelezo dolgoznom, de mivel saját cégem van, ha nem ellenorzöm a beosztottakat, akkor elobb-utóbb "vérszemet kapnak". Délután viszont együtt vagyunk a fiúkkal. A nagyobbik sok érdekeset mondd nekem. Nagyon érdeklik az állatok, sok mindent tud róluk. Néha még nekem is tud újakat mondani róluk, amit én álltalában leellenorzök, és igaz... Minden gyerek kész csoda, de ezt te is tudod. Kérlek írj Seanról és magadról.Szia: Lilla
2001.02.09 19:17
Szia Evi!
En is orulok Neked , en most San Francisco mellett lakom de most koltozulk Fairfieldbe ami San Francisco es Sacramento kozott van feluton.
Remelem minden Ok.
puszi Szilvi
Szia Csilla!
En meg irigyellek teged Olaszorszag miatt.....!Igen a tavolsag hat nem semmi,en egy kicsit nehezen viselem.Sok jot es szepet kivanok Neked es Leanyzodnak is!(mert am olvaslak Titeket..)
Szilvi
En is orulok Neked , en most San Francisco mellett lakom de most koltozulk Fairfieldbe ami San Francisco es Sacramento kozott van feluton.
Remelem minden Ok.
puszi Szilvi
Szia Csilla!
En meg irigyellek teged Olaszorszag miatt.....!Igen a tavolsag hat nem semmi,en egy kicsit nehezen viselem.Sok jot es szepet kivanok Neked es Leanyzodnak is!(mert am olvaslak Titeket..)
Szilvi
2001.02.18 09:54
Sziasztok, en Becsben elek, meg csak januar ota, es eddig meg nem sikerült igazan beilleszkednem. A pozitivum az, hogy megtanulok nemetül. Amugy a ferjem nemet es mi mindeddig angolul beszeltünk. De persze az en helyzetem hozzatok kepest könnyebb, mert mi hetvegenkent hazajarunk. De beilleszkedes nem tul könnyü igy, hogy szinte senkit sem ismerek es alig beszelem a nyelvüket. Amiota itt lakunk, nem dolgozom. Viszont marciustol jarok majd az egyetemre nyelvet tanulni, az talan jo lesz szocializacios szempontbol.
A kisbabank meg csak uton van, a 4. honapban jarok.
Igazanbol azert irok, hogy megtudjam, nincs-e esetleg köztetek valaki, aki Becsböl olvassa a netet?
Nem tudom, olvastatok-e mas topicban, de KAdrinak a heten megszületett Döncikeje es kisfiu!
Cili2
A kisbabank meg csak uton van, a 4. honapban jarok.
Igazanbol azert irok, hogy megtudjam, nincs-e esetleg köztetek valaki, aki Becsböl olvassa a netet?
Nem tudom, olvastatok-e mas topicban, de KAdrinak a heten megszületett Döncikeje es kisfiu!
Cili2
2001.02.19 03:40
Lilla! Ne haragudj,hogy csak most irok,de amikor idom van irni,vagy legalabb elolvasni az uj leveleket,soha sem jutok a vegere,mert Sean felebred!Eleg rosz alvo a dragam,hat remelem egyszer kinovi!Hat most itt vagyok es megkoszonom,hogy irtal!Sajnos en is dolgozom a jovo honaptol.Eddig is tettem,de hol itthon a computeren,hol pedig egy cegnel.A baj az,hogy a bolcsiben sok a betegeskedes es igy legalabb egyszer a honapban itthon vagyunk egy hetre.hat az pedig itt nem kifizetodo,amikor a bolcsi 200 dollar egy hetre!Fizetned termeszetesen akkor is kell,ha nem jar.A masik problema,hogy senki nincs,akire rabizhatnam,ha beteg(nagymama,testver,apuka...)De mindenert karpotol az a nagy mosoly,amikor meglat es azt mondja,hogy MAMMA! Te egyedul neveled a piciketvagy van segitseged?En is szeretnek meg tobb gyereket,hat remelem hamarosan bekovetkezik!Mar elore rettegek az elso napoktol a bolcsiben,ugyanis tudom,hogy mindketten sirni fogunk!Sean azt akarja,hogy ott maradjak en is en pedig sajnalom ot!Ezt is tul kell elni,igaz!?Jo hallani mas gyerekeirol is es ha tudsz meg irj roluk.Minden erdekel! szia.....mamma
2001.02.21 17:26
Szia Mamma!
A bölcsis beszoktatás nálunk is nagyon nehéz volt. Addig nagyon jól elvolt, amíg engem ott látott, de ahogy kihúztam a bölcsibol a lábam, addíg sírt, amíg érte nem mentem. Borzasztó volt. A második héten csak sírt itthon, hogy nem akar menni, de amint odaértünk már semmi baj nem volt. Most meg már hétvégén is készül. Nagyon jó bölcsit találtunk. Egy csoportba 7 gyerek jár, tehát egy gondozóra jut 3-4 csemete. a gondozónénije is tüneményes gyakorló nagymama. Rengeteg új éneket, mondókát, verset hoz haza a Bálint ( pedig tolem is sokat tud). Úgyhogy fel a fejjel, rázós lesz, de túlélitek. (Itthol mi azért nem fizetünk, ha a gyerek nem megy bölcsibe!!!) Kérdésedre válaszolva: én szerencsés vagyok a két kisfiam melett velem van a nagyszeru apukájuk, csak, hát sokat dolgozik. esténként, ha hazaér fürdetésre, akkor az mindíg az O reszortja (saját kérésére), hadd legyen addíg is velük. Mondanom sem kell mindkét lurkó elolvad az apjától... És Te mióta vagy egyedül? A volt anyósodék messze laknak, vagy nem akarnak/tudnak neked és a picinek segíteni? Tanítod-e magyarul Seant? A magyar nagyszülok még nem is látták Ot? Rengeteg kérdésem lenne, de egyelore nem fárasztalak tovább. Szia. Vigyázz a kicsinyedre. kismamás üdvözlettel: Lilla
A bölcsis beszoktatás nálunk is nagyon nehéz volt. Addig nagyon jól elvolt, amíg engem ott látott, de ahogy kihúztam a bölcsibol a lábam, addíg sírt, amíg érte nem mentem. Borzasztó volt. A második héten csak sírt itthon, hogy nem akar menni, de amint odaértünk már semmi baj nem volt. Most meg már hétvégén is készül. Nagyon jó bölcsit találtunk. Egy csoportba 7 gyerek jár, tehát egy gondozóra jut 3-4 csemete. a gondozónénije is tüneményes gyakorló nagymama. Rengeteg új éneket, mondókát, verset hoz haza a Bálint ( pedig tolem is sokat tud). Úgyhogy fel a fejjel, rázós lesz, de túlélitek. (Itthol mi azért nem fizetünk, ha a gyerek nem megy bölcsibe!!!) Kérdésedre válaszolva: én szerencsés vagyok a két kisfiam melett velem van a nagyszeru apukájuk, csak, hát sokat dolgozik. esténként, ha hazaér fürdetésre, akkor az mindíg az O reszortja (saját kérésére), hadd legyen addíg is velük. Mondanom sem kell mindkét lurkó elolvad az apjától... És Te mióta vagy egyedül? A volt anyósodék messze laknak, vagy nem akarnak/tudnak neked és a picinek segíteni? Tanítod-e magyarul Seant? A magyar nagyszülok még nem is látták Ot? Rengeteg kérdésem lenne, de egyelore nem fárasztalak tovább. Szia. Vigyázz a kicsinyedre. kismamás üdvözlettel: Lilla
2001.02.25 05:14
Lilla!
Jo tudni,hogy mindenkinek nehez volt a kezdet a bolcsiben!Harmadikan nyit az uj bolcsi es otodiken kezdunk.Igyekszem meggyozni Seant,hogy ott nagyon jo lesz!
A kerdesedre valaszolva,igen en magyarul beszelek Seanhoz.Szerintem jo dolog,ha megtanulja az anyja nyelvet.Mar rendszeresen hasznal 14-15 szot es az "vegyes",de majd idovel megtudja a ket nyelvet kulonboztetni.
Anyukam most itt van velunk Juniusig,igy nagyon elvagyok kenyeztetve. Seanrol nem is beszelve!Az anyosomek messze laknak tolunk,de ez nem is nagy gond,ugyanis a draga anyosom nem egy nagymama-tipus.
Egyebkent Sean es az apukaja most kezdenek a napokban baratkozni,aminek nagyon orulok,mert kell egy gyereknek az apuka is!Hat idobe fog telni,amig osszemelegednek,de azt hiszem sikerulni fog nekik.
Hat ennyit most rolunk,nem untatlak tovabb.
koszi a leveledet es ti is vigyazzatok egymasra!
......mamma
Jo tudni,hogy mindenkinek nehez volt a kezdet a bolcsiben!Harmadikan nyit az uj bolcsi es otodiken kezdunk.Igyekszem meggyozni Seant,hogy ott nagyon jo lesz!
A kerdesedre valaszolva,igen en magyarul beszelek Seanhoz.Szerintem jo dolog,ha megtanulja az anyja nyelvet.Mar rendszeresen hasznal 14-15 szot es az "vegyes",de majd idovel megtudja a ket nyelvet kulonboztetni.
Anyukam most itt van velunk Juniusig,igy nagyon elvagyok kenyeztetve. Seanrol nem is beszelve!Az anyosomek messze laknak tolunk,de ez nem is nagy gond,ugyanis a draga anyosom nem egy nagymama-tipus.
Egyebkent Sean es az apukaja most kezdenek a napokban baratkozni,aminek nagyon orulok,mert kell egy gyereknek az apuka is!Hat idobe fog telni,amig osszemelegednek,de azt hiszem sikerulni fog nekik.
Hat ennyit most rolunk,nem untatlak tovabb.
koszi a leveledet es ti is vigyazzatok egymasra!
......mamma
2001.02.28 17:28
Szia Mamma!
Örülök, hogy Te is írtál kicsit magatokról, nem csak én traktállak a személyes dolgaimmal. Még néhány dolgot kérdeznék plusszba, ha nem zavarlak vele. Mennyi idot fogsz munkában tölteni naponta? Anyagilag érzed szükségét, hogy visszamenj dolgozni, vagy egyéb oka is van? Vannak-e a környezetedben magyarok, vagy csak "bennszülöttekkel" tudod a kapcsolatokat tartani? A mamád, hogy viszonyul a kinnti léthez? Mi itthol éljük mindennapjainkat. Hol az egyik gyerek beteg, hol a másik. Közben az üzletünknek építkezünk, és próbálom hozzá intézni az engedélyeket. Hát mit ne mondjak elég elkeseríto a helyzet. Mindehol órákat állok sorba egy-egy papírért, tanácsért(na ebbol kapok a legkevesebb használhatót). Úgyhogy folyik az élet a megszokott mederben. Most befejezem ,mert a fiúk hiányolnak. Üdvözlettel: Lilla
Örülök, hogy Te is írtál kicsit magatokról, nem csak én traktállak a személyes dolgaimmal. Még néhány dolgot kérdeznék plusszba, ha nem zavarlak vele. Mennyi idot fogsz munkában tölteni naponta? Anyagilag érzed szükségét, hogy visszamenj dolgozni, vagy egyéb oka is van? Vannak-e a környezetedben magyarok, vagy csak "bennszülöttekkel" tudod a kapcsolatokat tartani? A mamád, hogy viszonyul a kinnti léthez? Mi itthol éljük mindennapjainkat. Hol az egyik gyerek beteg, hol a másik. Közben az üzletünknek építkezünk, és próbálom hozzá intézni az engedélyeket. Hát mit ne mondjak elég elkeseríto a helyzet. Mindehol órákat állok sorba egy-egy papírért, tanácsért(na ebbol kapok a legkevesebb használhatót). Úgyhogy folyik az élet a megszokott mederben. Most befejezem ,mert a fiúk hiányolnak. Üdvözlettel: Lilla
2001.03.01 17:33
Kedves Mamma!
Kaliforniaban elek ,a jegyemet meg otthon vettem meg ,ami majdnem negyedebe kerul mint itt.De tavaly nyaron amikor a ferjemmel hazamentunk s neztunk jegyeket a Malev volt a legdragabb szinte ,ugyhogy erdemes szetnezni a legitars. kozott.Ha megv nem foglaltal le helyet rovidesen tedd meg mert nem lesz nyarra helyetek.Remelem minden Ok nalatok.
udv Szilvi
Kaliforniaban elek ,a jegyemet meg otthon vettem meg ,ami majdnem negyedebe kerul mint itt.De tavaly nyaron amikor a ferjemmel hazamentunk s neztunk jegyeket a Malev volt a legdragabb szinte ,ugyhogy erdemes szetnezni a legitars. kozott.Ha megv nem foglaltal le helyet rovidesen tedd meg mert nem lesz nyarra helyetek.Remelem minden Ok nalatok.
udv Szilvi
2001.03.04 02:26
Sziasztok, szomszedok! En Del-Karolinabol irok, hosszu kimaradas utan ujra a tarsalgo e temajaba! Egyreszt lerobbant az e-mail programom, masreszt olyan nagy hajtas van mostanaban mifelenk, hogy idom se volt elnezni erre! Orulok, hogy tobben is egymasra talalunk, es megoszthatjuk a gondjainkat, oromeinket!
Mamma, a te helyzetet szamomra a legtalanyosabb! Miota elsz itt? Es hogy birod ferj/apa nelkul a nagy idegenben? Le a kalappal az erod elott, es nagyon drukkolok, hogy ujra egymasra talajon a csalad! (Bar azt irod, meg harom gyereket szeretnel, igy gondolom, van mar ujabb papajelolt? Vagy azokat is vallalnad egymagad?!) A bolcsibeadassal kapcsolatos felelmeidet nagyon osztom... Es bizony, ha ilyen a hozzaallasod, nehez is lesz a dolog. Sean tuti meg fogja erezni, hogy mennyire huzodzkodsz a dologtol, es o is hasonloan fog reagalni. A legjobb, ha vegiggondolod, mi az a felallas, amit te is nyugodt szivvel tudsz vallani. Mennyire fontos bolcsibe adni? Ha igen, valassz olyat, amelyben fentartasok nelkul bizol, mert annal nincs rosszabb, mint aggodni, hogy jo helyen van-e a babad. Ha jol veszem ki, ez egy day-care lesz, ami allitolag Washingtonban meg szinvonalasak is lehetnek (itt Del-Karolinaban iszonyuak!). De az tuti, hogy nagyon dragak! Hogy birod majd anyagilad? Vagy kozben te dolgozni megy? Es kell-e teljes napra beadni ilyen koran? Talan talalsz reszidos, olcsobb megoldast! Jaj, nagyon nehez, irj majd, hogy megy a dolog!
Az en kislanyaim harom eves koruktol heti ket delelett, majd negyeves koruktol minden delelott jartak egy Montessori maganoviba. Ez igaz, hogy privat, es nagyon szinvonalas, megis olcsobb volt, mintha allami bolcsibe mentek volna napi 8-tol 5-ig, arrol nem is beszelve, mennyivel konnyebb volt nekik is a beilleszkedes. Nezz jol korul, hatha van valami ilyesmi...
Nekem is irj bartan, akar e-mailt is, remelem, egy kis lelki tamaszt tudunk adni egymasnak, mi, magyar mamak!
Ja, repulojegy ugyben: itt konszolidatoron keresztul lehet olcso jegyhez jutni. De Bp-re meg rajtuk keresztul sem lehet $900 alatt jegyhez jutni, nagyon megugrottak az utobbi ket evben az arak! Le kell nyelni!
Es gyere nyaron - mindenki aki csak tud-, mert ha sikerul, talakozhatunk is a babanetes talakozon! Olvassatok el a tarsalgo "nyari talalkozo" (vagy valami ilyesmi) cimen futo temajat, es ajanljatok idopontot, ha van kedvetek jonni! Remelem, talalkozunk! Addig is, talakozunk itt! Udv!
Mamma, a te helyzetet szamomra a legtalanyosabb! Miota elsz itt? Es hogy birod ferj/apa nelkul a nagy idegenben? Le a kalappal az erod elott, es nagyon drukkolok, hogy ujra egymasra talajon a csalad! (Bar azt irod, meg harom gyereket szeretnel, igy gondolom, van mar ujabb papajelolt? Vagy azokat is vallalnad egymagad?!) A bolcsibeadassal kapcsolatos felelmeidet nagyon osztom... Es bizony, ha ilyen a hozzaallasod, nehez is lesz a dolog. Sean tuti meg fogja erezni, hogy mennyire huzodzkodsz a dologtol, es o is hasonloan fog reagalni. A legjobb, ha vegiggondolod, mi az a felallas, amit te is nyugodt szivvel tudsz vallani. Mennyire fontos bolcsibe adni? Ha igen, valassz olyat, amelyben fentartasok nelkul bizol, mert annal nincs rosszabb, mint aggodni, hogy jo helyen van-e a babad. Ha jol veszem ki, ez egy day-care lesz, ami allitolag Washingtonban meg szinvonalasak is lehetnek (itt Del-Karolinaban iszonyuak!). De az tuti, hogy nagyon dragak! Hogy birod majd anyagilad? Vagy kozben te dolgozni megy? Es kell-e teljes napra beadni ilyen koran? Talan talalsz reszidos, olcsobb megoldast! Jaj, nagyon nehez, irj majd, hogy megy a dolog!
Az en kislanyaim harom eves koruktol heti ket delelett, majd negyeves koruktol minden delelott jartak egy Montessori maganoviba. Ez igaz, hogy privat, es nagyon szinvonalas, megis olcsobb volt, mintha allami bolcsibe mentek volna napi 8-tol 5-ig, arrol nem is beszelve, mennyivel konnyebb volt nekik is a beilleszkedes. Nezz jol korul, hatha van valami ilyesmi...
Nekem is irj bartan, akar e-mailt is, remelem, egy kis lelki tamaszt tudunk adni egymasnak, mi, magyar mamak!
Ja, repulojegy ugyben: itt konszolidatoron keresztul lehet olcso jegyhez jutni. De Bp-re meg rajtuk keresztul sem lehet $900 alatt jegyhez jutni, nagyon megugrottak az utobbi ket evben az arak! Le kell nyelni!
Es gyere nyaron - mindenki aki csak tud-, mert ha sikerul, talakozhatunk is a babanetes talakozon! Olvassatok el a tarsalgo "nyari talalkozo" (vagy valami ilyesmi) cimen futo temajat, es ajanljatok idopontot, ha van kedvetek jonni! Remelem, talalkozunk! Addig is, talakozunk itt! Udv!
2001.03.08 04:14
Szia Katalin!
Hat tenyleg igazad lehet a hozza allasommal kapcsolatban!Ugyanis Sean nagyon szereti a gyerekeket es ugy latom,hogy hianyzik is neki a kozosseg.Tudom azt is,hogy minden gyereknek nehez a kezdet,de azt hiszem nekem nehezebb,mint neki.
Azt hiszem most talaltam egy megfelelo bolcsit,ahol legalabb ismerek egy par nevelot.Az ikertestverem kisfia is ide jart,amig itt voltak.A jo dolog meg az,hogy nezheted az interneten keresztul oket,ha comp.kozelben vagy!Igy gondolom azert jobban odafigyelnek rajuk,mert nem tudni ki es mikor figyeli oket.Igy is nehez lesz,de elkell valamikor kezdeni!
Amit meg kerdeztel,eleg nehez egyedul,de mostanaban kezdenek a dolgok jobbra fordulni.Ugyanis,az anyukam most itt van egy idore,ami nagy segitseg.A Sean apukaja pedig ugy nez ki,hogy kezd felnoni az apa szerepre.Ez nem azt jelenti,hogy a csaladapa szerepere is megerett volna,de legalabb mar foglalkozik a kisfiaval!
Egyebkent en szeretnek (KELL) mar dolgozni,igaz,hogy most itthon dolgozgatok,de ebbol nem lehet valami fenyesen megelni.Ha valami extra kiadas van,hat akkor gondolkozhatok!
Nem akarom ezt az oldalt foglalni a sok "dumammal",de ha erdekel es akarsz meselni magatokrol is,az e-mail cimem kicsisean@aol.com
addig is udv neked...mamma
Hat tenyleg igazad lehet a hozza allasommal kapcsolatban!Ugyanis Sean nagyon szereti a gyerekeket es ugy latom,hogy hianyzik is neki a kozosseg.Tudom azt is,hogy minden gyereknek nehez a kezdet,de azt hiszem nekem nehezebb,mint neki.
Azt hiszem most talaltam egy megfelelo bolcsit,ahol legalabb ismerek egy par nevelot.Az ikertestverem kisfia is ide jart,amig itt voltak.A jo dolog meg az,hogy nezheted az interneten keresztul oket,ha comp.kozelben vagy!Igy gondolom azert jobban odafigyelnek rajuk,mert nem tudni ki es mikor figyeli oket.Igy is nehez lesz,de elkell valamikor kezdeni!
Amit meg kerdeztel,eleg nehez egyedul,de mostanaban kezdenek a dolgok jobbra fordulni.Ugyanis,az anyukam most itt van egy idore,ami nagy segitseg.A Sean apukaja pedig ugy nez ki,hogy kezd felnoni az apa szerepre.Ez nem azt jelenti,hogy a csaladapa szerepere is megerett volna,de legalabb mar foglalkozik a kisfiaval!
Egyebkent en szeretnek (KELL) mar dolgozni,igaz,hogy most itthon dolgozgatok,de ebbol nem lehet valami fenyesen megelni.Ha valami extra kiadas van,hat akkor gondolkozhatok!
Nem akarom ezt az oldalt foglalni a sok "dumammal",de ha erdekel es akarsz meselni magatokrol is,az e-mail cimem kicsisean@aol.com
addig is udv neked...mamma
2001.03.19 22:08
Sziasztok!
Andrea es hanyadik honapba vagy a masodik babaval?
Csilla!Hol elsz Nemetorszagban?En is ott laktam korabban,(Munchen) de a noverem meg ma is ott el.
Lanyok !Visszaternek a "repulos story-ra".
Hat minden elismeresem azoknak a MAMAKNAK es Babyknek akik Amerikabol repulnek haza!!!!
En hetvegen voltam Munchenben ami innen (Milano)
1 ora repules es a kis mano megint ugy "tacsra" tett hogy "kinyultam"mire megerkeztunk !!!!!
Egyszeruen nem volt kepes egyhelyben maradni !!!
Sziasztok,
Csilla
Andrea es hanyadik honapba vagy a masodik babaval?
Csilla!Hol elsz Nemetorszagban?En is ott laktam korabban,(Munchen) de a noverem meg ma is ott el.
Lanyok !Visszaternek a "repulos story-ra".
Hat minden elismeresem azoknak a MAMAKNAK es Babyknek akik Amerikabol repulnek haza!!!!
En hetvegen voltam Munchenben ami innen (Milano)
1 ora repules es a kis mano megint ugy "tacsra" tett hogy "kinyultam"mire megerkeztunk !!!!!
Egyszeruen nem volt kepes egyhelyben maradni !!!
Sziasztok,
Csilla
2001.03.19 22:24
Sziasztok
Csilla ( Nemetorszagbol), bizony igazad van, a beilleszkedes nekem sem ment valami könnyen. Az a jo, hogy viszonylag gyakran hazajarunk, igy van alkalmam talalkozni a csaladdal meg a barataimmal.
Te hol laksz, melyik varosban?
Cili2 nek üzenem, hogy St. Pöltenben lakom, ami Becstöl nincs nagyon messze. ( Mi gyakran megyünk Becsbe vasarolni stb.)Vannak arrafele sok magyarok? Gyesen vagy?
Csillanak Milanobol; Hogy viselkedett a gyerek a repülön? Nem felt?
Üdv
Andrea
Csilla ( Nemetorszagbol), bizony igazad van, a beilleszkedes nekem sem ment valami könnyen. Az a jo, hogy viszonylag gyakran hazajarunk, igy van alkalmam talalkozni a csaladdal meg a barataimmal.
Te hol laksz, melyik varosban?
Cili2 nek üzenem, hogy St. Pöltenben lakom, ami Becstöl nincs nagyon messze. ( Mi gyakran megyünk Becsbe vasarolni stb.)Vannak arrafele sok magyarok? Gyesen vagy?
Csillanak Milanobol; Hogy viselkedett a gyerek a repülön? Nem felt?
Üdv
Andrea
2001.03.20 10:59
Sziasztok !
Mielott elfelejtenem Cili2 tudsz valamit Hannamamrol? Nekem akkor irt mikor hazament es mondta,hogy mar nem lesz sok internet lehetosege.
Valjon megszult mar ??
Andrea! Felni nem felt Sophie a repulon szerintem eszre sem vette.Pedig visszafele en feltem ugy dobalt mert kisgep volt !!!!
Szerintem Becsben is sok magyar van. Nekem egy szakacs baratom dolgozik ott. Ugyhogy kitartas!!!
Sziasztok ,
Csilla
Mielott elfelejtenem Cili2 tudsz valamit Hannamamrol? Nekem akkor irt mikor hazament es mondta,hogy mar nem lesz sok internet lehetosege.
Valjon megszult mar ??
Andrea! Felni nem felt Sophie a repulon szerintem eszre sem vette.Pedig visszafele en feltem ugy dobalt mert kisgep volt !!!!
Szerintem Becsben is sok magyar van. Nekem egy szakacs baratom dolgozik ott. Ugyhogy kitartas!!!
Sziasztok ,
Csilla
2001.03.24 14:47
Sziasztok,
Andrea, nem tudom, mennyi magyar vann Becsben, en sajnos meg nem sokkal talalkoztam. Ha ugy adodik, hivj fel (hetkoznapokon vagyunk Becsben, hetvegen Pesten): 0664-343-5941. Te ezekszerint jol birod ott, ha mar ilyen hosszu ideje kint elsz. En meg nem tudtam annyira megszeretni a helyet. Amugy most a 19. hetben jarok, elsö babaval. Es magyar tappenzen vagyok. Van meg egy masik magyar lany is kint, akit ismerek, Hannamama.
Csilla, sajnos nem tudok mostanaban rola (Hannamamarol) semmit, mi is ugy valtunk el februarban, mint ahogy ti. De azota mar meg kell lennie a babanak es lassan gondolom, ujra kijön Becsbe, mivel elvileg aprilisra tervezte. Remelem, minden rendben van velük.
Sziasztok,
Cili2
Andrea, nem tudom, mennyi magyar vann Becsben, en sajnos meg nem sokkal talalkoztam. Ha ugy adodik, hivj fel (hetkoznapokon vagyunk Becsben, hetvegen Pesten): 0664-343-5941. Te ezekszerint jol birod ott, ha mar ilyen hosszu ideje kint elsz. En meg nem tudtam annyira megszeretni a helyet. Amugy most a 19. hetben jarok, elsö babaval. Es magyar tappenzen vagyok. Van meg egy masik magyar lany is kint, akit ismerek, Hannamama.
Csilla, sajnos nem tudok mostanaban rola (Hannamamarol) semmit, mi is ugy valtunk el februarban, mint ahogy ti. De azota mar meg kell lennie a babanak es lassan gondolom, ujra kijön Becsbe, mivel elvileg aprilisra tervezte. Remelem, minden rendben van velük.
Sziasztok,
Cili2
2001.03.28 20:56
Hello
Cili2 fel foglak hivni, leirtam a szamodat. Sajnos törtent egy szomoru dolog. Multhet szerdan elvesztettem a babat. Egyszer csak megindult a verzes, es mar nem lehetett megallitani. Nagyon le vagyok törve, felek, hogy a következö terhessegnel is megtörtenhet ilyesmi.Te hogy birod a terhesseget? Megmozdult mar a baba?
Tovabbra is minden jot kivanok.
Szia
Cili2 fel foglak hivni, leirtam a szamodat. Sajnos törtent egy szomoru dolog. Multhet szerdan elvesztettem a babat. Egyszer csak megindult a verzes, es mar nem lehetett megallitani. Nagyon le vagyok törve, felek, hogy a következö terhessegnel is megtörtenhet ilyesmi.Te hogy birod a terhesseget? Megmozdult mar a baba?
Tovabbra is minden jot kivanok.
Szia
2001.03.29 16:35
Sziasztok !
Andrea ne busulj, meglatod a kovetkezo alkalommal sikerulni fog kihordani az egeszseges babat !
Ha nem tevedek fentebb irtad,hogy mar van egy masik picid, probalj meg most (ebben a nehez idoszakban) neki orulni !!!
Cili2!Kaptam e-mailt Hannamamarol amiben irta,hogy
megszuletett a pici Sofia Hanna!
(es gyarapodnak a Szofik is a babaneten ...)
Sziasztok,
Csilla
Andrea ne busulj, meglatod a kovetkezo alkalommal sikerulni fog kihordani az egeszseges babat !
Ha nem tevedek fentebb irtad,hogy mar van egy masik picid, probalj meg most (ebben a nehez idoszakban) neki orulni !!!
Cili2!Kaptam e-mailt Hannamamarol amiben irta,hogy
megszuletett a pici Sofia Hanna!
(es gyarapodnak a Szofik is a babaneten ...)
Sziasztok,
Csilla
2001.04.04 19:54
Andrea!
Bocs, h. beleolvastam, én nem külföldön élek, de sajnos, nekem is volt ilyen szomorú tapasztalatom.
Mi kivártuk a dokim által ajánlott 3 hónapot és azután egybõl megfogant a most fél éves kisfiúnk. Tényleg, örülj a már meglévõnek és ne keseredj el, lesz még neki testvérkéje!
Minden jót!
Bogi
Bocs, h. beleolvastam, én nem külföldön élek, de sajnos, nekem is volt ilyen szomorú tapasztalatom.
Mi kivártuk a dokim által ajánlott 3 hónapot és azután egybõl megfogant a most fél éves kisfiúnk. Tényleg, örülj a már meglévõnek és ne keseredj el, lesz még neki testvérkéje!
Minden jót!
Bogi
2001.04.05 20:59
sziasztok,
ujra nemet földön.Otthon voltam Annussal 2 hetre feltöltödni.A repülö ut nagyon zökkenömentesen ment,de azert nagy különbsegek vannak a stewardessek között.(a Lufthansanak van lastminute jegye kb.380 DM ert).
Egyebkent itt Bonnban,otthon Györben lakom,es kb.4-szer järunk haza.Örülnek,ha a környeken lenne valaki "földi".Ha nem, akkor marad az internet,ami szinten OK!!!!!!!
ujra nemet földön.Otthon voltam Annussal 2 hetre feltöltödni.A repülö ut nagyon zökkenömentesen ment,de azert nagy különbsegek vannak a stewardessek között.(a Lufthansanak van lastminute jegye kb.380 DM ert).
Egyebkent itt Bonnban,otthon Györben lakom,es kb.4-szer järunk haza.Örülnek,ha a környeken lenne valaki "földi".Ha nem, akkor marad az internet,ami szinten OK!!!!!!!
2001.04.06 11:37
Sziasztok!
Eppen holnap indulunk haza, Magyarorszagra.
Sajnos egy kicsit vegyes erzelmekkel, mivel az utobbi napokban egy eset nagyon felkavart minket. Ez pedig: mit tud tenni az a magyar allampolgar, aki kulfoldi rendszamu autojaval hazautazik es ellopjak otthon az autojat?
A vamjogszabalyok alapjan minden magyar allampolgar, akinek kulfoldi rendszamu autoja van, koteles a hataron autosutlevelet kivaltani. Mashogy nem viheti be az orszagba az autot. Majd 60 napon belul avval tavozni. Ha onhibajan kivul nem tudja az autot kivinni 60 napon belul ( betegseg peldaul), akkor nem kell vamot fizetni. Maskulonben meginditjak a vameljarast. Na es itt jon a bokkeno! Ha ellopjak az autot, az nem szamit onhiban kivuli dolognak! Vagyis elvamoljak az autot, fizetni kell vamot utana! Nem eleg, hogy ellopjak!
Sajnos egyik baratunk epp mostanaban jart igy, es 7 millio forint megfizetesere koteleztek! Persze az auto nem is ert ennyit. Probalkozott meltanyossagi kerelemmel is, de azt is elutasitottak!
Szoval: van valakinek tapasztalata, hogy ilyen esetben mit lehet tenni?
Tudom, nem ide tartozik a tema, de egy kicsit felduhitett! Ez a jogszabaly szinte sugallja, hogy ha itthon ellopjak az autodat, akkor Te lopattad el, mivel nem akarsz vamot fizetni, vagy mit tudom, mi okbol!
Amugy mindenkinek kellemes unnepeket!
Alma.
Eppen holnap indulunk haza, Magyarorszagra.
Sajnos egy kicsit vegyes erzelmekkel, mivel az utobbi napokban egy eset nagyon felkavart minket. Ez pedig: mit tud tenni az a magyar allampolgar, aki kulfoldi rendszamu autojaval hazautazik es ellopjak otthon az autojat?
A vamjogszabalyok alapjan minden magyar allampolgar, akinek kulfoldi rendszamu autoja van, koteles a hataron autosutlevelet kivaltani. Mashogy nem viheti be az orszagba az autot. Majd 60 napon belul avval tavozni. Ha onhibajan kivul nem tudja az autot kivinni 60 napon belul ( betegseg peldaul), akkor nem kell vamot fizetni. Maskulonben meginditjak a vameljarast. Na es itt jon a bokkeno! Ha ellopjak az autot, az nem szamit onhiban kivuli dolognak! Vagyis elvamoljak az autot, fizetni kell vamot utana! Nem eleg, hogy ellopjak!
Sajnos egyik baratunk epp mostanaban jart igy, es 7 millio forint megfizetesere koteleztek! Persze az auto nem is ert ennyit. Probalkozott meltanyossagi kerelemmel is, de azt is elutasitottak!
Szoval: van valakinek tapasztalata, hogy ilyen esetben mit lehet tenni?
Tudom, nem ide tartozik a tema, de egy kicsit felduhitett! Ez a jogszabaly szinte sugallja, hogy ha itthon ellopjak az autodat, akkor Te lopattad el, mivel nem akarsz vamot fizetni, vagy mit tudom, mi okbol!
Amugy mindenkinek kellemes unnepeket!
Alma.
2001.04.06 23:39
Sziasztok,
Sajnos az elmult 2 hetben nem tudtam internethez jutni, ugyhogy csak most olvasom Andrea a szomoru hirt. Nagyon sajnalom, hogy igy törtent, biztos, hogy szörnyen fajdalmas lehet, de sok orvos velemenye szerint ez a termeszet gondoskodosa, mert valami nem klappolt teljesen. Hogy 1 ciklus vagy 3 honap? Erröl is megosztott velemenyeket hallottam, altalaban ott, ahol spontan teljesen kiürült/eltünt a magzat, ott nem irtak elö 3 honapot, csak az esetben, amikor müteti befejezes volt szükseges. Mindenesetre drukkolok.
Csilla, örülök Hannamama jo hirenek, varom, hogy nalam is jelentkezzen, majd irok is neki, hatha olvas emilt.
Sziasztok,
Cili2
Sajnos az elmult 2 hetben nem tudtam internethez jutni, ugyhogy csak most olvasom Andrea a szomoru hirt. Nagyon sajnalom, hogy igy törtent, biztos, hogy szörnyen fajdalmas lehet, de sok orvos velemenye szerint ez a termeszet gondoskodosa, mert valami nem klappolt teljesen. Hogy 1 ciklus vagy 3 honap? Erröl is megosztott velemenyeket hallottam, altalaban ott, ahol spontan teljesen kiürült/eltünt a magzat, ott nem irtak elö 3 honapot, csak az esetben, amikor müteti befejezes volt szükseges. Mindenesetre drukkolok.
Csilla, örülök Hannamama jo hirenek, varom, hogy nalam is jelentkezzen, majd irok is neki, hatha olvas emilt.
Sziasztok,
Cili2
2001.04.07 19:37
Megint en vagyok, most ugrott be Csillas, hogy Bonnban laksz. Igaz, hogy en nem, de a ferjem eredetileg kolni, ami nagyon kozeli es esetleg lehet, hogy meg valaha meg ott kotunk ki, bar most Becs jatszik. Egyelore csak szulo/barat latogatoba jarunk neha oda, meg Karneval, stb.
Ismerek ott egy magyar szarmazasu lanyt, aki mar ott nott fel (a szulei magyarok), a ferjem baratjanak felesege, es nehany honapos a babajuk. Lehet, hogy van ott meg nehany magyar.
Cili2
Ismerek ott egy magyar szarmazasu lanyt, aki mar ott nott fel (a szulei magyarok), a ferjem baratjanak felesege, es nehany honapos a babajuk. Lehet, hogy van ott meg nehany magyar.
Cili2
2001.04.11 22:05
Szia Rita!
Csak most tudok írni, hány éves vagy, hogy hívják
a fiadat, mit dolgozol? Én 36 éves vagyok iker
fiaim vannak 2 évesek GYes-en vagyok, Budapesten
élek.
Én is szeretnék kapcsolatot tartani valakivel, ha
van kedved válaszolj.
A fiaim csodálatosak,szeretik egymást, figyelmesek
egymással nagyon mulatságosak együtt. Jókat nevetünk, de adódnak problémák is, mert egymást
balesetveszélybe sodorják véletlenül is.
Így állandóan figyelni kell őket, mert hamar meg
van a baj.
Most küzdünk a szobatisztaságért, nálatok hogy ment? Még az a szerencse, hogy egymást utánozzák.
Oviba jár a fiad? Hogy kerültél ki? Írj mindenről
érdekel. Szia Emese (MSE)
Csak most tudok írni, hány éves vagy, hogy hívják
a fiadat, mit dolgozol? Én 36 éves vagyok iker
fiaim vannak 2 évesek GYes-en vagyok, Budapesten
élek.
Én is szeretnék kapcsolatot tartani valakivel, ha
van kedved válaszolj.
A fiaim csodálatosak,szeretik egymást, figyelmesek
egymással nagyon mulatságosak együtt. Jókat nevetünk, de adódnak problémák is, mert egymást
balesetveszélybe sodorják véletlenül is.
Így állandóan figyelni kell őket, mert hamar meg
van a baj.
Most küzdünk a szobatisztaságért, nálatok hogy ment? Még az a szerencse, hogy egymást utánozzák.
Oviba jár a fiad? Hogy kerültél ki? Írj mindenről
érdekel. Szia Emese (MSE)
2001.04.13 12:41
Szia Agi,
Itt van amit megigértem:
Az én kálváriám még kitelepedésünk elött kezdõdött. Marosvásárhelyen egyszoba konyhás lakásunk volt, nem nagy, de kettõnknek éppen elég. Nagyon szerettem ott lakni. A férjemnek kis cége volt, számitógépeket forgalmazott, javitott. Alkalmazottja nem volt, õ maga csinált mindent. Jó volt a szakmában, ismerték a városban, a megyében, sõt még néhány helyen az országban is. Es az egész itt kezdõdött. Sajnos otthon akik az országot vezetik, csak a saját érdekükre gondolnak, hogy minél jobban megszedjék magukat pénzzel, minnel szebb házuk, legyen, stb. A törvények a kis cégeknek nem kedveztek, állandóan kitaláltak valamit amivel nehezitsék a mûködésüket, hol az alaptõkét emelték, hol , hol az adót. És a törvényeink olyanok voltak, hogy léteztek kiskapuk. Ezeket megtalálni, kijátszani valahogy idegölõ volt és sokszor bizony pénzbe került. Sokan kérdezték is tõlünk, mire várunk még, menjünk az országból mielõbb, amig lehet, Kanadába, vagy bárhova, ahol értékelik is a munkát, ahol becsületesen lehet dolgozni és jól élni . A férjem egy napon belefáradt. -"Megpróbáljuk" -mondta, és én bármennyire is nem akartam elszakadni otthonról, beláttam, hogy igy nem lehet tovább. Az tudja mit jelent ez, aki élt már egyik napról a másikra, egyik fizetéstõl a másikig, mert a pénz csak ételre volt elég, nekünk szerencséseknek( mert volt olyan is akinek még erre sem jutott).
Egy újságból tudtuk meg, hogy van egy ügyvéd Bukarestben, aki kitelepedésekkel foglalkozik, de csak akkor válal, ha szerinte 90% -nal nagyobb az esély, hogy elfogadjon a nagykövetség. Elküldtük tehát az önéletrajzunkat neki, pár nap múlva telefonált, hogy látni szeretne. Leutaztunk Bukarestbe, elbeszélgetett velünk. Pár nap múlva értesitett, hogy válalja az ügyet.
Elkezdtünk spórolni. (Ugyanis 10000 kanadai dollárt kellett magunkkal hoznunk, ezt amikor a vizumot kaptuk bizonyitani kellett.) A férjem délelött elektronikát meg számitásteknikát tanitott egy középiskolában, délután a saját cégénél dolgozott, én pedig órara voltam fizetve mint számitógépkezelõ egy újság és könyvterjesztõ cégnél, túlóráztam sokat.
Közben franciát tanultunk hétvégeken, ugyanis a várakozási idõ Quebec-re nem volt olyan hosszú mint angol részre. Az ügyvéd elmondta, hogy nem vagyunk kötelesek Quebec-ben maradni, de igy minden hamarabb megy. Áprilisban letette a kérésünket a nagykövetségre, az interjú november 18-án volt.( Azt hiszem, ha nem ügyvéddel megyünk nem fogadnak el, nagyon kevés volt a francia amit magunkra szedtünk, angolul meg nagyon keveset kérdeztek. Úgy látszott, nagyon jól ismerik õt és megbiznak benne. Végül is mindegy, sikerült. Még nem tudtam róla, de Róbert már a pocimban volt.
Amikor a teszt pozitiv lett, nagyon örültem, elfeledtem mindent, kitelepedést, nehézségeket.
Ezután kezdõdött az idegeskedés igazán. Eredetileg úgy volt, hogy júniusban megkapjuk a vizumot, ha sietünk az orvosi vizsgálatokkal. Szülésre július 24-re voltam kiirva, lett volna meg idõ eljönni. Féltem. Féltem már magától a szüléstõl is, és attól is, hogy idegenben kell szüljek, nagy pocakkal utazzak Édesanyám, testvérem ne lássák a babámat Végig idegeskedtem az egész terhességet emiatt. Még ha igyekeztem is nem erre gondolni, eszembe jutott. És egyre jobban közeledett június A férjem egyre többet dolgozott, fõleg miután én kimaradtam a munkaból. Ami pénzt hozott haza, másnap már siettem is dollárra váltani, igy is megtörtént, hogy nem kaptam, reggeltõl délig 10000 lejt is emelkedett az ára. Sorra jártam sokszor a bankokat, beváltókat. Közben árultuk a lakást, a bútorokat. Amikor a bútorokat már mind eladtuk és a földön aludtunk egy jó ideje, éretesitettek, hogy a vizum késni fog egy-két hónapot, mivel nagyon sokan telepednek ki. Ez azt jelentette, hogy otthon szülhettem, viszont az ügyvéd világosan megmondta, hogy ha a vizumunk megjön mielött a baba megszületik és csatolhatjuk az õ keresztlevelét is a mi papirjainkhoz, itthon fog kelleni hagyjuk õt, ha nem akarunk veszteni mindent. December 10-én legkésöbb be kellett lépjünk Kanada területére. Persze, a következö géppel jöhettem volna haza a babámhoz. Hallani sem akartam errõl, nem lettem volna hajlandó a babámat még két napra sem másra hagyni.
Óriási hasam volt (lehet azért is tünt akkorának mivel én kicsi vagyok). Róbert nem akart megszületni. Eljött a szülés ideje õ még sehol nem jelezte, hogy jönne. Augusztus másodikán befeküdtem a szülészetre. A doktornõ világosan megmondta, 100 márkát kér azért, hogy ott legyen velem. Igy ment ez nálunk mindennel. Még örvendtem is, hogy világosan megmondta és megegyeztünk, minthogy esetleg húzta volna az orrát és ne segitett volna.
Másnap reggel telefonálhattam Laci után (a férjem), a doktornõ beinditotta a szülést . Laci végig velem volt. Tiz óra vajudás után, a doktornõ közölte, hogy a baba túl nagy, nem fogom tudni megszülni, császárolni kell, a baba érdekeben. Belementem, bármibe belementem volna Róbertért, pedig még jól birtam a vajudást. ( terhestornára jártam végig a terhesség alatt, fel voltam készitve a szülésre. Meg is jegyezte a doktornõ, látszik ez és az is, hogy a császárra viszont nem voltam felkészülve. Mégis, nem tudom miért, nem féltem.) Laci üvegfal mögül nézte végig, én semmit nem éreztem, csodálatosképpen még az érzéstelenitõt sem a hátgerincemben. Amikor Róbert sirását, majd köhögését meghallottam, csodálatos volt. Nem mutatták meg, mert a kis butus ivott a magzatvizbõl és ki kellett takaritani orrát, száját elöbb. Az apja hamarabb látta mint én. Amikor visszahozták már fel volt öltöztetve. 53cm és 4200g. Alig láttam, úgy folytak a könnyeim. Bár 100 márka nélkül is kötelessége lett volna elvégezni a dolgát, jó munkát végzett a doktornõ, soha , még az érzéstelenitõ hatása elmúltával sem éreztem egy csöpp fájdalmat sem. Csak felállni volt nehéz, segitséggel sikerult csak.
Még a szülészeten voltam amikor a férjem már utazott Bukarestbe Róbert keresztlevelével .
Két hét múlva felhivtak a nagykövetségrõl, hogy csináltassak új útlevelet. ( Az útlevelemben még a lánykori nevemen szerepeltem. Ez volt a szerencsénk. ) Új útlevelet csináltattam, természetesen betettük Róbertet is. A másolatot leküldtük. Újjabb késés következett, most már Róbert miatt, szerencsére, amikor láttak, hogy van õ is, nem bocsájtották ki a mi vizumunkat. Nem kellett itthon hagyjuk. Októberben megkaptuk a vizumokat. November 28-án utaztunk. Róbert még nem volt négy hónapos.
Igy vettük mi a nyakunkba a világot hét csomaggal es egy kisbabával. Még azt sem ismertük aki itt fogadott minket, az ügyvéd irányitott hozzá. Mint kiderült, nagyon rendes srác. Megint szerencsénk volt.
Az elsõ napokról nem tudok mit mondani, nagyon zavaros minden elöttem. Emlékszem sokat sirtam, nehéz volt a búcsú, az elválas, napokig reszkettem még utána. Elkapott a félelem mindenhol, az üzletben, az utcán. Féltem az emberektõl, nem mertem senkire ránézni, nehogy megszólitsanak. Nem tudom megmagyarázni miért.
Ennyi És nem tudom mikor mehetünk haza látogatóba Még a napokat sem tudom számolni addig. Egyelõre a férjem kell munkát találjon. Azután De a lelket az tartja bennem, hogy egyszer hazamegyünk és Anya láthatja az unokáját és én büszkélkedhetek vele. Mert van kivel
Péter Annamáia (Anrola)
Itt van amit megigértem:
Az én kálváriám még kitelepedésünk elött kezdõdött. Marosvásárhelyen egyszoba konyhás lakásunk volt, nem nagy, de kettõnknek éppen elég. Nagyon szerettem ott lakni. A férjemnek kis cége volt, számitógépeket forgalmazott, javitott. Alkalmazottja nem volt, õ maga csinált mindent. Jó volt a szakmában, ismerték a városban, a megyében, sõt még néhány helyen az országban is. Es az egész itt kezdõdött. Sajnos otthon akik az országot vezetik, csak a saját érdekükre gondolnak, hogy minél jobban megszedjék magukat pénzzel, minnel szebb házuk, legyen, stb. A törvények a kis cégeknek nem kedveztek, állandóan kitaláltak valamit amivel nehezitsék a mûködésüket, hol az alaptõkét emelték, hol , hol az adót. És a törvényeink olyanok voltak, hogy léteztek kiskapuk. Ezeket megtalálni, kijátszani valahogy idegölõ volt és sokszor bizony pénzbe került. Sokan kérdezték is tõlünk, mire várunk még, menjünk az országból mielõbb, amig lehet, Kanadába, vagy bárhova, ahol értékelik is a munkát, ahol becsületesen lehet dolgozni és jól élni . A férjem egy napon belefáradt. -"Megpróbáljuk" -mondta, és én bármennyire is nem akartam elszakadni otthonról, beláttam, hogy igy nem lehet tovább. Az tudja mit jelent ez, aki élt már egyik napról a másikra, egyik fizetéstõl a másikig, mert a pénz csak ételre volt elég, nekünk szerencséseknek( mert volt olyan is akinek még erre sem jutott).
Egy újságból tudtuk meg, hogy van egy ügyvéd Bukarestben, aki kitelepedésekkel foglalkozik, de csak akkor válal, ha szerinte 90% -nal nagyobb az esély, hogy elfogadjon a nagykövetség. Elküldtük tehát az önéletrajzunkat neki, pár nap múlva telefonált, hogy látni szeretne. Leutaztunk Bukarestbe, elbeszélgetett velünk. Pár nap múlva értesitett, hogy válalja az ügyet.
Elkezdtünk spórolni. (Ugyanis 10000 kanadai dollárt kellett magunkkal hoznunk, ezt amikor a vizumot kaptuk bizonyitani kellett.) A férjem délelött elektronikát meg számitásteknikát tanitott egy középiskolában, délután a saját cégénél dolgozott, én pedig órara voltam fizetve mint számitógépkezelõ egy újság és könyvterjesztõ cégnél, túlóráztam sokat.
Közben franciát tanultunk hétvégeken, ugyanis a várakozási idõ Quebec-re nem volt olyan hosszú mint angol részre. Az ügyvéd elmondta, hogy nem vagyunk kötelesek Quebec-ben maradni, de igy minden hamarabb megy. Áprilisban letette a kérésünket a nagykövetségre, az interjú november 18-án volt.( Azt hiszem, ha nem ügyvéddel megyünk nem fogadnak el, nagyon kevés volt a francia amit magunkra szedtünk, angolul meg nagyon keveset kérdeztek. Úgy látszott, nagyon jól ismerik õt és megbiznak benne. Végül is mindegy, sikerült. Még nem tudtam róla, de Róbert már a pocimban volt.
Amikor a teszt pozitiv lett, nagyon örültem, elfeledtem mindent, kitelepedést, nehézségeket.
Ezután kezdõdött az idegeskedés igazán. Eredetileg úgy volt, hogy júniusban megkapjuk a vizumot, ha sietünk az orvosi vizsgálatokkal. Szülésre július 24-re voltam kiirva, lett volna meg idõ eljönni. Féltem. Féltem már magától a szüléstõl is, és attól is, hogy idegenben kell szüljek, nagy pocakkal utazzak Édesanyám, testvérem ne lássák a babámat Végig idegeskedtem az egész terhességet emiatt. Még ha igyekeztem is nem erre gondolni, eszembe jutott. És egyre jobban közeledett június A férjem egyre többet dolgozott, fõleg miután én kimaradtam a munkaból. Ami pénzt hozott haza, másnap már siettem is dollárra váltani, igy is megtörtént, hogy nem kaptam, reggeltõl délig 10000 lejt is emelkedett az ára. Sorra jártam sokszor a bankokat, beváltókat. Közben árultuk a lakást, a bútorokat. Amikor a bútorokat már mind eladtuk és a földön aludtunk egy jó ideje, éretesitettek, hogy a vizum késni fog egy-két hónapot, mivel nagyon sokan telepednek ki. Ez azt jelentette, hogy otthon szülhettem, viszont az ügyvéd világosan megmondta, hogy ha a vizumunk megjön mielött a baba megszületik és csatolhatjuk az õ keresztlevelét is a mi papirjainkhoz, itthon fog kelleni hagyjuk õt, ha nem akarunk veszteni mindent. December 10-én legkésöbb be kellett lépjünk Kanada területére. Persze, a következö géppel jöhettem volna haza a babámhoz. Hallani sem akartam errõl, nem lettem volna hajlandó a babámat még két napra sem másra hagyni.
Óriási hasam volt (lehet azért is tünt akkorának mivel én kicsi vagyok). Róbert nem akart megszületni. Eljött a szülés ideje õ még sehol nem jelezte, hogy jönne. Augusztus másodikán befeküdtem a szülészetre. A doktornõ világosan megmondta, 100 márkát kér azért, hogy ott legyen velem. Igy ment ez nálunk mindennel. Még örvendtem is, hogy világosan megmondta és megegyeztünk, minthogy esetleg húzta volna az orrát és ne segitett volna.
Másnap reggel telefonálhattam Laci után (a férjem), a doktornõ beinditotta a szülést . Laci végig velem volt. Tiz óra vajudás után, a doktornõ közölte, hogy a baba túl nagy, nem fogom tudni megszülni, császárolni kell, a baba érdekeben. Belementem, bármibe belementem volna Róbertért, pedig még jól birtam a vajudást. ( terhestornára jártam végig a terhesség alatt, fel voltam készitve a szülésre. Meg is jegyezte a doktornõ, látszik ez és az is, hogy a császárra viszont nem voltam felkészülve. Mégis, nem tudom miért, nem féltem.) Laci üvegfal mögül nézte végig, én semmit nem éreztem, csodálatosképpen még az érzéstelenitõt sem a hátgerincemben. Amikor Róbert sirását, majd köhögését meghallottam, csodálatos volt. Nem mutatták meg, mert a kis butus ivott a magzatvizbõl és ki kellett takaritani orrát, száját elöbb. Az apja hamarabb látta mint én. Amikor visszahozták már fel volt öltöztetve. 53cm és 4200g. Alig láttam, úgy folytak a könnyeim. Bár 100 márka nélkül is kötelessége lett volna elvégezni a dolgát, jó munkát végzett a doktornõ, soha , még az érzéstelenitõ hatása elmúltával sem éreztem egy csöpp fájdalmat sem. Csak felállni volt nehéz, segitséggel sikerult csak.
Még a szülészeten voltam amikor a férjem már utazott Bukarestbe Róbert keresztlevelével .
Két hét múlva felhivtak a nagykövetségrõl, hogy csináltassak új útlevelet. ( Az útlevelemben még a lánykori nevemen szerepeltem. Ez volt a szerencsénk. ) Új útlevelet csináltattam, természetesen betettük Róbertet is. A másolatot leküldtük. Újjabb késés következett, most már Róbert miatt, szerencsére, amikor láttak, hogy van õ is, nem bocsájtották ki a mi vizumunkat. Nem kellett itthon hagyjuk. Októberben megkaptuk a vizumokat. November 28-án utaztunk. Róbert még nem volt négy hónapos.
Igy vettük mi a nyakunkba a világot hét csomaggal es egy kisbabával. Még azt sem ismertük aki itt fogadott minket, az ügyvéd irányitott hozzá. Mint kiderült, nagyon rendes srác. Megint szerencsénk volt.
Az elsõ napokról nem tudok mit mondani, nagyon zavaros minden elöttem. Emlékszem sokat sirtam, nehéz volt a búcsú, az elválas, napokig reszkettem még utána. Elkapott a félelem mindenhol, az üzletben, az utcán. Féltem az emberektõl, nem mertem senkire ránézni, nehogy megszólitsanak. Nem tudom megmagyarázni miért.
Ennyi És nem tudom mikor mehetünk haza látogatóba Még a napokat sem tudom számolni addig. Egyelõre a férjem kell munkát találjon. Azután De a lelket az tartja bennem, hogy egyszer hazamegyünk és Anya láthatja az unokáját és én büszkélkedhetek vele. Mert van kivel
Péter Annamáia (Anrola)
2001.04.14 06:25
Szia Agi,
Itt van amit megigértem:
Az én kálváriám még kitelepedésünk elött kezdõdött. Marosvásárhelyen egyszoba konyhás lakásunk volt, nem nagy, de kettõnknek éppen elég. Nagyon szerettem ott lakni. A férjemnek kis cége volt, számitógépeket forgalmazott, javitott. Alkalmazottja nem volt, õ maga csinált mindent. Jó volt a szakmában, ismerték a városban, a megyében, sõt még néhány helyen az országban is. Es az egész itt kezdõdött. Sajnos otthon akik az országot vezetik, csak a saját érdekükre gondolnak, hogy minél jobban megszedjék magukat pénzzel, minnel szebb házuk, legyen, stb. A törvények a kis cégeknek nem kedveztek, állandóan kitaláltak valamit amivel nehezitsék a mûködésüket, hol az alaptõkét emelték, hol , hol az adót. És a törvényeink olyanok voltak, hogy léteztek kiskapuk. Ezeket megtalálni, kijátszani valahogy idegölõ volt és sokszor bizony pénzbe került. Sokan kérdezték is tõlünk, mire várunk még, menjünk az országból mielõbb, amig lehet, Kanadába, vagy bárhova, ahol értékelik is a munkát, ahol becsületesen lehet dolgozni és jól élni . A férjem egy napon belefáradt. -"Megpróbáljuk" -mondta, és én bármennyire is nem akartam elszakadni otthonról, beláttam, hogy igy nem lehet tovább. Az tudja mit jelent ez, aki élt már egyik napról a másikra, egyik fizetéstõl a másikig, mert a pénz csak ételre volt elég, nekünk szerencséseknek( mert volt olyan is akinek még erre sem jutott).
Egy újságból tudtuk meg, hogy van egy ügyvéd Bukarestben, aki kitelepedésekkel foglalkozik, de csak akkor válal, ha szerinte 90% -nal nagyobb az esély, hogy elfogadjon a nagykövetség. Elküldtük tehát az önéletrajzunkat neki, pár nap múlva telefonált, hogy látni szeretne. Leutaztunk Bukarestbe, elbeszélgetett velünk. Pár nap múlva értesitett, hogy válalja az ügyet.
Elkezdtünk spórolni. (Ugyanis 10000 kanadai dollárt kellett magunkkal hoznunk, ezt amikor a vizumot kaptuk bizonyitani kellett.) A férjem délelött elektronikát meg számitásteknikát tanitott egy középiskolában, délután a saját cégénél dolgozott, én pedig órara voltam fizetve mint számitógépkezelõ egy újság és könyvterjesztõ cégnél, túlóráztam sokat.
Közben franciát tanultunk hétvégeken, ugyanis a várakozási idõ Quebec-re nem volt olyan hosszú mint angol részre. Az ügyvéd elmondta, hogy nem vagyunk kötelesek Quebec-ben maradni, de igy minden hamarabb megy. Áprilisban letette a kérésünket a nagykövetségre, az interjú november 18-án volt.( Azt hiszem, ha nem ügyvéddel megyünk nem fogadnak el, nagyon kevés volt a francia amit magunkra szedtünk, angolul meg nagyon keveset kérdeztek. Úgy látszott, nagyon jól ismerik õt és megbiznak benne. Végül is mindegy, sikerült. Még nem tudtam róla, de Róbert már a pocimban volt.
Amikor a teszt pozitiv lett, nagyon örültem, elfeledtem mindent, kitelepedést, nehézségeket.
Ezután kezdõdött az idegeskedés igazán. Eredetileg úgy volt, hogy júniusban megkapjuk a vizumot, ha sietünk az orvosi vizsgálatokkal. Szülésre július 24-re voltam kiirva, lett volna meg idõ eljönni. Féltem. Féltem már magától a szüléstõl is, és attól is, hogy idegenben kell szüljek, nagy pocakkal utazzak. Édesanyám, testvérem ne lássák a babámat... Végig idegeskedtem az egész terhességet emiatt. Még ha igyekeztem is nem erre gondolni, eszembe jutott. És egyre jobban közeledett június. A férjem egyre többet dolgozott, fõleg miután én kimaradtam a munkaból. Ami pénzt hozott haza, másnap már siettem is dollárra váltani, igy is megtörtént, hogy nem kaptam, reggeltõl délig 10000 lejt is emelkedett az ára. Sorra jártam sokszor a bankokat, beváltókat. Közben árultuk a lakást, a bútorokat. Amikor a bútorokat már mind eladtuk és a földön aludtunk egy jó ideje, éretesitettek, hogy a vizum késni fog egy-két hónapot, mivel nagyon sokan telepednek ki. Ez azt jelentette, hogy otthon szülhettem, viszont az ügyvéd világosan megmondta, hogy ha a vizumunk megjön mielött a baba megszületik és csatolhatjuk az õ keresztlevelét is a mi papirjainkhoz, itthon fog kelleni hagyjuk õt, ha nem akarunk veszteni mindent. December 10-én legkésöbb be kellett lépjünk Kanada területére. Persze, a következö géppel jöhettem volna haza a babámhoz. Hallani sem akartam errõl, nem lettem volna hajlandó a babámat még két napra sem másra hagyni.
Óriási hasam volt (lehet azért is tünt akkorának mivel én kicsi vagyok). Róbert nem akart megszületni. Eljött a szülés ideje õ még sehol nem jelezte, hogy jönne. Augusztus másodikán befeküdtem a szülészetre. A doktornõ világosan megmondta, 100 márkát kér azért, hogy ott legyen velem. Igy ment ez nálunk mindennel. Még örvendtem is, hogy világosan megmondta és megegyeztünk, minthogy esetleg húzta volna az orrát és ne segitett volna.
Másnap reggel telefonálhattam Laci után (a férjem), a doktornõ beinditotta a szülést . Laci végig velem volt. Tiz óra vajudás után, a doktornõ közölte, hogy a baba túl nagy, nem fogom tudni megszülni, császárolni kell, a baba érdekeben. Belementem, bármibe belementem volna Róbertért, pedig még jól birtam a vajudást. ( terhestornára jártam végig a terhesség alatt, fel voltam készitve a szülésre. Meg is jegyezte a doktornõ, látszik ez és az is, hogy a császárra viszont nem voltam felkészülve. Mégis, nem tudom miért, nem féltem.) Laci üvegfal mögül nézte végig, én semmit nem éreztem, csodálatosképpen még az érzéstelenitõt sem a hátgerincemben. Amikor Róbert sirását, majd köhögését meghallottam, csodálatos volt. Nem mutatták meg, mert a kis butus ivott a magzatvizbõl és ki kellett takaritani orrát, száját elöbb. Az apja hamarabb látta mint én. Amikor visszahozták már fel volt öltöztetve. 53cm és 4200g. Alig láttam, úgy folytak a könnyeim. Bár 100 márka nélkül is kötelessége lett volna elvégezni a dolgát, jó munkát végzett a doktornõ, soha , még az érzéstelenitõ hatása elmúltával sem éreztem egy csöpp fájdalmat sem. Csak felállni volt nehéz, segitséggel sikerult csak.
Még a szülészeten voltam amikor a férjem már utazott Bukarestbe Róbert keresztlevelével .
Két hét múlva felhivtak a nagykövetségrõl, hogy csináltassak új útlevelet. ( Az útlevelemben még a lánykori nevemen szerepeltem. Ez volt a szerencsénk. ) Új útlevelet csináltattam, természetesen betettük Róbertet is. A másolatot leküldtük. Újjabb késés következett, most már Róbert miatt, szerencsére, amikor láttak, hogy van õ is, nem bocsájtották ki a mi vizumunkat. Nem kellett itthon hagyjuk. Októberben megkaptuk a vizumokat. November 28-án utaztunk. Róbert még nem volt négy hónapos.
Igy vettük mi a nyakunkba a világot hét csomaggal es egy kisbabával. Még azt sem ismertük aki itt fogadott minket, az ügyvéd irányitott hozzá. Mint kiderült, nagyon rendes srác. Megint szerencsénk volt.
Az elsõ napokról nem tudok mit mondani, nagyon zavaros minden elöttem. Emlékszem sokat sirtam, nehéz volt a búcsú, az elválas, napokig reszkettem még utána. Elkapott a félelem mindenhol, az üzletben, az utcán. Féltem az emberektõl, nem mertem senkire ránézni, nehogy megszólitsanak. Nem tudom megmagyarázni miért.
Ennyi. És nem tudom mikor mehetünk haza látogatóba. Még a napokat sem tudom számolni addig. Egyelõre a férjem kell munkát találjon. Azután... De a lelket az tartja bennem, hogy egyszer hazamegyünk és Anya láthatja az unokáját és én büszkélkedhetek vele. Mert van kivel...
Péter Annamária (Anrola)
Itt van amit megigértem:
Az én kálváriám még kitelepedésünk elött kezdõdött. Marosvásárhelyen egyszoba konyhás lakásunk volt, nem nagy, de kettõnknek éppen elég. Nagyon szerettem ott lakni. A férjemnek kis cége volt, számitógépeket forgalmazott, javitott. Alkalmazottja nem volt, õ maga csinált mindent. Jó volt a szakmában, ismerték a városban, a megyében, sõt még néhány helyen az országban is. Es az egész itt kezdõdött. Sajnos otthon akik az országot vezetik, csak a saját érdekükre gondolnak, hogy minél jobban megszedjék magukat pénzzel, minnel szebb házuk, legyen, stb. A törvények a kis cégeknek nem kedveztek, állandóan kitaláltak valamit amivel nehezitsék a mûködésüket, hol az alaptõkét emelték, hol , hol az adót. És a törvényeink olyanok voltak, hogy léteztek kiskapuk. Ezeket megtalálni, kijátszani valahogy idegölõ volt és sokszor bizony pénzbe került. Sokan kérdezték is tõlünk, mire várunk még, menjünk az országból mielõbb, amig lehet, Kanadába, vagy bárhova, ahol értékelik is a munkát, ahol becsületesen lehet dolgozni és jól élni . A férjem egy napon belefáradt. -"Megpróbáljuk" -mondta, és én bármennyire is nem akartam elszakadni otthonról, beláttam, hogy igy nem lehet tovább. Az tudja mit jelent ez, aki élt már egyik napról a másikra, egyik fizetéstõl a másikig, mert a pénz csak ételre volt elég, nekünk szerencséseknek( mert volt olyan is akinek még erre sem jutott).
Egy újságból tudtuk meg, hogy van egy ügyvéd Bukarestben, aki kitelepedésekkel foglalkozik, de csak akkor válal, ha szerinte 90% -nal nagyobb az esély, hogy elfogadjon a nagykövetség. Elküldtük tehát az önéletrajzunkat neki, pár nap múlva telefonált, hogy látni szeretne. Leutaztunk Bukarestbe, elbeszélgetett velünk. Pár nap múlva értesitett, hogy válalja az ügyet.
Elkezdtünk spórolni. (Ugyanis 10000 kanadai dollárt kellett magunkkal hoznunk, ezt amikor a vizumot kaptuk bizonyitani kellett.) A férjem délelött elektronikát meg számitásteknikát tanitott egy középiskolában, délután a saját cégénél dolgozott, én pedig órara voltam fizetve mint számitógépkezelõ egy újság és könyvterjesztõ cégnél, túlóráztam sokat.
Közben franciát tanultunk hétvégeken, ugyanis a várakozási idõ Quebec-re nem volt olyan hosszú mint angol részre. Az ügyvéd elmondta, hogy nem vagyunk kötelesek Quebec-ben maradni, de igy minden hamarabb megy. Áprilisban letette a kérésünket a nagykövetségre, az interjú november 18-án volt.( Azt hiszem, ha nem ügyvéddel megyünk nem fogadnak el, nagyon kevés volt a francia amit magunkra szedtünk, angolul meg nagyon keveset kérdeztek. Úgy látszott, nagyon jól ismerik õt és megbiznak benne. Végül is mindegy, sikerült. Még nem tudtam róla, de Róbert már a pocimban volt.
Amikor a teszt pozitiv lett, nagyon örültem, elfeledtem mindent, kitelepedést, nehézségeket.
Ezután kezdõdött az idegeskedés igazán. Eredetileg úgy volt, hogy júniusban megkapjuk a vizumot, ha sietünk az orvosi vizsgálatokkal. Szülésre július 24-re voltam kiirva, lett volna meg idõ eljönni. Féltem. Féltem már magától a szüléstõl is, és attól is, hogy idegenben kell szüljek, nagy pocakkal utazzak. Édesanyám, testvérem ne lássák a babámat... Végig idegeskedtem az egész terhességet emiatt. Még ha igyekeztem is nem erre gondolni, eszembe jutott. És egyre jobban közeledett június. A férjem egyre többet dolgozott, fõleg miután én kimaradtam a munkaból. Ami pénzt hozott haza, másnap már siettem is dollárra váltani, igy is megtörtént, hogy nem kaptam, reggeltõl délig 10000 lejt is emelkedett az ára. Sorra jártam sokszor a bankokat, beváltókat. Közben árultuk a lakást, a bútorokat. Amikor a bútorokat már mind eladtuk és a földön aludtunk egy jó ideje, éretesitettek, hogy a vizum késni fog egy-két hónapot, mivel nagyon sokan telepednek ki. Ez azt jelentette, hogy otthon szülhettem, viszont az ügyvéd világosan megmondta, hogy ha a vizumunk megjön mielött a baba megszületik és csatolhatjuk az õ keresztlevelét is a mi papirjainkhoz, itthon fog kelleni hagyjuk õt, ha nem akarunk veszteni mindent. December 10-én legkésöbb be kellett lépjünk Kanada területére. Persze, a következö géppel jöhettem volna haza a babámhoz. Hallani sem akartam errõl, nem lettem volna hajlandó a babámat még két napra sem másra hagyni.
Óriási hasam volt (lehet azért is tünt akkorának mivel én kicsi vagyok). Róbert nem akart megszületni. Eljött a szülés ideje õ még sehol nem jelezte, hogy jönne. Augusztus másodikán befeküdtem a szülészetre. A doktornõ világosan megmondta, 100 márkát kér azért, hogy ott legyen velem. Igy ment ez nálunk mindennel. Még örvendtem is, hogy világosan megmondta és megegyeztünk, minthogy esetleg húzta volna az orrát és ne segitett volna.
Másnap reggel telefonálhattam Laci után (a férjem), a doktornõ beinditotta a szülést . Laci végig velem volt. Tiz óra vajudás után, a doktornõ közölte, hogy a baba túl nagy, nem fogom tudni megszülni, császárolni kell, a baba érdekeben. Belementem, bármibe belementem volna Róbertért, pedig még jól birtam a vajudást. ( terhestornára jártam végig a terhesség alatt, fel voltam készitve a szülésre. Meg is jegyezte a doktornõ, látszik ez és az is, hogy a császárra viszont nem voltam felkészülve. Mégis, nem tudom miért, nem féltem.) Laci üvegfal mögül nézte végig, én semmit nem éreztem, csodálatosképpen még az érzéstelenitõt sem a hátgerincemben. Amikor Róbert sirását, majd köhögését meghallottam, csodálatos volt. Nem mutatták meg, mert a kis butus ivott a magzatvizbõl és ki kellett takaritani orrát, száját elöbb. Az apja hamarabb látta mint én. Amikor visszahozták már fel volt öltöztetve. 53cm és 4200g. Alig láttam, úgy folytak a könnyeim. Bár 100 márka nélkül is kötelessége lett volna elvégezni a dolgát, jó munkát végzett a doktornõ, soha , még az érzéstelenitõ hatása elmúltával sem éreztem egy csöpp fájdalmat sem. Csak felállni volt nehéz, segitséggel sikerult csak.
Még a szülészeten voltam amikor a férjem már utazott Bukarestbe Róbert keresztlevelével .
Két hét múlva felhivtak a nagykövetségrõl, hogy csináltassak új útlevelet. ( Az útlevelemben még a lánykori nevemen szerepeltem. Ez volt a szerencsénk. ) Új útlevelet csináltattam, természetesen betettük Róbertet is. A másolatot leküldtük. Újjabb késés következett, most már Róbert miatt, szerencsére, amikor láttak, hogy van õ is, nem bocsájtották ki a mi vizumunkat. Nem kellett itthon hagyjuk. Októberben megkaptuk a vizumokat. November 28-án utaztunk. Róbert még nem volt négy hónapos.
Igy vettük mi a nyakunkba a világot hét csomaggal es egy kisbabával. Még azt sem ismertük aki itt fogadott minket, az ügyvéd irányitott hozzá. Mint kiderült, nagyon rendes srác. Megint szerencsénk volt.
Az elsõ napokról nem tudok mit mondani, nagyon zavaros minden elöttem. Emlékszem sokat sirtam, nehéz volt a búcsú, az elválas, napokig reszkettem még utána. Elkapott a félelem mindenhol, az üzletben, az utcán. Féltem az emberektõl, nem mertem senkire ránézni, nehogy megszólitsanak. Nem tudom megmagyarázni miért.
Ennyi. És nem tudom mikor mehetünk haza látogatóba. Még a napokat sem tudom számolni addig. Egyelõre a férjem kell munkát találjon. Azután... De a lelket az tartja bennem, hogy egyszer hazamegyünk és Anya láthatja az unokáját és én büszkélkedhetek vele. Mert van kivel...
Péter Annamária (Anrola)
2001.04.15 03:36
SZIA ANROLA!
NEM GONDOLTAL MEG ARRA,HOGY IRASSAL KELLENE FOGLALKOZNOD?
MEG SIRTAM IS A TORTENETEDEN!
LEHET,HOGY CSAK EN VAGYOK TUL ERZEKENY,DE SZERINTEM NAGYON MEGHATO.
NEM IS TUDOD MILYEN BATOR ANYA VAGY TE,FOLEG EGY "UJ" PICIVEL,AKIT MEG SZINTEN MEGKELL ISMERNED!
A FERJED ELOTT IS LE A KALAPPAL!
KIVANOK NEKTEK MINDEN JOT AZ UJRA KEZDESBEN ES DRUKKOLOK NEKTEK!
MINDEN RENDBEN LESZ HIDD EL,CSAK KIS IDOBE TELLIK.SOK BOLDOGSAGOT A BABAHOZ ES VIGYAZZ MAGATOKRA!
MAMMA
NEM GONDOLTAL MEG ARRA,HOGY IRASSAL KELLENE FOGLALKOZNOD?
MEG SIRTAM IS A TORTENETEDEN!
LEHET,HOGY CSAK EN VAGYOK TUL ERZEKENY,DE SZERINTEM NAGYON MEGHATO.
NEM IS TUDOD MILYEN BATOR ANYA VAGY TE,FOLEG EGY "UJ" PICIVEL,AKIT MEG SZINTEN MEGKELL ISMERNED!
A FERJED ELOTT IS LE A KALAPPAL!
KIVANOK NEKTEK MINDEN JOT AZ UJRA KEZDESBEN ES DRUKKOLOK NEKTEK!
MINDEN RENDBEN LESZ HIDD EL,CSAK KIS IDOBE TELLIK.SOK BOLDOGSAGOT A BABAHOZ ES VIGYAZZ MAGATOKRA!
MAMMA
2001.04.16 15:37
Szia Mamma!
Megprobaltam utananezni egy kicsit, hadd lassam ki ia vagy Te. Hat az sem egyszeru amit te csinalsz! Gyerekkel egyedul es meg idegenben is...
Hogyan is boldogulsz? Sean mit csinal? Mennyi idos? Lehet, hogy ezeket mind leirtad mar valahol, de en nemreg talaltam erre az oldalra, nem sokat tudok feloled. Ha van idod irjal.
Es koszonom a batoritast. Tudod milyen jo erzes? A jo beszelgetesek a kismamakkal, anyukakkal, amiket otthon megszoktam nagyon hianyoztak. Es most itt van ez az oldal, es az olyan emberek mint Te (es meg sokan). Maris konnyebb... legalabbis ebbol a szempontbol.
Ami pedig az irast illeti, gondoltam ra, nagyon regen, most pedig legtobb idomet elfoglalja Robert, es ez igy van jol.
Szeretettel, Anrola
Megprobaltam utananezni egy kicsit, hadd lassam ki ia vagy Te. Hat az sem egyszeru amit te csinalsz! Gyerekkel egyedul es meg idegenben is...
Hogyan is boldogulsz? Sean mit csinal? Mennyi idos? Lehet, hogy ezeket mind leirtad mar valahol, de en nemreg talaltam erre az oldalra, nem sokat tudok feloled. Ha van idod irjal.
Es koszonom a batoritast. Tudod milyen jo erzes? A jo beszelgetesek a kismamakkal, anyukakkal, amiket otthon megszoktam nagyon hianyoztak. Es most itt van ez az oldal, es az olyan emberek mint Te (es meg sokan). Maris konnyebb... legalabbis ebbol a szempontbol.
Ami pedig az irast illeti, gondoltam ra, nagyon regen, most pedig legtobb idomet elfoglalja Robert, es ez igy van jol.
Szeretettel, Anrola
2001.04.20 03:38
szia anrola!
sajnos nem sok idom van mostanaban itt lenni,de azert hetente benezek egy kicsit.
nem akarom a tobbieket untatni megint a tortenetemmel.
csak annyit,hogy sean 18 honapos nagyfiu es a mama boldogsaga!
ha van kedved levelezni itt az e-mail cimem:
kicsisean@aol.com
sok sikert!
varom a leved!
szia mamma
sajnos nem sok idom van mostanaban itt lenni,de azert hetente benezek egy kicsit.
nem akarom a tobbieket untatni megint a tortenetemmel.
csak annyit,hogy sean 18 honapos nagyfiu es a mama boldogsaga!
ha van kedved levelezni itt az e-mail cimem:
kicsisean@aol.com
sok sikert!
varom a leved!
szia mamma
2001.04.23 19:49
Hi Andi, igen, mar a 23. hetet taposom es koszi, tenyleg az elso perc ota a leheto legjobban vagyunk. Itt amugy ugyanugy erzem magam, mint eddig. Nem rossz, de otthon jobb. Pedig vannak orszagok, ahol nagyon otthon tudok lenni, pl Anglia, de meg No is baratsagosabb szamomra.
Es ti veletek mi ujsag? Probalkoz(hat)tok mar ujra, vagy most mi a "terv"?
Hali,
Cili2
Es ti veletek mi ujsag? Probalkoz(hat)tok mar ujra, vagy most mi a "terv"?
Hali,
Cili2
