- Nagyon megbetegedett a kislányom. Majdnem egy hétig tartó komoly lázas állapota volt, hûtõfürdõztettem meg lázcsillapítót adtam neki és eléggé nehezen lehetett lenyomni és mi olyan kis faluban vagyunk, ahol csak felnõtt háziorvos van. Elvittem hozzá és õ adott antibiotikumot. Beadtam neki, néhány napig rendben volt. Aztán megint mintha mindent minden elölrõl kezdõdött volna és elvittem egy közeli kisvárosba, inkább nem mondanám a helyét, ami tõlünk van egy olyan 10-15 kilométerre és oda elvittem egy gyermekorvoshoz, szakorvoshoz. És szó szerint fogott bennünket és kidobott. Meg se nézte a gyereket, hanem azt mondta, hogy menjünk innen, merthogy mi lakunk ott van háziorvos. Semmit nem tudtam szólni, egyszerûen egy olyan lehetetlen helyzet alakult ki, nyilván én is feszültebb voltam már, mert már egy hete lázas a gyerek, nem tudom, hogy mi a baja. Kapott rá antibiotikumot, nem jött rendbe. És hát tényleg ilyenkor az ember már úgy van, hogy jó, jó, a háziorvos is valamennyire ért, de azért aztán jött háziorvos, de aztán azért mégis biztosabb, ha szakorvoshoz viszi az ember a gyerekét. Úgyhogy azt szeretném kérdezni, mert én úgy tudom, hogy egy gyermek vagy hát felnõtt esetében is tehát lehet nemcsak egy háziorvos, hanem több is, hogy ez valóban így van-e. Mert például a kislányomat, tehát én nem itt születtem, hanem Szegeden és amikor otthon voltunk, akkor oda vittem, hogyha

- Igen. Igen, igen. De hát nyilván, hogyha ilyen dolog van, akkor nem rohangálhatok Szegeden, hanem a legközelebbi helységbe kell mennem, ahol gyerekorvos van. Úgyhogy aztán, mivel hogy onnan kidobtak bennünket, szó szerint és utánam ment még egy ismerõs kismama és õ már elõzõleg volt ennél az orvosnál és õt is szó szerint kitette.

- Semmit nem mondott. Azt mondta, hogy ahol önök laknak, ott van háziorvos, tessék oda vinni.

- Most már nem. Ezek után biztos, hogy nem. Úgyhogy hát Kaposvárra mentünk be beutalóval, mert beutalót kértünk, úgyhogy ott meg minden rendben ment.

dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Ezeket úgynevezett vegyes praxisnak hívják, amikor a háziorvos nemcsak a fölnõtt lakosságot látja el, hanem gyerekeket is ellát. A jelenlegi helyzet szerint Magyarországon a gyerek lakosságnak körülbelül 20-25 százaléka tartozik olyan területekhez vagy lakik olyan területeken, ahol a gyerekellátás csak úgynevezett vegyespraxison keresztül valósul meg.

dr.Sz.I.: - Háziorvosi képesítése van, aminek része egy gyerekorvosi képzés is, de gyerek szakorvosi vizsgájuk nincsen. Vegyespraxisok kialakulásának inkább az a föltétele, ahol nincs annyi gyerek, hogy egy gyerekpraxist fönt tudjon tartani, hogy elegendõ számú gyerek összejöhessen. A másik, az alapellátásnak a kérdéseiben a vegyespraxisnál nagyon sokszor kitûnõen ellátják a kollégák, de hát azért valamivel mégiscsak többet jelent a gyerekorvosi szakképesítés. Nem szeretnék ebbõl vitát gerjeszteni, mert hát nyilván, aki azt csinálja, az úgy érzi, hogy õ biztosan el tudja úgy látni. Vannak olyan vizsgálatok, amelyek azt sejtetik, vagy azt látszanak bizonyítani, hogy azért az ilyen területekrõl gyakrabban kerülnek a gyerekek kórházba. Nem olyan nagyon nagy a különbség, de biztosan kimutatható különbség van. Azt hiszem, hogy azt azért meg lehet fogalmazni, hogy az ideális ellátás az az lenne, hogyha minden gyereket gyerek szakorvos láthatna el háziorvosi szinten és ezzel talán kevesen vitatkoznak velem az országban. Hogy visszatérjek ide, problémája is a gyerekorvosi ellátásnak az, hogy hogyan lehetne és történnek is erre vonatkozóan erõfeszítések, hogy az ilyen vegyespraxisban dolgozó kollégák milyen úton-módon vehessék igénybe gyerek-szakorvosnak a konzíliumát.

dr.Sz.I.: - Visszatérve az eredeti konkrét esetre, csodálkozva hallgattam, amit az anyuka mondott. Én nem nagyon emlékszem rá, hogy akárhol dolgoztam, hogyha egy beteg gyereket elébünk hoztak, akár az intézetben, ahol voltam, akár pedig már amikor önállóan háziorvosként dolgoztam, hogy egy gyereket úgy utasítottam volna el vagy bármelyik kollégám úgy utasított volna el, hogy egy pillantást se vessen rá, ez a gyerekorvoslásban kicsikét szokatlan mentalitás. Amikor a legszigorúbb kísérletek történtek abban a vonatkozásban, hogy csak az láthasson gyereket, akihez tételesen tartozik és ugye mindenütt a sandaságot föltételezték esetleg adminisztratív szervek, akkor is csak abba voltunk hajlandók belemenni, hogyha egy gyerek a szemünk elé kerül, akkor azért megnézzük, meggyõzõdünk róla, hogy nincs olyan veszélyben a gyerek, hogyha a hivatalos útra tereljük az ellátását, akkor nem szenved közben semmiféle károsodást. Olyat, hogy megjelenik egy beteg és azt mondják neki, hogy nem tartozik ide, tûnjön innen, ezt én nem tudom elképzelni. Na most itt ugye nem halljuk a másik felet. Tehát ezért lennék én nagyon óvatos abban, hogy most akkor ebbõl milyen konzekvencia szûrhetõ le. Én azért azt hiszem, hogy azt úgy a gyerekorvos társaimnak a nevében is mondhatom, hogy ez egyedi példa és azt gondolom, hogy azért úgy mindennel együtt ilyennek nem szabad elõofordulni.

- Jó napot kívánok! Volt egy mama, aki elmesélte, hogy szülésnél ez a szívhang jelzés nem egészen volt rendben és nekem is az elsõ gyerekemnél, a lánynál, aki most 3 éves volt valami ilyesmi. Ott voltam és egy elment ez a hang, nem szólt. De hogy mennyi ideig, ezt nem tudom, erre nem emlékszem. Csak azóta is ez úgy foglalkoztat és ahogy hallottam a mûsorban, gondoltam, hogy telefonálok, hogy tudnak-e mondani valami olyan helyet, intézményt, vagy valamiféle ilyen tanácsadási dolgot, ahol errõl valami bevett tájékoztatást lehetne kapni.

- Igazából nincs, csak nagyon mozgékony, nyugtalan, nehéz, tehát úgy tûnik, hogy erre azt szokták, hogy ilyen nehezen kezelhetõ.

- Igen. Szóval értelmes a gyerek, de nehezen lehet a bizalmát megnyerni, nehezebb megnyugtatni, néha megijed, nem igazán indokoltható vagy nem nagyon indokolt esetben. Lehet, hogy teljesen normális, ez nekem az elsõ gyerek, úgyhogy lehet, hogy nem tudom jól megítélni, hogy egyszerûen csak ilyen a karaktere. Úgyhogy nem tudom megítélni, csak tudom, hogy szóval ez úgy bennem van ez a dolog, hogy akkor volt a szülésnél ez, hogy a szívhang megszûnt. Akkor egyébként nagyon gyorsan hamar jött már és föl is sírt, de nem nagyon, tehát egy kicsit sírt csak.

dr.Schulteisz Judit gyerekorvos: - Látatlanban persze nagyon nehéz nyilatkozni. Lehet egy túlaggódás, de ugyanakkor valóban egy kezdeti oxigénhiány nagyon sok apró tüntetet hoz a gyerek életébe és ahogy fejlõdik, úgy egyre látványosabbak ezek a tünetek, illetve egyik rakódik a másikra. Mindenképpen érdemes azoknál a gyerekeknél egy szûrõprogramban részt venni, ahol valamilyen születési nehézség fordult elõ, ugyanis csecsemõkorban kiszûrhetõk ezek az apró kis tünetecskék és akkor egy nagyon egyszerû terápiával lehet rajtuk segíteni és rövidebb úton lehet õket kibillenteni ebbõl a rossz mechanizmusból, mintha 2-3 évesen jönnek valamilyen terápiás helyre.

dr.Sch.J.: - Ez lehet akár tünet is, de 3 évesen is lehet segíteni rajta. Mindenképpen meg kell nézze egy ideggyógyász, hogy van-e mögötte organikus elváltozás, annak milyen reflexeltérései vannak és annak lehet-e valamilyen magatartás következménye vagy egyéb eltérés, vagy csak egy magatartászavarról van szó.

Sch.J.: - A tünetekkel óvatosan kell bánni. Hogyha egy-egy tünet megjelenik a gyereknél, azért az nem kóros feltétlenül. Hogyha kettõ-három-négy, vagy annál több, akkor érdemes szakemberhez fordulni, hogy megnyugodjon a szülõ, tehát nézze meg egy gyerekneurológus. Oda kell figyeljünk a gyerek ébrenlét és alvás periódusaira, hogy hosszan, nyugodtan képes-e aludni, mennyire sírós, mennyire, úgy mondjuk, hogy hasfájós, de ez esetleg egy más reakciót rejt magában. Mennyire fekszik kifliben, egyik oldalára jobban szeret szopizni vagy a másik oldalára. Mennyire figyel oda a külsõ hangokra, rebbenékeny, gyakran megijed, gyakran sikítva ébred az álmából, az izomzata egy kicsit feszesebb, nehezen lehet bebújtatni az ingecskébe, vagy pedig éppen plötty, mint egy kis béke úgy fekszik és alig tudja fölemelni a fejét. Ezek mind-mind arra utalnak, hogy érdemes jobban odafigyelni. Vagy gyakran félrenyel, gyakran bukik. Nagyon sok összetevõje van. Nem feltétlenül csak a gyerekgyógyászat körbe tartoznak ezek a tünetek, hanem mindenképpen jobb, hogyha több szakember megnézi. És a csípõ szûrésnél is hogyha egy olyan fölmerül, hogy kicsit kötöttebb a csípõje, akkor érdemes azért megmutatni egy gyerekneurológusnak, hogy nem attól, hogy feszesebb az izomzata és akkor egy rövid távú terápiával ez mind szépen oldható. Nagyon összetett a gyerekeknek a problémája és hogyha elmegyünk egy szakemberhez, elmegyünk egy gyerekneurológushoz, akkor arról is merjünk beszélni, hogy bukik, tehát ne szûrjük meg az információkat a szakember elõtt, hanem próbáljuk meg összefoglalni a gyerekre vonatkozó összes észrevételünket. Ez nagyon-nagy segítség abban, hogy valóban van-e valami kis eltérés a gyereknél és elindítsunk egy terápiát vagy meg tud nyugodni a szülõ, hogy semmi aggodalomra nincsen ok.

Sch.J.: - Igen. Minél hamarabb felfedezzük és minél hamarabb rakjuk össze a képet és fölállítunk egy pontos diagnózist, annál könnyedebben tudunk segíteni. Egy pontosan beállított kísérõterápia, ami részben terápia, részben pedig prevenció és ez a kettõ együtt tud jó hatással mozogni

Sch.J.: - A központi idegrendszerre hatóan egy ingercsomagot adunk a gyereknek, ezáltal az õ egyensúlyérzékelése jobban fejlõdik, bizonyos gátak átszakadnak és ezáltal az õ hipermotilitása csökken. Tehát egy lassúbb, harmonikusabb mozgású gyerek tud továbblépni majd a közösségbe. A prevencióra meg azért van szükség, mert ez a túlmozgás esetleg a grafomotoros teljesítményét rontja.

Sch.J.: - Azaz a ceruzát görcsösen fogja, erõsen odavési a papírra, tehát ott már egy korai finom motoros mozgással, játéksorozattal meg tudjuk elõzni ennek a rossz mechanizmusnak a kialakulását. Ugyanakkor ha ezek korán nem derülnek ki és húzódik, halasztódik, akkor 5-6 évesen már bizony teljesen egyértelmûvé válik, hogy a beiskolázásnál komoly nehézségei vannak a gyereknek. És egy három-négy évvel ezelõtti korra vagy akár egy kisded korra kell visszalépni a terápiával és onnan újra építeni amennyiben lehetséges az idegrendszeri fejlõdést. A kimaradt mozgáselemeket, a kimaradt figyelmi elemeket megtanítani a gyereknek.

- Jó napot kívánok! Nekem is egy ilyen nagyon aktív kisfiam van és egy pár tippet tudnék adni, ami én úgy láttam, hogy jól le tudom kötni és könnyebbé válik a napunk azzal, hogy

õ is boldogan, meg én is nyugodtabb vagyok.

- Az egyik dolog az, hogy egyszer valahol olvastam Francois Doltotól egy könyvet és õ mondta, igaz, hogy nagyobb gyerekekrõl szólt, de õ azt mondta, hogy nagyjuk a gyereket vízzel játszani és õ azt javasolta, hogy valahol tartsunk egy vízzel teli lavort a lakásban, és amikor olyan szakasza van a gyereknek, hogy úgy nagyon zaklatott vagy nagyon aktív, akkor

- A víz megnyugtatja.

- Na azért mondom, hogy ezek nagyobb gyerekek, tehát mondjuk, hogy 4-5 évesek, 6 éves gyereknek már ez ajánlható, megmondom neki, hogy vigyázz picit, hogy ne legyél vizes.

- Õ még nagyon pici, viszont a húgomnak a gyerekeinél nagyon bevált. Tehát õneki, most már az ötödiket várja és azt mondta, hogy csodákat ért el azzal, hogy vízzel hagyta õket játszani. Olyan húsz perc, félóra, az én kisfiam, ha ilyen másfél éves és õ is nagyon aktív, este egy fél órát, háromnegyed órát el tud tölteni a kádban. Két kis vödörrel, egy lyukas vödörrel, a homokozó cuccaival egyszerûen boldogan eljátszik elgagyarászik. Viszont, amit kitaláltam ilyen víz helyett napközben, búza. Tehát olyan vagy rizs, vagy olyan apró szemû dolgot, amire õ másfél évesen már rájön, hogy az nem finom, nem lehet megenni, viszont csurog. Tehát az egyik edénybõl a másikba tudom csurgatni és öntögetni és nyilván utána föl kell seperni, ez az örökmozgó, tehát a térdemen nem ül meg egy fél percig sem, este lerakom, teszek neki zenét, mert a másik tipp, hogy zenét Mozartot, Bachot, Vivaldit, furulya vagy fuvola tehát ilyen magas mintákat és kifejezetten nyugtatja.

- Igen. Van olyan este, amikor hazaérkezünk és akkor nem sikerül vagy nem olyan kedvem van vagy egyszerûen elfelejtem, hogy berakjam és egyszerûen kettõ között, mondom ez a kisfiú, aki egy nyüzsgõ, nyafizó, egy fél órát elül és búzázik és hallgatja a zenét. Olyan, mintha ilyen varázspálcával kicserélték volna. Most ehhez az is kell, hogy napközben nyilván a neki megfelelõ mozgást biztosítsam. Tehát

- Rengeteget, tehát délelõtt van, hogy két órát, meg délután két órát, illetve ha olyan az idõ, hogy nem lehet kivinni és varrtam neki ilyen abrosznak való viaszkos vászonból egy nadrágot, hogy le tudjon ülni, hogy ne legyen az, hogy egy tíz perc múlva haza kell jönni, mert csuromvíz a nadrágja, ezt fölhúzom rá. Ez ilyen overálszerû valami és akkor kint tudunk lenni még ha esik is az esõ, egy órát vagy háromnegyed órát minimum kint vagyunk. És eleinte azt hittem, hogy csak kint akar lenni és aztán rájöttem, hogy nem is olyan fontos neki az, hogy kint legyünk, hanem az a fontos, hogy változzon a terep, más történjen vele. Akkor ha nem tudunk kint lenni, mert mínusz húsz van vagy tényleg zuhog az esõ, akkor elmegyünk valakihez, ahol szintén van egy kicsi gyerek, vagy hívunk egy kicsi gyereket ide. Ne legyen ez a nyafi egész nap, hogy jaj foglalkozzál velem mama. Az ilyen gyerekkel sok öröm is van annál fogva, hogy mivel ilyen aktív és mivel ilyen kíváncsi, sokat és gyorsan tanul.

- Kósa lakás.

- Kezét csóklom, tessék parancsolni, Kósa doktor vagyok.

dr.Kósa: - Hát a február 20-i adásban elhangzott, hogy egy édesanya a két éven aluli gyerekével fõzés közben nem nagyon tud mit kezdeni. És javasolta a pszichológusnõ, hogy esetleg vonná be a munkába fõzés közben a gyereket és hát hagyná ott játszódjon a környékén ugyanazokkal a tárgyakkal, amit az édesanya a fõzés közben használ. Példaképpen mondta, hogy adjon neki egy néhány szem babszemet, hogy egyik dobozból a másikba csõrölje, vagy néhány szem borsót, amit éppen fõz. És erre kaptam föl én a fejemet, mert rettenetesen félünk attól, hogy három-négy éven aluli gyerekeknek bármilyen növényi magot adjunk a kezébe ellenõrizetlenül.

dr.Kósa: - Nem, én sebészeten dolgoztam nagyon sokáig, egyébként szájsebész vagyok. És erre kaptam föl a fejemet, mert sajnos én a praxisom folyamán láttam egy néhány nagyon-nagyon csúnya esetet.

dr.Kósa: - A növényi magokat a gyermek, különösen ebben a korban nagyon gyakran a testnyílásaiba dugja, tehát ez azt jelenti, hogy az orrába, fülébe, vagy esetleg a szájába veszi. Nagyon gyakran elõfordul, ha a szájába veszi, az egyik legveszedelmesebb helyzet, hogy légzés közben bekerülnek a felsõlégutakba, ahonnan az eltávolítása nagyon-nagyon körülményes. A szülõk észre sem veszik, hogy mi került a gyermek légcsövébe, csak a tüneteket veszik észre.

dr.Kósa:- Igen, köhög, levegõt nem kap, elkékül tehát ilyen légzési tünetei vannak. Na most a növényi magvak a testnedvek jelenlétében megdagadnak, ez még inkább súlyosbítja a helyzetet. Tehát megdagad a babszem és még jobban elzárja a légutat. Addig, ameddig a gyermek szakellátásra kerül, addig nagyon-nagyon nehezen vészeli át ezt az idõszakot, arról nem beszélve, hogy tragédia is történhet.

dr.Kósa: - Semmivel nem tud, tehetetlen teljesen, mert a légcsõ az mélyen levezet szinte a tüdõkig és hogyha itt valahol megáll ez a bizonyos növényi mag, ami aztán elkezd dagadni, akkor ez borzaszó csúnya tüneteket okozhat.

dr.Kósa: - Igen, de kevésbé életveszélyes ugye, mert a légzést azt nem gátolja. Nagyon-nagyon csúnya a mûtétek, hát számunkra csúnya mûtétek, hogyha a fülbe kerülnek, ott is ugyanez a helyzet, megdagadnak ezek magvak, nagyon-nagyon nehéz eltávolítani õket.

dr.Kósa: - Nem, nem, hogy õszinte legyek, ugyanez a helyzet. Azok esetleg annyival kevésbé veszélyesek már a tömegükben, tehát mit tudom én egy rizsszem nem zárja el teljesen a légutat, de az is nagyon csúnya tünetekhez vezethet. És ezért van az is többek között, hogy nem javasoljuk a gyermekeknek ilyen korosztályban a rágógumit sem. Az is ugyanolyan veszélyes.

dr.Kósa: - Ha lenyeli, az még hagyján, de hogyha belégzi úgymond a légutakba, tehát a légutakba kerül be és nem a nyelõcsõbe, ott valahol megtapad, az is nagyon-nagyon csúnya tüneteket okozhat.

dr.Kósa: - Igen, sajnos igen. Sajnos igen és a laikusok ezek nem tudják. Na most visszatérve a Magyar Rádióhoz nagyon-nagyon sokan és joggal szinte bibliának tekintik az önök mûsorát, én nagyon, személy szerint nagyon szeretem a mûsort, na most ha egy anya ilyet hall, az hát a következményeit, azokat gondoljuk végig.

dr.Kósa: - Hát köszönöm szépen, én nem ezzel a szándékkal tettem ezt a megjegyzést, de fölkaptam a fejem, mikor elhangzott. Dátum : 2002.03.13. Adó : Kossuth Musor : Vendég a