Vendég a háznál
2003. Június. 20.
Kossuth rádió, 13.05

R.: - Ezt nem pontosan értettem, milyen csomag volt, és milyen dealer volt maga?

- Azt játszottuk Barnabással, hogy én vagyok a drogdealer, és szeretnék odaadni neki egy ilyen beetető csomagot, tehát hallottam, hogy ez így működik, és Barnabásnak olyan válaszokat kellett adni, hogy ő ezt miért nem fogadja el, és akkor amíg mentünk edzésre, amíg kísértem őt, addig ezt játszottuk, hogy próbáltam őt csőbe húzni, de a Barnabást nem lehetett. Tehát igazából mindig beszélünk róla, hát nem minden nap, de azért, azért előszedem néha a témát, és akkor úgy, úgy beszélgetünk, hogy az osztálytársai között vagy ismeretségi körében nincs-e olyan gyerek, aki esetleg már kipróbálta, vagy kapott valakitől, erről is kell beszélni.

R.: - Ő kérdez, vagy pedig maga kezdi el mondani, vagy egyáltalán hogyan lehet elkezdeni egy ilyen beszélgetést, na kisfiam most üljünk le, és akkor én azt szeretném neked mondani, hogy ez és ez a kábítószer, és ezt és ezt ne fogadd el, ezek hogy indulnak be?

- Ezt én sem tudom, igazából az ember beszélget, és akkor valahogy szóba kerül, de éppúgy a dohányzás, az alkoholizmus, tehát biztos, hogy, hogy, hogy odaterelődik a beszélgetés, és akkor persze a szülő megragadja a lehetőséget, és akkor elmondja, hogy, hogy mik ennek a káros hatásai. Nem, nem tudok erre válaszolni, nem tudom, hogy hogy jön. Egyszer csak beszélünk, azt hiszem, hogy ő is már kérdezett róla, és akkor, akkor az ő kérdéseire válaszoltam. Meg nyilván beszélnek az iskolában róla, akkor volt ilyen drog-felvilágosítás, akkor én rögtön elmentem, de ahogy körülnéztem, úgy láttam, hogy szerintem azok a szülők, akik elmennek, pontosan ők beszélnek erről jobban. Tehát nem hiszem, hogy az ő gyerekeik vannak ennek a veszélynek kitéve, vagy, vagy ők vannak inkább kitéve, mert talán sokszor úgy sodródnak bele, hogy nem is tudják, hogy mi az, tehát talán nem beszéltek otthon erről, vagy nem is tudnak otthon erről beszélni, de szerencsére azért az iskolában foglalkoznak a témával.

R.: - Nem lehet, hogy mégis hajtani fogja a kíváncsiság, hogy csak egyszer kipróbáljam valamelyik fajtát?

- Remélem, hogy nem, hát erre nem tudok válaszolni, én, nyilván az ember neveli a gyerekét valamilyen módon, és reménykedik, hogy, hogy jól neveli. Én csak remélni tudom, hogy nem fogja, hogy nem fogja kipróbálni, mert, mert azt hiszem, hogy vagy a szeretet hiánya tudja odahajtani a szeretet, hogy, hogy akkor megpróbálkozzon vele, vagy úgy céltalan, nem, nem tudja, hogy most akkor merre tovább, tehát nem...

R.: - Biztos, hogy erről van szó, nem lehet, hogy úgy gondolják sokan, hogy ez olyan, mint egy koncert, vagy olyan, mint egy magas fokú mozi élmény, egyszer csak hallották a barátaiktól, hogy milyen jó, milyen érdekes dolgok történnek, na én is megnézem, lehet, hogy engem szeretett az anyukám, apukám, de megnézem, hogy milyen ez a dolog?

- A kíváncsiság is hajtja, meg szerintem sokszor, sokszor azért vágnak bele a gyerekek, mert nincs elég önbizalmuk. De hogyha a gyereket úgy nevelem, hogy, hogy igenis legyen, és hogy ő magától legyen vagány, én ezt mindig elmondom neki, hogy, hogy, de mondjuk, neki nem kell, mert ő egy, egy jó fej srác tényleg. Tehát nagyon szeretik az osztályban, nagyszájú, inkább ezzel vannak a problémák, hogy túl nagy a szája, tehát nincsenek ilyen szinten gátlásai. És én ezt is gondolom, hogy például a speedet azok a gyerekek szokták a diszkóban kipróbálni, akik mondjuk, nem mernek egy lányt megszólítani, vagy gátlásosak, nem tudnak beszélgetni. És hogyha azt a tablettát beveszi, akkor, akkor hihetetlen bátor lesz tőle, én inkább mindig azt mondom, hogy legyél a sporttól bátor, merjed kinyitni a szádat, és ne ijedj meg a lányoktól, mert hogyha, hogyha ezt tudod, akkor nincsen szükséged ilyen pótszerekre.

R.: - Én ezt mind értem, de még mindig az a gondom, a problémám, hogy szerintem nagyon sokan bátrak, erősek, és nem amiatt próbálják meg az anyagot, hogy bátorságot szerezzenek, hanem sokan azért, mert a kíváncsiság hajtja őket.

- Egyszer az, hogy buliból kipróbálja, vagy elszív egy ilyen füves cigit, nem tudom, én életembe nem próbáltam ki, tehát az, hogyha ő egyszer, egyszer kipróbálja egy buliban, attól még nem hiszem, hogy rá fog szokni, de nem biztos, hogy ki akarja próbálni, tehát ez nem, nem tudom.

R.: - És hogyan látja, mi a garancia, milyen tapasztalatai vannak arról, hogyha valamit folyamatosan magyaráz, mond a gyerekének, akkor azok valóra válnak, vérévé válnak, és elfogadja őket?

- Én ebben hiszek, hogy ez így van, végül is egy csomó dolog, amit elmondtam, hogy, hogy vigyázzon, vagy figyeljen oda, ezeket megtartja, tehát muszáj a gyereknek letenni azokat a tiltó cölöpöket, hogy meddig, és onnan nem tovább. Én azt vettem észre, hogy erre szüksége van, tehát hogyha mindent szabad, akkor egy gyerek zavarba jön, és, és nem lesz boldog. Sokkal boldogabb, hogyha azt látja, hogy igen, itt falnak ütközöm, mert anya nem engedi, ezt engedi, azt nem engedi, és sokszor látom, amikor már nekifut, valamivel próbálkozik, és azt mondom, hogy nem, és lehet, hogy dühíti, de látom, hogy azért így rendben van. Mert, mert azt, azt már nem szabad, tehát kellenek ezek a, ezek a tiltó oszlopok - én így hívom -, hogy tudja, hogy mit szabad, és mit nem. Bőven beépül egy gyerekbe az, hogy igen, anya erről mit mondott, vagy, vagy mit engedett, és amikor majd lázad és kamasz lesz, akkor is utána vissza tud fordulni ezekhez a normákhoz, mert azért ez ott van az emberben. Hát, ez szerintem bárki, ha belegondol, ahogyan él, nyilván ott van nagyon erősen a szülőknek a hatása, hogy mit neveltek, vagy milyen példát mutattak, ez szerintem ugyanúgy működik a gyerekeinknél is.

R.: - És amikor beszél a fiával a kábítószerről, akkor konkrétan mit mond, hogy miért ne használja?

- Azt magyarázom el neki, hogy éppúgy, mint más szenvedélybetegségek, tehát az alkoholizmus vagy a túlzott dohányzás, vagy akár játékszenvedély, az roncsol, rabságban tartja, tehát nem hagyja, hogy szabadon élhessen, tehát elveszi a szabadságát, és, és ezt magyaráztam meg, hogyha ő rájön arra, hogy ő önmagától mire képes, az egy hihetetlen nagy erő, és akkor lehet boldog ember.

R.: - Hangképek egy gyerekeknek szervezett drogprevenciós programról:

- ...szituációs játékok következnek, ami azt jelenti, hogy három percben el kell játszani egy jelenetet, s az előadást fogják pontozni, és ez alapján lesz majd egy eredményhirdetés, és hát a szervezők ajándékokat is ígértek a gyerekeknek. Hát igen, ezt hívják szerintem a sors iróniájának. Ugyanis a gyerekek az egyik szituációs játékhoz az egyik tanártól kértek cigarettát, mégiscsak pedagógus, kivette a cigarettát a cigarettásdobozból, és csak a dobozt adta oda a gyerekeknek. Akkor én most beállok zsűrinek. Négy fiú, tornáznak a bordásfalnál, és az egyik fiú hajtja őket, elfáradtak, sorba esnek ki a játékosok, az az első fiú, aki először esett ki, az most nagyon fél, és a másik kettő meg akarja ezért verni, de megmutatja, hogy mit tud a kosárlabdába, folyamatosan dobja a kosarakat, az edző félrehívja ezt a fiút, kivesz valamit a zsebéből, és kizavarja. Egész biztos, hogy a doppingról lehetett szó, úgy mert az a fiú dobta sorozatban 20-30 kosarat is, aki a legelőször esett ki az erősítés során.

R.: - Vagy kidobták.

- Következő csoport, itt most öt fiú van, két fiú kezet fog egymással, és valamiről beszélgetnek, és füvezésre utaló jeleket adnak, kicserélnek valamit, nagyon zavartan néznek oldalra, megmutatják, hogy nagyon príma anyag, ketten lefogják, falhoz állítják őket, lábakat szét, kezeket hátra, megmotozzák őket, mi ez, mi ez, megtalálták a füves cigiket a zsebükbe a fiúknál.

R.: - Razzia, razzia van, nem, hát kijöttek, a rendőrség, és rajtakapta őket, hogy árulták a drogot?

- Oké. Jön a harmadik csoport, ehhez most székek is kellenek, az egyik fiú lefekszik a földre, s körülötte egy csomó aprópénz, na meghalok, kiabálja, odamegy hozzá az egyik lány, elkezdi rángatni, ráncigálni, pofozgatni, hívja a mentőt, megjön a két rendőr, aki a kezénél fogva a földön elhúzza a fiút. A lány sír, nyilván a szerelmét kísérte el. Ahá, és azért került egymás mellé a három szék, mert ide fektetik le a fiút. Megérkeztek a kórházba, vizsgálat, gyomormosás, újraélesztés.

- ...vesszük ki...

R.: - Most eredményt kellene hirdetni hármójuk között? Hát szerintem a doppingos az nagyon jó volt, de mind a három jó volt.

- Mind a három jó volt, adjunk mindenkinek öt pontot?

R.: - Az úgy jó lesz szerintem.

- Jó? Oké. Nagyon igazságos zsűritag lettem, mindenkinek öt pontot adtunk.

R.: - Géczi Erika, világbajnok, olimpiai ezüstérmes kajakozó.

Géczi Erika, világbajnok, olimpiai ezüstérmes kajakozó: - Én egy kicsit későn kezdtem el kajakozni, tizenöt éves koromban, és nagyon nehéz volt, mert utol kellett érni a saját korosztályomat. Valahogy mindenáron én sportolni akartam, és volt egy olyan elszántság bennem, hogy megcsináltam azokat a plusz munkákat, amivel utolértem a korosztályomat, és utolsó éves ifiként sikerült már válogatott keretbe bekerülnöm, juniorként pedig már országos bajnokságot is nyertem egyesbe és párosban, és akkor utána felnőtt válogatott lettem, és onnantól kezdve minden világbajnokságon ott voltam. 1986-ban akkor világbajnokságot nyertünk négyesben a Kőbán Rita, a Mészáros Erika, Rakusz Éva és én, és hát utána úgy voltam vele, hogy mindenképpen szerettem volna egy olimpián részt venni, és, és akkor még nagyon tekertem a \'88-as szöuli olimpiáig, ahol végül is második helyezést értünk el ugyanebben az összeállításban. Amikor én sportoltam élsportolóként, akkor hát nem tudom, hogy mások használtak-e valamiket, mert néha-néha volt erről szó, meg lehetett olvasni az újságba, de azt tudom, hogy az NDK-soknál nagyon sok szóbeszéd volt arról, hogy ők, hogy őket hivatalból doppingolják. Biztos, hogy, hogy lehetett valami, mert nagyon sok NDK-s kajakos, az ilyen, ilyen tiszavirág életű volt, hogy megjelent egy versenyen, és utána eltűnt. Mi, mi abszolút csak olyan, olyan szereket használtunk, ami ilyen természetes táplálék kiegészítők, például én annak idején a méhpempőt, virágport szedtem, ami igazából azért volt jó, mert tele volt vitaminokkal, ásványi anyagokkal, meg minden olyan elemmel, amire szükségünk van. És ezt mind igazából a táplálkozással kéne bevinnünk, de hát nem, nem mindig tudjuk bevinni, s ezért vannak, most például nagyon divat lett ezek a táplálék kiegészítők, ezt a sportolók régen is használták, ma is használják, és ezek abszolút nem károsak, és nem veszélyesek. Most itt egy olyan dologról van szó, hogy miért kerül a fiatalok életébe akár a doppingszer, akár a kábítószer. Én azt gondolom, és ezt azért mondom nektek, mert én tíz évig edzősködtem, tehát tíz évig hasonló korú gyerekekkel foglalkoztam, és nagyon sokat beszélgettem velük, és vannak olyan dolgok, amiket az iskolában nem tanítanak meg, és ez például az, hogy, hogy célokat találjatok magatoknak. Én a sportból azt tanultam meg, hogy céljaitokat úgy tudjátok megvalósítani, hogyha nap mint nap foglalkozol vele. Azt képzeljétek el, hogy az agyad olyan, mint egy számítógép, tehát ugyanúgy tudod programozni, tehát amilyen gondolatokat beültetsz a fejedbe, az, azok a dolgok azok meg fognak valósulni az életetekben, és ezt higgyétek el, hogy ez így működik! Csak egy példát hadd meséljek el nektek: akkor, amikor \'82-ben a világbajnokságon indultunk a párommal, Povárzsán Katival, akkor még úgy volt, hogy van előfutam, reményfutam és döntő. Na most, mi nem voltunk igazán jó formában, és az előfutamból kiestünk, s akkor volt még a reményfutam, ahonnan továbbjuthatunk a döntőbe. Én abban az időben nagyon sokat beszélgettem az akkori szövetségi kapitánnyal, Parti Jánossal, ő olimpiai bajnok volt Rómában, kenu egyesben, és ő elmesélte nekem, akkor, hogy ő minden futam előtt gondolatban végigjárta azt a pályát, amit neki a valóságban is le kellett eveznie. És akkor eszembe jutott nekem ez a gondolat akkor, és ezelőtt a reményfutam előtt én lefeküdtem az ágyra, és úgy körülbelül egy, egy óráig gondolatba ezzel foglalkoztam, azt a képet képzeltem el magam elé, hogy bent állok a rajtnál, és hogy hallom az indítóbírónak a lélegzetét is, amikor elindítja a rajtot. Nem, nem igazán figyeltek még akkor, mert nem voltak ilyen rajtgépek, hogy ki, mikor indul el, tehát volt, aki már a ready-re elindult, volt, aki csak a lövésre, tehát aki ügyesebb volt, akinek jobb volt a reflexe, az el tudott indulni már a ready-nek az \"r\" betűjére. Most én ezt az állapotot próbáltam gondolatban elképzelni magam elé, és képzeljétek el, hogy ez, ez valóban így történt, olyan hihetetlen volt számomra, és másodikok lettünk azon a világbajnokságon. Tehát bármit, amit szeretnétek, mindent meg tudtok valósítani az életetekben, végül is ezek a, a drog, meg a kábítószer, meg minden egyéb dolgok ezek csak egy menekülés, előbb-utóbb minden problémára találtok valamilyen megoldást, minden tervetek, célotok megvalósul, hogyha van!

R.: - Hányadikosok vagytok?

- Nyolcadikosok.

R.: - És hány hasonló vagy ugyanilyen programon vettetek már részt?

- Hát egyen, az az a program, amire úgy bejöttek osztályfőnöki órára, hát már jeleztek ilyen büntetésekről, ha ilyen bűncselekmények vannak, meg a drogozás, hogy hogy lehet rászokni.

R.: - Ti biológia órán vagy osztályfőnöki órán hallottatok már róla?

- Hát az alkoholról, arról tanultunk csak így, különösebben így drogokról nem.

R.: - Ugye Magyarországon nagyon-nagyon sokan fogyasztanak alkoholt, nagyon sokaknak van alkoholproblémájuk, el is hangzott egy számadat, hogy Magyarországon minden tizedik embernek komoly alkoholproblémái vannak.

- Hát ezt azért mondjuk, kétlem, hogy így nagyon sokan lennének így a környezetemben is alkoholisták, mert azért aki iszik, az nem azt jelenti, hogy már rögtön alkoholista.

- Hát nálunk se, hát jó, van, aki így iszik, de hát nem úgy, hogy minden nap iszik, hát szerintem, vagyis az én családomba sincs ilyen, úgyhogy, én nagyon nem tudom, hogy minden tizedik ember.

R.: - És mit szóltatok ehhez a programhoz, mondtak új információkat a kábítószerekről?

- Hát én a cigin lepődtem meg, hogy be lehet, hallucinálni lehet, ha mondjuk, nagyon sokat szívsz.

- Ezt én eddig is tudtam, mert nekem is van, például egy ifjúsági magazinba szoktak lenni ilyen cikkek, és abba volt dohányzásról, meg a drogokról, meg az alkoholról.

R.: - S honnan szerzitek be az információkat a kábítószerekről?

- Újságból, rendőröktől.

- Szüleinktől.

- Én barátoktól.

- Mindenhonnan végül is.

R.: - És érdekel egyébként benneteket ez a téma?

- Hát úgy kipróbálni nem szívesen, csak úgy hallgatni az élményeket érdekes.

R.: - És a közvetlenebb vagy a távolabbi ismeretségi körötökben van olyan, aki, aki már kipróbálta, és használ valamilyen kábítószert?

- Hát nem használja, de az unokatestvérem már egyik szórakozóhelyen kipróbálta a füves cigit.

R.: - És mit mesélt neked?

- Hát azt, hogy nem volt valami kellemes, de hát jó érzés volt, de nem próbálná ki még egyszer.

- Hát nekem elég sok barátom van, aki így már nemcsak ilyen füves cigit próbált ki, legtöbbször azt mondják, hogy nagyon jó, én még nem láttam, egyszer láttam olyat, hogy már remegett, mert elvonási tünetei voltak, de úgy igazából ennyire rászokva nincsenek, de mindegyik azt mondta, hogy jó élményei vannak ezzel kapcsolatban. Hát, de attól még mondjuk úgy, volt úgy, hogy én is ott voltam már, amikor rágyújtottak a fűre, de nem volt akkor se csábító.

R.: - Hogy tetszett Géczi Erika, ugye, aki sportoló, világhírű sportoló volt valamikor, s mit szóltok ahhoz, hogy ő azt mondta, hogy az agyunkat lehet programozni, s hogyha az ember valamit igazán szeretne, akkor azt el is éri?

- Hát igen, el lehet, ha nagyon odakoncentrálunk, mondjuk, én járok focizni, oda kell koncentrálni nagyon, vagy edzés végén ott szoktam maradni néha, ami nem megy, azt begyakorlom, meg mondja, hogy nyugodtabban, mert néha kapkodok.

R.: - S neked mik a távoli vagy a közelebbi céljaid?

- Az, hogy bajnokok legyünk.

R.: - És a szerepjáték?

- Azt sajnos elröhögtük, mert nem vagyunk éppen színjátszók, de azért az is jó volt, tetszett.

R.: - S hogyha osztályozni kellene, akkor mit lehetne mondani, egyes, kettes, ötös, tetszett, nem tetszett, elment, unalmas volt, mit mondanátok róla?

- A duma volt egy kicsit unalmas, de a többi, amibe már minket is belevettek, az jobb volt.

R.: - Hányas?

- Négyötöd.

Gálosi Márta, az Egészségvirág Egyesület programvezetője: - Én azt hiszem, hogy sok szép sikerről beszélhetünk, és sok olyan tanítványról beszélhetünk, akik kipróbálók voltak, és nem lettek függők.

R.: - Gálosi Márta, az Egészségvirág Egyesület programvezetője.

Gálosi Márta, az Egészségvirág Egyesület programvezetője: - Hogyha megérzik a tanulók azt, hogy a tanárok az ő partnereik, segítőik, és valóban azért vannak ott, hogy az ő javukat szolgálják lelki szempontból is, nemcsak feladat számonkérők és jegyosztogatók, akkor nyert helyzetünk van.

R.: - És Ön úgy gondolja, hogy a mai pedagógustársadalom ilyen, tehát nyitott a diákok problémáira?

Gálosi Márta, az Egészségvirág Egyesület programvezetője: - Két véglet van. Az egyik, akik jegyosztók, a másik csoport, akik pedig igyekeznek a szívükön viselni a tanítványaik problémáit, én azt szeretném, ha minden felnőtt ember, ebbe beleértem az ebédosztót is, aki átlépi az iskola küszöbét, az segítője lenne az odajáró gyerekeknek, a maga módján minden pillanatban meg tudná adni a segítséget, és soha nem fordulna el a gyerekektől.

R.: - Vannak olyanok, akik azért nyúlnak szerekhez, mert ugye élményeket keresnek, tehát nem feltétlenül probléma megoldására, velük mi a helyzet?

Gálosi Márta, az Egészségvirág Egyesület programvezetője: - Kis kortól meg kell mutatnunk a világot a gyerekeknek, születésük pillanatától. Nem lenne szabad, hogy a családok elszigetelten éljenek, hogy a gyerekek visszavonultan a saját szobájukba egyedül, magányosan, hiába van Internet, hiába van televízió, hiába van rádió, muszáj lenne, hogy kommunikáljanak egymással, és hogy minden családban legyen egy olyan zug, ahol legalább a nap adott szakában összejönnek, beszélgetnek. Jó időben adott vállon veregetés, vagy egy simogatás, vagy egy mosoly sokszor elég ahhoz, hogy a gyerek biztonságba érezze magát.

R.: - Említette Ön azt is, hogy a magyar fiatalok optimisták, és el lehet sajátítani az optimizmust, tehát van egy tanult optimizmus, viszont a felhasználók, a szenvedélybetegek azok általában pesszimista emberek, hogyan lehet kifejleszteni ezt az optimizmust az Önök programjának segítségével?

Gálosi Márta, az Egészségvirág Egyesület programvezetője: - Az önismeret során mindenkit meg tudunk azzal ismertetni, hogy ki miben ügyes, ki miben több esetleg, mint a másik, hogyha ebben megerősítést kap, akkor tudja, hogy van értelme annak, hogy másnap is felkel és körülnéz a világban. Azok a személyek, akik ezt nem érzik, és nincs egy belső derűjük, azok szoktak szerekhez nyúlni, ezt sok kedves, nem kiégett, odafigyelő felnőttel lehetne számukra biztosítani, olyan tanárokkal, akik tudnak változtatni az óra menetén éppúgy, ahogy a helyzet megkívánja, és nem ragaszkodnak mindig ahhoz, amit otthon este elterveztek. Fél tízkor, délelőtt, biológia órán egy tizenkettedikes osztályban az egyik tanítványom arca, mint a fehér kréta, már jelentkezni sem tud, csak mondja, hogy ő rendkívül rosszul érzi magát, és engedjem ki, és hogy nem kap levegőt. Egy olyan tanteremben volt az óra, ahol csap is volt, meg pohár is volt, tehát egy kis vizet is tudtunk adni neki, és ki tudtuk úgy nyitni az ablakot, hogy friss levegőhöz jutott, de nem lett jobban a gyerek, és természetesen intézkednem kellett, hogy a gyerek sorsa sínre kerüljön. Különösen azért volt a gyerek megijedve, mert a szülei és a testvére külföldön tartózkodik, tehát egy szál egymaga van itthon. De miután jó kapcsolatrendszer van az osztályban a tanulók és a szülők között, ezért megtehettem azt, hogy az egyik mamát felhívtam telefonon, és segítséget kértem tőle, mert nem akartam a gyereket megijeszteni, hogy mentőt hívok, hogy még több stressz érje. Öt perc múlva ott volt az anya, és azonnal elvitte a megfelelő szakorvoshoz, azt is vállalta, hogyha kiengedik a kórházból a gyereket, akkor náluk töltheti azt az időszakot, amíg a szülők visszajönnek, és hozzátette a mama, hogy ez a legkevesebb, hogy ezt meg kell tenni a lányom osztálytársáért. Az osztály többi tagja nagyon aggódott a társukért, és egy jó beszélgetés kerekedett. Szó se esett arról, hogy az ember hormonrendszere milyen, de azt hiszem, ez fontosabb volt, mintha ragaszkodom az eltervezett anyaghoz. Itt tudtam azt is meg, hogy a lánynak akkora megfelelési kényszere van egy tantárgyból, hogy mindig hajnalig tanul, és még az evést is megspórolja magától, hogy ő hibátlan legyen, mert annyira fél, hogy esetleg nem sikerül a felvételije. Na most, hát ez ugye, egy jó beszélgetést csiholt, és tanulás módszertanról szó esett, érettségire felkészülésről, lelki egyensúlyról szó esett, teljesen megnyugodva mentek el a gyerekek az óráról, és azt mondták, hogy azért volt nekik jó, mert úgy látják: ha ők bajba esnek, akkor azonnal lesz igazi segítség.

- Műsoraink szövege olvasható az Interneten a rádió, a Babanet, a Kölöknet honlapján.