Állástáblázatom elérte a 100. sort! Ünnepelni lehetne okom, olyan kerek ez a szám, de tekintve, hogy ez álláspályázataim számát jelenti, akár sírhatnék is.
Nahát, kezdenek visszaszivárogni az emberek a munkahelyükre! Még nyilván sok kávét kell meginni, hogy elinduljon a nap, így nyaralás után, de megy-megy, és újabb álláshirdetések a portálokon!
Bármilyen furcsa, én még mindig nyögöm a tűzeset égési sérüléseit. Valahogy annyira jónak tűnt és továbbra is az egyetlen valamire való cég, valamire való állásajánlattal.
A múltkori tűzeset mély nyomot hagyott bennem. Szerencsére a világégés érzése pár nap alatt elmúlt, de azóta azt hiszem, kicsit jobban aggódom. Ez volt az első komolyabb állás, amit láttam és nekem jó lenne. És ráadásul nem...
Közeledett a várva-várt második körös interjú az elektronikai óriással. Bizakodóan futottam neki, a cégnek utána néztem, felkészültem. A pozíciót is alaposan átgondoltam, tudtam, hogy mivel és hogyan kell majd fényezni...
A múltkori magas sarkú szandis eset után elhatároztam, hogy az öltözetemet még körültekintőbben választom meg. Beterjesztettem a családi pénzügyminiszteremnek – férjemnek -, hogy márpedig interjúra ruha kell. A lapos sarkú...
Készülök, készülök! Ruha, pedikűr, manikűr, és tegnapelőtt gyorsan elszaladtam a fodrászhoz is. A külső igenis nagyon sokat számít. A hangommal kapcsolatban már kevésbé tudok felkészülni, a szagommal… hát igen, parfümöm...
Huhuhú!!! Hívnak a cégek! Tulajdonképpen minden hétre akad egy-két-három telefonáló! Sőt: az állástáblázat 19. és 23. sorából interjúra hívtak! Az egyik egy jó nevű fejvadász cég, a másik meg egy tévégyár. Indulhattam az...
Valahol olvastam, hogy az ember lánya vezessen róla feljegyzést, hogy mikor hova jelentkezett, hogy ne küldje be mindenhová háromszor a pályázatát. Ezt a tanácsot megfogadva elkezdtem egy szép Excel táblázatot vezetni, ahova...
Az év elején szólt a szomszédunk, hogy macavállalatuk - nőcis dolgokkal foglalkozó multi - munkatársat keres. Amit mesélt a pozícióról, láttam én rögtön, hogy nem leszek tagja a macaZrt-nek, de azért mit lehet tudni,...
A 13. hetet töltöm ma, ami remek hír, bár mindegyik hét betöltése remek hír. Meglátogattam az SZTK dokit, és igyekeztem sokat lógatni a lábamat.
Múltkor egy ismerős anyuka megkérdezte, hogy én a hárommal miért nem akarok főállású anya lenni. Miért is nem? Ciki, nem ciki, én szeretek dolgozni!
Az úgy kezdődött, hogy én mindig is három kisgyereket szerettem volna. Viszont akkoriban, a húszas éveim elején, egyszerűen nem találtam reálisnak azt, hogy én valaha találkozom egy olyan férfiemberrel, akivel családot...
Mindjárt 4 óra, el kéne indulni az irodából a gyerekekért. Elviszed még őket különórára, onnan 6 óra körül estek haza. Tanulni kell velük és valami vacsorát is össze kéne dobni. Ismerős szituáció?
Nagyon régen volt ilyen, de most újra rám tört az érzés: nem tudom, mit is írjak… Annyi minden történt, közben mégis semmi különösen jelentős, életünk apró-cseprő eseményei közül nehéz kiragadni azokat a pillanatokat, melyek...
Az élet nem kis királylányoknak való… Már nem is tudom, hogy ki közölte egyszer ezt velem, de az biztos, hogy nagyon igaza volt. Vegyük például a múlt pénteket, a szerelmesek napját, és annak előestéjét.
Az elmúlt két hét elég vegyesen telt. A legjobb hír az, hogy Micó megszokta, mi több, megszerette a bölcsit, jókat alszik, jókat eszik, jókat játszik. A gondozó néniket imádja, és azt hiszem, ez a dolog kölcsönös.
Vasárnap van. A testvérem, akinek a születésére úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna, ma huszonhét éves lett. Ugyanezen a napon lenne szegény tatám 80. Micó pedig holnap lesz 80 hetes. Szeretem a születésnapokat, a...
Sok minden összeköt minket, anyákat, hasonló gondokkal küzdünk, hasonlóak a céljaink és az örömeink is. Mégis akad pár olyan téma, amin képesek vagyunk habzó szájjal egymás torkának ugrani, és körmünk szakadtáig védeni a...
Sokan nem gondolnák, ha most rám néznek, hogy nehezen találtam meg a helyem a munka világában. Dolgoztam hipermarket-láncnak, dohánygyárnak és munkaerő-kölcsönzőnek, de mindhárom vakvágánynak bizonyult. De legalább rövidek...