Helló, meló! - 24 perc

Érdekes, hogy azóta átértékeltem a dolgokat, és szigorúbb vagyok: alaposabban átolvasom a hirdetéseket, és tényleg csak oda pályázok, ami nekem is tetszene, és nem is visszalépés. Szóval az elektronikai óriással történt kudarcom meglepő módon inkább csak még magasabbra tette a lécet.

Persze kivételek mindig akadnak, például a múlt héten egy autógyár próbált gyógyír lenni égési sérüléseimre. Hipergyorsak voltak, ahogy egy autótól az ember elvárja. Reggel láttam a pozíció kiírását egy állásportálon. Nem kell angolul tudni, tehát szinte biztos voltam a kimenetelében - hiszen nekem csak angol nyelvű önéletrajzom van, és nem is szeretném eltékozolni multikultis tapasztalatomat -, de sose lehet tudni.

Szóval küldtem a pályázatot. Pontosan 24 perc múlva már ott is volt az ismerős szöveg a levelesládámban, hogy „A megpályázott pozícióra beérkezett pályázatok előszűrése megtörtént. Eddigi tudását és tapasztalatait figyelemre méltónak találjuk, azonban választásunk ezúttal nem Önre esett.” Tényleg gyógyír volt, mert ezen a 24 perces elbíráláson nagyon jót nevettem.

Nagy elmélkedéseim és magamba fordulásom ellen úgy gondoltam, elébe megyek a nyaralás és utóhatásai miatti nagy csöndnek az álláspiacon. Az a híres kapcsolati tőke ment majd meg engem! Gyorsan el is kezdtem tárcsázni az ismerőseimet, volt kollégákat.

Az egyik ilyen kapcsolati tőkémmel - aki most fejvadász, - jót beszélgettünk, majd mikor megkérdeztem, hogy ő mit lát, sok gyermekkel állást keresni mekkora hátrány, visszakérdezett, hogy a hivatalos választ szeretném-e hallani, vagy a valóságot. Azt hiszem, nem kell részleteznem.

Épp porszívózás közepette voltam, és hiába sejtettem és tudtam, de annyira lehangolt a nem hivatalos válasz, hogy alig vitt rá a lélek a porcicák módszeres likvidálására. Este el is mentem futni, hiszen nemcsak a lelkemet és a körmeimet kell ápolni, hanem a testemet és a stresszemet is.

Flóra