Mi tévézős család vagyunk... Jöhetnek a kövek!
Ez egy olyan téma, amely megosztja a szülőket. Mi abba a tárborba tartozunk, akiknek nem volt határozott és kőbe vésett elvük arról, hogy egyáltalán nem engedik a gyerekeket tévézni. Nekem is megvannak a filmjeim, a gyerekeknek is megvannak a rajzfilmjeik. Persze, ez nem jelenti azt, hogy állandóan a tévé előtt ülünk, sőt!
Vannak mégis olyan napok, amikor igenis jól esik egy kis pihenő. Nem csak nekem, a fiúknak is. Ami a hétvégét illeti, miután egész nap megvolt a programozás: rajzoltunk, gyurmáztunk, legóztunk, autóztunk, vonatoztunk, kirakóztunk, mesekönyvet olvastunk, bunyóztunk, a kertben is voltunk, a dinamikus napszak után jól esik egy kis nyugodt élményfeldolgozás.
A dolgos hétköznapokon is előfordul, hogy ovi után mesenézés a program. Egyszerűen látom Marcin, hogy kissé nyűgösebb, fáradtabb, esetleg lappang benne valami, vagy nem aludt jól, ilyenkor neki is jár egy kis lazítás. Ismerem annyira, hogy ebben a hangulatban tök felesleges erőltetnem a kirakót vagy akármit.
Mindemellett hasznos időhúzó programként is alkalmazok egy-egy meseepizódot, jól jön a segítség azokon az estéken – főleg a téli hónapokban -, amikor a fáradt gyerekekkel vánszorogva telnek a percek a vacsoráig, pancsiig…
A mesenézésnek nálunk külön szertartása van: kizárólag a nagy tévén lehet nézni, megfelelő távolságból, saját székből. Ilyenkor Marci a kanapé elé helyezi a két kis fotelt, (Ádámét is odaviszi, mert „neked nehéz, kicsi vagy, segítek”, én pedig megzabálom ezért cserébe), mindketten elfoglalják a helyüket, jön egy kis nasi (kölesgolyó, ropi, mandarin, alma, ilyesmi), és kezdődhet a házi mozi.
Igyekeztünk minél több mesét dvd-n beszerezni, hogy ne a kisebb felületeken – laptopon, táblagépen vagy telefonon - nézzék őket, illetve - hála a mai technikának - a kizárólag csak interneten megtalálható meséket is át tudjuk vinni a nagy tévére.
A kis korkülönbségnek köszönhetően nagyjából egy az érdeklődési kör, azaz még Marcinak sem ciki a Bogyó és Babóca vagy a Tom traktor, amiért Ádi most épp totál odavan. De fordítva is igaz, a kicsit is leköti A város hősei vagy a Madagaszkár, Jégkorszak, amit Marci most nagyon élvez.
Imádom nézni, ahogy megbeszélik az eseményeket, Marci gyakran idéz a mesékből, de már annak is fül- és szemtanúja voltam, ahogy éppen előre nevetett a csattanón - lelőve a poént ezzel Ádinak.
És hogy mely mesék futnak éppen nálunk?
Kategorizálom őket, hiszen simán lehet, nézzétek csak!
Retró mesék
Mondjuk eléggé szíven üt, hogy retrónak kell neveznem ezt a csoportot, ugyanis idesorolom azokat is, amelyeken mi nőttünk fel. De hát nincs mese (hahaha), mondjuk ki, ezek a rajzfilmek retrók!
Jelenleg az abszolút kedvenc a Vízipók-csodapók. Nem lehet elégszer megnézni, ilyenkor mi, szülők is a képernyő elé kuporodunk. Nincs benne egy hangos szó, csak csupa aranyos és kedves figura, imádom, hogy imádják a fiaim!
Családi kedvenc még A nagy ho-ho-horgász, konkrétan hangos kacagás kíséri a horgász és a csali kalandjait.
Most mutattam meg nekik Kukori és Kotkoda történeteit, viszonylag friss az élmény, még nem tudom, hogy bejött-e, de pár epizód erejéig lekötötte őket.
Van a tarsolyunkban „hosszú mese” is (Marci hívja így), körülbelül 1, max 1,5 órás, amelyeket általában hétvégére tartogatunk. Marci esetében „csendes pihenőnek” hívjuk ezt az időszakot, hiszen ő már ritkán alszik délután, egy mesével viszont rá tud pihenni a következő programra. Ilyenkor kerül elő Vuk, Bambi, 101 kiskutya, Micimackó, Oroszlánkirály, Dzsungel könyve, Pinokkió története.
Mai mesék
Ezek nekünk is újak voltak voltak, szóban már hallottunk róluk a barátok gyerekeitől, majd pedig a saját gyerekeinkkel együtt fedeztük fel nagyrészüket. Óriási kínálatból lehet választani, jobbnál jobb mesék állnak rendelkezésünkre. Mégis szeretem megszűrni őket, például a Jégkorszakból csak az első két részt nézzük, a dinós és a majmos még várat magára, Ádinak kifejezetten nem tetszett Sid és társai tengeri kalózos kalandja.... Íme, néhány, amit szeretnek a fiúk: Bogyó és Babóca kalandjai, A város hősei, Nemo, Verdák, Turbo, Madagaszkár, Cápamese, Jégkorszak.
Ami pedig tényleg nagyon mai, az a Kicsi Gesztenye Klub, a Minimaxon. Ez egy teljesen új, néhány hete indult sorozat, kedves figurákkal, tanulságos történetekkel, fülbemászó dalokkal.
Ádám egyelőre még jobban értékeli a rövid epizódokat, őt még nem köti le hosszan a mese, Marci már tovább bírja. Ha végzek a dolgommal, (főztem, teregettem stb.), akkor általában odaülök melléjük és kommentálom a látottakat. Például, jaj, milyen hangosan beszél ez a néni a 101 kiskutyában vagy éppen Sid milyen poént mondott, amin én nevetek, de Marci még nem érti. Amúgy egyre több viccet ért, és annyira cuki, ahogy hangosan kuncog, mondjuk a Motkány kalandjain a makkal...
Ti mit gondoltok erről a témáról?
Engeditek a gyerekeket a képernyő elé ülni?
Ha igen, akkor szelektáljátok, mit nézhet?
Krizsa Judit, 2016. április 19.